Népújság, 1966. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-09 / 57. szám

Jk prédikálók Ú| automata a diódák gyártásához A agy gyerekek Valaki arról pa­naszkodott, hogy mi­felénk túlságosan sok a gyerek. Lehetséges, a panasznak van némi alapja, de szerintem a dolog lényege nem a születések számának nagyságában rejlik, hanem: a már meg­született gyerekek kö­zül sokan nem akar­nak felnőttekké válni. Ez persze nem azt je­lenti, hogy nem öreg­szenek, hanem a kis gyerekek egyszerűen nagy gyerekekké vál­nak, röviden úgyneve­zett N. Gy.-ké. Az ilyen gyerek külsőleg semmiben sem különbözik a fel­nőtt embertől. Leg­gyakrabban az erejük teljében lévők között található. A felnőtt komolyság látszatát olyan mértékig meg tudja őrizni, hogy je­lentős beosztásba ke­rül, megnősül, vodkát iszik és — határoza­tokat hoz. Csak né­hány óráig szükséges figyelemmel kísér­nünk, s megállapít­hatjuk: gyerek. Szeszélyes, álland.óan nagyon akar, vagy nem akar valamit. Általában azt kívánja, hogy szórakoztassák, dédelgessék, a tenye­rükön hordják, tiszte­letére banketteket ren­dezzenek, s rajongja­nak érte. Komolyan dolgozni nem akar, de a többieket sem hagy­ja békén. Hóbortjai állandóan változnak. Lehet, hogy kedden még szórakoztatja va­lami, de szerdán ugyanerre már azt mondja: „fuj, ez csú­nya”. Sajnos, a kor­szerű pedagógiai el­vek szerint nem sza­bad ellentmondani. a gyereknek, mert könnyen megsértő­dik . .. Természetesen a nagy gyereknek is szüksége van játékok­ra. Az még nem nagy baj, ha ezek ártatlan játékok, például tele­vízió, vagy kevésbé felelősségteljes beosz­tás. Léteznek azonban olyan gyerekek is, akik „átejtéssel” szó­rakoznak. Ismerek sze­mélyesen ilyen „cse­metét”, aki családot alapított, majd kis­gyermekük született, bizonyos ideig felnőt­tet játszott, aztán is­meretlen helyre távo­zott. Többet nem ad élet jelt magáról és nem küld pénzt az olyan vidáman meg­kezdett játék folytatá­sához. Csak bátorkod­jék valaki azt mon­dani, hogy ez egy kö­zönséges csirkefogó! Ugyan! Ez egy nagy, „igéző” gyerek. Az „igéző” szó talá­lóan különbözteti meg a nagy gyereket a gazembertől, a csirke­fogótól, vagy a mun­kakerülőtől. Kölcsön­kér pénzt é$ nem ad­ja vissza, vagy hallat­lan mesterkedéssel ki­játssza az illendőség legelemibb szabályait, de mindezt ..igézőén” teszi. Ha valaki elkezdi valaminek az építését és hirtelen abbahagy­ja, vagy ok nélkül nem írja alá az önök­nek szükséges iratot, vagy bújócskát játszik az ügyfelekkel, ne sér­tődjenek meg. önök csupán egy nagy, sze­szélyes gyerekkel ta­lálkoztak. Ne tartsanak érzé­ketlennek, de nem tu­dom elviselni ezeket a „csemetéket” és job­ban szeretem azokat a felnőtt férfiakat, akik —, ha találkozót be­szélünk meg — megje­lennek, ha. megígér­nek valamit, tartják a szavukat, és a meg­kezdett munkát fel­tétlenül befejezik. Jobban szeretem az unalmas, színtelen embereket, akiknek nincsenek gyermeki, „igéző” tulajdonsá­gaik. Ti pedig, „igéző” szeszélyes N. Gy.-k, mars aludni! Fordította: Szénást Mária A dióda egyik alapvető követelménye, hogy a wolframtii és a germánium-kristály érintkezése megfelelő legyen. Ezért a wolframszálat hegyezni és hajlítani kell. A korábban gya­korlatilag kézzel végzett munkát néhány nap óta egy nyugat­német gyártmányú automata gépre bízták, melynek használata nagy segítséget jelent a Pipishegyen. Képünkön Rozsnyó Sándor, a gyöngyösi Izzó művezetője, amint az új gép mun­káját ellenőrzi. (Adamik Miklós felvételei Igen, róluk van szó, a vizet prédikálókról, s bort ivókról. Azokról, akik másként beszél­nek, mint ahogy cselekedeteik rendjét szabják. Azokról, akik önzetlenségről szólnak, de ön­maguknak máris megadják a felmentést. Róluk, de — kik ezek? A kisváros gimnáziumának tantestületében jókora vihart kavart az egyik fiatal, szóki­mondó kolléga: tantestületi ér­tekezleten tette szóvá, hogy néhány tanár — és név szerint is megnevezte őket — a taní­tási órákon a korszerű termé­szettudomány álláspontját kép­viseli az élővilág, s benne az ember fejlődéséről, ugyanak­kor az istentiszteletek buzgó látogatója is. Kétarcú maga tartásuk egyike híján van az őszinteségnek. Ez pedig nem­csak lelkiismeretükkel, tanít­ványaikkal is lehetetlen hely­zetet teremt. Jogos a kérdés: hisznek-e a gyerekek az ilyen pedagógusnak? Ritka példa ez: igen sok­szor szó nélkül marad a tetten ért farizeusság, a szavak és tettek különbözősége teremtet­te álszentség, mindaz, ami a prédikálókat jellemzi. Mégis, a ■ környezet, a munkatársak, a barátok előtt csak ideig-óráig maradhat rejtve a prédikáló kettős élete, de ha leleplező­dik, követi-e a feddő, számon- kérő szó? Félreértett tapinta­tosság, félremagyarázott — és ezért álhumanitás, a közöm- ; bösség diktálta, „semmi közöm hozzá”; ide nyúlnak a hallga­tás gyökerei. És még egy: igen sokszor az emberek nevelésé­hez szükséges türelmet fogják Öt év sz 64 milliós b növekedés Lezárult a második ötéves terv időszaka és amint ilyen­kor szokás, minden vállalat, intézmény, termelő üzem el­készíti saját munkájának mér­legét. A füzesabonyi járás ter­melőszövetkezeteinek termelé­si, gazdasági eredményeiről készített számadást a járási ta­nács mezőgazdasági osztálya. 1961-ben a második ötéves tervidőszak kezdetén mindösz- : sze 69 erőgéppel dolgoztak a . járás szövetkezetei a jelenlegi : 356-tal szemben. Akkor egy- ■ egy traktoregységre 1000 hold • szántóterület jutott, jelenleg ; 130 hold jut egy erőgépre. A tervidőszak kezdetén mindösz- sze két tehergépkocsi volt a szövetkezetek tulajdonában, jelenleg már 20. Jelentős beruházásokkal. 1 számtalan új létesítménnyel gyarapodott ez idő alatt a sző- : vetkezetek vagyona, amely a . termelőmunka jobb, korsze­rűbb feltételeit teremtette meg. Öt év alatt 64 millió fo- , rintos beruházást valósítottak | meg, ebből 53 és fél milliót az < állam hitel formájában boesá- < tott a szövetkezetek rendelke- < zésére, 10 és fél millió forint- < riyi beruházás pedig saját erő- < bői történt. Felépült ezekből > 11 tehénistálló, 25 növendékig- > tálló, 9 borjúnevelő, 15 sertés- > fiaztató, 18 hizlalda, ezenkívül > a kisebbekkel együtt összesen > 285 új létesítménnyel gazda- > godtak a termelőszövetkezetek. > Nem maradt el az állam tá- > mogatása sem, és vi,ssza nem > térítendő hitelek, támogatások > révén évente átlagosan 8—9 < millió forintot kaptak a sző-1 vetkezetek, amelyet itatásos < borjúnevelésre, üszőnevelésre. < legelő és talajjavításra hasz- < náltak fel. • Az állam támoga- | tása kedvező hatást gyakorolt í a szőlő- és gyümölcstelepíté- < sekre is, mivel öt év alatt kö- < zel négy és fél milliót biztosi- < tott erre államunk. A fenti s összegből 200 hold szőlőt tele- < pítettek Aldebrő, Feldebrő és > Tófalu községek termelőszö- s vetkezetei, újabb egymillió fo- > rintos állami támogatással pe- < dig 110 hold új telepítésű gyű- S mölcsöst létesítettek. > A beruházások és a szövet- > kezetek együttes erőfeszítései | következtében tovább javult a > mezőgazdasági termelés min-1 den technikai feltétele és 12— 4 14 százalékos termésű övék <=- | dés mutatható ki. Számszerű- | leg sikerült teljesíteni az állat- S tsairésztés ötéves tervének já- < fel úgy, hogy az határtalan, feladva ezzel a nevelés leglé­nyegesebb tényezőjét, az őszin­te, s ezért segítő kritikát. A kisközség közelmúltban felmentett tanácselnöke öt éve töltötte be tisztségét. Jól dol­gozott, s az első két esztendő­ben valóban úgy ment min­den, mint a parancsolat. Di­csérték a megyénél, a járás­nál, kitüntetést is kapott. A siker olykor elhomályosítja a, realitásokat: úgy hitte, ő most már többet, talán mindent megengedhet magának. Beszél­ni azután is úgy beszélt, mint addig, csak — másként csele­kedett. Tanácsülésen szépen hangzó szavakat mondott ar­ról, hogy a falu termelőszövet­kezetében a traktorosok sűrűn néznek a pohár fenekére, de maga — nem egyszer, nem kétszer — délben ment be hi­vatalába. akkor is az éjszakai italozástól kótyagos fejjel. Be­széltek róla, de senki nem szólt — neki! A kisebbet na­gyobb bajok követték: a iár- latlevél-kezelőt felelősségre vonta, mert húsz forint értékű nyomtatványnak nyoma ve­szett, maga azonban semmiről sem volt hajlandó elszámolni. Ekkor már az egész falu azt rebesgette, hogy ennek nem lesz jó vége. A mind hamisabb hangú prédikálót azonban senki nem rázta meg; állj, ne tovább! És az az ember, aki sok szót vesztegetett tisztes­ségre aki úgy hitte, neki csak beszélni, követelni a dolga, vé­gül hozzányúlt a közös pénz­hez, ekkor — s csak ekko”! — telt be a pohár, leváltották, törvény elé kerül. A tanulság ámokban eruhózós — 14 sz — Több a szakké rási mutatóit s ma már hét és féi ezer szarvasmarha, 13 és fél ezer sertés, ebből 1500 anyakoca, 8 ezer juh, 1200 ló és 18 ezer törzEbaromfi van többek között a járás termelő- szövetkezeteiben. Sokat javult és fejlődött a termelőszövetkezeti tagok és vezetők szakmai képzettsége, hozzáértése. 1961-ben a 43 ter­melőszövetkezeti elnök közül csak 9 rendelkezett szakkép­zettséggel, ma a 21 elnök közül csak ötnek nincs szakképzett­sége. Többségében szakképzett főkönyvelők. mezőgazdászok, végzik a szövetkezetek szak­mai vezetését, irányítását, A mezőgazdászok közül hatan egyetemi, kilencen technikumi szintű végzettséggel rendel­keznek, hatan pedig egyéb kö­zépszintű végzettséget szerez­tek. A 20 főkönyvelő közül 12 mérlegképes, a többi nyolc pe­megfogalmazása felesleges; ha nem ennyire „türelmesek”, nem ilyen szemet húnyók ' a falu választói, juthatott volna eddig az ügy? A gyermeket vigyázza a szü­lő: rajtafogja apró füllentése­in, mert tudja, ha ezt elmu­lasztja, csemetéje rákaphat a hazudozásra. Miért eshetne!:, esnek más, enyhébb elbírálás alá felnőtték? A közmorál — mint elv — tőlünk idegenként elveti a kétarcú magatartást, elítéli a prédikálókat. A köz­morál — mint mindannyiunk által megvalósított gyakorlat — igen sokszor bátortalan, nem harcol igazáért, nem lep­lezi lé azt, ami torz, rossz, ami visszahúz. A közmorál — s alatta a szocialista erkölcsöt értjük — nem magától való va­lami, győzelme sem automati­kus. A társadalom egészéneik erkölcsi arculatát — az alapot jelentő gazdasági tényezőkön túl — maga a társadalom for­málja, szabja meg. Gazdasági- társadalmi alapjainkat tekint­ve erős, s mind szilárdabb a szocializmus; az emberek egy­más közötti kapcsolatában, s az egyén magatartásában, fel­fogásában. nézeteiben, sok még az olyan, ami a múltra utal Akkor a prédikáló még ügyes­nek is számíthatott, ma anaík- ronisztikus. És ez az, ami.meg- számlálja napjaikat. Társadal­milag válnak lehetetlenné, ide­jétmúlt figurákká. Ezt a folya­matot gyorsítja meg a társa­dalom — mi, mindannyian —, ha ezt személyre szólóan is tudtukra adjuk! (m) I :áza!ékos termelés- ípzett vezető dig rövidesen megszerzi ezt a képesítést. Jó utakon halad a termelő­szövetkezeti tagság szakmun­kásképzése is. 1961-ben mind­össze 17-en kaptak szakmun­kás-bizonyítványt, tavaly ez a szám már 174 volt. A felnőtt szakmunkásképzés keretében öt év alatt 753 termelőszövet­kezeti tagot képeztek ki' va­lamilyen termelési ág ismere­tére. A tények és számok bizo­nyítják a fejlődést és igazolják azt, hogy a második' ötéves terv időszakában lerakták és megteremtették a termelőszö­vetkezeti mozgalom szilárd alapjait. Mindez biztosítéka annak, hogy a III. ötéves terv időszaka a füzesabonyi járás­ban is újabb lépés lesz a ter­melőszövetkezeti mozgalom to­vábbi fejlődéshez. Cs. 1. őt, fürdőt i maguknak ségük félszázezer forintra rúg! Most, hogy nap nap után be­lépnek az ajtaján, ruhát válta­nak a szekrények előtt, s ma­guk mögött hagyják a munka verítékét, szennyét — újra meg újra büszkén nyugtázzák: mi építettük, magunknak. Elé­gedetten állapítják meg: jó gondolat volt! — A régibe irtóztunk be­menni. .. Ez már persze, egé­szen más! — magyarázza egy­szerű szavakkal egy fiatal esz­tergályos. TAG AS ÖLTÖZŐK. Mellet­tük a mosdó: a falon porcelán kagylók, hideg-meleg vízzel, arrébb tizenöt tusoló. A föl­dön műanyag „szőnyeg” — színes lábrácsok sora. — Nem hiányzik talán már innen semmi?! — Szó ami szó: jól elférünk, még üres szekrények is van­nak — mondja egy öntő az öl­töző ajtajánál. — De a szek­rényeket azért másképp is mé­ÍEZOIV szetes többlet csökkent, több üzletben el is maradt a fagy­lalt, a kávé és a sör árusításá­ban. Ebben az évben már két esetben kellett árdrágítás miatt eljárást indítaniuk a vállalat vezetőinek. Az elsoroltak világosan meg­mutatják azokat a területeket, ahol fokozottabb ellenőrzés szükséges. Mert amennyire igaz, hogy a vendégek a figyel­mes, kulturált kiszolgálást nagy elismeréssel nyugtázzák, ugyanúgy igaz, hogy a vissza­élésekre is erőteljesen reagál­nak. A bizalom elvesztése pe­dig a vendéglátóipari vállalat forgalmának csökkenésében követhető nyomon. Az ősz folyamán megnyílik Gyöngyösön a déli városrész­ben az új vendéglátó kombi­nát, amelyben zenés presszó is működik majd. Kérdés, mi történjék az ettől egy utcá- nyii’a levő mostani kisvendég­lővel és presszóval? Szükség lesz-e rájuk? Célszerűnek lát­szik ezek felszámolása, hiszen a szabó és a cipész részlegek teljesen hiányoznak az új vá­rosrészből, valószínű szívesen átvenné a felszabaduló helyi­ségeket a ktsz. Az itteni la­Űj öltöz — VALAMIKOR itt öltöz­tek, tisztálkodtak az emberek — mutatja Kapaló Sándor, a Heves megyei Vas- és Fém­ipari Vállalat igazgatója —, de az épület statikailag nem volt biztonságos, s így másutt kel­lett hely után néznünk... Nem nagyon válogathattunk, kény­telenek voltunk megelégedni az alagsor nyújtotta lehetősé­gekkel. Néhány hete végleg ítthagy- ták a föld .alatti nyomasztó emlékeket, világos, tiszta, új épületbe költöztek a munká­sok — emberi körülmények között feledik a hosszú évek mulasztását. Meg a napi mun­ka gondját, fáradságát. A VÁLLALAT 150 szemé­lyes, korszerű férfi, női für­dőt és öltözőt épített, csaknem kétmillió forintos költséggel. A munkából — 1 a kőművesek mellett — részt kértek a töb­biek is: az öntők, lakatosok, forgácsolók. Társadalmi segít­a s: A VENDÉGLÁTÖIPARI sze­zon még csak ezután kezdődik. Különösen a Mátravidéki Vendéglátóipari Vállalat ré­szére, hiszen tevékenységük jelentős részét a hazai és a külföldi turistaforgalom köti le. Kérdés, hogyan készült fel a vállalat az új idényre, mi­lyen intézkedésekkel biztosítja a jobb, kulturáltabb vendég­látást. Az előrelátó tervezéssel nincs baj. Elkészítették az intézke­dési tervüket, aminek összeál­lításához kikérték a dolgozók, az üzletvezetők javaslatait is. A termelési tanácskozás előtt kisebb körű megbeszéléseket tartottak a társadalmi szervek bevonásával. A szakmai érde­keltség fokozására a réteg- szakköröket alakították ki, kü­lön a szakácsok, a felszolgálók, a cukrászok, az üzletvezetők részére. A szervezés tehát alapos, ennek következtében a ven­déglátás színvonalának emel­kedése is várható. Igaz, az elmúlt évi forgalmi tervet csak 96 százalékra si­került a vállalatnak teljesíte­nie, de a gazdasági tervüket ennek ellenére is több mint két százalékkal múlták felül. A még jobb eredmények lehető­sége még nem kizárt, elég csak arra rámutatnunk, hogy az indokolatlan költségek je­lentősen megnövekedtek ta­valy, bár csökkenteniök kel­lett volna az előző évhez vi­szonyítva. A szállítási, a villa­mos energia- és a fűtési költ­ségekben kell ésszerűbben gaz­dálkodtok, mivel erre lehető­ségük is van. TÁV ADY MEGNŐTT a lel­tárhiányok száma és értéke is, ugyanakkor a várható, termé­ípítettek retezhették volna! Ügy, hogy benne elférjen a nagykabát is. Alul túl nagy helyet hagytak a munkaruhának, felül pedig összeszűkül a tér. Tavasztól őszig így is jó lesz, de a tétó felöltőt hová tegyük...? — Igazuk van az emberek­nek — válaszolja az igazgató —, a szekrényeket valóbaa nem a legszerencsésebben ter­vezték. De feltétlenül megke­ressük a módját a téli ruhák elhelyezésének is. Ügy gondol­tuk, hogy valamelyik helyisé­get majd kijelöljük erre a célra. Van öltözőőrünk, majd vigyáz a holmira... Más panaszt nem hallottunk az új létesítményre. Csak di­cséretet. Egy búcsúzó, hazafelé igyekvő, középkorú férfi vé­leményét még feljegyeztük: — Régóta vártunk erre a szép öltözőre, fürdőre. Higy- gyék el, még a munka is már sabb így! (—ni) ŐTT kosság igényli is az ilyen rész­legeket. A Mátravidéki Vendéglátó­ipari Vállalatnak van mivel foglalkoznia az idény meg­kezdése előtt. Dolgozói egyre határozottabb hírnevet vívnak ki maguknak a vendégek kö­rében. Fejlődésük egyik bizto­sítéka a tizennégy brigád szo­cialista versenymozgalma i& De á vállalat vezetői is egyre jobban igénylik a dolgozók kezdeményezését, a szervezés­ben, a tervezésben való rész­vételét is. Mindezek megmutatkoznak a lelkiismeretes, alapos felké­szülésben, a tények felmérésé­ben, a tapasztalatok leszűré­sében, a vállalat jó hírének megőrzésére való törekvésben. A vezetők pedig úgy véle­kednek, még jobban, még gyorsabban tudnának előrelép­ni, ha nem nehezítené mun­kájukat a sok, fölöslegesnek tartott megkötöttség és admi­nisztráció. A VENDÉGLATÓIPARI vál­lalat az új idényre tehát igye­kezett jól felkészülni, hogy en­nek milyen eredményei szü­letnek majd meg, kiderül a következő hónapokban, (gmf)

Next

/
Thumbnails
Contents