Népújság, 1966. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-06 / 55. szám

1 Két szovjet—amerikai megállapodás MOSZKVA: Szovjet—amerikai megálla­podás alapján közvetlen telex­kapcsolatot létesítettek az amerikai külügyminisztérium és az Egyesült Államok moszk­vai nagykövetsége, valamint a szovjet külügyminisztérium és a washingtoni szovjet nagy- követség között. Szovjet—amerikai kopro­dukcióban színes film készül Csajkovszkij, a nagy orosz zeneszerző életéről és munkás­ságáról. A film elkészítésére és forgalmazására vonatkozó megállapodást amerikai rész­ről a Worker Brothers Pictu­res társaság, szovjet részről a minisztertanács melleit műkö­dő filmügyi bizottság képvise­lőd írták alá. ■ — London — de Gaulle LONDON: A brit külügyminisztérium szóvivője kijelentette, hogy kormányának véleménye sze­rint az Észak-atlanti Szövet­ség változatlanul folytatni fog­ja működését, akár tagja ma­rad Franciaország, akár nem. A szóvivőnek ez a sommás nyilatkozata volt az első angol reagálás de Gaulle francia el­nök február 21-i sajtóértekez­letére. A francia államfő ezen a sajtókonferencián követelte a NATO által ellenőrzött, fran­cia területen levő katonai tá­maszpontoknak 1969 áprilisáig történő felszámolását. Az AFP hírügynökség jelen­tése szerint illetékes brit kö­rökben minden alapot nélkü­lözőnek tekintik azokat a híre­ket, amelyek szerint az Euró­pai Szövetséges Erők főpa­rancsnokságát (SHAPE) Pá­rizsból Londonba helyezik át. Az Észak-atlanti Szövetség európai tagjainak többsége — mutatnak rá e körökben — szívesebben látná, ha a főpa­rancsnokság a kontinensen maradna. £{/& kit q világpolitikában Kormányküldöttségünk útja határozott béketett volt A három válsággóc jelenlegi helyzete — Melyik párt győz az osztrák és az angol választásokon? Johnson kétes győzelme az Komor hírek az NSZK-ból — US A-törvény hozásban A legújabb szovjet oda befészkelődött ellenforra­dalmi elemektől. Erre azon­ban nemcsak, hogy hajlandó­ságot nem mutatott, hanem még fedezte és védelmezte is álhíveit. így tehát csak egy lehetőség maradt: a koalíciót fenntartva, azon belül egy baloldali tö­mörülést létrehozni és politi­kai tömegmozgalmak szerve­zésével is segíteni a kisgazda- párt balszárnyát, valamint kényszeríteni a jobboldali ve­zetést arra, hogy zárja ki so­raiból a reakciós, ellenforra­dalmi elemeket és álljon egy­értelműen, gyakorlatilag is a népi demokratikus forradalom talajára. Ilyen általános politikai el­gondolások alapján jött létre a kommunista párt, a szociál­demokrata párt, a parasztpárt és a Szakszervezeti Tanács részvételével a „Baloldali Blokk”. Nyilatkozatában el­szánt harcot hirdet — harcot a földért, az államosításokért, a demokrácia vívmányaiért. Megalakulását hatalmas tö­megmozgalom kíséri. Március 7-én mintegy 400 ezres tömeg tüntet a Hősök terén, köve­telve a reakcióval való leszá­molást. „Ki az utcára!” — hir­deti a Szabad Nép aznapi cik­ke. „A hallgatás, a szép szavak és a távoli ígéretek ideje le­járt. .. Az ellenforradalmi, ré­gi úri Magyarország híveinek ma meg kell tanulniuk, hogy mit jelent a munkásegység és a munkás—paraszt szövetség.” De nemcsak a főváros, hanem a vidék dolgozói is nagy el­szántsággal csatlakoztak a! „Baloldali Blokk” politikájá­hoz. Heves megyében is — Egerben, Gyöngyösön, Hatvan­ban (sőt egyes községekben pl. Csányban) jelentős meg­mozdulások, tüntetések voltak a demokrácia mellett. Nem egyik pillanatról a má­sikra és nem is minden terü­leten egyszerre, de a reakció meghátrálásra kényszerült. Vereségét nem akarta elis­merni — legális lehetőségei­nek csökkentésével egyidejű­leg 1946—47-ben földalatti összeesküvést szervezett, ami azonban teljes kudarcba ful­ladt. így a forradalmi erők offenzívája, szünetet nem tar­tó támadása nyomán fokozato­san szétesett az ellenforradal­mi front. Ezt a szétesettséget mutatja az 1947-es választás is, amelyen — egyes reakciós politikusok egység-kísérletei ellenére is — hat különböző polgári pártba szerveződve in­dultak a szavazatokért. A kis­gazdapárt élére új, a paraszt­ság demokratikus tömegeit képviselő vezető testület ke­rült, s a reakció a pártból is kiszorult. így 1947 nyarára a „Baloldali Blokk” lényegében teljesítette történelmi felada­tát. A Függetlenségi Front négy pártja megtisztult koalí­ciós légkörben indulhatott az új választásokon. ★ A kommunista párt harcai­nak, forradalmi taktikájának egyik legragyogóbb fejezetét a „Baloldali Blokk” adja. Van­nak, akik ennek a hősi kor­szaknak érdemeit megpróbál­ják elvitatni a párttól azáltal, hogy különböző, az 1948—1949. utáni szektás-dogmatikus hibák gyökereit az 1946—47-es idő­szakban keresik. Kétségtelen tény, hogy a későbbi hibák bi­zonyos előjelei — nem is any- nyira 1946-ban, hanem inkább — 1947-ben jelentkeztek. Ez megmutatkozott egyfelől a párt vezetőinek stratégiai és taktikai merevségében, másfe­lől pedig ehhez szorosan és lo­gikusan kapcsolódva, a politi­kai partner-pártokkal szembe­ni bizalmatlanságban és a pro­letárdiktatúra klasszikus, úgy­nevezett „orosz” formájának abszolutizálásában. Mindez azonban nem változtat azon az előrehaladás szempontjából kulcsfontosságú kérdésen, s megoldásának történelmileg és politikailag helyes módján, ami 1946-ban így vetődött fel: sike­rül-e a munkásegység megőr­zése és a kommunista párt po­litikai vezetése alapján egyesi­Gondolatok a „Baloldali Blokk" megalakulásának 20. évfordulója alkalmából írta: Dr. SZOKODI JÓZSEF egyetemi adjunktus dás, amely elejét vehette vol­na az antifasiszta és demokra­tikus forradalmi alapokon lét­rejövő koalíció későbbi belső válságának. Hozzátartozik mindehhez még az is, hogy a felszabadu­lás pillanatában az ellenséges osztályfrontok eléggé leegysze­rűsödtek. Az országon végigvo­nuló háború mintegy „kiszip­pantotta” a politikai közélet­ből a reakció fő erőit, illetve elnémította azokat. De csak át­menetileg, mert miután a reak­ció rendezte sorait és megta­lálta az új demokratikus ál­lamrenden belül azokat a ré­seket, amelyeken keresztül visszakerülhetett a politikai közéletbe, azonnal megkezdte támadását. És ez. a sajátos, el­lentmondásos helyzet egy újabb vonását tárja elénk: a magyar népi demokratikus for­radalom, fejlődésének egy adott, későbbi szakaszán szem­ben találi a magát a katonai és államhatalmi téren egyszer már szétvert, de politikailag újjászerveződő és nvíltan varla.mentális keretek között hatalomra törő reakcióval. n. A magyar reakció 1945. nya­rán tulajdonképpen egy ellen- forradalmi blokkot hozott lét­re és széles körű támadást in­dított elvesztett hatalmának visszaszerzésére. Gazdasági téren a különböző szabotázsok, eszmei-politikai téren a kom- r~ .*.! sta- és szovjetellenes pro­paganda, a bizonytalanság ér­zésének elhintése és mélvítése a tömegekben, stb., — mindez a támadó reakció fegyverei kö­zé tartozott. S mindezt a de­mokrácia igaz és kérlelhetetlen „harcosának” mezében művel­te. Az ellenforradalmi erők cél­ját röviden így foglalhatjuk össze: 1. a munkásosztály ha­talomból való kiszorítása: 2. a Nyugatról visszaszivárgott reakciós elemek bejuttatása a különböző közigazgatási pozí­cióké ; 3. a termelés feletti munkásellenőrzés felszámolá­sa és a tőkések hatalmának teljes visszaállítása a gyárak­én: 4. a földreform „vissza­csinálása”. A reakció taktikája az volt. hogy a kisgazdapártot „meg­szállva”, a koalíción belül in­dítson támadást. Ez a terve sikerült. A kisgazdapártban — mint a koalíció egyik tag­jáén — erős reakciós ellen­zék alakult ki, amely az 1945-ös őszi választások eredményein különösen felbuzdulva (a kis­gazdapárt a szavazatok 57 szá­zalékát szerezte meg) frontá­lis támadásé lendült a népi demokrácia ellen. Bonyolítot­ta a helyzetet, hogy a kisgaz­dapárti jobbszárny ún. belsc szövetségesekre is talált a szo­ciáldemokrata párt Peyer-féle és a parasztpárt Kovács Im- re-féle jobéldalában. Amíg s kisgazdapárti reakció a koalí­ció „felrobbantására” töreke­dett, addig a szociáldemokra­ta jobéldal a munkás- és szakszervezeti egység felszá­molására vett irányt. A kommunista párt — és s szociáldemokrata. párt balszár­nya is — tisztáén volt azzal hogy a munkásegység meg­bontása a koalíció „halálát’ jelentené, ami viszont belát­hatatlan politikai következmé­nyekkel járna. Ezért a kom­munista párt mindenekelőtt s munkásegység megvédéséi tűzte ki célul, s ez meg is va­lósult a szakszervezetek 194E decemberi kongresszusán. A kongresszus egyben a forra­dalmi erők ellentámadásának is egyik fontos állomása volt Ennek az időszaknak belső po­litikai atmoszféráját hűer visszatükrözi a kommunista párt akkori jelszava is, amelj jelentős tömegmozgalmakbar realizálódott: „Földet vissza nem adunk!” III. A nyílt politikai összeess pás elkerülhetetlenné vált Nem jelentett volna ez külö nősebb problémát akkor, ha í kisgazdapárt vezetése vállalja hogy megtisztítja pártját a Népi demokráciánk történe­tének egyik legjelentősebb po­litikai állomása a „Baloldali Blokk” megalakulása 1946. március 5-én. Mi is volt tulajdonképpen a ».Baloldali Blokk” és miért vált szükségessé létrehozása? A kérdés alapos megválaszolá­sa igen részletes történeti és politikai elemzést kívánná. Az alábbiakban csupán néhány mozzanattal illusztráljuk lét­rejöttének szükségességét és jelentőségét. L Hazánkban 1944/45-ben a szovjet hadsereg felszabadító harcai nyomán, a Magyar Nem­zeti Függetlenségi Front zász­laja alatt népi demokratikus forradalom bontakozott ki. A forradalom igen összetett fel­adat megoldására volt hivatott: az összeomlott fasiszta állami- rendszer romjain megteremte­ni a magyar demokratikus ál­lamiságot. Ez kihatásaiban és következményeiben messze túlmutatott az ú. n. „hagyo­mányos”, vagy polgári demok­rácián. A fasizmus maradvá­nyainak teljes felszámolása a vele összefüggő, az azt táplá­ló valamennyi erő radikális felszámolását, azaz, a magyar demokratikus néptömegek po­litikai és gazdasági hatalmának megteremtését követelte. E feladat megvalósítására léptek koalícióba, politikai szövetségre 1944. decemberé­ben a Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Független Kisgazda Párt, a Polgári Demokrata Párt és a Szakszervezeti Tanács. Bár a koalíció az ország demokrati­kus tömegeinek érdekeit kép­viselő politikai szervezeteket foglalta magában mégis — in­dulását tekintve — egy törté­nelmileg sajátos ellentmondást is felszínre hozott. Ez egyik fontos előzménye, oka volt a Függetlenségi Front későbbi válságának és a „Baloldali Blokk” létrejötte szükségessé­gének. Ezzel hangsúlyozni sze­retném azt, hogy a koalíción belül 1946. elején létrejött forradalmi tömörülés szükséges történelmi kritikáját jelentette annak a negatív folyamatnak is, amely a magyar nép <100'fa­siszta harcát jellemezte, külö­nösen az ország német meg­szabása után. Arról van ugyanis szó, hogy a kommunista párt — illegális lehetőségeihez mérten — a leg­nagyobb erőfeszítéssel sem tu­dott a felszabadulás előtt nem­zeti méretű antifasiszta fegy­veres ellenállást megszervezni (nem utolsósorban a demokra­tikus néptömegek és főleg pártjaik passzív, várakozó ma­gatartása miatt.) Ugyanakkor a felszabadulás folyamán létrejö­vő új népfront lényegében en­nek a pártnak programját tet­te magáévá. Ez az ellentmon­dás különösen azért érdekes és figyelemreméltó, mert a széles néptömegek anélkül, hogy a fasizmus elleni aktív (fegyve­res) harcban győződtek volna meg — saját tapasztalatukból — a kommunista párt politikai vonalának helyességéről azt közvetlen gazdasági és politikai érdekeik alapján elfogadták és az ország felemelkedésének programjaként ismerték el. Az említett sajátos ellent­mondást kontúrjaiban még csak élesebbé teszi a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front létrejöttének körül mén vei. Vagyis az a puszta történelmi tény, hogy a magvar antifa­siszta ellenállási mozgalom már az ország felszabadulásá­nak kezdete előtt — nem tu­dott létrehozni olyan népi­forradalmi szervet, amely per­manens módon a bukott fasisz­ta hatalom helyére léphetett volna. Nem ment tehát végbe — szívós és tartós harc közben — olyan politikai szelektáló­űrsikerek lázfc KORMÁNYKÜLDÖTTSÉ­GÜNK eredményesen befe­jezve afrikai és ázsiai hivatalos küldetését, hazatért. Bebizonyo­sodott, milyen nagy a Magyar Népköztársaság tekintélye a békeszerető és a népek együtt­működésére törekvő országok­ban. Küldöttségünk a kapcsola­tok sokoldalú fejlesztése érde­kében újabb gazdasági, keres­kedelmi, tudományos, kulturá­lis és egyéb egyezményeket kö­tött. A szorosabb együttműkö­dés fejlesztése ezzel nem ért véget, hiszen számos vendég­látó elfogadta küldöttségünk meghívását Magvarországra. A látogatás végeredménye: hatá­rozott béketett volt. A' világon mindenütt nagy tömegek figvelik, mi történik Indonéziában. Ghánában és Szí­riában. Mindhárom válsággóc helvzetének körültekintő meg­ítélése teljes mértékben indo­kolt. Sukarno egy djakartai gyű­lésen nevén nevezte a négy hó­napja mesterkedő ellenforra­dalmat és kijelentette: Indoné­ziában kérlelhetetlen osztály- harc folyik. Ed; követően lépé­seket tett a iobboldal megfé­kezésére, ámde a reakció nem adta fel a harcot, s különösen a nacionalista diákokat veti be újra meg úira a küzdelembe. Minden attól füeg — mérlege­lik az esélyeket Nyugaton —, mekkora tényleges erő áll Su­karno mögött!? A ghansi fejleménveket az imperialisták leplezetlen öröm­teni a forradalmi erőket; sike­rül-e megbontani a reakció hadállásait és visszaverni tá­madását; és végül, hogy sike­rül-e a forradalmat továbbfej­leszteni a proletárdiktatúra győzelmének irányába? Ma már mindez történelmi ténykérdés, amelynek alapján megállapíthatjuk, hogy a „Bal­oldali Blokk” kettős történel­mi feladatot teljesített. Meg­védte a forradalom addigi vív­mányait és a. munkásosztály tőke elleni harcában, a szocia­lista forradalom győzelméért vívott harc egyik sorsdöntő sza­kaszában biztosította a demok­ratikus és szocialista tömegek forradalmi politikai egységét. Amikor a „Baloldali Blokk” történelmi szerepéről és jelen­tőségéről megemlékezünk, ezt annak tudatában is tesszük, hogy mai előrehaladásunk szé­les szövetségi rendszere esz­meileg szorosan kapcsolódik népi demokratikus forradal­munk e gazdag tapasztalatok­kal és tanulságokkal teli ha­gyományához. •a hozták a tudom* mel fogadták. Egészen a szá­juk íze szerint volt az a hajtó­vadászat, amelyet a haladó sze­mélyek bebörtönzésére és meg- kínzására rendeztek a puccsis­ták. Kiderült azután: a hata­lom új urai olyan gazdasági in­tézkedéseket léptetnek életbe, amelyek minden tekintetben a „magánkéz” érdekeinek ked­veznek. Ebben a légkörben égettek el félmillió könyvet az „utca emberei”, míg a hivata­los körök féktelen demagógiá­val támadnak minden korábbi vívmányt. Az AESZ külügymi­niszteri értekezletéről azonban eddig több afrikai állam már távozott és továbbiak távozása várható a puccsisták elismerése miatt. Közben Sekou Touré társelnökül fogadta Nkrumaht, aki ezáltal Ghana és Guinea kettős elnöke lett. NYUGATI VÉLEMÉNYEK szerint Szíria balra tart. Az új kormány összetételéből követ­keztetnek erre. Négy „marxis­ta” miniszter szerepléséről be­szélnek a 20 tagú, új kormány­ban. Ezeket a híreket azonban a kommentálok más része még latolgatja és éberen figyeli a további fejleményeket. A Szí­riái közvélemény eléggé szkep­tikus. de a baloldal a forradal­mi vívmányok fejlesztésére irá­nyuló szándékot támogatja. Ezen a héten három választás körülményei foglalkoztatták a világsajtót. A bolgár választók meggyőző erővel igazolták' kormányuk iránti bizalmukat. Az osztrák és az angoli választások esélyei nyitottak. Ausztriában most vasárnap, Angliában pedig a hó végén megy végbe a nagy erőpróba. Wilson 1964 óta néhány főnyi „többséggel” kormányzott, s ál­landóan a leszavazás veszélye fenyegette. A konzervatív el­lenzék egy pillanatig sem hagyta békén. Wilson most úgy érzi, neki kedvez a pilla­nat. Hivatkozik a fizetési mér­leg deficitjének csökkentésére, a font megszilárdulására és bi­zonyos — népszerű — adócsök­kentést ígér, s a torykat teszi felelőssé a rhodesiai válság el­mérgesedéséért. Heath viszont a választási ígéretek megszegé­sével és dilettantizmussal vá­dolja a munkáspárti kormányt. Az Angol KP 50 képviselőjelöl­tet állít. Bírálja a katonai köl­tekezést, Wilson behódolását a jenki agressziónak, elutasítja a szakszervezetekre nehezedő nyomást, és a kormánypolitika konstruktív megváltoztatását követeli. AUSZTRIÁBAN csaknem 5 millió osztrák választó szavaz — félmillióval több nő, mint anyós világot férfi. Hét párt indul. Igazán csak a néppárt és a szociálde­mokrata párt esélyes. A kom­munisták egy kerület kivételé­vel mindenütt a szociáldemok­ratákat támogatják. A helyzet­tel ismerős osztrákok szoros eredményt várnak. Johnson közel 5 milliárd dol­lár újabb póthitelt kért viet­nami agressziójának folytatá­sához. Megkapta az összeget, de a törvényhozás mindkét há­zában erősen bírálták: az alsó­házban 75 képviselő, a szená­tusban 17 szenátor fejezte ki az amerikai közvélemény növekvő aggodalmát. Johnson „győzel­me” tehát eléggé kétes értékű és semmiképpen nem alkalmas politikájának népszerűsítésére. Komor tények hírei érkeznek azNSZK-ból. A 113 nyugatné­met szélsőjobboldali szervezet tevékenysége feltűnően fokozó­dott. Az állami költségvetés 69,1 milliárd márka kiadást irányoz elő, s ebből 18,6 milliárdot (26,9 százalék) fordítanak köz­vetlen katonai célokra. Más alapokból ugyanakkor máris 17 millió márka „segélyt” sza­vaztak meg a dél-vietnami USA-zsoldos rezsimnek. Ez az út — hangoztatják a béke nyu­gatnémet hívei — a becstelen­ség, a hitlerista Condor légió útja. Ezzel a negatív „fejlődés­sel” szemben áll az NDK akció­ja: mindkét német államot ve­gyék fel az ENSZ-be. Ez elő­mozdítaná a béke védelmét és a német egység kialakulását. E héten úiabb nagy szovjet sikerek születtek. FÖLD KÖRÜLI pályára küld­ték a Kozmosz-111 jelzésű mesterséges holdat, amely elő­írásosan teljesíti feladatát. A Kozmosz-110 fedélzetén a vi­lágűrbe fellőtt Ugoljok és Ve- tyerok kutyákkal végzett kí­sérletek minden tekintetben igazolták a várakozást. A Ve- nus-3 nagy diadala pedig láz­ba hozta a tudományos vilá­got. „Most először jutott el a naprendszer egy másik bolygó­jára olyan készülék, amelyet emberi kéz alkotott” — mond­ják. „A szovjet űrhajót, amely a szovjet felségjelvényt elvitte a Venusra — egész repülése alatt rendkívül pontos irányí­tási rendszer vezette.” Megál­lapították: „A Venus-3 meg­döntötte a kozmikus pontosság minden eddigi rekordját...” Egy bizonyos: a Hold felszínére juttatott űrlaboratórium után. íme, a Venuson is ott van már a szovjet tudomány és techni­ka kézjegye. Márpedig nem akármilyen jelentősége van ennek a ténynek. Újabb repülőse Japá A japán polgári repülési igazgatóság közleménye sze­rint szombaton, magyar idő szerint reggel 6.10 órakor, újabb súlyos légiszerencsétlen­ség történt Japánban. A Boac angol légiforgalmi társaság Boeing—707-es típusú utasszál­lító gépe néhány perccel az­után, hogy a tokiói repülőtér­ről felszállt és Hongkong felé indult, nekiütközött a Fudzsi- jamának. Az első jelentések szerint a gépen összesen 124 személy tartózkodott, s kevés a r-emény, hogy túlélőket ta­erencsétlenség iban Iáinak. A gép roncsait egy rob bánás 15—20 négyzetkilomé­teres területen szórta szét. A repülőgép lángolt. A tokiói légikikötő feket( szériája szinte páratlan a pol gári repülés történetében. Égj hónappal ezelőtt — februá; 4-én — a Tokiói-öbölbe zuhan egy japán gép, 133 utasa szőr nyethalt. A szombati kataszt rófa nem egészen 18 órává követte egy kanadai gép vesz tét: a DC—8-as pénteken ; tokiói repülőtérre zuhant le é 64 halálos áldozatot szedett

Next

/
Thumbnails
Contents