Népújság, 1966. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-13 / 61. szám

A segítséget elfogadni — kötelesség KÉZIMUNKA Bogyós minta Anyaga 20-as hargolócéma, 6-os tűvel készítjük. A mintát függönyhöz, szetthez, vagy asztalterítőhöz egyaránt fel­használhatjuk. A kezdésnél annyiszor 25 láncszemet hor­golunk, ahányszor ismételni akarjuk a mintát, a végösszeg­ből két szemet levonunk, mert ez kapcsolás a következő min­tához. 2. sor: Az elkészített láncszemsorra 3 kétráhajtásos pálca, 2 lánc­szem, 3 pálca, ezt ismételjük végig. 12. sor ; 3 pálca, 5 láncszem, a kö­vetkező 3 pálca kimarad, a következőnél az elsőre 2, a 16. sor: 3 pálca, 4 láncszem, bogyós pálcacsoport a 2. láncszemes ívbe, 4 láncszem a 4 láncsze­mes ívbe, két 4 láncszemes ív, 4 láncszem, bogyós pálcacso­port a 2 láncszemas ívbe, 4 láncszem, 3 pálca. 17. sor; 3 kétráhajtásos pálca, 4 láncszem a bogyós pálcacso­port elé, 2 láncszem a máso­dik 4 láncszemes ívbe, 4 lánc­szem, 2 láncszem leöltve a bogyós pálcacsoport után, 4 láncszem, 3 pálca. IS. sor: 3 pálca, 5 láncszem, bogyós pálcacsoport a 2 láncszemes ívbe, 4 láncszem leöltve az ívbe, 4 láncszem, bogyós pál­*\J} ? ■t k íi j KS 5 Sbft * f * f * # * * * * ■* * i ■?- $ * $ ? ? •#**** * 9 * * # * 2 * « * * # 9 fi Z • # * ■* * f » i •Ét. * *> :<*,.• EGY PEDAGÓGUS NAPLÓJÁBÓL.... Évinek mindennap van pén­ze. Süteményeket vásárol, osz­togatja a barátnői között, — ezzel szerezve magának rész­ben barátokat, részben irigye­ket. Ha valahová megy az osz­tály, Évinek soha sem okoz gondot a belépő kifizetése, barátnőinek is ad kisebb köl­csönöket, vagy egyenesen be­fizet helyettük. Érdeklődésem­re, hogy mennyi zsebpénzt kap szüleitől, kissé flegmán vála­szol; amennyit akarok. Apu még százast is ad, ha szépen kérem... A legközelebbi szülői érte­kezleten szóvá tettem a gyere­kek zsebpénzét. A szülők ál­láspontja rendkívül eltérő volt, eléggé heves vita is ki­alakult a zsebpénz körül. — Én nem adok soha egy fillért sem — mondta László édesapja. Én sem kaptam an­nak idején egy fillért sem. Ezért tudtam örülni minden kis apró meglepetésnek, aján­déknak. Még a fillérnek Is örülni tu­dott, s ha kapott valahonnan, gyűjtögette, rejtegette. „Ezért lettem takarékos ember” — mondta végül. Éva édesapja védte a házi szokásokat. Elmondta, hogy ő nagyon szegény szülők gyer­meke volt. Egyetlen fagyi szinte elérhetetlen volt a szá­mukra. Már kilencéves korá­ban kijárt a vasútállomásra, fillérekért cipelte a csomago­kat, hogy valami pénzhez jus­son. De azt sem magára kö1- tötte, — éppen ezért ad meg mindent Évinek, amit csak kér, mert azt akarja, az ő gyermeke soha ne lásson sem­miben szükséget... Volt másik szülő is, aki eh­hez a véleményhez csatlako­zott, magyarázatul elmondta, hogy az 6 szülei filléreskedS emberek voltak, a ruhát, ci­pőt is, csak a legszükségesebb mértékben vették meg. Még a legnagyobb ünnepen sem ka­pott zsebpénzt Ez odavezeteti» hogy kiszedte a tyúk alól a tojást és eladta, ha pénz kel­lett neki. Ö ettől az eltévelye­déstől akarja óvni gyermekét» amikor pénzt ad neki. A szülők véleménye tehát nagyon eltérő volt. Nehéz is a két végletből kiszűrni, mi a helyes. A gyermekeknél szerzett tar pasztalat azt mutatja, van her lyes középút is. Zsebpénz kell a gyermeknek» de mindig tudni kell, hogy mi­kor és mennyit A felső tago­zatosoknak, de különösen a középiskolásoknak már igényei vannak. Helyes, ha rendszere­sen kap bizonyos pénzösszeg get, ami fölött rendelkezik, — mindenesetre időnként baráti hangon kérdezze meg a szülő» mire költötte pénzét. Szinte észrevétlenül, egy-egy szóval lehet irányítani, hogy az ér­deklődésének megfelelően könyvet játékot, bélyeget vá­sároljon. Nagyon helytelen szokás az, ha a szülő pré­miumosztásnál nagyvonalúan egy ötvenest vagy egy százast ad a kisgyereknek. A váratla­nul és könnyen szerzett péna kisgyermekkorban sem tanít beosztásra. Beszélni kell arról a rossz szokásról is, hegy némelyik szülő a jó jegyeket jutalmazza pénzzel. Ahány ötös, annyi egy-, vagy kétforintos, esetleg tízes. A gyermeknek már ko­rán meg kell tanulnia, hogy a jó jegy nem pillanatnyi pénz­forrás. Adjunk zsebpénzt a gyereké nek, de okosan és mértékkel. (A-né) Milyen legyen a házi kert? A fehérnemű-divatról 3k női fehérnemű ma már mindinkább divatcikk, anyag­ban, fazonban, színben állan­dóan változik. Az érdeklődés Csipkedíszes pizsama a könnyen kezelhető szinteti­kus anyagok felé fordult. Ilyen például az évek óta nép­szerű Krisztina. Sikere azzal magyarázható, hogy a dolgozó nő szívesen vásárol olyan fe hérneműt, amelynek mosása nem sok időt vesz igénybe, va­salása könnyű. Pluszként já­rul ehhez, hogy a Krisztina mutatós, anyaga batiszt-szerű, Viselése kellemes. Egy-egy fehómeműíajta sok­fele formában használatos. A hálóingek hossza például vál­tozó, gyakori a rövid és a kö­zépméretű, de jelenleg a hosszú, illetve középhosszú hálóing a divat. Az utóbbi években egyre inkább terjed a hálóinghez viselt köntös. Csi­nos viselet a bebydoll, különö­sen fiatal nők számára. A pi­zsama is különböző hosszúsá­gú, térdig érő, középhosszú és bokáig érő. Jelentős a változás a fehérnemű színében. Egy év­tizeddel ezelőtt a fehér, rózsa­szín és kék volt az uralkodó szín. A fehér nem sokat veszí­tett népszerűségéből, de a ró­zsaszín és a kék háttérbe szo­rult. Jelenleg a fehér mellett a sárga, lila és a türkiszszínű a divat Külföldön igen elterjedt a dohánybama. a füstszürke és az óarany színű fehérnemű. Az egyszínűek mellett divatosak a különböző virágmintás anya­gok is. Rövid, ujj nélküli hálóing. A díszítés változatos. Ismét a dúsan csipkézett hálóing, ágykabát, a legújabb a hímzett madeira-díszítés. másodikra 3, a harmadikra 2 pálcát öltünk láncszem vá­lasztások nélkül, 5 láncszem, 3 pálca a második csoportra. 13. sor: 3 pálca, 3 láncszem, az első pálcára 2, a 2-ra 1, a harma­dikra 2, a negyedikre 1, az ötödikre 2. a hatodikra 1 és a hetedikre 2 pálca, 3 láncszem, 3 pálca. 14. sor: 3 pálca, 3 láncszem, az első pálcára bogyós pálcacsoport, 3 pálca után a hurkot leereszt­jük a tűről, beleöltünk az el­ső pálcába, felvesszük az előbb leengedett hurkot és a két hurkot egyszerre fejezzük be, 4 láncszemet leöltünk a következő pálcára, 4 láncsze­met a második pálcára, a ha­todik 4 láncszem után ismét egy bogyós pálcacsoport; 3 láncszem, 3 pálca. 15. sor: Most egy pár sort oda-vissza horgolunk. 3 pálca, 3 láncszem leöltve a bogyós pálca elé, 2 láncszem leöltve a második 4 láncszemes ívbe, három 2 láncszemes ív után 4 lánc­szem a bogyós után leöltve, 3 láncszem, 3 pálca. cacsoport a 2 láncszemes ív­be, 5 láncszem, 3 pálca. 19. sor: 3 kétráhajtásos pálca, 5 láncszem leöltve a csoport előtt, 2 láncszem leöltve a csoport után, 4 láncszem a kö­vetkező ívbe, 2 láncszem, 5 láncszem, 3 pálca. 20. sor: 3 kétráhajtásos pálca, 7 láncszem, bogyós csoport a 2 láncszemes ívbe, I láncszem, bogyós csoport, 7 láncszem, 3 pálca. 21. sor: 3 pálca, négy 4 láncszemes ív, 3 kétráhajtásos pálca. 22. sor: 3 pálca, 5 láncszem leöltve a második ívbe, 6 láncszem a következőbe, 5 láncszem után 3 pálca. 23. sor: 3 kétráhajtásos pálca, 3, 4, 2. 4, 3 láncszemes ívek a 6 láncszemes ívbe kétszer öl­tünk le, 3 pálca. 24. sor: a két láncszemes ívbe 7 pálca, itt kezdjük az ismétlést, ezt tetszés szerint ismételjük. Végül az oldalait körülhorgol­juk 3 és 2 láncszemes ívvel. Szegedy Béláné A városi családi házak és a őszirózsa, a krizantém. Szinte falusi házak kertje csaknem hagyománnyá vált, s valljuk mindenütt egyforma. Virágok be, egyhangúvá is az ilyen i az ablak alatt, zöldséges ágyá- kert. [ sok, néhány gyümölcsfa a ház A városi lakótelepeken par- mögötti kertben. A ház előtti kok, zöld gyepfelületek töltik kiskertben pedig országszerte ki a házak közötti teret, s « azonos virágok pompáznak; az zöld területeken egy-egy folt­árvácska, szegfű, a szépasz- szerű virágelhelyezés, szépsé- saonyszem, a porscsina, az gével vonzza a tekinteteket. L7 wji t i m im mm Tavasztunüer ajándéka A tavasztündér ész­revette, hogy a tél már más vidéken jár, s gyorsan besurrant a kertekbe, átsuhant az erdőkéin és réteken. Intett a jó öreg nap­nak, aki beleegyezz­en hunyorított és özö­nével küldte le a me­leg sugarakat. A lan­gyos levegőben vidá­man lejtette szebbnél szebb táncait a ta­vasztündér. Lába nyomán mindenütt megindult az élet. Legelőször a hóvirág dugta ki fehér fejecs­kéjét. Jön a tavasz! Nemsokára itt az iga­zi tavasz! Hirdette minden arra járónak. A barkák ezüstös­pelyhes bimbói is ki­pattantak. Előmerész­kedtek a tarkaruhás lepkék, s gondtalan játékba fogtak a zöl­dellő dombok felett. Az énekesmadárkák boldogan emelték cső­rüket a nap felé, s rázendítettek csattogó nótájukra. Felébred­tek a bogarak téli ál­mukból. A tavasztün­dér csak táncolt, tán­colt. Kosarából szí­nes virágokat szórt mindenfelé. Hamaro­san díszbe öltözött az egész határ. Csak egy repedezett törzsű, ha­talmas. vén fa állt csüggedten. Tavasz­tündér tisztelte és sajnálta az öregeket, és ezért gyengéden simított végig ágain rózsás ujjaival. Meg­remegett a roskatag fa és imitt-amott bontogatni kezdte rü­gyeit, de már sok volt a száraz, élette­len ága. Ezen már a tavasztündér sem se­gíthetett. Látod, tün­dérke, életem során száz és száz madár­nak nyújtottam vé­delmet, sok kisgyere­ket tápláltam gyü­mölcseimmel, s most már semmi örömöm. Maholnap kivágnak. Erre ne gondolj, mondta a tavasztün­dér, aki megértette a korhadó fa bánatát és rövid gondolkozás után igy szólt. Leg­szebb díszemet adom neked, s veled együtt minden fának, bokor­nak. Levette fejéről a csodás illatú kék vi­rágkoszorú jó.t, s le­hintette a fa alá. Az öreg fa nagyon örült a szép ajándék­nak, de még jobban a gyerekeidnek, akik minden tavasszal ott keresgélték az illatos ibolyát. Pici csokrok­ba szorították, s sza­ladtak vele anyuhoz, nagymamihoz, a taní­tó nénihez. Mindenki mosolyogva fogadja a tavasz legszebb, leg­kedvesebb ajándékát, az ibolyát. András Lajosáé A házi kertek korszerűsíté­sére való törekvés külföldön is megtalálható. Ezt példázzák a különféle lugasok, erre utal a kis területeken kövekkel, gyepszőnyeggel és vízfelülettel „berendezett” lakókert. A ház előtti virágoskert vonzóbb lesz, ha a virágokat csoporto­san vetjük. A több helyen kia­lakított gyepszőnyeg, néhány szikladarab is egyénivé teheti a városi családi házak virágos- | kertjét. Száműzni kell a kerti ! törpét, vagy a kacsalábon for­gó gipsz-várat. Egy kis asztal, | két kerti szék még a ház előtti I virágoskertben is megteremti a vendégfogadásra alkalmas helyet. A gyümölcsöskert egyik sar­kában, néhány árnyas fa alatt jelölhetjük ki a pihenő részt. Elkeríthetjük ezt hántolt ágakkal, nádpallóval, vagy egymás tetejére lyukacsosán felrakott vöröstégla-failal. Asztalt, padot állíthatunk gya- lulatlan deszkából, de kinevez­hetünk párnával letakart lapos kődarabot is ülőhelynek. A la­pos, fehér kvarc, vagy mészkő­vel kirakott út megkíméli a zöld gyepet. Itt lehet a gyere­kek homokozója is, a hintával együtt IC. iC Akkor 1830 gyermek betege­dett meg. Velük együtt mint­egy 6000 bénult gyermek él az országban, közülük több telje­sen járóképtelen. Négyszázat kórházban ápolnak, a többi otthon él. A járványt azóta gyakorla­tilag felszámoltuk ebben az or­szágban, óriási költséggel biz­tosították a védettséget adó Sabin-csep- ' pék beadását a veszélyeztetett korban lévő gyermekeknek. De más orszá­gi ' - w. gokban még § van járvány, g í ' Még pusztít a P *. kór — nem le­■ >L-' hét, nem szabad |P»V, tehát elmulasz­j&?***i tani a Sabin­cseppek beadá- „.ifingafll sát egyetlen lekek közöl... kisgyermeknél sem. Bár hazáinkban az állam in­gyenesen biztosítja a hatásos védelmet, vannak szülők, akik nem veszik figyelembe. Felszó­lítás, személyes látogatás el­lenére sem viszik be gyerme­küket. Vajon, ha a szörnyű kór is­mét felütné a fejét, akkor is ilyen nyugodtak lennének? Budapesten jártam. Egy is­merős szülő kérésére felke­restem kisfiúkat, aki eszten­dők óta egy budai kórház la­kója. A hosszú fehér folyosók itt szokatlanul csendesek, nerc sétálgatnak rajta a gyógyulási kereső kis betegek. Bent a kórtermekben az ágyakon ül­nek, fekszenek a szomorú sze­mű kis betegek, és sóvár sze­mekkel követik a tágas abla­■i A«* Egy a járóképtelen gyem kon beszökő tavasa napsugár útját. A Heine-Medin kór ítél­te őket az ágy örökös rabságá­ra. Bénák. Van, aki esztendők óta feksxik magatehetetlenül, akad, aki járógéppel és botok segítségével próbál néhány botladozó lépést tenni. A szörnyű kór 1959-ben lé­pett fel utoljára hazánkban.

Next

/
Thumbnails
Contents