Népújság, 1966. április (17. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-08 / 83. szám

Konnygázisombák géppiszfo’ysorozat és vfzifecskendftk a vietnami tüntetők ellen Saingonban csütörtökön este újabb heves tüntetésre került sor. A rendőrség vízifecsken- dókkel próbálta visszaszoríta­ni a mintegy ezeríónyi töme­get, majd géppisztoly-sorozato­kat eresztett meg a tüntetők feje fölé, később pedig könny­gáz-bombákkal tisztította meg az utcákat A kormánycsapa­tok végül beszorították a tün­tetőket. a buddhista intézet felü­letére. A tömeg felgyújtott egy amerikai katonai gépko­csit és kövekkel dobált meg egy amerikai motorbaciklistát A katonai tevékenység to­vábbra is lanyha maradt a frontokon: az elmúlt 24 órában nem került sor jelentősebb harci érintkezésre a szemben­álló felek között Hanoiból érkezett Jelentéseit szerint a VDK néphadseregé­nek összekötő missziója tilta- kf^-tt a nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottságnál ami­att, hogy 1966. április 2-án, 3- án és 4-én amerikai és dél- vietnami hadihajók behatoltak a VDK területi vizeire és elra­boltak több halászbárkát, va- tamS-n négy halászt . A dél-vietnami felszabadí­ts <■ hírügynökség csütörtökön közölte, hogy nem teljes ada­gok szerint 1966. első három hónapjában Dél-vietnamban a felszabadító hadsereg és a né- oi erők több mint 50 ezer el­lenséges katonát semmisítettek, illetve sebesítettek meg — köztük 25 ezer amerikait.. Eb­ben az időszakban a népi fegy­veres erők lelőttek vagy sú­lyosan megrongáltak csaknem 890 különböző típusú repülő­gépet. megsemmisítették az el­lenség több mint 400 katonai járművét. Az ellenség több mint 8 ezer házat porig égetett, több mint 1300 személyt, főleg öregembe­reket, asszonyokat és gyerme­keket agyonlőtt — közli a fel­szabadítás! hírügynökség. Saigonban csütörtök délelőtt a legnagyobb titokban folyta­tódtak a tárgyalások a tábor­nokok, valamint a különböző politikai és vallási csoportok képviselői között a jelenlegi válság politikai megoldás áró'. Egy szerdai közlés szerint elvi megállapodás jött létre a mér­sékelt buddhisták és a kor­mány között az alkotmányozó gyűlés összehívását illetően, csak az időpontról folyik még vita, mert a választásokra a kormány hathónapi határidőt ígért meg, a buddhisták pedig legfeljebb három hónapot haj­landók elfogadni. Thieh Tri Quang, főpap, a buddhista mozgalom radikális szárnyának vezetője — aki eddig a tanács­kozásokon nem vett részt — kedden eljuttatta feltételeit a saigoni amerikai nagykövet­ségre. A megoldás előmozdítá­sához szabott feltételek lénye­ge itt is az alkotmányozó gyű­lés tagjainak megválasztása és a gyűlés hatáskörének meg­szabása. Thieh Tri Quang je­lenleg titkos lakhelyén tartóz­kodik Saigonban, attól tartva, hogy merényletet kísérelnek meg ellene, de most is közvet­len befolyása van a Da Nang-i és hűéi vezetőkre. Az AFP egy Da Nang-i hely­zetjelentésében arról számol be, hogy Chuan tábornok, a dél-vietnami 1. katonai körzet panacsnoka egy nyilatkozatban megnyugtatta a lakosságot, hogy a Da-Nang-i támaszpont­ra érkezett dél-vietnami csapa­tok hamarosan eltávoznak. Egy saigoni lap szerdán olyan értesüléseket közölt, hogy Nguyen Huu Co tábor­nok. miniszterelnök-helyettes csatlakozott a Da Nang-i fel­kelőkhöz. A tábornok, aki Ky miniszterelnökkel és a vezér­kar főnökével együtt kedden Da Nang-ba utazott, nem tért vissza Saigonba a többiekkel együtt, s emiatt terjedtek el a hírek átállásáról. A dél-vietnami hadügymi­nisztérium csütörtökön reggel határozottan cáfolta e sajtóje­lentést. II 24-es ENSZ-bizottság egyhangú állásfoglalása a dél-rhodesiai telepes lázadókkal szemben A gyarmatosítás maradvá­nyainak felszámolásával fog­lalkozó 24-es ENSZ-bizottság szerdán este egyhangúlag ál­lást foglalt amellett, hogy. szankciókat kell alkalmaz­ni a dél-rhodesiai telepes Tömeges letartóztatások Kolumbiában Kolumbiában egyre-másra tartóztatják le azokat a sze­mélyeket, akik támogatják a nemzeti felszabadítási mozgal­mat Szerdán Tolima tarto­mányban őrizetbe vették Ugo Parga ügyvédet, a Kolumbiai Kommunista Párt vezetőségi tagját Mint a Demokratikus Jogász- Szövetség kolumbiai tagozatá­nak képviselői a TASZSZ tu dósítójának elmondották, egye dűl Tolima és Huila tartomá­nyokban politikai okokból két­száz személyt vettek őrizetbe. Közölték azt is, hogy a parti­zánok elleni hadjárat színte­rein a kormányszervek külön­leges táborokat állítottak fel, ahol parasztokat tartanak fog­va. Sukarno cáfolta Indonéziának az ENSZ-be való visszatérését Sukamo indonéz államelnök csütörtökön megint helyreiga­zította külügyminiszterét, Ma­likot. Nyugati hírügynökségi jelentések beszámolnak róla, hogy amikor csütörtökön beik­tatták hivatalába Rusmin Nur- jadint, a légierők új miniszte­rét, Sukarno ismét felvetette az ENSZ-problémát. Malik néhány nappal ezelőtt olyan sajtónyilatkozatot adott, hogy Indonézia fontolóra veszi a nemzetközi szervekbe, így pél­dául az ENSZ-be való vissza­térésének lehetőségét. Sukamo ezt másnap gyakorlatilag cá­folta, s a csütörtöki ünnepsé­gen ismét nyomatékosan hang­súlyozta: „Anélkül, hogy az ENSZ-et át ne szerveznék, In­donézia sohasem tér vissza”, Azt is mondotta: nem igazak azok a jelentések, hogy Indo­néziában egyre többen óhajta­nák az ENSZ-be való vissza­térést. „Ami az én nézetemet illeti — mondotta a szónok — Indonézia nem szándékozik visszatérni, amig a világszerve- j zetet át nem alakítják”.' A csütörtöki ünnepségen egyébként Sukamo azt is mon­dotta, hogy az utóbbi időkben- az elnöki hatalomgyakorlásban többször is szünet állt be. Ezt a kijelentését a hírügynöksé­gek nem részletezik, de beszá­molnak arról, hogy Sukamo szenvedélyesen cáfolja az in­donéz belső helyzet romlásáról szóló híreket. „Indonézia nem áll az összeomlás szélén. Azt mondják, Sukamot megdön­tötték és a katonaság átvette a hatalmat. De még mindig el-1 nők, a fegyveres erők főpa- j rancsnoka, miniszterelnök, a \ forradalom vezetője vagyok” — mondotta. Az AP amerikai hírügynök­ség szerint az újabb elnöki be­széd nyílt összecsapás Sukarno j és Malik között. lázadók rendszerével szem­ben. A bizottság formális szava­lás nélkül nyilakozatot foga­dott el, s egyben megállapít­ja, hogy a dél-rhodesiai rezsim veszélyezteti a nemzetközi bé­két és biztonságot. Felszólít­ja továbbá U Thant ENSZ-fő- titkárt, hogy hívja össze a Biztonsági Tanácsot olyan szankciók életbeléptetésének megvitatására, amelyeket az ENSZ-alanokmány ír elő a nemzetközi béke fenntartása érdekében. Ezek között szere­pel adott esetben az erő alkal­mazása is. Sahov szovjet küldött felszó­lalásában megállapította, hogy az angol kormány sokat papol ugyan az általa foga­natosított gazdasági jellegű intézkedések hathatósságá­ról, de a gyakorlat azt mu­tatja, hogy mindezek a szankciók eredménytele­nek, hiszen a szakadár te­lepeskormány él és virul. A szovjet megbízott három tényezőt vonultatott fel, hogy érzékeltesse a szankciók hatás­talanságának okát. 1. Az intézkedéseket csak megkésve léptették életbe (az amerikai kormány például csak március 18-án, több mint négy hónappal a fajgyűlölők lázadásának kirobbanása után — tiltotta le a Rhodesiába irá­nyuló amerikai exportot). 2. Bizonyos kibúvók lehetővé tették, hogy a nyugati hatal­mak folytassák kereskedelmü­ket Dél-Rhodesiával. 3. A többi gyarmatosító — a Dél-afrikai Köztársaság és Portugália — Smph segítségé­re sietett, s ily módon a tele­pes lázadók Portugália afrikai gyarmatain és a Dél-afrikai Köztársaságon keresztül hozzá­jutnak a számukra létfon­tosságú olajhoz. Sahov a továbbiakban rámu­tatott, hogy a dohányembargót nemcsak Dél-Afrika és Portu­gália, hanem Anglia, az Egye­sült Államok és több más nyu­gati hatalom is megsérti. A dél- rhodesiai fajgyűlölő rendszer megerősödéséért. A felelősség elsősorban Angliát és azokat az orszá­gokat terheli, amelyek nem hajlandók telj®“ síteni a Biztonsági Tanács ide­vágó határozatait, — jelentet­te ki (KT5 Kubai ellen forradalmárokat vettek őrixetbe HAVANNA (MTI): Az ADN havannai jelentése szerint a kubai belügyminisz­ter csütörtökön bejelentette, hogy ellenforradalmi elemeket tartóztattak le. Ezek a letar­tóztatások kapcsolatban állnak egy kubai utasszállító repülő­gép ellen nemrég elkövetett merénylettel. Mint jelentettük, ellenforradalmár elemek már­cius 27-én megpróbálták m II—18-as kubai utasszállító re­pülőgépet Miami felé irínyfte- ni Santiago de Cuba helyett, és csak a pilóta hősies maga­tartásának köszönhető, bogy a merénylet nem sikerüli A le­génység két tagját az ellenfor­radalmárok, miután a repülő­gép visszatért Havannába, hi­degvérrel lelőtték. Á háztáji gazdaságok szerepéről, a tsz anyagi érdekeltségről és a hitelek rendezéséről Fehér Lajos elvtárs előadása az MSZMP Politikai Akadémiáján A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak Politikai Akadémiáján Fehér Lajos, a Politikai Bizott­ság tagja, a Minisztertanács elnökhelyetese szerdán előadást tartott „a mezőgazdaság fej­lesztésének fő irányai” címmel. Az alábbiakban rövidítve kö­zöljük az előadást. A mezőgazdaság szocialista átalakítása óta immár négy esztendő telt el. E négy év alatt elért eredmények számotte­vőek, sőt lelkesítőek mindany- nyiunk számára; Kedvezően alakult a mező- gazdasági munka termelékeny­sége is. Az egy mezőgazdasági ke­resőre jutó termelési érték mintegy 30 százalékkal na­gyobb, mint öt évvel eze­lőtt. A munkának azonban van­nak árnyoldalai is. A második ötéves terv mezőgazdasági elő­irányzatait nem tudtuk telje­síteni több okból is. Ezek kö­zül a legfontosabbak a követ­kezők: — A mezőgazdasági és félvá­sárlási előirányzatok túlzottak­nak bizonyultak. — Az ország szántóterülete csaknem 500 ezier holddal ki­sebb volt, mint amennyivel a terv számolt. — Egy pár növény kivételé­vel nem a tervnek megfelelően alakultak a termésátlagok sem. Az előirányzott szükséges ta- karmánymennyiség nem állt rendelkezésire. Az irányítás mechanizmu­sa nem korszerű, elavult, sőt nem egy tekintetben fokozatosan gátjává vált a továbbfejlődésnek. A tervidőszak elejétől fogva mintegy négyszázezer munka­erő — főleg fiatal és javakora- beli munkaerő — ment el a mezőgazdaságból. 2 jj/mUM 1KC. április &, péntek A tervidőszak első két esz­tendeje kimondottan aszályos volt, az utolsó esztendő meg túlzottan csapadékos, sokféle elemi kárral. Igazi jó eszten­dőnk az átszervezés óta, de va­lójában 1959 óta még nem volt. Mindezek ellenére az átszer­vezés befejezése óta, a máso­dik ötéves terv időszakában elért mintegy 10—11 százalékos termelési növekedés, ami kere­ken évi 2 százalékos növekedé­si ütemnek felel meg — tűrhe­tő, elfogadható eredménynek tekinthető. Nem rosszabb a ba­ráti államok, a fejlettebb nyu­gati országok mezőgazdaságá­ban hosszabb időszakban je­lentkező fejlődési ütemnél, sőt valamivel magasabb a me­zőgazdaságban tapasztalható nemzetközi átlagos fejlődési ütemnél. Kormányunk a második ötéves terv időszakában az eredetileg előirányzott 34 milliárd forinttal szem­ben negyven milliárd fo­rintot fordított a mezőgaz­daság fejlesztésére. A beruházások mintegy felét a szövetkezetek, csaknem egyne­gyedét az állami gazdaságok kapták. Fehér Lajos ezt követően az átszervezés óta a termelőszö­vetkezetben alkalmazott jöve­delemelosztási és munkadíja- zási formák fejlődéséről szólt, majd a háztáji gazdaságok szerepéről beszélt. Az átszervezés utáni idő­szakban a közös gazdaságok elsődleges fejlesztése mellett számos intézkedés született a háztáji gazdaságok termelési lehetőségeinek kihasználására. Ennek ellenére a háztáji gaz­daságok termelése csökkent, részarányuk a mezőgazdaság összes termelési értékében az 1961. évi huszonhat százalék­ról 1964-re 23,4 százalékra csök­kent. A központi készletek szá­mára felvásárolt összes áru­nak 1964-ben 15,8 százalékát dták az 1961. évi 18,3 száza­lékkal szemben. A közös gazdaságok erőtel­jes fejlesztése mellett a jövő­ben is nagy gondot kell fordí­tani a háztáji gazdaságokban rejlő lehetőségek minél jobb kihasználására. Az egész népgazdaság ki­egyensúlyozott egységes fejlő­désének legfőbb záloga a két fő termelőágazat, az ipar és a mezőgazdaság arányos fej­lesztése. A mezőgazdaság fejlesztése ugyanis nem szűk értelemben vett mezőgazdasági, hanem iparfejlesztési feladat is. A mezőgazdaság egyrészt az ipar nyersanyagszállítója, másrészt az ipar legjelentősebb piaca is. Továbbá, nyersanyagban sze­gény ország lévén, jelentős mértékben a fokozott mező- gazadsági exporttal termeljük ki annak a devizamennyiség­nek egy részét, amelyért kül­földi ipari nyersanyagot és gé­pet vásárolhatunk. Ilyen ösz- szefüggésben tehát, a mezőgazdaság fejlesztése a belső ellátás javítása mellett, külkereskedelmi szempontból sem pusztán paraszti érdek, hanem egy­úttal az egész munkásosz­tály, az egész dolgozó nép elsőrendű érdeke is. A mezőgazdaság fejlesztését az elkövetkezendő időszakban alapvetően a munkaerőhelyzet és az anyagi—műszaki ellátás mértéke határozza meg. A har­madik ötéves tervben a mező- gazdaság fejlesztésére irányu­ló beruházási összegeiknek kö­rülbelül 42 százalékát még mindig a behozott paraszti esz­közök pótlására, illetve elhasz­nálódott termelőeszközök fel­újítására kell fordítanunk. Az előző tervidőszakkal szemben most már mintegy 47 százalé­kát tudjuk a termelés fejlesz­tésére fordítani, ha a járulékos beruházásokat is ideszámítjuk. Az utóbbi időben egyre több termelőszövetkezet sürgette a tnksrmányiápok egv részének helyszíni, üzemen belüli keve­rését. Nálunk, ahol az abrak- takarmány 90 száza'lékát a fel­használó ^azdasáznk termelik, az ésszerű megoldás az lenne, hogy a meg+ermelt nvmsanya- got minél kevesebb szállítással használják fel az üzemek. A helyi keverés megvalósí­tásénak több előnye is lesz. Az egyik: az üzemekben történő keveréssel a kész takarmány- tápot terhelő 40 forint má­zsánkén ti gyártási és szállítási költség felére csökken. Másik előnye, hogy a gazdaságok az egyes gyógyszer- és preventív védekezőanyagokat a takar­mányba keverve gyorsan és hatékonyan tudják az állatál­lománynak juttatni. Erre köz­ponti ipari keverés esetén nincs lehetőség. További nagy előnye lesz az, hogy a kon- centrátumadagolással lehető­ségük nyílik a szövetkezetek­nek saját fehérjeforrásaik — olajmagdara, borsó-, lucerna- liszt, fölözött tej stb. — na­gyobb mérvű kihasználására, mellyel végeredményben az importot csökkenthetjük. Ezután a termelőüzemi rak­tárak és szárítók építésének szükségességéről beszélt Fehér Lajos, majd a továbbiakban rámutatott: Azoknak a szőlőtermesztő nagyüzemeknek, amelyek kedvező adottságokkal bír­nak — az állami boripar fejlesztése mellett — lehe­tővé kell tenni az önálló szőlőfeldolgozási tevékeny­ség folytatását. Jelenleg a mezőgazdasági üzemek s ezen belül a terme­lőszövetkezetek kiegészítő üzemági tevékenységét számos korábbi rendelet tiltja, vagy a gyakorlatban igen szűk korlá­tok közé szorítja. E korlátozás komoly károkat okoz a népgaz­daságnak. Szükséges, hogy a mezőgaz­dasági üzemek a jövőben min­den olyan kiegészítő feldolgozó tevékenységet folytathassanak, amelyek lehetővé teszik a ter­mészeti vagy más helyi adott­ságok kedvező kihasználását, amelyekre megrendelés van, illetve, amelyek iránt helyi, országos vagy exnortigénvek jelentkeznek, végül, amelyek­nek a megrendelő által támasz­tott szakmai vagy országosan előírt egészségügyi feltételeit a gazdaságok biztosítják. Fehér Lajos ezután a meg­oldásra váró gazdaságpolitikai feladatokról beszélt, s a többi között a következőket mon­dotta: A mai alacsony mezőgazda­sági árszínvonal mellett a ter­melőszövetkezetek többsége saját erőből képtelen a kor­szerű gazdálkodás nagy befek­tetésekkel járó anyagi-műszaki megalapozására. Ezért vált el­kerülhetetlenné, hogy az állam különböző utakon visszajuttas­sa nekik a befektetéshez szük­séges eszközöket, illetve ezek nagyobb részét így alakult ki az a gyakorlat, hogy a terme­lőszövetkezeteknek állami hi­telekkel és dotációkkal bőví­tették termelőkapacitását A termelőszövetkezetek azon­ban (az állami vállalatokkal szemben) nem ingyen kapják a beruházásokat: a hiteleket vissza kell fizetni, illetve tör­leszteni. A szövetkezetek je­lenlegi termelési színvonala és az érvényes árszínvonal mel­lett a gazdálkodás fejlesztésé­hez igénybe vett hitelállomány nem áll arányban a szövetke­zetek mostani és 1970-ig vár­ható fizetőképességével. Állan­dóan fokozódik a szövetkezetek adóssága, A mezőgazdaságban uralko­dó körülmények tehát olya­noknak ítélhetők meg, hogy a termelőüzemek egy ré­szében nem érvényesül az össztársadalmi érdek meg­valósulására alkalmas anyagi érdekeltség, meg­közelítően sem biztosítot­tak az ésszerű, önálló gaz­dálkodás gazdasági-pénz- ügyi-jövedelmi feltételei. A mezőgazdaság jelenlegi pénzügyi-jövedelmi helyzeté­nek kialakításában jelentős szerepe van a mezőgazdasági termékek és a mezőgazdaság­ban termelőeszközként felhasz­nált iparcikkek árszínvonala közötti aránytalanságnak. A harmadik ötéves terv idő­szakában indokolt és szükséges olyan mezőgazdasági árszínvo nal kialakítása, amely a ter ­melőszövetkezetek többsége é - az állami gazdaságok számára lehetővé teszi, hogy saját ár­bev ételeikből a társadalmilag szükséges sze­mélyi jövedelem, a munkása*») tályéhoz közelítő életszínvonal biztosítása mellett — ktedáufe) kát, beleértve a bővített újra­termelés szükségleteinek «eff részét is. Ennek megfelelően a termelőszövetkezetek jő* vedelnie nyújtson fedező* tét a hitelrendezés után fennmaradó és a termelés bővítéséhez a jövőben szükséges hitelek fedezé­sére és as amortizációra is. Ár-, adó- és hitelrendsze­rünk továbbfejlesztése során rendeznünk kell a termelőszö­vetkezeteket jelenleg terhelő hitelállományt. A továbbiakban a termelő* szövetkezetek korszerűsített tervezési és szerződéskötési rendszerének kedvező tapasz­talatairól szólt Fehér Lajosi majd így folytatta: — A kormány által jóváha­gyott népgazdasági terv szerint az idén a mezőgazdaság összes termelését — a tavalyi gyen­gébb terméshez viszonyítva — 5—5,5, a felvásárlást 4,2, a me­zőgazdasági exportot 5 száza­lékkal kell növelnünk. Ennek legfontosabb feltétele az, hogy a gazdálkodás hatásfokát meg­javítsuk valamennyi mező- gazdasági üzemben. A párt és a kormány nagyra becsüli a parasztság munká­ját, a mezőgazdaság szerepét az orszég életében. Azt tart­ja, hogy a népgazdaság ^egész­séges fejlődésének a jövőben is sarkalatos kérdése a mezőgaz­daság fellendítése. Ennek a megbecsülésnek adott kifeje­zést a mezőgazdasági felvásár­lási áraknak az év elején élet­be léptetett 2,4 milliárdos fel­emelésével is. A hozott intéz­kedések mindjobban megte­remtik a termelői üzemi érde­keltséget. E nagy horderejű kormányintézkedések kedvező hatást váltottak ki a mező- gazdaság dolgozóiban, növelik felelősségérzetüket az ország­gal szemben, s ezt a termelő­munkában minden bizonnyal a tervfeladatok valóra váltá­sával juttatják kifejezésre.

Next

/
Thumbnails
Contents