Népújság, 1966. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-06 / 55. szám

Tanulóifjúságunk honvédelmi nevelése

FEDEMESI ASSZONYOK

Bajzáth Aladárné múlt évi teljesítménye 392 munkaegység volt. Két lánya és alkalmanként férje Is segített a sürgős munkákban.

fcák között. A többi férfiért autóbuszok jönnek és a dé1- előtti, vagy az esti siktába viszik őket a bányába.

Talán azért is alakult ki évek során ez a helyzet, mert a hegyek között a termelési feltételek rendkívül kedvezőtlenék. A megfeszített szorgalomnak mégis megvan az eredménye, nemcsak életrevalóságukat bizonyítják be évről évre, hanem azt is, hogy a termelőszövetkezet elfogadható jövedelmet ad a jó munkáért.

A Mátra és a Bükk találkozásánál eltörpül a község, ahol olyan kevés a ház, hogy egyetlen utca két oldalán megférnek egymás melett. Ilyen kis méretek jellemzik a közös gazdaságot is. Alig több mint egymillió forint volt tavaly is az évi összes bevétel. Ezt egy jó ötlettel, az adottságoknak megfelelő új termelési ággal is növelni lehet, éspedig jelentős mértékben. A fedémesi asszonyokat ettől nem is kellett félteni. Az ötlet nem sokat váratott magára: Neveljünk •sióét — mondták.

Bajzáth Sándorné már négy éve nevel csibéket. Lelkiismeretes munkájától sokban függ, milyen lesz az idei eredmény.

vesen beletartozik a jövőt illető elképzelésekbe és törekvésekbe, hogy tovább növelhessék az oszthatóságot, a közös vagyont.

P. E.

... hogy szakszervezeti mozgalmunk nem áll hivatása és küldetése magaslatán. Szerte a világban kiharcolták, vagy most folyik a harc, hogy napi nyolc óra legyen a munkaidő, hogy legalább a „háromszor nyolc” elve megvalósuljon, míg nálunk... Nos, mindenki tudja, vagy legalábbis nagyon sokan tudják, hogy nálunk még nem valósult meg a nyolcórás munkaidő, mi ebből a szempontból messze elmaradtunk a kapitalista országoktól, s ha lehet, még messzebb jó néhány szocialista országtól...

... egyébként ezzel kapcsolatban az a véleményem, hogy ez így nem mehet tovább, álljon sarkára a szakszervezet, tűzze zászlajára, vívja ki a nyolcórás munkaidő jelszavát. Hogy mit fecsegek én itt össze? Hogy hazánkban a nyolcórás munkaidő már régi vívmány és az érte folytatott harcot is már régen elfelejtettük? Lehet, hogy így van, lehet, hogy így volt, de én már erre valóban nem emlékszem, s rögtön hozzá is kell tennem, úgy látszik, meglehetősen sokan -mások sem emlékeznek rá, — mert akkor eszünkben tartanák, hogy nyolcórás munkáért folyt a harc, s hol dolgoznak ma nálunk, szocializmust építő és mindent megbocsátó hazánkban nyolc órát?

Állítólag valahol, nem is olyan régen, napvilágot látott egy titkos statisztikai felmérés — általában, ami titkos, azt azért jobban ismerik az emberek! —, amely szerint a nyolcórai munkaidőből hat, esetleg hat és fél órát töltünk el valóban munkával. A többi a munka és a semmi szervezésével, a lottó- és totószelvények kitöltésével, hétfői és szombati megmagyarázásával, Máli néni halálának körülményeivel és panaszkodással telik el, hogy bezzeg azért Nyugaton mennyivel olcsóbb a kereken keresztbe erezett tengeri herkentyű...

A dolgot talán ott kellene kezdeniük szákszervezeteinknek

egyébként ez a véleményem erről —, hogy először világosan és definíciószerűen tisztáZn' kellene: mit értünk munkaidő alatt? Valahogy így: „Munkaidő alatt azt az időt értjük, amelynek tartama: alatt munkát végzünk, a magunk és a társadalom hasznára, megfelelő arányban a megfelelő bérért”, A definíció után mód és lehetőség nyílik annak bővebb és most már tankönyvszerű kifejtésére is, hogy a munkaidő olyan folyamat, amelynek keretében új javak, de legalábbis új akták készülnek, s ugyan az új akták nélkül általában meg tudunk élni, de az új javak nélkül nem. Aztán azt is helyénvaló lenne kifejteni, hogy az új javák munkaidőn belül készüljenek a köz, s ne munkaidőn túl, vagy esetleg éppen a munkatäön belül a szomszéd Fánika néni számára, aki a fusimunkát borral, sőt borravalóval honorálja.

Számos ilyen kérdés világos és egyértelmű leszögezése jelentős segítséget jelenthetne abban, hogy felzárkózzunk harcunkban az olyan országok dolgozóihoz, akik nemcsak kivívták, de becsülettel meg is tartják a nyolcórás munka idejét, különös tekintettel arra, hogy nem báró Chorin gyárosnak, legfeljebb Báró II. János esztergályosnak van több és mind több haszna belőle. Mert ismerjük el, hogy tényleg és valóban szükség van a küzdelemre, hogy a nyolcórás munkaidő ne csak nyolcórás idő, de munka is legyen. Utóvégre azért dolgozni is szabad ebben az országban, ha már egyszer szabad országnak valljuk magunkat, — nemcsak lógni.

Itt kell leszögeznem legteljesebb magánvéleményemet a hét- és a hatórás munkanapok bevezetése ügyében. Esett már szó arról, hogy eljön az idő — egyesek szerint már el is múlt amikor dolgozó társadalmunk áttér a hét- illetve a hatórás munkanapra, ezzel is hirdetve, mit bír ki a szocializmus. Ügy vélem, az eddig, úgynevezett nyolcórás munkanappal is tökéletesen igazoltuk egyrészt, hogy mit bír ki ez a szocializmus. Másrészt teljesen felesleges ezt a kérdést hivatalból és hivatalosan napirendre tűzni, miután a mindennapi gyakorlata és egyéni kezdeményezései alapján igen solcan jóindulatú vezetői egyetértéssel már meg is valósították ezt.

Ezek azok a dolgozók, akiknek már itt a szocializmus, s ha sietségüket nem fékezzük a „társadalom fejlesztésében”, mire észrevesszük magunkat és őket, már a kommunizmusban járnak, — már ami a szükségletek kielégítését illeti. Ki tagadná, hogy a kommunizmus jó dolog, de egyéni rögeszmém, hogy oda lehetőleg és egyszerre, egy egész társadalom érjen el a munkával, s ne néhányan a munkaidővel...

Hozzá kívánom még tenni, hogyha egyszer még azzal a nyolcórás munkaidővel is baj van, azt hiszem, a legteljesebben elhamarkodott lenne a hat, vagxi a hét óra, mert el tudom képzelni, hogy adott esetben a hat és a hét óra is csak öt, vagy éppen négy lenne, s akkor írhatnék arról, hogy a szakszervezetek harcolják ki a hat- illetve a hétórás munkaidőt.

Mindez nem is tudom honnan jutott eszembe. Talán onnan, hogy valaki azt fejtegette: be kellene vezetni az ötnapos munkahetet, napi hétórás munkaidővel, s miközben ezt mondta, megtörülte izzadó homlokát? Lehet. Lehet, hogy így tavasztájt még táppénzen is fárasztó a kapálás. Mondom, lehet, hogy innen jutott eszembe...

Tavalyi adósságok — idei feladatok

időből — jegyezte meg az egyik mezőgazdász.

Egerszóláton a honvédség is segített a szénabetakarításban. Talán soha annyi jó minőségű takarmány nem került még itt kazalba, mint éppen az őszszel.

— Minek ez a nagy sietség? — kérdezték az elnököt többen a tagok közül. A választ néhány nap múlva kapták meg, amikor elkezdett zuhogni az eső, de akkor a takarmány már kazalban volt.

A mezőgazdaságban jelentkező sűrű tennivalókat néhány hét alatt el lehet, sőt el is kell végezni. A rendelkezésre álló géppark, a mind több munkagép, de nem utolsósorban a szorgalmas falusi emberek olyan nagy erőt képviselnek, hogy együttesen képesek megbirkózni a tennivalókkal.

— szalay —

Mmüism 5

1966. március 6.» vasárnap

Az általános iskolák köré ben népszerű lehet a modellé zö szakkörök létrehozása. Me] lehet valósítani azt is, hogy ; fegyveres erők napja alkal mából és annak tiszteletén honvédelmi sarkot rendezne! be. Ehhez felhasználják a Nép hadsereg, a Lobogó című újsá gok és más folyóiratok kép anyagát. A jól megszervezet számháború és laktanya-látó gatások is felkelthetik a fiata lók érdeklődését a honvédelen iránt. Ha ezekben a tantár gyakban a pedagógus maga i látja a honvédelmi nevelés le hetőségeit, akkor már bizonyo vonatkozásban az általános is kólában eleget tett a honvédéi mi nevelésnek.

A középiskolákban sokka konkrétabban folyhat már t honvédelmi nevelés. Az isko lai KlSZ-szervezetek munka terveikbe beállíthatják a hon védelmi feladatokat. A vezető ségnek egy tagja lehet a hon védelmi felelős, aki segítője < honvédelmi felelős tanárnak A középiskolákban a neveié formái lehetnek a faliújságol plakátok, filmvetítések, szakkörök létrehozása.

A szakkörök szervezhetnek hadtörténelmi előadássorozatokat, például „Proletár hadvezérek”, „Nagy csaták” címmel. Egy-egy katonai szakkönyvről ankétot, például „Rakétafegyverek”, „A Magyai Néphadsereg születése” stb.

Ezeket a foglalkozásokat a fegyveres erők egy-egy tagja élménybeszámolóval színesítheti. Szervezni lehet fegyverbemutatóval összekötött laktanya-látogatásokat. A laktanya-látogatást helyes lenne honvédelmi nappal összekötni, amikor egész napos programot célszerű összeállítani és ennek keretében lehet kispuska-lövészetet végrehajtani. A hadi- technikát megmutatni a maga bonyolultságában, vagy egy kisebb bemutató gyakorlaton részt venni.

M

eg lehet szervezni a középiskolákban a rádió- jktatást, a térképolvasási tan- Eolyamot. A helyi alakulatok parancsnokaival megbeszélve jondot kell arra fordítani, logy az érdekelt fiataloknak ás szülőknek megfelelő tájékoztatást adjunk a katonai szolgálatról, a tiszti pályára /aló jelentkezés feltételeiről ás más kérdésekről.

A középiskolai tanulóifjúság honvédelmi nevelése és ílőkészítése szép és lelkesítő ieladat. Az iskolákban folyó iktató- és nevelőmunka nagy ehetőségét felhasználva elér- íetjük, hogy középiskolás ta- íulóifjúságunk nemcsak művelt emberként hagyja el az skolapadokat, hanem felvérte- :ett lesz azokkal az ismere- ekKel, jártasságokkal és készségekkel is, amelyek lehetővé eszik, hogy idővel néphadseregünk képzett, öntudatos kannája legyen.

Pénzes József őrnagy

A hazafiságra való nevelés- ban különösen jelentősége van a történelem oktatásnak. A történelem tanítása során a pedagógus megismerteti a fiatalokkal a haladó forradalmi hagyományokat. A történelmi helyekre tett iskolai kirándulások ezt még színesebbé és maradandóbbá teszik. A történelemoktatást és a honvédelmi nevelést a történelmi tárgyú dia- és mozgófilmek nagyban elősegíthetik.

A földrajztanítás a hazai táj iránt kelti fel a tanulóifjúság figyelmét és érdeklődését. A földrajzi órákon — a katonai előképzés szempontjából — megtanulják a világtájak meghatározását, iránytűk

használatát, a térképen való tájékozódást, terepvázlatok készítését. A szintvonalak ismeretében megtudják határozni a magasság-különbségeket. Az általános iskolákban az úttörőfoglalkozások keretében sikeres lehet a térképolvasási tanfolyam beindítása.

A számtanórákon a fiata- " lók megtanulják a térképen való méréseket, aránymértékek használatát, a menetidő-számítást, a szögmérő, s a körző kezelését, egyszerűbb terepfelmérések készítését, és egyéb katonai példákkal helyettesített számtanfel- adatok kidolgozásával segítik a honvédelmi természetű feladatok megoldását, valamint a honvédelmi nevelést.

kaimazni a honvédelmi munka adta lehetőségeket.

A gyerekek honvédelmi nevelését célszerű már az általános iskolában megkezdeni. Ez az időszak ugyanis igen jelentős a honvédelmi nevelés kialakítása szempontjából. A kisdobos, illetve az úttörő kortól kezdve, a bevonulásig folyamatosan ismertetjük a tanulóifjúsággal fegyveres erőink életét, a rendszeresített technikát és a katonaéletben rájuk váró feladatokat.

ft fiatalok az általános is- ” kólában kapják meg az erkölcsi, és a honvédelmi nevelés alapjait. Megismerik a munkát, formálódik akaratuk és jellemük.

A testnevelés hozzásegíti a fiatalokat ahhoz, hogy olyan tulajdonságokat fejlesszenek ki magukban, amelyekre nekik, mint a Magyar Néphadsereg leendő katonáinak, szükségük lesz!

A testnevelési foglalkozásokon olyan gyakorlatok is előfordulnak, amelyek a katonai előkészítéssel függnek össze, mint például a rendezett sorokba való felállás, különféle akadályok leküzdése, stb. A fiatalok ennek során ügyességre, találékonyságra tesznek szert. Lehet járőrversenyeket szervezni, ahol kötélmászást, kúszást, egyensúlyozást, gránátdobást, térképtájolást, a világtájak meghatározását gyako- rolják.

U egyénk területén még ■ * kísérleti joggal sincs bevezetve iskoláinkban a tervszerű honvédelmi nevelőmunka. éppen ezért szükséges, hogy néhány jó tanácsot adjunk pedagógusainknak a honvédelmi nevelőmunka végzéséhez. Ma már kísérletek, kezdeményezések történnek iskoláinkban arra, hogy közelebb hozzák az ifjúságot a honvédelmi kérdésekhez, azonban ezen a téren még igen sok a tennivaló.

Mindenekelőtt világosan kell azt látni, hogy a honvédelmi nevelés az egységes szocialista nevelés része és társadalmi ügy, társadalmi feladat, amelyben az úttörőszervezetekre, a KISZ-re, a nevelőtestületekre és a szülői munkaközösségekre egyaránt feladat hárul

A pedagógus pártszervezetek is igen sokat segíthetnek a honvédelmi nevelésben. A pedagógusok közül sokan tartalékos tisztek. Ezek a nevelők olyan katonai ismeretekkel rendelkeznek, amelyeket a tanulóifjúság honvédelmi nevelésében hasznosítani tudnak.

Sajnos, pedagógusaink még

nem ismerik kellően a honvédelmi nevelés elméletét, nincs elegendő gyakorlatuk ahhoz, hogy a honvédelmi feladatok megoldásával egy időben, s azzal szoros egységben neveljenek. A nevelők — kevés kivétellel — még nem tudják alAz első évben háromezret neveltek és szakképzettség hiányában csak a maguk jólelkű- ségéből álltak hozzá. A lelkiismeretes munkával elérték, hogy a háromezer csibéből mindössze 92 volt az elhullás.

Tavaly már 11 ezer csibét neveltek és másfél százalékos volt az elhullás, amely még a jól felszerelt baromfitenyésztő gazdaságoknál is ritka eredmény. Az állattenyésztés bevétele több volt már tavaly, mint tervezték és a többletbevétel az asszonyok ötletéből származott.

Bajzáth Sándorné és özv. Tóth Ignácné az idén is sok csibét nevel majd. Néhány nap múlva érkezik meg az első csibeszállítmány, amelyhez ugyancsak nagy reményeket

A fedémesi Kossuth Termelőszövetkezet — asszonyok szövetkezete. Félszáz asszony műveli meg a község határában elterülő földeket, munkájukat csak néhány férfi segíti. Ez a néhány férfi is főként t'ogatos, így nincs lehetőség arra, hogy válogassanak a munTizenkét asszony munkáját irányítja Fehér Istvánné. A mozgékony munkacsapatvezető már a tavaszi munkákra szervezi az asszonyokat.

fűznek: biztos bevételre számítanak a szövetkezetiek. A két baromfigondozóval a közgyűlésen találkoztam. Munkájukról nagy szeretettel beszéltek és olyan hozzáértéssel, mintha több éves szakmunkásiskola állna a hátuk mögött. Társaikat is megnyugtatták, munkájukban nem lesz hiba, kiveszik a részüket a közös gondból, a betervezett jövedelmet az elhullás további csökkentésével növelni fogják.

Ez a munkaterület csak egy kis része a közösnek, de szer$ A MEZŐGAZDASÁG „adósságait” nem lehet eltitkolni. Az J ősszel be nem takarított mint- í egy ötezer holdnyi kukorica- ? szár most is ott éktelenkedik a 'határban, az utak, vasútak -mentén és a járókelők hol ! megértéssel, hol rosszallással i csóválják a fejüket, í A másik nagy adósság a ímúlt; esztendőről az a 35 ezer- hold szántanivaló, amelyet a ! tavasz korai beköszöntésével -most már haladéktalanul el -kell végezni.

{ Az említett adósságok nagyságát semmivel sem kissebbíti, í hogy bárkinek indokolt ^magyarázattal szolgálhatunk, {amely szerint valóban a lehetetlen őszi időjárás számlájára Sírható úgyszólván minden említett mulasztás.- Most már úgy látszik visz- ; szavon hatatlanul itt a jó idő. ^ Naponta érkeznek a jelentések farról, hogy a szövetkezetek {szántanak, vetnek, megkezdődtek a tavaszi munkák. A {szövetkezeti elnökök, mezőgaz- ídászok természetesen egyetértenek abban, hogy szinte a -legelső tennivalók közé tartozik a földterületek szabaddá tétele, a most már úgyszólván

hasznavehetetlen kukoricaszár letakarítása. A baj csak az, hogy sok helyen még nem annyira szikkadt a talaj, hogy elbírná a traktort és emiatt várat magára ez a munka. A füzesabonyi és a hevesi járásban azonban több példa van arra, hogy ezt a feladatot is meg lehet oldani, mégpedig úgy, hogy a lóvontatású fogatokkal kezdik meg a kukoricaszár letakarítását.

Sok helyen megindulták a traktorok is, és a kora tavaszi vetések mellett a szántást is végzik.

A MEGYEI TANÁCS terve szerint a tavasz folyamán 157 ezer holdat kell elvetni. Ebből mintegy 114 ezer hold a termelőszövetkezetek munkája. Tavaszi árpából több mint 22 ezer, hüvelyesekből tízezer, kukoricából 63 ezer holdnak kell a földbe kerülni. Ha ehhez a munkához hozzászámítjuk a

tavalyi adósságokat, azt, hogy közel 70 ezer holdon kell a műtrágyát is kiszórni — éppen a sok helyen gyenge őszi vetések megerősítésére — akkor nyilvánvaló, hogy milyen hatalmas erőfeszítésekre van szükség, hogy idejekorán, jó minőségben minden feladatot megoldjanak a gazdaságok.

Csodálattal nézi az ember azokat a szövetkezeteket, amelyek tavaly a kedvezőtlen időjárás. ellenére is úgyszólván minden munkát elvégeztek, így volt ez Detken, Tarnabo- don, Tenken és még néhány helyen.

— Hogyan csinálták? — kérdeztük az elnöktől.

— Okosan gazdálkodtunk a munkaerővel — volt a válasz.

És itt nemcsak az emberi erőt, de a gépek energiáját is beleértették. A másik tényező, amelyet említettek, a „.gyorsaság.”

— Nem szabad kifutni az