Népújság, 1966. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-11 / 59. szám

Béremelés — bérmegtakarításból 1965-ben vezették be a lét­számcsökkentés anyagi ösztön­zésének rendszerét: ha vala­melyik vállalatnál a tervezett létszámhoz képest kevesebb emberrel teljesítik a tervet — az így megtakarított béralap egy részével növelhetik az át­lagbért. Tavaly a megtakarí­tott bérösszeg felét fordíthat­ták a vállalatok munkásaik és alkalmazottaik bérének eme­lésére. Egy év alatt mintegy 20 ezer emberrel csökkent az állami iparban foglalkoztatottak szá­ma. (Ez természetesen relatíve értendő, a tervezett létszám­hoz, 8 az elért többletterme­léshez viszonyítva.) Érdemes összevetnünk az utóbbi három év létszámhövekedési ütemét az állami iparban: 1963-ban 1962-höz képest a munkásállo­mány 3,2, az alkalmazotti ál­lomány 4,8 százalékkal, 1964- ben 1963-hoz viszonyítva az előbbi 3,5, az utóbbi 4,5 száza­lékkal emelkedett, 1965-ben 1964-et véve alapul, a növeke­dés a munkáslétszámban mind­össze 0,4, az alkalmazottak kö­rében pedig 0,7 százalék volt Igaz, tavaly feszítettebb terve­ket kaptak a vállalatok, de ezt figyelembe véve is, átlagosan 0,5 százalékos a megtakarítás. Tavaly az állami iparban a létszám-megtakarítás eredmé­nyeképpen 0,4 százalékos át- lagbérernelést hajtattak végre, A bányászatban pl. az új rend­szerben. rejlő lehetőségekkel élve 0,5 százalékkal emelhet­ték a. munkások átlagbérét és 0,9 százalékkal az alkalmazot­takét A vegyiparban a mun­kások átlagbérét 1, az alkal­mazottakét 1,6 százalékkal le­hetett emeint Az élelmiszer­iparban a munkások 1,3, az al­kalmazottak 2,1 százalékos (7) átlagbéremeléshez juthattak Összességében mintegy 100 millió forintot fordíthattak a vállalatok béremelésre a jobb létszámgazdálkodás következ­ményeképp, népgazdasági szin­ten mintegy 100 millió forintos bérmegtakarítást jelentett ez. Ennek igazi jelentősége akkor érthető meg, ha tekintetbe vesszük, hogy a műit évben a termelés növekedésének mint­egy 90 százalékát a termelé­kenység emelésével értük el, s ebben — természetesen sok; más intézkedés mellett —sze­repet játszott a létszámcsök­kentés anyagi ösztönzésének bevezetése is. Kit bocsássunk el? A vá­laszt általában könyű megad­ni: azt, aki felesleges, akirosz- szul dolgozik, aki fegyelmezet­len. Ha azonban azt kell el­döntenünk, ki a felesleges — ez már nehezebb feladat. Ki­váltképp, ha a vezető egyedül akar dönteni. Nem véletlen, hogy tavaly jó néhány igazga­tó, amikor megkapta az új rendszert ismertető körlevelet, betette azt a fiókjába, és hall­gatott róla. Féltek a népszerűt­len feladattól. Csakhogy sem­miféle intézkedés nem válhat népszerűtlenné, ha abba be­vonjuk a gyári „társadalmat’* is, egyebek között a termelési tanácskozások, a műszaki kon­ferenciák, a brigádértekezletek segítségével. Ha valami a vál­lalatok dolgozóira tartozik, s nemcsak a vezetőkre, akkor ez a téma az. Azonos, vagy nö­vekvő termelési feladatok ese­tén a létszám-megtakarítás kö­vetkeztében természetszerűleg több munka hárul az alkalma­zottakra, a munkásokra. Meg kell tehát velük beszélni: bér­emelés, vagy más juttatások ellenében, vállalják-e ezt a többletet, vagy sem? (Távaly például az élelmiszieriparban érték el a legnagyobb megta­karítást, ott volt a legnagyobb az átlagbér-növekedés is. A konzervgyáraikban, baromfifel­dolgozókban a vezetők terme­lékenységi szerződést kötöttek a munkásokkal, brigádokkal. A munkások vállalták, hogy csúcsidőben is segítség nélkül dolgoznak; ne vegyenek fel senkit, maguk is boldogulnak majd. A vezetők írásba adták, hogy a bérmegtakarításból emelik az érintettek fizetését. (Nagyobb körben kell megvi­tatni ezeket a kérdéseket már- csak azért is, mert minél több ember vesz részt az intézkedé­sek kidolgozásában, annál na­gyobb a biztosíték, hogy a leg­fontosabb emberi szempont; a szociális helyzet megfontolása sem sikkad el egy-egy elbocsá­tási határozat megszületésekor. A létszám-megtakarítást el­bocsátásokkal azonosítani — tévedés; Számtalan más kér­désre kell először pontos vá­laszt adni. A feladatok nőnek, ezek ellátásához változatlan műszaki és technológiai kö­rülmények között egyre több emberre van szükség. Az első kérdés tehát csak az lehet: hogyan tehetünk eleget a na­gyobb követelményeknek — azonos létszámmal? Hol gépe­sítsenek, milyen célgépeket kell készíteni, alkalmazni? Ho­gyan tehetik zavartalanabbá az anyagellátást? Hogyan egy­szerűsíthetik, könnyíthetik a belső szállást? Milyen techno­lógiai változtatásokra van szükség? Hogyan lehetne a gyártmányokat jobbá, de ugyanakkor egyszerűbben el- készíthetővé is tenni? Nem lehetne-e racionálisabban át­szervezni az üzemet? A mű­szaki, technológiai, szervezési változtatásokkal hol szabadít­ható fel munkaerő, s azt hova érdemes átcsoportosítani, hogy az a leggazdaságosabb legyen? Ha a kollektíva segítségével mindenekelőtt ezekre a kér­désekre keressük a választ, ak­kor senki nem vélekedhet úgy hogy arra ösztönzik; távolítsa el munkatársát maga mellől. Tavaly a vállalatoktól kilé­pők egy ezrelékét bocsátották el mindössze ténylegesen, s az elbocsátottak egy részét az új rendszertől teljesen függetle­nül is elküldték volna. Az ed­digi létszám-megtakarítás te­temes része abból eredt, hogy a vállalatok egyszerűen nem éltek a tervben megszabott lét­számfejlesztési lehetőséggel, s, hogy a különböző okokból el­távozok helyére nem vettek fel senkit A vállalatok tehát általában helyesen alkalmaz­ták az új rendszert amely el­sősorban — s ezt rendkívül fontos mindenütt hangsúlyozni — nem elbocsátásokra akar ösztönözni, hanem a belső tartalékok feltárására. 1966-ban a vállalatok a lét­szám-megtakarítással elért bérmegtakarításnak már nem a felét, hanem 75 százalékát fordíthatják béremelésre, azaz ebből az összegből most már jutalmazhatják is azokat, akik olyan szervezési vagy műszaki fejlesztési intézkedést javasolnak, amellyel tartós létszám-megtakarítás érhető el, de ők maguk, mivel esetleg más munkahelyen vagy mun­kakörben dolgoznak, béreme­lést nem kaphatnak. A bér­megtakarítás nagyobb részét változatlanul azok bérének emelésére kell fordítani, akik a megtakarított munkaerő he­lyett dolgoznak. Az esetleg eb­ből fakadó bérfeszültséget pe­dig a rendes, évi bérfejlesztési keretből kell kiegyenlíteni. Helytelen lenn© ugyanis a bér- feszültségek elkerüléséért megrövidíteni azokat, akik a megtakarítást több munka vállalásával lehetővé teszik. Végezetül érdemes megemlí­teni azt, hogy ez a munkaerő­megtakarításra — tehát a ter­melékenység fokozására is — kézzelfoghatóan ösztönző rend­szer a jövőt tekintve is rend­kívül hasznos, önállóbb gaz­dálkodásra ad módot, tehát mintegy kísérletezésre, tapasz­talatgyűjtésre, ahhoz, hogyan is kell majd gondoskodni, gaz­dálkodni bérrel és létszámmal az új gazdasági irányítási rendszerben, amikor már min­den vállalat önmaga állapít­hatja meg az átlagbért és a lét­számkeretet Ifj. Gerencsér Ferenc Ismeretlen tettesek ?! Hanoi: Ho Si Mirih köztársasági elnök megtekintette a szovjet fotókiállítást, amely képekben mutatja be azt segítsé­get, amelyet a Szovjetunió .nyújt a VDK-nak az amerikai ag- resszorok ellen vívott harcban. (Rádiotelefoto — MTI Külföldi Képszolgálat.) Szedik az őszi lombtakará­sokat a virágágyakról, ge­reblyézik a parkok pázsitját Egerben, városszerte. Elvé­gezték már az utakat szegé­lyező sorfák koronaalakító gallyazását, a tavaly elülte­tett fiatal fák metszését, s a kiszáradt, díszértékkel nem rendelkező fák nagy részét is kivágták. Sokfelé már azokat a gödröket is kiásták, ame­lyekbe majd az új csemetéket ültetik. A műhelyekben fes­tik a játszótéri hintákat, s lassan-fokozatosan megszo­kott helyükre kerülnek a pi­henőpadok is. Örömmel kons­tatálhatja bárki, mennyire szorgos előkészületek vár­ják a tavaszt. Az örömbe, sajnos, sok üröm is vegyül. Lépten-nyomon vandál pusztítások nyomaival találkozhat a szemlélődő em­ber. A népkerti, patakparti sétányon megcsonkított fács- kák — lehasították a fiatal ágakat. A sebeket bebalzsa­mozták: nem tudni, meggyó­gyulnak-e, hajtanak-e még új rügyeket az idén? A Had­nagy utcai lakótelepen a ta­valy elültetett és megfakadt fácskák némelyike már pusz­ta husáng; s amelyiknek ágait már el nem érhették, annak a törzsét faragták meg bics-' kával, késsel. A Gólya utcai lakótelepen és sokfelé má­sutt is, már csak a tátongó lyuk mutatja, hogy ott nem­rég még fácskák voltak, de gyökerestül kitépték a föld­ből a rontó kezek. S már a korábban virágzó növények között is ott járt a pusztítás. Drága mulatság. Évenként százezrekre tehető a kár! És kik a rongálok? Rongálják a parkokat * különböző építővállalatok — velük megtéríttetik az okozott károkat. A többi rongáló? Nevelet­len gyermekek. Garázda fia­talok. Pár főnyi bandák. A sötétségben tevékenykednek, csöndben, lopakodva, akár a tolvajok vagy a betörök. Csu­pa ismeretlen tettesek! \ Mit tehetnénk ellenük? Mindenképp segíthet a tár­sadalmi összefogás. És kez­detnek az is elegendő lenne, ha a hatóságok még ébereb­ben őrködnek, s határozottabb eréllyel lépnek fel. Az ismeretlen tettesek mind felismerhetők! (kydl Munkásarcok AZ ÜVEGFÚVÓ Régi dinasztia sarja: üveg­fúvó volt a nagyapja is, aki Répásihutáról szegődött Parád- sasvárra, még valamikor a múlt század végén. Tőle örökölte a szakmát, s apját váltotta a mesterségben, a fiatalabb Fényes, Tizenegy esztendős korában — tizienegy évvel apja halála után. Az ötödikből maradt ki. Elő­ször kisegítő volt a gyárban: a készárut hordta a hűtőke­mencébe. Egy év múlva fúvó- segéddé lépett elő, s munka­könyvét kapott: hivatalosan is felnőtté ütötték. Akkoriban gyógyszeres, be­főtte»- és csevi césü ve ge két ké­szítettek inkább. Valamivel később kaptak megbízást a „márkásabb” termékekre: né­hány brigád már poharakat is formázott. Kocsmai, háztartá­si poharakat, „ ... síma készle­teket. A huszas évek közepe táján...” Negyvenkettőtől fújják a kelyheket, 6 esztendeje gyárt­ják az ólomkristály-csodákat. _Itt az üvegek birodalmában „öregedett” meg Fényes Jó­zsef, a mátrai gyárban töltöt­te élete nagyobbik részét. Csak TFÜ lm. óIZMmilTEM Több hetes, jó idő után meg­érkezett az eső. Egyelőre lan­gyos tavaszi eső, amely sok he­lyen már a tavaszi vetéseket áztatja. Februárban és már­cius első tíz napjában meg­kezdődtek megyeszerte a mun­kák, és remélhetőleg folytatni is tudják majd azokat 700-tin dolgosnak naponta a hevesi határban A hevesi Rákóczi Termelő- szövetkezet már február köze­pén megkezdte a kora tavaszi vetést. Négyszáz hold borsójuk a földbe került, sőt már ki is kelt. Ugyancsak kikelt a mák, amelyet minden eddiginél ko­rábban sikerült a földbe jut­tatni. A gazdaságban nyolcszáz holdon végezték el a műtrá­gyázást, és jelenleg a tavaszi árpa vetése, a szőlők metszé­se és nyitása folyik. Az ősszel elmaradt szántásokat pótolják. A hét közepén 15 erőgép szán­tott. kettő közülük kettős mű­szakban. A Rákóczi Tsz föld­jein mintegy 450 holdon áll még a víz, ahol bizony elsősor­ban a talajvíz levezetéséről kell gondoskodni. Gondot okoz a gumiabroncs-hiány, amely miatt az a veszély fenveeet, hosv esetleg 1—2 gépük leáll. Hevesen a kertészetben is szorgalmas munka folyik. Gyepkockákba pikírozzák a paprikát, a paradicsom pikíro- zása is folyamatban van. Na­ponta mintegy 700-an dolgoz­nak a határban, Ezer holdon került földbe a tavaszi árpa A hatvani, a hevesi és a gyöngyösi járás több községé­ből kaptunk hírt arról, hogy megkezdték a tavaszi árpa ve­tését. összesítés szerint a me­gyében eddig mintegy ezer hol­don került földbe a tavaszi ár­pa. Borsából mintegy tízezer hold a megyei terv, és ebből ez ideig négyezer holdnyi ke­rült földbe. Több helyről ér­kezett jelentés, hogy a korai vetésű borsó szépen sorol. Szakemebrek és szövetkezeti gazdák véleménye szerint évek óta nem volt példa arra, hogy ilyen korán kezdhették volna el a munkákat. A tavaszi ár­pát az idén közel három hét­tel korábban kezdték el vetni, mint tavaly. Metszenek a Sárhegy alján Az abasári Rákóczi Tsz csak­nem minden tagja a szövetke­zet 900 holdas szőlőjében mun­kálkodik. Tegnapig 700 holdon fejezték be a metszést. Meg­kezdték a műtrágya szórását is, eddig 200 holdon végezték el ezt a munkát. A szőlőkben folytatják a nyitást is. Húszholdnyi, régi telepítésű szőlőjükből eddig 10 holdat ir­tottak ki. 45 holdra új telepí­tést terveznek, amelynek most a talajelőkészítő munkái foly­nak. 9 millió oltvány közül ed­dig egymilliót oltottak be. Fóliaházakban várja a tavaszt a saláta f' makiári Béke Termelőszö­vetkezet 25 holdas kertészeté­ben szintén szorgalmas mun­ka folyik. Négy hold korai ká­posztát, két hold kelkáposztát, 10 hold langer-paprikát, két hold paradicsomot és 7 hold ké­sői káposztát bíztak a 30 tagú kertészbrigádra. A kelkáposzta telelő palán­táit már kiültették. A korai ká­posztát pedig most helyezik a tápkockákba. Hat fóliaházukban saláta- és paprikapalánta várja a tavaszt. Valamennyien szépen fejlőd­nek. A szövetkezetiek március végére salátát, májusra pedig erős paprikát ígérnek. akkor dolgozott másutt amikor leállították, bezárták a sasvári üzemet. Amikor újra begyújtották a kemencéket, mindig visszajött. Végezni ré­gi munkáját, tanítani a fiata­lokat. Hányból nevelt ügyes, szorgalmas szakmunkást —J nem számolta. Csak a mesteJ reket Kinek adja át a helyét? Talán Hegedűs Jóskának. Fan­táziát lát a fiúban, sokat vár tőle. Jövőre mestert akar fa­ragni belőle! Aztán — mert akkorra lejár a szolgálat — el­búcsúzik a parádsasvári gyár­tól, a kemencéktől. Esztendő múlva nyugdíjba megy az idős üvegfúvó: az egykori sztahanovista, élmun­kás, a szakma és az üzent többszörösen kitüntetett kivá­ló dolgozója. Egy szocialista brigád Munka Érdemrendes vezetője. Lesz mire emlékeznie.;. (gyóni) Gyöngyösi fiatalok immkaverseny- kezdeményezése Felhívással fordultak a gye fiataljaihoz a gyöngyösi kiszisták a tegnapi KISZ-bi- zottsági ülésen. A MÁV Kitér rőgyártó ÜV. kiszesei elhatá­rozták, hogy a IX. pártkong­resszus tiszteletére éves mun­kaversenyt indítanak és felszó­lítják a megye valamennyi üzemi KISZ-szervezetét, kap­csolódjék be a versenymozga­lomba. A kitérőgyáriak védnökségei vállaltak a népgazdasági szem­pontból kiemelt gyártmányok felett. A fiatal mérnökök és technikusok bekapcsolódnak a műszaki fejlesztési terv kiszé­lesítésébe. Üjabb ifjúsági szo­cialista brigádokat szerveznek, A selejtet 20 százalékkal csök­kentik. Különös gonddal segí­tik a fiatal újítók javaslatait^ az újítások értékelését és be­vezetését. 2500 óra társadalmi munkával járulnak hozzá a gyári sporttelep korszerűsíté­séhez. Éberen őrködnek a munkafegyelem felett, az eset­leges hiányosságokra felhív­ják a vezetők figyelmét. A hi­bák kijavításában tevékenyen részt vesznek. A gyöngyösi városi KlSZ-bi- zottság tegnapi ülésén elfogad­ta és a megyei KlSZ-bizottság- hoz terjesztette fel a kitérő­gyáriak versenyfelhívását. wgpgtfJ tuti 1366. március 11., péntek k gyümölcsösök Kétmillió különböző gyű- : mölcsfa borul virágba tavasz- szal megyénk szórvány- és kerti gyümölcsöseiben. És a i gyümölcsösökben már a tavaly telepített 80 ezer facsemete is elkezdi tavaszi életét. Százezer tavaly ültetet málna-, ribizli- tő és 300 ezer szőlöoltvány is várja a jó időt. Az idei telepítéseket segíti a kedvező, tavaszias időjárás. Bő választék — Ä tavasz! telepítésekre öt­fajta alma, hatfajta körte, tíz­fajta őszibarack és háromfajta kajszi facsemetével állunk az igénylők rendelkezésére — mondja Nagy Lajos, a MÉ­SZÖV mezőgazdasági osztá­lyának főelőadója. Ügy hat­vanezer facsemetét jelent ez, melyre az igény csaknem tel­jesen megérkezett. — Ügy hallottuk, hogy a vár laszték nem kielégítő. — Sajnos^ ez így van; Bár a rendelők is sok esetben meg­valósíthatatlan. igénnyel je­lentkeztek. Nemes téli körtét; búzával érő piros almát kér­tek, ilyen fajta pedig nincs. De a választékot mi is bőví­teni szeretnénk. Az őszi telepí­téskor például már 15 fajta al­ma, 11 fajta szilva, 17 fajta körte és 14 fajta őszibarack facsemete között lehet válo­gatni. Reméljük, hogy ellen­tétben a tavalyi kajszi, nyári alma és körte hiányával, idén mindenféle facsemetét adha­tunk a gyümölcsösökbe. Az igényeknek megfelelően — Azt is el kell mondanom, hogy a rendelők igénye nem ■ündig egyezik meg a megye, új „csemetéi” sőt saját érdekeikkel sem. Mi elsősorban nyári gyümölcsfa­csemetéket és bogyósokat ajánlunk kiültetésre, míg a kertek tulajdonosai elsősor­ban téli fajtákat igényelnek. A télieket azonban a tsz-gyü- mölcsösökben nagy számban úgyis termesztik. A telepítés tovább növeli gyümölcsöseinket összefüggő háztáji telepítésekkel pedig korszerűsödik a termelés. A facsemeték mellett 650 ezer tő szamóca; málna, ribizli és 50 ezer szőlőtő is kerül tavasz- szal a földekbe. — Mennyiségileg tehát nagy­jából kielégítik az igényeket És minőségileg? — A minőséggel bizony vol­tak és vannak problémák. Az állami gazdaságok nem mindig a szabványnak megfelelő fa­csemetét adnak át nekünk. A Csányi Állami Gazdaság ta­valyi szaporító anyagai kifo­gásolhatók voltak. És sajnos, a lerakatokban is sok kárt okozott a hozzá nem értő ke­zelés vagy a hanyagság. Új lerakat Egerben A MÉSZÖV Kál. és Hatvan után június 1-én Egerben is megnyitja lerakatát. Az ideig­lenes lerakatok számát pedig csökkentik. — A tavaszi telepítés ideje közeledik. De a fatisztogatás, növényvédelmi munkák már folynak. A szövetkezetek per­metező brigádokat szerveznek, elkészített permetlével kölcsö­nözhető permetezőgépekkel se­gítik a kertek gazdáit. A tavaszi telepítéssel új fa­csemeték kezdik meg „termé­keny” életüket. Gazdagodnak a kertek és az emberek. (f. P.)

Next

/
Thumbnails
Contents