Népújság, 1966. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-12 / 60. szám

Üdültetés és politika Az első hallásra erőltetettnek tűnik az üdültetés összekapcso­lása a politikával. Mintha a ré­gi, formális módszerek megúju­lását fedezhetnénk fel ebben a társításban. Ügy tartjuk termé­szetesnek, hogy az üdültetés során a legfőbb szempont a tö­kéletes kikapcsolódás, a pihe­nés. Aki beutalót kap két hét­re a Mátra valamelyik üdülő­jébe, az nem kér a beutalóhoz még egy szemináriumi progra­mot is. De ha meggondoljuk, hogy sok tízezer ember veszi igény­be évenként a szervezett üdü­lést, a sok tízezer ember kö­zött különböző véleményűek, gondolkodásmódúak találhatók, kiderül, az üdültetés során sem lehet a politikai munkát mel­lőzni. Ha tetszik, ha nem, az ‘üdülőkben is létezik politika, olykor kósza hírek alakjában, olykor pedig furcsa vélemények köntösében, de szinte minden­nap. így válik jelentőssé egy olyan pártalapszervezet tevékenysé­ge, mint amilyen a SZOT mát­raházi pártszervezete. Évek eredményei A mátrai üdülők sokat fej­lődtek az utóbbi évek során. Nemcsak a vendéglátós kultu­ráltsága nőtt meg, hanem az épületek külső képe is megszé­pült, felszerelésük pedig mo­dernné, korszerűvé vált Ké­nyelem, tisztaság, jó ellátás: ezt kapják az üdülők. Országos mércével mérve is kitűnő minő­ségiben. És a fejlődés még most sem állt meg. Hetven fórőhely- lyel bővítik a mátraházi Béke üdülőt, korszerűsítik ugyanitt a Sport üdülőt, Mátraifüreden há­romszáz személyes, családos üdültetésre alkalmas áj épüle- Jetet létesítenek, valamint egy kétszáz fős, nyári gyermeküdü­lőt A korszerű létesítmények ön­magukban még nem sóikat ér­nék. Az élelmezés, az ellátás minősége döntően befolyásolja a pihenés értékét Ezen a te­rületen azonban már vannak nehézségek, amióta az Üdülő- éűátó Vállalat megszűnt A ke­nyér és péksütemény minősége nem kifogástalan mindenkor, a tejellátás miatt is panaszkod­nak, de főként a gyümölcs- és a zöldségfélék hiányos mennyi­sége és minősége vátt ki elége­detlenséget Az elmondottak ugyan kife­jezetten gazdasági ügyek, de a pártszervezet figyelméből, ér­deklődéséből sem eshetnek ki, hiszen valamennyi külön-külön is alkalmas vélemények meg­formálására, az üdülők hangu- latánefc, közérzetének _alakítá- sára. Politikai jelentőségüket tehát nem szabad és nem lehet lebecsülni. A pártszerveret Az alapszervezet kommunis­tái gyakran foglalkoznak az üdültetés különböző kérdéseivel Amikor egyetlen bölcs dolog sem jut eszembe — és ez az utóbbi időben egyre gyakrab­ban fordul elő — szívesen ko­torászok népünk bölcsességé­nek kincsestárában, melyből mindig sikerül valami elmés- séget kibányászni, főként köz­mondások formájában. Szere­tem eme bővizű forrást, amely azt is dokumentálja, hogy népünk sok ügyben már év­századokkal előtte tudta, mi­től döglik a légy, ami szintén egy népi mondás. De az utóbbi időben eme szenvedélyem miatt egyre több kellemetlenség ér. A múltkor például egy ré­szeges huligánról szólva, csu­pán a hangulatfestés végett azt írtam, hogy iszik, mint a kefekötő. A cikk megjelenése után a Magyarországi Kefe­kötők Egyesülése levélben for­dult a szerkesztőséghez és kér­te, hogy adjuk közre tiltakozá­sukat a súlyos rágalom ellen, amely a becsületesen dolgozó kefekötők kollektíváját vérig sértette. A tiltakozó levél ki­látásba helyezte, hogy ameny- nyiben néni tartózkodom az effajta, káros általánosítások­ra felhasználható, felelőtlen kifejezésektől, megráznak, mint Krisztus a vargát. A til­takozó levél megjelenése után a Magyarországi Vargák Szek­ciója tiltakozó menetben vo­nult fel a szerkesztőség elé, ahol a szónok a fejem, vala­mint azt követelte, hogy sértő kijelentéseinket vonjuk vissza. Ugyancsak tiltakozott három a taggyűléseken. A pártvezető­ség valamelyik tagja mindig részt vesz a gazdasági vezető­ség tanácskozásain. Figyelem­mel kísérik a munkafegyelem alakulását, a szocialista brigád­mozgalmat, az oktatás helyze­tét. A' párttagok többsége negy­ven éven felüli. Az átlagéletkor arra figyelmeztette a pártszer­vezet vezetőségét, hogy a fiatal dolgozók köréből neveljen tag­jelölteket. Miután az igazgatóság veze­tője nemcsak a mátrai üdülők irányítását végzi, hanem három megye, Heves, Borsod és Hajdú —Bihar területén üzemelő üdü­lők működtetését, a pártszer­vezet tehát ilyen széles körre vonatkozó tájékoztatást is kap. A párttagoknak módjuk van az összehasonlításra, a különbség- tételre, saját feladataik alapo­sabb meghatározására. Mind­ezeken túl a személyi kapcsola­tokat is sikerült optimális mér­tékig megteremteni a párt- és a gazdasági vezetők között, aminek pozitív hatása a mun­ka eredményeiben jelentkezik. A további eredményekért Elégedettségre még sincs okuk az alapszervezetek kom­munistáinak. Igaz, az önelégült­ség távol áll tőlük. Sajátos helyzetükben is látják felada­taikat. Ott van például a munkaver­seny. Néhány évvel ezelőtt még országos helyezéseket vívtak ki, aztán a lendület megtorpant. A szocialista brigádmozgalom csak tavaly éledt újjá, még­hozzá Mátrafüreden. Az Üdülő­karbantartó Üzem munkájában visszaesés következett be. Ezért a pártszervezet felelősségét is meg kell mutatni, hiszen tud­tak róla, hogy a munkafegye­lem, a munkaerkölcs lazulásá­nak egyik oka a gazdasági ve­zetés és a munkások közötti el­lentétekben keresendő. Ha nem is azonnal, de napirendre tűz­ték ezt az ügyet is a végleges rendezés reményében. Nehezí­ti a- helyzetet, hogy az üzem a három megye területén végzi a munkáját A túlságos elnézés, a libera­lizmus egy esetben okozott kárt. Elég hosszú ideig eltűr­ték, hogy a mátraházi SZOT- üdülő volt vezetője politikai szempontból erősen kifogásol­ható megnyilatkozásokat te­gyen. .Hónapok elteltével lép­tek csak fel erélyesen ellene. A párttagok politikai és álta­lános műveltsége nagy szóró­dást mutat. Ebből a helyzetből következik a feladat is: tanu­lásra kell serkenteni azokat, akiknek alacsonyabb a művelt­ségük, iskolázottságuk. Nem könnyű feladat ez, mivel a tag­ság többségié már túlhaladta életének negyvenedik évét Sajátos módon Említettük már, a SZOT mátraházi pártszervezete sajá­tos helyzetben van. Az itteni kommunisták üdülőkben dol­goznak, pihenést kereső beutal­tak minél jobb ellátását bizto­sítják. Mégis fontos politikai tevékenységet kell végezniük olykor közvetlenül is. Az ország különböző vidékei­ről érkező beutaltak nagyon sokféle hírt is hoznak maguk­kal. Ha a pártszervezet kom­munistái nem is tájékozottak esetleg mindenben hiánytala­nul, de az esetenként felmerü­lő helytelen véleményeket nem szabad megjegyzés nélkül elen­gedniük. Furcsának tűnhet éppen üdü­lőkkel kapcsolatban ilyen éle­sen felemlegetni a politikai munkát, de az élet már megta­nított bennünket arra, hogy nyitott szemmel kell járnunk. Szükség van igazunk kinyilvá­nítására olykor még a kétheti pihenés időszakában is. G. Molnár Ferene '•/ Aj p=? Csomagolhatsz, szivecském, sikerült megszereznem a balatoni beutalót! JCú zm őt utas o k Szakképzettségük: növénytermelő szakmunkás A HOSSZŰ ASZTALNÁL, foglalnak helyet a vizsgabi­zottság tagjai: Kéri István me­gyei főmezőgazdász, Gáspár László szakiskolai igazgató, Bucholz Ferenc tanár... Szem­ben velük négy asszony ül, három sietősen jegyzetel, egy felel. Hoór Ferencné tétele a hu­szas, a legelőgazdálkodás. Hi­bátlanul válaszol a kérdésre. Vizsgáztató: Köszönjük .,. válaszoljon a gyakorlati kér­désére. Vizsgázó: A gépek típusai. Az erőgépeknek négy csoport­ját ismerjük, szántó, vontató, univerzális és kerti traktorok... Vizsgáztató: Helyesen vála­szolt. Jöjjön ide és mondja meg, milyen mag van ezek­ben a poharakban. Vizsgázó: Bükköny, lucerna, köles, árpa, zab, szarvaskerep.­Vizsgáztató: Köszönjük. Küldje be a következőt. A bizottság tagjai valameny- nyien osztályozzák az elhang­zott feleletet. Elismerő szava­kat váltanak egymás között és mindkét rubrikába ötöst ír­nak. Krecz Jánostlé húz tételt, Spiczmüller Györgyné követ­kezik felelésre. A táblán még olvasható az írásbeli feladat: „A termelőszövetkezet do­hánytáblájának hossza 92 öl, szélessége 47 öl. Számítsa ki, hány palántára van szükség, ha négyszögölenként 12 dara­bot ültetünk el.” Alatta félig letörölve már a másik fel­adat. Az Aldebrői Községi Tanács termében vizsgáznak a szántó­földi növénytermelő szakmun­kástanulók. Várják a hívást és egymást váltva felelnek. A fia­talasszonyok mellett kivág­ják a rezet az idősebbek is. Cziner Mátyásné, Birgenstok Antalné, Heiman Imréné fele­letükért jelest kapnak. A többi felelő is négyes, alig akad né­hány hármas. Puhl Józsefné munkacsapatából nyolcán vizs­gáznak, úgy kérik, hogy őket egymás után vegyék sorba. Zámborszkí Jánosné az első, Hinerváldi Mátyásné a követ­kező. Ragyog az arcuk, amikor kijönnek a teremből. — Sikerült..; HÁROM ÉVVEL EZELŐTT kezdődött ez a tanfolyam, amelyre csak asszonyok je­lentkeztek. Egy évvel korábban a férfiak részére indítottak tanfolyamot, úgy kaptak ked­vet a szövetkezet asszonyai a tanuláshoz. Az első évben so­kan lemorzsolódtak közülük. Az otthoni elfoglaltságra, gye­rekre, főzésre hivatkoztak. Hu­szonkilencen maradtak a má­sodik évre és közülük már egy sem hullott ki, ennyien vizs­gáztak most a harmadik év végén. Egymást segítették, lelkiig meretes, hozzáértő előadók foglalkoztak velük. Vadkerti Miklósné párttitkár érezte ta­lán legjobban szívügyének a tanfolyamot. — Az asszonyok nem valla­nak szégyent a vizsgán — mondja. Reggel kezdődött a vizsga és dél már elmúlt, amikor az utolsó vizsgázó is felelt. Ki­állították az okleveleket, beír­ták a személyazonossági iga­zolványba a szakképzettségről szóló igazolást. Huszonkilenc asszony felelt, heten kitűnő, tizenheten jó és öten közepes osztályzatot kaptak. Az átlag négyes, jobb, mint a megyé­ben eddig megtartott vizsgák eredményei. Uzelman Béláné és Szigili Mihályné vörös „dip­lomát” érdemeltek a három­éves tanfolyamon tanúsított példamutató magatartásukért! előmenetelükért. A VIZSGABIZOTTSÁG el­nöke gratulált, a szövetkezeti elnöktől kérte, javasolja a köz­gyűlésnek, hogy ezek az asz- szonyok több bért kapjanak munkájukért. Megérdemlik. (P. e.) Az útépítés veszélyes kátyúi vallási szekta is, Krisztus miatt. Ezek után senki sem csodál­kozik, hogy milyen szörnyű bajt zúdított a fejemre, midőn egyik bíráló cikkemben a né­pi mondást idéztem, mely sze­rint baj van Köpecen. A kö­peti községi tanács végrehajtó bizottsága memorandumot in­tézett hozzám és visszautasí­totta a rágalmat. Közölték, hogy községükben a felszaba­dulás óta semmi baj sincs, rendben halad a tavaszi szán­tás, okosan gazdálkodnak a községfejlesztési alappal és ha­vonta 35 centi betonjárdát épí­tenek. Hasonló okokból tiltakozott az Állami Biztosító mohácsi fiókjának intézője a több is veszett Mohácsnál című mon­dásomért. Közölte, hogy a mondásban foglaltak, bár meg­felelnek az igazságnak, misze­rint Mohácsnál már veszett egy és más, de a cikkben fel kellett volna tüntetni, hogy en­nek az volt az oka, hogy nem volt háztartási biztosításuk. Legutóbbi cikkemben taka­rékosságra intettem feleimet és mondandóm súlyosabbá tétele érdekében idéztem azt a né­pünk tapasztalatainak gazdag tárházából kölcsönkért mon­dást, miszerint több nap, mint kolbász. A cikk megjelenése után a Kolbászipari Tröszt éles hangú tiltakozó jegyzék­ben utasította vissza az alávaló rágalmat. „Az effajta demagóg kijelen­tések csak arra valók, hogy elvegyék dolgozóink kedvét a termeléstől, valamint megin­gassák népünk közellátásba ve­tett hitét” — írták memoran­dumukban. Hasonló bajt zúdítottam ma­gamra, midőn egyik remekbe szabott novellám főhősét imi­gyen jellemeztem. — Olyan se hús, se hal em­ber volt! A novellával harminckét irodalmi fő- és aldíjat nyer­tem, három egyetem válasz­tott meg díszdoktorává és ha­marosan az újság is foglalko­zott velem. Megírták, hogy ezen kijelentésemmel lejára­tom a magyar kereskedelmet. A cikk bizonyságul felhozta a Vásárcsarnok felhozatalának utolsó negyedévi adatait, vala­mint a halászati termelőszö­vetkezetek termelési statiszti­káját. Ebből világosan kide­rült, hogy hús is van, sőt vad is, és mi szem-szájnak in­gere. A méltatlannak érzett tá­madásokon elkeseredve be­rúgtam, mint egy kefekötő... pardon. Mint egy disznó, és midőn a kocsmából ki akarták tenni a szűrömet, melyben én is benne tartózkodtam, tilta­koztam. A kiérkező rendőr jár­őrt a pincér így tájékoztatta: Közel 200 éve nem volt ilyen enyhe februárunk, mint az idén és kellemes tavaszi na­pokkal köszöntött be március, mégis megyénkben alig kezd­tek még hozzá az útépítések­hez. Ügy értesültünk, hogy ké­sedelmesen, vontatottan kötik a szerződéseket és kevés követ szállítottak még az építkezé­sek helyére. Miért nem hasz­nálják ki a kedvező lehetősé­geket, mi késlelteti a munkát? A vitás kérdések tisztázására megbeszélésre kértük az Egri Közúti Igazgatóság, a Közúti Üzemi Vállalat és a 4. számú Autóközlekedési Vállalat ve­zetőit, tehát a beruházó, a ki­vitelező és a szállító illetékes képviselőit. Arra a kérdésre, hogy az idén sok munka vár-e az út­építőkre, egybehangzóan igen­nel feleltek. Az indokolásban sincs véleménykülönbség. A tél és az egyre fokozódó for­galom nagyon sok kárt tett az utakban, több helyen csak las­san, nehezen járhatók az utak. És sok új utat is kell építeni az idén. Gyorsabb ütemű szállítást Munkaerő és gép van ele­gendő. De akármilyen furcsán >— A kedves vendég úgy ká­romkodik, mint egy kocsis. A kocsmában három frakk­ba öltözött úr tartózkodott, akik a fenti szavakat meghall­va a pincérhez léptek, átadták a kocsisok tiltakozó jegyzékét, majd a nevezett vendéglátó- ipari dolgozót úgy megdorgál­ták, mint szódás a lovát... illetve helyesbítek, miután nem óhajtom, hogy a magyar szódások lovaikkal aláíratott jegyzékkel forduljanak hozzám felelőtlen fecsegésem miatt. Hazafelé menet elénekeltem a rátóti legények viselt dolgai­ról szóló népi balladát, és ami­lyen pechem van, a Pipacs mu­latóból éppen három rátóti le­gény vonult ki és ott a hely­színen elégtételt vettek rajtam a község ifjúságát ért becsmér­lésért. A kórházban megállapítot­tak, hogy cikkeimmel már sok bosszúságot okoztam embertár­saimnak, és íme, rajtam is be­következett a bölcs népi mon­dás tanulsága, mely szerint addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik. Itt természetesen azonnal le kell szögeznem, hogy nem a vas- és edénybol­tokban vásárolt kiváló minősé­gű korsókra gondolok, hanem a lelkiismeretlen maszekok ál­tal összeeszkábált vacakokra. Ezt az alkalmat használom fel, hogy megkövessem a ma­gyar kisiparosok fazekas szek­cióját, amely a temetésemen rendezett óriási demonstrációt aljas rágalmaim ellen. Ősz Ferenc is hangzik, mégis az az igaz­ság, hogy a Mátra és a Bükk aljában az elmúlt években többnyire kőhiány akadályozta az útépítést. Most erre sem le­het hivatkozni, mert Sástón 8000, Recsken pedig 7000 ton­na kő áll rendelkezésre. Meny­nyit szállítottak el? A számlák azt igazolják, hogy Sástóról mindössze 624 tonnát. A recs­ki készletből ezer tonnát Sal­gótarjánba diszponáltak és a 8000 tonnából csak 1200 tonná­nyit szállítottak az építendő Heves megyei utakra. Diszpo­zíció, anyag, vagon és teher­gépkocsi van, mégis az első negyedévre megrendelt kő­mennyiség felét sem szállíttat­ta el még a Közúti Üzemi Vállalat. Pedig a Heves me­gyei Szállítási Bizottság fel­hívta a vállalatok figyelmét az előszállításokra; Sokkal több követ kellett volna már elfu­varoztatni, mert kedvezett az időjárás, és most van szállító- eszköz. (A Küzúti Üzemi Vál­lalat első negyedévi diszpozí­ciója összesen 76 ezer tonna kő.) A Közúti Üzemi Vállalat azzal védekezik, hogy nem minden esetben tudja, hol, melyik utat kell építeni az idén. Elővettük a létesítmény- jegyzéket és kitűnt, hogy az Eger—Füzesabony közötti út­szakaszt az idén hétmillió fo­rintos költséggel be lehet fe­jezni. A mezőkövesd—andor- naktályai az igazgatóság véle­ménye szerint 4 millió forintos költséggel befejezhető. De csak 2,8 millió forintra van szerződés — szólt közbe a ki­vitelező. Pillanatokon belül megegyeztek a szerződésmódo- sitásban. Remélhetően nem késnek el sem az okmányok­kal, sem az út átadásával. Több mint 10 millió forint a gyöngyös—gyöngyöspatai út­szakasz költségvetése. Jövőre 5,6 millió forint húzódik át, de az idei munkákhoz feltétle­nül több kőre lesz szükség, mint amennyi a helyszínen van. Sástóról nagyobb ütem­ben kellene és lehetne fuva­roztatni. Hatéves vita a hort-esányi úton Ki tudná megmondani, hogy mennyi zöldség-gyümölcs és jármű ment tönkre a rendkí­vül rossz hort—csányi út mi­att. Mindenki elismeri, hogy a csányi útépítés mennyire sür­gős, mégsem haladnak előre, mert hat éve tart a vita. Az Ágó-patak rendezetlen, gyak­ran kiönt és akkor tengerré válik a környék. A tanács nem építette meg a hidat. Az úttest lejjebb van, mint a környező árkok és földek. Tavon, ingo- ványon át építsünk utat7 Mennyibe kerülne és meddig tartana az — kérdezte az Egri Közúti Igazgatóság képviselő­je. A tél annyira tönkretette ezt az útszakaszt, hogy ten­gelytörés veszedelme nélkül alig járható. Épül-e itt új út és mikor? Addig csak fenntartás sí hengerlést végeznek itt? Érvek és ellenérvek hangzott* tak el az igazgatóság és a kivi­telező vállalat között. Ügy vél­jük, a vitát nekik kell eldönt ieniük, a Vízügyi Igazgatósig és a tanács bevonásával. De aZ időrabló vita ellen közérdek- bői tiltakoznunk kell! Akad még rendezetlen, vitás kérdés más is. Például a ki­lenc tsz-út. Valóban kilenc lesz, melyiket építik és melyik marad el? Nem tudja ezt ma még egyik fél sem, talán leg* kevésbé a termelőszövetkeze­tek. Mikor rendelnek ezekhez anyagot, ki és mikor végzi el a földmunkát? Pedig a fuva­rozásra és a földmunkára most, vagy inkább februárban lett volna idő, munkaerő és jármű, nem nyáron vagy ősszel. De hát kinek kell döntenie a tsa- utak ügyében? A megyei ta­nács mezőgazdasági osztályá­nak — hangzott a válasz. Meg­győződésünk, hogy a sürgős és a helyes határozat tovább nem odázható és nem lehet kö­zömbös senkinek. Koncentráltabban építkezzünk Valamelyest javult a hely­zet, az idén már nem aprózód- nak el annyira az építkezések, mint korábban. De vajon elé­gedettek lehetünk? Ki apróz­za el a munkát? Erre a kér­désre nem kaptunk határozott választ, mindenki mást mon­dott. De a szállítás, a gépesí­tés, a munkaszervezés és a gazdaságosság feltétlenül azt követeli, hogy koncentráltab­ban építkezzünk. Főleg indo­kolt ez az idén, amikor a rend­kívül nagy mértékű téli károk amúgy is szétforgácsolják az erőt. Nem történt még döntés, hogy Pétervására—Sírok kö­zött az idén korszerűsítik-e az utat. Az már biztos, hogy az egri vasútállomástól a benzin- kútig 13 méter széles, modern út építését kezdik az idén. Jó lenne, ha jövőre kevés mun­ka húzódna át. De ehhez az igazgatóság, a Közúti Üzemi Vállalat és a közműveket sze­relő vállalatok jobb együtt­működése szükséges. Március 10-én az útépítő vállalat kapacitásának még 70 százaléka sem volt szerződés­sel lekötve. Pedig szerződés nélkül nem lehet anyagot ren­delni és szállítani, elkésnek a munkák előkészítésével. A ké­sedelmes kezdés főleg az idén indokolatlan. Dr. Fazekas László MmkMj 3 1966. március 12-, szombat

Next

/
Thumbnails
Contents