Népújság, 1966. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-08 / 56. szám
! Szilárd világnézetű szakembereket A kezdeményező: Horváth László, a II/e szakközépiskolai osztály tanulója. (Kiss B. felvételei) Bubái László igazgatóhelyettes azt mondta, hogy hét órára is bejöhet, aki messze lakik. De reggel hatkor már meg is kezdődhetett az egri Dobó István Gimnázium szakközépiskolásainak vietnami műszakja. Rövid eligazítás a feladatról: perem- Báró csavar készítése az U—28- as traktorhoz. t: vietnami műszaknak története van, melyre joggal büsz- bäc a tanárok, is, hiszen az egész neveltjeik ötlete volt. Horváth László n/e osztályos Bzakköeépiskolás diák, a hajtó- Wűgyári példán gondolkozva, egyszer csak ezt mondta: — Nálunk is lehetne vietnami műszakot indítani ... Felkapták a szót a diákok, s bem sokkal később mér az egész iskola csatlakozott a mozgalomhoz, sőt felhívást is tettek közzé: versenyezzünk... A tanműhelyben zúgnak a gépek, tekereg a fémforgács a kés alöL A munkadarab rajzát az I/b osztály „5-|-l-es” műszaki rajzolói készítették él. Diák fe meós is, talán a szokottnál gondosabban végzi az ellenőr- aést; nagyon szigorú az arca. Hémet.h Sándornak hívják. Lin- tatlér László munkáját figyeli éppen. Kezében tolómérőé. Aztán elégedetten bólint, s tovább Ü marxism us Hazánkban másfél évtizede vált szervezetté a marxizmus— leninizmus elméletének tanítása a felsőoktatási intézményekben. Az elmúlt években jelentős előrehaladás történt, különösen a képzés tartalmi és módszertani kérdéseit illetően tapasztalható előrehaladás. A felsőoktatási reform keretében sikerült finomítani a marxizmus—leninizmus tantárgyak tanterveit, melyek — az előzőekhez mérten — jobban igazodnak az adott felsőoktatási intézmény szakjellegéhez. Ennek megfelelően új tankönyvek, jegyzetek jelentek meg. Egyes felsőoktatási intézményekben új tárgyak oktatását vezették be, mint például az etika, esztétika, szociológia, valláskritika stb. Több aktuális kérdésekkel foglalkozó speeiál-kollégium sikere is jelzi azt az érdeklődést, amely a marxizmus—leninizmus kérdései iránt megnyilvánul. A marxista—leninista oktatás hatékonyságának növelése fontos politikái és oktatásügyi kérdés. Ezért az illetékes pártszervek többször foglalkoztak az egyetemi és főiskolai marxizmus—leninizmus oktatás helyzetével és meghatározták azokat a feladatokat, amelyek leginkább segítik az előrehaladást, a színvonalas oktató- és nevelőmunkát. Az MSZMP KB ideológiai irányelvei tömören megfogalmazták az új követelményeket és segítséget adtak a hiányosságok megszüntetéséhez. A közelmúltban illetékes pártfórumok — megvizsgálva a marxizmus— leninizmus oktatás tartalmi kérdéseit — további feladatokat jelöltek meg annak érdekében, hogy egyetemeink és főiskoláink még jobban biztosítani tudják a kummunista szakemberképzést. Megállapították: az utóbbi években az oktató és tudományos munka színvonalának emelkedésével a marxizmus—leninizmus tanszékek és oktatók tekintélye, megbecsülése is növekedett. Az elismerés és az elért eredmények arra serkentenek minden oktatót, de különösen a felsőoktatási intézmények állami és pártvezetőit, hogy saját helyzetjellemzésük alapján további erőfeszítéseket tegyenek a marxizmus—leninizmus oktatásának tartalmi megjavítására. El kell émiök, hogy az oktató-nevelőmunkában a marxizmus—leninizmus oktatása még jobban kapcsolódjék mai életünk jobb megértéséhez, a társadalmi és politikai problémák elemző és alkotó feldolgozásához, a szocialista világnézeti nevelőURBAN ERNŐ REGÉNYE KATI FfiUET FOK Itt van Sipos István igazgató Ss, meg a helyettesek: Vadócz BW6. március 8.. k* DIÁKOK DICSÉRETE: Vizsga - internacionalizmusból Vietnami műszak az egri Dobó István Gimnázium tanműhelyében ponként „dolgozzák le'’ csoportokban a fiúk — mondja Sipos István igazgató. — Egy hónap József és Hubai László. Meg Ebli István műhelyfőnök. Busák László oktató nagyon eléVasámap reggel hatkor már valamennyien munkára készen álltak a tanműhelyben, nem-leninismus egyetem munkához. Ügy kell tanítaniok a marxizmus—leninizmus három alkotórészét: a politikai gazdaságtant, a filozófiát és a tudományos szocializmust, hogy a hallgatók a marxizmus—leninizmust mint egységes világnézetet ismerjék meg, s ennek birtokában képesek legyenek kommunista mérnökként, tanárként, orvosként, mezőgazdászként majd helytállni az élet különböző területein. E követelményeknek megfelelően tovább kell korszerűsíteni a tanterveket, a tankönyveket, jegyzeteket. Különösen nagy gondot kell fordítani a mai élet, a gyorsan változó valóság problémáinak elemzésére, az új tudományos eredmények bemutatására, az ellenséges és antimarxista nézetek bírálatára, a marxizmus —leninizmus tanszékek és a szakágazati tanszékek jobb együttműködésére. Az egyetemeken és főiskolákon az oktatók a tudományos munka tervezésénél, ,a tudományos témák kiválasztásánál fokozottabban törekedjenek arra, hogy a kutatás a társadalmilag legfontosabb kérdésekre, a marxizmus—leninizmus és az adott felsőoktatási intézmény szaktudományainak kapcsolataira irányuljon és maximális mértékben vegye figyelembe az oktató- és nevelőmunka szükségleteit. Az oktató- és nevelőmunka színvonalának további javítása azt is igényli, hogy a kommunista és a pártonkívüli oktatók, a marxizmus—leninizmus tanszékek és szaktanszékek, a párt- és KlSZ-szerve- zetek közös együttműködéssel, körültekintő alapossággal véA gazda&o Az idén tovább gazdagszik a Sárhegy aiji község, jelentős összegű kommunális beruházást végeznek Abasáron, fejlesztik a kereskedelmi hálózatot. Az útépítés során mintegy 2 kilométeres szakaszon itatásos hengerelést végezve száműzik a falusi port, ezer méterrel növelik a járdák hosszát. Folytatja!' a vízhálózat bővítését. Az Abasári Ivóvíz Társulás emberei a napokban ismét hozzáláttak a munkához: a korábban kiásott árokban, csaknem félkilométeres távolságon megkezdték a csőfektetést. A nyáron a főutca 1000 méteres szakasza következik, később pedig a Rákóczi, a Petőfi és a Kossuth'utcák jönnek >»t oktatásáról gezzék politikai, világnézetű nevelőmunkájukat. E munkájuk alapfeltétele al ifjúság helyes megítélése. A mai főiskolai ifjúság már a szocializmus szülötte, számukra egy sor kérdés a múlttal kapcsolatban, mint történelem jelentkezik. Nem kételkednek a marxizmus—leninizmus alapvető igazságaiban, de a ma kérdéseiben pontosabb magyarázatot várnak. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk* hogy a nyugati tőkés országok fellazítási politikája, a turisztika bővülése, a külföldi rádiók, televíziók, színdarabok^ filmek, a nyugati országok technikai—tudományos eredményei, folyóiratai útján szerzett ismeretek számos gazdasági, ideológiai, világnézeti problémát vetnek fel. Vajon kapnak-e ezekre megfelelő választ? Kielégítő-e a felelete azt tapasztalja-e a fiatal aa életben, amit tanult? Kap-e elegendő ismeretet, érvet tanulmányai során, hogy önállóan is eligazodjon bonyolult kérdésekben? A feladat — ha csak vázlatos körvonalait rajzoltuk is meg — egyértelmű. A marxizmus—leninizmus oktatás feladata a felsőoktatási intézményekben a hallgatók világnézetének, politikai meggyőződésének tudományos megalapozása és fejlesztése annak érdekében, hogy a hallgatók helyesen tudjanak tájékozódni hazánk gazdasági, politikák kulturális életében, a nemzetközi munkásmozgalom és a világ eseményeinek kérdéseiben. Nagy László, az MSZMP KB tudományos és közoktatási osztályának munkatársa >dó A basái* sorra. A társulás összesen hói kilométeres hosszúságban kívánja elvégeztetni a vízvezetéképítést — s az elképzelések szerint ezt be is fejezik jövőre. A tanácsi kirendeltség területén, Pálosvörösmarton, úi önkiszolgáló élelmiszerárudát és Ízlésesen berendezett ital-* ' öltöt létesítenek 480 ezer forintos költséggel. Abasáron új gyógyszertárat építenek szolgálati lakással, 560 ezer forintos beruházással. A munkákat nyáron kezdik. Nem feledkeznek meg a község parkosításáról sem. AZ idén a kultúrház előtti teret szeretnék csinosítani, sok színű virággal díszít cni, hogy m 'sr .szebb legyen Abasár központja ... alatt több mint húszezer forint értéket termelhetnek. Milyen szép lenne, ha hozzá tudnánk járulni egy lerombolt vietnami iskola felépítéséhez!... Hatórás műszakban dolgoznak a gimnazisták. Ök kérték a vasárnapot, lemondva sétáról, moziról, vagy más, kellemes időtöltésről. Dolgoznak. Ügy hajolnak a munkapad fölé, mintha az egész világ „mellékes” lenne. Értékes gépein értékes munka. Veres Tamás és Leszkovszky Tibor végzi a legnehezebbet: a csavar hatszögű fejét marják a megmunkált, esztergályozott fémtestre — a legkorszerűbb géppel. Ök már lassan mesterei a szakmának: most érettségiznek, s mint általános forgácsolók, szakmunkás-oklevelet is kapnak. Tizenkét órakor vége a műszaknak. Kitakarítják a műhelyt ,ós örülnek az oktatók dicséretének. Jól dolgoztak. És eredményesen is: a vasárnapi vietnami műszak alatt a 28 diók több mint kétezer forint értéket termelt! Ez nemcsak pénzbeli érték: vizsga is! Vizsga — nagy szó! — internacionalizmusból ! A vizsgázók pedig 16—18 évesek. KG — Egy csavar értéke hét forint. Az egy hónapig tartó vietnami műszakot vasárnagedett. Talán soha nem dolgoztak még ilyen lelkiismeretesen és jól a diákok, mint most. Kezdődik a vietnami műszak. Hubai László igazgatóhelyettes ismerteti a feladatot. fifiányzoR senki. Volt, sód Veav peJétről kerékpáron érkezett, mert pem kapott autóbuszt. — Né, ez ám a dzsungel! — mutatott a parkra. — Ezt se gondozzák, tudom istenem. — Hát... dzsungel. Dzsungel hát — vigyorgott igen-igen elégedetten Takó. — De megvan. Másutt, más majorokban viszont se park, se kastély. Még a fundusokat is felszántották a földosztás után... Hanem vigyázzon, ezt a padlót csak minden cigányesztendőben használjuk. Valahogy vízbe ne bukfencezzék itt nekem. A figyelmeztetés azért hangzott el és azért volt helyénvaló, mert időközben a tóhoz értek és Laci legnagyobb meglepetésére egy kis szigetre voltak átkelőben. Valaha híd állhatott a silány, két-szál-deszkás palló helyén. Meredek ívű, kínai stílust utánzó kerti híd. De vagy az idő horpasztotta be a hátát, vagy a tégláinak akadtak enyves kezű megáhítói. A pótlásul odatett palló in•'••‘-T-ontrott és csaknem a vízig hajolt, de a célnak azért megfelelt. Egy kis ügyesség és némi szívdobogás árán át lehetett rajta egyensúlyozni a szigetre. Ott meg mi állította meg és mi ejtette csodálatba Lacit? Egy pagoda. Ügy bizony: egy homorú tetejű, kék akáccal körülfuttatott pagoda, amilyent csak filmen vagy képes könyvben látott. — Hát ez? Hát ez meg...? — ámuldozott. Amire Takó, de olyan flegmán ám, mintha csak jó estét köszönt volna: — Mi volna? Kéjlak — mondta. — Mit mondott? Mi az isten? — Kéj-lak — tagolta a szót Takó. — Cirjéky gróf, a hajdanvolt uraság csináltatta. No, meg is járta vele, ami azt illeti. Negyven esztendős is alig múlt, és olyan kopasz lett miatta, hogy a beretvált tök se kopaszabb. — Emiatt? Hogyhogy? — bámult váltig a pagodára Laci. — Tudja — gyújtott rá egy rövid szivarra, s kezdett ott igazi jóízzel fabulázni Takó — tudja: agglegény volt a gróf, sose nősült meg, de a nőket marhára kedvelte. Ezt is, ezt a kéjlakot is egy nőnek csináltatta. Egy nyápic kis színésznőnek. Pedig egy másik nője is volt, egy nála idősebb, igazán gusztusos maskura, csakhogy az a városban, Fe- hérvárott tartott szállást. No- mármost: amikor itt, ennél a babájánál volt — mutatott a pagodára Takó —, aztán a szerelmi etye-petye után aluvás- ra került a sor, ez a nő, aki sokkal fiatalabb volt a grófnál, hogy szépítse, magához fiatalítsa a méltóságos urat, ez is fehér, az is fehér, amaz is fehér, mind kicibálta a frizurájából az ősz hajszálakat. .. Ellenben mikor a nála idősebbet boldogította, aztán annál is belefáradt a buzgólko- dásba: „Hű, a fene meg nem ette!” — így a másik nő. — „Én őszülök, öregszem, ez a pernahajder meg fiatalodik?” És az is neki a gróf hajszálainak. Csakhogy a rendes, a fekete hajszálainak. A többit képzelheti. — Képzelem! — nevette a fura históriáit kömnyezésig Laci. De annál komolyabb lett Takó, és még a fején is csóvált egyet. — Ne nevessen — mondta savanyú farizeusképpel. — Nem nevetség ez, kérem. Ebben a példázatban az van, hogy... akkor okos a férfi, ha korán nősül. Ha mindjárt a leszerelése után megnősül. Ide nézzen! — kapta le a sipkáját. — Hatvan leszek, de minden hajam szála megvan. Hát... maga is ehhez tartsa magát. Hirtelen elfordult, és. meg se várva, hogy az elképedt, hüledező Laci magához térjen, a tó átellenes partjára mutatott: — A harcsa pedig ott, azok alatt a vén, göcsörtös szelídgesztenyék alatt fészkel. Onnét szokott így a sziget irányába kitorpedózni. Még a libákat is megtámadja a piszok. .. No, minden jót, aztán csak ügyesen. Sz... a szerencséjére, kartárs. Azzal már ott se volt. Mire Laci utánakapta a fejét, már a szükséghíd pallói hinta-palintáztak alatta. Telehold kelt fel. Vékonyra kalapált ezüstje arabeszkekkel karcolta tele a tó ólomkristályát. A fülemülék versengve, eszeveszetten szóltak. Csattogásuk — megannyi kettős futam üvegxilofomon —» mély, elragadtatott sóhajra bírta a hallgatag, egymás vál- Ián pihenő gesztenyefákat. És... Lacit is, aki sehogy so tudott magához térni, mert egyre a példázaton és a hozzá fűzött korai nősülésen járt az esze. — Mit tudhat Takó? — mélázott. — Tudhat valamit? Vagy csak úgy heccből, a tréfa kedvéért emlegette fel a nősülést? És ekkor — talán csak tíz perc telt el, de az is leheti hogy már egy félóra — ismét szíven ütötte valami Lacit. Egy hang ütötte szíven. Kati hangja. — Jó estét. Kartárs, kérem* én azért jöttem, hogy... Ó! — következett egy ijedt kis sikoly. — Hát.. maga az a kartárs? Laci nem kérdezte; hogy melyik kartárs, az arcát se mutatta oda, hogy Kati kényelmesen orron kaphassa. Ellenben kihúzta magát; bátorságot vett, és így vélt elégtételt adni minden elmúlt és eljövendő sértésért: — Parancsoljon velem —* mondta. — Én testestül-lelkes- tül a magáé vagyok... tudniillik. Ó, Kati nem nevette el magát, pedig ugyancsak furcsára hatott, gordonkaszóhoz klari- nétrikkantás volt a vallomásvégi tudniillik. Elmosolyodott, és így szólt; — Köszönöm. És most... jöjjön. Vacsorára hivatalos nálunk. Laci nyomban indult. (Folytatják)
