Népújság, 1966. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-15 / 62. szám

A tovabbssolgalatot vállalta: Húsz ér a Vöröskeresztben Veres János szak asz vezető Égbe nyúló fák üres gallyal, SKürke épületek, drótkerítések és csend. Ilyen környezetben tesz eleget mindennapi szolgá­latának Veres János szakasz­vezető, itt távol, az „isten há­ta mögött", ahol szigorú pa­rancsok, utasítások szabályoz­zák a napi tennivalókat, s nagy fegyelmet, türelmet és nem utolsósorban becsületes­séget kíván azok maradékta­lan végrehajtása. — Veres János, amióta ná­lunk van, mindig példamuta­tóan végezte el munkáját — mondják róla parancsnokai el­ismerő hangon, s szeretettel te­szik hozzá.: — Nem véletlen, hogy tovább­szolgáló lett, hogy a párt is fel­vette tagjelöltjeinek sorába. A parancsnoki irodában ta­lálkozunk vele. Katonásan mo­rog és mutatkozik be, határo­zott a hangja, amikor megszó­lal: — Bevonulásomkor még nem gondoltam arra, hogy egy élet­re elkötelezem magam a had­sereggel De hát így történt. Megszerettem, megkedveltem ezt az életet, hivatásomnak te­kintem a haza védelmét, a nép szolgálatát. Nem is beszélve ár­iról, hogy itt biztosítva van az embernek a továbbtanulás és sportolás lehetősége, s nem utolsósorban, a megélhetése. 1943-ban született, a háború Iredlős közepén Pesterzsébeten. Édesapja vasutas, édesanyja termelőszövetkezeti tag. 1946- ban kerültek Aldebrőre, ahol ma is élnek szülei. Itt végezte el az általános iskola nyolc osztályát, majd Diósgyőrbe ke­rült, ahol az esztergályos szak­mát sajátította el. 1961-ben a Mátravidéki Fémművekbe ment dolgozni, s onnét vonult be ka­tonának 1963-ban. Azóta kato­na. Letelt a két év tényleges szolgálata, s most négy hónap­ja, hogy továbbszolgál, sza- kaszvezetői rangban. — Gyorsan eltelt a két év. SZinte egyik napról a másikra. Annyi programot hajtottunk végre, hogy észre sem vettük: elszaladt az idő .., Közben kétszer szerezte meg a Kilián haditorna jelvényt, s nagy gondot fordított a sportra is. Súlyemelői. Félnehézsúlyú Népegészségőr — alapszervi titkár versenyző. 80 kilogrammal kezdte, s ma 110 kilogrammnál tart Szeretné eredményét to­vább javítani a sorozatmérkő­zéseken. — Hogyan lett súlyemelő? — Először repüléssel foglal­koztam — magyarázza. — Az A-vizsgát megszereztem, de a B-re már nem jutott időm, szü­leim letiltottak. Féltettek, hogy lezuhanok! Ekkor ökölvívást és focit tanultam, de mielőtt a kettő között választani tudtam volna, átpártoltam a súlyeme­léshez. Itt, a hadseregben! Ala­pító tagja vagyok a Gagarin HS-nek, rendszeresen edzek és rendszeresen részt veszek a versenyeken. Most van egy kis „kisiklásom”, mert három hete nősültem, s még nem sikerült az időmet pontosan úgy beosz­tani, hogy mindenre fussa... Ismét a katonaéletre terelő­dik a beszélgetés. Elmondja, hogy mindig becsülettel igye­kezett feladatait teljesíteni, s most is ez a vágy hajtja. Per­sze az első hónapokban ez is furcsa volt, hiszen azoknak a katonáknak kell parancsolnia, akikkel tavaly még együtt szol­gált, együtt volt jóban, rossz­ban. Most pedig a katonai sza­bályoknak megfelelően felada­tokkal, parancsokkal kell el­látnia őket. *- A fiúk is segítettek — teszi hozzá — minden ellenkezés nél­kül hajtották végre, s hajtják ma is végre utasításai­mat. S ennek nagyon örülök, mert fegyelmezettek, jó kato­nák. Öröm velük lenni, öröm velük a feladatokat végrehajta­ni! Így dicséri az ifjú .parancs­nok beosztottjait, akik tavaly még katonacimborái voltak. A parancsnok és beosztott közti viszony csak a KISZ foglalko­zásain tűnik el, akkor mint ba­rátok beszélgetnek, tevékeny­kednek. No, és a párttaggyűlé­seken, amelyeken mindig rend­szeresen részt vesz. A KISZ ajánlotta tagjelöltnek és egyik parancsnoka, s ennek a biza­lomnak — mint mondja — élete végéig meg akar felelni. — Mint katona, mint párttag, célomnak tekintem a haza meg­védését. Nincs szebb dolog, mint azokat a vívmányokat és eredményeket védelmezni, ame­lyeket szocializmust építő, dol­gozó népünk eddig elért. Ezért képezem tovább magamat! Megilletődve ejti ki a szava­kat. talán arra gondol: nem ne­vetik-e ki, hiszen sokszor és sodrán elmondták már ezeket a szavakat. Veres János tovább­szolgáló szakaszvezető szavait tettek igazollak. Azért vállalia a szürke éoületek, drótkeríté­sek közti életet, hogy mi min­den este nyugodtan hajthassuk le álomra feü"Tike+ ... Fazekas István E két feladat húsz év műn- | káját fogja össze. Pál Elemér- j né, vagyis inkább Pál mami — . hiszen mindenki így ismeri ezt j a mosolygós, fehér hajú asz I szonyt — a húsz év alatt szin- I te megszámlálhatatlan felada­tot végzett el társadalmi mun­kában. Most, az egri 3-as szá- I mű alapszervezetben munkál­kodik. Háza falán vöröskeresztes tábla jelzi, hogy ő az egészség- ügyi állomás vezetője. De szin­te semmit sem mond el ez a tábla a húsz év több tucat fel­adatáról. Nem vall a kezdet kezdetéről, amikor sebesülte­ket fogadtak, éhező gyerekek részére élelemért koldultak, romos óvodát állítottak helyre. De nem beszél a ma eredmé­nyeiről sem, a több mint száz tagot számláló alapszervezet vezetéséről, az öregek napközi otthonának megszervezéséről, sem a mostani jubileumi alap­szervi gyűlésről, melynek ün- nepeltje „Pál mami” volt. Az ősz hajú, idős nénit sze­retettel vették körül társai. — Mindig közöttünk volt. Nem kapott olyan feladatot, amit el ne látott volna. Szinte követeli magának a munkát, lelkesedése sok fiatalnak di­cséretére válna — mondják alapszervezetének tagjai. — Sok lesz már a dicséret­ből — hessegeti el a szavakat és ő kezdi dicsérni társait A fiatalabbak a múlt mun­kájáról kérdezgetik Pál nénit — Hát bizony sok minden történt azóta, hogy negyven­hatban megkaptam a „Nép- egészségőr”-igazolványt. Sók társadalmi mim ka, erőfeszítés jelezte az éveket. És természe­tesen a munka értékelése is 1949-ben megkaptam a „Vö­röskereszt, kiváló dolgozója” kitüntetést. Aztán újabb fela­datok, újabb célok. De érdeke­sebbek a ma feladatai. Az öre­gek napközi otthonának far­sangi teadélutánja például nagyszerűen sikerült. És ez minden kitüntetésnél többet ér. „Pál mami” féltve őrzött iratai között tallózunk. Sárga újságlapokon szerepel neve és a munka, amit elvégzett, ikta­tott levélpapírokon pedig a hi­vatalos köszönet. ..Pál mami” lelkiismeretes munkájáról vall a családláto­gatási napló is. Több mint tíz beteg, öreg, magatehetetlen ember gondját viseli. Segíti életüket, de ami talán még fontosabb — a szeretet viszi hozzájuk. — Nem nagy az a munka* amit a húsz év alatt elvégez­tem. Remélem, van még időm* hogy a továbbiakban tényleg kiegészítsem — mondja. Még nem akar pihenni... alkotni inkább... — Mert tudja, egyetlenegy kell a mi munkánkhoz: szere­tet. És addig, amíg az ember­ben van szeretet, addig ezt a munkát nem tudjuk abbahagy­ni. És egyetlen fizetség van a mi munkánkért: a szeretet. És aki ezt a fizetséget egyszer megismeri, az többet nem tud nélküle élni... Fóti Péter Kollégiumi diáktanács-tilkárok országos értekezlete Április 5-én és 6-án a KISZ­kb és a Művelődésügyi Minisz­térium megrendezi a kollégiu­mi diáktanács- ti tkárok harma­dik országos értekezletét. Áp­rilis 6-án és 7-én a KISZ-kb, a Művelődésügyi, valamint a Munkaügyi Minisztérium közös rendezésében tartják Debre­cenben az első országos szak­köri konferenciát Itt az 1965- ben kiadott a szakköri munká­ra vonatkozó irányelvek vég­rehajtásának tapasztalatait tárgyalják meg. Egyidejűleg meghatározzák a szakköri mozgalom továbbfejlesztésé­hek feladatait is. Április 7-én és 8-án szintén Debrecenben, •» Csokonai Gimnáziumban a kö­zépiskolai KISZ-munkáról ren dez tapasztalatcserét a Műve­lődésügyi Minisztérium, vala mint a KISZ központi bizott­ságának középiskolai és szak­munkástanuló-osztálya. Ugyan­csak Debrecenben, a Tóth Ár­pád Gimnáziumban kerül sor április 7-én és 8-án a biológia­kémia szakosított tantervű osz- tályők tanárainak első orszá­gos tapasztalatcseréjére. (MTI) Gyors felvétel, gyors sikkasztás Büntetett előélettel vesető beosztásba ? (Dr. Czibolya László tudósí­tó): Tavaly márciusban egy tel­jesen ismeretlen személy je­lentkezett a Pétervásári Járási Tanács mezőgazdasági osztá­lyán, felmutatva építésztechni­kusi oklevelét, a váraszói Gár­donyi Termelőszövetkezet épí- tóbrigádjának vezetésére pályá­zott A felvétel gyors volt, március 9-én Gubányi József már munkába állt. A mező- gazdasági osztály nem kereste meg az előző munkaadót, pe­dig ha ennyi fáradságot veszr- nek, sok érdekes dolgot tudhat­tak volna meg. Az előző mun­kaadó, a Salgótarjáni Ingat­lankezelő Vállalat, közölte vol­na, hogy Gubányi azért jött át Hevesbe, mert Nógrádban égett a talaj a lába alatt. A közpon­ti bűnügyi nyilvántartó is ér­dekes dolgokat közölt volna: az építésvezető többszörösen büntetett szélhámos, aki a zsa­rolástól a lopásig sok mindent elkövetett már. 1949-ben, mint rendőr had­nagyot háromévi fegyházra ítélte a budapesti törvényszék, zsarolás és okirathamisítás A 39-es dandár szervezett­ségére volt jellemző a tüzérség elleni támadás lefolyása. Mint­ha stopperórával időzítették volna. Az történt ugyanis, hogy mire az önkéntesek elérték a Berva-völgyet elzáró hegy gerincét, az ámyékszalai vörös lüzérség is belőtte a völgyben meghúzódó cseh ütegeket, így a raj puskatűzzel és kézigrá­nátokkal csakhamar megsem­misítette a megtizedelt kezelő legénységet A vezénylő tisztet Grégász János lőtte agyon. Foglyot nem ejtettek. Késő délutánig ropogtak a fegyverek Eger körül. Végül is a jól felszerelt és arannyal fi­zetett, számbeli fölényben levő ellenség, ezen a frontszaka­szon először, a szégyenteljes futásban keresett menedéket. Ekkor már második napja nem pihent a század, de a tá­bori konyha is elkeveredett va­lamerre az állandó mozgásban levő csapatok között. A leg­kellemetlenebb volt talán az állandó egyhangúsággal sze­merkélő hideg eső. Az embe­rek nedves, vékony ruháikban dideregve húzták meg magu­kat a hevenyészett lövészgöd­rökben. Mégis, amikor az al­konyat után parancs érkezett, hogy gyorsított menetben in­duljanak Egerbakta—Egerbocs irányába, mindenki frissen mozdult. Legalább a menete­lés felmelegítette az elgémbe­redett tagokat. Késő éjszaka értek Egerbocs- ra, ahol végre előkerült a tá­bori konyha is, és forró vacso­rával várta a fáradt katoná­kat Ám az evés utáni pihe­nőt — mint számtalanszor a hadjárat ideje alatt — riadó szakította meg. A parancs így hangzott: tovább indulni és ál­lást foglalni a monosbéli völ­gyet határoló dombok pere­mén. arccal Monosbél felé! A HARCI FELADAT végre­hajtása után leide Richard századparancsnok önként ' je­LACZIK JÁNOS: A harmadik század 1966. március 15., kedd lentkezőkből hatfőnyi járőrt küldött ki Monosbél—Bélapát­falva irányába, hogy pontosan derítsék fel az ellenség tar­tózkodási helyét Ennek a kis csapatnak a parancsnoka is Grégász János volt, tagjai pe­dig: Vargóczki Gyula, Tarai Dezső, Vass János, Eged Sán­dor, Vincze Andor és Orbán István. A hajnali derengés már el­űzte az éjszaka sötétjét, ami­kor a raj megérkezett Monos- bélbe. Itt a lakosságtól szer­zett értesülések alapján meg­tudták, hogy a csehek még az este folyamán elvonultak Bél­apátfalva irányába. Grégász János harci biztosí­tót küldött előre, majd az utat szegélyező erdő védelme alatt a raj is tovább indult Bélapátfalva felé. Csupán néhány kilométert haladtak előre, amikor a harci biztosítók azzal a hírrel ér­keztek vissza, hogy Bélapát­falvához közel az útmenti árokban rajvonal fekszik. Óvatosan, a fák és bokrok között lappangva közelítették meg a jelzett, gyanús mozdu­latlanságban fekvő alakokat Az egri fiúk itt bizonyosod­tak meg első ízben a cseh lé­gionáriusok kegyetlenségéről. Az árokban ugyanis a Vörös­hadsereg katonáinak hullái fe­küdtek, katonás rendben, de vandál módon megcsonkítva. Egyesek feje az alsó állkapocs­tól felfelé teljesen hiányzott. Másoknak a mellkasát nyitot­ták fel. A környéken, az árok-, ban és a bokrok között em­beri végtagok hevertek. Egy távolabbi póznára táblát sze­geztek a hóhérok, kézzel írott szöveggel: „Minden vörös bi­tanggal íffv járnak el a légio­náriusok’” AZ ÉVTIZEDEK tisztázták e nemzetközi jogokba ütköző mészárlás körülményeit is. Egy félig-meddig öntevékenyen működő, alakulatától elszakadt vörös egység vette itt fel a harcot éjszaka a légionáriu­sokkal. Az idegen zsoldosok között azonban sok magyar ha­zaáruló is teljesített szégyen- teljes szolgálatot. Az árulók cselként felhasználva a sötét­séget, így kiabáltak: „Ne lője­tek, magyar testvérek, hiszen mi is magyarok vagyunk! Gyertek le az útra!” A jóhi­szemű, tapasztalatlan fiatal vöröskatonák hittek a Judás- szavaknak, és __ — Bélap átfalváról a közele­désünk hírére megszökött a községi elöljáróság. Csupán egy Cserniezky nevű fiatal jegyzőgyakornok maradt ott Annak szóltunk, hogy temei- tesse el a meggyilkolt katoná­kat .. emlékeznek a század veteránjai. Az említett fiatal jegyző- gyakornok, teljes nevén Cser- niczky Béla, ma Gyöngyösön él és a városi tanácsnál intézi a szociális ügyeket Á hivatalá­ban kerestem fel. — Világosan emlékszem mindenre, csak a dátum csú­szott ki az emlékezetemből. Bestiális cselekedet volt. Lé­gionáriusok csinálták. Ez olyan nemzetközi csőcselék volt Arannyal fizették őket a gaz­dáik. Hogy miként történt a mészárlás, azt nem tudom. Én már csak a szétroncsolt hullá­kat láttam. Dumdum-golyóval lövöldözték le őket, pedig azt tiltotta a nemzetközi egyez­mény. — Hány halott volt? — ötvenkettőt számoltam meg. Kocsira raktuk őket, és a bélapátfalvi temetőben kap­tak nyugvóhelyet, közös sír­ban, de... a rendes soroktól távolabb. — Miért? — Tudja, az gyház bele­szólt. .. — Nem próbálta megállapí­tani a hősi halottak személy- azonosságát? — A légionáriusok levet­kőztették a hullákat, soktól pedig elszedték az iratokat. Ennek ellenére néhánynál mégiscsak találtam papírokat, és ezek alapján értesítettem a hozzátartozóikat. Emlékszem két fiatal fiúra, a diósgyőri Zavilla-gyerekekre. Testvérek voltak. Az apjuk régi mozgal­mi ember volt. Aztán emlék­szem egy Kérész Gábor nevű vöröskatonára, aki a község­ben folyó harcoknál éppen a községháza előtt kapott halálos sebet. Megrázó epizód volt ez, kérem, azért maradt meg tisz­tán az emlékezetemben. Sajnos, hogy a történelem ilyen téren túl gyakran is­métli önmagát. Évtizedek tel­tek el, de a szabadságukért küzdő népek leigázására vá­lasztott módszerekben vajmi kevés változás történt. A vi­lág különböző tájain ma is garázdálkodnak arannyal fi­zetett zsoldosok... ★ AZ INTER VENCIÖSOK elfu­totta!! tehát Bélapátfalváról is. Egy részül: Szilvásvárad irá­nyába tartott, míg más egysé­gek Borsodnádasd felé vágtak át A század is tovább vonult a Mikófalva—Beköice—Balaton útvonalon. És Balatonon végre pihenőre is jutott idő. A falu­tól északra levő domb tetején megerősített tábori őrség vi­gyázott a fáradt vöröskatonák nyugalmára. De itt sem tartott sokáig a pihenő. Már virradat előtt riadó ugrasztottá talpra a har­cosokat. Irány Borsodnádasd, ahol a felderítő adatai szerint az ellenség védelemre ren­dezkedett be. A reggeli nap sugarai még csupán a fák tetejét érintet­ték, amikor a század már ál­lást. is foglalt n községhez kö­zeli erdőségben. A borsodrádasdi munkások erejükhöz és lehetőségeikhez mérten igyekeztek támogatni a támadó vörös egységeket. Egy csoport felkereste a szá­zad parancsnokát. Jelentették, hogy a csehek a gyár épüle­teiben tartózkodnak. De arra is felhívták a figyelmet, hogy a község feletti dombon meg­erősített figyelőosztag ügyeli a vöröskatonák hadmozdulatait. Még nem szereztek ugyan tu­domást a század jelenlétéről, de támadás előtt feltétlenül likvidálni kellett ezt az előre­tolt egységet, még pedig zaj nélkül, a legnagyobb csendben. A feladat végrehajtása ve­szélyes volt, ezért Dózsa Ist­ván századparancsnok-helyet- tes, mint a vállalkozás megbí­zott vezetője, húsz önként je­lentkezőt kért. Mivel az egész század jelentkezett, végül is a parancsnok maga válogatta ki. a kényes portyára induló kü­lönítmény tagjait. KÉT CSOPORTBAN indul­tak. A csoportokat a terepet kitűnően ismerő torsoc’nádas- di munkások vezették. Szaka­dékok mélyén, a sűrű, bozótos hegyoldalakon férkőztek a mit sem sejtő csehek köze­lébe. .. .. .amikor a vöröskatonák szuronyai megvillantak a lé­gionáriusok előtt, a kezek el­lenállás nélkül magasba len­dültek. Meglepetésszeri: en ér­te őket a támadás. Meg az életüket sem szívesen kockáz­tatták, hiszen érzületeik ru­góját csupán a bőséges zsold mozgatta. • Tizenhat légionárius esett fogságba, a hadnagyi rangban levő parancsnokkal együtt. A legnagyobb értéket azonban a zsákmányolt géppuska jelen­tette, mert erős tűzerejű fegy­verekre nagy szüksége volt a századnak. A sikeres vállalkozás után ismét kettévált a bátor csa­pat. Egyik fele a foglyokat kí­sérte és a fegyvereket számí­totta vissza a századhoz, míg a másik fele Dózsa István pa­rancsnoksága alatt Borsodná- dasdra indult, hogy pontos -datokat szerezzen a gyártele­pen tartózkodó ellenségről. ... A századnál tízen is meg­markoltak egy-egy fogoly lé­gionáriust. de főleg a hadnagy jelenléte "és gőgös magatartása váltott ki . határtalan dühöt. A vöröskatonákban még élén­ken élt a bestiálisán meggyil­kolt bajtársak emléke. (Folytatjuk) miatt Alig szabadult M, a Kis- várdai Járásbíróság hivataii sikkasztás miatt egy évre „visz- szautalta”. Szabadulása után elvégezte az építőipari techni­kumot, s úgy látszott, becsüle­tesen akar élni, de ez csak lát­szat volt. 1958-ban a Salgótar­jáni Járásbíróság a társadalmi tulajdont károsító csalás és sik­kasztás miatt ismét egyévi börtönre ítélte. Szabadulása után sikerült elhelyezkednie a Salgótarjáni Építőipari Válla­latnál, és ott több tízezer fo­rinttal károsította meg a vál­lalatot. A Salgótarjáni Járás- bíróság két év és hét hónapra „kivonta a forgalomból” Gu­bányi t. De mit tesz a határozott fel­lépés és a jó összeköttetés. Alig szabadult ki a börtönből, már a Salgótarjáni Épületkarban­tartó Vállalat technikusa, ahon­nan a Vízmű Vállalathoz, majd a salgótarjáni ingatlankezelő­höz kerül vezető beosztásba. Természetesen Itt is folytatta tevékenységét, és amikor forró lett a lába alatt a talaj, szék­helyét áttette Heves megyébe. Így került a váraszói Gárdonyi Termelőszövetkezet építőbri­gádjának élére. Alig melege­dett meg, mint építésvezető Id- sebb-nagyobb összegeket vet* fel azzal, hogy majd befizeti a termelőszövetkezet pénztárá­ba^ Természetesen sosem fizet­te be. Felvett előlegként a ter­melőszövetkezet nevében Hege» düs Sándor és Török Pál siroki lakosoktól 6400 forintot De vett fel pénzt épületanyagra, köz­ben a megrendelt épüleianya- got nem tudta megvásárolni, mert a pénzt elitta. Oláh Já- nostól 5000 forintot, Földes Menyhért erdőkövesdi lakostól 3200 forintot csalt Id eternit- lemezre. A Pétervásári Járásbíróság Gubányi Józsefet bűnösnek ta­lálta a társadalmi tulajdont visszaesőként károsító sikkasz­tás, magánosok sérelmére el­követett csalás bűntettében, és ezért kétévi végrehajtható sza­badságvesztésre ítélte, három évre pedig eltiltotta a köz- I ügyek gyakorlásától. A' bűnös megkapta büntsté- I rét. de ezen túl menően elson- : doiVnztptó. küket t<- rhel felelős­ség hoey Gubányi ismét vezető állásba került. ÍV US A Szarvasi Bélyeggyűjtő Kör a Hazafias Népfront Országos Tanácsa támogatásával Bajcsy- Zsilinszky Endre születése 80. évfordulójának emlékére szü­lőföldjén, Szarvason országos bélyegkiáüítást rendez Sza­badságért — demokráciáért jelszóval. A kiállítás ideje: 1966. júni­us 5. és 6-án. Kiállítási anyag: Szabadság- harcosok, népek barátsága, a szocializmus építése, a tudo­mány és technika vívmányai, írók, tudósok, művészek, poli­tikusok stb (magyar és nem­zetközi anyag). Felhívjuk a körök vezetősé­gét, hogy kollektív vagy egyé­ni részvételi szándékukat má­jus 1-ig közöljék. A részletek­ről a jelentkezés alapján kap­nak tájékoztatást. Felnőtt és ifjúsági gyűjtők egyaránt kiállíthatnak. Bajcsy-Zsilinszky Endre Emlékbizottság, Szarvas

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents