Népújság, 1966. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-06 / 55. szám

Gazdátlan építkezés Hevesen

lét vállalat kibúvót keres — Senki sem élhet vissza az új mechanizmus jelszavával

HSVESEM GIMNÁZIUM művelődési otthon épül. örül

ennek a község és a járás is, hiszen nagy szükség van a gimnáziumra és a művelődési házra. Most mégis az a kérdés, ha őszre befejezik az építkezést, |iasználhatják-e azokat?

Hogyan, hát alig várják, bogy az általános iskolából salját otthonába költözzék a gimnázium, és őszre a művelődési otthonra is nagyon számítanak tg hevesiek.

Talán elfogyott a pénz, nem készültek el a tervek, vagy nincs munkáskéz, hogy az elhatározást tettek kövessék? Nem! A szükséges pénzt állami jhitelből és községfejlesztési ftlapból előteremtették. A terekkel kezdődött a huzavona.

Az ft. M. Középülettervező SíéUalat most egy éve adta át tß./. első terveket, de a részletek- Ifoei adós maradt, késett. A Be- soházási Iroda előbb sürgette, majd perelte a tervezőt A Fővárosi Döntőbizottság késedelem és hibás tervek miatt H ezer 213 forint kötbér megfizetésére kötelezte a tervezőt. De ezzel nem múltak el a bajok, inkább ezután kezdődtek.

SENKI NE GONDOLJA, hogy a hevesi építkezés ügyében kő- lábban nem voltak megbeszélések és tanácskozások. Az elmúlt év március 31-én az Országos Tervhivatal, az Építésügyi Minisztérium és a Heves megyei Tanács V. B. megbízottai megállapították, jegyzőkönyvben rögzítették, hogy minden rendben; a gimnázium és a művelődési ház építését egyszerre kezdhetik. Heves megyében az építőipari kapacitás

Eltéved az ember

három 4-es között

Életünk és nyelvünk

biztosított, 1966 szeptemberében az új épületben kezdhetik a tanítást.

Nem is az épületekkel, hanem a szennyvíztisztító teleppel és a csatornázással van baj, pedig még hozzá sem láttak. Pontosabban éppen az a baj, hogy senki sem akarja csinálni. Először úgy állapodtak meg, hogy a többi munkával együtt az É. M. Heves megyei Állami Építőipari Vállalat végzi a csatornázást De a múlt év októberében Gyöngyösről azzal az indokolással küldték vissza a terveket hogy az Építésügyi Minisztérium a Közmű és Mélyépítő Vállalatra bízta a munkát. (Mindkét vállalat, sőt a tervező is az Építésügyi Minisztérium felügyelete alá tartozik).

Akkor jó mederben haladnak a dolgok — gondolná az ember —, hiszen a mélyépítő vállalatnak az a feladata, hogy a föld felszíne alatt építsen, itt szerzett gyakorlatot, erre kapott felszerelést.

Mint derült égből a villám. Hevesen és Egerben is úgy hatott a hír, hogy a mélyépítők nem vállalják a csatornázást. Rendeletre, a vállalati önállóságra és az új mechanizmusra hivatkoznak, érvelnek, hogy értékhatár alatti munkára őket senki sem kötelezheti. Különben sem érdemes „olyan kis munkáért” felvonulni. Persze, arról hallgatnak, hogy nem kellene éppen a világ végére menni, hiszen Gyöngyösön építésvezetőségük működik.

Talán akkor mégis a generálkivitelező, az É. M. Heves megyei Állami Építőipari

Vállalat megoldaná a hevesiek gondját. Nekik nem kell felvonulniuk, ott dolgoznak az építkezésen. Beszéltünk a vállalat igazgatójával és főmérnökével. Mindketten szabódtak, nem és nem vállalják a munkát. Arra hivatkoztak, hogy nekik nincs ehhez felszerelésük, sem anyaguk. Rosszak a tervek és elfogadhatatlan a költségvetés — sorolták a kifogásokat.

Mit mond az Építésügyi Minisztérium? Az építési főigazgatóság koordinációs bizottsága felülvizsgálta a terveket, és az a véleménye, hogy az É. M. Heves megyei Állami Építőipari Vállalat munkafeltételei lehetővé teszik a szennyvíztisztító telep és csatornázás megépítését.

EGY ÉVE TART A VITA, de

az építkezésre már csak 6 hónap jut. Most ott tartunk, hogy két építőipari vállalat is lenne a megyében, de egyik sem vállalja azt a munkát, amely nélkül használhatatlan a gimnázium és a művelődési otthon. Kialakulóban van az új mechanizmus, egyesek hivatkoznak is rá, de nem élnek, inkább visz- szaélnek vele.

Nem feladatunk, hogy az Építésügyi Minisztérium berkein belül támadt vitában döntőbíróként szerepeljünk. De megtesszük azt, ami kötelességünk, a közvélemény hangját írásba foglaljuk: Heves község további fejlődése igényli és a lakosság joggal megköveteli, hogy vessenek véget a vitának. Győzzön a józan ész és a közérdek!

Dr. Fazekas László

Van olyan ember Egerben, aki nem tudja, hogy hol lakik. Illetve tudja, mert hazatalál például az Almagyar-dombra, vagy a Rózsadombra (?) — kinek melyik elnevezés tetszik, mert hivatalos neve nincs az új sorházak utcájának. Ha a rendőr véletlenül igazoltatna egy ebből az utcából való lakót, meglepő megállapításra juthatna: az illető személyi igazolványába nincs beírva, hogy hol lakik. Hivatalos neve ugyanis nincs az Almagyar- dombnak, illetve a Rózsadombnak, illetve a ... Mikor lesz neve az utcának?

Vagy ott van a Hadnagy utca! Több tucat ház, mindenki jól tudja, hogy nem egy utcát alkot, mégis egy nevük van: Hadnagy utca, és hozzá valamilyen algebrai feladvány, A/4... De van, aki nem ismeri az algebrát. Nem túlságosan szerencsés képletekkel elnevezni a háztömböket!

Panaszkodnak a postások, a hírlapkézbesítők nemcsak a fent említett utcák miatt, hanem

például az Epreskert, a Bercsényi, a Mikes Kelemen, a Rreznai Imre, a Puky Miklós, a Liszt Ferenc utcák és a Vé- csey-völgy miatt is. Ezeknek az utcáknak, igaz, van állandó nevük, de hát a számozással baj van. Nemcsak egy postás, de egy ismerős, vagy rokon is nehezen talál oda, mondjuk az Epreskert utca 4-es számú házhoz. Az ember megy ezen az utcán és azt hiszi, nem tud számolni. A házszámok így következnek egymás után: 2, 4, 4, nincs szám, 2, 4, 6, 6. Eltéved a közönséges halandó három négyes között (de még a nem közönséges is.) Vagy vegyük a Puky Miklós utcát, ahová a kedves ismerősnek csupán az 1-től 5-ös számig ajánljuk, hogy látogatóba menjen, mert utána nincs számozás. A Vécsey-völgy már előrehaladottabb ebből a szempontból, mert ott a 95-ös számig mindenkit meg lehet találni, de még van vagy ötven ház számozás nélkül.

Nem is beszélünk — csak írunk — a Bercsényi,, a Mikes Kelemen és a Breznai utcákról, ahol a széles utca közepén új házak épültek és senki sem tudja, hogy ezek egy régi utca részei, vagy egy új utca házai?

Vegyük elő a fantáziánkat és képzeljük magunkat azoknak az embereknek a helyébe, akik ezen utcákban keresik ismerősüket, vagy egy postás, hírlapkézbesítő, és villany- számlás helyébe, aki keresi, de nem találja „páciensét”. Ha az illetékesek járnának ebben a cipőben, bizonyára nevet adtak volna. már az Almagyar- dombnak, vagy Rózsadombnak (?) és rendeznék a Hadnagy utca (de az Egészségház utca) algebrai feladványait is: és az olvashatatlan név- és számtáblákat kicserélnék.

Mert eltéved az ember három 4-es között.

Javasolunk egyetlen négyest. Vagy inkább 5-öst: e feladat gyors megoldásáért.

(—vits.)

A szótlanná vált szavak

Aladányi Zoltán egyik szép

versében olvashatjuk ezt a mondatot: „Szavak tették,

hogy szótlanná lett a szó.” Mit akart mondani a költő ebben a mondatában? Azt, hogy újabban az élő beszédben és az írásban feleslegesen szaporodnak el azok a szavak, amelyeknek nincs szerepük a mondanivaló szempontjából, s nem nyújtanak értékes információt. Valóban, mai életünk nyelvhasználatában igen veszélyes jelenségnek lehetünk tanúi. A sok szótévesztés mellett, sokszor használunk üres, informatív-érték nélküli szavakat, szólamokat, felesleges és tartalmatlan nyelvi kifejezéseket. Ha pedig nem megfelelő a mondanivaló szempontjából a mondatainkba illesztett szó, ha sok az elkoptatott szólam beszédünkben és írásunkban, valóban szótlanná válnak a szavak és kifejezések, és hitelét veszti a beszéd és az írás is. Gyakran olvasunk ilyen szószátyár mondatokat is: „Kéretik a dohányzást mellőzni!” Értelmesen és röviden: Tilos a dohányzás! Papírosízű, feleslegesen komplikált írásunk és beszédünk akkor is, amikor az egyszerű mondanivalót, az élet természetes jelenségeit, történéseit erőszakolt, hivatalos nagyképűséggel fogalmazzuk meg. Ezt példázza a következő mondat: „A tengeri termesztésénél lényeges kérdés annak az időpontnak megállapítása, mely a földnek kapával való megművelését előirányozza, és okszerűvé teszi.” Ebben a mondatban nemcsak a szerkesztés pongyola, és nemcsak az a baj, hogy a szavak szinte úszkálnak a laza szövésű mondatszerkezetben, hanem valóban sok ebben a mondatban a felesleges szó, a szótlanná vált szó, mert értelmesen, röviden ezt így fejezzük ki: A tengerit idejében meg kell kapálni! Ez érthetőbb és Ízlésesebb fogalmazás is.

Felesleges és amellett logikai bukfencet is tükröz egy felszólalónak ilyen fogalmazá- sú mondata: „Kérem, az itt konkrétan megjelenő elnök elvtársat, hogy merjen bírálatot gyakorolni a tagság felé is.” Először is: Lehet-e valahol nem „konkrétan” megjelenni? Másodszor: a mondat a felesleges szószaporításra is szomorú példa. Mennyivel pontosabb, világosabb ez a megfogalmazás: Merje megbírálni a tagságot is. Különben a felé névutó helytelen használata annyira fertőz, hogy még az értelmesen, szépen beszélő emberek nyelvében is gyakran jelentkezik. Ha valamit csak valaki felé mondunk, az nem kötelező annyira az illetőre, mert csak felé és nem pontosan neki mondjuk. Tehát ne a tagság felé bíráljunk, hanem a tagságot bíráljuk meg. Ne csak a tagság felé mondjuk meg, mát kívánunk a fegyelmezettebb munka érdekében, hanem pontosan, egyenesen, félreérthetetlenül a tagságnak. Sokszor éppen az a baj, hogy a sok tartalmatlan, információt nem nyújtó, felesleges, tehát valóban szótlan szó nem a világos közlést szolgálja, hanem inkább a ködösítést, s a nem egyértelmű kiállást. A bőbeszédűség árnyékában gyakran jelentkezik a gondolatszegény- ség is.

összefoglalásul és tanulságul egymás mellé helyezünk két mondatot. Éhből világosan kitűnhetik, mit jelent valamit terjengősen, szótlanná vált szavak tömegével, és éppen ezért nem szépen, nem világosan kifejezni, és mit jelent ugyanazt a gondolatot röviden, egyszerűen és érthetőbben előadni. íme először a laza szövésű és a felesleges szószaporítást példázó mondat: „Az a nemzet, amelyik nem rendelkezik iparral, olyan, mint az az óriás, akinek hiányzik a fél. karja.” A mondatban valóban sok a felesleges szó, a mondanivaló lényegét egyáltalában nem szolgáló kifejezés. Mennyivel világosabban, szemléletesebben és szabatosabban fogalmazta meg a mondanivalót Kossuth ebben az érthető, formás és tetszetős mondatában: „Ipar nélkül a nemzet félkarú óriás.”

Dr. Bakos József tanszékvezető főiskolai tanára

a nyelvészeti tudományok kandidátusa

4.

vár otthon, amely utóbbival > egyszer s mindenkorra meg41 tudnám, oldani a világ ipara- j nak vízellátását.

i

— Víz... Méghogy vízellá-»] tás — ugrott le rólam és ek- •' kor felállva bátorkodtam vé-« dekezésiil megfogni az éppen** ütni akaró kezét, amitől még *; dühödtebb lett és most már a ♦ .

torkomat kezdte szorongatni j a másik, még szabad kezével. ♦1 Miután sehol senkit nem lát-;1 tam, segítségért meg kiáltani»< nem tudtam, lévén szükségem j. a torkomban lévő kis helyre a > légzés m.iatt, kénytelen voltam4 halálfélelmemben telerúgni Kajevác Benőbe. Ezt zokon'* vette, hangos dühvei foglal- Ji kozni kezdett családommal, 4, társdalmammál és gyors moz-j} dulattal elővette bugylibicská- * ját... J1

— Most megdöglesz! — kő- j ~c

zölte velem tömören és miu- j í tán ismertem a rendőrségi hí- l rekből is Kajevác Benőt, ezt 1 egész komolyan vettem. így tehát kénytelen voltam leütni. * Sajnos. Kajevác Benő rosszul : esett, megrepedt a koponyája, ' ,i amelybe három nap múlva ‘, legnagyobb sajnálatomra bele-, halt. *

Most a börtönbe ülök, ha- JE Iáit okozó súlyos testi sérté- i sért több évre elítélve. De ? nem baj. így legalább lesz. időm kidolgozni véglegesen az1 egész világ ipari vízszükségle- f tének megoldását.

(—egri) I

tire, mindig egyazon helyen. Miközben precíz pontossággal ütött és jóízűen dúdolta az „Egy Alfa Rómeót vennék” című, máskor egyébként nekem is tetsző dalt, arról próbáltam meggyőzni, hogy amit tesz, az mélységesen megvetendő, hogy engem négy gyermekem, feleségem és igen fontos munkám

tálhattam, megszabadultam két ; rossz fogamtól. A harmadik az i jó volt. :

— Ne ugass és ne taníts — , mondta tömören és kitartotta a \ lábát, amelyben menekülés i közben elbuktam, s így meg- : tanulhattam, milyen érzés, ha : valakit hátulról ököllel vernek, i a halántékától balra két cen- :

savai a járásban egyetlen esztendő alatt a fejési átlagot 1651 literről 2300 literre emelik. Ez reális célkitűzés, hiszen mindössze azt jelenti, hogy a tehenek napi 8 liter tejet adnak.

Mit jelent forintban ez az

elhatározás?

A tehenenkénti évi 649 liter tejtöbblet, kilencszáz közösben lévő állatot véve alapul, mintegy kétmillió forint pluszt jelent a 22 termelőszövetkezetnek.

A Pétervásárán megkezdett beszélgetést Egerben, a tanárképző főiskola mezőgazdasági tanszékén folytatjuk, ahol dr. Istók Barnabás tanszékvezető tanár munkájukról, elképzeléseikről nyújt tájékoztatást. Mint elmondja, feladatuk kettős, hiszen egyrészt a szövetkezeteknek nyújthatnak nagy

A minap kissé élgondolkodva az emberi humánumon, az élet célja és a társadalom együttélésének még meglevő számos nehézsége felett, úgy ballagtam hazafelé a már éjszakába fordult utcán, hogy véletlenül nekiütődtem Kajevác Benőnek, akit közismerten garázda embernek tartott mindenki és hetvenkétszer ült már könnyű és súlyos testi sértésért.

— Pardon — mondtam elnézést kérve — kissé elgondolkodtam. .. Bocsásson meg, kérem — tettem hozzá és udvarias óvatossággal akartam kikerülni Kajevác Benőt, akiről az is eszembe jutott, hogy testi sértéseinek zömét az erre a célra fusizott bugylibicskájával szokta elvégezni.

— Mi az, hogy pardon, apus- kám... Te egy marha vagy és én meg kissé szomorú ... Ilyenltor csak úgy tudok valahogy felvidulni, ha valakit laposra verek, vagy megölök. Az utóbbi még egyszer sem sikerült. A hülye orvosok miatt — mondta lenyűgözően kedves modorában Kajevác Benő és lágy, gyors, de igen határozott mozdulattal kétszer belém rúgott.

— De uram, kikérem magamnak ezt az inzultust... A társadalmi együttlét szabályai szerint, ugyanis... — akartam folytatni, de nem tudtam, mert villámgyorsan kétszer szájba vágott, hogy örömmel konstasegítséget, másrészt a főiskolai hallgatók az iskolában tanult elméletet az életben látják megvalósulni.

Az Egri Tanárképző Főiskola gyakorlati munkája nem egyedülálló a megyében. A Szőlészeti Kutató Intézet dolgozói, a kompolti kutatok szinte kivétel nélkül szintén szoros kapcsolatot tartanak az élettel és nemcsak a szakelőadásokkal, de gyakorlati munkával is jelentősen hozzájárulnak a hozam növeléséhez, az új módszerek elterjedéséhez.

Tudósaink, tudományos kutatóink nem magas elefántcsonttoronyból nézik fejlődő életünket, hanem a gyakorlatban próbálják alkalmazni és átvinni mindazt, amely elméletben jónak és hasznosnak bizonyul.

— szalay —

Túl az elefántcsonttornyon

«JJSiVGHItt: Az Egri TanSrtcépseS Főiskola tanárai mező- gazdasági szakköröket szerveztek a pétervásár ri járásban.

Öt verten ülnek a teremben, túsz-elnökök, brigádvezetők, állattenyésztők. A hallgatók a Studium alatt érdeklődéssel hallgatják a főiskola tanszék- vezető tanárát, aki fontos állattenyésztési gyakorlati kérdésekről beszél.

A főiskola tanárainak munkájáról, a szakkörök szerepéről és céljáról a Pétervásári Járási Tanács elnökének, Kovács Bertalannak az irodájában beszélgetünk. Csabai Mihály országgyűlési képviselő, alti maga is szövetkezeti elnök, a járás legfőbb gondjaival hozakodik elő: Negyven- ötezer hold művelhető földjük van, ennek 35 százaléka olyan lejtős, amelyen sehogyan sem, vagy csak nagyon nehezen boldogul a traktor. Kétezer hold mély fekvésű rétet, legelőt veszélyeztet évről-évre a víz. A járásban jelenleg 32 féle növényt termelnek. A korszerű állattenyésztés kialakulását a hozzá nem értés, a kevés és rossz minőségű takarmány, a megfelelő törzsállomány hiánya akadályozza ...

A hegyvidéki járás gondjaiba osztozik a megye, sőt az ország is. Elkészült például a járás talajvédelmi terve. Ter- pesen, Szajlán, Bükkszéken már el is kezdődtek az ezzel kapcsolatos munkák. Folyamatban van a vízügyi rendezés és komoly tanulmányokat folytatnak a lejtős területek legcélszerűbb hasznosítására, a pillangós növények elterjesztésére.

— Hogyan kerültek kapcsolatba a főiskolával?

A választ a járási tanács éltjükétől kapom:

— Az Egri Tanárképző Főiskola mezőgazdasági tanszékének tanárai évek óta ismerik sajátságos adottságainkat. így elhatározták, hogy szakköri foglalkozások keretében közel száz szövetkezeti szakembernek olyan friss elméleti ismereteket nyújtanak, amelyeket jól hasznosíthatnak.

A beszélgetésből kiderül, hogy a főiskola tanárai és hallgatói figyelemre méltó célokat tűztek ki maguk elé. Elhatározták, hogy a szakköri foglalkozásokon nyújtott szakismeretek gyakorlati hasznosítá-