Népújság, 1966. május (17. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-21 / 119. szám
Utat járó ember lévén, csak a nótában ismerem el a „be- csali csárda” romantikus szépségét, savanyú vinkójával, rozzant baklábas asztalával és avas szalonnás vendéglátásával. Az útmenti „csárdák”, a falusi italboltok, amelyek jó j néhány esztendővel ezelőtt for- I málódtak a kocsmákból, lénye- j gében még csak inkább új nevet, újjá- és átfestett cégtáblát, mintsém-új tartalmat hoztak a falusi vendéglátás nálqjik mindig elhanyagolt módszereibe. Am, aki manapság megfordul — és nemcsak az országos főútvonalakon — valamiféle egészen új és nagyon örvendetes változásnak lehet szemta- j núja. A földművesszövetkezetek egymás után nyitják meg bisztróikat, lebontva, átépít- | ve a régi kocsmákat, s ezzel nemcsak új, falun még soha nem látott „üzemegységeket” hoznak létre, hanem esztétikai, építészeti szempontból is meghökkentően friss és modern színfoltot teremtenek. Már egymagában az a tény, hogy kitűnő iparművészek tervezte, ízléses és nagy választékkal rendelkező bisztrók nyílnak ott, ahol néhány éve még meszire bűzlött a kocsma, — a kulturálódásnak jelentős lépcsőfoka. De, ha hozzávesz- szük még azt is, hogy az elmúlt években a falusi építkezési igény és a gazdasági lehetőségek mögött messze lemaradt az ízlés, egyszerűen felbecsülhetetlen jelentőségű egy- egy ilyen modem vonalú bisztró, eszpresszó, vagy kisvendéglő léte a falusi építési közízlés formálásában. Rövid, néhány hét alatt Horton, Kálban, Párádon, Szihal- mon, Bükkszéken adtak át a földművesszövetkezetek szó szerint is minden igényt kielégítő, új éttermeket. Amikor a közelmúltban — lassan már azért két éve —, megnyílt a felsőtárkányi Sziklaforrás Kisvendéglő, méltán csodálták meg presszójának iparművé- szetileg is kitűnően megkomponált berendezését. Két éve ennek, s a felsőtárkányi kisvendéglő csak egy lett a sok közül, a földművesszövetkezeteik millós beruházásai és a tervezők ízlése nyomán. És ezzel kapcsolatban még egy gondolatot. „Jó lesz a falunak ez is” — nemegyszer lehetett és lehet hallani ma is az effajta megjegyzéseket, utalva arra, hogy a magyar falu, a magyar parasztság igénytelen, irtózik az újtól, különösen a moderntől. Nos, ezek az új földművesszövetícezeti „üzemegységek” (borzasztó név es, de így a hivatalos), kitűnően példázzák, hogy valóban jó lesz és kell a falunak ez: a modern, ízléses, a korszerű. Mindezek nyomán most már ott tartunk, valamiféle irigység fészkelődik a városi emberbe —, hogy lassan már falura kell mennie, ha ízléses* modern, szép vonalú és hangulatos presszót, vagy vendéglőt akar találni. Nem kell különösebb szakértelem ahhoz, hogy megállapítsuk: a városokban, így Egerben, de még Gyöngyösön is lényegesen, sőt helyenkint összehasonlíthatatlanul szegényesebb kulturálat- lanabb körülmények fogadják ma már a vendégeket. Óhatatlanul ungorkodik ilyenkor a vendégben a gondolat: miért nincs mód és lehetőség, bogy egészséges, szocialista vendég- látási konkurrencia alakuljon ki a vendéglátóipar és a váro-i sokból rendeletileg távol tartott fö 1 dm ű vessző vetkezetek között? Mert a szövetkezeteid bebizonyították, hogy nagyon is méltó versenytársak: Vermének! És ami a lényegesebb: conn’ senynek a vendég látná « hasznát. Vastermelés — salakból Lausitzban, a Német Demokratikus Köztársaságban egy hatalmas hőerőmű működik barnaszénnel. A hőerőmű hamujáról és salakjáról ’megállapították: igen magas, — helyenként több mint 50 százalékos vastartalommal rendelkezik. A salakban lévő értékesíthető vasmennyiséget ■ szakemberek háromszázezer tonnára becsülik. Mivel úgy látszik, hogy ebből a salakból lehet a legolcsóbban nyersva- sat nyerni, 1970-ben megindítják a vas kivonását. i/(r4eJieafUr4cr Ismerik őtt Hogyne ismernék! <3 az, aki minden értekezleten felszólal. De nem az az érdekes, hogy felszólal, hanem, hogy mikor szólal fel! Amikor a füsttől már mindenki fuldoklik, amikor az ülőgumók felmondták a szolgálatot, amikor az alvók is kialudták magukat, amikor az értekezlet elnöke, udvariasan, de csak udvariasságból, hogy a demokrácia az utolsó percben, is biztosítva lássék. megkérdi: — Van még valakinek, kartársak? .., ... és ekkor már mindenki pakol, emelkedik, mert mindenki tudja, érzi, hogy nincs és nem is lehet, nem szabad, hogy legyen még egy olyan valaki, akinek van még valamije ... Ekkor áll fel 6. Ekkor kér választ. A kérdés, amit feltesz, négyszázötven mondat, ez a legkevesebb. A válasz olyan, amelyre egy teljes nap is kevés lenne, s ráadásul még semmi köze sincs az értekezlet napirendjéhez. Ismerik őt? Egyszer, előre megfontolt szándékkal, embertársaim iránt érzett mély humánumból, meg fogom ölni. Kérem a tisztelt bÍróságot, hogy előre megfontolt szándékomat enyhítő körülménynek betudni szíveskedjék. í áj Miért vagyunk rájuk kíváncsiak? Egyszerű a válasz: kiváncsiakká tették magukat. Mégpedig annyira, hogy mar nemcsak Gyöngyösön, hanem, Záhonyban, Miskolcon, Buda- pesten, Győrben, sőt még a messzi Vietnamban is el-el- hangzik a kérdés; kik ezek a fiatalok-..? ... , ? Tulajdonképpen hat kik «»• Azt tudjuk róluk, hop van köttettük mérnök, technikus, katos hegesztő, meg azt is, hogy valamennyien a MÁV Kitérógyarto ÜzemíV Mainál dolgoznak. De hatak kor mindent tudunp Korant sem' Róluk sokkal többet kft tudnunk. Miért? Mert megérdemlik! Hallgassuk meg okét, s máris megtudjuk, hogy: kik is ezek a fiatalok ... miári Várhelyi Árpád, a ^an KlSZ-szervezet csucstitkara. _ a KISZ Heves megyei Bizottságán keresztül kéres^ Sl^iÄsZ-^vezete. So- ™ kívül, határidő előtt sarukidobó szerkezeteket léle vasúti berendezéseket kér iS? hogy * határidő-elcsuszas a kiemelt beruházással épülő állomás rwiinkálataiban. A' kérést meg- SSÍStn^ a KISZ-fiatal okkal. Mindenki megértette a ségét hiszen valamennyi tudjuk, hogy gazdasági eleiünk eeyik alapja a záhonyi vasuUl- &+ és az ott folyo műnk»: latoknak nagy-nagy pohtikai jelentőségük van. MegcsmalWZáhony öten útra keltek a gyöngyösi váltok. Határidő előtt, soron kívül, KISZ-védnökséggel... _ Ezekben a váltókban a gyár valamennyi dolgosának benne van a munkája. A Kib kezdeményezte, és a gyár kollektívája csinálta meg. Soron kívül, határidő előtt, KISZ-védnökséggel. Ezekkel a kérésekkel érkeztek Győrből és Miskolcról is a levelek. — Persze hogy segítünk, megcsináljuk, ez természetes. Lassan már amolyan jótevőknek számítunk. Számi alans^r előfordult, hogy a segitsegkerok egyenesen a KISZ-hez jöttek. Kik ezek a fiatalok? Hallgassuk tovább a KISZ-titkárt...- Szerencsés helyzetben vagyunk. Különbőz» fórumokon már sokszor hallottam olyan véleményeket, hogy a műszaki fiatalok idegenkednek a mozgalomtól. Nálunk nem így van. A KlSZ-szervezet szinte valamennyi vezető posztján műszaki fiatal dolgozik, így munkaköri beosztásukból is rendkívül SÄek. Hajtóerőt jelentenek a mozgalomban, hiszen nélkülük aligha tudna a gyár KISZ-szervezete ilyen eredményeket felmutatni. Sziv- vel-lélekkel és meggyőződéssel dolgoznak. A képzettség, a tudás és a meggyőződés pedig mindennél többet ér, mindennel nagyobb és mindennel erősebb. Ez adja munkánk erejet es ENCSPUSZTA ... Hiába is keresnénk, semmilyen térképén nem találjuk. Pedig valamikor — a negyvenes évek végén, az ötvenes évek elején — o^za- gos ranggal emlegettek. Nem múlt el hét, hogy a rádióban ne hallottuk volna az encspusz- tai tszcs nevét; s az újságokbői sem hiányoztak az innét keltezett riportok, tudósítások, — Encspusztán akkoriban egymást érték a különböző dele- sácivK B __ 1948 augusztusában alaku lt a tszcs, 180 holdnyi birtokkal és 45 taggal. Közösen szántottak, vetettek es arattak. S nem is gazdálkodtak rosz- szul, 600—700 forintot ért a havi jövedelmük. Ez abban az időben nagy pénznek számított. Egymás után építettek a tagok új házat. — Lévát László, a evöngyöshalászi tanacstitkar mondja ezeket, s feljegyzésre érdemesebbet a hősi korszak tanúi, a közös gazdasag meg; alakításáért indított harc első küzdői sem említenek. Es dicséretnek, emlékezésnek ezek a tények sokatmondók. Gyöngyöshalászt elhagyva, nyíl alakú pléh tábla mutatja: Encspuszta 2 km. Maga a község modern, ízléses hazaival a mai Időkről bizonyít. Encspusztán század eleji hangulat fogad. A tanyaudvart felveri a gaz. a fű. S a ‘pelyvás sanal tapasztott, vályogból rakott s most már omladozó, rogyado- jq egykori cselédszáilas mellett a keserű lapu tenyészete emberderéknyi. A széles udvart kétoldalt is épületek zárják: hosszú, alacsony az egyik, jószágoké lehetett; a másik apró téglaházikó, körül karámmal. A karámban, fiatal mének hancúroznak. S valami „modernség”: emeletnyi magas raktárépület. A tanya szélén nyárfákkal körülvett, zöld békanyállal befont tavacska. Vízbe dőlt, korhadó fűzfatörzs, susogó sás. A fatörzsön sorban békák: varangyok brekegnek hangversenyt, a piros hasú, apró tunkokkal. Félórája kószálunk a tanyában, de hiába is várjuk, hogy előront valahonnét egy acsarkodó komondor. Csend van. S az ember nem is hiszi, hogy valaha delegációk zarándokoltak ide... | GYÖNGYCSHALÁSZ sík vidéki falu. Alföldi nagyközség. Nem is olyan rég szétszórt tanyavilág övezte: Aranyosi-tanya, Benczik-tanya, Bóta-ta- nya, Füleki-tanya, Háni-tanya, Kis-tanya, Ravaszparti-tanya, Zrubka-tanya... — Ma már csak négy lakott tanyánk van — mondja Lévai tanácstitkár. Négy lakott tanya. A KórNehéz otthagyni a tanyákat ház-, a Liszka- és Kis-tanya, meg Encspuszta. Négy „település”, távol a községtől, ahol emberek élnek százesztendős vénültségben. Encspuszta még talán a „legmodernebb” — itt villany is van. Négy családnak. A többi, majd félszáz ember, búcsút tudott mondani az emberhez méltatlan helynek. Otthagyták a tanyát, s a faluba költöztek. S a többi tanya? Az igénytelenség tenyészetei, amelyeket a körülményekkel kiengesztelődött, a körülményekkel megalkuvó ember a maga „paradicsomának” tisztel. Kilométereket gyalogolnak a faluig, s kosarakban, hátizsákban cipelik tanyájukra az élelmet: zsírt, lisztet, paprikát, sót. Es petróleumot, amivel esténként pislákoló fényt gyújthatnak „otthonukban”. Gyöngyöshalászon már csak a tanyai emberek kedvéért tartanak raktáron kevés petróleumot, bent a faluban, a házakban villany világít, rádiót hallgatnak, televíziót néznek. A tanyán nincs semmi. S mégis ragaszkodnak ehhez a semmihez is. Nem irígylik a falutól a villanyfényt, a rádiót, a televíziót, a rangos utakat, a járdákat —■ nekik elég mindaz* amit a tanya világa nyújtani képes. Elóg nekik, hogy a fejük felett fedél van. Szívet szorító, milyen kevéssel beérik. Bomlik a tanyavilág. Az alföldi széles térségeken romba döntik a konzervált nyomorúság házfalait. S a tanyához szokott emberek az alföldről másfelé menekülnek, keresnek maguknak másik tanyát, mert i nem vállalják a falu zárt egy- _ ségét, elszigeteltség nélküli vi- I lágát, emberi közösségét. SI ezen a vidéken találnak he-1 lyet. — Beköltöznek az üresen hagyott tanyai épületekbe, s mi már csak akkor szerzünk a beköltözésekről tudomást, amikor valami baj van a tanyán — mondja Lévai László. A múltkoriban éjszaka zörgették fel a tanácstitkárt. Telefonálni kellett mentőkért, jöjjenek sietve, szül egy tanyai asszony. Erről a „beköltözésről” sem tudtak. S mit csinálhatnának utólag. Szabad ég alatt mégsem élhet senki fia! | NEHÉZ OTTHAGYNI a tanyákat. Ezernyi szállal kötözte a tanya világához életét a tanyai ember. Más lehetséges út azonban nincs, mint beköltözni a faluba. A magát robinzoni életre kárhoztatott emberek- ’ nek is meg kell találniok a helyüket — az emberek között. Á szebb, értékesebb és tartalmasabb világban. Patak? Dezső eredményeit. De szerencsés > helyzetben vagyunk azért is, ] mert a gyár igazgatója, a párt i és a szakszervezet a maximumot adják munkánkhoz. Min- ; denben megértenek, segítenek, i támogatnak bennünket. De ; ugyanez a helyzet az idősebb ; vezetőkkel, dolgozókkal is. A i KISZ-szervezetnek van egy < magva, úgy 40—50 fő, amelyre : bármikor számíthatunk, akik ] nagy szavak nélkül is tudják, ] mi a kötelességük, feladatuk, i Egy nagyon jó közösség áll a si- i kerek mögött. ] Soron kívül, határidő előtt, KISZ-védnökséggel. Ezeket szokták hangsúlyozni a leve- , lekben... — Szívesen segítünk másokon, de éppen ezért furcsának tartunk valamit. Mégpedig azt, ‘ ha a tervgazdálkodásról van szó, vállalatunkat elrettentő példának emlegetik, mivel a soron kívül, a határidő előtt bizony gyakran megbolygatja a tervet. Talán jobb lenne, ha nem segítenénk? Nagy munkát veszünk a nyakunkba a soron kívüli vállalásokkal, akkor meg máért van erre szükség... ? Kik ezek a fiatalok? Zeltner Imre technológus, a KISZ-szervezet szervező titkára: — A soron kívüli, a határidő előtti vállalások mellett védnökséget vállaltunk a magyar —szovjet kooperációval épülő 400 kilovoltos távvezeték osz- topgyártása íölött. Különleges, speciális oszlopokat kell gyártanunk. Hogy mást ne mondjak, lesz olyan oszlop, amelynek a magassága 50 méter, a súlya 18 tonna lesz, és 10 mázsa csavar kell hozzá. Rendkívül nagy munkát igényelnek, de reméljük talán, és nem is alaptalanul, hogy ezt a vállalást is sikerrel fejezzük be. Mindent megteszünk érte, fiatalok, idősebbek, műszakiak, fizikaiak. A műszaki előkészületektől a legyártásig ... Kik ezek a fiatalok? Vidra Ferenc, ifjúsági szocialista brigádvezető: — Brigádgyűlésen beszéljiík meg a vállalásokat. Nem kell rábeszélni senkit. Komolyan mondom, nem megszokásból. Ez a brigád már sok-sok vállalást megvalósított, elvégre nem véletlenül kaptuk az ifjúsági szocialista brigád címet. Nagy fába vágtuk a fejszét, amikor védnökséget vállaltunk a magyar-szovjet távvezeték oszlopai fölött,- de úgy érzem, ha ugyanúgy dolgozunk, mint eddig, akkor ez is meglesz. Miért ne lenne? A brigád is, a fiatalok is és az idősebbek is azt akarják. Ilyen emberek a gyöngyösi MÁV Kitérőgyártó Üzemi Vállalat fiataljai... Koős József Új színek a falu közepén... — bisztrók, presszók, éttermek Kik ezek a fiatalok...? A tettek Kötése annyiban különbözik más könyvekétől, hogy ennek a színe piro*. Belseje, tartalma azonban nagyon eltér a megszokottól. Nyomtatott betűk helyett kézírás rögzíti azokat a tetteket, amelyekkel a gyöngyösi úttörők járultak hozzá a város élete kisebb-nagyobb ese_ ményeinek sikeréhez. Életkora ennek a könyvnek egy esztendő. Pontosabban az idei tanév kezdetétől létezik. Ha életrajza is lenne, fontos időpontnak tüntetné fel azt a napot, amikor a város úttörő- csapatainak küldöttsége átnyújtotta a tettek könyvét a városi pártbizottság munkatársának, Gácsi Lászlónak, aki köszönetét mondott a piros nyakkendőé úttörőknek önként vállalt feladataik teljesítéséért. A tettek könyve egyelőre a városi pártbizottságon található meg, majd az idők múltával a Mátra Múzeumba kerül, ahol a késő utókor számára is megőrzi és hirdeti a gyöngyösi útkönyve törők lelkesedését, buzgalmai; cselekedeteik írásos bizonyító. kát Apró kis epizód, mondhatná bárki a gyöngyösi úttörők tetteit tartalmazó könyv átadás sának eseményéről. Valóban) apró kis epizód, úgy tűnik ae első pillanatra. És mégsem az. Bizonyíték, dokumentum, a szó legszorosabb értelmében. Mipden kijelentésnél, megállapításnál határozottabban bizonyítja, hogy a mi fiataljaink) a piros nyakkendő szimbólumának írott és íratlan kötelezettségeit a legkomolyabbea elfogadják, annak szellemé^ ben igyekeznek élni, ahhoz mérik saját cselekedeteiket* egy örökség birtokosainak tart. ják magúkat, amit a Nagy Október, a magyar 1919 határozott meg számukra. Életkoruknak megfelelően vállalják ezt az örökséget, nemcsak élveid ben, hanem a hétköznapok konzekvenciáiban is. (g. molnár>
