Népújság, 1966. május (17. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-20 / 118. szám
Az egri magánkisipar a számok tükrében ■ Tevékenységük nélkülözhetetlen A cipészek vezetnek ♦ A kihaltak és a haldoklók ♦ 8 órán túl és vasárnap Piacok és vásárterek Negyvennyolc fajta szakmában 309 magánkisiparos van Egerben. Minden 140 egrire ;jut egy, s néha naég sincs belőlük elég. Ok minderet megcsinálnak; mindent elvállalnak, amit a szövetkezeti vagy az állami ipar elutasít. Sokan még mindig rájuk esküsznek és előnyben részesítik a többi szektorral szemben. A legtöbb és a legkevesebb A magán kisiparotok közül 8 legtöbben a cipész szakmában tevékenykednek Egerben. 53-an vannak. Ezután rögtön a szabók következnek. Férfi- szabó 27, női szabó 26 van. A cipőkészíttetés már kiment a divatból, csupán a javíttatás maradt meg. A ruhacsinál tatás annál nagyobb divat. Hetekre, nagyobb ünnepiek közeledtével még esetleg két-há- rom hónapira vállalnak csak ruhát a szabók. Nem keresnek rosszul, mégis kevesen jelentkeznek szabótanulónak (férfi- szabónak). És hiába van a legtöbb a cipészekből, a jövő nem biztató. Hét év óta egyetlenegy cipésztanuló sem jelentkezett maszek kisiparosnál. A megyeszék hel yen a legtöbb szakmában egy-két szakember képviseli csak a színeket így van ez a tetőfedő, a pék, a faesztergályos, a paplankészítő, a bognár, a hangszerkészítő szakmákban, ahol egy-egy, a kovács, a szűcs és a szitakészítőnél, ahol két- fcét szakember áll az egriek rendelkezésére. De ezekből már nem is kell több. Az igényeket kielégítik. Viszont egyes iparágakban égető szükség lenne több szakemberre. Egyáltalán nem elég az egy-egy vegytisztító, gumijavító, fogtechnikus, parkettás, autószerelő, a lsét bádogos, a két tetőfedő, a két cserépkályhás, valamint a három-három vízvezeték-szerelő és a tévé-, rádió- javító. De nem sok az öt villanyszerelő és az ugyancsak öt lakatos sem. Kontárok és utánpótlás Minden szakmában felüti a fejét, ahol kevés a szakember. Mindent elvállal — néha olcsóbban — és jól keres, mert GCStNAGYIJ SZAVICSEV: nem fizet adót. Egerben a legtöbb kontár a szabó, a kőműves, az asztalos, a kőfaragó, a vízvezeték-szerelő, a rádió- és tévé-javító szakmákban ütötte fel a fejét. Legtöbb esetben ismerik is a kontárokat, tudják is, hogy milyen munkákon dolgoztak vagy dolgoznak, hiszen a magánkisipxarosok megyei titkárságán a munkákat nyilvántartják. De ha nincs elég ács, aki tető alá hozná a gombamódra szaporodó magánházakat, ha nincs elég szobafestő, aki kifesse, ha nincs elég szabó, akinél ruhát lehetne csináltatni — akkor a kontárok ellen sem tudnak megfelelően harcolni. Az utánpótlás piecfig sok szakmában megoldatlan. Most folynak a tanulószerződtetések. Egyáltalán nem jelentkeznek kádárnak, cukrásznak, tetőfedőnek, órásnak, üvegesnek. Egy sor szakmában viszont a kisiparos nem hajlandó felvenni tanulót, mint példáid a fényképészeknél. Az igaz, hogy a tanulók tervben megszabott számát mindig teljesítik, de a terv- szám alacsony. Ebben az évben például hatvan fő volt. Egyes szakmákban kielégítőnek látszik az utánpótlás. így a kőműves, a szobafestő, az asztalos, a műszerész, a cserépkályhás, a bádogos szakmákban. Űj iparengedélyeket mostanában többet adtak ki, mint azelőtt. Igaz, főleg a községekben, mert a fő cél a falvak javító-szolgáltató iparának fejlesztése. Az új iparengedélyek tulajdonosainak egy része inkább másodállásban vállalja a kisiparosi tevékenységet. Néhány szakmában azonban másodállásban sincs szükség senkire. Ezek elavultak, kimentek a divatból. Már csak kuriózumképp emlegetjük őket, mint a fazekast, a mézes- kalácsost, a szitást, a kötélverőt, a férfikalapost, a kosárfonót, a rézművest, a galvanizálót, a vasesztergályost, a szíjgyártót, a mérlegkészítőt, a hentest. Ezek némelyike már kihalt, vagy haldoklik. ba azok tartoznak, amelyekhez szakképiesátés, szakmunkás-bizonyítvány nem szükséges. Művelőik inkább másodállásban, kereset-kiegészítésként vállalják. De sokan nem cserélnék fel fix fizetésre. Szabad ipar a szemfelszedő, az esernyőjavító, a tűzifavágó, a szódavíz-, a virág-, az ostor- nyél-, a gomb-, az emléktárgy-, a díszműáru-, a díszpárnaké- szitő, a kendőfestő, a szekérfuvarozó, a körkötő, a műstop- toló. De azért annyira nem „szabadok” ezek az iparok, hogy engedély ne kelljen hozzá. Itt is rengeteg a kontár, de még így is hiány van például müstoppolóból és szódavíz- készítőből. Drágább és olcsóbb Szabad ipar és engedély Helyettük a szabad iparok virágoznak. Ebbe a kategóriáIgaz, a divatos szakmákban nem keresnek keveset. Ezek a fodrászok és kozmetikusok, a szabók, a műszerészek, az autószerelők, a tévé- és rádiójavítók. Viszont az is igaz, hogy any- nyit dolgoznak, amennyi megrendelésük van. Munkaidejük nem nyolc óra és néha még vasárnap is „gyűrik az ip>art”. De ott vannak az öreg kisiparosok, vagy a kihalófélben levő szakmák művelői is. Az öregeiket a kisiparosok szövetsége pénzsegéllyel támogatja, és ugyancsak ez a szövetség társadalmi összefogást sürget a kontárok ellen. De rendelkezésekkel alátámasztva. (Nem kívánhatják senkitől, hogy mielőtt megrendel egy szekrényt, kérje az asztalos iparengedélyét. Inkább azt várják el, hogy ne kapjon anyagot a kontár, illetve nehezítsék meg ennek különböző mellékutakon való beszerzését.) Néha panaszkodnak a megrendelők, hogy túl drágán és lassan dolgozik a maszek kisiparos. Néha meg px>ntosan az ellenkezőjét mondják: gyorsabb és olcsóbb. Tulajdonképpen mindkettő igaz. Nem egyértelműen jó és nem egyértelműen rossz a magánkisiparosok tevékenysége. De egyelőre nélkülözhetetlen. (B.''Cy.) Az elmúlt hónapokban készült el a patakparti Katona István téren Eger új vásárcsarnoka — és ezzel ismét változás következett be a piaci élet terén. Ebből az alkalomból kívánunk rövjden visszaemlékezni városunk piacainak és az ezekkel összefüggő vásártereknek a históriájára. ★ Az Eger-p>atak völgyében a városias település kezdetét a XI. század elejére tehetjük. Az egykorú írások szerint 1009— 1010 körül indultak meg az első építkezések a várdombon, ahol néhány év múlva már az új székesegyház, püspóki palota házai állottak. Később a várdomb területe szűknek bizonyulva, a váro6 tovább terjeszkedett, de kb a tatárjárás koráig (1241) csak a piaiak bal piartján terült el, a volt szervita-templom környékén. Ezekben az időkben a piac fent, a várban volt, mint ahogyan a régi írások is említik: „... a főkapun belép- ve a várpiaczra jutunk...” A belső várba: a váipiacra a bejárat ekkor még annál a négyszög alaprajzú toronynál nyílott, ahol ma egy középkori színes címer (Estei Hippolit püspök címere) maradványai láthatók —, itt vezetett be az Almagyar felől jövő út egyenesen a várudvar közepére, az egykori Szent János templom elé. A tatárjárás idején elpusztult város csakhamar újjáépült, majd néhány évtized múlva rohamosan’ fejlődni kezdett. Eger ebben az időben adottságainál fogva is különösen alkalmas lett a városias kialakulásra — a piacok, vásárok szempontjából jelentős ipiar, kereskedelem, szőlőtermelés erősödött. A város kiterjedése is növekedett: beépültek a piaiaktól nyugatra eső területek is. így nem csoda, hogy ebben az időben a piacot — vagy amint akkor nevezték a „fórumot” már a mai Dobó tér helyén találjuk, ahol azután évszázadokig meg is maradt. A város gazdasági életéből a piac, a vásárok mind fontosabbá váltak. A környező, akkor még meglévő községekből — Tihamér, Almagyar, Szőllőske, Cigléd, Felnémet — kialakult Eger piackörzete. A piacjogok biztosították a lakosságnak azt, hogy idegen személyek a városon kívül nem vásárolhatták meg a városba igyekvő kereskedők és termelők áruját. Ezen piacjogok féltékeny védelme mégis sokszor komoly bajokat, túlkapásokat okozott. így Nagy Lajos király 1362. október 17- én Maklárcm kelt oklevelében Almagyaron is heti vásár tartását engedélyezte minden hét póntekjén. (Ezóta van nálunk minden pónteken hetivásár?!) Az egriek azonban néha fegyveresen is megtámadták az al- magyari vásárt, és a kereskedőket az egri vásárra kényszerítették ... A török időkben egy nagy kiterjedésű „vilajet” (tartomány) székhelyévé tett Egernek a piaca fokozottan mesz- sze vidék találkozóhelyévé vált. Az eddigi „árucikkeken” túl azonban egy újabb, szomorú ,px>rtéka jelent meg az eladók sorában: ezentúl nálunk folytak le a hírhedt rabszolgavásárok is. Erről tájékoztat bennünket az ugyancsak itt áruba bocsátott „Simplicissi- mus” érdekes írása! A kétszáz évig tartó háborúskodás elmúltával azután, a XVIII. században Eger fejlődésének legkiemelkedőbb korszaka következett. Alig száz év alatt tízszeresére nőtt a lakosság száma, új „hóstyák” növelték a város területét Az így megnagyobbodott település piaca kezdetben továbbra is a régi helyen maradt, itt igyekeztek a lakosság igényeit kielégíteni. A téren hangoskodtak a „kuffantók” (=kofgk) kisebb árusítóbódék, gyékériysátrák voltak szinte körös-körül, középien piedig állott a büntetőeszközként használt szégyenoszlop, és a deres! A nagyobb vásárok helye eleinte a piac és a mai Kossuth Lajos utca voltak, miután a tanács így határozott: „ ... Kik valamely eleséget hoznak, azoknak Szekerei a Barátok Ucczájában Helyheztessenek, az Sátoros Kalmárok piediglen ... az Város Piarczán accomodál- tassanak”. Később, 1766-ban az országos vásárok helyéül „... az fejér Barátok (trinitanúsok) pástyát az Károly Várossá- ban ..(a volt „Rossztemplom” környékén) is kijelölték. Nagy változást okozott a mai Somogyi Béla utca—Vörösmarty utca—Nagy János utca által határolt hatalmas területnek vásártérré való alakítása. 1790. szeptember Í8-án nyílt meg itt az első háromnapos országos vásár „nagy ünnepséggel, zeneszóval, mozsárdurrogással ..Ez a városrész azután több mint száz évig szolgált a vásárok helyéül — amíg 1896-ban a nyugati részen megépült a dohánygyár — beljebb 1906 után a Törvényház — és végül 1926—1930 között a pólgári iskola és a pénzügyőrség. Az itteni belső területen természetesen nem folyt az állatok eladása, erre a célra igen sokáig a Baktai út melletti „Baromvásártér” szolgált, az odatartozó „cédulaházzal” együtt. A legújabb idők történetét jelenti azután, hogy a piac fokozatosan az egykori gőzmalom helyére települt, megszűnt a városháza előtti árusítóhely és az ezzel kapcsolatos „húsospiac”, „halpiac”. A vásártér is egy ideig a Bem tábornok tér és környéke volt, az az 1950-es évek építkezései következtében úgy ennek, mint a „Baromvásártérnek” működése lehetetlenné vált, és így kerültek a vásárok a város déli részére, a Galagonyás utca végére. ★ Elmeséltük az egri piacofy és vásárterek sok évszázadot történetét. Reméljük, hogy az értékes hagyományok alapján korunk új piacai is fontos szerepet töltenek majd be városunk életében. Hevesy Sándor A tárfűtés fejlődése és gazdaságossága A hagyományos központi fű- ! tés kazánjait a lakások pincéiben, vagy külön kazánhe- j lyiségekben helyezték el. A fűtőközeg a levegő, a víz vagy a gőz volt, mely eljuttatta a meleget az egyes helyiségekbe. A fejlődés folyamán több épület részére építettek egy kazánt. Kiderült, ha a fogyasztók száma nagyobb, akkor a kazánüzem gazdaságossága is emelkedik. Ebből az elgondolásból fejlődött ki az a gyakorlati megoldás, hogy városrészek, sőt egész városok fűtését is Behúztuk a pieriszkópot és a tájékozódó-műszereket, s idejében a mélységbe süllyedtünk. Nem azért tettük ezt, mintha megijedtünk volna az amerikai felderítőgéptől. Nem volt mitől félnünk. Mi a nemzetközi hajózási szabályok szigorú betartásával utaztunk. Azért merültünk a víz alá, hogy ne ébresz- szük fél az imp>erialisták tengeralattjáró-elhárításának étvágyát Ha már az amerikaiak éjjel—-nappial fáradhatatlanul gyakorolják magukat a tengeralattjáró-elhárításban, egy atom-tengeralattjáró felfedezése óriási fogás lenne számukra. A piarancsnokság tehát úgy döntött, hogy megfosztja őket esttől az élvezettől. Kissé elébe vágva a dolgoknak, elmondom, hogy kötelékünk az úton több ízben találkozott amerikai repülőgépekkel és amerikai hajókkal. Az atom- tengeralattjárókon minden esetben időben megtették a * Mmnm 1966. május 20„ péntek szükséges intézkedéseket, éberen figyelték az ameriKai repülőgépek és hajók mozdulatait Szakembereink mesterien oldották meg feladatukat III. A tompított fényű irányító fülkében halványan derengtek az orientációs rendszer indikátorai, amelyeken ragyogó, fényes piontok zárt kört képeznek. A lelépő ügyeletes bemondja a sebességet, a mélységet, az irányt, az összeköttetés rendszerét. — A horizont tiszta — mondja végül, és aláírja a hajónaplót Az óceáni mélységben csend volt. Itt-ott valami cercegett, majd enyhe recsegés hallatt- szott, de Razin tudta, hogy ezek az elkerülhetetlen zavarok. Nem első esztendeje ül fülén ilyen hallgatókkal, ilyen képernyő előtt Megtanulta, hogy az alig hallható zajokból és a műszerek állásából hogyan lehet piontosan meghatározni a hajók osztályait Razin feltette a fülhallgatót, és beállította a keresőgombot. Valami csipogott. Az őrvezető megfeszítette hallóérzékeit, kitűnő hallása volt, mint minden rádiósnak, és halk, füttyöt bal. lőtt: „Csvir”. Borisznak hirtelen különös érzése támadt: mintha tavasz lenne, erdőben, napisütötte réten sétálna Szinte hallja a nyírfák levélének susogását. Az erdő mélyén kis madár csipog. — Csvir! És hirtelen jön a válasz — nem az erdőből, hanem a fülhallgatóiból. — Tiu-u-u ... Rá a következő, egy hanggal magasabban. S ez így tart néhány percig. Egy jói összeszokott énekkar különböző hangszínezettel fütyül. A következő pillanatban egy átható, harsogó füttyszó véget vetett az egész koncertnek. Razin tudja, hogy a fecskék „beszélgettek”. Ezek az állatkák adnak ilyen sajátságos hangokat De miért tűntek el ilyen váratlanul? Borisz a műszereket nézi, hallgatózik — és valahol, nagyon messze, talán ezer versz- tányira, hajócsavarok egyenletes dübörgését hallja. A képernyőn a kör elgörbül, s újabb hullámvonalak jelennek meg. Célpiont! Razin megállapítja az időt. Osztályozza a célt, és lenyomva egy gombot, közli a központi poszttal: — Tengeralattjáró. Peleng 227. — S hozzáteszi: amerikai atom-tengeralattjáró. A következő pillanatban riadót fújnak. A hangszóróból fel- hallatszik a parancsnok hangja. — „Most állapítják meg az irányt és a sebességet” — gondolta Razin, és tovább figyeli a műszerek mutatóit. A' tengeralattjárók közelednek egymáshoz. A csavarok okozta zaj lassan növekszik. „Miért nem térünk ld?” — villant , fel Razinban az aggódó gondolat, de azonnal meg is nyugtatja magát: a piarancsnok természetesen ismeri a helyzetet. Nemhiába mondta a flotta- parancsnok, hogy a hajó parancsnoka tapasztalt tengerész. A zaj állandóan növekedett. A pleng hirtelen változni kezdett. De még mennyire! A szembejövő tengeralattjáró hajtócsavarjának ritmusa erősödött A hajó éles fordulatot vett, majd sebességét növelve más irányba elhúzott A zaj még sokáig hallatszott Razin elsöosztályú tizedes még egyszer gondosan lehallgatta a környező térséget, és jelentette a központi ügyeletnek: — 22 óra 5 perc. A horizont tiszta. Moszkvai idő! A világ körüli út során a legénység 19 tagja a tengeralattjárón ünnepelte a születésnapját. Az első ünnepiéit az egyik alosztály piarancsnoka, Jevge- nyij Alekszandrovics volt, akinek tiszteletére a hajó 31 méter magasságra emelkedett fe! az ünnepelt korának megfelelően. Ezt rádióban közölték a többi hajóval. Maga az ünnepelt ez alatt a közpxinti ügyeletén teljesített szolgálatot, s így mindenki felköszöntötte. Amikor a mélységmérő mutatója 31 méternél megállt, a hajóparancsnok felköszöntötte Jevgenyij Alekszandrovicsot, s egy cellofánba csomagolt pezsgősüveget nyújtott át neki. A megilletődött és kipirosodott ünnepelt alig győzte viszonozni a baráti kézszorításokat. Ezen a napion reggeli ébredéskor észrevettem, hogy szomszédom, Igor Konsztan iinovics Gromov, első osztályú kapitány, szemét a fülke mennyezetére függesztve, erősen koncentrálva gondolkodik valamin. Megörültem, hogy végre láthatom Igor Konsztantinovicsot. U tengeralattjáró természetesen nem 1 nagyváros, de valahogy sose tudtam találkozni Gromowal. Napiokon át járkált a szelvényekben, nem mulasztott el j egyetlen tanácskozást, egyetlen ülést sem. Gyanítottam, hogy minden röplap az ő közvetlen közreműködésével készül, hogy ő foglalkozik a kérdezz—telelek játékok szervezésével és készíti. a rádióújságot. Általában csodálatosan mozgékony és kimeríthetetlen energiatartalékkal rendelkező ember volt. Most piedig itt van a kajütben. Valami szemmel láthatóan rendkívül foglalkoztatja. — Min tűnődik, Igor Konsz- tantinovics? — Verset költők, Koreckij főhadnagy 25 éves. És hol? Az óceán kellős közepén. Igen kellemes mélységben. Elképzelhető, hogy ilyen esetben az ünnepeltet valamiféle elcsépelt . íózában üdvözöljük? tfolytatjuk) központi fűtőművel oldják' meg. A legrégibb ilyen rendszerű fűtést Angliában 1919-ben építették. A súlyos csővezeték- korróziók miatt a kísérlet nem sikerült és néhány év múlva a vezetékeket is kiásták. A második világháború után ismét fellángolt az érdeklődés Nagy- Britanniában a távfűtés iránt! Az NSZK-ban, főleg a második világháború után, a városok helyreállításakor csaknem mindegyik lakást központi* körzeti fűtéssel szerelték feb A körzeti fűtés mozgalmát ei sösorban a szénbánya-érdekeltségek szorgalmazták, hogy a szénnek új és állandó fogyasztókat szerezzenek — az olajjal szemben. A Szovjetunióiban is nagymértékben és sikeresen alkalmazzák a távfűtést. Az első telepet 1924-ben építették Le- ningrádban. Moszkvában 1945- ben 5 fűtőkörzet volt, ma 12. A moszkvai rendszer kétszáz- szőr nagyobb, mint a legnagyobb angol rendszer. A szovjet távfűtőrendszereket főleg a hőerőművekkel kaposolták össze, és az egész világon a leggazdaságosabbak közé tartoznak. A körzeti fűtés rendszere által a levegő szennyezése majdnem teljesen kiküszöbölhető. A háztartási tüzelőberendezések jó minőségű tüzelőanyag-igényével szemben a korszerű, nagyméretű távfűtés nagyon gyenge minőségű tüzelőanyaggal is gazdaságosan és zavartalanul üzemeltethető. A leggyengébb lignit és barnaszén 90 százalékos hatásfokkal tüzelhető el. A hazánkban épülő űj, nagy lakótelepiek túlnyomó többségét szintén távfűtéssel látják eL ! I , Sz. M. Megjelent Kun Béla válogatott írásai Kun Béla válogatott Írásainak és beszédeinek kétkötetes gyűjteményét jelentette meg — a Párttörténeti Intézet gondozásában — a Kossuth Könyvkiadó. Dr. Münmich Ferenc előszavával a gyűjtemény több mint száz cikket és beszédet tartalmaz: a legkorábbi 1913- ból. a legkésőbbi 1936-ból szár* ma zik. t
