Népújság, 1966. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-12 / 60. szám
Kis, dolgos kezű ember... *— Négy esztendőt éltem odafenn, a Sáron... — Miért? — Kellett a csend. Kellett, hogy egyedül legyek... — Akár a remete? — Lejártam én a hegyről élelemért, kis pálinkáért Borért... — A bort szereti? — Nem is maradtam volna másért Abasáron. — Huncut fények játszanak tiszta kék szemében: — Hatvanegy éves vagyok, rossz bort én még nem ittam. De jó vizet sem... Alacsony, száraz kis emberke. Gyérülő haja, sörtés szakálla fehér. Arcára, homlokára elmélyült, kusza ráncokat vésett az idő. Szeme udvarában, szája körül mégsem a szomorúság, inkább a derű jegyei lakoznak. — Négyen voltunk testvérek. Az apám biztosan nem akarta, hogy ismerjem. Ötéves voltam, amikor elment pihenni. rög alá... Négy éhes száj, egy támasz nélkül maradt asszony — a szétszórt tanyák övezte Csong- rádon. Borka Jánost a szükség korán dologra verte. Jószágokat őrzött, legeltetett a kis cseléd. Aztán mesterséget tanult, á cipészséget A hosszú másságból kitűnően szabadult Szegeden. — Az vott a legszebb . élelemben, a szabadulás. Sört ittam és a Tisza-parton hintáz- t'ittam a lányokat... Megnősült, gyermekei születtek — két leányka. Ügy gondolta, eslkükötésük teljes életre szól, de életébe többszörösen beletiport a háború: élesztette feleségét, s egy időre egészségét is. — Hat éven át katonáskodtam, s az én hiányomat mással pótolta az asszony... Vándorbotot vett a kezébe. S azóta nem melegedett asz- szonyhoz tartósan soha. Tizenhat éve vetődött ide a mátrai tájra, a Sárhegy falujába. — Boldog vagyok. Van jó egészségem, szeretek dolgozni, nem válogatok a munkában, nem üldöz és nem bánt senki. Tetszik látni — két kezét mulatja —, a kis kezeim dolgosak, velük előteremtek mindent, ami kell. Eddig még soha nem szorultam a más nyakára, konyhájára... Cigarettával kínálom. Hevesen tiltakozik, pedig látnivaló, hogy kívánja a füstöt. Mint az éhes, szemérmes ember a dúsan megterített asztal előtt, ellenáll a csábításnak, csak ádámcsutkája mozdul idegesen. — Huszonnégy éve megfogadtam kisebbik lányom s a magam életére, hogy nem cigarettázom többé. Egyszer, álmomban rágyújtottam, de mindjárt sírva fakadtam, sajnáltam, hogy mi lesz most már az én kislányom életével. Olyan jó volt, amikor felébredtem ... Az ember mindig többre és többre vágyik, mindig szebbet és jobbat kíván. Borka János igénytelen ember volt, s ma is az; elégedett az életével úgy, ahogyan van. A mindennapi kenyér megadta számára a teljes emberi elégedettséget. S ha kenyér nem akadt, beérte morzsákkal. A morzsák is boldoggá tették. Egyszer próbálta meg, hogy eddigi életéből szabaduljon. Mindig alacsonyan járt s magasra kívánt jutni — és felköltözött a hegyre. A Felső- Sárhegyen kis kalyibát rakott magáinak kőből, téglából. Csúnyácska, rideg szállás volt az — de számára a paradicsomot jelentette. Egy nyári konyhában lakik most, Abasár szélén. Belső sérüléseinek forradásaival, élete lefokozott tragédiáival sem tudná kirekeszteni önmagát az emberek közül. Újságokat olvas. Azt mondja, a szép novellákat szereti. És Jókait, mert „ő olyan romantikus!” Minden héten lottózik, volt már egy hármas és egy kettes találata. Kell a pénz, amit alkalmi munkájával keres, azt is gyűjtögeti, félre rakosgatja. — Van itt nem messze egy kis házhelyem — mondja. — építeni akarok én arra a földre egy házacskát. Olyan házacskát, hogy ne szégyenkezhessek miatta... Szabad idejében mesterségét míveli. *Kis dolgos kezeivel” remek papucsokat készít, finom bársonyból. tpatakp) Al ARANYCSEMPlSZ Ügy látszik, a mozilátogatók szeretik a sztárokat és azokat a bonyodalmakat, azt a csinált és soha nem volt sűrű feszültséget, amelyeket képen hatásosan lehet elhitetni. Ennek a filmnek az eredeti francia címe jobban fedi (Szabad elvonulás) e másfél órás száguldó krimi-história tartalmát, mint ahogyan Pesten elnevezték. Dávid, ez az álmodozó, nőfaló párizsi vagány, mellesleg újságíró, egy nemzetközi csempészszervezetnek dolgozik. Látszólag nem fél semmitől. Saját életét nem tartja értéknek, hiszen Dávid napján és a Ladislas utcában szedték fel, mint elhagyott csecsemőt. Tudja, hogy szegény ördög csak, aki eszköz a pénzért vívott al- és félvilági küzdelemben. Amikor azonban egy nagyszerű fehér Triumph-fal háromszáz kiló arannyal és egy nagyon csinos brémai fotóriporterrel megrakodva — Libanonba küldik, vakmerő tettre szánja el magát: saját számlájára dolgozik és új életet kezd a háromszáz kiló arany árával. A film krimi-része nem más, mint egyenlőtlen — néhol nem érdektelen — küzdelem a szervezet és a párizsi vagány között. Azt azonban Jean Becker, a francia rendező is tudja, hogy az autós száguldás, a rendőrségi jelenetek, a banda közbelépésének titokzatossá vagy kegyetlenné torzított megjelenése tartós hatást nem gyakorolhatnak a nézőre, ezért ezeket a nem nagy feszültségű, bár itt-ott ötletes részleteket kitűnően szerkesztett és jól időzített párbeszédekkel köti át A francia filmek mindig is híresek voltak arról, hogyan jellemeznek egy-két mondattal, egy-egy ötlettel. Nemcsak a csattanók közvetlen hatását hajszolják a rendezők, hanem az ötletek és párbeszédek tégláiból építkeznek. Ennek a filmnek is ez az értéke. Amíg a krimi-részben, a száguldásban fogalmazási pontatlanságok és logikai bukfencek fedezhetők fel, addig a félperces beszélgetések elfogadtatják, megmagyarázzák nekünk a hősöket Talán még el is akarják velünk hitetni azt, hogy ez a két ember — a francia, álmodozó Dávid és a német, de nagyon praktikus Olga — a romantikus emberek szerelmével és az erkölcsileg feddhetetlen fiatalok tisztaságával szeretik egymást Talán igazFRANCíA FILM ságtételnek is elfogadjuk a gyorsan pergő képek hatására azt az erkölcsi igazságszolgáltatást, hogy a brémai kikötőben — egy váratlan véletlen folytán . — kigyullad a színe- hagyott Triumph és a tűzben, a csempészvezérek szeme láttára folyik szét az arany. Talán fel sem tesszük a kérdést: Olga és Dávid szerelmi szabad elvonulását minden következmény nélkül engedélyezi-e a banda, ahol nem a Grál- lovagok erkölcsi normái érvényesek. Azt elfogadjuk, hogy ezt a regényből vett témát a francia filmesek a kaland, a képek kedvéért vitték filmre. Valóban felsorakoznak Genf, Nápoly, Kóma, a tenger, Libanon és Athén szebbnél szebb tájai, műemlékei. De mindig csak mellékesen, háttérként. Előttünk ott vonul mindig Jean-Paid Belmondo arca, a sztáré. Jellegzetesen húsos szája nyitva, az öklözéstől eredeti formáját vesztett orr, az erős áll. Szeme nem néz szembe sem a kamerával, sem a nézővel. Blazirt ez a tekintet, és akkor is van valami fátyolos rajta, ha nevet. Ez a fajta vagány lenne a kor egyik kedvelt ideálja? Vagy egy átlag krimi is jó szórakozás, ha fényűző környezetben, kedvencek játsszák? Legalább ennyire sztár Jean, Seberg, aki vasidegzetű, elegáns bandatag egészen Libanonig — ez körülbelül a film fele —, hogy aztán mit sem törődve az eddigiekkel, kispolgári szemérmességgel visz- szamenjen ä divatlap fényképei közé Brémába. De mert van a szerelem, mint mindenre hatásos megoldás, Jean Seberg is boldogan csókolódzik a film végén Belmondóval. Ezt nyilván el is várja tőle a közönség. E fenti két mozicsillagon kívül Gert Froebe, Jean-Pierre Marielle, Enrico Maria Salerno látható többször az események kapcsán. A zsúfolt nézőtér azt bizonyítja, hogy a krimik élvezete — hála a magyar televíziónak is! — nálunk még kedvelt szórakozás. (farkas) A Hóvirág-brigád AZ EGRI ERDÉSZETHEZ tartozó szőlőskertd részekre — ahol a brigád dolgozik — az útról nem lehet belátni. Eltakarja őket a sok bokor, s csak ha nem sajnálja valaki a fáradságot és a virágját bontogató som s a szúrós vadrózsabokrok szegélyezte úton végighalad, akkor találhat rájuk. Nem nagy hős nevét viseli a brigád. Egyszerű, szerény nevet választottak: Hóvirág. Hogy miiért éppen ezt? Csaknem olyan korán kezdik az erdei munkát, vagy még korábban, mint ahogy a tavasz első hírnöke jelentkezik. Ezért választották ezt a nevet. S ezt már nem ők mondják, de elbeszélésükből kitűnik: azt szeretnék, ha nem nagy hanggal, de apró cselekedeteikkel éppúgy örömet szereznének egymásnak, mint örömet szerez sok embernek a hóvirág. A brigádnak 12 tagja van. Asszonyok, leányok. Kezük nyomán az évek múlva erdőt jelentő facsemeték kerülnek most a földbe, később a gyomoktól sarló- és kapavágás szabadítja meg a fácskákat és segíti elő növekedésüket. Munka közben kevés szó Saolíd este volt Hatvanban szerdán: csendes este, a csendes városban. Hatvan gyárai szétfeszítik a kis várost, mert az üzemek nagyok, legalábbis a városhoz képest. Az éjszakai műszak fényed világosabbak voltak a legtöbb utca lámpáinál. A Zagyva-parton — a hídon, álldogáló legalábbis úgy látja, — a Cukor- és Konzervgyár hatalmas épületei a főváros peremvárosait idézik, a főutcában levő malom —, mert Hatvanban ide is ipari üzem jut — a legfényesebb a házak közül. Itt dolgoznak az emberek. Hol szórakoznak? Rózsa és Jereván A Rózsa eszpresszó bárhol lehetne és mindenhol a II. osztályig vihetné. Így hét óra felé a fáradt ember csendesen megpihenhet, mint egy révbe jutott hajó. Ritkásan ülnek az asztalok mellett, a túlzott félhomályban kicsit álmosan. Zeneszünnap. — Nem tudok itt nyugodtan ■moi Unom magam. Menjünk át a Jerevánba — mondta egy lány a másiknak. A Jerevánban már nyugodtan ülhetett — nem táncolt senki, legalábbis fél kilencig. Több magányos férfitársaság hasonló női társasággal szemlélte egymást szelíden, s ha kedvenc számuk következett, akkor kevésbé szolidan. De aki gyakran jár ide, annak már 4 cMMkMj M66. március 13,, szombat Csendes este A CSENDES VÁROSBAN nem lehet túlságosan nagy esemény a zene: korrekten egyhangú, egy-két lassú szám; a félhomály, meg esetleg az unalom csábíthat csak táncra. Rendes két eszpresszó ez, minden hatvani szívesen járhat ide. Aki akar, pihenhet és szemlélődhet, elbújhat a homályban, nem háborgatja senki és semmi. Egyensúlymutatvány a restiben Rossz híre van ilyenkor, este a vasútállomásnak. „Rossz hírt” mentem keresni, de különösebbet nem mondhatok. Igaz, hogy az előcsarnokban és várótermiekben, a padokon alvó emberek talpát szemlélheti a halandó Kilenc óra felé csaknem üres az Utasellátó étterme. Három asztalnál ülnek. Az egyiknél 11 férfi már félszáz Kinizsit fogyasztott. A söntésben ennél jóval több ital folyt le a torkokon. — Értsd meg, hogy agyonvágom egyszer baltával — és gyorsan arrébb lépek a kivilágított füstben, nehogy én legyek az áldozat. Gyerekek is vannak az utasok között, betévednek ide egy-egy szendvicsre ve - süteményre. Csak nehogy úgy járjanak. mint én: bátran kilépek az ajtón, hirtelen artistákat megszégyenítő egyensúly-virtuozitásra kényszerülök. Sikerült, nem estem el. És most már a kövezetét vizsgálom, kikerülök még egy nagy foltot. — Kérem, csupán utasok ezek a söntésben — mondja az étterem pincére. Hatvanban mást hallottam — és egyetértek a városi kereskedelmi felügyelővel, aki megtiltotta, hogy tíz óra után szeszes italt mérjenek az Utasellátó söntésében. Korán zár a Sárgacsikó és a Zöldfa A város hídja tulajdonképpen a vasúti pályákat átszelő felüljáró és nem a kis Zagyva hídja. Mert Hatvan vasútváros. A fűtőházból a zaj és világosság eljut a csendes és sötét Üj-Hatvan vasútállomás felé eső {jelemére is. És ahol megkérdezem, hogy merre van a Zöldfa, ott már csendes és sötét árnyak az emberek. — A Zöldfához ne menjen. Most tatarozzák, különben is ilyenkor már bezár. Nyolcig van nyitva. Fény vonz a Hangulat eszpresszóhoz . Bent csak állva lehet fogyasztani a rendkívül kis helyiségben. A kereskedelmi felügyelő szerint se n-°m oszt, se nem szoroz különösebben ez a hely — és természetesen egy kicsit szerénytelenség is eszpresszónak nevezni. — A szabályok szerird ülve csak ott lehet foevasz+ani. ahol van mellékhelyiség. A ház viszont maszeké, nem enged építkezni. Aztán kerestem a Sárgacsikót. Oda viszont nem vezetett fény. Már hétkor bezárt Hatvan kereskedelmi felügyelője hiába utasította a gebinest, hogy kilencig tartson nyitva, ő fellebbezett a megyei tanács kereskedelmi osztályához, és ott méltányolták kérését. Kár volt. Hatvan megérdemelné, hogy a Sárgacsikó —, ami a város egyik végén — és a Zöldfa, ami a másik peremén van — legalább kilencig a környék lakóinak rendelkezésére álljon. Klubélet van és nincs Igénytelenséggel találkoztam a MÁV Művelődési Házban. Egy kocsmai söntéspult előtt kis előtér, ahol isznak az emberek. — Kérem, a többi terem ilyenkor le van zárva, csupán a zenekar próbál a színpadon. A Cukor- és Konzervgyár kultúrházában is van egy ilyen söntés, viszont ott két klubszobában zajlik az élet. Az egyikben öt asztalnál kártyáznak, a másikban két biliárdasztal körül játékosok nyüzsögnek. A környezetet, a berendezést kellene méa hangulatosabbá, kényelmesebbé tenni. No, de mit kellere csinálni a Vörösmarty Városi Művelődési Házzal? Igaz, ez egy szerda este volt, amikor fél tízkor láncra zárt kapu és mély sötétség fogadott. Lehet, hogy már csütörtökön klubéletet találna az ember? Valahogy ahhoz hasonlóan, ahogy a Fegyveres Erők Klubjában tapasztaltam: zene, tánc az egyik teremben, kényelmes fotelek a másikban és olvasás, kártyázás a harmadikban — tíz órakor. Park és Búzavirág A városi tanács vb elé terjesztett jelentésben olvastam: „Hiányosságként kell megemlíteni, hogy a városunk területén lévő vendéglátóipari vállalat egyes egységei nem érik el a kulturált vendéglátással kapcsolatos követelményeket. Például, a II. osztályú Park Étterem osztályba sorolása nem felel meg a követelményeknek (bútorzat és egyéb felszerelési tárgyak0”. Ehhez még hozzátenném: a zene a legkiüogá- solhatóbb. A zenészeket láthatóan nem is érdekli, hogy mit és hogyan játszanak. Sűrűn tartanak hosszú szüneteket, amelyeket az ismerős vendégek asztalainál töltenek el barátságosan iszogatva. Tíz óra után a Park Étteremben negyedház volt. Ügy fél tizenkettő körül egy férfi bátorságot vett, és felkért egy hölgyet táncolni. Többen mosolyogva nézték az árva párt a táneoarketten. A Búzavirágban a cigányzene hanrula+osan szelt. A prímás feltünedezett egy-két asztalnak Azt mond iák. volt ennél már itt harcosabb este is. de egyáltalán nem esett rosszul a szolid este. Berkovits György esik közöttük. Sürget az idő» ki kell használni a kora tavasz adta szép napokat, mert az esőzés visszaveti őket a munkában. De ha dél lesz, a brigád abbahagyja a munkát fél órára, tüzet raknak és míg forgatják a sercegő zsírtól csöpögő szalonnát a parázs felett, megered a szavuk! Ha valakinek gondja-baja van, amelyet nem tud egyedül elintézni, a brigád segítségét kéri. S a brigád addig megy, amíg el nem intézi az ügyet. A HÓVIRÁG-BRIGÁDBAN van egy cigányasszony is mint brigádtag, Rózái. Soha nem érzi, hogy vele másként bánnának. A brigádvezető — Bene Lajosné, akit Bözse nenének szólítanak — inkább csak kedveskedésből, hiszen olyan fiatal még ehhez a névhez, szinte büszkén mondja: — Már miért lennénk hozzá mások, hiszen úgy dolgozik; mint bármelyikünk! És mert a brigádból ő szorul legjobban segítségre, a brigád tudja mindig, hol segíthet Ro- zálon. Rózái öreg édesanyját és két fiúgyermekét egymaga tartja el. Amikor az ebédnél — ki fatönkön, ki a bújkáló fűre terített kabáton ülve — cserélgetik a szavakat, néha Rózái helyzete is szóba kerül. Igaz* nem -előre meghirdetett brigádgyűlés ez, de sokszor több eredményt hoz. Egy-egy ilyen beszélgetés után másnap egyik vagy másik asszony átnyújt Rózáinak egy kis csomagot: — Nézd már. Kinőtte a fiam ezt a nadrágot, cipőt. A tied biztosan viselhetné még. A HÓVIRÁG-BRIGÁD eddig kétszer nyerte el a szocialista brigád címet, s most újra versenyez. Nem sokat hallat magáról, de elvégzett jó munkájuk, egymás iránti kölcsönös megbecsülésük és segítségük szebben beszél, mint a leghíresebb szónoklat, amelyet nem követ a tett. Büszke rájuk az erdőgazdaság. Keskeny Ilona Útmutatók az érettségihez A Művelődésügyi Minisztérium közoktatási főosztályán elkészültek az útmutatók a már korábban megküldött idei érettségi vizsgaanyag felhasználásához, a vizsgák előkészítéséhez és lebonyolításához. A tájékoztatók tantárgyanként adnak tanácsokat, hogy megkönnyítsék az érdekelt szaktanárok munkáját. Az útmutatók segítséget nyújtanak a gimnáziumokban és a szakközépiskolákban az érettségi lebonyolításához, a követelmény-támasztás, az elbírálás egységesítéséhez. A minisztérium az útmutatókat már megküldte a megyei tanácsok művelődés- ügyi osztályainak, s onnan továbbítják azokat az iskolákba.
