Népújság, 1966. április (17. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-08 / 83. szám

TTLAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XVIL évfolyam, 83. szám ARA: 5« FILLÉR. 1966. április 8., péntek AZ MSZMP BEVÉS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÄCS NAPILAPJA Sok javaslat, alkotó vita az új ötéves tervről Az SZKP XXIII. kongresszu­sa csütörtök délelőtt folytatja a vitát Alekszej Koszi ginnek az ötéves népgazdaság-fejlesz­tési terv irányelveiről kedden előterjesztett beszámolója fe­lett. Elsőnek Pjotr Urajev, a Ma­ri Autonóm Köztársaság terü­leti bizottságának titkára lé­pett az emelvényre. A mari köztársaság, Oroszországnak ez az egykor elmaradott ha­tárvidéke, amelynek egyáltalán nem volt ipara, ma a világ sok országába szállítja termékeit. A mari nép életében végbe­ment gyökeres változásokat a szónok a lenini nemzetiségi politika diadalának bizonyíté­kaként említette meg. Rahmankul Kurbanov, az üz- bég minisztertanács elnöke, a kongresszuson kifejtette, hogy Üzbegisztánban, amely a Szovjetunió fő gyapottermelő köztársasága, növelni kell a specializált mezőgazdasági gé­pek és öntözőberendezések gyártását. Kijelentette, hogy Üzbegisztánban a gyapotter­mesztés bázisán célszerű lenne nagy textil- és kotszovőipari központot kiépíteni, Jelenleg ebbe a köztársaságba az ország más körzeteiből évente körül­belül 150 millió méter pamut­szövetet szállítanak. Kurbanov szükségesnek tar­totta továbbá, hogy Üzbegisz­tánban elektronikus és rádió­elektronikus ipart hozzanak létre és erőteljesebben fejlesz- raék az élelmiszeripart. A csütörtök délelőtti ülésen számos kommunista és mun­káspárt, továbbá az Angolai Demokratikus és Hazafias Erők, valamint a Nigériai Szo­cialista Munkás—Paraszt Párt es a Kongói (Brazzaville) Nem­zeti Forradalmi Mozgalom kép­viselői üdvözölték a kon gr es z- szust. , Francisco Neves, az Angolai Demokratikus és Hazafias Erők képviselője kijelentette: az angolai nép harcában tá­maszkodik minden ország és minden kontinens szabadság- harcosainak testvéri, hatékony szolidaritására, ám „hangsú­lyoznunk kell, hogy e szolidaritás élharcosai között mindig elsősorban a Szovjetunió népeit látjuk. Harcunk elszakíthatatlanul összefügg a szocialista tábor­ral, s a mi érdekeink is azt kívánják, hogy ez a tábor egy­séges és erős legyen” — mon­dotta Francisco Neves. Henk Klarks, a Holland Kommunista Párt küldötte üd­vözlő beszédében kijelentette, hogy a holland kommunisták feladatuknak tekintik az ösz- szes békeszerető erők egyesí­tését a nyugatnémet nukleáris fegyverkezés ellen, amely fe­nyegetné a holland nép létét, Európa és a világ békéjét. Klarks a továbbikban han­goztatta, hogy Hollandiában nagy felháborodást kelt a viet­nami amerikai agresszió, a VDK városainak és falvainak barbár bombázása. E kérdésben egységesen foglalnak állást a kommunisták, a szociáldemok­raták és a többi békeszerető emberek. Tunji Otegbeye beszédében megállapította, hogy a Nigé­riában január 15-én végbement katonai fordulat felszámolta a korrupt, feudális-komprádor rendszert, amelynek politikai uralma a függetlenség első öt esztendején át tartott Nigériá­ban. Hasszán Korejtem, a Liba­noni Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának titkára tá­mogatásáról biztosította a Szovjetunió Kommunista Párt­jának álláspontját a nemzet­közi kommunista mozgalom egységének megerősítéséért, az erre szolgáló utakat és módo­kat illetően. Korejtem abban látja az arab országok halaszthatatlan feladatát, hogy hiúsítsák meg az imperia­lizmus lázas tevékenysé­gét, amely az úgynevezett Iszlám Paktum megterem­tésére irányuk Tunji Otegbeye, a Nigériai Szocialista Munkás—Paraszt Párt főtitkára felszólalásában kijelentette: „A Szovjetunió és más szocialista országok gaz­daságának megszilárdítása elő fogja segíteni a felszabadult afrikai, ázsiai és latin-amerikai országok népeinek a gyarmati rendszer, az újgyarmatosítás és az imperializmus ellen, a teljes gazdasági függetlenségért vívott harcát. Híz tehát létfon­tosságú hozzájárulás a nemzeti felszabadulásért és a békéért vívott küzdelemhez,’? A szónok emlékeztetett ar­ra, hogy bizonyos körök jelen­leg másodrendű szerepet jut­tatnak a munkásosztálynak és csak a nemzeti felszabadító küzdelmet helyezik előtérbe. Ázsiában, Afrikában és Latin- Amerikában ez helytelen orien­tációhoz vezetett A ghanai események — ahol reakciós katonai kormányzat vette ke­zébe a hatalmat — jó tanul­ságot jelentenek. »»Az, aki olyan nézeteket terjeszt miszerint Afrika megérett az általános for­radalomra, nem értékeli kellőképpen a földrészün­kön ható objektív tényező­ket” Humberto Ramirez, a Bolí­viai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának titkára fel­szólalásában hangoztatta, hogy az SZKP XXIII. kongresszusa nagy hozzájárulást jelent a marxista—leninista eszmék diadalához. A kongresszus megerősíti a nemzetközi kom­munista mozgalom helyes ál­talános vonalát, amelyet az 1957. és 1960. évi határozatok tartalmaznak. Alekszej Kortunov gázipari miniszter felszólalásában el­mondotta, hogy a fejlődés üte­mét és a hatékonyságot te­kintve a gázipar a szovjet gaz­dasági ágazatok között az első helyek egyikét foglalja el. Az 50 000 kilométeres vezetékháló­zat a földgázt 2000 szovjet vá­rosba és faluba juttatja el, ahol mintegy ötvenmillió ember él. A jelenlegi ötéves terv fo­lyamán a Szovjetunióban kö­rülbelül egybillió köbméter gázt fognak kitermelni, vagyis másfélszer annyit, mint a gáz­ipar megteremtése óta eddig eltelt egész időszakban. A Szovjetunióban egységes gáz­szállító rendszert hoznak lét­re, amelyen ez az energiahor­dozó gyorsan eljuttatható lesz mindazon kerületekbe, ahol jelenleg hiány van benne. A miniszter az új ötéves terv legjelentősebb építkezései közé sorolta azt a csővezetéket, amelyen a földgázt Közép- Ázsiából az ország európai ré­szének központi kerületeibe fogják szállítani. A küldöttek meleg elisme­réssel fogadták a makajevkai kohászok (Ukrajna) jelentését. Vlagyimir Holjavko fiatal ol­vasztár közölte, hogy egy 200 tonnás Martin-kemencére szá­mítva egy év alatt 144 000 ton­na acélt csapoltak. Ez világvi­szonylatban a legnagyobb tel­jesítmény a maga nemében. Holjavko kijelentette, hogy a Szovjetunióban nem létezik a Nyugaton divatos nemzedék­probléma. „Mi, fiatalok, mun­kánkkal utasítjuk el ezt az el­méletet és így bizonyítjuk be, hogy nálunk az apák és a fiúk érdeke és törekvése egy és ugyanaz, a kommunizmus épí­tése a Szovjetunióban” — mon­dotta. Ezután több kommunista párt, valamint az Afrikai Füg­getlenségi Párt (Szenegál) kép­viselői üdvözölték a kong­resszust. Az elnöklő Fjodor Kulakov, az SZKP KB titkára, ezután bejelentette, hogy javasolták Koszigin miniszterelnök beszá­molójának, az ötéves népgaz­daság-fejlesztési terv irányelv- tervezetének megvitatását fe­jezze be a kongresszus. A vitá­ban 17 küldött szólalt fel. Armand Nicolas, a Marti­niques Kommunista Párt fő­titkára üdvözlő beszédében ki­jelentette: „A Szovjetunió tet­tekkel bizonyította be, hogy a Alekszej vitazáró Alekszej Koszigin vitazáró beszédében kijelentette: Az új ötéves terv irányelvei terveze­tének vitája megmutatta, hogy az ország gazdasági fejlesztési programját a kongresszusi kül­döttek egyöntetűén helyeslik és ez a program forró vissz­hangra talál minden szovjet ember szívében. Az irányelvek megfelelnek a szovjet emberek érdekei­nek és létfontosságú igé­nyeinek. Koszi gin hangsúlyozta, hogy a küldöttek javaslatai nagy­mértékben elősegítik az ország gazdasági élete sok problémá­jának megoldását. Az a kong­resszusi bizottság, amely meg­vizsgálta az irányelvekhez be­nyújtott javaslatokat és módo­sító indítványokat, azt java­solja, hogy a szóban forgó in­dítványok egy részét vegyék be az ötéves terv irányelveibe, más részét pedig, amely to­vábbi tanulmányozásra szorul, továbbítsák a minisztertanács­nak, az állami tervbizottság­nak és a minisztériumoknak, hogy alaposan vizsgálják azo­kat meg az ötéves terv kidol­gozásánál. Az irányelvek tervezetének egyöntetű helyeslése — foly­tatta ezután Alekszej Koszigin — ékesen demonstrálja a párt és a nép egységét a kommu­nista építés azon fő vonalának értelmezésében, amelyet pár­tunk központi bizottsága ér­vényesít. nemzeti felszabadító mozgalom legmegbízhatóbb támasza.” Gerhard Danelius, a nyugat- berlini Német Szocialista Egy­ségpárt első titkára kijelen­tette: „Nyugat-Berlinben fokoza­tosan új helyzet alakul ki. A lakosság túlnyomó több­sége nem akarja, hogy Wa­shington és Bonn a provo­káció fészkeként használja ki e várost.” „Büszkék vagyunk rá, hogy most, 20 évvel a háború befe­jezése után, a Német Demok­ratikus Köztársaságot, ezt a békeszerető német államot, testvéri kötelékek fűzik össze a Szovjetunióval. Ez a viszony példaként áll az egész német munkásosztály előtt, az egész német nemzet jövője előtt” — hangoztatta Danelius. Koszigin beszéde Koszigin nagy és felelősség­teljes feladatnak nevezte az egységes állami terv összeállí­tását a kidolgozott irányelvek alapján. A terv négy-öt hónap alatt végérvényesen elkészül, majd megvitatása végett a Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak ülésszaka elé terjesztik. Alekszej Koszigin hangoztat­ta, hogy a terv összeállítását való­ban tudományos alapokon kell elvégezni, a gazdasági vezetés új feltételeinek fi­gyelembevételével, anélkül, hogy a gazdasági problé­mák megoldásánál szubjek­tivizmusba esnének. A gazdálkodás lenini elvei­nek megszilárdítása lehetővé teszi számunkra, hogy vállala­taink érdekeit szorosan össze­kapcsoljuk a kollektívák érde­keivel. „Csak ilyen feltételek mellett teljesíthetjük sikerrel a nép anyagi jóléte emelésé­nek programját, így rakhatjuk le a szovjet emberek életszín­vonala további emelésének alapjait.” Alekszej Koszigin zárszava után bejelentették, hogy csü­törtökön este a kongresszus újabb ülést tart, amelyen a szavazati és tanácskozó joggal rendelkező küldöttek vehetnek részt. Ezen az ülésen a kong­resszus áttér a következő napi­rendi pontra: a párt központi szerveinek megválasztására. Elutazott Alekszej Leonov Csütörtökön elutazott Buda­pestről Alekszej Leonov űrha­jós alezredes, a Szovejtunió Hőse, aki a forradalmi mun­kás—paraszt kormány és az MSZMP Központi Bizottsága meghívására öt napot töltött hazánkban. A vörös és memzetiszínű zászlókkal fellobogózott Feri­hegyi repülőtéren budapesti fiatalok ezrei gyűltek össze a kedves vendég búcsúztatására. Megjelent Czinege Lajos ve­zérezredes, honvédelmi minisz­ter, az MSZMP Politikai Bi­zottságának póttagja, Korom Mihály, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Méhes Lajos, a KISZ központi bizott­ságának első titkára. Sarlós István, a Fővárosi Tanács Vég­rehajtó Bizottságának elnöke, Mihályfi Ernő, a Magyar— Szovjet Baráti Társaság elnöke, valamint társadalmi életünk számos, más vezető személyi­sége. Ott volt Ny. R. Seleh kö­vettanácsos, a budapesti szov­jet nagykövetség ideiglenes ügyvivője, Sz. D. Zotov vezér­őrnagy, a budapesti szovjet nagykövetség katonai attaséja. Jelen volt a búcsúztatásnál I. V. Tutarinov vezérezredes, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erői főparancsnoká­nak magyarországi képviselő­je. A repülőgépnél Czinege La­jos vett meleg, baráti búcsút Alekszej Leonovtól, aki vála­szában meghatottan mondott köszönetét a meghívásért, a vendéglátásért. Az utolsó kézszorítások után Alekszej Leonov beszállt a repülőgépbe, amely a buda­pesti fiatalok ezreinek ferge­teges tapsa, éljenzése közben, délután négy óra előtt néhány perccel emelkedett a magasba. Kádár János látogatása egy szovjet katonai alakulatnál MOSZKVA (MTI): Márkus Gyula, az MTI ki­küldött tudósítója jelenti; Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, az SZKP XXIII. kong­resszusán részt vevő magyar pártküldöttség vezetője, Szipka Józsefnek, a delegáció tagjá­nak, hazánk moszkvai nagykö­vetének kíséretében csütörtö­kön ellátogatott a Kalinyinról elnevezett „Tamanyi” gépesí­tett gárda-lö vészhadosztály hoz. Vele volt Strahl Sándor ezre­des, moszkvai magyar katonai attasé is. Kádár János és kísérete elő­ször az egyik gépesített lövész­ezred elhelyezési körletét láto­gatta meg, megnézte a kato­nák hálótermeit, járt a mo­dern konyhában és étkezdében, majd a katonák klubjában. Megtekintette a rádió- és tv- berendezésekkel felszerelt harckocsi-gyakorlóteret. A hadosztály gyűlést rende­zett a magyar vendégek tiszte­letére. A gyűlésen Beljavszkij alezredes, a Szovjetunió Hőse, a hadosztály politikai osztályá­nak vezetője, majd Sc pel alez­redes, Magyarország felszaba­dításának részvevője és Pavlik őrmester szólalt fel. . Kádár János beszédében tol­mácsolta a magyar kommu­nisták, néphadseregünk és egész népünk forró jókívánsá­gait. Hangsúlyozta, hogy pár­tunk az SZKP XXIII. kong­resszusának igen nagy jelentő­séget tulajdonít. Aláhúzta: is­mét meggyőződtünk róla, hogy egységünk az SZKP-val szi­lárd alapokon nyugszik. Az MSZMP első titkára szobrot ajándékozott az alaku­latnak, amelytől miniatűr harckocsimodellt kapott emlé­kül. Szovjet pilóták hőstette Két szovjet pilóta szerdán önfeláldozó cselekedetével megmentette berlini lakosok életét. A TASZSZ beszámol róla, hogy a Németországban állo- I másozó szovjet fegyveres erők egyik repülőgépe fedélzetén Borisz Vlagyimirovics Kapusz- tyin kapitánnyal, a gép pa­rancsnokával és Juris Nyiko- lajevics Janov főhadnagy, na­vigációs tiszttel az egyik repü­lőtérről egy másik repülőtérre akartak átrepülni. Már megtet­ték az út egy részét. amikor négyezer méter magasságban géphiba következtében elvesz­tették uralmunkat a gép fe­lett. Hiábavalónak bizonyult minden igyekezetük, hogy meg­változtassák az útirányt és visszatérjenek. — a repülőgép sebesen zuhanni kezdett. Ha a katapult-berendezés segítségé­vel kiugranak s repülőgépüket sorsára bízzák a város sűrűn lakott területe fölött, elkerül­hetetlen a halálos áldozatokat követelő szerencsétlenség. Villámgyors párbeszédet folytattak (ezt a drámai pár­beszédet rögzítette a földi meg­figyel ős zol g ála t) és máris meg­érett az elhatározás: bennma­radtak a repülőgépben és más vidék fölé igyekeztek. Hősi erőfeszítésük sikerrel járt, a gép a Havel folyóba zuhant Nyugat-Berlin övezeté­ben. A szovjet repülők életüket adták, hogy megmentsék má­A TASZSZ felhívja a figyel­met a nyugati megszálló ha­talmak különös magatartására. Megbízottaik ugyanis megaka­dályozták a szovjet fegyveres erők. képviselőit abban, hogy az eset színhelyére menjenek és megadják a végtisztességet szerencsétlenül járt bajtársa­iknak. (MTI) A holdbébi jól viseli anyja tüzes lehelletét és a világűr dermesztő hidegét MOSZKVA (TASZSZ): A TASZSZ különtudósítója jelenti, a Luna 10. szovjet ön­működő űrállomás adatait fel­dolgozó kordinációs-számító központból. A központban éjjel is munka folyik, mivel a Luna 10. rend­szerint napnyugta utón lép kapcsolatba a Földdel. Szerda éjjel múlt négy napja, hogy megszületett a Hold holdja. A Luna 10. ez alatt huszonötször kerülte meg a Holdat — 350 kilométer távolságból 25 alka­lommal érezte a Nap által megvilágított holdfelület tüzes lehelletét és ugyanennyiszer a világűr dermesztő hidegét. A számító központ nagyter­mének egész falát elfoglaló képernyőn látni lehetett, amint a Luna 10. kis mozgó fényfolt­ként — megközelítette az előre kiszámított pontot, amelyhez érve megteremtik vele a rádió­kapcsolatot. Először a „közérzet-jelen­tést” hallgatták meg, vagy aho­gyan itt mondják, villámellen­őrzést tartottak. Megvizsgál­ták a fedélzeti műszerek mun­káját, értékelték megbízhatósá­gukat. Amikor mindent rend­ben találtak, a vezető tudós közölte, hogy megkezdhetik a tudományos mérést, azaz a te- lemetrikus tájékozódást. A távmérés bonyolult prob­lémakörében járatlan ember számára mindez legalábbis fe­kete mágiának tűnhet. A mű­szerek másodpercenként egy­idejűleg akár legalább száz különböző frekvenciájú, han­gú, időtartamú jelzést fogtak föl és egy perc alatt lefordí­tották a hőmérséklet, magas­ság és sebesség közérthető fi­zikai nyelvére. A tudósok nagy reményeket fűznek a telemetrikus méré­sekben részvevő iníravörös- sugárzásmérők. gamma-spek- rométerek és egyéb sugárzás- vizsgáló műszerek beérkező adataihoz, Megkerült a hidrogénbomba MADRID (MTI): Az Egyesült Államok madri­di nagykövetsége csütörtökön bejelentette, hogy kiemelték a Földközi-tenger mélyéről az elveszett és épen megtalált hidrogénbombát. Az erről szóló sajtóközlemény — két hónap óta először — a „bomba” szót használta. Eddig ugyanis a hi­vatalos amerikai szervek csak „a szóbanforgó tárgyról” be­széltek. A hidrogénbomba kiemelé­séről nem közöltek részleteket és nem áll még rendelkezésre fényképfelvétel sem. Ezeket péntekre ígérik. Január 17-én egy amerikai B—52-es típusú repülőgép vesz­tette el a veszedelmes fegy­vert, amikor a Földközi-tenger dél-spanyolországi partjai kö­zelében légitankolás közben összeütközött egy tartálygép­pel és lezuhant. Az amerikaiak napokon át titokban próbálták tartani a szerencsétlenséget. A szemtanúk nyilatkozatai után tették csak közzé a hírt és ak­kor derült ki, hogy a repülő­gép négy nukleáris szerkezetet veszített el. A bomba után nyolcszáz amerikai katona ku­tatott és a polomaresi tenger­parton Camp Wilson néven ál­landó tábor létesült.

Next

/
Thumbnails
Contents