Népújság, 1966. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-08 / 56. szám

Olútmpi megemlékezés &gei4%en Vasárnap délután az egri Fegyveres Erők Klubjában nőnapi megemlékezést tartottak az egri Petőfi Termelőszövetkezet asszonyai és lányai részére. Az ünnepségen dr. Lendvai Vil­mos, a városi tanács vb-elnöke beszélt a nemzetközi nőnapról. Képünkön a tanácselnök a felnémeti asszonyok körében. (Foto: Kiss Béla) Második műszakja: A TÁRSADALMI MUNKA NŐK A BÁNYÁSZATBAN Egy évekkel ezelőtti rendelke­zés kitiltotta a bá­nyából a nőket. Helyes volt ez, hi­szen a gyöngébb női szervezet ér­zékenyebben rea­gál a bánya leve­gőjére. Különben is férfimunka ez a javából. A nők egészség- védelmét szolgáló rendelkezés azon­ban nem jelentet­te azt, hogy a bá­nyászat nem igényli a nők munkáját. Éppen a gyöngyösi XII-es akna pél­dája bizonyítja, hogy az asszo­nyok a külszínen értékes munkát végeznek és fele­lős, nagy figyel­met igénylő be­osztásban becsü­lettel helytállnak. Fiatalok és öre­gek, lányok és több gyermekes családanyák, mind-mind azon fáradoznak, hogy elősegítsék a bá­nyászok, a férfiak termelőmunkáját. Debrei Etelka nőfelelős elmond­ja, hogy 55 nő dolgozik a XII-es aknánál. Többnél közülük a munka­könyvi bejegyzés még azt az időt idézi, amikor az első darab szén a külszínre érkezett az aknából. Mun­kájuk elismerése­képpen többen el­nyerték a Kiváló dolgozó oklevelet, illetve jelvényt. A XII-es akna nőbizottságának első féléves mun­katerve szemlél­tetően bizonyítja, hogy méltóak ar­ra az elismerésre és megbecsülésre, amelyben a veze­tőség, a társadal­mi szervek és az üzem dolgozói ré­szesítik őket. Részt vesznek a Vöröskereszt munkájában, rendszeresen meg­látogatják beteg társaikat, és a le­hetőségekhez mér­ten S4?gítséget nyújtanak. Vál­lalták, hogy az üzem területén levő virágos ker­tet a tavasz és a nyár folyamán gondozzák. Kö­zös kiránduláso­kon vesznek részt a családtagokkal egyetemben, hogy még jobban elmé- lyülhesssen az a barátság, amely az üzemi életben kialakult. (L. JJ fint azonban legalább tíz éve munkálkodik. Pénzt nem ka­pott érte — társadalmi munká­ban dolgozott a nőtanácsnál, a pedagógiai bizottságnál, fiai iskoláinál szülői munkaközös­ségben, a lakáselosztó bizott­ságnál. Tíz évvel ezelőtt lett az osz­tály szülői munkaközösségé­nek elnöke, abban az első osz­tályban, ahová a fia járt. Az igazgató szavait később bizo­nyította az élet: „Maga tetszik nekem, mozgékony, energikus. Legyen az elnök.” Később már az egész iskola szülői munka- közösségi elnöke. Szaniszló Károlyné meséli, hogy pár nappal ezelőtt mi­lyen szép farsangi összejöve­telt rendeztek a négyes iskolá­ban. De mennyi ehhez hason­ló rendezvény áll már a háta mögött. Munka terveket mutat: az is­kolai szmt munkatervét. Ö bontja le osztályokra és adja meg a feladatokat az egyes választmányoknak. Aztán ösz- szeállítja a rendezvények pon­tos időpontját, a kiránduláso­kat — hogyan lehet a tanárok munkáján segíteni, vagy ho­gyan lehet a szülők, és a taná­rok kapcsolatát javítani? Ö maga nem tanult tovább — négy polgárija van. „Nem volt rá alkalmam. A férjem, aki rendőrtiszt, állandóan ta­nul és tanul, meg a gyere­keim. ..” Ö meg megteremtette a feltételeket, hogy tanulhas­sanak. Délelőttönként főzött, de ke­vés délutánja telt el csupán a házi munkával. Kérvények százait lapozta át társaival együtt, akikkel a lakáselosztó bizottságban tevé­kenykedett. Sorra járta a kér­vényezőket, napok, hetek, ta­lán hónapok is összegyűlné­nek abból az egy-két órából* amit egy-egy lakásigénylőnél eltöltött. A környezet, a csa­ládi viszonyok ismeretében döntött, társaival együtt. A lakáskérdés kulcsproblé­ma, az egész társadalom ösz- szefogását igényli, s Szaniszló Károlyné, a háziasszony, a tár­sadalom egy parányi sejtje, a kulcsprobléma egy kis részfel­adatának megoldására vállal­kozott. Többet dolgozott, mint nyolc órát. Hiába volt háztartásbeli — a mosás, takarítás után —, neki is volt második műszak­ja: a társadalmi munka. Újra munka tervet mutat. Ezek már a társadalmi peda- góigai bizottság munkatervei. Szülőknek nevelésről, problé­más gyerekek... Az ő gyerekei nem problé­mások, jó tanulók. A nagyobb, aki második gimnazista, még mindig kéri anyut, kérdezze ki a leckét. Tulajdonképpen a háztartá­si munka is „társadalmi mun­ka”, aztán következett, nap nap után a köztudatban is élő, tipikus társadalmi munka, tíz éven át. Mi kell a sokak szemében hiábavaló társadalmi munká­hoz? „Lelkesedés, energia.” Valamilyen különösebb alkat? „Türelem, kitartás.” Berkovits György A munkakönyvé bejegyzése szerint csupán fél éve dolgo­zik Szaniszló Károlyné. Az eg­ri gyermekváros óvodájában dajka. A jutalmak, kitünteté­sek, dicséretek, ajándékok sze­TÖTH ENDRE: ASSZONYOK Honnan veszitek az erőt, törékeny, gyönge nők, fáradhatatlan asszonyok? H“ an veszitek az erőt, s nonnan a türelmet, hogy nem csüggeszt el se rossz férj, se gyermek s a vége-nincsen sok dolog? Honnan veszitek az erőt, ti szorgos fürge nők? Rohantok hajnalban, korán vár a munka száz csarnoka: a föld, a gyár, az iroda, a műhely vagy az iskola, hol áldott kezetek nyomán átalakul a nyersanyag, s a sziklából is víz fakad, vwwwwwwwwwwi/ elyeíí... kritikusok, és ez még akkor is igaz, ha óvodásokról van szó... — Gyermekkoromban én is nagyon szerettem óvodába jár­ni, s talán ezért lettem óvónő. Szeretem a gyerekeket. A ki­csik nagyon hálásak érte, ezért igazán jó az összhang közöt­tünk. A gyereksereg vidáman ját­szik az udvaron. — Egyformán szeretjük őket és törődünk velük. Itt, az óvo­dában, a mi gyerekeink. — A fizetés? — 1270 volt. Az emelés után 1430 forint lett. Most már csak egy lakás kellene. Albérletben lakunk, idestova már hat esz­tendeje, mióta összeházasod­tunk férjemmel. Öt és fél éves a kislányunk, most a nagy­mamájánál van Kisvárdán. Különben ő is idejár az óvo­dába. A kis emberkék tilosba haj­tottak. A csúzdát rohamozták meg. Most még tilos. Az óvó­néni észrevette, s egy pillanat alatt rend lett az udvaron... 0 Apáról fiúra, pontosabban leányra szállt a családi hagyo­mány. .. — Valóban. Édesapám ital­boltban dolgozott Tiszanánán, és ő szerettette meg velem a kereskedelmi pályát. Az álta­lános iskola után ide jöttem tanulónak, az egri Állami Áru­házba. Itt tanultam ki a szak­mát és itt is maradtam... Nagy Erzsiké elárusítónő úgy hozzátartozik már az áru­ház bébi-kötöttosztályához, akárcsak a vásárló kismamák. Nincs könnyű dolga, naponta száznál is több vevőt kell ki­szolgálnia. Mégis szeretik. Ta­lán azért, mert mindig udva­rias és mindig kedves. A szak­májához ez is keli... Honnan veszitek az erőt, asszonyok, gyönge nők? Mennyit dolgoztatok, hogy az otthon tisztán és derűsen ragyogjon s benne a férj, a család jól érezhesse magát. Asszonyok, gyönge nők, mikor észre sem veszitek — otthon, az utcán, a munkában, vagy mikor megálltok sóváian egy pazar kirakat előtt, — hányszor elnézlek titeket és olyankor gondolatban minden férfi nevében meghajtok előttetek. Nem a vásárlók vannak miértünk, hanem mi vagyunk a vásárlókért. Ezt nem szabad egy pillanatra sem elfelejteni... A „visszamaradt” diákot nemcsak a vásárlók szeretik. Kollégái, az áruház többi dol­gozói is. KISZ-tag, a szakszer- vezet gazdasági felelőse. Most alakítottak szocialista brigá­Mire költi a fizetését’ “ JA00 -íorintot keresek' és ,UI?rig magamra költőm. Öltözködöm és szeretek szóra­kozni. Sokat olvasok, és jó barátom a tv. — Tervek, vágyak? , ~~ Szeretném befejezni a technikumot, már két évet el­végeztem. Terveim vannak a kereskedelmi főiskolával is . természetesen továbbra is úgy dolgozni, hogy mind a vásárlók, mind a kollégák elé- nufiettek legyenek munkám­éi ~ ®n megteszek érte min- rem ',Nagyon örülök, hogy sze­retnek es megbecsülnek. Nem szeretnék csalódást okozni sen­kinek. Ha az ember megbe­csüli magát, akkor őt is meg­becsülik. Koós József sebb munkatársnője férjét. A férfi 17 évi házasság után otthagyta a feleségét és 14 éves kislányát. Mit tehet ilyenkor a bizott­ság? Beszéltek ugyan az érin­tettekkel, de hiába. Az elhagyott asszony kislá­nya őszi iskolakezdéshez min­denesetre kapott 500 forint . rendkívüli segélyt (ezt itt min­den egyedülálló édesanya megkapta) és kapja egy gycr- ; mek után is az egyedülálló anyának törvényesen járó csa­ládi pótlékot. Nemrégen beteg volt, a bizottság tagjai meglá­togatták, próbáltak vele nyu- • godtan beszélni, hogyan ren- , dezze ezután az életét. Nem. ezt a problémát nem . lehetett megoldani. De az asz- szony kissé megnyugodott. Mert nagy dolog érezni a baj- . ban, hogy nincs egyedül az ember. 3. Feltűnt a bizottság tagjai­nak, hogy a 15 éves Erzsiké — a fiatalkorúaknak megenge­dett hatórás műszakban dol­gozik — mennyire vézna, sa­padt. Az is, hogy soha nem vesz ebédjegyet, hogy nem hoz magával tízórait. Beszélgettek vele, megláto­gatták a családot. Egy kisebb: egy nagyobb testvért találtak, s egy apát-anyát, akik felvált­va és együtt — versenyt isz­nak. Még aznap a főkönyvelő­höz siettek a bizottság tagjai: nem lehetne-e a gyereknek in­gyen ebédjegyet szerezni. Más­nap megvolt a jegy. így kezdődött. Folytatódott, hogy felfedezték: Erzsiké az egyik fülére nem hall. Orvos­hoz vitték. Kiderült, ha a szülők hamarabb törődnek ve­le, könnyebben lehetett volna segíteni, így hosszadalmas ke­zelésre lesz szükség. Beíratták a VIII. általánosba is. A terv­osztályról az egyik asszony ta­nítja őt külön számtanra és k. óm i cii*ci 1 Erzsiké nemrég levelet ka- 1 pott egy fiúismerősétől.^ Ko- vácsnéhoz, a főkönyvelő tit­■ kárnőjéhez ment: „Tessék se- 1 gíteni, válaszoljunk együtt.’ Mikulásra ajándékot kapott e ■ munkatársaktól. Hazavitte a ‘ kishúgának. Megtanult másnak is örömei szerezni; 4. N. Petemé ügye. N.-né rak- : tári segédmunkás. Férje ott- - hagyta, még nem váltak el. a VuVVVVWVVWVWl/V'VWV-IA ; Virág h I gozik. Osztályvezető... — Semmi előnyöm, s hátrá­nyom nincs abból, hogy férjem vezető beosztásban van. Neki ’ is megvan a munkája és ne- 1 kém is. Még csak az sem za; ■ var, hogy ő szellemi, én fizikai ! munkát végzek, öt sem. Az 1 élet rendje, hogy mindenki dolgozzék. Minden munka egyforma. — Gyerekek? — Kilenc és ötévesek. Az egyik iskolába, a másik óvodá­ba jár. Reggel elbúcsúzunk, délután találkozunk. Megoszt­juk a munkát, igyekszünk mindenre időt szakítani. Talán még csak annyit, hogy a Kiváló dolgozó oklevele mel­lé tavaly kapta meg a kitünte­tés jelvényét is... 0 — Miért szereted az óvóné­nit? — Azért, mert ő is szeret engem... f|»' iS ín . jilllli Hát igen. Ez jólesett Balogh Györgynének, az egri Beloian­nisz úti óvoda óvónőjének is. Hiszen a tanítványok szigorú férj nem ad haza semmit i gyerek eltartására. Már hónapok múltak így amikor az asszony elpana szólta munkatársnőinek. — „Menj a bírósághoz” — taná csolták , neki. Másnap megke reste őket. — Szerdán kell bemenni i kerületi bíróságra — kapta í választ —, akkor van a panasz felvételi nap. Nem került sor bírói tárgya lásra, a következő hónapba) megkapta a pénzt. Később el váltak, a férj ismét nem fize tett. Most már bíróság elé ke rült az ügy, s nemcsak a fér jet büntették meg, de a kárpi tost is, akinél dolgozott, 100i forint büntetést fizetett, mer — bírói határozat ellenére - nem vonta le a férfi fizetésé bői a gyermektartás összegét. Hónapok óta a pénz rendbe) érkezik. ★ Emberi történetek. Az any, itt dolgozik három műszakba: — 14 éves kislánya csavarog Elhelyezik egy leányotthon ban; a nyolcgyermekes takarí tónő kicsinyei részére rend szeresen ruhatár gyűlik a egyik szekrényben; egy része ges férj ügyében a kötelezi elvonókúra ügyében intézked nek. Apróságok? így sorolva ta Ián azok, de az asszonyok é az anyák számára azt jelenti hogyha bajban vannak, tudják hová forduljanak: nem hagy ják őket magukra. Sárdi Mária Ifeer asszony és leány. Na­ponta három műszakban eny- nyien lépik át a gyár kapuját levetik az utcai ruhát, munka­köpenybe bújnak, Pe riem ve­tik le a ruhával együtt az otthon örömeit-gondjait. az örömökről inkább csak egy­másnak mesélnek, — a gond, a probléma gyakrabban közügy, Ezért jött létre több mint esz­tendeje a gyárban a család- es ifjúságvédelmi tanács. A nyolctagú bizottságban egyet­len férfi tevékenykedik, ma­ga is nagy gyermekek édes­apja. Ott van a bizottságban a főkönyvelő titkárnője, három fonónő, egy szakoktató, eg5 pénzügyi előadó és egy üzem­gazdász, a bizottság vezetője. A bizottság naplójában la­pozunk. nézzük az „ügyeket” amelyekkel a tanács foglalko­zott. Emberi történetek eleve­nednek meg. L A gyámhatóság jelentkezett van egy 15 éves fiú, a szülői tanácstalanok, mit kezdjenek vele; túlságosan eleven, neu vették fel ipari tanulónál sem. Ha az üzemben vállal­nák, hogy befogadják hatórái munkára maguk közé .. Vállalták. Első nap, _ hogj bent volt a gyárban a fiú, meg­tetszett neki az „elefánt” — az elektromos porelszívó be rendezés, amelyet hosszú, or­mányszerű szívózsákjáról be­céznek elefántnak Kíváncsi volt, mi van odafönt. Felmá­szott a tetejére — és már len' is volt a földön. Kartörés. Fe­gyelmi tárgyalás a főmémöl szobájában. A fiú szepeg. Innen is ki­teszik a szűrét? Csupa komolj felnőtt, szidják, korholják: ho­gyan tehetett ilyen butaságot' Egyszer csak megszólal a: üzem vezetője, majd a műve zető, azután a többiek is „Hagyják ezt a gyereket ná lünk, majd vigyázunk rá, raj ta lesz a szemünk. Mit keze vele szegény anyja, ha mi nen törődünk vele?” Hagyták, s a fiúnak egysze lábén több tucat pótmamája lett. Ha minden jól megy, hama árosán ipari tanulónak is felve szik — szakmunkás lesz be lőle. 2. Vannak csúnya dolgok is Szinte séma szerint történt egy fiatal nő „elszerette” idő T. néhány sort virág helyei küldjük. Köszöntésre, ün nepiésre. Egyformán min denkinek, szívből és szere tétből. Dolgozó asszonyok nak. édesanyáknak, lányok nak — n ő k n e k. ürme peltjeinknek.„, 0 A Heves megyei Elektrome chanikai Vállalat tűrészlegéi beszélgettünk Bóta Antalnéval De hát hol is máshol, elvégri tizenegy esztendeje telt el í vállalatnál... — A "Somogy megyei Két- hely községből kerültem az ál­talános iskola befejezés utár ipari tanulónak Budapestre Köszörűs szakmát tanultam Onnan kerültem az egri Fi- nomszerelvénygyárba, majó 1955-ben ide. Orvosi fecsken­dőkhöz szükséges tűket köszö­rülök, egy műszakban hatezer darabot. — Sokan tartják ezt a szak­mát férfiszakmának. — Nincs ma már férfi- és női szakma. A nők ugyanazt a munkát megcsinálják, mint a férfiak. Lelkiismeretesen és becsületesen kell dolgozni és ennyi az egész. — Mennyit keres? — 1800—1900 forintot. A férje is a vállalatnál dől­Nem hagyják magukra őket

Next

/
Thumbnails
Contents