Népújság, 1966. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-06 / 55. szám

Hz összefüggő számok birodalmában Látogatón a Központi Statisztikai Hivatal Heves megyei Igazgatóságánál Az utóbbi években meg-meg- lijuló hullámokban sokszor és sokat beszéltek, írtak ■ arról, hogy hazánkban az adatszol­gáltatás, a statisztika kezd mindent eldönteni. Amikor bürokráciát mondanak és ír­nak, rendszerint azokra a je­lentésekre gondolnak elsősor­ban, amelyeket a „felügyele­tek” kívánnak — minden lát­ható haszon és indok nélkül. Ezért is kerestük fel a Köz­ponti Statisztikai Hivatal (rö­viden: KSH) Heves megyei Igazgatóságát: milyen adat­gyűjtő, ellenőrző, rendszerező és elemző munkát végeznek azért, hogy a népgazdaságnak és — közvetett útón bár — a mindennapi életnek, az egy­szerű állampolgárnak, is hasz­nára legyenek. Az igazgatóságon és a hat járásban 36 személy foglalko­zik azokkal az adatokkal, melyeket évente 30—35 össze­foglaló jelentésre tömörít az igazgatóság. Ezeket az adato- kat elsősorban a Központi Sta­tisztikai Hivatal igényli, de az Országos Tervhivatal mű­ködését is szolgálja az adatok­ból összeálló néhány jelentés. A statisztikus szakemberek évente több millió adatot dol­goznak fel osztó-, szorzó-, kom­binált villanygépek és könyve­lőgépek segítségével. Ha ki­nyitjuk a megye fontosabb statisztikai adatairól szóló kö­tetnyi évi jelentést, fejezetek­re bontva kapjuk a megye éle­tét egyéves statisztikai kereszt­metszetben. A gyermek szüle­tésétől kezdve (népesség, nép- mozgalom című fejezetben) a megyék összehasonlító adataiig táblák rendszeré térképezi fel az év beruházási, felújítási kérdéseit, az ipar, építőipar, a mezőgazdaság, a felvásárlás, a kereskedelem, a város- és köz- péggazdálkodás, az egészség­ügy, népművelés számokban kifejezhető történetét. Számok és százalékok, összefüggések és az egyes táblák felett álló fejezetcímek mutatják, milyen nézőpontok szerint és hány irányból találkozó adatokat kell kapcsolatba hozni azzal, hogy az adatrendszer jó és hasznos legyen. . Hitkor jó a jelentés ? A statisztikai jelentés ak­kor jó, ha az adatok teljesek és megbízhatóak. E két nagyon fontos feltételnek a biztosítása a KSH Heves megyei Igazga­tóságának legfontosabb felada­ta. Az adatok teljessége és megbízhatósága nem enged semmiféle torzulást, torzítást, mert így az összegyűjtött ada­tokból nem vonható le téves következtetés. Az sem • valószí­nű, hogy a felhasznált jó ada­tok és jelentés birtokában az operatív szervek téves intéz­kedést adnak ki. A jelentésnek azonban nem­csak a KSH-hoz, vagy az Or­szágos Tervhivatalhoz kell be­futnia. Az is szükséges, hogy a helyi politikai és gazdasági vezetők tájékoztatást kapja­nak. Kulturális és gazdasági szerveink is igénylik az in­formációkat az élet legkülön­bözőbb területeiről, és gyakran eligazító adatokat kérnek munkájukhoz. Az elemző, összefoglaló je­lentésekben szereplő sok-sok tapasztalati szám nagy-nagy segítséget és biztonságot ad az éves és a távlati tervezés munkájához. Sok-e a jelentés ? A Központi Statisztikai Hi­vatal az éves, a negyedéves je­lentéseken kívül minden me­gyében megjelenteti a Statisz­tikai Zsebkönyvet és alkal- mankint megadott témákról is kér jelentést. Ezek szükség­szernek és hasznosak is. Ez mind benne van abban a 30— 35-ben, amiket már említet­tünk. Hol van a bosszantó bürokrácia ? Van. Még mindig megvan. A statisztikában is. De nem annyira már, mint az elmúlt években. A közvetlen irányí­tó szervek a minisztériumok által kívánt adatokat, kimuta­tásokat, jelentéseket a Köz­ponti Statisztikai Hivatal igé­nyén felül és kívül kérik. Kérhetik, de ez nyit utat a sta­tisztikai bürokráciának. Elképesztő és elrettentő eset­ként jegyezte fel az igazgató­ság azt az intézményt, ahol 1964-ben 25—30 oldalas taka­rékossági és intézkedési ter­vet dolgoztak ki, újabb és újabb jelentéseket kértek a megtakarításokról, létszám- csökkentésekről. A bürokrácia elleni harcra hivatkozva je­lentéseket kértek az alsóbb szervektől az elintézett és el­intézetlen aktákról, az ügyfor­galomról és egyebekről. Az igazgatóság megállapítá­sa szerint Heves megyében a gazdasági és az államigazgatá­si életben sok engedély nélküli és fölösleges statisztikai adat­szolgáltatással találkoztak. Ma már a minisztertanácsi ren­delkezés óta javulás észlel­hető ezen a téren. A legnagyobb adatszolgálta­tási kötelezettség még ma is talán a termelőszövetkezetet terheli. Az elmúlt évben még megállapíthatták, hogy a tsz-eknek évenként mintegy 300 alkalommal kellett jelen­tést készíteniök. Nem egy eset­ben 200—250 megbízható, pon­tos adatot kellett ezeknek a jelentéseknek tartalmazniok. Ha jól megszámítjuk: kisebb- nagyobb jelentést, összegezést kellett készítenie a termelő- szövetkezetnek az év vala­mennyi munkanapján. Azt is kiszámították, hogy minden tsz-nél 2 dolgozó egész évi munkáját igénybe vette ez az adatszolgáltatási rendszer. A teljes igazsághoz tartozik az is, hogy ebből a számtengerből 100—110 jelentést a Központi Statisztikai Hivatal is igé­nyelt. Volt olyan járási mezőgazda­sági osztály 1964-ben, amely októberben ötoldalas kérdőívet küldött ki termelőszövetkeze­teihez, 300 adatot kért össze­gyűjteni és sorakoztatni töb­bek között arról, hogyan ala­kul majd az éves bevétel, a kiadás, a gazdálkodási és áru­értékesítési eredmény, holott ezek megállapítása — a köny­velési rendszer és a bizonylati elv szerint — csak az év be­fejezése után, januárban vált lehetségessé. Egy másik járási mezőgaz­dasági osztály tavaly május­ban adatgyűjtést rendelt el és 100 pontban kért választ: a megtartott közgyűlések^ idejé­ről, az azon részt vevő tagok létszámáról, a közgyűlésen sze­replő napirendi pontok ágaza­tonkénti megosztásáról, a fel­szólalások számáról, a felszó­lalások alapján született ha­tározatokról, ügycsoporton­kénti megosztásban, a küldött- gyűlésre vonatkozó személyi adatokról, a szükséges tervek­ről, az ellenőrzések számáról stb. stb. Elképzelhető a tsz-ek elnökeinek és főkönyvelőinek a főfájása, hiszen a tsz-eknél ezekről az adatokról nem szól nyilvántartás, csak a jegyző­könyvek és okiratok átbogará- szása után adhatott bárki is a valósághoz némelyest ha­sonlító választ. Mennyi mun­ka és mind miért? Más gazdasági ágból is so­rolhatók az ilyen panaszok! Munkaerőmérleg összeállítása céljából nem egy járásban a munkaügyi osztály olyan ada­tokat kért a községi tanácsok­tól, amelyekről nyilvántartást nem vezetnek és az adatgyűj­tés felesleges is volt, ha a ki­tűzött célt nézzük. Kell a statisztika ! A statisztika fontosságát és és jelentőségét a mindennapi élet igazolja. De csak az a statisztika kell, amely szüksé­ges és indokolt a tervezéshez, irányításhoz. Kell az, hogy a Földművelésügyi Minisztérium a fontosabb mezőgazdasági munkák állásáról értesüljön. De vészesen rövidlátó és ha­szontalan az az ügybuzgalom, amely a minisztérium határ­időit és szándékát megváltoz­tatva arra kötelezte még ta­valy is a tsz-eket, hogy a já­rási tanácsok részére heten­ként adjanak helyzetjelentést, sőt, akadt olyan járás, amely ezt a határidőt háromnapos porciókra módosította. A helyi politikai és gazda­sági vezetők is legyenek tájé­kozottak, éppúgy, mint az or­szágos irányító szervek. De a gazdasági és társadalmi élet vezető embereit, az intézmé­nyek és üzemek, a gyárak és vállalatok felelőseit ne foglal­juk le hiábavaló adatok gyűj­tésével és összeállításával, mert a termelés sínyli meg ezeket a felesleges, drága idő- és energiaveszteségeket. A bo­nyolult és modern állam egész­séges organizmus. Ügy boldo­gulhat és fejlődhet, ha életé­ről, működéséről megbízható adataik vannak. Ez a jó sta­tisztika. (farkas) Münsnk a VDK megsegítésére Tegnap délután munkahe­lyükön maradtak a Füzesabo­nyi Gépjavító Állomás dolgo­zói és ebéd után a szombat délutáni pihenő ellenére foly­tatták munkájukat. Ebéd után újra megtöltötték a műhelye­ket a munka jól ismert zajai. Sivítottak a fúrógépek, az esz­tergakés forgácsokat szeletelt a gépbe szorított munkadarabok­ból, csattogtak a kalapácsok és kijavított, üzemképes gépek hagyták el az üzemet. A Füzesabonyi Gépjavító Ál­lomás, a füzesabonyi főműhely, a káli és a sarudi üzemegység, a kettes állomány dolgozói szombat délutáni műszakot szerveztek és az így teljesített termelési értéket a Vietnami Demokratikus Köztársaság né­pének megsegítésére ajánlották fel. Hasonló felajánlást tettek a Horti Gépjavító Állomás dol­gozói is. A horti javítóbrigá­dok és traktoros teljesítőbrigá­dok április 4-én tartanak mű­szakot és a munkájukért járó pénzt a VDK megsegítésére, a DNFF budapesti irodájának küldik meg. Játék a halállal Kimondani is szörnyű: já­ték a halállal. Most mégis hangosan szeretném kiáltani: „Gyermekek, szülők, vigyáz­zatok!” Egy óvatlan pillanat, és a játékos jókedv halálsi­kolyba fullad. Ez történt szerda délután Petőfibányán. A tavaszi napfény játszani csalogatta a gyerekeket. Ha­zulról úgy indultak el, mint máskor. Az alagút mellett lej­tős az úttest, hogy száguld ott lefelé a négykerekű játék­kocsi! Útkereszteződés, fékcsi­korgás ...! És Kékkő Mihály hétéves kisfiút holtan húzták ki a dömper alól. Majdnem kettős tragédia történt. A kisfiú testvére ösz- tönszerűen ledobta magát a játékkocsiról, vagy leesett, amikor a dömpernek rohan­tak. Az egyik gyermek meg­menekült. De Kékkő Mihály hétéves, petőfibányai kisfiú helye örökre elárvult az isko­lában. A felnőttek, az ismerősök, vagy a rendőrök sohasem szóltak a játékkocsi miatt? De igen! Csak a féltő, figyelmez­tető szó nem talált megértés­re. Legalább most, e szörnyű figyelmeztetés után gondol­juk meg. hogy milyen veszé­lyes játék a négykerekű ko­csi. Fékezni, kormányozni nem lehet, játszótérre aligha alkalmas, de a négy kerékre szerelt alacsony alkalmatos­ság annál jobban csábít a lej­tős járdára, vagy a betonúi­ra. És hogy felgyorsul, hogy rohan ott... Petőfibányán a halálba ro­hant egy kisfiú. De Egerben* Gyöngyösön és a községek­ben is mennyi gyerek ül na­ponta a négykerekű játékko­csira, kerékpároznak, vagy fo­ciznak a forgalmas úttesten. A nagyobbaknak, a felnőttek­nek kötelességük, hogy a ki­csiket figyelmeztessék. Ne tűrjük a veszélyes játé­kot! Erre kötelez mindnyá­junkat a petőfibányai gyer­mektragédia. F. E. Egy furcsa küzdelem SOK GOND ÉS BOSSZÚSÁG. Ki tesz igazságot? A legmagasabb szervekig megbolygatot furcsa ügy. Sze­replői jószándékú emberek, de nem mentesek a hibáktól. A Hajtómű és Felvonógyár 4. számú egri gyáregysége a szín. Már nehéz eldönteni, mikor jött fel a függöny, mikor kez­dődött ez a színjáték. Talán akkor amikor a betanított se­gédmunkás Kalla János min­den igyekezete ellenére sem tudott selejtmentesen dolgozni s a munkatársai megúnták a segítséget? Szerintük Kalla János visszaélt jóindulatukkal, a hibás munkadarabokat „számlájukra akarta íratni.” Általában az a vélemény róla, hogy hangoskodó, fenyegetőző, összeférhetetlen ember. — Mielőtt marós lett — me­séli Szűcs Ferenc művezető — az edzőműhelyben dolgozott, és nem volt ellene semmi kifogás Egészségügyi okok miatt került hozzánk. Segítettünk neki. né­ha kis csalással — de az ő ér­dekében. Kevesebb selejtet számítottunk fel neki ... Mun- kahozzpállás? Lelkesen dolgo­zott, soha nem késett. Mi volt hát a hiba? Kalla János szerint ott kez­dődött a baj, hogy a műveze­tője véleménye ellenére en­gedte szabadságra a gyáregy­ségvezető, s ezért — azt állít­ja — hogy személyi bosszút forralt ellene Szűcs Ferenc. Alacsonyabb munkakörbe akarták helyezni, alacsonyabb bérrel, de — „inkább marad­jon marós, ne kiabáljon” — maradt a helyén. Szaporodtak a selejtek, nőtt a kártérítés összege. NAGYON MEGROMLOTT a légkör. Minden egyes kártérí­tési jegyzék a vélt személyi bosszú dokumentumaként sze­repelt Kalla János szemében. A gyáregység vezetői szerint megérett a helyzet az elbocsá­tásra. Kalla János úgy érezte, azért is üldözik, mert cigány. Az elbocsátás módja: fegyel­mi. .. Jegyzőkönyv nem készült a fegyelmi tárgyalásról, illetve arról hogy meghallgatták-e Kalla Jánost? Ez a mód tör­vénytelen! S az üzemi döntő- bizottság mégis jóváhagyta a döntést, eszükbe sem jutott, hogy ezzel újabb törvénysértést követtek el. A Heves megyei Területi Munkaügyi Döntőbizottság — nagyon helyesen — a törvény­telenségre hivatkozva visszahe­lyezte azonnali hatállyal Kal­la Jánost eredeti munkaköré­be. A gyáregység vezetője pe­dig újból, azonnal felfüggesz­tette állásából, s új fegyelmi eljárást indított ellene. Ekkor már a legmagasabb fórumokig ismert, lett az ügy Kalla sze­mélyes közbenjárása és levelei révén. Ő már szívesen elmen­ne a gyárból, de nem fegyel­mivel. Így nehéz elhelyezked­A GYÁR KAPUJÁBAN egy idősebb melós szegődik mel­lém, s amikor megtudja utam célját, azonnal beszédbe ered, Tetszik neki a téma, s el is mondja róla véleményét. Pe­dig az járja az öregről, hogy spórol a szavakkal, nem szeret beszélni és kétszer is meggon­dolja, amit egyszer kimond ... — Szóval a Laci gyerekről akar írni? Nos, látja, akkor jó, hogy összefutottunk. Mert nem mondaná el, kérem, az a felét sem. Ezért jó lesz, ha tudja, hogy nem akármilyen ember. Tagja a központnak, amely az ország fővárosában székel, meg a megyének is. Kiváló gyerek, nagyszerű ember. Gondolhatja, különben nem is lehetne egy olyan nagy bizottságnak a tag­ja. És még valamit. Most dip­lomázott az egyetemen. Ezeket ne felejtse el megkérdezni tő­le ... Az öreg nem árult el titko­kat, de szavait jólesett hallgat­ni Laciról. Pontosabban Mo- csáry Lászlóról, a Gyöngyösi Váltó- és Kitérőgyár szerkesz­tő-tervezőjéről. Menjünk is ak­kor sorjában, ahogy az öreg említette. — 1935-ben születtem Buda­pesten, Szokolyán végeztem az általános iskolát, és követke­zett a váci gépipari technikum. Vác. Az első nagy állomás életében, abban a munkában, amely a 31 éves fiatalember­nek minden gondolatát azóta is végigkíséri... — A technikumban beléptem a DISZ-be. Szerettem, jól érez­tem magam a többiek között. Egy arc közelről: LACI Annyira belemelegedtem a mozgalomba, hogy a harmadik évben már én lettem az iskola DISZ-titkára. A KIFOGYHATATLAN ener­giával, munkakedvvel lelkese­dő diákot lassan a. város is megismeri. — Egyszer behívtak a városi DISZ-osztályra és azt kérték tőlem: vállaljam el a városi DISZ középiskolai osztályá­nak a vezetését. Elvállalta. Lelkesedésből, szorgalomból, meggyőződésből. Az iskola, a tanulás mellett. Négy év múlva vége a vá­ci napoknak, s a gépésztechni­kusi oklevelével felvételre uta­zik a miskolci egyetemre. — Sikerült, felvettek. Saj­nos, mégsem maradhattam so­káig Miskolcon. Családi, anyagi körülményei búcsúzásra késztetik az iskolá­tól a néhány napos egyetemis­tát. Irány Gyöngyös, a Váitó- és Kitérőgyár ... 1956. márciusában belép a pártba. Néhány hónap múlva katonai behívót kap. Az ellen­forradalom a Kilián-laktanyá- ban éri. Megpróbálják beszer­vezni az esztelen öldöklésbe, az igazságtalan küzdelembe ... — Megszöktünk. Egy idős munkás bújtatott el. Napokig kerestek bennünket. Elcsen desedtek a fegyverek, viszátért a rend, a nyugalom. Leszerelt, visszament a gyár­ba, a társak, barátok, fiatalok közé. örömmel megy, örömmel fogadják. Munkájával alapoz­ta még a tekintélyét, becsüle­tét és ezt senki sem felejtette el a gyárban. — Hozzákezdtünk a munká­hoz. Életre, mozgalomba hív­tuk a fiatalokat. Megszervez­tük a KISZ-szervezetet, dol­gozni kezdtünk. MEGINDULT a munka a gyárban. A megye határán kí­vül is rangot kapott a fiatalok munkája. Nagy része volt eb­ben Mocsáry Lászlónak. Nem véletlen, hogy 1964-ben bevá­lasztják a KISZ Heves megyei bizottságába, és a végrehajtó bizottságnak is tagja lesz. De ez az év még egy újabb állomást jelent életében. Tag­ja annak a Heves megyei kül­döttségnek, amely a KISZ- kongresszusra utazik. A kong­resszus szónoki emelvényére is feláll, és az egész ország előtt beszámol a gyár munkájáról, a fiatalok életéről. A KISZ Központi Bizottsága tagjává választja és ma is élvezi ezt a megtisztelést, bizalmat. Ezekre a nagy bizottságokra gondolt az öreg útbaigazítónk ... — Nem szeretem a fráziso­kat. a nagy szavakat, de soha­sem tudtam olvat csinálni, «»melyről nem győződtem meg, hogy jó, igaz, amelynek nem láttam az értelmét, eredmé­nyét. Nem szerettem és nem is csináltam. Hitem, meggyőző­désem köt a munkámhoz éle­tünkhöz. Ez van előttem, bár­mit csinálok. Kicsit elfáradt. Pihenni sze­retne. A diploma . .. — A műszaki egyetemet nem sikerült elvégeznem. Elhatá­roztam, akkor is megszerzem a diplomát. Elvégeztem a Marx Károly Közgazdaságtudomá­nyi Egyetemet. A munkámhoz kell. Nap-nap után. Nem taga­dom, nehéz volt, de fő, hogy megvan. Pihenni szeretne, de megáll­ni egy pillanatra sem. Terve, hogy ledoktorál és úgy dolgo­zik, hogy ne csak az ismerő­sök vegyék majd észre a dip­lomát, hanem a gyár is. A gyár, ahol felnőtt, igazi ember­ré vált. Szenvedélyes kísérletező, újí­tó. Milliókat takarít meg a gyárnak az az újítás is, ame­lyet társaival tervezett. Egy „okos” gép lesz, eddig már fél­millió forint van benne. Ha el­fogadják, évi egymillió forint megtakarítást jelent a gyárnak. Ha nem, akkor majd a legkö­zelebbi. Az viszont biztos, hogy az újítás, után már külföldről is érdeklődnek. MUNKÁJÁNAK megvan a jutalma. A dinloma, a megbe­csülés, a KISZ aranyjelvénye, a KISZ Központi Bizottságá­nak kitüntetése, a Kiváló dol­gozó oklevél, a szocialista bri­gádzászló ... Koős József ni más munkahelyen. Mi lesz ennek a vége?... Ki, vagy kik a hibásak? Kal­la János magatartása vélt ül­dözőivel, munkatársaival és a gyár vezetőivel szemben már tarthatatlan volt. Munkáját nem jól végezte, sok selejtet gyártott. Ügy vélte, hogy azért „üldözik”, mert cigány. A gyár­ban több cigány is dolgozik, hogy lehet az, hogy ez az „ül­dözés” csak rá terjed ki? A ci­gánykérdés megoldásában már nagyon sokat haladtunk, s ez nemcsak a törvényeknek, ha­nem azoknak a cigányoknak is köszönhető, akik a társadalom különböző helyein megállják a „sarat.” Kalla János, ha a hibáit fel­említik, s kifogy az érvekből, a személyi bosszút hangoztat­ja. A GYÁREGYSÉG vezetői tör­vénysértést követtek el, pedig ismerniük kellene az elbocsátás „szabályait” Egy igazgatónak jogában áll elbocsátani azt a munkást, aki képtelen minősé­gileg jól dolgozni, vagy azt, aki magatartásával rontja a légkört. Jogában áll, de csak törvényes keretek között gya­korolhatja ezt a jogot. Az üze­mi döntőbizottság döntése pe­dig arra enged következtetni, hogy vagy nem ismeri szerepé­nek fontosságát, vagy korlátoz­va érezte magát. Miért nem vette észre a törvénysértést? Miért követett el még egy újabbat? Másik kérdés. A Hajtómű és Felvonógyár egri gyáregysége több száz fővel dolgozik. Egy betanított segédmunkás miért csinálhat ekkora kavarodást? Mit tett a szakszervezet a né­hány anyagi segítségnyújtás mellett? Segítették-e legalább, hogy más álláshoz jusson? Mit tettek a tömegszervezetek? Foglalkoztak-e eleget vele? Az írásbeli figyelmeztetés a kárté­rítési iegvzék még édeskevés. Figondolkodtató, hogy müven elintézési módot alkalmaztak Kalla Jánossal szemben, még akkor is. ha megérdemelte az elbocsátást. Egy beosztott dolgozótól ke­vésbé várhatjuk el hogy pon­tosan ismerje a paragrafuso­kat. De a gyárvezetéstől már igen. Túlságosan felnagyított kérdés lett az ügyből, mert túl egyszerűnek vélték. Fölösleges, kálváriát járató hercehurca egy egyszerű ember körül aki másutt talán jobban megállná a helyét. A BÜNTETÉSNEK nálunk a segítségnyújtás szerepét is be kell töltenie. A segítségnyújtás azonban itt elmaradt. S lett belőle egy furcsa, egyenlőtlen küzdelem. Kátai Gábor UPniiitStt 3 1966. március 6., vasárnap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents