Népújság, 1966. május (17. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-29 / 126. szám
V 3C&ity,öiiél GAlAhCOS l*jQSii MSGßtf MPtt rawnébe mondta öregnek, hogy úgy viselkedik, mint Csehov csinovnyikja. Miért kell ez? Miért eszi magát? öt szerette meg legelÄib, gondolta, most meg már lassan félek vele találkozni is. Már kitavaszodott, mikor egy nap úgy hallotta, hogy az öreg beadta a nyugdíjazási kérelmét Akkor bement hozzá. — Az igazgató elvtárs még nem akart nyugdíjba menni — mondta. — Most miért kérte? — Kérte a két vénkisasszony te a Keserű -tanyáról — mondta az öregember. — Hát hozzácsaptam az enyémet Ja. (Résziét» Aztán csak várt, és a tekintetéből nem hunyt ki a tűz. Az egész világot szerette, mindenkit szeretett, aki csak élt, Gödi Mihállyal nem akart barátkozni, meg aztán később már az öreg igazgatóval sem, A vénember nem mert a szemébe nézni. Először csak annyit mondott Erzsinek, reszket6 hangon: — Gyáva voltam, kislány. Enni legyintett, és mosolygott rajta. Máskor az öreg hosszasabban magyarázott — Az emberek rosszak és gonoszak, higgy« eL Csak tán azért lehet nekik megbocsátani, mert a véletlen néha úgy hozza, hogy jót is tesznek. De én nem kérem a bocsánatát — Miért is kérné? — mond* ta Erzsi. Nem történt semmi. — Gyáva voltam — mondta az öreg. — Ugyan — mosolygott Erzsi —, a vizsgálaton is csak azt mondta, amivel engem figyelmeztetett már előbb. Hogy talán mégse kellene megbuktatni. Ne is beszéljünk róla. Felejtsük eL De a vénember nem hagyta abba a panaszkodásait Ahányszor csak találkozott Erzsivel, mindig felhozta ezt Ha nem restellt« volna, már a «satj miért nem nyugszik meg? — Így van ez már jól — mondta az öreg. Aztán az egészben az volt a legrosszabb, hogy még be sem fejeződött az iskolaév, már kinevezték helyére az új igazgatót. Molnár Albert költözött le ide. Két teherautó hozta a holmiját A déli autóbusz- szal megjött a felesége is és a két gyerek. Erzsi valami ráfagyott mosollyal szemlélte végig lepakolásukat A szive sem vert gyorsabban. Valahogyan látta ezt az egészet, de nem hitt benne. Járt rendszeresen az Iskolába, és tanított, és beszélgetett a többiekkel, de napok múltán sem hitte. Várta a pillanatot, amikor Molnár elébe áll, és mond valamit De a férfi nem fitt elébe, csak éppen köszönt neki, ha találkoztak, aztán sietett tovább. Erzsi elnézte az alakját, • mozgását, épp olyan volt, mint azon az estén. A köszö— Nem tudom megérteni. — így van ez jól. — Higgyen nekem, igazgató elvtárs — mondta Erzsi. — Nem csináltam semmi nősének te olyan hangsúlya volt Hát akkor hogyan? Év vége felé mégis behívta magához az új igazgató. Ahogy lassan végigment a folyosón, hallotta Stáhorszky méltatlankodását. Birinyivel meg Saj- ’dánnal beszélgetett — Nem tudom — mondta nekik —, engem például miért nem lehetett kinevezni igazgatónak. Mert akkor százötven forinttal több lett 'volna a fizetésem? Ö kopogott a* ajtón, megvárta, amig kiszólnak, hogy ..szabad”, azután bement. Kicsit meggömyedt a válla, ahogy megállt az ajtókeretnél. Molnár felpillantott rá. — Az oktatási osztállyal közösen úgy határoztunk — mondta —, hogy magát kihelyezzük Keserű-tanyára. Vállalja? Erzsi nézte őt és bólintott — Igen — mondta. Hallgattak. J — Ennyit szerettem volna mondani — szólt Molnár Albert. — Igen, Igen — mondta Erst Aztán kijött onnan. Még aznap, tamitá» úgy gondolta, hogy kimegy tanyára. Megrohanták nagyon a dók. Gondolataiban nem tudott rendet teremteni- Látta a ven igazgatót, aki kezét tördelve magyarázta, hogy az emberek rosszak, s talán csak azért lehet megbocsátani nekik, mert a véletlen úgy box- zq néha, hogy jót i® cselekszenek. Furcsamód azonban most sem tudott hinni az öregnek. Látni vélte már anyát, aki leülteti Koltainét a konyhában, s elmerült lélekkel dicsekszik neki, hogy lám, az én kislányomat igazgatónak nevezték ki, bizony. Sajnos elég messze van az a hely, meg kicsi is, de mégiscsak igazgatót Sokra vitte egy esztendő alatt De hát ndért van es anyában? Miért van benne a hazugságnak ex a szövevénye? Miért akar ő máshova kapaszkodni mindig, mint abed van? Öcsi majd kijön hozzám néha, gondolta, ö másfajta ember, mint apa meg anya. O egészséges ember. Jó tanná olyannak lenni, mint 6. ö majd eljátszik ott a tanyán a fiúkkal, s remekül fogja érezni magát Mert gyerekek ott te vannak, nem te kevesen, akiket mind és mind egyre csak tanítani kell. Amikor meg elfárad öcsi, odabújik majd hozzám, nagy fejét belefúrja a hónom alá, kezét átveti lustán a derekamon, s azt fogja düny- nyögni: — Te éppen olyan mint a többi lány. Már kiért a faluból. S egyszerre eszébe jutott, hogy ezt sem tudja tulajdonképpen« merre kell menni. Ácsorgóit egy darabig. Később észrevette, hogy az útkereszteződésnél egy férfi igazgatja a kerékpárja láncát Odament hozzá. Valahogyan a szavak nehezen akartak ear gedelmeskedni. — Kérem szépen — mondta mégis —, merre kell Keserű- tanyára menni? A férfi felemelkedett. Akkor látta Erzsi, hogy Hódi Mihály az. — Jöjjön csak, majd megmutatom — mondta. Elindultak a fák között kanyargó homokúton. — Arra jön maga is? — kérdezte Erzsi. — Arra. Sokáig mentek szótlanul. — Egész odáig jön? — Igen, odáig. Mindössze egy pár keríted nyom szaladt az úton. Kétoldalt befedett mindent a lapul Nem útilapu volt ez, hanem keserű lapu, amelynek oly nagy a levele, mint a vad tormáé. ,^AAAAwVVWVVWVVVVVVVVVVVNAAAAAéVS/S/VVVVVA^^^/^AA^^^^^^^^^^^Í MOLNÁR JENŐ: _ OLYAN EGYSZERŰ Árnyat volt, de már csak fénye é*, ótvarosfalú kis bányatelep, feketén sírtunk irgalomért, nem foghattuk meg a kéklő egek S hogy melegít most? Ezer Nap fénye. Lezárt szememen is izzik a fény. Ráborulhatok bárki szívére, nem szúr orozva fent penge felém. Küszöbökön a régi barátság, nem kattan kulcsra lopva az ajtó. Jötíöm levél nélkül is hallják, elakad a szó az izgalomtól. Mosolyog a bor a pohárban, megtölt az illat, arany derű, mint mikor a füvet kaszáltam, természetes és olyan egyszerű, ^^wwwvwwvvvvvs/vvwwvvwvwywww. fcCmepÄ módon. Pedig belénk rögződött már pendelyes korunkban: így van ez rendjén: agy napot adunk az anyáiknak az esztendőből — a többi há- nomszázhatvannégyet ők adják nekünk. — Nos, szándékosan térek el a megszokottól, ezzel is jelezvén, hogy könnyíteni az anyák — kiváltképp a többgyerekes anyák — helyzetén: elsőrendű és mindennapos társadalmi gondunk. A köteles erkölcsi és anyagi megbecsülést megadni az anyáknak, — azoknak tudniillik, akik nemcsak megszülik, de gonddal, áldozattal, szeretettel fel is nevelik a gyerekeiket, éspedig a társadalom hasznára nevelik feL Nem akarom én itt az anyákat illető szép szavakat szaporítani Megérdemlik persze a szép szavakat, de meg is kapják egyszer egy évben legalább. Csupán egy káros és nagyon veszedelmes szemlélet irtogatásával próbálkozom; ha sértenék valakit vele, előre megfontolt szándékkal tettem. Ez a szemlélet a bűnös abban, hogy például az említett hatgyerekes anyának nyolctagú családjával elérhetetlen álom maradt a kétszobás házfelügyelői lakás. Abban is, hogy mindmáig drága garszonokat építünk azon a pénzen, amelyen kótannyi személyt befogadó, nagyobb lakásokat építhetnénk Hogy annyi gyerek után vágyó fiatal házaspár szorul albérletbe, s abban is, természetesen, hogy kigúnyolt anyák szégyellik a büszkeségüket — és sorolhatnám topább. Eleget foglalkoztam ez- Bel a kérdéssel és tudom, mennyi ága boga van. Ha rőnyvet írnék róla, akkor sem térhetnék ki minden részletére, és befejezésül csak annyit: a női egyenjogúság is Itt kezdődnék valahol. Azt az anyát, akinek a leveléből elöljáróban idéztem, az osztályvezetője eltávolította az osztályról a gyakori szülések miatt. Ha számba vesszük, JOgy nő volt ez az osztályve- oető, azonnal világossá válik: miami nincs rendjén a női sgyenjogúságnak ebben a képeiében. Nem hihetek az olyan törekvés őszinteségének, amely lem az anyákon kezdi az ígyenjogúsítást S egyetlen szavát sem hiszem el azoknak, ikik úgy beszélnek, szavalnak, szónokolnak a szocializmusról, íogy kifelejtik — talán szán- iékosan is kihagyják — be- őle a legfontosabb elemet: a lövőjét. S kihagyják azokat, akik ezt a jövőt a vérükkel áplálják életre. jóval nagyobb részt adják hozzá az öregek eltartásához. Ez persze emberi kötelességük. De az már nincs egészen rendben, hogy az említett fiatalasszony, aki gondosan ügyel arra, hogy semmit ne áldozzon a jövő nemzedék felnevelésére, minthogy az áldozatot az anyák magánügyének tekinti, hozzászokik mai étrendjéhez, és harminc év múlva a mások gondjával, bajával felnevelt korosztálytól fogja követelni. hogy nyugdíjas éveire is biztosítsák a mindennapi betevő — banánt. (Mellesleg szólva, évekkel ezelőtt, amikor először írtam az anyák nehéz helyzetéről, és a — valóságbon negatív előjelű — népszaporulatról, egy igen Indulatos levelet kaptam, máig is őrzöm. Szememre veti a levélíró, hogy ezek a gondok csak egy nacionalistának fájhatnak, hiszen a túlnépesedéstől rettegő emberiség mitsem veszíthet a mi veszteségeinkkel. Szó szerint idézem: „Hol az az emberiség mely a magyarokon számon kéri, miért vannak és miért születnek ilyen kevesen? Hol az a Nehru, vagy Nasszer, vagy Johnson, vagy Castro, vagy kínai paraszt, vagy délamerikai indián, vagy angol gyáros, aki számon kéri.. .T° — Hosszú levél volt, de arra nem találtam utalást benne , bogy elveihez híven Kínának, Indiának, avagy Kubának nyújtja-e majd be annak idején nyugdíjaztatás iránti kérelmét a levélíró. És — milyen jogon?) Nem folytatom a kitérőt, messzire vezetne. Felsejlik talán az eddigiekből is, hol követtem el a címben jelzett illetlenséget — finomabban szólva — a formabontást. Tovább feszegetem az év egyetlen napjára fenntartott, ünnepi témát — ráadásul ilyen gyenfaartt Nem Is panaszkodott, hogy kigúnyolják emiatl ez él ósdi életelv miatt Dehogj is gúnyolják, még dicsérik is: „Magának van esze, maga a: ügyes. Senki gomdját-bejál Dóm veszi nyakába.” Ha nem teszünk ellene idején, visszájára fordul valamilyen nagyon fontos, nagy or természetes értékrend miná- kmk: az anyák szégyellik a hat gyereküket, a négy gyereküket, sőt hovatovább a kettőt is — mint azt egy másii levélben, az előbbi társaságában olvashattuk: „Gyakorta gúny tárgya az az asszony, aki a második, vagy a harmadik gyereket várja.1? Tudom, milyen indulatokat kavarok fel, mégis szeretném, ha minél kevesebben értenének félre. Valóban nem lehet minden nőnek gyereke — kiváltképp négy—hat gyerek« — de talán szükségtelen ma- gyaráznorti, hogy nem erről van szó. És arról sincs szó, hogy bárkitől is irigyelném a banán-kosztot. Csak azt nem akarom belátni, hogy helyes volna bevezetnünk országos érvénnyel a kétfajta típus- menüt: ki banánt egyék, ki pedig meszet, élete fogytáig. Tudjuk, hogy évről évre nő a nyugdíjas korosztályok aránya: elöregedőben a társadalmunk. Budapesten jelenleg is nagyobb a háborúkban néhányszor megtizedelt 65—70 évesek korosztálya, mint az öt éven aluliaké. Tizennégy év múlva pedig — a demográfusok előrejelzése szerint — majd minden harmadik ember nyugdíjas korú lesz. Évről évre nagyobb az eltartási teher a termelő korosztályok vállán. Tessék utánaszámolni, alapfokú matematika; a fizetésekből levont öregségi járulék a nyugdíjalapnak csak jóval kisebbik részét fedezi, a termelő korúak már ma is a / levrial • NépgzabBdveo, ha újra nyilvánosság rié tárom: Azt írja a többi közön egy asszonyé sHai gyermekem von, de, ha lehet, nem beszélek. erről. Szégyenem szánta. Szégyenem magam, rimáért szégyenkeznem hefl... Kinevetnek, sajnálnak, »agy atyán t*trr*Ar\ néznek rám, mint egy kGJSolesea áSatfaj- táal Nem szeretek beszéhá ráta, mert azt tapasztaltam, bogy valójában nem érdekel senk».— Egy alkalommal a yffltalatafik ahol dolgozom, a személyzeti vezető kijelentette: senki wm tehet arról, bogy arunytt szültem.-. Most fizetés nélküli szabadságon vagyok, s leltet, ha visszamegyek, a lehető legrövidebb Időn bettB megszabadulnak tőlem. A gyerekek miatt. Ugyanis ea utóbbi három évben háromszor szültem. .1 A férjem súlyos cukorbeteg, — Fizetés néJkfiü szabadságon vagyok már fél éve, de ez idő alatt senki nem érdeklődött: _ nem szorulnánk-« valami segítségre?—. Nagyon nehezemre esik a levélírás. Kerülni akarom a látszatot, hogy panaszkodom. Persze, Jó lenne, ha legalább annyi becsületem lenne, mint annak a fiatal kolléganőmnek, aki szülés miatt soha nem hiányzik.. P Törzsvendége ugyanis az ebortus-bizattság- nak. i Igen sok hasonló tartalmú levelet olvastam már; olyat is, amely soha nem került nyilvánosságra. Nem valami népszerű téma volt ez a mi sajtónkban, a mi szerkesztőinknek — tisztelet a kevés kivételnek — mind a legutóbbi időkig. Tavaly májusban az anyák konferenciáján egy négygyermekes anya hasonló levelét idéztem; ő is szégyell- te élete nagy büszkeségét idegeneknek bevallani. De tolmácsoltam egy másfajta megnyilatkozást is: egy fiatalasz- szonyét Ketten keresnek a férjével, közepes színvonalon. Napi száz forint a költségvetésük, általában ez nem elég. Azonkívül havonta ötszáz forintot tesznek félre utazásra, víkendre. Gyerekük nincs, nem is lesz. „Nem ettünk me- szet” — mondta. Így az öröm ugyan hiányzik az életükből, amit esetleg adhat a gyerek, de hiányzik a gond, a felelősség is, amit a gyerek biztosan ad. Szó szerint idézem: „Így élünk magunknak, ha narancs-szezon van, narancsot eszünk, ha banán-szezon van, eszünk banánt. Azt is a gyerek enné meg előlünk különben.” Ez a fiatalaszony nem szé-
