Népújság, 1966. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-15 / 62. szám
Tervek, számok, forintok... Kattog a szorzógép. A hevesi Rákóczi Tsz főkönyvelője ördögi gyorsasággal dobja papírra a számokat. Csupa számokból, számításokból áll mostanában az életük. A termelői árak rendezése, az amortizációs ■ költségek alakulása kerül ezúttal vizsgálat alá. A szövetkezet vegyes profilú, így a felvásárlási árak rendezéséből adódó többletbevétel körülbelül olyan átlagos képet nyújt, amely sok más gazdaságra is jellemző lehet. Az üzem jövedelmének 33 százaléka a növénytermesztésből, 25 százaléka állattenyésztésből, 26 százaléka zöldségből és 10 százaléka szőlőből származik, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Mit jelent, mit hoz forintban az árrendezés? Tavalyi és idei szerződések kerülnek elő, hivatalos közlönyök nyújtanak útbaigazítást. 1,2 millióval több A szövetkezet 6 vagon búzát és 6 vagon rozsot termel. így a 12 vagon kenyérgabona után —■ az adókedvezményt is beleszámítva — a magasabb átvételi ár 82 ezer forintot jelent. A 12,5 vagon borsó 245,5 ezer forinttal ér többet, míg a tej közel százezerrel, a vágómarha csaknem félmillióval hoz többet az idén. A gyapjúért 28, a tojásért 72 ezer forinttal fizetnek nagyobb árat a tavalyinál. Mindez 1,2 millió plusz bevételt jelent. Az árrendezésből származó többletbevétel jelentős része a mezőgazdasági üzemekben bevezetésre kerülő amortizációs alapot szolgálja. A szövetkezetek általában helyeslik az amortizáció bevezetését, szükségesnek tartják azt. Az eddigi tapasztalatok igazolják, hogy a gazdaságok többségében az árrendezésből adódó többletbevételek fedezik, sőt, kisebb vagy nagyobb mértékben meg is haladják az erre fordítandó összeget. Félmillió az amortizáció Még az ilyen vegyes profilú gazdaságban is, mint a hevesi — ahol viszonylag nem sok kenyérgabonát, húst termelnek — az a tapasztalat, hogy a többletbevételből — a tápanyagok árának emelése ellenére «— a tagok személyes jövedelme is növekszik. Az új gazdasági mechanizmus első lépéseit tesszük meg. De az üzemek máris érzik, hogy az intézkedések előnnyel járnak számukra. És ahol az áremelés — a körülmények miatt — csak arra nyújt lehetőséget, hogy az amortizáció költségeit tudják csak fedezni, már ez is nagy jelentőségű, hiszen a jobb, a modernebb gépek mindenképpen a termelést szolgálják, a hozamokat növelik. Ha a gépek utánpótlásának gondját a szövetkezetek majd a maguk erejéből oldják meg, ez olyan terheket vesz le az állam válláról, amelyek lehetővé teszik, hogy az így szabaddá vált milliókat más jellegű beruházásokra, a mezőgazdaság, a falu további fejlesztésére lehessen fordítani. Drágán termelünk A hevesi termelőszövetkezet gondosan figyelemmel kíséri az önköltségek alakulását is. Jelenleg egy mázsa búzát 163 forintért állítanak elő, amely nem rossz eredmény. Egy kiló sertéshúst 15, egy liter tejet 3,23 forintért termelnek. A felvásárlási árak rendezésével egy időben a gazdaság vezetői most minden rendelkezésre álló eszközzel arra törekszenek, hogy olcsóbbá tegyék a termelést, csökkentsék az önköltséget. Kezdeti eredmények máris mutatkoznak. A tehénállomány megfelelő takarmányozásával, a karbami- dos etetéssel elérték, hogy az utóbbi hetekben 7 literről 10 literre emelkedett a fejési átlag. Ez tehenenként napi 8 forintos tiszta többletjövedelmet jelent. A gazdaságnak 250 fejőstehene van, így a plusz bevétel naponta 2000 forint körül van. Számtalan tény bizonyítja, hogy a kormány hathatós intézkedéseket tesz a szövetkezetek megerősítésére, a parasztság életszínvonalának emelésére. Erről tanúskodik a legutóbbi minisztertanácson hozott döntés, amely szerint július 1-től tovább fejlesztik a tsz-tagok társadalombiztosítását. Mindent az államtól várni azonban nem lehet: Éppen a hevesi példa bizonyítja, hogy ahol a szövetkezet maga is törekszik a jobb, az olcsóbb és gazdaságosabb termelésre, ott gyorsan növekszik a bevétel, javul a tagság életszínvonala. Nem véletlen, hogy a hevesi Rákóczi Termelőszövetkezetben nincsenek munkaerőgondok és jelenleg is mintegy 30-an kérnék felvételüket a közös gazdaságba. Közöttük több olyan fiatal férfi is, akik az iparból jönnének vissza a mezőgazdaságba. Az állam segítségével, a korszerű gazdálkodás módszereinek alkalmazásával termelőszövetkezeteink az elkövetkezendő években olyan minőségi fejlődést érhetnek el, amely a falusi emberek jelenlegi szemléletének megváltozását eredményezheti. A szilárd gazdasági alapok, a rendszeres és biztos jövedelem, a szövetkezetekben alkalmazott gépi munka elterjedése a fiatalság számára is vonzóerővé válik. A lehetőségek adottak, csak a szövetkezeti vezetőknek és tagoknak kell okos szorgalommal élniük ezekkel a lehetőségekkel Szalay István Védnökség 150 Billió tubus felett... Jelentős exportterve van, 1966. évre a Mátra vidéki Fémműveknek. Az ország egyetlen tubusgyára nemcsak a hazai igényeket elégíti ki, Csehszlovákiának, Bulgáriának és a Szovjetuniónak is gyártanak különféle formájú és színű tubusokat. A gyár KISZ-szervezete a fiatalokkal egyetértésben elhatározta, hogy az 1966. évi termelési mozgalmakat az exporttervek teljesítésére összpontosítják. A fiatatok az 1966. évi akcióprogramjukban védnökséget vállaltak 150 millió exportra készülő tubus fölött. Export—import bizottságot | alakítottak és terveiket meg- ! beszélték a gyár gazdasági ve- zetőivel, s remélik, hogy vállalásaikat, főleg az exportterveket, valóra is váltják. Intrikák Érdekes levél érkezett a napokban Sándor Istvánnak, a MÁV Hatvan—Füzesabony Pályafenntartási Főnökség jogügyi előadójának. A levél írója — a főnökség dolgozója — a következő bejelentést tette levelében, figyelmeztetvén a jogügyi előadót, hogy mielőbb vizsgálja ki a levél tartalmát: Az egyik este úgy hat óra körül a pályamesteri irodában világosságot látott a levél írója. Közelebb ment az ablakhoz, s amikor benézett, intim helyzetben látta a pályamestert és az egyik beosztott nődolgozóját ... Azonnal ceruzát és papírt fogott és megírta a levelet, amely másnao már meg is érkezett a jogügyi előadóhoz. — Behívattam a levél íróját és jegyzőkönyvbe mondattam vele, amit a levélben megírt. Minden további nélkül megismételte. Amikor aztán a vizsgálat kiderítette, hogy azon a napon nem is dolgozott, tehát az említett „intim jelenetet'' még akkor sem láthatta, ha valóban megtörtént, beismerte, hogy nem is látta, csak két másik dolgozó mondta neki és ők kérték meg arra is, hogy írja meg a levelet nekem. Az ügy ezzel tovább bonyolódott, de az utolsó állomásán már minden kiderült. — Intrika? — A javából. Arról volt szó, hogy leváltották a régi pályamestert, aki ebbe nem nyugodott bele és fondorlatos módon, több jóemberével együtt, egyszerűen meg akarta buktatni az új főnökét. Haditervként az „intim jelenetet” dolgozták ki. A szóban forgó r.ődolgozót valóban beküldték az új pályamesterhez, majd a tervüknek megfelelően ők is berohantak utána és ezzel leleplezték a levélben szereplő .intim pillanatot”. Természetesen az ügy folytatását mi is , megszervezzük” és a szerep- osztásnak megfelelően kioszt- luk majd a büntetéseket is 0 Hogyan lehet vasúti talpfákból háztetőt készíteni? A Ludasról érkező levél pontos technológiai utasítást ad a vasutas módra . • • munkafolyamatra. Röviden: előbb el kell lopni a talpfákat, mint a ludasi állomás szertárosa, és háztetőt kell belőle építeni... — Ez a levél is névvel érkezett. Azt hozta tudomásunkra, hogy a ludasi vasútállomási szertár vezetője hazahordja az új vasúti talpfákat és háztetőt készít belőlük. Elmentünk Ludasra és először is szerettünk volna a levél írójával beszélni. Sajnos, nem sikerült, mert olyan nevű ember, aki a levelet írta, nincs is Ludason. — Nem is vizsgálták tovább az ügyet? — De, tovább vizsgáltuk. Felmentünk a szertáros házának a padlására is, de vasúti talpfát sehol sem találtunk. Még régit sem, nemhogy újat... De úgy látszik, Ludason nemcsak a más neve alá bújt férfiak szeretnek levelet írni. hanem a ludasi nők is ... — Ezt a levelet több nő írta. Azt hozták tudomásunkra hogy a ludasi állomáson isznak az emberek és több dolgozó munkaidő alatt zugkimérést folytat. Ezt is kivizsgáltuk. Tény, hogy több kétlaki dolgozik az állomáson, tehát van boruk. Ha az egyik, vagy másik kollégának szüksége van borra, hoznak. De azt a bort az állomáson senki sem issza meg, még csak zugkimérést sem folytatnak belőle. Amikor az ügyet tovább vizsgáltuk, fény derült arra, hogy mi is késztette a levél íróit , panaszuk megírására. Nekik is van boruk, de mivel tőlük nem vásároltak, ezért felfedték az „igazságot” és „leleplezték” az állomáson folyó italozást. n KJ A negyedik eset még a jogügyi előadót is kellemetlen helyzetbe hozta ... —A hatvani pályafenntartási főnökségnek néhány ember" Gyöngyösön, a MÁV kitérőgyártó Üzemi Vállalatnál dolgozik. Ha nincs munkájuk, akkor az üzem foglalkoztatia őket. Az egyik dolgozó része gén ment be műszakba. A csoportvezető észrevette rajta, hogy ittas, ezért nem állította munkába. A szolgálatot teljesítő két vasúti őr szondaellenőrzéssel akarta megállapítani az illető ittasságát, mivel tagadta, hogy ivott. Erre a dolgozó sértegetni, szidalmazni kezdte a vasúti őröket és kimentette, hogy csak akkor hajlandó a szondába belefújni* ha mindenkit megszondáznak. Az ügy azzal zárult le, hogy az illetőt kiküldték a gyárból* jegyzőkönyvet vettek fel a a esetről és a gyár rendészete elküldte a főnökségnek. A jegyzőkönyv alapján megindítottuk a fegyelmi eljárást. AZ illető mindent tagadott és azt kérte, hogy mielőtt az ítéletet meghoznánk, szembesítsék a két vasúti őrrel. Ott majd tisztázni fogja, hogy jogtalanul küldték ki a gyárból. Elmentünk Gyöngyösre. Megkerestük a dolgozót és mondtuk neki, azért jöttünk, hogy teljesítsük kérését, bemegyünk a gyárba és szembesítjük az őrökkel. Erre azt válaszolta, hogy ő most nem ér rá, hagyják őt nyugodtan, sőt még meg is fenyegetett bennünket, hogy hiába büntetjük meg, úgyis tudja, hová kell menni és a büntetésből úgysem lesz majd semmi. Ezzel otthagyott bennünket is. Én a magam részéről azonnali elküldést javasolok. Az ember jóhiszeműen segíteni kíván, s egyszerűen szóba sem állnak vele. Nem állt szóba, mert tudta, hogy hazudott és a szembesítéskor ez úgyis kiderül. A jogügyi előadónak 700 emberrel kell törődnie, 700 ember gondjával, bajával. A bejelentésekkel, balesetekkel, jogi és más szervezési kérdésekkel. Van tehát éppen elég munkája. Semmi szüksége az ilyen alaptalan és egyáltalán nem erkölcsös intrikákra. — Az igazság, a dolgozók mellett mindenkor kiállunk és segítünk rajtuk. De sajnos, nagyon elszaporodtak az ilyen nem éppen becsületes levélírók, akik nemcsak a munkánkat nehezítik meg, hanem rontják és megbolygatják vállalatunk dolgozóinak a közösségét is .. . Egy csokor intrika — vasutas módra. Koós József Hiszen a költő talán még sohasem volt reménytelenebb helyzetben, mint éppen indulása előtt. Alig hogy fölépüit hosszas betegségéből, lemásolta verseit, úgy állított be a jó baráthoz. — Van bennem föltétien bizalmad? Pákh nem sokat habozik. — Van. —De olyan nagy, hogy kételkedni se tudj abban, mit mondok? — Hogyne. — Hát akkor írd alá ezt a kötelezvényt 150 váltóforintról. Ezt az összeget te fizeted meg 45 nap múlva Fogasné asszonynak, ha addig én nem tudnám kifizetni. V em kis pénz 15U váltcfot rint, Pákh Albert félesztendei keresete. Arcrándulás nélkül írja alá a kötelezvényt. Másnap búcsúzáskor még meg is toldja hat húszassal, minden készpénzével. A debreceni fiúk vászontarisznyát akasztanak, a költi nyakába, markába ólmos végű juhászbotot nyomnak, aztán elkísérik a város végéig. Énekkel búcsúztatják. Ez a nótaszó (egyik megzenésített verse) cseng a fülében akkor is, amikor egyedül vándorol a Hegyalián. Senki élőlénnyel sem találkozik. Minden ember, minden állat födél alá búvik ilyen eszeveszett cudar időben. A süvöltő szélre gondol most, a havas föreetegre, az orcáján meejnevott körmvekre. a nyomorúságra és egvedfoiétre És most mécse az kísérti, ami ott a havas úton. kétségbe ejtett0- az éh°nhplás vnev a meg- . faffvás veszedelme hanem a siker gondolata él+eti a holnap Biztosan éue-r+p. hogv vers°i kiadóra találnak, s ewszerre vé- pe szakad mmden. minden S Zr<T", T 'f3 H^cr* . Holnap, igen. majd holnap! Kinn az ivóban mintha az ő dalát énekelték volna az iddogáló szekerezők: A szerelem, a szerelem ... Megszépül a dohos kis szoba, sokat szenvedett, elvéko- nyult, fakó arcán — ma először — bátortalanul s kissé bizonytalanul megjelenik az első mosoly. Rajta is marad reggelig. 2. !/ ipihenten ébredt. Frissen megmosdott, aztán sietett a szemináriumba. — Itthon van reverende Domine Tárkányi!? — Itthon, és várja önt. A portás sokkal szívesebben fogadta, mint tegnap. Ügy látszik, utasítást kapott az ifjú kispaptól, hogy barátságosan bánjék az idegennel. Hosszan utána is nézett, amikor kopott csizmájával kettőt lépve ment föl az emeletre a széles falépcsőn. Tehát a két folyosó kereszteződésénél jobbra, a második ajtó. Kopogott, s a választ szinte be sem várva, benyitott. Kissé himlóhelyes arcú, rokonszenves fiatalember tárta ölelésre karját, amikor megjelent az ajtóban. — Sándor! — röppent el aj- káró1 szinte önkéntelenül — Isten hozott. Petőfi Sándor! — Bélám! A két ifjú ember hamarosan megértette egymást, amikor kibontakoztak az ölelésből. Petőfi Sándor, a vándorló poéta, a huszonegy éves garabonciás diák és a huszonhárom esztendős egri kispap. Tárkányi Bél nz érseki irodába beosztott kis írnok aki azonban már évekkel ezelőtt elnverte a Kisfaludy Társaság dicséretét pályamunkáiéval. szemé'vesen ismerte a magvar költők királyát Vörösre art vt. fölkereste Táncsics Mihálvt Garnv Jánost, sőt Pesten jártában Kossuth Lajost is meeVitneatta. Nem fogytak ki a beszédből. Tárkányi megmutatta Klop- stock Messiásának fordítás-részleteit, kitűnően pergő hexametereit, Petőfi pedig legújabb verseit olvasta föl. Á kispapok hamarosan hírét vették, hogy Tárkányi szobájában Petőfi vendégeskedik. Már délelőtt is be-benéztek, de aztán délebéd után megtelt a szoba izzó szemű és izzó lelkű papnövendékekkel. A Magyar Iskola minden egyes tagja kötelességének érezte, hogy kezet szorítson a magyar költészet reménységével, akiben éppen úgy égett a forradalom tüze, mint bennük. A reverenda itt lángoló magyar szíveket rejtett. IVbéd közben felolvasás volt a refektóriumban, a növendékek csak szemük sarkából pillogtak a vézna ifjúra, nem sokat ügyelve a lektor szavára Sokan nem ilyennek képzelték. Szókimondó, bátor versei után afféle atlétát vártak. keménykötésű ivócimborát. villogó szemű fenegyereket. Csak ebéd után beszélhettek vele szabadjára. Lassan Petőfi fölengedett a neki szokatlan környezetben. A kispapok megdöbbenve tapasztalták, mennyire tájékozott nemcsak a klasszikus irodalomban (úgy idézte Ovidius!, mint a Miatyánkot!), de el- ámultak szokatlan világirodalmi tájékozottságán is. Amikor a francia irodalomra került a szó. tekintete lángolni kezdett. Aztán megint hangot váltott: tréfás hűséggel játszotta meg a részeget, elszavalva Tvás közben című versét. A hangulat egvre barátságosabb. egvro meghittebb lett már az első este. Körülfogják! kezét szorongatják. s biztatták egvre- mec! még' Nem tudnak betelni a szebbnél szebb versekkel. Lassan az újabbakra is ser kerül; Tied vagyok, tied, hazám! E szív, e lélek; Kit szeretnék, ha légedet Nem szeretnélek? Szentegyház keblem belseje. Oltára képed, Te állj, s ha kell: a templomot Eldöntőm érted; S az összeroskadó kebel Végső imája: Áldás a honra, Istenem Áldás rája! Mikor a vers utolsó sorai is elhangzottak, odarohantak hozzá, kezét szorongatták, ölelgették, — s a máskor oly nehezen barátkozó ifjú költő otthon érezte magát a kispapok között. jh'gyik katonakalandját a másik után mesélte el, színészélményeiből elevenített föl kacagtató részleteket. A megszépítő távol sem tudta elmosni, a humoros beállítás sem tudta eltakarni ez érzékeny ifjú lelkek elől azt a sok-sok szenvedést, amely olyan korán próbára tette a fiatal Petőfit. Peregtek a percek, futottak nz órák, elsuhant a nap. Másnap, februárius 19 ének estéjén ckiiárszkyról esett szó. — Mit szól Sujánszky verseihez? A költő először a kérdezőre' nézett, vajon ugratni akarja-e. Aztán, amikor szeme villaná-^ sán meglátta a bujkáló mosolyt. maga is nevetésre fakadt, s űey iegvezte meg: Minden versében ott van hogv: hit, remény, szeretet. A kispapok derülten fogad ták a nem éppen dicsérő bírá latot. Egyikük tüstént behozt az Őrangyal legújabb füzetét benne a szerkesztő egyik verse — No, olvassuk! Fogadok hogy benne van: hit. remény, szeretet. Majd eldőltek a kacagástól, amikor Kiss Pista, ez a Jászságból ideszakadt mokány magyar gyerek egy-kettőre rátalált a sorra, s szinte kéjesen pattintgatta a „titeket” szóra a rímet: „Hit, remény, szeretet!” Mindannyiok közül a poétatárs, Tárkányi férkőzött leikéhez a legközelebb. Évekig ápolták a barátságot, leveleztek egymással. Bármennyi gyönyörűséget szerzett is a többieknek színészeimén'einek sz - nes elbeszélésével Tárkányi lebeszélte a színészi pályáról. — Nem neked való az. Sándorom. — De élnem kell valamiből. — Megélsz a verseidből is. Meglásd, milyen szeretettel fogadnak majd Pesten Vörösmarty úr m ""dicséré az én gyenge hexamétereimet is, mit fog majd szólni a te verseidhez' De elmen! hozzá! — Elmegyek. — S ha szólsz vele, add át tiszteletem a legnagyobb magyar poétának. — Nyugodt lehetsz! Verseit magam is betéve tudom. Kedden határozott: másnap útnak indul. A kispapok iskolában Tárkányi az érseki kan cellárián, ő pedig egyedül íár- kál a szobában. Tizenkét léDés a szoba hossza, hat a szélessége. Egvetlen ablaka az udvarra bámul. A falon komor Ecce Homo, előtte rozoga, diákos íróasztal oldalt egyszerű ágy. pokróccal letakarva. Az asztalon kalamáris, lúd tollak. T eül. Tollat ve--/ kezébe, s írni kezd. Mire a kora t°l-- este haza ve •i Bélát, elkészül az EvH hangok első három strófájával 'z<veb°d után m°g valnmennvi„ o V fölolvassz bÚCsúzásill. Kedvemnek ha magja volna. Elvetném a hó felett, ha kl'-0!0" Koszorúzná a telet; S hogyha földobnám az égre Szívemet, Melegítené a világot Nap helyett... Könnyezve állják körül Egy pillanatra dermedt csönd aztán Tárkányi lép hozzá. — Áldja meg a szíved-szavad a mi Istenünk! — Ámen! — zúgták rá a többiek. S aki csak hozzáférhetett, nyakába borult. Mintha utoljára látnák. Kiss Pista köny- nyet morzsol szét kemény pa- • asztóklével. röstellte volna, ha valaki meglátja. Tárkányi, s nem egy kispap szeme is gyanús fénvben csillogott. A költő meghatottan viszo- ta az öleléseket. Másnap, mint a vers tiszteletdíját csúsztatták kezébe az útravalót. összeszedett húszasaikat. Szerda reggel. A szekeres ott állott a sze- mir.irium előtt. Mert a kispa- nok lel cinén vés szekerest ke- rítettek aki haílandó volt a ' öltőt Gvönevöslg vinni, onnan maid csak akad másik-oii-o*- Bit»'! hordók, elől a i.-öHó és a szekeres. perv nlfMó.c; m-'3'? &f£V 'S- 'onhn77'M —<? p. ko^si rii?] rP‘ó>*irppvi ^o-kpii* áll a hiH orr V»f>ri A Wx»ci TTláv VFíirHnlt +nrQíjí if; rnipH pls7^- '»o.H+oV molinip. o a^.onHap c^ak óll nil pc? hámnl p TPiiipho pcpn fforipk a költő 'i + rylcjó C^iPVCii — Ö- Béla barátom be szép apók voltak, melyeket a köbötökben tölték: Istenemre, sohasem feledem. — Tst°n veled Sándor, isten veled! odorral már messze járt a szekér csak elhaló hangját hintáztatta még a szél tovább: — Isten vel°d, Isten veled!
