Népújság, 1966. május (17. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-19 / 117. szám

Bányamentők AZ ELSŐ FECSKÉK — Most önálló feladatot kap­nak, bizonyíthatják, bogy a há­rom év alatt megtanulták a szakmát , ROZSDÁS mrchegyek TÖVÉBEN i i A láncfelújító műhely tetfl k szegecselőgép ritmustalan „robbanása” hallatszik. A rozsdás láncokból felpúpozott acélhegy még robusztusabbá teszi az egyhangú pöfögtek Itt dolgoznak ót tizenhár­mán, ekük önálló feladatot kaptak, hogy bizonyítsanak. — Ml vagyunk itt, a Horti Gépjavító Állomáson ez első fecskék a mezőgazdasági gép­szerelő szakmában. Ml szaba­dulunk előszar. Méghozzá nem is soká... néhány hét múl­va. Ok tizenhármán már a gép­javító állomás tanműhelyében tanulták a szakmát. Itt hasz­nosították három éves át a tanultakat. Először «t'lsmt mezőgaz­dasági gépszerelő szakmunkás- bizonyítványt Horton... Szak­munkásképzésük is most vizs­gázik... Néhány percre megállnak a fogók, az olajozok és a fiatal munkáskezek is. Beszélgetünk a három évről és a szakmáról. — Szüleim tsa-tagok, diny- nyések Keséden. A nővérem könyvelőnek tanul Pesten. Én mindenképpen a vasasszakmá­ban szeretnék dolgozni. Csak a gépek érdekelnek... — mond­ja az egyik overáDos legény. Bottá György. Révai László is bekapcsoló­dik a beszélgetésbe. — Nem tudtam sokat a me­zőgazdasági gépszerelő szak­máról. Csak egyet tudtam, hogy géppel foglalkozik. Én is ezért jelentkeztem. — És nem bánták meg? Egyszerre érkeznek a vála­szok: — Mind itt szeretnénk dol­gozni a szakmunkásvizsga után. Megszerették a szakmát és a munkahelyet is. AZ ELSŐK KÖZÖTT IS A LEGELSŐ — Nagy a vizsgadrukk? — Nem tagadjuk... Kivéve a Varga Józsit, ő már szak­munkás. Országos versenyen 'Oaerezte meg a bizonyítványt. — Maguk, szakoktatók is vizsgáznak hát idén? — Igen, vizsgázunk.;; MARADHATNAK-E? Szűrszabó Gusztáv, a Horti Gépjavító Állomás igazgatója szintón elismerően beszél a fiúik munkájáról. — A termelésben is egyre eredményesebben segítenek... — Igazgató elvtárs, a most szabaduló tanulók szinte mind­egyike itt szeretne maradni. Van erre lehetőség? — Megfelelő vizsga eseten minden egyes tanulónkat tud­juk alkalmazni. Ugyanis bőví­teni kívánjuk a termelőszö­vetkezetekben a teljes techni­kai kiszolgálást Ehhez pedig mind több szakképzett mező- gazdasági gépszerelőre van szükség.. Ez az ígéret, gondolom, csök­kenti a vizsgadrukkot A láncfelújító műhelyben új­ra „robban” a szegecselő gép. Megmozdulnak a fogók, az ola­jozok, és a fiatal munkáske­zek is. Üjabb gép javításába fogtak az ifjú mezőgazdasági gépszerelők.« (főtt) Ki kezdte? Ki végzi? Méltatlankodnak a detki Szabadság Termelőszövetke­zet tagjai, mondván: négyszá­zan szavaztuk meg a kong­resszusi versenykihívást a megye termelőszövetkezetei­hez, mégsem mi szerepelünk kihívó félként. Amúgy hirte- lenében ma már nehéz lenne eldönteni, hogy Tamazsa- dányban hallatszott-e először a versenyre hívó szó, avagy Detken, de — minden bi­zonnyal megbocsátanak ezért a detkiek — ma már nem is ez a fontos. A lényeg: ki nyeri ezt a versenyt! Melyik termelő­szövetkezet, a kihívó-e, vagy a kihívottak egyike bizonyítja be éves jó munkájával, a kö­zös vagyon gyarapításával, a tagság jövedelmének alakulá­sával, bőséges mezőgazdasági árutermeléssel, hogy a kihí­vás, illetőleg a csatlakozás nem a szövetkezeti irodában „hivatalból" megírt akta csu­pán. Ügy véljük, a detkiek- nek, akik az elmúlt évek so­rán mindig a jók, sőt nem­egyszer a legjobbak között voltak, lesz módjuk, lehető­ségük bebizonyítani, hogy akár ők is indíthatták volna a megyei szövetkezeti ver­senyt, — éppen elért eredmé­nyeik alapján. Négyszázan szavazták meg Detken a kongresszusi ver­senyt. Ennyi ember szorgos, dolgos munkája, a szövetke­zet adottsága minden lehető­séget megad ahhoz, hogy ennyien legyenek a verseny győztesei is. S ez már nem azon múlik, ki volt, melyik szövetkezet vett a kihívó fél, hanem ki, melyik szövetke­zet tekintette valóban szív­ügyének, túl a formális csat­lakozáson, a kongresszusi versenyben váló eredményes részvételt (gyurkó) Gyógyszertöltő automata Oj gyártmány készült <eí Gyöngyösön az Egyesült Izzó Félvezető- és Gépgyárban, a fejlesztési program keretén be­lül: a gyógyszertöltő automata. Ez a gép a KGST alapján Ma- I gyarországra profilírozott Egyszerűen nem értem ezt a marhaságot. Költők találták ki? Holtbiztos. Méghogy a má­jus, a szerelem hónapja. Miért lenne az? Pont a május. Ilyen alapon lehetne a március is, meg a november is. S egyáltalán mi az, hogy szerelem? Lényegében költői fecsegés, írói marhaság, tudományosan: biológiai folyamat. S ezt kötik májushoz. Megáll az ember esze, hogy ilyen ötletek fenntarthatják magukat a huszadik század második felében. Május hó­nap a szerelem hónapja. Röhej... » Hány éve házas ? f, « Én... Azt hiszem..', várjunk csak... Igen, most leszek május végén 18 éve nős..; Hó) (Foto: Kiss Béla) gyógyszergyártó vonal aoroa következő automata gépe. A gép a gyógyszervonalban a sterilizáló berendezés után kö-; vetkezik. Automatikus adago­lással kerülnek a gépre az am­pullák, ahol 3 tűfejjel, szaka­szosan megtöltődnek gyógy­szerfolyadékkal, ismét szaka­szosan továbbítódnak gázöblí­tésre, majd lezárásra. Külön érdekessége a beretvJ dezésnek egy reteszelő szerke­zet, amelyik az ampullák ki­maradása esetén elzárja a gyógyszerfolyadék útját és azt vissza vezérli a tartályba. így a drága gyógyszer-anyag nem veszhet kárba. A gépet több hazai és szov- jet szakember tekintette meg, akiknek tetszett a szépen ki­dolgozott automata gép. Ezt az első berendezést a Gyógy­szeripari Tröszt vásárolta meg. További gyártásra a jövőben folynak tárgyalások. Azok a titokzatos csatornák... Lassan és teljesen beleőrülök ebbe az ügybe. Hát most vé­gül is vannak, vagy nincsenek csatornák a Marson? Meg kell mondanom őszintén, kezd megrendülni a hitem a csillagászat tudományában, mely lassan már két, vagy még több (?) évszáza­da vitázik azon, hogy van-e, vagy sem csa­torna — sőt csator­nák — a Marson. Először azt mond­ták, hogy igenis, van, sőt, vannak. Szabá­lyos, értelmes lé­nyekre valló munká­val készült csatornák, amelyből nemcsak azt tudtam leszűrni, hogy értelmes lények élnek vagy éltek a Marson, de azt is, hogy a Marsi Csator­naépítő Vállalat em­berei alapos, időálló és hatalmas munkát végeztek. Márpedig- len, ha ez így van, mindenképpen el kell érni, le kell szállni a Mars felszínén a föld­re, illetőleg a mars­ra, hogy a módszere­ket átvegyük, meg­honosítsuk, nem saj­nálva az ehhez szük­séges, kétségkívül je­lentős devizát sem. Akkor meg azt mondják a csillagá­szok, hogy nyavalya van a Marson, nem csatorna, s mondják ezt természetesen tu­dományos bőbeszé­dűséggel, — de a lé­nyeg, az lényeg: os­toba fajankó volt, aki holmi csatornák­ról fecsegett össze­vissza. Megnyugod­tam, tudomásul vet­tem, utóvégre mehe­tünk mi arra a jó Ve­nusra is tapasztalatot szerezni a csatorna­építéshez, vagy a Sa- tumusra, mondjuk az ideális körpálya kivitelezését illetően. Fő, hogy devizát tölt­sünk és tanulmányoz­zunk. Erre fel, mikor már így belenyugodtam a Marsba, megint kije­lenti valami csilla­gász, nem is olyan régen, hogy igenis vannak, mégpedig hatalmas csatornák vannak a Marson, s aligha képzelhető el, hogy ezek a csator­nák a természet szor­gos épitőmunkájának, mint sokkal inkább értelmes lények ter­vezőkészségének eredményeképpen jöt­tek létre. Hát most itt va­gyunk! , ta­A legnagyobb nacstalanságban. — Vannak, vagy nincse­nek azok a csatornák? Döntsék már el vég­re, mert a legna­gyobb felelőtlenség így játszani az em­ber idegeivel. Be­nyújtsam a naprend­szeri útlevélkérelme­met, vagy sem? Mi­lyen valutát igényel­jek és mennyit? Ége­tő kérdések ezek, mert bárki beláthat­ja, annyi lényegtelen dologért jártunk mi már tapasztalatcseré­re a Föld ki tudja, hány országában, hogy egyszer már én is mehetnék tapasz­talatot gyűjteni csa- tornaügyben a Mars­ra... Alig várom, hogy már küldjenek: Mars! . . tsgní MI a magyarázata ? Ez az idény is jól kezdő' dik, állapíthatják meg » gyöngyösiek a stranddal kap' csolatban. Nemrég megírtuk, hogy a Vízmű Vállalat igaz­gatója közölte, a gyöngyösi strandot május 15-én meg­nyitják, az üzemeltetésben sem lesz hiba, biztosítanak elegendő munkaerőt és bér­alapot, nehogy panasz érhes­se a medencék vizének meny- nyiségét és minőségét Ezt követően ragasztották ki a hirdetményeket a város­ban, amelyekről azt olvas­hatják az emberek, hogy a gyöngyösi és a mátrafüredi strandot május 28-án nyit­ják meg a közönség előtt Ezek szerint az igazgatói nyilatkozat tévedést tartal­mazott Hogy mi lehet az oka« nem tudjuk. Az egész üggyel kapcsolat­ban csak egyetlen megjegy­zést szeretnénk még leírni! nem értjük, milyen gazdasá­gossági meggondolásból hagy­ja ki a vállalat az idény eleji májust és az idény végi- szeptembert a gyöngyösi strand nyitva tartásából, ami­kor ebben a két hónapban a városban tartózkodó diá­kok népes tábora bizonyára nagy «létszámú strandolót biz­tosítana. Vagy a bevétel nem számít? Egyszerűen: nem tudjuk mire vélni a most már évek óta tapasztalható „nagy­vonalúságot”. (—ár) rNéfíÜkFáft3 1966. május 19„ csütörtök Az MsőÜc között Ss legelső Ifjú szakmunkás szerényen húzódott meg társai között. — Először a megyei szintű versenyen álltam rajthoz. Egy traktoron négy rejtett hibát kellett megtalálnunk. Aki elő­ször beindította a vontatót, az volt a győztes: — És a magáé indult be elő­ször? — Csak ez enyém;:: Aztán irtey Gyűr. Több mint negyven mezőgazdasági gépszerelő-tanuló gyűlt össze az országos versenyre, Varga Józsi mondja, milyen „mester­fogásokkal” kellett megrepe- ráhú a gépeket: „RS—09 hen­gerfej-csiszolás”, „kasza löket- hossz-beállítás”... És a verse­nyen a második kategóriában szabadult fel... az elsők kö­zött is leghamarabb.« VIZSGÁZNAK A SZAKOKTATÓK IS Fehér István és Káposzta Ferenc szakoktatók 58 tanulót oktatnak. — Nem lesz a végzősökkel semmi baj a későbbi munká­ban sem. Gyakorlati érzékűek, nem féltjük őket — mondja a 24 éves szakoktató, Fehér Ist­ván, aki nemcsak tanítója, de barátja is a jövendő szakmun­kásoknak. Persze, három éve még nem egészen így állt a helyzet „Jaj, csak egyszer felszabaduljunk, úgy elmegyek...” Aztán há­rom év, és... „Jó lenne, ha itt maradhatnánk.” — A tanulók annak is örül­tek, hogy a tanulást összekap­csoltuk a hasznos munkával. Jött az ősz, kellettek a mun­káskezek. Leállítottuk a tan­műhelyt, elhalasztottuk a vizs­gamunkák elkészítését. És a fiúk büszkék voltaik, hogy számítunk rájuk a munká­ban is... így az állomás élüzem címét kicsit a sajátjuknak is érzik... Persze, a szakoktatás fejlesz­téséről sem feledkeznek meg a hortiak. — Korszerűsíteni szeretnénk a tanműhelyt, jobban felszer- számozni, szemléltető táblák­kal ellátni. És tervezzük a fel­emelt szintű oktatás bevezeté­sét is. . . t — Félt-e odalenn. 1.? — Ugyan — néz rám sértő­dötten —, eszembe sem jutott ilyesmi... Negyvenegy óta bányász. Munkaérdemrendes, kétszeres kiváló dolgozó, ezüst jelvénye® szakszervezeti aktíva. Hat éve mentő, de — mint állítja —, ha rajta állna, nem hagyná abba jövőre se ...! Orgonás Mihályról azt mond­ják, hogy az emlékezetes szű­csi katasztrófa idején men­tett először, de a fiatalember helyesbít: — Nem volt még az igazi szolgálat, inkább csak amolyan besegítósféle: a mentőket irá­nyítottam, erre menjenek. Ép­pen sihtában voltam a nyol­cas fronton, amikor meghallot­tam hogy közeli szállító vága­ton baj van: ott maradt a gáz­ban 31 ember. Köztük két jó cimborám is, Zeke Jóska meg a „Recs”. Akkor határoztam el, hogy beállók a mentők kö­zé... Be is tartottam a foga­dalmam... Hangos kiáltás vet véget a beszélgetésnek A folyosóról valaki utánunk szól: — Az új bányamentő-autót mutatja a tv...! Csapódik a szomszéd szoba ajtaja is — másodikos techni­kumi könyve mellől ugrik a „hatodik”, az univerzális mű­szerész, sofőr Kovács Imre — izgatottan mindenki a készü­lék felé siet. Mindenki látni akarja azt a korszerű gépko­csit — amelyikről az előző nap annyit mesélt a Dorogon járt parancsnokhelyettes. Az új gépkocsit — amelyik szeptembertől már a gyöngyösi bányamentő-állomás munká­ját is segíti... Gyónt Gyula kombájn hazai kipróbálását, sikerét. Aztán a technikumi éveket, majd Fetőfibányát, ahol a mentők közé állt, végül pedig a gyöngyösi szolgálatot. Térképeket keres elő, úgy magyarázza: — A két riasztás között is állandó kapcsolatban állunk a bányákkal. A tröszt központ­jában minden hónapban be­rajzolják, hogy melyik üzem­ben mennyire jutottak előre, hol tart a művelés, merre ha­lad... Gyakran járunk le el­lenőrzésre, megtudni, hogy a vágatokban mekkora a hőmér­séklet, a gázosodás, honnan le­selkedik valami veszély... — Hogy lehet valakiből bányamentő? — Szigorú orvosi vizsgála­tok után a legalkalmasabb vájárok és szakiparosok jelent­kezhetnek, természetesen az előírt negyvenöt éves koron innen ... Tanfolyamon kell el­sajátítani a legszükségesebbe­ket, s 30 ezer méterkilogram­mos teljesítménnyel bizonyí­tani, hogy közénk való. Ez utóbbit aztán negyedévenként is meg kell ismételni. Van er­re a célra egy gyakorló tárónk a XII-es aknánál. Egy mester­séges „pokol” minden rosszal, amivel munkánk során talál­kozhatunk. Gázos, füstös, me­leg térségben, a tizennyolc ki­lós mentőkészülékkel felsze­relve emelgetjük itt a súlyzót mindaddig, amíg az előírt tel­jesítményt el nem érjük.— — Mi a legnehezebb? — Az első bevetés...' — Müyen «olt az első be­vetése? — Tűzhöz mentünk, hatvan­három elején. Két hétig tartott, amíg teljesen lokalizáltuk — emlékszik vissza az utolsó előt­ti szolgálati évét töltő Sírkő Antal. i t Lakat mögött szunnyad a riadóautó, a legénység a tv-t nézi — a parancsnokhelyettes a „veteményeskertból” kerül elő: — A foglalkozásokat dél­előttönként tartjuk, délután ki-ki ahhoz lát, amihez ép>pen kedve tartja — magyarázza Kollár László technikus. Bányamentő-állomás, Gyön­gyös, délután ... Pontosabban az ötödik nap délutánja, szom­bat A szolgálat ugyanis kedd­től keddig tart... Szeptemberben lesz két éve, hogy Petőfibányáról ide, a tröszt tervezett székházéba költöztek a mentők — a rózsái, ecsédi, gyöngyösi, visontai fej­tések, meg a mátrai ércbányák vigyázó). Az üzemektől azóta egyhetes váltásokkal öt-öt em­ber mindig ügyeletet tart: új­ra meg újra feleleveníts ko­rábban szerzett ismereteit gyakorolja a tanultakat kós­tolgatja a« legújabb tudományt s állandó készenlétben „várja” a riasztást A csukott garázsra mutatva kérdem: — A szirénázó gépkocsi mi- hmr rohant ki onnan legutóbb? — Ha jól emlékszem, ja­nuárban — válaszolja a pa- ranc&Dokhel yettes. Oktatóterem bányamentő- készülékekkel, tomisterekkeL Raktárak palackokkal, dobo­sokkal, műszerekkel. Műhely, Kálóba ikék. mosdók, öltözők. — A szolgálati épület folyosó­ján kiét ember kopog végig, kezükben kenyér, ételhordó. A városból jönnek: i — Itta vacsora:ÍJ I Tizenhat esztendős korában, Ragybátanyban ment le elő­ször a bányába Kollár László parancsnokhelyette s. Élete na­gyobb állomásaiként előbb Herbolyát emim, a Dombass-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents