Népújság, 1966. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-09 / 57. szám

A világirodalom megismeréséért (Taksás Imre tudósító): Az elmúlt évben a nagy ma­gyar klasszikusok életével és munkásságával ismerkedtek meg a könyvkedvelő lőrinciek* a könyvtárban rendezett elő­adássorozaton. Ebben az évben a világirodalom nagyjaival is­merkednek. Az első előadásra ebben & hónapban került sor, — beve­zetőben a világirodalom fogai-* mával foglalkoztak. Az előadá­sokon Balzac, Victor Hugo, Zo­la, Dickens, Lev Tolsztoj íréh sait elemzik. A'z előadásisorozat végén szel­lemi vetélkedőt rendeznek majd, s a legjobbakat könyvek­kel jutalmazzák. ípjúíiqíjúsl fdLUwiaikífL Telelőn Végre megtalálta az idegen a Fő té­ren a telefonfülkét. Legalább felhív­hatja egyik, régi barátját, az alatt az öt perc alatt, amíg megálltak, és útitársai elfogyasz­tanak egy feketét. A telefonfülke modem, nyitott, egy lábon álló, műanyag épít­mény. Színével és alakjával jól il­leszkedik a város­képibe. Amíg odaér, a hívandó számon töri a fejét, de nem jut az eszébe. Majd kikeresi a telefonkönyvből — gondolja. Igen ám, de hogyan, amikor nincs a fülkében telefonkönyv. Egy tantusz: a tudako­zó már mondja is a kívánt számot, másik tantusz: és már beszélhet is a barátjával. Befejezte a be­szélgetést és só­hajt. No, ez is si­került! igaz, hogy dupla áron, de se­baj. Lágyan teszi vissza a kagylót. Ekkor látja, hogy ingének mandzset­táján egy nagy folt éktelenkedik. A te­lefonfülke asztala fogta be. Úgy lát­szik, hogy felállí­tása óta nem taka­rították ki a fül­két. Ezzel szolgál­tat Gyöngyös em­léket a telefoná­lóknak ... ke-fe Tanulnak a hevesi járás asszonyai A hevesi járás művelődési programjának szerves része a nőtanács kulturális munkája. A járási nőtanács különböző szervek, bizottságok — járási TIT, községi művelődési ott­honigazgatók — segítségével szervezi a községekben a leg­különbözőbb előadásokat, ame­lyek az asszonyok általános műveltségét emelik. Egyetlen est programja is tükrözi ezt a munkát. Február 28. Ezen a napon a járás kilenc községében vet­tek részt az asszonyok a mű­velődési körök, szaktanfolya­mok foglalkozásain. Boconádoo dr. Molnár Jó­zsef, az Egri Tanárképző Fő­iskola történelmi tanszékének tanára tartott előadást ezen az estén az asszonyoknak a hazaszeretetre nevelésről. Az előadással bővült az asszonyok ismeretköre és igen hasznos segítséget kaptak ahhoz, hogy gyermekeiket a haza szerete- tére nevelhessék. Erdőtelken Bogár Lászlóné, a járási nőtanács titkára a nő­kongresszusról számolt be. Is­mertette, hogy ma kétmillió nő vesz részt a gazdasági épí­tőmunkában — ez a szám az összes keresők 38 százaléka. Beszélt az asszonyok problé­máiról, arról, hogy a társada­lomnak nagyobb segítséget kell nyújtania a gyermekeket nevelő dolgozó nőnek. A megyei tanács művelődé­si osztályának tanulmányi fel­ügyelője, Pöltl József, Tarna- zsadánybam, a „Gödör” cigány lakosságának tartott előadást, A cigányság kulturális fel- emelkedésének kérdései cím­mel. Az előadáson részt vevő 40 cigányasszonynak igen nagy része van abban, hogy a gye­rekek rendszeresebben járnak Áprilistól új bérezés az építőiparban iskolába és vannak már, akik igyekeznek megszabadulni az egészségtelen lakásokból, a káros hagyományoktól. Grúz János Támamérára lá­togatott el ezen az estén, hogy a családi és az iskolai nevelés összhangjáról beszélgessen az előadáson részt vevő asszo­nyokkal. A nevelés problémái­ról beszélt, arról, hogy figye­lembe kell venni a gyermekek életkorát, szellemi és fizikai képességeit, lelki alkatát, vér- mérsékletét, érdeklődési körét. A tanárképző főiskola törté­nelemtanára, dr. Nagy József, a tenki asszonyoknak a nacio­nalizmus fogalmáról tartott előadást. Közérthetően mond­ta el a nacionalizmus kiala­kulásának kérdéseivel, fejlő­désével kapcsolatos problémá­kat Mindez egyetlen est törté­nete. Ezen az egyetlen estén 320 asszony hallgatott külön­böző előadásokat, amelyek vi­lágnézetük helyes formálásá­hoz, gyermekük neveléséhez adott segítséget Godó Ferencné Aa Építésügyi Minisztérium és a tanácsi építőipar tíz vál­lalata kísérletként az új alap- órabérezésre tért át a múlt év második felétől. A kísérlet jó eredménnyel járt Általában emelkedett a termelékenység, javult a munkaidő kihasználá­sa és csökkent a munkaerő­vándorlás a kísérletbe bevont munkahelyeken. Ezért áprilisi, vagy legkésőbb május elsejé­től már valamennyi ÉM és Ta­nácsi Építőipari Vállalat, to­vábbá a Közlekedés- és Posta- ügyi Minisztérium építőipara is áttér az újfajta bérezésre. Az új módszer lényege az, hogy az építőipar hat munka­kategóriájában a teljesítmé- nyes alapórabér összegét alsó- és felső határértékek között szabják meg. Korábban egy- egy kategórián belül ragasz­kodni kellett a megállapított fix alapórabérhez. Ez a merev előírás nem tette lehetővé, hogy a vállalatoknak évente engedélyezett bérfejlesztés ará­nyában változtassanak az alapórabéreken és így növe­kedjenek a teljesítmények sze­rint elszámolt keresetek is. A vállalatok túlnyomó részénél tehát jelentős bértartalék ke­letkezett, amelyet prémium­ként, s főleg keresetkiegészí­tésként fizettek ki a dolgozók­nak. Az építőiparban a teljesít- ményes alapórabér az L kate­góriában 5—7 forint, a II-ban 5,8—8, a Ill-ban 6,6—9, a ív­ben 7,50—10, az V-ben 8—11, a VI-ban 9—12 forint lehet. A határértékek figyelembevéte­lével minden vállalat igazga­tója a szakszervezeti bizott­sággal egyetértésben és a helyi körülményeknek megfelelően maga állapítja meg a bértéte­leket. IDŐJÁRÁSI SZÁMVETÉS Mátyás, Gergely: két rossz ember” Budapest megcsinálta a feb­ruári időjárási egyenlegét. Az ottani feljegyzések azt mutat­ták, hogy közel 200 éve, 1775- ben volt hasonlóan enyhe o február. Ennek okára lapunk­ban már rámutattunk. Most összegezzük mi is Egerre vo­natkoztatva a februári viszo­nyokat. Február első öt napja télies jellegű volt, ékkor az átlag mínusz 1 C fok körül mozgott 6-án történt a fordulat eS>' meleg délnyugati légáramlás hozta el az enyhülést. Az egyes februári napok közép­hőmérséklete meghaladta a 3 fokot, elég egyenletesen emel­kedett február 22-ig, amikor a napi átlag a 11 fok határáig szökött fel. A havi maximumot is ekkor észlelték Egerben: 16,4 fokot. Rátette a koronát az emlékezetes nyári zivatar. Egy hideg, esős front lehűtöt- te kissé a levegőt, de e meg­torpanás után ismét tavaszias, napfényes napok következtek. 1A hónap utolsó két napján is 9 fok felett volt az átlag. Ösz- szegezve a február napi kö­zépértékeit, egy igen magas átlag: 5,3 fok adódott, amihez hasonlót az 1901-től nyilván­tartott egri feljegyzések nem tudnak felmutatni. A februári 50 éves törzsértékünk (sokévi átlag) csak 0,1 fok, így is 5,2 fokkal haladtuk ezt is felül Tehát ez szabályos márciusi időszaknak illett be, ugyanis a márciusi átlag kereken 5 fok. Mivel kecsegtet március első fele? 12-én lesz Gergely napja, vari alapja annak a megfigye­lésnek, hogy e tájon egy-egy rohammal visszatér a tél? Ha ezen időtájban hószállingózás akad, erre azt mondja a népi regula: „Gergely megrázta a szakállát.” Március első hete csendes, derült időt hozott, ugyanis Közép-Európát magas légnyomású légtömeg ülte meg, Napos idő, derült éjszakákkal, fgy jöhetett létre a kisugárzás, éjjeli lehűlés. Például 7-én reggel az Északi-Középhegy­ség vidéken fagyokat észleltek. A talaj mentén Egerben mínusz 6 fokot jeleztek, egyedül a Fe­rihegy szárnyalta túl, ahol mí­nusz 7 fokot észleltek. Ez a hideg itt képződött hazánkban és nem északról szivárgott ide. Jelenleg Észak-Európában több felé havazik. E hét végén eldől, hogy egy földközi-tenge­ri ciklonmag küld-e enyhe esőt, vagy Skandinávia felől tör be egy hidegfront, s ak­kor igaza lehet Gergelynek. ÍZ.) Luxusa utó buszok a MAVAUT nemzetközi járatain A KPM Autóközlekedési Ve- goszláv és osztrák autöközle* zérigazgatóság vezetői megbe­széléseket folytattak a ju­kedés képviselőivel és tárgya­lásaik eredményeként újabb nemzetközi járatokat indít a MÁVAUT. A Budapest—Becs vonalon március 5-től június 6-ig két járatpár közlekedik, mégpedig Budapestről kedden és vasár­nap, Bécsből szerdán és szom­baton. A múlt évben Budapest—* Belgrád között közlekedtek autóbuszok. Ehelyett az idén május 15-től szeptember 30-ig Budapest—Noviszád között szállítják az utasokat Május elsejétől Rédics—Lenti—Lete- nye—Cakovec—Lendva—Murs- ka—Sobota viszonylatban is rendszeresen járnak autóbu­szok, s a tervek szerint Sze­ged—Subotica között is napon­ta közlekedik busz. A MÁVAUT a hosszabb tá>* vú nemzetközi járatokon lu­xuskocsikat közlekedtet, hogy az utasok kényelmesen tölí- hessék az utazási időt. (MTI) A szarvaskői 60 fős kis iskolában is új oktatási módszer bevezetésével kísérleteznek. Kabinetoktatási rendszert vezettek be, ahol a kémia-, fizika- és biológiaórákat teljesen kü­lön tanteremben tartják. Így a tanulók is jobban megérthetik egy-egy óra anyagát. A ko­rábbi oktatási forma, az összevont osztályokban egyszerre két- vagy háromféle tantárgy tanítása elvonta a tanulók figyelmét. Képünk az élővilág-órán készült: előadó Tamásfalvi Aladár, az iskola igazgatőja. (Foto: Kiss Béla) 2L Csalit, horgászbotot, hátizsá­kot, mindent a sorsára ha­gyott És Kati elöl, ő megbűvölten », nyomában, már a pallón is voltak, hogy reccs-ropp-loccs — néhány óvatos lépés után hanyatt-homlok a vízbe sza­kadjanak. Szerencsére a tó nem volt mély, csak szörnyen iszapos. Laci derékig, Kati nyakig süllyedt bele. És hogy mire gondoltak közben? Kati pirult: —• Szégyen! Ezzel a híddal is jól levizsgáztunk. Laci ellenben ujjongott: —. Szerencsém lesz! ITar­1966. március 9., szerda madszor is megfürödtem érte! Mármint Katiért tudniillik. Holott a fürdésben nem a balszerencse, nem is a kor­hadt palló, de hála egy ihle­tett pillanatának — az öreg Bársony volt a ludas. Eredetileg úgy okoskodott, azt a heccet kombinálta ki, hogy a mit sem sejtő Katival — mint valami horgászni ér­kezett fő-fő városi kartársat — vacsorára hívatja meg La­cit. Ügy ám, de mint az esemé­nyek irányítója és suttyomban figyelő tanúja mit hallott meg, amidőn ő egy bokorban kuk­solt, Takó és Laci pedig éppen a szigetre volt átkelőben? — Ezt a pallót csak minden cigányeszteridőben használjuk — mondta Takó. — Valahogy vízbe ne bukfencezzék itt ne­kem. És ha belebukfencezik? Ha ráadásul a szintén gya­nútlan Katival együtt bukfen­cezik bele..;? Ez volt a küszöb, az ihlet küszöbe, amelyen átlépve nyomban egy ruhacserés — tehát vetkőző és kompromit­táló — jelenet képzett meg az öreg Bársony lelki szemei előtt. Persze, hogy tüstént elló­dult onnét; egyenesen az istál­lók mögé, egy pudvás, szúette pallóért lódult, majd Katit a fő-fő kartársért küldve újból lesbe állt. Hogy minő sikerrel láthat­tuk. A reccsenés, loccsanás és lubickolás hallatára táncolt egyet, a tenyerét is összedör­zsölte, majd ismét futásnak eredt. Ezúttal mint félig-meddig hatósági személyt, Takó Illést mozgósította és Hegymegi Mátét, a szövetkezet vénsége­sen vén éjjeliőrét is. Az utóbbit szolgálati fegy­verével, egy ócska flintával egyetemben. Libasorba állította őket, a saját házának ablakai alá set­tenkedett velük, majd mutató ujját a szájára illesztve csen­det parancsolt, és valósággal a zsalugáter keskenyen világító résére tapadt. És nem hiába. De nem ám, a jóreggelét, mert elkövetkezett a pillanat, amidőn az iszapból kimosako­dott Laci egy szál ingben és még egy szálabb lenge ma­gyarban tűnt fel odabenn, a vacsorához terített asztal mel­lett. Még pedig féllábas, szer­fölött groteszk táncot járva, mert sehogy se bírt az öreg Bársony ünnepi pantallójába beletalálni. — Most! — adta ki a táma­dási parancsot odakünn a pan- taló tulajdonosa. — Én elölről, ti meg majd innen, ha szólok. Azzal usgyé, rohamra Samu, a házba rontott. — Mi történik itt? — böm­bölte bőszen és a szemét is ugyancsak forgatva. — Kati! Hol vagy, hová bújtál, melyik paplan alá? Iziben ide veled! Megöllek, véged, de ezt a nő- csábászt is kinyírom! Kati tüstént ott volt, a sa­ját szobájából került elő. Ruházata csupán egy hirte­len magára tekert frottír tö­rülköző. —r De apus, de édesapa, hi­szen mi... — Egy szót se! — torkolta le az öreg Bársony, mint esze- és becsülete vesztett drámai apa. — Mindent tudok. Te így, ez a ficsur meg... majdnem Úgy. Ez vért kíván. Véri* avagy... elégtételt. Olyan elég­tételt, hogy... Most Laci vágott közbe. Vígan, mindent értve, de lázban is, mert a szeme is csak­nem kifutott, annyira bámulta Katit. — Ne tessék félni — mond­ta. — Tudom a kötelessége­met — Ezt tanúk előtt is ki meri jelenteni? — így a drámai apa. — Nagyon szívesen . Az öreg Bársony intett. Erre a zsalúk szétvágódtak, és az egyik ablakon Takó, a másikon pedig Hegymegi Máté dugta be a fejét. Az utóbbi flintástoL — Óhaj? Panasz? Kérelem? — nyújtotta tovább az öreg Bársony, de már erősen puk- kadozva. — Nincs. — Nem is lesz? — Reméljük. — Akkor... gilt! — kacagta el magát végre az öreg tréfa­mester. — Akkor... — hunyo­rított Katira — mit bőgsz, te csibe? Rajta, hamar egy csókot a vőlegényednek. — De apus...! — mosolyo- dott el Kati is. — Nem látja? Neglizsében vagyunk. — Oppersze! — csapott homlokára győzelemittasan Samu bátyánk. — Akkor pe­diglen: Kati, te mars ki! Te viszont — fordult a legszéle­sebb mosolyával Lacihoz — gyerünk, föl azt a nadrágot... fiam. ★ Hát a mesterségek cseréje? Hogy... agyő, kalauzi állási mától fogva a régi szakmáját folytatja, fejőgulyás lesz Csü­lik Laci? A mesterségek cseréje nem került szóba? Nem tudom. De egy találkozásról beszéd molhatok. A tavasszal otthon, a szülő­földemen jártam, és az egyik szövetkezet rokoni vendége gyanánt különös alakra ügyel­tem fel. Az illető sudár, délceg, must­rának való férfipéldány volt» Gumicsizmában és köpenyben feszített. Hófehér, ropogósra keményített orvosi köpenyben. De fejőgulyás létére mégse ez a professzoros köpeny volt rajta a feltűnő, Egy sapka. Egy közönséges, kissé meg­kopott kalauzsapka. Hogy miért viselte? Talán emlékül. Esetleg — különcködésből. De az is lehetséges, hogy dacból, a felesége bosszantá­sára, aki az üvegházakban pa­rancsnokolt és egy csapat csi­nosnál csinosabb lánynak volt a brigádvezetője. És igazi szépség is: magyar asszonyban elképzelni se tu­dok szebbet. A többit találják ki — ál­modozzanak, kedves olvasóim. Hiszen e történetet írva ma­gam se tettem mást: a valóság párnáin álmodoztam. (Vége)

Next

/
Thumbnails
Contents