Népújság, 1966. április (17. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-15 / 88. szám
Gazdasági fejlődésünk • Ji rr ■» r 1 r • időszerű kérdéséi 3. Népgazdasági arányok Az ország gazdasági egyensúlyának fenntartása megköveteli az arányos fejlődést. Az arányosság elsősorban azt jelenti, hogy mindenből annyit termeljünk és importáljunk, mint amennyire az igények kielégítéséhez szükség van. Miután igényeink mindig meghaladják lehetőségeinket, a gazdasági fejlettség foka határozza meg, hogy szükségleteinkből mennyit elégíthetünk ki. A szükségletek kielégítésének mértékét az állam a jövedelmeken keresztül szabályozza. A jövedelmek nagysága megszabja a lakosság vásárlóerejét. Mire egy termék a fogyasztóhoz jut, igen sok műveleten megy át. A kenyér például a mezőgazdaság, a malomipar, a sütőipar közös terméke, de részese a mezőgazdaságnak gépeket szállító gépipar, a műtrágyát, növényvédő szert szállító vegyipar, a közlekedés, a felvásárló vállalat, a kiskereskedelem stb. Ahhoz, hogy mindenből a megfelelő mennyiség jusson a fogyasztóhoz, a mező- gazdaság, az ipar, a közlekedés, a kereskedelem tevékenységének összehangolása szükséges. Az egyes népgazdasági ágak tevékenysége között tehát pontosan meghatározható arányok vannak. Számszerűen megállapítható például, hogy 100 tonna acél előállításához mennyi vasérc, villamos energia, gépipari termék stb. kell. Így, ha — mondjuk — 100 tonnával növelni akarjuk az acéltermést, akkor ezzel arányosan növelni kell még több más iparág termelését is. Hasonló a helyzet a népgazdasági ágak közötti kapcsolatban. A mezőgazdasági termelés az iparival, mindkettő a közlekedéssel és a kereskedelemmel, szorosan összefügg: Hiába termelünk sok zöldséget, vagy gyümölcsöt, ha a felvásárló szervek nem képesek időben átvenni, a közlekedés nem tudja elszállítani, a konzervgyárak nem győzik feldolgozni és a kiskereskedelem nem tudja értékesíteni. Minden tevékenységi ágnak összehangoltan kell működnie, hogy ne vesszen semmi kárba, minden a helyére kerüljön. A központi gazdaságirányítás feladata, hogy a fő népgazdasági arányokat kialakítsa és szemmel tartsa. Elsősorban azt kell meghatároznia, hogy az egy év alatt előállított új értékből mennyi fordítható fogyasztásra és mennyi beruházásokra. A fogyasztás és felhalmozás aránya kifejezi, hogy a megtermelt nemzeti jövedelemből mennyit élünk fel, és mennyit fordítunk népgazdaságunk bővítésére, fejlesztésére az adott évben. A másik fontos tényező a vásárlóerő és az árualap közötti arány. A boltokban és a központi raktárakban olyan összetételű árualapnak kell mindig lennie, amennyi képes a vásárlóerőt mindig „felszívni”, a szükségleteket kielégíteni. Az üzemek egy része termelési eszközöket, más része fogyasztási cikkeket készít. A jól meghatározott arányt kell kialakítani. El kell látni anyaggal, energiával, géppel, építőanyaggal, szerszámmal, műszerrel a vállalatokat, de el kell látni fogyasztási cikkekkel a lakosságot is. Egyik legfontosabb népgazdasági tényező tehát a termelési eszközök és a fogyasztási cikkek termelése közötti arány. A lakosság egy része nem termelő, hanem más munkát végez: oktat, gyógyít, a köz- igazgatásban, a honvédelemben dolgozik. A termelő és nem termelő, a gazdasági és nem gazdasági munkán dolgozók között is helyes arányokat kell létrehozni. Annyi orvosra, ápolóra van szükség, amennyi a betegellátáshoz kell, de any- nyi kórházi ágyat, orvosi felszerelést, gyógyszert kell termelni, amennyit ez a tevékenység szükségképpen megkíván, így a termelő és a nem termelő tevékenység is szorosan kapcsolódik egymáshoz. A helyesen felépített tevékenységi arányok jelentik együtt a népgazdasági arányosságot. A termelési eszközök társadalmi tulajdonán alapuló szocialista gazdálkodás előnve a kapitalista gazdálkodással szemben, hogy a fő arányokat képes megtervezni, kialakítani, s az aránytalanságok megszüntetésére az erőforrásokat időben átcsoportosítani. Dr. Pirityi Ottó Vasárnap Egerhent Az észak-magyarországi zeneiskolák és zenei tagozatú általános iskolák zenekarainak fesztiválja Űj kezdeményezés a zenei életben: fesztivált rendeznek az észak-magyarországi körzet zeneiskoláinak és a zenei tago- j zatú általános iskolák zeneka- i rainak részvételével Egerben, a Gárdonyi Géza Gimnázium! dísztermében. A fesztiválra va- j sámap délután három órakor l kerül sor, amelyen részt vesz | a miskolci Egressy Béni és az Erkel Ferenc zeneiskola, valamint a zenei általános iskola, a rudabányai zenei általános iskola, a hatvani és a gyöngyösi zeneiskola, valamint a vendéglátók, az egri Állami Zeneiskola és az I. számú ének-ze- netagozatú általános iskola zenekara. A zsűri elnöke Sándor Frigyes professzor lesz, aki a fesztivál végén a nyolc zenekar tolmácsolásával, Kókai Magxjar képek című szerzeményét vezényli. A fesztivál nyertesei értékes jutalmat kapnak. Remélhetőleg e körzeti rendezvény után országos fesztivál megrendezé- | sére is sor kerül. Torlaszok a járdán és az úttesten Ki fizessen az — kérdezgeti egymást fél esztendeje két vállalat, • találgatja a javaslattevő, s annyi huzavona után próbálja most már megállapítani végre maga a Budapesti Fővárosi Döntőbizottság ... De — hogy ne vágjunk mindjárt az események közepébe — hallgassuk meg a furcsa kis történetet: 1. — Rádió adó-vevő állomást építtetett tavaly a Pipishegyen a 4. számú AKÖV. Mi, a kivitelezéssel megbízott Budapesti Rádiótechnikai Vállalatnak, segítettünk, alvállalkozásként a szükséges szekunder vonalat szereltük — mondja Bátky László, az EMÁSZ egri újítója. — Munkánk során természetesen törekedtünk az egyszerűségre, gazdaságosságra, igyekeztünk a legjobb megoldást alkalmazni. Magam két esetben is újítottam. Előbb egy korábbi, jól bevált javaslatomat valósítottuk meg, ritkított oszlopközzel végeztük el a szerelést. Aztán pedig egy másik ötletemet használtuk fel, amelynek révén újabb jelentős megtakarítást értünk el. Az első újításomért meg 's kaptam a pénzt, de a másik díját máig sem fizették ki. Pedig augusztus óta használják ... — Miért nem fizették ki az újítási díjat? — Mert nem tudják eldönteni, hogy ki fizesse ... 2. — Az ügy ugyanis egy kicsi*. „bonyolult” ... Mert az újítást ugyan az EMASZ-nál nyújtottam be, a javaslatot az én cégem valósította meg, de a megtakarítás másutt, a budapesti fővállalkozónál jelentkezett. S ez okozta a kavarodást .. 1 — Milyen kavarodást? — A díjfizetés körüli vitát. . Korábban, az előző munkahelyemen újítási előadó voltam, ismerem a rendeletét: az említett esetben az a helyes eljárás, ha a megvalósító fizet, de az újítási díj összegét egyidejűleg áthárítja arra, akinél megtakarítást eredményez a javaslat. Az a másik cég ilyenkor kötetes megtéríteni a teljes újítási díjat... De az én vállalatomnál sajnos, másként jártak el. Vélehnényem szerint eltévesztették .. 3. — Szó sincs itt tévedésről — tiltakozik az EMÁSZ újítási előadója. Nyíri József. — Tisztában vagyok én a szabályokkal! S alkalmaztuk is ... Az újítással olcsóbbá vált a munkánk, kevesebb összeget számláztunk a pestieknek, mint a szerződésben ígértük. 75 ezer forint helyett csak 36 ezer 87!) forintot. A megtakarítás alapján állapítottuk meg az 1268 forint 54 filéres úiítási dijat, amelyet aztán közöltünk is a fővárosi céggel. Tudomásul is vették, s kértek bennünket, hogy járjunk el a rendeli'* szerint. Szerződést készítettünk az újításra, mi is aláírtuk, meg Bátky IÁszlő is. majd láttamozásra felküldtük Pestre. Még október végén. Hosszú hetekig nem kaptunk rá választ, majd végül is január 4-én közölték velünk, hogy a kért összeget nem áll módjukban kiutalni, mivel ők már egyszer fizettek Bátkynak újítási díjat... Válaszlevelünkben gyorsan tisztáztuk, hogy a hivatkozott újítás a ritkított oszlopközzel kapcsolatos, azért valóban megkapta Bátky a díjat, de a másik megvalósított javaslatért is fizetni kell... A pestiek azonban makacsul ragaszkodnak az álláspontjukhoz. — Az újító a szakszervezeti bizottsághoz fordult, majd az ügy a Területi Egyeztető Bizottsághoz került. Onnan pedig illetékességből a Budapesti Fővárosi Döntőbizottsághoz. Ott foglalkoznak vele, rövidesen jön a válasz: valakinek mindenképpen fizetnie kell. Eátky megkaoja a pénzét, csak még egy ideig várnia kell rá... Tudom, hogy idegesítő, bosszantó ez a hosszú várakozás. de hát mi akkor sem fizethetünk ... Ismerem én a rendeletet. . . Fél esztendeje 1266,54 forint körül zajlik a vita, gyűlnek az iratok. Az újítási díjat — úgy vélik — rövidesen kifizetik. De vajon ki fizeti meg az üggyel foglalkozó emberek „felesleges” munkáját? A sok bosszúságot...?! (gyóni) ZSÜFOLÄSIG megtelt a kul- túrház a mezőtárkányi Aranykalász Termelőszövetkezet tervtárgyaló közgyűlésén. Jelentős összejövetel volt ez a termelő- szövetkezet életében, hiszen a szövetkezet újonnan választott vezetői egy kevésbé sikeres év végére tettek pontot, és az egész tagság előtt mondották el, milyen új tervekkel, módszerekkel, elgondolásokkal kívánják ezután irányítani a szövetkezetét. — Az elmúlt évek munkáját sajnos a kapkodás, a tervsze- rűtlenség, a vezetés gyengesége és a munkafegyelem lazasága jellemezte — mondja Végvári Bertalan, a szövetkezet párttitkára. A vezetőség cseréjére és megerősítésére a közelmúltban került sor. Űj elnök, főmezőgazdász, főkönyvelő és párttitkár került az élre, akik máris figyelmet érdemlő terveket dolgoztak ki az 1966. évre, sőt a tervek nyomán már munkához is láttak. A tervkészítés előtt írásbeli közvéleménykutatást végeztek a tagság körében. A szövetkezeti tagok sok hasznos javaslatot tettek és válaszoltak a kiküldött kérdőívekre. A vezetőség mindezek figyelembevételével látott hozzá a szövetkezet idei terveinek összeállításához. — Részletes ez a terv, amelyet a szövetkezet tagsága elé tártunk, és amely a tagság egyöntetű helyeslésével találkozott — mondja Tóth Ignác, a szövetkezet elnöke. A TERV SZERINT több mint kétezer holdon termelnek az idén kenyér- és takarmánygabonát. Repülőgépek végzik el a műtrágyaszórást, az aratógié- pek helyett pedig kombájnok rövidítik meg a betakarítás nagy munkáját.- Az állattenyésztés fellendítéséhez — a hagyományoknak megfelelően — jelentős területeken végeznek vöröshere- és lucerna-telepítést. Így többek között 150 hold lucerna és 238 hold vöröshere vetéséhez látnak hozzá. Jobban kihasználják a helyi adottságokat is, mint ezt eddig tették. A Laskó-patak partján lévő táblákon 117 holdas kertészetet létesítenek. Az ország különböző részeiből feles kertészek, dinnyések települtek már ide, akik idejében hozzáláttak a palántaneveléshez. A gazdaságosság és a jövedelmezőség elősegítésére új segédüzemként kezdi meg működését a homokbánya, a saját üzemű takarmánykeverő, ezenkívül 70 holdon termesztenek részes műveléssel uborka- és hagymamagot. Tovább feilesz- tik a szövetkezet gépparkját is. Az állam támogatásával több mint 250 ezer forintot fordítanak talajjavításra, rétek és legelők javítására, valamint a belvizek levezetésére. A SZÖVETKEZET idei .tervében jelentős helyet kap az állattenyésztés mennyiségi és minőségi fejlesztése. Selejtezést ©s minőségi javítást hajtanak végre a szövetkezet 550 darabot számláló szarvasmarhaállományában. Hízott sertésből 700. pecsenye bárány bői több mint 400 darabot értékesítenek, az eladásra kerülő gvspjű várható mennyisége 2345 kiló lesz. Újdonságként látnak hozzá az idén kétezer pulyka felneveléséhez, ezenkívül 13 ezer csibe és közel kétezer hektoliter tehéntej értékesítésével segítik plő án’értékesítési terveik tel* -'••f+ó e/íSt A szép tervek megvalésításá nak egyik biztosítéka, hogy az idén az eddigieknél nagyobb mértékben alkalmazzák az anyagi ösztönzés rendszerét. A kukorica, a cukorrépa, a napraforgó, a mák és a takarmány- répa termesztését 33 százalékos műveléssel oldják meg. A1 rétiszéna kaszálása feles alapon történik, az uborka- és hagymamag termesztésénél a költség és a bevétel 40 százaléka a tagokat, 60 százaléka pedig a szövetkezetét illeti. Ösztönző módszereket dolgoztak ki az állattenyésztésben dolgozók részére is, ahol a tehenészek a borjúszaporulat után, a sertéshizlalók az átadásra kerülő hízók minősítése után kapnak prémiumokat és különféle százalékos juttatásokat. A juhászok a lenyírott gyapjú értékének kettő, és az átadott bárányok értékének három százalékát kanják meg pénzben, a baromfigondozók pedig abban érdekeltek, hogy minél kevesebb takarmány fel- használásával állítsanak elő egv kiló baromfihúst. A TERVTÁRGYADÖ közgyűlés beszámolója és a hozzászólások hangulata egyaránt rzt " ir'*v p -’öve1 ke zet tag ÍV •• ’okénak érzik a tervet, és fe’ őccé'?eel dolgoznak valóra váltásáért. (Császár István) Építkezünk. Sok helyen és néha a kelleténél hosz- szabb ideig is. így nem csoda, hogy városainkban, így Egerben is, kerülgetni kell az állványt, a pallókat és a különböző építőanyagokat. Akkor sem botránkozunk meg, ha a jó ügy érdekében a járdáról az úttestre kell térnünk. De Egerben a Tárkányi Béla utca Park Szálló felőli végén az úttestet is lezárták. Hol járnak most az emberek? A járdát és az úttestet elfoglalták az építők, ezért a gyalogosok a kis parkon keresztül közlekednek. Ila száraz az idő, nincs is ebből semmi baj. De mostanában gyakran esett és a tíz-tizenöt lépésnyi parkban bokáig sáros lesz az ember cipője. Ha naponta csak egy-két ember járna pórul, nem is tennénk szóvá az esetet. De... Nap nap után hány d'ák siet a Tárkányi Béla utcán át az iskolába, vagy a kollégiumba? A város különböző üzemeiből és hivatalaiból hányán markodnak erre, hogy a rövidre szabott fél óra alatt a Park éttermében megebédelhessenek? Ha a kis utca néhány lakója sározza be cipőjét, majd letakarítja, és legközelebb az SZTK felé megy. De a rohanó diákoknak és az üzemi ebédre sietőknek tanácsolhatjuk ezt? Nem, erre nem mernénk vállalkozni, és másnak sem ajánlanánk. aki tart a csoportba verődött diákok és aa éhes felnőttek csípős nyelvétől. Aki sietős lábbal sarat dagasztott, jut-e ideje és kedve a cipőtisztításra? Nem. Naponta véglgsároz- zák az iskola, a kollégium és az étterem parkettjét. Hogyan magyarázzuk meg a szállóból, vagy az autóparkírozó helyről kilépő külföldieknek, hogy az egri vár sáncai nem a Tárkányi Béla utcában kezdődnek? Ügy gondolom, hogy sokkal egyszerűbb és ráadásul olcsóbb is lenne, ha a Heves megyei Tanácsi Építőipari és Szerelő Vállalat a kis park néhány méteres útját apró kaviccsal render sen felszórná, és gondot viselne az ideiglenes „járdára”. Ennyivel tartozik a munkahelye mellett járóknak és saját jó hírnevének is. A városi tanács erre kötelezheti az építőket itt is, de ha szükséges, a város más pontján is. F. h. Fő a nyugalom Nem irigylésre méltóak a második műszakban is helytállásra kényszerülő . asszonyok. Hiába telt le a nap egy része a hivatalban vagy az üzemben eltöltött munkában, délután még otthon újabb teendők várnak rájuk. Ezért néhány an, még helyesebben: majdnem mindegyikük a takarítást délután végzi el. De hogyan? Például úgy, hogy a második emeleti erkélyről rázzák le a port a szőnyegről, a morzsát és ételmaradékot a térítőről, sőt: a szemétlapátra összesöpört hulladékot is könnyebb az erkélyről egy gyors mozdulattal kilendíteni, mint akár a szőnyegekkel, akár a szeméttel lesétálni a földszintre. Milyen következményekkel jár mindez? A gyöngyösi új városrészben sokan tologatják kisbabájukat a már egyre szebbé váló utcákon, különösen, ha süt a nap- Az erkélyről kiszórt szemét azonban nem válogat, éppen olyan egykedvűen pottyan bele a babakocsiba, mint egy felnőtt nyakába. A kismama megrökönyödve tekint fel a váratlan ,.áldás” után, és szó nélkül sem tudja megállni a történteket. Megkérdi a takarítással foglalatoskodó asszonytársától. vajon nem lehetett volna azt a szemetet lehozni onnan, a második emeletről? Miért kell kiszórni az utcára? — Ha nem tetszik, ne sétáljon erre! — kapja a választ elutasító ridegséggel. — Nem látja, hogy nem szórakozom? Ja, persze! Az öntudat! Valóban, az egyik asszony dolgozik, azaz: takarít, a másik pedig csak sétál. Mellesleg: a kisbabáját levegőzteti. Végső soron, csakugyan „csak?’ sétál. Hogy mer tehát rászólni egy „dolgozóra”? Hú, de furcsa kicsengése van ennek a kifejezésnek! Igaz, a legjobb védekezés a támadás. De hát — mindentől függefc lenül — egy „csald’ sétálónak a nyakába lehet szórni a szemetet? Gondolom, ez attól függj ki van az erkélyen és ki van a járdán. Mert, aki kapja az erkélyről hulló áldást, annak a véleménye ebben a kérdésben csak nagyon egyértelmű lehet. Jó lenne az erkélyen állóknak is gondolníok arra, hogy ők sem maradnak életük végéig az erkélyen, ők is lemennek még a járdára. Es ezzel a helyváltozással együtt valószínűleg a véleményük is gyökeresen meg fog változni. És akkor mi lesz? Az erkély ugyan méterekkel magasabban van, mint a járdái de még az sem emelhet senkit embertársai föléig. mól—) A lakosság jobb ellátásáért Az a kezdeményezés, ami az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat nevéhez fűződik, csak az elmúlt néhány hónap gyakorlatával vált bizonyíthatóan helyessé. Ezt igazolják az adatok is. összesen két személy dolgozik az üzletben, amelynek forgalma az első teljes hónapban, januárban már százezer forintot ért el, egy hónap múlva pedig megkétszereződött. Az egri Alkotmány utcában levő baromfiboltról van szó. Mélyhűtött baromfit árulnak itt, amit a törökszentmiklósi Baromfifeldolgozó Vállalattól kapnak. Ahogy a vállalat egri kirendeltségének vezetője, Bó- ta Sándor tájékoztatott bennünket, az alig egy negyedéves múlttal rendelkező üzlet máris szűknek bizonvult. A hűtött baromfi iránt még a vártnál is nagyobb a kereslet. Az is igaz, hogy nem mindig kapnak olyan áruféleséget, mint amit szeretnének, de fennakadás nem nagyon van az árut illetően. A vállalat tehát helyes kezdeményezésbe fogott, és dicséretes, hogy a megkezdett úton tovább akarnak haladni. A közeljövőben Gyöngyösön is megnyitják a hűtött baromfit árusító üzletet, a piacon. Ott egy pavilont rendeznek be erre a célra, aminek nyitva tartási ideje megegyezik majd az élelmiszer-üzletek szokásos nyitva tartásával. Az úgynevezett hetipiaci napon, pénteken, élő baromfit is árusítanak, hogy minél nagyobb választékot tudjanak nyújtani a háziasszonyoknak. A vállalat áruforgalmi osztályától kapott értesülés szerint: Gyöngyösön május elején szeretnék a mélyhűtött baromfi árusítását megkezdeni, míg az élő baromfival már a közeli naookban megjelennek a piacon. Remiéjük, a kezdeményezés újabb szakasza megelégedésre talál majd a háziasszonyoknál, és általános piac-befolyásoló hatása sem marad el. _______ _______________(gmf) fé mism, 3 1966. április 15., péntek Mezőíárkányban Tervtárgyaló közgyűlés után Új feladatok előtt
