Népújság, 1966. április (17. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-15 / 88. szám

ESZTER — nevezzük így a lányt — egyik vasárnap ki­rándulni ment udvarlójával a Mátrába- Egész nap az erdői járták, csókolóztak, sűrűn kat­togott a fényképezőgép, s szin­te észre sem vették az idő mú­lását. A Hatvanba tartó utolsó buszt is lekéstek, s csak Gyön­gyösig utazhattak. Autóstoppal jutottak H. községig, s onnét gyalog indultak tovább, az or­szágúton. H. községben három fiatalember, két testvér, s ezek barátja, felfigyelt a gyalogló párra. Nyomukba eredtek, hogy a „palit” leléptetik, a lényt pedig „elkapják”. Az ud­varló egy pofont kapott, s megfutamodott, magára hagy­va támadóival a leányt. Esz­terre mind a hárman rárontot­tak, leteperték a szántásba — és megerőszakolták. Az erő- szakoskodók elnyerték bünte­tésüket, jogerősen 5—5, illetve S évi szabadságvesztésre ítélték éket..i Eszter SO éves, törékeny, taép leány. A vad támadás, a szörnyű légyen erősen meg­viselte. Az eset után elhagyta a várost, máshol keresett mun­kát, ahol nem ismerik, ahol senki sem tudhat szégyenéről. Es Eszter szülei hogyan fo­gadták a lányukat megalázó eseményt? Eszter apját egyáltalában Dem háborította fel lánya be­csületének visszataszító meg- tiprása. Azon törte inkább a fejét, hogyan húzhatna hasznot leánya szégyenéből. Egy napon felikerekedett, elutazott H köz­ségbe, sorra felkereste a leá­nyát megierőezakoló fiúk csa­ládját. Nem sokat himezett-há- rooaott, kereken megmondta, hogy mit akar. — Ne haragudjanak — kezd­te —, de maguk nagyon tudat­lan emberek., Ügyvédre, bíró­ságra költik a pénzüket, pedig csak én tudok segíteni magu­— Segítem, maga? — cso­dálkoztak- — Hogyan tudna maga rajtunk segíteni!? — Ha a fiúk három évig ne­kem keresnek, én csinálok egy írást és a fiúkat hazaengedik Egy aláírásra hazaengedik. — Egy aláírásra!? — Egy aláírással háborúkat elintéznek, nem egy ilyen kis A FIÚK SZÜLEI pénzt nem adtak, de Eszter apja eljött másnap is. És jött szinte na­ponta. Egyszer Eszter udvarló­jával állított be a fiúk szülei­hez. — Nézzék — mondta Eszter apja — egy kis költséggel meg­csinálhatnánk, hogy a maguk fiai kikerüljenek a börtönből. A lányom udvarlója magára vállal minden dolgot, úgyis fe­leségül akarja venni.., Ha fi­zetnek, én megszüntetek min­őén eljárást! A látogatás eleinte egyoldalú volt. Eszter apja lankadatlan szorgalommal „puhította” lá­nya megszégyenítőinek szüleit, Hogy fizessenek Olykor meg­kínálták étellel, itallal. Aztán a fiúk szülei is viszonozták a látogatásokat. Sosem érkeztek Eszterhez üres kézzel, vittek csirkét és dinnyét — ajándék­ba. Engesztelésre. Eszter apja elfogadta a csir­kéket, a dinnyéket — de mind­ezt kevesellte. Szívósan és ki­tartóan alkudozott, több pén­zért, akár egy sanda kupec. Leányát visszataszító módon megerőszakolták — ez durva! bűntény. Ám ez a durva bűn­tény számára lehetőség volt arra, hogy pénzt szerezzen­Hivatkozhatnánk az apai ér­zésekre, de ez esetben feles le- I ges. Nem apa az ilyen, s még j csak embernek sem nevezhető! Érzés nélküli, élő sejt- és sző-! vethalmaz csupán, akinek csak a formája emberi, de a tettei | állati alacsonyodást jelentenek, i s nem többet. A MEGYEI főügyészségi! nyomozócsoport Nyom. 15 016/ 66-os ügyszámú aktáján az apa bűntettét is minősítették: be­folyással üzérkedés. A nyomo­zást lefolytatták, az eljárást az apa ellen megszüntették. Bűn- cselekmény nem történt. Bün­tetőjogilag minősíthető bűncse­lekmény valóban nem történt, de amit Eszter apja tett — az emberi érzések, a lelkiismeret „törvényei” szerint nagyon is minősíthetők. S nincs olyan bí­róság a világon, amelynél ez a minősítés megfellebbezhető lenne... Pataky Dezső Legyen I. osztályú kocsi is! Közel három hete zajlott le Gyöngyösön megyénk legjobb középiskolás és szakmunkás tanulóinak hagyományos sza­valóversenye, amelyről lapunk hasábjain is hírt adtunk. Örömmel értesültünk róla, hogy a kecskeméti országos döntőben, ahol 153 versenyző indul, — s a KISZ központi bizottságának zsűrije döntött — a gyöngyösi első, Rosszik Erzsébet, az egri Gárdonyi Gimnázium tanulója a legjob­bakat jelölő kevés számú aranyérmesek közé került. A másik diákküldött és az ipari tanulók kategóriájában induló két gyöngyösi kislány szintén a becsületes helytállást igazoló bronzérem birtokába jutott. Az általános és középiskolai vers- és prózamondók közel egy évtizede mérik össze ere­jüket megyénkben, s újabban a KISZ megyebizottság sze­rencsés kezdeményezése nyo­mán, a szakmunkásképző isko­lák is bekapcsolódtak ebbe a szép szándékú, embernevelő Csehszlovák turisták rek­lamáltak a kalauznál: a reg­geli gyorssal érkeztek Miskole felől, Füzesabonyban szálltak fel az ingás vonatra, s jól­lehet első osztályú kocsira szóló jegyük volt, a szerel­vényben azonban ilyen kocsit nem találtak. Nyilván nem kivagyiságból, fényűzésből, hanem a kényelmesebb uta­zás miatt tették ezt szóvá! Valójában, a MÄV nem közlekedtet első osztályú ko­csit az Eger—Füzesabony kö­zött ingázó szerelvényben. A MÁV ezt nem is tagadja, hiszen nyilvánosságra hozta az 1965—66-ra érvényes hiva­talos menetrendkönyvében, hogy a 88. számú vonalon „va- lamennyi vonat 2. osztályú kocsikkal” közlekedik. És ugyancsak csupa 2. osztályú kocsikat közlekedtetnek a 85. számú gyöngyös—vámosgyör- ki. a 89. számú eger—putnoki vonalakon is. Aki kényelmesen akar utal­ni. az fizessen is ezért — ez természetes. És sokan vannak, akik a kényelmesebb, nyu- godtabb utazásért szívesen ad­nák pénzűket. Ha lehetne! S merrt nem lehet, a kalauzokat éri a legtöbb támadás, ne­kik kell a legtöbbet elhallgat­niuk az utasok kifakad ásatt, szidalmait. S az utasok kifo­gásai, szidalmai — jogosait! Véleményünk szerint szüksé­ges az „osztálykülönbséges” kocsi az eger—füzesabonyi: az eger—putnoki, a gyöngyös —vámosgyörki vonalakra. Reméljük, a MÄV üJetékcs osztályán meghallgatásra ta­lál az utasok kérése, igénye, s találnak megoldást arra hogy az említett vonalakon pámás, első osztályú kocsikat is közlekedtessenek. (Szigetvárv József) Még nem aludtam, nemrég raktam le a könyvet és ol­tottam le az olvasólámpát. Forgolódtam, idegesített a párna friss huzata, a műanyagtakaró szőre, az asszony egyenletes, egészséges szuszogása, az óra ketyegése, a sötétség. Megint sok feketét ittam, két csomag cigarettát szívtam, dolgoztam is valamit, összevesztem négy kollégával, kétszer határozot­tan éreztem, hogy nincs igazam, de nem volt erőm a felis­meréshez. Hiú vagyok, öregszem. A gondolat szíven ütött, eddig is éreztem az idő múlását, de most másképp éreztem. Nyoma sem volt a rezignált beletörődésnek, megijedtem, szi­vemben szirénák üvöltöttek, felültem, remegő kézzel keres­tem a lámpa gombját Rágyújtottam, kimentem a fürdőszo­bába és a tükörben megnéztem a hajamat, tömött, szőke, ezüst nem szürkíti még, a szarkalábak a szemem körül nem veszélyesek, tokám épp hogy, ha feltartom a fejem, nem is látszik. Aztán a profilomat vizsgáltam, majd ismét a szarka­lábakat Kimentem a konyhába, hogy senkit se zavarjak. Az égő cigarettavégről rágyújtottam egy másikra, a füst savany­ítás, keserű volt pedig az iménti pániktól megszabadultam. Hiszen alig változtam húszéves korom óta, igaz, az ötödik X-ben járok, de a vitalitásom... Száz méteren alig néhány másodpercet romlottam. Ne ámítsd magad, öregfiú, szólalt meg bennem egy hang, önmagád nem csaphatod be. Mi az isten van velem? Mi vagyok én, skizofréniás? Kettéhasadt a tudatom, és most ketten beszélgetünk, vagy ők beszélnek ketten és én vagyok a kívülálló harmadik? Holnap jkimegyek a Hárshegyre, megvizsgáltatom magam. No látod, intett az iménti belső hang, ezért nem lehetsz te már húszéves, mert az első gondolatod a betegség. A húszéves is félti az egészségét, az életért, vetettem e!le- Oe bátortalanul. Igen, de nem úgy, mint most te félted magadat. Húsz­éves korodban azt hitted, hogy csak izmaid vannak és vártad, hogy a szívedbe lőjön az Ámor. Türelmetlenségedben aztán te nikotinnal, koffeinnel és alkohollal lövöldöztél a szívedbe és mondjuk meg, minden pohár és cigaretta telitalálat volt. Tudom, dolgoztál is sokat, idegeskedtél, a háborút is meg­jártad, a hadifogságot is. Igen, ezek is hozzásegítettek, hogy ma már azt is tudod, sőt érzed, hogy van szíved, májad, ér­rendszered és te fél szemmel, befelé ezekre figyelsz. A bac­chanáliák után lekifurdalásod van, másnap megméreted a vérnyomásod. Ha túl zsírosat eszel, eszedbe jut az érelmesze­sedés, és az étel savanyodik a szádban. Rosszkedvűen felállsz az ebédtől, rágyújtasz, ettől még rosszabb lesz a közérzeted, a cigarettát földhöz csapod, az idegességtől a gyomrod zubo- rog... ezzel a kör be is zárul. Az imént vizsgáltad magad a tükörben. A kép nem rossz, esak nem teljes. Nézz bele ebbe a tükörbe is, amit én tartok eléd. Látod ezt a piros foltot itt? Mozog is. Ez a szíved. Az egykori szerelmes jószág 1960-ban angina pectorisos roham­mal tiltakozott életmódod ellen. Ez volt az első csengetése. Utána titokban szégyenkezve kétóránként szedted a nitromint, és elolvastál minden könyvet, amit. Magyarországon a szív­működésről és szívbetegségről kinyomattak. Egyik orvostól a másakhoz rohantál, hogy ellenőrizd, igazat mondott-e az első. Örült állapotba hajszoltad magad, nem lehetett előtted txívbetegségről beszélni. SUHA ANOOR' Itt, a tükör jobb sarkában, az a szürke pont, az Eiffel- torony. Kimentéi Párizsba, és ahol az emberek rohantak az életet habzsolni, te búskomorságba estél: Egy hétig nem mozdultál a szobádból, orvost hívattál, az rád nézett okos szemével, beültetett a kocsijába és megmutatta Párizst. Te kérdezted, igaz-e, hogy Van Gogh is őrült volt? Az orvos ne­vetett, és a te erődből csak annyira tellett, hogy nem vágtad képen. Még éjszaka hazautaztál, megnyugvást persze itthon sem találtál. Az idegklinika állandó páciense lettél, marék­számra szedted a Rausedilt, a Phipolphent, a Hybemalt, éj­szakára az altatót. Ekkor eszedbe jutott, hogy húszéves ko­rodban, az éjszakák milyen szépek voltak. Megpróbálkoztál a natúr gyógymóddal is, de a szerelemnek nem volt íze, iz­galma, és te közben hidegen figyelted magad. A májad, még tartja magát valahogy. A lép funkciójával nem is vagy teljesen tisztában, csak annyit tudsz róla, hogy tíz éve szúr, fáj, ott a bordák alatt baloldalt. Fogaid még fehéren villognak, de már sok a tömött, sze­rencsés vagy, nem látni őket. Szemed még messzire lát, de már világosabb, mint gyermekkorodban volt. Állj meg! Ordítottam, és hideg verejtékes kezemmel a hajamba túrtam. Én az időt nem tudom megállítani, miért csak rólam be­szélsz, nézd meg az emberek milyen balgák. A nem létezőt, a semmit Omegával, Schaffhausennel mérik. Aranyból készí­tik az órákat, ajándékba egymásnak ezzel kedveskednek: nesze, mérd a perceket, órákat, mérd életed elmúlását. Ugye milyen step, csinos fazonú és milyen lapos ez a halálmérd. Huszonegy köves! Hatezerért vettem, vigyázz rá, hogy ki­tartson. Hogy mindennap mérni tudd: egy nappal öregebb lettem. Az egész emberiség becsapja magát, mindenki siet az élet végéhez. Én sem vagyok különb. Miért is lennék? A gyer­mek felnőtt akar lenni. Ha felnő és dolgozik, várja a hét vé­gét, az ünnepeket, amikor szabad, aztán a nyugdíjat. Minden ünnep érkezése a vég hírnöke, a nyugdíj pedig maga a halát Nem klinikai, nem biológiai, hanem erkölcsi. Nem kellek, megvannak nélkülem is, a munkám nélkül is. Mindannyiun­kat becsap az idő, s hogy múlik, kopunk és ez a kopás az ára az egzisztenciának, mindennek. Drága ár. Húszéves korod­ban bohó vagy, jók az izmaid, feszül benned az élet, az egye­temre jársz, mindig éhes vagy, de kevés a pénzed. Munkás vagy esetleg, de még kezdő és a helyzet majdnem ugyanaz. Negyven—ötven éves korodig rohansz az életért. Igazgató le­szel, vagy főmérnök, jó szakmunkás, de közben egy kicsit el­kopsz, és ha éhes vagy, van mit enned, de már vigyázol ma­gadra. És hiába vádolsz engem, barátom, tudom én jól, hogy igazi ellenfél önmagam számára én vagyok. Csak én tehetem tönkre magamat. De az időt nem kalkulálod be? Nemcsak én félek az öregségtől, sőt az én félelmem nem is olyan veszé­lyes. Amit én érzek, mindenki érzi ebben a korban. És van, aki sokkal csúnyábban reagál. Idős hölgyek ledér ruhákban mutogatják petyhüdt bájaikat. Koros férfiak hasukat behúzva letkist táncolnak fiatal partnereikkel, és beteges nosztalgiával sóvárogják ifjúságukat. Én nem akarok ismét fiatal lenni, én most ötvenéves koromban szeretném megállítani az időt. Tu­dod, amikor a száz métert még elég jó idővel futom, de ami­kor már tudom értékelni az élet szépségeit, érzem a munkám ízét és gyümölcsét, amikor a társadalomnak nemcsak adnom kell, de valamit már én is kaphatnék. És adni és kapni sze­retnék, amíg én akarom;.. Ne vádolj, szól ismét tudattársam, a hang. Azok is em­berek és a te értéked is mindössze ennyi. Nem bújhatsz az ő hibájuk mögé. Egyébként is az ő szemükben te pontosan olyan vagy, mint a tiédben ők. Ne akard a mindenség törvé­nyeit elrontani, önzésből, úgy sem sikerül. Ezt lásd be, és ak­kor nem idegesíted magadat. És tőled, egyedül csak tőled függ, tudsz-e a szónak rangot adni: ember, vagy megfosztod magad ettől? Kétszer senki sem élhet, de az élet két félidőből áll. Az első félidőben rúgtál magadnak néhány öngólt, lásd be, öre­gem, ha a másik félidőben is így futballozol, kiesel a’ baj­nokságból. Pedig ebben a bajnokságban minden embernek benn kell maradnia. Ne lázadozz, ne ámítsd magad. Tedd félre a hiúságot, próbálj okosabban, emberhez méltóbban élni, mert ember­hez méltatlan a gyávaság. Az életet végig kell csinálni. Most pedig menj, és nézd meg szénen a kisfiad leckéjét, ott a tás­kájában, segíts neki, hogy különb... tudod.». tevékenységbe. Az elmúlt évek megyék közti területi verse-1 nyei az egri, gyöngyösi, hatva-j ni, káli iskoláknak sok arany-,! ezüst- és bronzérmet juttattak.1 Újabban a kezdő gimnáziu-j mok is lelkes tanáraik munká­ja nyomán, beleszólnak a he­lyezésekbe! A sárospataki diáknapok egri és "yöngyösi szereplőinek sikerei, a „Ki mit tud?” országos döntőjéig való jutás és a mostani kecskeméti országos aranyérem a vers- és a prózai szövegmondás korsze­rű megyei felfogását tükrözik, mely kecskeméti megfigyelőnk szerint is egyezik az országos gyakorlattal. Vagyis azzal, i hogy a nagy tömegeket mozga- i tó vers- és szépprózamondás a! legnagyobb szocialista ember­nevelő dolgok egyike. Ügy véljük, megyénk több száz, alkotó módon dolgozó magyartanára, jó úton jár, korszerűen dolgozik. A to­vábbi lelkes munkára serkentő tények ezt igazoliák. Szabó Gábor I A propagandista, akiről most szó lesz — nő. A neve Hundt Zoltánná, az egri VI. számú általános iskola igazgatója. Ő az, akiről így nyilatkozott az ÉMÁSZ szakszervezeti bizott­ságának nőfelelőse, Permai Zoltánné és a pártszervezet titkára, Vincze Ferenc, hogy szeretnék, ha a következő év­ben is folytatná itt a pártok­tatást. Hundt Zoltánné a városi pártbizottságtól kapta ezt a feladatot: tartson előadásokat a pártoktatás keretében az ÉMÁSZ egri üzletigazgatósá­gának női dolgozói részére. Ennek már két esztendeje, s ez alatt az idő alatt a hallga­tóság és az előadó emberi kö­zelségbe került egymással. Nem valami könnyű dolog ez, helyesebben: nem minden­kinek sikerül — ennyire... Mi a siker titka? A PEDAGÓGUS Hundt Zoltánné elsősorban pedagógus. Személyes tapasz­talatai és egyénisége adják a módszert, tudása és közösség- szeretete a vezérfonalat. Hajdúnánáson végezte el a j középiskolát, s Egerben sze­rezte meg a tanári oklevelet orosz-történelem szakon. S tíz esztendeje ül a katedrán, hat éve pedig „igazgatja” a VI. számú általános iskolát. — Tanítás nélkül el sem tu­dom képzelni életemet... Csa­ládunk legtöbb tagja pedagó­gus. Hogy módszere mennyire felel meg, arra elég egy példa: a tavaszi szünetben bemutató tanítás keretében, amelyen részt vettek a város orosz sza­kos nevelői, orosz órát tartott a hatodik osztályban, s boldog volt, mert nagy dicséretet ka­pott érte. A PROPAGANDISTA 1961-ben lett párttag. Első megbízatása: propagandamun­ka az egri Nagy József Tsz- ben. Vidám, energikus termé­szetének ez volt a legszebb feladat, amikor vitatkozni kel­lett az emberekkel, érvelni a józan ész érveivel, kiállni az igazság, az ésszerűség mellett Részt vett a tsz szervezésében. S a napokban, amikor egy felmérést tartottak ott, hogy és mint formálódtak az emberek az eltelt idő óta, nagyon elé­gedett volt, mert az az ember, aki annak idején a belépés he­lyett a gyorsvonatot akarta választani, most boldogan mondta neki: megtalálta a szá­mítását, érdemes volt... Isko­lavezető volt a négy egri tsz részére indított ideológiai és szakmai tanfolyamon, titkára a II. körzet nőtanácsának. Az ÉMÁSZ nődolgozói ré­szére tartott előadások mellett, amelyeknek színessége, érde­kessége az ő érdeme is, kér­ték, hogy tartson a gyerekne­velésről, az iskola munkájáról is előadást. S mindig nagyon élénk, pezsgő vita alakult ki... Hundt Zoltánné szeret har­colni, szeret meggyőzni, a fel­adatok növekedésével nő cse­lekvési vágya is. Megszerették hallgatói, s a két év után ra­gaszkodnak hozzá, szeretnék, ha a további előadásokat is ő tartaná. VAN-E IDEJE SAJÁT MAGÁRA? Kisfia tízesztendős, akiből nagyszerű embert akar farag­ni, mint minden anya. Szabad idejében olvas, nincs az a fo­lyóirat, amit ne ismerne, S nincs az a Németh László- regény sem, mert ő a kedvenc írója. Vásároltak egy Traban­tot, azzal utaznak a nyáron az NDK-ba. — Nem nehéz összeegyeztet­ni a kettőt időben, a családot és a közösségért végzett mun­kát? — Kell. Mert egyik sincs meg a másik nélkül, s nem le­het helyettesíteni sem egyiket a másikkal... K. G. „Szeretnénk, ha jövőre is S lenne .. PILLANATFELVÉTEL EGY PROPAGANDISTÁRÓL Bűncselekmény nem történt... Egy ,apa\ aki a lánya becsületére alkudozott Szayalóink kecskeméti sikere

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents