Népújság, 1966. május (17. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-01 / 102. szám
Elfelejtett ember... Kint forró délután, a szobában kellemes hűvösség. Belép az ajtón egy óriás. Dienes Jó- zsef. Ismerős. Képe sokat szerepelt az újságban, sokat írtak róla. ö volt az egri Muszka Imre. Reflektorfényben élt. Aztán a reflektorokat kioltották. Elfelejtették. A szoba falán kiváló dolgozó oklevél. — Még hét van ilyen — mondja. Apró dobozt szed elő a szekrényből. A dobozban érmeket, jelvényeket őriz. Két sztahanovista oklevelet is mutat Arra a legbüszkébb. — Koleszovért és Bikovért kaptam... A Koleszov-féle szélesvágást és a Bikov-féle gyorsvágást ő ismertette vasesztergályos társaival. Járta a gyárakat üze- racket a megye határain belül és a megye határain tűt Salgótarjántól Jászberényig. Tizenhat gyárban „lépett fel”. Kételkedő és haragos szemek kereszttüzében bizonyította, mire képes a masina az értő mester keze alatt. A jászberényi aprítógépgyárban és csehiben 300 százalékos teljesítményt produkált Petőfibányai bemutatóján elérte a 600 százalékot Sehol sem örültek a Dienes-százalékoknak, mert ahol késeivel esztergált ott „szorult” a norma. Nem bánkódott miatta, tudta, mindenütt úgy kell majd dolgozni, ahogy azt Koleszov és Bikov „kitalálta”. És Dienes Józsefnek lett igazat, azóta el sem képzelhető korszerű esztergályozás másként Visszafelé pergetjük élete filmjét... Másodiknak született egy besenyőtelki hétgyermekes családban. Tízéves volt amikor az édesapja meghalt Iszonytató emlék: legkisebb testvére akkor született mikor apját felravatalozták. Az ínség, a szükség korán dologra verte. Tizenhárom éves fejjel már tanon« a kápolnai Rácz József mezőgazdasági gépjavító üzemében, itt szerzi első segédlevelét mint géplakatos. Két évvel később már a fém- és vas- esztergályosi segédlevélnek is birtokosa. A háború az ő éleaz esztergályozást forradalmasító módszerek terjesztését vállalta. — Elégedett? — Aki dolgozik, az a legboldogabb ember... Egyenes utat járt meg. Tiszta fejű ember. Az 56-os ellen- forradalom vérzivataros napjaiban fegyverrel védelmezte a pártházat. Üzemében a falhoz állították. Idős, öreg szaktársai nem engedték, hogy bántsák. Szerették, tisztelték munkájáért Koleszov, Bikov, szélesvágás, gyorsvágás... Életének tartalmas emlékeit híven őrzi. Fájdalmas számára, hogy ezeket az emlékeket olykor tiszteletlenül megcsúfolják. „Elmúlt már az az idő, elvtárs, nem érdemes emlegetni r Nem érdemes?! Talán szégyelnie kellene magát azért, amit tett? Hogyan él? Dolgozik, mint eddigi élete során tette. Csoportvezető. Szocialista brigádot igazgat. Míves mestere szakmájának. Szenvedélye .a gép, az eszter- gályozás. Munkája után tankönyvek diagrammái fölé hajol. Gépipari technikumot végez, második éve. Fiatalabb korában nem tanulhatott, az iskola padjából állt az esztergapad mellé, most érett fejjel, fáradtságot nem ismerve pótolja a kényszerű mulasztást Pataky Dezső Kitüntették a kömlői J'rnss-t Megjelent a JELENKOR májusi száma Változatos tartalommal, sok érdekes olvasmánnyal, gazdagon illusztrálva jelent meg a Pécsett szerkesztett irodalmi és művészeti folyóirat új száma. A lírai anyagból kiemelkednek Demény Ottó, Pákolitz István, Takács Imre és Takáts Gyula költeményei. A szépprózát Bertha Bulcsu, Kolozsvári Grandpierre Emil, Rákosy Gergely és Sobor Antal elbeszélései képviseli. Két jubileum címen interjút és tanulmányokat közöl a lap a 70 éves Lovász Pál és Várkonyi Nándor tiszteletére. Az Élet és kultúra rovatot Thiery Árpád szociográfiai sorozatának első része nyitja meg, Tájak, lelkek és látszatok címen. A képzőművészeti írások között megemlékezést találunk Alberto Giacometü- ről, a nemrég elhunyt neves svájci szobrászról, érdekes képelemzést Csernus Tibornak a X. Országos Képzőművészeti Kiállításon bemutatott Nádas című művéről és beszámolókat két új pécsi kiállításról. A Mérleg rovatban tanulmány jelent meg Pákolitz István költészetéről, kritika Vas István új kötetéről, s még néhány nemrég megjelent regényről és verseskötetről. Az új szám illusztrációinak nagy része a dél-dunántúli képzőművészek kiállításán részt vett művészek alkotása. PIHENŐ- *4011 »^.7 • ■rrs.'Zr.7v'H Ünnepi termelési tanácskozáson értékelte Juhász Pál elnök a kömlői fmsz múlt év elején beindított, s jó eredménnyel zárult munkaversenyét. Egyebek között elmondotta, hogy teljesítették gazdasági terveiket, az ipar és a városi lakosság részére 116 mázsa baromfit vásároltak fel, nagyreszt szerződéses alapon. A vezetőség jó munkáját dicséri, hogy a leltárhiányok is csökkentek. — A két oklevelet és a vele járó pénzjutalmakat Berecz Géza, a MÉSZÖV Igazgatóságának tagja adta át. A szövetkezet egyébként kettős kitüntetésben részesült, mert a MÉSZÖV igazgatósága és a KPVDSZ megyei bizottsága is dicséretben részesítette; ugyancsak oklevéllel és mintegy nyolcezer forint pénzjutalommal tüntette ki a fel- szabadulási versenyben elért szép eredményért. (szabó) (Foto: Kiss BJ KI HINNÉ, hogy egy ládikó- ba a fél világ belefér. Kin- csesdoboe ez, amelyben négy világrész lesszebb emléked kaptak helyet Radványi Dezső bácsi maga mellé ültet — Itt vannak a kincsek ... Nézegessük meg sorra őket, bár legszívesebben mindegyikről legalább egy órácskát beszólnék. A hetvenhárom esztendős, fehér hajú Dezső bácsi sok tíz-, meg százezer kilométert bejárt életében, és mint világjáró ember, mindenhonnan hozott magával valami apróságot egy-egy kedves emléket. Ezek az emlékek fél évszázad távlatából, kincsekké lettek és nemes patinával vonta be őket az idő. Az első emlék; egy kókuszdió Háisó-Indiából... — i-:z egyenlítő vidékén jártunk, amikor egy kókuszfáról lepottyant ez a dió. Egv kolibripár ugrándozott fölöttem, a rubin, a smaragd színében pompázott a tollúk. A diót feltörtem, a tejet kiittam belőle, héját pedig zsebre vágtam és elhoztam magammal... Később egy zsákmadzagot mutat. Egy csipetnyi kendercsomó. — Ugye, magának nem jelent sokat? Nekem sok-sok szenvedést, tengernyi munkát 6 Mémisan 2966. május I„ vasárnap Ládikóban a fél világ me: „Szociális Forradalom”. Az újság 1918. április 3-án kelt és Moszkvában nyomtatták. Ez a lap volt a Vörös Újság elődje, amely köztudomásúan 1918. december 7-én jelent meg. Dezső bácsi tekintetét keresem. Rám néz, mosolyog. — Nézze, itt ez a levél. Nemrég kaptam a Magyar Rádiótól. Azt kérdeztem tőlük, van-e ebből az újságból egyetlen példány is Magyarországon? A válaszból kitűnik, hogy nincs. Csak mikrofilmen látható és leolvasókészülék segítségével olvasható csupán. — Én megőriztem ezt a lapot, fél évszázadon át. Meglepetésnek szánom a bejelentést: Egerben őrzöm a „Szociális Forradalom” című magyar újság első évfolyamának legelső számát. A lapot Moszkvában élő magyar kommunisták szerkesztették, kiadóját így tüntették fel: „Kiadó: Az Országos Kommunista Párt Magyar Csoportja.” RADVÄNYI bácsi már 73 éves és mint nyugdíjas ma is dolgozik. A Líceum csillagvizsgáló tornyába vezeti és kalauzolja azokat a vendégeket, akik itthonról, vagy a világ négy tájáról érkeznek látni városunk egyik hírességét. És ott fenn a toronyban, amikor Dezső bácsi munka után egyedül marad, sokat gondol a régi időkre, a régi utakra, ahonnan annyi sok emléket és egy ládikó kincset hozott haza... Szalay István a gyermekkori nyelvi „örökség” egy egész életre meghatározhatja, hogy milyen nyelvi kultúrájú és beszédű lesz valaki felnőtt korában. A gyermek környezetének, a családnak, a játszótársaknak, a rokonoknak, később az óvodának és az iskolának a beszédnevelés és a beszédvédelem szempontjából tehát igen nagy jelentősége van. A pontos, a világos és az érthető hangképzéshez ugyanis nemcsak egészséges beszélőszervekre, megfelelő ajakmozgásra, állejtésre, egészséges fülre, tehát jó hallásra is szükség van, hanem olyan környezetre is, amiben a gyerek megkapja a helyes beszédre nevelődés jó alkalmait is. Sok szülő és felnőtt minderről azonban megfeledkezik. Sőt, hogy oly sok a beszédhibás gyerek és felnőtt közöttünk, s hogy a selypítők, a dadogok, a hadarok tábora oly megdöbbentő módon növekedik, sok esetben elsősorban a gyerek környezete a hibás. Sokszor • pl. a pöszén beszélő, a sziszegő hangokat hibásan ejtő gyerekek szülei is pöszén kezdenek a gyerekhez szólni, és ezzel mintegy állandósítják a gyerekkori beszédhibát. Valóban furcsa és nevetséges, de ugyanakkor nagyon veszélyes is, ha a felnőttek kezdenek gügyögni, selypíteni és pöszén beszélni a gyerekekkel A hibás ejtés, a nem érthető hangadás, a kultúrálatlan beszéd általában több okra vezethető vissza. Visszavezethető szervi és működésbeli okokra, tehát a beszélőszervek hibáira, a nem normális nyelvre, a szabálytalan fogkinövésekre, foghiányokra, a hiba« gégére és fülre, és nagyon sok esetben a gyerekek gyenge idegrendszerére is. A továbbiakban éppen egy olyan okról ejtünk szót, ami napjainkban különösen nagy veszélyt jeleni az érthető, a kultúrált, a szép beszédre nevelés szempontjából. A gyermek környezetei illetőleg annak légköre igen gyakran okoz beszédzavart. Ha az otthoni légkör ideges, han- goskodó, durva és lármás, ideges nyugtalanságot eredményez fi ebben a nyugtalan légkörben a helyes, az érthető kiejtésre, hangképzésre is szükséges nyugodtság hiányozván^ a nagy hangoskodásban, a lármában, a zajban mindenki emeltebb hangon, kiabálva kezd beszélni. Ebben az emelt hangadásban eltorzulnak a hangzók, s nemcsak az ideg- rendszert éri sérülés, hanem az állandó megterhelés, megerőltetés miatt a beszélőszerveket, az egészséges hangadást is. Nem véletlen, hogy már gyermekkorban sok gyereknél jelentkeznek beszélőszervi betegségek is. A rajban, az ideges környezetben nemcsak a beszéd tempója lesz idegesítően gyorsabb, hanem a gyerekek a nyugodt hangadást kiabálással cserélik fel, és ebben a kiabálásban csorbát szenved a tiszta. az érthető kiejtés, a kulturált beszéd is. Ezekre a veszélyekre gondolniuk kellett volna azoknak a tervezőknek is, akik az új, modern lakások nagyfokú „áthal- lásátf’ nem tudták megakadályozni és kiküszöbölni. Ezzel a beszédnevelés szép munkájának újabb akadálya jelentkezik. Akkor, amikor ezekben a lakásokban a szomszédok zaját, hangoskodását csak a felhan- gosított gépi zenével lehet közömbösíteni, olyan hangos környezet alakul ki, ami eleve lehetetlenné teszi a nyugodt, finom, érthető hangadásra való nevelést. Nem véletlen, hogy ilyen körülmények között mind több gyerek válik beszédhibássá, s ezzel egy egész életre szerencsétlenné. Reméljük, mindenki megérti címünk célkitűzését: a zaj elleni küzdelem beszédvédelem is! Dr. Bakos József tanszékvezető főisk. tanár,® nyelvészeti tudományok kandidátusa juttat az eszembe. Az első világháború idején és azután mint hadifogoly, hazafelé futó vándor, kínai kulikkal, japán páriákkal dolgoztam együtt. Egyik zsák nehezebb volt a többinél, vagy talán csak fáradt voltam már és azért tűnt annak? Ennek a zsáknak a zsinórját tettem a zsebembe emléknek ... A LÁDIKÓ tele sokfajta aprósággal. Dezső bácsi nézegeti, forgatja őket, aztán ennél, annál percekig elgondolkodik. Váratlanul egy kis üveget vesz elő. — Ezt a búzát magiam kaszáltam Szibériában, ötven esztendővel ezelőtt Ilyen, efajta búzaszemek talán már ott sincsenek. És nézze csak, itt egy búzakalász. Még sértetlen szemeket is talál a toklász között Dezső bácsi szobájában ketten vagyunk kíváncsiskodók. Itt van a kis unokája is, aki velem együtt ámul a sok érdekességen. — Mandzsúriában, Cicikar városban, egy Buddha-temp- lomba tévedtünk a barátommal. Mindenáron a Buddha szakállának egy csomóját akartam megszerezni emléknek, de oly sokan voltak a templomban, hogy ez lehetetlennek látszott. És akkor ezekre a cso- koládébama gyertyácskákra esett a tekintetem. Ott égtek ezerszámra Buddha lábánál. Ezekből az imagyertyákból hoztam el egyet... És így kerülnek elő sorra a kedvesebbnél kedvesebb emlékek, a régi történetek. A kavics, a világ legmélyebb tavából, a Bajkálból, érckő az Uraiból, medúza a Japán-tengerből ... csigák az Indiaióceánból, kagylók Koreából, virágok Ausztráliából. — Szibériában hosszú ideig éltem, — ötvenhárom fok hideg volt a legnagyobb, amit ott-tartózkodásom alatt mértek. Harminc fok alatti hőmérsékletben még dolgozni kellett. Ott az még nem számított túl nagy hidegnek. Aztán nézze csak. Itt ez a kis fekete „kő”, ötvenegynéhány esztendős. Préselt tea. Tea és cukor összepréselve. így adták és vízbe téve csodálatos ital. Valódi, hamisítatlan orosz „csája” lesz belőle. EZ FEKETE szén Szibériából. Magam bányásztam. Minőségére jellemző, hogy egyetlen gyufaszállal, mint a papírt meg lehet gyújtani. — Milyen munkákat végzett Dezső bácsi hosszú fogsága, utazása alatt? Ujjait sorra szedve válaszol: — Voltam mezőgazdasági munkás, szénbányász, hajófűtő, kuli, a szó szoros értelmében, dolgoztam malomban, voltam pincér és közben megtanultam néhány nyelvet — Mi ez a kis papírdoboz? — Látja, ezt még nem is mutattam, 36 féle cigaretta volt benne. A cigarettákat később elajándékoztam, de a dobozokat gondosan megőriztem. Ebben a dobozban egyiptomi cigaretta volt. Ez itt japán selyem, mellette rizsszalmából készült levélpapír.'.. Nincs az az izgalmas film, amelyik jobban lekötne, mint ennek a kis ládikónak a tartalma. Kézbe venni a tárgyat és meghallgatni azokat a történeteket, amelyek hozzájuk fűződnek, valóban izgalmas élmény. Szipkák, faragványok, nyirfakérekre írt írásos emlékek. Aztán történetek az emberekről ... A ládikó aljában zsinórral vannak összekötve a legféltettebb kincsek. Régi újságok, amelyek lapjain Dezső bácsi nevével is találkozom. Tollforgató ember volt világéletében. ELŐKERÜL a ládikó aljából egy 19i7-ből származó kínai nyelvű újság, mellette az úgynevezett „Telegrammák”, amelyeket már a Szovjetunióban, a forradalom után adtak ki. Kis papírdarab hull ki az egyik újság lapjai közül. — Egy ötvenegynéhány éves színházjegy. Ez pedig az első , szovjet pénz. Nézze ezt a , fényképet. Egyiptomban készült. Sárga, megviselt magyar újságra akad a tekintetem. Ci* tébe is beletapos. Front, sebesülés, hadifogság. A Donyec- medence bányáiban dolgozik, esztergál. S aztán egy bányagépgyárban. Mikor 1948 végén hazatér, belép a kommunista pártba. Egy ideig maszeknál dolgozik, ahonnét a háború szele elragadta, majd a közút- üzemi vállalat géptelepén, s legtovább — több mint 13 évig — a finommechanika autójavító üzemében. Harmadik esztendeje az egri mezőgazdasági gépjavító állomás csoportvezető esztergályosa. Fontos megbízatásokat kapott, rangos, felelős tisztségeket. Két éven át a városi párt- bizottság póttagja, s öt évig párttitkára üzemének. A megbízatásokat, feladatokat mindenkor teljesítette, de az esztergályozást pillanatra sem hagyta. Nem vágyott párnázott ajtajú irodákba, csak eszter- gályozni akart, azzal jegyezte el életét. Nem kívánta a reflektorok fényét sem. Most elfelejtett ember. Olyan mélyre ásták, mintha egyenesen bűnt követett volna el azzal, hogy Beszédvédelem és zai elleni küzdelem Vas István, kitűnő költőnk és műfordítónk, egyik őszinte hangvételű versében olvashatjuk a következő sorokat: „Ajkam, fülem rosszul tanulta meg A magyar nyelvet, anyanyelvemet...” A költő ezekben a mondatokban nemcsak a gyerekkori beszédében gyakrabban jelentkező „torz nyelvi fordulatokra” és a sok „kitekert szóra” gondolt, hanem elsősorban arra, hogy mint gyermek környezetétől helytelen kiejtést, hibás hangképzési formákat, rossz hangsúlyt és a magyar nyelv természetétől idegen mondatdallamokat is eltanult. A költő nem véletlenül emlegeti az ajak, a fül, mi pedig a környezet szavakat! A helyes kiejtés, a szép, kultúrált beszéd megtanulásához ugyanis mind a három tényezőnek köze van. Ismeretes, hogy a gyerek első nyelvi ismereteit, a helyes hangadást, a tiszta, világos és érthető kiejtést elsősorban utánzással, a környezetétől kapja, illetőleg tanulja meg. Ez