Népújság, 1966. május (17. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-20 / 118. szám

Egyéves az AGROMAS magyar—bolgár társaság Az AGROMAS magyar—bol­gár társaság igazgató tanácsa a közelmúltban ülésezett Bu­dapesten. Ebből az alkalomból az MTI munkatársa tájékoz­tatást kért a társaság vezetői­től az AGROMAS terveiről. Az AGROMAS a magyar és a bolgár kormány egyezménye alapján alakult meg egy évvel ezelőtt, azzal a céllal, hogy a két ország között koordinálja a szőlő-, gyümölcs- és zöldség­termesztési gépek fejlesztését és gyártását, elősegítse azok értékesítését. A szocialista nemzetközi munkamegosztás­nak ezt a kétoldalú formáját indokolja, hogy a KGST-álla- mok közül ebben a két or­szágban a legnagyobb a kerté­szeti kultúrák súlya. A társaság eddigi működése során elkészítette a két or­szág kertészeti termeléséről és mezőgépgyártásáról mindazo­kat a felméréseket, amelyek a kooperáció és szakosítás meg­bízható alapjául szolgálnak. Megállapították, hogy a szőlő-, gyümölcs- és zöldségtermesz­tésben — az általános mező- gazdasági rendeltetésű gépeken kívül — több mint százféle speciális kertészeti gépre van szükség. A két országban je­lenleg mintegy 50 típust gyár­tanak és használnak, de ezek­nek csak a fele elégíti ki meg­felelően a követelményeket. Huszonöt meglevő gépfajtát te­hát tovább kell fejleszteni, öt­vennél több típust pedig újon­nan kell kialakítani. Ezek nagy részét egyébként más or­szágokból sem lehetne besze­rezni, mivel a kertészeti ter­melés és főleg a betakarítás gépesítése világviszonylatban megoldatlan. A társaság fel­mérte az űj kertészeti gépek kialakítására irányuló kutató­munka helyzetét a két or­szágban, s máris felhívták az illetékes szervek figyelmét bi­zonyos elkerülhető párhuza­mosságokra. (MTI) REWDELETEK - A BÜROKRÁCIÁRA ! Negyvenkét éves segéd­munkás volt a főszereplője a következő történetnek. Lét­számcsökkentés miatt fel­mondták állását. Mivel négy gyerek várta nap nap után a kenyeret, munka után kel­lett néznie. Felkereste a munkaközvetítő irodát, ahol nyomban kiközvetítették az egyik vállalathoz, mivel a szóban forgó vállalatnak ép­pen segédmunkásra volt szüksége. Bekopogtatott a munkaügyi osztályra, meglo­bogtatta a közvetítő iroda pecsétes papírját, s már nyúlt is a belső zsebébe a munkakönyvért. De ekkor megszólalt a munkaügyi osz­tály vezetője: Nézze, igaz, hogy magát ide kiközvetítet­ték, de most mégsem tudjuk felvenni. Jöjjön a jövő hé­ten. Egy hét múlva ismét meg­jelent a szemüveges osztály­vezető szobájában. A válasz félreérthetetlen volt: Már nincs szükségünk segédmun­kásra, időközben betelt a lét­szám. Felháborodva vágta be as ajtót, s visszament a mun­kaközvetítőbe, ahol azt a vá­laszt kapta: sajnos, a ren­deletek ezt lehetővé teszik. Ha akarja, újból kiközvetít­jük. Hogyan is mondta a ki­közvetítő iroda vezetője: A rendeletek ezt lehetővé te­szik. Hát ebben igaza van, mert szép számmal gyártot­tak rendeleteket — a bürok­ráciára. 1950 óta a vállalatoknak kötelező munkaerő-szükség­letüket a területileg illeté­kes munkaközvetítő irodá­nak bejelenteni. Rendelet írja elő. Az üzemek, a válla­latok csak a kiközvetített dolgozókat vehetik fel. Erre is van egy rendelet. A válla­latoknak azonban nem kö­telező felvenniök a kiközve­tített dolgozókat. Ezt is egy rendelet írja elő. A jelentke­zőket sorrendben kell kiköz­vetíteni. Erre is van egy ren­delet. Az üzemek, vállalatok azonban soron kívül, név szerint is kikérhetnek embe­reket. Természetesen ezt i* egy rendelet írja elő... Hogyan is szokták monda­ni: a sok bába között elvéss a gyermek, rendeletnyelvre lefordítva: a sok rendelet kö­zött elvesz az igazság. Mert a vállalatok úgy ját­szanak a munkaerő-szükség­letükkel, ahogyan akarnak. Hiába van szükségük mun­kaerőre, de ha a kiközvetített dolgozó nem szimpatikust vagy ők mást gondoltak a helyébe, rendeletre hivatkoz­va nem veszik fel. Ha meg az elhelyezkedő dolgozónak ismerőse is van jövendő munkahelyén, máris viszi s soron kívüli kikérőlevelet a közvetítőbe, ahol aztán hiú- ba vár SO ember elhelyezke­désre, ő soron kívül besétál­hat. Soron kívül, pedig, aho­gyan már mondtuk, az egyik rendelet úgy szól, hogy a jelentkezőket érkezési sor­rendben kell kiközvetíteni. Igaz, a másik meg azt mond­ja, hogy soron kívül is lehet. A járási, várost tanácsok ezekben a napokban vizsgál­ják a munkaerő-gazdálkodás helyzetét. Nem ártana szét­nézni a sok rendelet között — koós — • • Ot év — öt kitüntetés Ismét legjobb a Cyöngyös-domoszlói Állami Gazdaság A domosziói muskotály, a debrői hárslevelű világmárka. A gazdaság almái már meghó­dították a svájci, a nyugatné­met piacokat. A tehenészet is­tállóátlaga országosan kiváló, csak tavaly 86 ezer hektoliter tejet adtak a népgazdaságnak. Rendszeresen tartanak orszá­gos és tájjellegű bemutatókat a gazdaság különböző üzem­egységeiben. Az élen járó me­zőgazdasági nagyüzemben 1960- tól következetesen végrehajt­ják az adottságoknak legjobban megfelelő termelési ágak fej­lesztését. Évről évre tartják termelésük magas színvonalát, túlteljesítik pénzügyi előirány­zataikat. 1961-től minden évben el­nyerték az élüzem címet. Az 1965. évi eredmények alapján megyénkben ismét legjobb­nak bizonyult a Gyöngyös— domosziói Állami Gazdaság. Az ünneplés befejeződött, 56 dolgozó részesült kitün­wwwwwv&wwwwwwwwwwwwww íók, és csak 10 deka Hitler­szalonnát kaptak naponta és kenyér nélkül. Barna kartárs tolmácsolta a főnökének, hogy az angol nem szereti a Hitler-szalon­nát, ami ugyan­is közönséges marmaládé, és nem szereti a rossz őröket. Az elnök megvakarta fe­jét és így szólt: — Bizony, én se szeretem a marmaládét. Mr. Brown kicsit nagyon furcsán nézett, miután Barna tolmácsolta az elnök szavait, köhintett és az órájára nézett. — Hát nekem sajnos, mennem kell, indul a vonatom, na- gyon-nagyon örültem a szeren­csének — mondta mosolyogva. Szívélyesen kezet szorítottak és elbúcsúztak. Jó, ha egy ktsz-nek saját tolmácsa van. Ordas Nándor MnBrorn és Bar Icartárs Angol kereskedő utazott át a kisvároson, Mr. Brown, a londoni Vaskályha Comp. cég vezetője, és bejelentette szán­dékát, hogy félórás beszélgetést szeretne a helyi Vaskályha Ktsz vezetőjével. A ktsz elnöke tol­mácsnak Barna kartársat, a bérszámfejtőt kérte fel, aki közismert volt angol tudásáról. Annyird bírja az angol nyel­vet, hogy gyakran keveredik kifejezéseibe az oké, meg a helló, azután a gudbáj. „No, végre hasznát vesszük angol tudásodnak, Józsikám!” — mondta neki az elnök, amikor mentek az állomásra fogadni az előkelő üzletfelet. A restiben rögtön igen kel­lemes beszélgetés alakult ki Barna tolmácsolásával, az el­nök és Mr. Brown között. Az •titok megjegyezte: ilyen hű­nek. maguk teremtette jövőjük- ben. Hisznek abban, hogy ami elérhető szépet és jót el tud­nak képzelni ezen a világon, azokat rendre megvalósítják. Az embert, mint a nyomjel­zős lövedéket, fény vagy füst kíséri. S hogy a fényt vagy a füstöt választjuk-e, minden körülmények között rajtunk múlik. A kommunisták a fény hor­dozói! Különös emberek? Nem! Nincs különös külső ismer­tetőjelük a kommunistáknak. Ami mégis a különbséget ad­ja, az a belső tulajdonságokból ered; a ^szilárd hit, világnézet és korszerű szemlélet gyöke­réből fakad. Hitetlenek. Ki állíthatja ezt vallási bigottság és cinizmus nélkül?! Az embernek hinnie kell, s ez a hit kell kitöltse az életét egészen. S a kommunista hitnél nincs haladóbb, amióta a gon-’ dolkodás és a munka emberré tette az embert. Pataky Dezső mzetközi Vásár re i hetik majd a díjnyerteseket, a Rács elnevezésű, geometrikus mintázatú, kék-fehér színösz- szeállítású kötött ruhát, amely­nek tervezője Kozma Vera. Ugyancsak ő tervezte a Geo­metria elnevezésű fehér-fekete- türkiz színű, geometrikus for­mákból összeállított szintetikus sportpulóvert. Kovács Mátyás- né tervezte a Tücsök jeligéjű piros vászon kertésznadrágos, csíkos alperi inggel ellátott gyermekruhát. A női ruhák tervezői közül Gembár Olga és Nádor Vera nyert díjat, az előző Bambi elnevezésű csíkos és kockás ballonból összeállí­tott, kétsoros gambolású mo­delljével, amelyhez slides ken­dő és zöldszegélyes, fehér, koc­ka alakú táska tartozik. Első helyezést kapott a mo­dellversenyen a Hazai Pamut­szövőgyár kockás ballonanya- gából készült, húzózárral le- és felkapcsolható kapucnis sportkabát és egy kobaltkék bükié, bakfisoknak szánt, re- dingot szabású kabát is. ★ Kisebb gyalogtúrának is be­illik végigjárni a vásárváros főutcáit. Az idősebbeknek, a gyermekeknek kényelmesebb körsétát kínál a Fővárosi Au­tóbuszüzem. A FAÜ az idén négy mikrobusz-szetrelvényc közlekedtet a vásáron, mégpe­dig hétköznapokon déli 12 órá­tól este 21 óráig, szombaton és vasárnap délelőtt 10 órától es­te 22 óráig. A szerelvények óránként mintegy 300 utassal járhatják körül a vásárt. A mikrobuszok kalauz nélkül közlekednek, a viteldíjat az utasok perselybe ejtik. Szük­ség esetén a vállalat még egy mentesítő mikrobusz-szerel- vényt is kiküld a városligeti vásárvárosba. (MTI) kelhető. A kommunisták hite az értelem gyökeréből, a va­lóság talajából kisarjadott fa. Ez a hit megingathatatlan és szilárd, le nem térítheti útjá­ról semmi, nem befolyásolhat­ják az időjárás szeszélyei vagy köznapi érzelmek, hangulatok. A kommunisták hisznek ön­maguk erejében, hisznek az életben, de nem hisznek a há­ború végzetszerűségében. Hisz­nek abban, hogy a gonosz erők gyilkossága elkerülhető, de nemcsak hisznek, a hiten túl cselekednek is, hogy az élet el­len törő gonosz erőket, a halál kalmárait megsemmisítsék. A kommunisták hisznek az ember méltóságában, az élet szépsé­gében, az emberi akarat és szándék kiteljesedésében. Hisznek mindabban, ami ha­ladó, ami előbbre lendíti a világot. Hisznek a kommunis­ta társadalomban, amely egye­dül jelenti az ember számára — a földi élet évmilliói során — az egyenlőséget és boldog­ságot. A kommunisták a holnap jegyesei. A kommunisták hisz­A Budapesti Ne héi Csütörtökön megérkezett a Ferihegyi repülőtérre T. Colov miniszterelnök-helyettes veze­tésével a Bolgár Népköztár­saság kormányküldöttsége, amely a magyar kormány meg­hívására megtekinti a Buda­pesti Nemzetközi Vásárt. A repülőtéren Apró Antal, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese, valamint a Külügy- és a Kül­kereskedelmi Minisztérium számos vezető munkatársa fo­gadta a bolgár vendégeket. Ott volt V. Bogdanov, a Bolgár Népköztársaság budapesti nagykövete is. ★ T. Hajuzán, a BNV mongol pavilonjának igazgatója csü­törtökön ismertette az újság­írókkal a két ország áruforgal­mának alakulását és a Mongol Népköztársaság kiállítási anya­gát. Mongólia ebben az évben a nemzetek pavilonjában kol­lektív kiállításon mutatja be híres szőrme- és bőráruit, ás­ványi kincseit, nyersanyagmin- táit, iparának termékeit. A pa­vilon igazgatója hangsúlyozta, hogy a szocialista országokkal, elsősorban a KGST tagállamai­val egyre szorosabbá váló kap­csolatok igen kedvező feltéte­leket teremtenek Mongólia számára, a szocializmus anya­gi-technikai bázisának szem­pontjából. Az 1966-os év fon­tos dátum, mert most indul a negyedik ötéves tervidőszak. ★ Az év legszebb könnyűipari terméke pályázatára külön ne­vezhetett be a Ruházati Min­tatervező Vállalat egy-egy iparművésze. A modellversenyt még a BNV előtt eldöntötték és kihirdették az eredményt. A tíz díjazott pályamunka elő­kelő helyet kap a vásár köny- nyűipari pavilonjában. A vásárlátogatók megtekint­Hitetlenek...? Cinikusan félrehúzta a szá­ját, s kurta mozdulattal le­gyintett: — A kommunisták? ... Ugyan miben hisznek ők?! Semmiben. Hitetlenek ... — Talán inkább istentaga- dőfe. Ateisták — mondtam, merthogy vallásos emberrel áll­tam szemben. — Hitetlenek... Hitetlenek... ★ Aragont olvasom, a világhí­rű, francia kommunista írót. A kommunistákról tesz vallo­mást: „Kommunistának lenni nem­csak annyit jelent, hogy az embernek pártkönyvecskéje van és hogy aláveti magát a kollektív határozatoknak (ezt is jelenti, és ez sem kevés); ha­nem ezen felül egy lelki alka­tot is. amelyben személyisége már nem különbözteti meg a személyt az osztálytól. Hanem az ember önmagát az osztály- lyal azonosítva az osztályra támaszkodik, hogy kifejlessze sajátos képességeit, azokat a lehető legmagasabbra emelje, és a maximális hatékonyságot biztosítsa nekik az osztály szolgálatában.” ★ — Az embernek hinnie kell valamiben, s ez a hit kell ki­töltse életét egészen — mond­ta egy ismerősöm az ateizmus­ról vitatkozva. ★ A kommunisták ilyenek. Hisznek. Hisznek az emberben, aki alkot, aki épít, aid mun­kás. A kommunisták hisznek a teremtő -alkotó munkában. A kommunisták hisznek abban, hogy együttes összefogással többet elérhetnek, mintha az ember egyedül fárad, erőlkö­dik. Á kommunisták hisznek abban, hogy csak az olyan tár­sadalomnak van létjogosultsá­ga, amelyben az egy minden­kiért elve, s gyakorlata ural­kodik, ahol mindenki, minden egyes ember a közösségért munkálkodik. A kommunisták hisznek abban, hogy az értel­met és józanságot soha le nem győzheti a sötétség, az ei- vakultság. Hisznek abban, hogy a jövő világa csak az a társadalom, amelyben ember­milliók kormányoznak, s nem az egyének igazgatnak. A kom­munisták hisznek abban, hogy amit tesznek, cselekednek, nemcsak az egyén, de az egész haladó emberiség javát szolgálja. A kommunisták hitetlenek? Hivő emberek. Csak nem üres misztifikációkban, nem vallá­sos legendákban, istenben vagy a kifinomult anyagnak ti­tulált „felsőbbrendű szellem­ben” hisznek, hanem valóságo­sabb dolgokban. Olyan dolgok­ban, amelyeket a valóság ru­házatába öltöztethetnek. Kommunista hit — ez egyál­talában nem hasonlítható a vallásos emberek bigottságá- hoz, elvakult fanatizmusához. A kommunisták hite értéke­sebb, tartalmasabb, s amiben hisznek, kézzelfogható, érzé­vösben nem lehetett kellemes az utazás. Barna kartárs, aki fél évet töltött amerikai hadi­fogságban, könnyedén fordítot­ta, hogy nem kellemes ilyen hidegben az élet, de ha jó a pokróc, azért nem fagy meg az ember. Mr. Brown kissé elcsodál­kozott ezen, de egyetértőén bó­lintott és mondotta, hogy bi­zony. egy jó pokróc megteszi a magáét, ha kell. — Azt mondja Mister Brown — tolmácsolta Barna —, hogy szereti a jó meleg pokrócot. Az elnök, kissé csodálkozva azon, hogy mit akar az angol ezzel a pokróccal, de udvaria­san azt válaszolta — hogy kö­zelebb kerüljön a lényeghez —, ott nem kell pokróc, ahol az ő ktsz-étől veszik a vaskályhát. Barna kartárs tolmácsolta, hogy ha jó a kályha, még ka­ja nélkül is vidám az ember. De azért jó, ha az őrök ren­desek és megengedik a fog­lyoknak a rendes pokróc hasz­nálatát is. Mr. Brown mélyen elcso­dálkozott ezen, s a következőt válaszolta: „Bizony jó, ha az őrök jók. ö részt vett a francia- országi partraszálláson, s egy­szer két hétig német fogságba esett.” Barna tolmácsolta, hogy az angol cégvezető volt német fogságban a partraszállás után és szereti a jó pokrócot és a jó őröket. Könnyedén megkérdezte Mr. Browntól, hogy jók voltak-e a német őrök és milyen volt a koszi ? Mr. Brown azt válaszolta, hogy a német örök nem voltak tetesben, a közel három es fél milliós eredményjavu­lásból több mint egymil­liót fizetett dolgozóinak célprémium, jutalom, nye­reségrészesedés címén. Prejavara János igazgató a Munkaérdemrend arany, Kó- sik István főkertész és Pejkó János szakmunkás bronz foko­zatát kapták kiváló munkáju­kért. Kevés üzem található az or­szágban, amely hasonló siker- sorozattal dicsekedhetne. Öt évig az élvonalban maradni, ez nem kis dicsőség. Az ered­ményes munkáról beszélget­tünk Kósik István igazgatóhe­lyettessel, Molnár Gusztáv párttitkánral és Vincze Dezső szakszervezeti titkárral. — Másfél évtizedes múltra tekint vissza a gazdaságunk, de csak 1960-tól beszélhetünk céltudatos tevékenységről — mondta az igazgatóhelyettes. — Elsősorban gazdaságszer­vező munkára volt szükség. Egyrészt a talaj- és éghajlati tényezőket figyelembe véve a szőlő- és gyümölcstermelést fejlesztettük, másrészt szociá­lis és bérintézkedésekkel ki­alakítottuk a gazdaság törzs­gárdáját. Elsőnek megkezdtük és évről évre növeltük a szőlő-, gyü­mölcstelepítéseket, szako­sítottuk az állattenyésztést. Elmondták ezután, hogy 61- től csak szélessoros szőlőtele­pítéseket végeztek, amely sok ellenállásba ütközött. Az új te­lepek azonban igazolták, hogy több termést hoznak, fele munkaerő-ráfordítással. Őket igazolta a termőkaros gyü­mölcstelepítés is. öt év alatt a szőlő holdankénti átlagtermé­sét 25,6 mázsáról 37,8 mázsá­ra, az almatermést 25-ről 129 mázsára növelték. Az almából az első évben csak 21, tavaly már a termés 79 százalékát ex­portálták. — Csak helyes költséggaz­dálkodással változtathattunk az eredményen. Sikerült arány­ba hozni a kiadásokat a be­vétellel. Az első évben közel egy hónapi fizetést adtunk nyereségrészesedés címén. A párttitkár arról beszélt, hogy a gazdaság addig átjáró­ház volt, míg rosszul fizettek. A 13. havi fizetéssel meg le­hetett fogni az embereket, megszilárdult a munkafegye lem. — Sokat költöttünk, fárad­tunk, amíg a munkásszállások a dől- 1 gozók második otthona lett. A pokrócokat íoko- ’ zatosan paplanokra cserél­tük fel, melegvizes mosdó­kat, fürdőket szereltünk be. Az szb-titkár részben a dol- . gozókkal való fokozottabb tö- . rődésnek tulajdonította, hogy a gazdaságban kialakult a törzs- 1 gárda és jelenleg háromszáz . dolgozójuk viselheti az 5—10 . —20 éves törzsgárdajelvényt. > — Háromezer forinttal több i az évi átlagkereset, mint öt év­vel ezelőtt volt. — 1964-ben alakult meg az , első szocialista címért verseny ző brigád, a következő évbei: 16 volt, az idén már félszáz csapat versenyez a kitünteti.' címért. — Dolgozóink fegyelmezett és öntudatos munkájának nagy próbatétele volt az 1965-ös esztendő. A szőlőt és gyümöl­csöst mindennap védeni kel­lett és szombaton, vasárnap is maradtak az emberek, szín te mindennap permeteztek... — Tovább növeljük az üzem­egységek önállóságát, azt kí­vánjuk elérni, hogy szakembe­reink, a fizikai munkások gaz­dái legyenek a saját területük­nek. Ki gondolná, hogy ez a gaz­daság, amely főként világhírű borairól ismert az országhatá­ron túl is, évente több teje ad el, mint bort? És még töb bet akarnak, pedig az öt é alatt is több mint háromszoro sara növelték a tejtermelés Tíz forinttal olcsóbban állíts nak elő egy kiló marhahús mint a második ötéves terv e ső évében. Még itt is lát: javítani valót, öt év alatt millióval növelték a teljes te: melési értéket. Azt mondják hogy ennek jelentős részét a szőlő és gyümölcs teszi ki, de ez is messze vám még a felső határtól. — /> - 1 pap esztendő nehéz . kitüntetés?.. . .^bak a köve­teim!. - talán sikerül..-. Pilisy Elemér

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents