Népújság, 1966. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-11 / 59. szám
Szép völgy falujában — Ki itt a tanácselnök? — Magam vagyok az... Mosolygó, magas, szőke férfi. Épp a permetezések menetrendjét megbeszélni indulna a földművesszövetkezetiekhez. Kerékpárját a téglakerítésnek támasztja, s visszafordul egy vallomásra. * Mátraballa 'kis falu egészen á megyehatár szélén, magas dombokkal körülvett szép völgyben. A faluban huszonkét utca, 344 ház, négyszáz családdal. Küllemre olyan, akár a többi hegyközi emberlakta hely: sok az új ház, de találni még régieket is. A házak körül kisebb-nagyobb kertek, a nedvességet páráztató napsütésben itt-ott már a virágoknak, veteményeknek készítik a föld- ágyakat. Távolról monoton zúgás: traktorok szántják a szövetkezet tábláit. Azután vonat- fütty, autóbuszok dudálása — ingázók népesítik be az utcákat, azok, akik naponta tesznek hosszú utat lakásuk és munkahelyük között. A falu kevés híján 1300 lelket számlál. Az emberek nagyobb része (53 százalék) az iparból él; a lakosság 30 százalékának megélhetését a mezőgazdaság biztosítja. A falu több mint négyezer holdas határából 2800 az Üj Barázda birtoka. A szövetkezet hat éve szerveződött, s nem könnyen, hiszen nagyparaszti gazdaság itt nem akadt, csak közép- és kisparaszti birtokok, s ezek tulajdonosai, mint másutt is, erősen idegenkedtek a szövetkezeti élet kötöttségeitől. Utóbb az ernye- detlen munkaszeretet felülemelkedett a lelki grádusokon, S jóllehet igen kevesen vannak a 2300 holdas területhez, alig 150 ember — s ebből is 87 az asszony! — önerejükből jutottak oda, hogy idén már 37 forintot ér egy munkaegységük. Anyagi emelkedésük útja: kertészet, gyümölcs, határozott irányú állattenyésztés. Az anyagi emelkedés útját korántsem mondhatjuk persze biztonságosnak ... Tavaly szerződésben vállalták például a zöldségellátás biztosítását, s annak, hogy többet termeltek, csak a kárát látták: nem vették át, a nyakukon maradt... A gyümölcs? Idén még csak a málnára számíthatnak; az almás első 20 holdja majd 1969- ben fordul termőre... Határozott irányú állattenyésztés? Nincs elég férőhelyük, nem tudnak szaporítani. Rell-e magyarázni, mennyire értékes és becsülendő eredmény a munkaegységenkénti 37 forint? * Mátraballa mai társadalmi képe árnyalt, differenciált. Forgó László vb-elnök mondja: — A mi községünkben ma már több az olyan család, amelyből — főként a fiatalok! — az iparba járnak; és kevesebb, amely csak a mezőgazdaságból él. De legtöbben kitartanak a föld mellett. így jobban járnak. A gyár, a bánya, a vasút, az erdészet fizetést ad, a termelőszövetkezet pedig különböző terményeket. S a háztájiban is megterem ez, az... A mátraballaiak paraszti jövedelemmel, munkabérrel és kettős jövedelemmel rendelkeznek. Az ilyen megoszlás előnyös, de egyszersmind hátrányos is. Az Űj Barázdának hátrányos, hogy az emberek nagy többsége az iparba viszi munkaerejét. Előnyös viszont, hogy az emberek nemcsak fizetést hoznak a családba, hanem magasabb igényeket is — igényességet a ruházkodásra, az érdeklődésre, a szórakozásra, a művelődésre, a lakások berendezésére. Az igényességnek is vannak azonban árnyoldalai... — Tizenöten járnak a nyolcadik osztályba, mindenki szeretne tovább tanulni, ez helyes dolog. De nem akarják választani a mezőgazdasági pályát, ez helytelen. Régebben családonként sok volt a gyerek, most egyre kevesebb gyerek születik, csökken a szaporulat. A fiatalok, akik az iparba járnak, idehaza, a faluban, nem kapcsolódnak be a kulturális munkába. Van pénzük, s azt mondják, oda megyek, ahová akarok, a pénzemen úgy szórakozok, ahogy nekem tetszik. * Régi, megsárgult iratok a falu múltjából... Úrbéri peregyezség 1886 szeptemberéből. S egy korábbról származó ..papírnyelv” a falu földesurainak, birtokosainak, s azok zselléreinek és jobbágyainak listájával. A zsellérék és jobbágyok 1718-as listáján ezek a nevek sorakoznak: „Forgó Péter, Forgó Ignácz, Thót Gyurka, Vanó Mátyás és Mihály, Oláh Mátyás, Karnyis Albert, Csáki János, Szabó István.” A zsellérek és jobbágyok listája élén a mai tanácselnök, Forgó László ősei. A 47 éves utód szabad idejében — bár nagyon kevés szabad ideje akad — faluja történetét kutatja. Tőle tudom, hogy Mátraballa valamikor híres főúri vadászterület volt, s az ősi falu neve is kurtább, egyszerűbb volt — Barla. Az erre vonuló török hadak a falu házait nagyobbrészt lerombolták, pedig lakott itt kádi is — úgy tartja a néphit, hogy a piactéren ma is meglevő (?) ház a kádi háreme volt. A néphit, a mondák helyett valóságosabb bizonyíték: a kultúrház építésének földmunkái során, vörös vályoggal tapasztott, égetett, török időkből való búzaveremre bukkantak. (Kár, hogy a vermet egyszerűen betömedékel- ték!) Még sok mindent mesél a fiatal tanácselnök — a ma is élő szokásokról, hagyományokról, a díszes népviseletről, amelyből ma már keveset látni, s az is a múltnak csupán visszacsillanó fénye. Mutat egy géppel írott feljegyzést, a közeli múltból: „A község fejlődése érdekében igen hasznos volna kultúrház. egészségház és fürdő létesítése; iskola építése, ifjúsági és felnőtt könyvtár, villany bevezetése, ezzel kapcsolatban rádió olcsó beszerzése. Mondható, hiányzik minden, amit a XX. század műveltsége megkövetel." Itt vagyunk hát újra a mában. S a mindennapok krónikása így összegezhet: van kultúrház, 3 tantermes iskola, villany, rádió, könyvtár, de televízió is — egyszóval minden, „amit a XX. század műveltsége megkövetel”. A gondok, óhajok és vágyak ma más természetűek Mátra- ballán: több szakképzett pedagógusra lenne szükség, cipészre is, húsboltra is. Javításra szorul á kenyérellátás, és baj hogy nincs szódavíz! Megoldják ezeket a gondokat is sorban azok, akiknek ez a dolga a szép völgy falujában, Mátra- ballán. Pataky Dezső Két megye győztese (Foto: Szabó Lajos) Március 9—10—11-én háromnapos cukrászversenyt rendeztek Mezőkövesden, a Borsod és Heves megyei földművesszövetkezeti cukrászok között. A versenyben megyénket öt cukrász képviselte. A szakemberekből álló zsűri döntése alapján díszmunkából első helyezést Pádár Pál hatvani szövetkezeti mestercukrász ért el. Ugyancsak Heves megyei cukrász nyerte a napi készítmények versenyét, Asztalos László, a hatvani Rózsa cukrászda dolgozója. Képünkön Pádár Pál, első díjat nyert munkájával. Gyöngyösi specialitás ? Határozottan sem pro, sem kontra nem merjük állítani, hogy csupán gyöngyösi jelenséggel találkoztunk. Döntsék el! Történt, hogy a művelődés- ügyi osztály érdeklődött a vállalat igazgatójánál a dolgozók kulturális élete, tevékenysége felől. Mire a következő választ kapta: — Nem feledkezünk meg a kötelességünkről. Dolgozóink műveltségének fokozását politikai feladatnak tartjuk. Negyedévenként behívatjuk a kultúrfelelősöket, határozottan megmondjuk a véleményünket, keményen megbíráljuk, nehogy lazítson. Hiába, kézben kell tartani az embereket. Igen, kézben kell tartani az embereket. Az igazgató következetesen képviseli ezt az elvet. Negyedévenként jól összeszidja a kultúrfelelőst, mert neki szívügye a vállalat dolgozóinak szakmai és politikai továbbképzése. Ez is segítség. Gyanítjuk, hogy a kultúrfelelős sem méltányolja kellőképpen az igazgatói példamutatást. Érthető ez? Egy másik vállalatnál már kissé nehezebb dolga volt a népművelési felügyelőnek. A kultúr felelőssel szeretett volna beszélni. — Kérem, semmi akadálya, mindjárt szólunk X.-nének, jöjjön be az irodába. Egy perc sem telt el, X.-m& már ott is volt az irodában. — Mi tetszik? — kérdezte csodálkozva. — A kulturális munka felől szeretnék érdeklődni. — Miért tőlem? Némi idő után, kérdések és ellenkérdések következtében kiderült, hogy X.-né nem azonos a kultúrfelelőssel. Akkor Y.-nét hívatták. Az csak természetes, hogy ö sem vott azonos. Z.-nével hasonlóképpen jártak. Szórakoztató játék kezdődött ekkor, amit ta- lálósdinak nevezhetnénk él. Az eredmény azonban nem maradt el, a kollektív összefogás gyümölcseként mégiscsak sikerült kideríteni a vállalat kultúrfelelősét. Ez volt a tévedések vigjA- téka? Mindegy. Az viszont bizonyosnak mondható, hogy ezek után a következtetésünk helytálló: egyik vagy másik gazdasági vezetőnk még nem látja teljesen a termelés és a műveltség közötti szoros ösz- szefüggést. Ha mi megértőek vagyunk is, az életről már aligha mondhatjuk ugyanezt. Igazi mindig voltak, akik csak a maguk kárán tudtak tanulni. Sajnos. Maradjunk azonban optimisták, bízzunk a fejlődés lehetőségében. Tapasztalataink is erre intenek bennünket. (g. mól—) ÉRDEKLŐDŐ FIATALOK Szakdolgozat a bányáról Átugrotta a keskeny árkot, talpa alatt kettéroppant a sza- márkóró tüskés törzse. Tétova léptekkel helyet keresett, ledűlt a fűbe. Kezét a feje alá tette, nézte az eget. Csend volt, fűszálak zizzenése, bogarak zümmögése alkotta csend. Lassan megnyugodott: oldódni kezdett a torkában érzett keserűség, enyhült a gyomrát szorító görcs. Két év, s most ez a délelőtt! Hányszor gondolta, veszni hagyja az egészet A pénz izgatta a legkevésbé, sokkal inkább az, olyat csinált amiből világszabadalom lehet. Sehol sem gyártanak ilyen olajfúvó berendezést. Egy-egy kemencénél negyed- milliós megtakarítás. Azt hitte, két kézzel kapnak utána. Kerényi keserűen mosolygott: — Öregem, te nem ismered a dörgést) — Sokszor belátta, Kerényi igazat mondott A kutatósok négy éve kísérleteztek ezzel a fúvóval, s akkor jön egy nyálasszájú 4 JíUiMÜtSM, Uniti, március il„ péntek üzemi mémököcske, aki három éve még a szigorlatoktól cidrizett, s azt mondja: én megcsináltam. Marakodásba fúlt az első tárgyalás, már nem is figyeltek rá, már szó sem volt az olajfúvójáról, a részvevők egymást rágták. — A kutató majd kipróbálja. — Nekünk ehhez nincs pénzünk. — A tröszt nem vállalhatja. — Miért nem? A trösztnek mindenre van pénze. — Persze, kaparja ki a kutató a gesztenyét .. Nem értette. Akkor. Két év alatt megtanulta. A kutató haragszik a trösztre, mert az a pénzéért látni akar valamit. A tröszt a kutatóra, mert csak anyagiakban szólhat bele az ügyekbe, a kutatási témákat illetően nem. Mindkettőjükre dühös a gyártó vállalat, mert az exportáltatok korszerűbb megoldást követelnek. Leült egyszer, hogy. mint valami családfát, felrajzolja ezt a bonyolult, szerte ágazó, s kétségbeejtően kiismerhetetlen valamit. Nem boldogult vele. Két éve ment rá. Hányszor ült asztal mellé, nem azért, hogy valami újat alkosson, hanem: írásban védje, magyarázza azt, ami már megvan, s aminek sikeréhez csak néhány, őszintén jót akaró mondat kellene. Ha magában áll, régen belefárad, de a többiek nem hagyták. Még a „keserű” Kerényi is noszogatta, Józsi bácsi meg: — Ne hagyjad, édes fiam! Ha akarod, én elmegyek veled a párthoz, be a központba, s megmondom, amit veled csinálnak, az oltári nagy disznó- ság! — Nem ment sehová. Minduntalan azt magyarázta, hogy nem róla van szó, hanem egy új műszaki megoldásról, amivel dollármilliókat kereshetne az ország. Amivel űj piacokat szerezhetnének. A tárgyalásokon, az elsőn, a harmincadikon, az ötvenediken, mégis az sütött ki a tekintetekből: „Nagy pénzt akar felmarkolni a srác!” Előálltak maguk kinevezte szaktekintélyek, akik percek alatt elvesztek az rajzok útvesztőiben. Mások hümgettek, s közben az járt a fejükben: pont én vállaljam a felelősséget? Egyetlen ember mondta: — Ez hihetetlenül nagyszerű dolog. — Mosolygott rá, hosszú ideig rázta a kezét. Többet nem látta, a következő tárgyalásra más jött helyette. Két év. És a végén az a kicsit pimasz, elkeseredett hangú levél a miniszternek. Maga is meghökkent, amikor két nap múlva behívták. A titkár azt mondta: húsz pierce van. Két óra múlva jött ki a minisztertől. Lesütötte a tekintetét, annyian ültek dühtől vörös arccal az előszobában. Ugrálni tudott volna akkor az örömtől. Gyorsan, elfogyott. Hét hét után, s semmi. Ügy látszik, ehhez még a miniszter is kevés? A hiú törpék dzsungele erősebb? És ma délelőtt mintha teljesen új emberek jöttek volna. Ügy tettek, mintha először látnák. Akik eddig fennséges magasságból önözték, most a nyakába estek. Nem tudta, mi történt az elmúlt hetekben, de úgy érezte: „félik az ostort”. Ö otthagyott minden rajzot, számítást a miniszternél. Hányadik példány volt már az! Mennyi könyörgés, amíg szívességből megcsinálták a fénymásolást! És mennyi alkalom, hogy azt nézzenek meg a rajzain, amit akarnak. A dosszié most ott pihen mellette a fűben, benne egy háromsoros, mégis meleg hangú levél. Az utolsó mondatát ismételgette egész értekezlet alatt: „Remélem, ma délelőtt már visszatér a jókedve.” Visszatér? Nézte a mosolygó arcokat, a bólogatást, a túlontúl nagy egyetértést. Egy csapásra mindenki a támogatója, barátja lett. Józsi bácsi szavait suttogta: — „Fafejűek, fafejűek...” Mindegy már. Két hónapon belül legyártják a nullszériát, ez a lényeg. A miniszterhelyettes nagyon szűkszavúan osztotta ki, ki mit csinál. Azonnal jegyzőkönyvbe diktálja a határidőket, a "felelősöket. Győzött? És ha nem ír a miniszternek? Vagy ha ott a titkár nem adia be a levelét, hanem elküldi a trösztnek? Ó, Józsi bácsi, hát lehet, hogy ennyien vannak a fafejűek? Rimánkod- nia kell annak, aki nem magáért, valóban másokért csinált valamit? Lassan mégis elömlött benne az öröm. Félrehajtotta a fejét, fűszál csiklandozta meg az orrát, letépte, rágni kezdte. Újra a mai délelőttre gondolt, s nem is érezte, milyen keserű I a fűszál. chm t)OM Mészáros Ottó A VADÁSZ ALMA Hogy érthetőbb legyen: papírt, ceruzát keres elő, és „skiccel”. Aztán a dolgozat másod- példányát mutatja, számokkal bizonyít: — Az idei tervek szerint csaknem hétszáz méteres vágatot kell biztosítanunk. Ha csupán az anyagot tekintjük: a £21 biztosító garnitúránál 333 ezer forintot takaríthatunk meg. . ! A fenntartási munkák béréből pedig százezret. Az elképzeléseim szerelt biztosítók elkészítési ideje ugyanis legalább egyharmadával csökkenne. A zwikauinál harmincöt centiméterrel kevesebb meddőt, főtét kellene szedni, az elleníves biztosítóknál pedig a tömedékelést csökkenthetnénk jelentősen ... A körzeti bányaműszaki felügyelőnek tetszik a gondolat... I A munkaadó gyöngyösi XII- es akna főmérnöke is jó véleménnyel van Kiss Gábor bányamérő technikus szakdolgozatáról. Egyebek között így ír róla: „... A gazdasági fejtegetések megfelelnek a valóságnak, a szakdolgozatban ismertetett biztosítási módot üzemünk területének nagy részén lehet alkalmazni ...” 'k — Beadtam újításnak is. — Hányadik javaslata ez... ? < — Még csak a harmadik ... Tíz esztendeje végeztem el a < miskolci technikumot. Sokáig „csendben voltam”: ismerked- ■ tem a gyöngyösi bányával. Tapasztalatokat gyűjtöttem. Most i már vannak elképzeléseim, s néha-néha merek jelentkezni... Három éve adtam be első újí- < tásomat. A TH-val biztosított ■ vágatok pallóbélelését akartam műanyag lemezzel helyettesíteni. Nem sikerült megvalósítani ... A másodikat, a vándor zsompot elfogadták ... A harmadik sorsát kíváncsian figye>- lem. Váix>m a döntést... — Mi foglalkoztatja mostanában? — Elsősorban a mindennapi munkám... Átmenetileg kevesebben vagyaink a mérőcso» portban, a hiányzó kolléga helyett is dolgoznunk kell... Van ugyan egy újabb tervem is, de arról talán még korai szólni: a következő pályázatra szeretném beadni. Az eddigieknél hasznosabb újítás. A frontfejtést teljesítményt szeretném vele növelni... Kidolgozása alapos, komoly munkát követel, úgy éreztem, hogy egyedül kevés lennék hozzá: társ után néztem. Kárer József gépész- technikus szívesen csatlakozott .... Ha sikerül, jövőre töb- oet is mondok róla... ★ Idei szakdolgozatára, benyúj- »tt újítására még nem kapott rálaszt —, de máris egy másik foglalkoztatja napi munkája, nozgalmas - társadalmi elfog- altsága, s nem utolsósorban igyesztendős kisfia nevelése mellett. Mert szakmája fogva artja a fiatal technikust, kőéi cző feladataihoz újabbakat lilctál. Mesterségét nem örökölte — •supán távoli rokonai vallják magukénak a bányászmunkát -, hanem tanulta. S ha már így választott — gondolja — emberré válik. ★ Kiss Gábor a KISZ aranyko- zorús jelvényének tulajdono- a. Nem kapta ingyen.,. (—ni) A KISZ által kezdeményezett „Kiváló ifjú mérnök, Kiváló ifjú technikus” mozgalomba az idén is több Heves megyei fiatal kapcsolódott be. A pályá- I zók szakdolgozatokat írtak, számos hasznos ötlet felvetésével, különféle újabb módszerek kidolgozásával keresték a korábbinál tökéletesebb, gazdaságosabb munkát. * — Én a zwikaui és a nyomott elleníves vágatbiztosítók egyszerűbb elkészítését dolgoztam ki... Az előbbiek jelenleg háiorn nagyobb darabból tevődnek össze, de elképzelésem szerint kettő is megtenné. S az utóbbi, négyrészes biztosítót is el lehetne készíteni három darabból ...--------------------------™----------í
