Népújság, 1966. április (17. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-08 / 83. szám

Új mester a régi kovácsüllő mellett Munkazajtól hangos a lő­rinci Petőfi Termelőszövetke­zet gépműhelye. Az épületből kovácsüllő dallamos zenéje árad szét. Pang-pong, ding-dong... pang-ding... — Cifrázzák már! — szól egy olajos szerelő és egy perc­re kiegyenesíti a derekát. A kovácsműhely ajtajában többen is nyújtogatják a nya­kukat, hogy láthassák, hallják az Idősebb és az ifjabb Obre­czán László „bemutatóját”. Az apa, a „tűzi ember”, a fia a „ráverő”. A koksztűzbem vörösre izzott vasat egy len­dülettel a tűzi ember helyezi az üllőre. Félkilós kalapácsától megcsendül az üllő. Amikor megadja az ütemet, akkor csattan először a fia négyki­lós kalapácsa és úgy formáz­zák a vasat, hogy szikraeső hull szét és cseng-bong az ütésektől az üllő. Kiütéssel fejezik be a hang­játékot. A tűzi ember gyors egymásutánban az üllő szélére üt, ezzel jelzi, hogy befejezték. A kovácsmesterség ékességét mutatták be ezzel, amelyhez sok gyakorlás, nagy szakmai ismeret kell. Az apa és fia leteszi a kala­pácsot. Megtörlik gyöngyöző homlokukat. Sok a hasonlóság kettőjük között. Arcvonásaik megegyeznek és a fiú — habár csak 17 éves — termetre is majdnem utolérte már apját. Hatalmas tenyere, széles válla arról tanúskodik, hogy régóta forgatja kezében a nehéz ka­lapácsokat. — Apám kezdte, én és két fivérem folytattuk ezt a mes­terséget. A gyerek a műhely­ben nőtt fel szinte — szól az idősebb Obreczán. — Négyéves korában kis bőrkötényt csináltattam neki, mert már elérte a bőrfújót,. Hétéves korában már cifrázott ő is az üjlőn, mint sok ko­vácssegéd. A fiú a hatvani iparitanuló­intézet II. éves kovácstanulója. Hatszáz forint ösztöndíjat kap a termelőszövetkezettől havon­ta. Hetente kétszer jár elmé­leti oktatásra. Apja a szakok­tatója. Szigorú mester. Fiával nemhogy kivételezne, hanem többet követel. Mint mondják, már most meg lehetne adni a fiúnak a mesteri oklevelet. — Ketten vagyunk Novák Károly ecsédi barátommal ko­vácstanulók. Az egész környé­ken nincs, aki vállalná ezt a szakmát. Igaz, hogy nehéz SUWA ANDOR mesterség. Én beleszülettem, talán ezért is szeretem any- nyira. Apja vasat nyom a markába. — Formálj egy patkót... Ifjú Obreczán László, ami­lyen nehézkes a beszédben, olyan gyors a munkában. Fel­szítja a tüzet, egy lapát kok­szot rak. rá és a fogóval máris az üllőre teszi a fehéren izzó vasat. Két ütés között fordítja, egyszer sem üt mellé és már­is kikalapálja a patkó formá­ját. Üjabb izzítás következik, és a kezdettől számítva né­hány perc múlva akár patkolni is lehetne. Az apa tekintete mindvégig szigorúan, de szeretettel kíséri a mesterjelölt minden mozdu­latát. Kocsis jön a műhelybe, El­szakadt láncot hoz. — Egy nagyobb, akasztó ka­rikát is csinál jatok rá... A fújtató villanymotorja felzúg, felizzik a tűz és benne 1500 fokon olvad a vas. — Tudja, miért nem lett aa ördögből^ kovácsmester? — Mert nem tudta eltün­tetni a vas két végét, hogy karika legyen belőle. ö összeolvasztotta, hogy na­gyítóval sem lehetne látni, hol volt azelőtt a vége. Fia is tudja a titkot, de érdeklődése már több ennél. Szereti a motoro­kat. Nincs olyan traktor, ame­lyiket ne vezette volna már. Az RS 09-esnek ő a „váltója”. Ha tanulása és munkája meg­engedi, segít a talajmunkában, vetésnél. Szombaton és vasár- nap két traktoros munkáját is elvégzi. Ha kellett, szántott éj­jel is. — Motorra gyűjti a pénzt — mondja az apa, és azonnal ki­tűnik, hogy nem először ke­rült szóba a motorvásárlás. — De apám, már olyan sok­nak van Danuviája... — Megmondtam, hogy 1K születésnapodra Pannóniát kapsz tőlem. Akkor levizsgáz­tatnak szülői engedély nélkül is. Nem írok alá olyan papírt« amelyik bajt hozhat rád. A mestertől szakbizonyft- ványt, az apától Pannóniát kap jövőre ifj. Obreczán László. Addig egy év van még, ame­lyet szorgalmas és becsületes munkával kell eltöltenie. Pilisy Elemér — s, uram, önnek mi a né» leménye a borravaló-rendszer­ről? ( gresko) UßniiitSn 3 i IW Kf If IfJ t&Mt) 1966. április &, péntek szakmában jártas, műszaki végzettségű jelentkező. Az ország ipari termelése és és exportérdekeink megkövete­lik, hogy a gyöngyösoroszi és a recski ércbánya ásványvagyo­nát fejlesszék, a kutatásokat Mátraszentimrén, Recsken, Mátraderecskén, Istenmezején és más helyeken folytassák. Államunk az anyagi feltétele­ket, a termelő-, a lakás- és a íommunális beruházásokat biztosította. Tudjuk, sok gon­dot és fejtörést okoz még az érckutatók Egerbe telepítése. J Személyes érdekek nem akadá-! lyozhatják, de ne is lassítsák1 az ésszerű határozat végrehaj-! fását! Eger, a Mátra és a Bükk környéke várja az érckutató­kat. Dr. Fazekas László bérezéssel szaki tervezésben átlagot meghaladja, akkor a bi­zottság honorálja ezt a teljesít­ményt, növeli az utalványozott őért, de ellenkező esetben csökkentést ír elő. A tervezői csoportok így nemcsak a mun­kák gyors, hanem magas szín­vonalú elvégzésére törekedtek. Ez a bérezési forma tehát sok­kal eredményesebben ösztönöz a minőségi munkára, mint a íorábbi prémiumrendszerek. A tervátadási határidő csökken­tése érdekében a szellemi mun­ka kapacitását is jobbam ki­használták, miáltal megszűnt a tervezőegységek indokolatlan létszámigénye. A kísérlet kedvező tapaszta­latai alapján most továbbfej­lesztik és kiterjesztik ezt a bér­utalványozási módszert. Ebben az évben újabb három, külön­böző nagyságú tervező vállalat tér át az új módszerre, s való­színűleg a jövő évben már ál­talánossá tehetik az új ösztön­ző bérezési formát. namélyítések és a felszíni bá­nyászati kutatások irányításá­nak? Szeptembertől folyamato­san — válaszolta a budapesti központ vezetője. A személyzeti osztály vezető­je arról tájékoztatott, hogy még nem tisztázódott: a mérnökök, technikusok, a központi labo­ratórium dolgozói közül kik költöznek Egerbe és ki megy el a vállalattól. Az adminiszt­ratív és a kisegítő dolgozókkal együtt 150—160 fő lesz az egri létszám. Körülbelül 60 műsza­ki szakemberre van szükség, fele arányban mérnöki, fele technikusi végzettséggel. Máris sok írásbeli jelentkezés ér­kezett a hirdetésre, de ezek többsége adminisztrációs mun­kát szeretne vállalni. Kevés a Ösztönzőbb kísérleteznek a mű Az Építésügyi Minisztérium kérésére több mint egy éve vé­gez bérezési kísérleteket a Győ­ri Tervező Vállalat. Az a cél, hogy megfelelő bérezési formá­val a terveik gyorsabb, de egy­úttal gazdaságosabb elkészíté­sére ösztönözzék a mérnököket, technikusokat, és az egyéb szakembereket. A minisztérium emberei most értékelték a ta­pasztalatokat, és megállapítot­ták, hogy az eredmények álta­lában kedvezőbbek, mint amennyire a kísérlet kezdete­kor számítottak. Az új módszer lényege az, hogy a tervezői csoportnak a kiadott feladat elvégzéséért járó bért egy összegben, előre utalványozzák. Ezt az összeget viszont csak a feladat elvégzése után kapják meg, s addig az alapfizetést vehetik fel, mint előleget A' kész tervet a válla­lat műszaki bizottsága veszi át és értékeli, minősíti. Ha a .munka műszaki színvonala az Budapesten ércet, ásványt nem bányásznak, sem a Parla­ment környékén, sem külvá­rosban. Mégis Pesten van a -székhelye az Országos Érc- és Ásványbányászati Vállalatnak, az Érc- és Ásványbányászati Kutató Szolgálatnak is. Persze, több olyan vállalat és gyár mű­ködik fővárosunkban, amelyet csak a megszokás, az alkalma­zottak görcsös ragaszkodása köt Pesthez. Ezek az üzemek ma már nemcsak a lakásokat, de a vizet és a levegőt is elve­szik a budapestiektől. Hirtele- nében nem is tudnék mondani még egy olyan fővárost, ahol az ország lakosságának közel egyötöde él az ország szívében. Teljesen indokolt a Gazdasá­gi Bizottság határozata, hogy többek között az Érc- és Ás­ványbányászati Kutató Szolgá­latot telepítsék a termelő üze­mek mellé, vagy legalábbis azok közelébe. Heves megyében Gyöngyös- orosz! ban és Recsken színes fémet termelnék, Istenmezeje bentonitosa Bervabérc pedig a talajjavításhoz nélkülözhe­tetlen mészkövet adja. De la­kott helytől távol, erdők, he­gyek között hoí helyezhetnek el egy kutatóintézetet, hol ad­janak lakást mintegy 150 em­bernek? Természetesen a mun­ka folyamatossága megkövete­li, hogy a vezető kutatók és a gyakorlott szakemberek több­sége ne fordítson hátat a vi­déki ipartelepítésnek, hanem leköltözzék az új telephelyre. Az igények és a lehetőségek latolgatása után határoztak úgy az illetékesek, hogy Eger­ben, a Kertész utcában — a Hadnagy utcai lakótelep foly­tatásaként — építik fel az érc­es ásványbányászati kutatók új irodaházát. Már tető alatt a modem, központi fűtésű irodaház, az Egri Dohánygyárral szemben 18 lakást építenek a kutatók­nak és a különböző szakembe­reknek. Egerben mikor kezdik meg a munkát? Mikor látnak neki a földtani, bányászati, technológiai kutatások, az ak­Egerbe költöznek az érckutatók Tető alatt az új irodaház, építik a lakásokat — De veled mi van? — te-? reite ismét a figyelmet a me-j gyei emberre. — Hát te, hogy í kerültél ki a központból. Hogy! csúsztál lejjebb, hiszen te munkás voltál. A szóáradat nem akart meg-) állni. Az idegen már régen rá-! jött, hogy ki a beszélő, s mérj sajnálta is. Mennyire depri-< mái, mennyire sárba húz azj élet, ha nem tartja az emberi magát — gondolta. Milyen esi-' nos, tiszta és rendes fiú volt, ez az ember, nem is olyan ré-i gén. És jól indult, aztán esi-! nált egy csomó marhaságot, és most azt mondja, hogy az egye-! temi végzettsége miatt került i ki a mozgalomból. Igaz, túlon­túl is összetörték, de azért most. nem kéne úgy viselkednie, mint egy pojácának, aki azzal bizo­nyít, hogy őt mindenki ismeri, és hogy ő mindenkit közelről ismer, hogy ő mindenkivel ha­ver ... — Na jó, ha kínos számodra, ne válaszolj, pajtikám, akár­mennyire is lecsúsztál, én sem foglak soha elfelejteni. Igaz is, a falunkban a sintért is úgy hívják, mint téged: Háger Jós­kának. Fiz segít abban, hogy sose felejtselek el. Meg ne ha­ragudj már az őszintesége­mért, inkább igyál még egy po­hárral ebből a jó homokiból. Veled én is iszom egyet, ezek­kel nem ittam — fogta sutto- góra a hangját. Aztán: — Szeretnék a nyáron az asszonnyal kiugrani Párizsba. Segíts nekem, tudod, abban a 70 dolláros útlevél-ügyben. Évekig itt rohadunk a faluban. Kell egy kis nyári utazás. Pá­rizs, a Place Pigalle. a Mont­martre, értesz, ugye? Ha ezt megteszed, örökké hálás leszek érte neked — mondotta, és env- hén oiszkos kezével megtöröl­i'T'rpríó Horni o-Vát. A. 7 í továbbá lit ós rrv^ö hallotta, amikor a patikus fel­hördült: — Prosat, elvtársak! amikor a patikus teleöntötte, erősen a szemébe nézett és joviális nagy pofával, fennhan­gon megkérdezte az újonnan jöttől: — Ugye, nem ismersz meg. Béla? A kérdezett csak bámult. Hirtelen nagy volt számára a zsivaj, sok a füst, sok a ho­mályos arc, a későn érkezőt fogadó feltűnés. A kérdést pe­dig végleg sokallta, mert úgy érezte, teljesen rátereli a fi­gyelmet. — Nem — morogta a fogai között, mert tényleg nem is­merte fel a patikusban a régi ismerőst. Nézte a nagy dagadt fejet, a hatalmas hústornyot, az izza­dó tar homlokot, a kissé koszos fehér mandzsettát, amelyet ökölnyi rézgombok fogtak ösz- sze, a csiricsáré nyakkendőt, amely sehogy sem illett a sötét ruhához. Nézte, és nem értette, mit akar tőle ez az ember. A patikus élvezte a helyze­tet, hogy ő a középpont, most már igazából ő a középpont és szerepelt tovább. — Hát, kedves pajtikám, mi együtt dolgoztunk valamikor a szakszervezetben, egész ponto­san tizenöt évvel ezelőtt. Gaál Bucinak hívnak, csak egy kis­sé meghíztam azóta. — Ezt büszkén és röhögve mondta, szójából egy jókora sonkada­rab, összekeveredve a nyálas kenyérrel, a szemben álló za­kójára repült. Egy kicsi az ar­cára is jutott. Kinjában nem merte letörölni, mert nem tud­ta, most mi is a helyes. — Bizony — folytatta a pa­tikus. — Engem akkor kirúg­tak tőletek, mert egyetemi vég­zettségem volt, tehát ellenség voltam. Azután letelepedtem itt a faluban, és ezek a derék elv­társak a járásnál — mutatott széles mozdulattal a ielenlé- vőkre — rehabilitáltak enaem Azóta már kétszer tártam - Szovjetunióban, egyszer Bérs ben is voltunk az asszonnyal. Szép beosztásom és jó fizeté­beli értelmiséget képviselte. Egyébként a Népfront elnöki szerepében is tetszelgett, ezért mint házigazda kínál gatott mindenkit. Az emberek jól öl­tözöttek, jól tápláltak voltak, jó étvággyal ettek-ittak. A pá­linka meg a nehéz borok ha­mar megtették a hatásukat, a nyakak, fülek vörösödtek, az elfogódott hivatalos szótlanság feloldódott. Senki sem volt ré­szeg. csak felszabadult. A fél­szeg pedagógusok is levetkőz­ték állandó drukkjukat, oda­merészkedtek a járás első em­bereihez és keresztnevükön szólították azokat. Azért tisz­telettudóan a bátvámot is oda­ragasztották a Jóska vagy a Béla mellé sőt időnként meg­ijedve bátorságuktól, ismét elvtársat mondtak. Ebből az­tán egészen mulatságos, gro­teszk dolgok születtek, mert ha valaki azt mondja, Béla elvtárs, azon mégiscsak moso­lyogni kell. A patikus az első perctől kezdve mindenkit bizalmasan keresztnevén szólított minden­kihez volt egy hangos szava, lévén, hogy ő egész életében gátlásaival küszködött. Bizal­maskodva a tanácselnöktől megkérdezte, hogy X. lakás­ügyét eiintézte-e már? „Ó, még mindig nem intéztem el, Józsi­kám!” Aztán, hogy Y-nak megadták-e már az engedélyt... Bizalmaskodott, pedig ő nem ivott, csak másoknak töltött §5 időnként elkiáltotta magát. — Proszit! Hát senki se akar itt inni, kedves elvtár- sak? — és felemelte a kan- csót. mondván, hogy ő sem la­zsál, sőt egy egész kancsóva] A megyei kiküldött egy kis­■ sé későn érkezett. Nem bánta hiszen neki csak az esti ünnep­i ségen kellett beszélnie, ez itt ; amolyan hivatalos házibuli- amiből jobb is kimaradni. Nerr ! ’a doghat az ember este, i- kultúrotthonbam a serfs népséf ■ előtt. ä Szóval, így késve Is Srorár ■ jött, kas*** $ taegx miamié barackot kínáltak, étvágyger jesztőnek. Valaki azt mondta: apperi tive! És utána: proszit! Jót röhögtek, mert sokai nem tudták, pontosan mit i mond a helybéli patikus. Min denki itt volt a fogadáson, ak a járásnál számít. Katonatisz tek, rendőrtisztek, funkcioná riusok, igazgatók. A patiku néhány pedagógussal, a beljj Elhangzott a tószt, kiosztot­ták az okleveleket, jutalma­kat, átmentek a szomszéd szo­bába. Ott a falak körül U-be- tűben volt terítve, az asztalok roskadásig megrakva minden­féle -jóval. így aztán bárhová álltak is az emberek, csupán egy kartávolságnyira volt tő­lük a sok szendvics, torta, sós sütemény. Bor is kétféle, vö- afe és fehér. De előtte kisüsti

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents