Népújság, 1966. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-27 / 73. szám
7A DONKÖ LÄ.S7.I Ö: DREZDA A villamos éppen olyan, mint Pesten, s úgy nyújtóznak ott is a bölcs hidak, a szokatlant és a másat kerestem, s annyira szolid volt az ámulat, s az emberek is ismerősnek tűntek, a szerelmük volt talán egyszerűbb, ott is több még a köznap, mint az ünnep és a múlt ott is régen messzetűnt, csak a romok árnya ugrott elébem háborús szörnyként, szívem egyre vert, fürge autóbuszunkkal végigértem a városon, míg bennem béke lett. A város élt s a sirályok röpte a kék békét lengette fölötte.*. KOVÁCS SÁNDOR: 0 O, szép volt mindig... 0, szép volt mindig: nyár, gyerekkorom, lopva és félszegen, magamban emlékeimet sorban sorolom, oszlopuk végeláthatatlan, aztán keserűen csak legyintek, mert mit ér, mondjátok, az egész: felidézni kölyökéveinket, hogy fájjon bele a szív, az ész?! DARÁZS ENDRE: Vöröshatona Sokáig dugdosta néném a fényképet, Hogy senki se lássa, Se szomszéd, se gyerek. Mindig rejtegette, Hogy ne lássa mása A fonnyadt gépész se, aki bizony más volt A törött fényképen, Hol egy repülő állt csillagos sapkában, Háta mögött éggel. Pedig ha kiteszi vékonyka keretben A szoba falára, Akkor se tudják, ki. Már nem hasonlított, Sehogy se, hiába A hajlott kis ember. Csak a szeme volt, mely Régi fénnyel égett És kettős csillagként világlott keresztül Csendőr-sötétséget. F .LG R F I A KI Szakonyi Karoly novelláiról HlBftS MIM-' ...Megitta a tejet, megreggelizett Forrón tűzött az augusztusi nap. Anyja rábízta a legkisebb Ficzeket, hogy együtt a többiekkel, menjenek a levegőre? — Aztán vigyázz rájuk! Bélát befektették egy házi gyártmányú kocsiba, amely cukrosládából készült, szolgálataiért kanta ajándékba az illés bácsitól. Négy cérna'Turiga szolgált kerék evp.ránt. A láda elülső olda’éba k"t 'zöget vertek zsineget kötöttek rá. ily módon nagvszerű'*n lehetett húzni re; ”*eán, rokka! kényelmesebb volt mint V ran cip°’- ni. Márton gyolyókat és pilinckát tett a zsebébe, elindult a Teleki térre játszani. Vele ment Pista, Bandi és a kis Lajosi. Bélát maga után húzta a kocsiban. A gurigák vadul csikorogtak. Először pilinckáztak. De ez nehéz volt, mert Márton nem akarta otthagyni a kis kocsit, ha pedig maga után húzza, elrontja a játékot. Azonkívül a repülő pilirek- könnyen a csennop- r) Ü~tt. így hát golyózni kezdt k Lajcsi B.-ndi és Pista o*v 'do ia mel’et'c h.r-í-dt figyelte a váltakozó szerencsével foly hátfkot. Márton egvik közévei saját golyóit gurította, a máA KÖZÉPÜTT VANNAK A FELHŐK (1961), Túl a városon (1964) után Szakonyi Károly harmadik novellas kötete, — a Férfiak — beszélgetésekben, vitákon elhangzó példákban most érlelődik olvasói és valóban közösségi élménnyé. A könyvek életében ez a legizgalmasabb, a pillanat, amikor az író szándéka az olvasó szándékává válik, s az író olvasóra talál: láthatatlan egyezmény szövődik közöttük. Az Írónak is ügyelnie kell erre a homályban kötött egyezményre, olvasónak is, mert a találkozások soha nem egy-két napra érvényesek. hanem évekre előre. ígérnek is, köteleznek is. Hat novella szól a férfiakról, a szíjgyártóról, a halsütőről, cirkuszi emberekről, járási funkcionáriusról, gépkocsivezetőről és egy olaszországi útról. Jó novellák, emberi írások. Ezért olvassák sokan és szívesen. És még valami másért ★ BEVALLOM, először a novellákat összekötő parabolákat olvastam. A kérdés az volt lehetséges-e a szocialista realizmus számtalan megjelenési formája között példázatot írni a léghajóról és homokzsákokról, a merészről és rendkívüliről a Nagy Hegyekről, az elmúlásról és a henger alakú, csupatükör teremről? Igen, de ehhez Szakonyi írói tartása szükséges. Az egyik példázat a legszebb az emberről szól, aki Nagy Hegyek felé vette útját, mert a legmagasabbat akarta. Csak a hegyek lábáig jutott el. Ekkor az emberek, akik síkkal meg húzta a gyermek- kocsivá átalakult cukrosládát. — Klek-kradi! — kiáltotta Márton. Az ő nyelvükön ez azt jelentette, hogy a golyót egyenes vonalba kell állítani. — Kész — kradi! —felelte az ellenfél. — Supucc! — kiáltotta ismét Márton. Ez azt jelentette, hogy a földön akadály fekszik a két golyó között: kődarab, újságcafat, lócitrom, és az ellenfélnek kötelessége ezt az akadályt eltávolítani, mielőtt Márton gurítani kezdi a golyót. Kilenc golyóval kezdett játszani, most pedig csak három volt. Hiába igyekezett, rosszui ment a játék. Egyik kezével a golyót gurította, a másikkal húzta a ládakocsit. — Kani — három! — kiáltotta az ellenfél. Márton a kanális-rácsra tette mezítelen talnát. hogy bele ne guruljon a golyó mert akkor — a kani-három! értelmében — büntetést kell fizetnie: három golyót! Nyert. Már nyolc golyója volt. „Ha még egyet nyerek, ugyanannyi golyóm lesz, mint amennyit hoztam, s nem játszom tovább” — gondolta. E óiban« than lárma támadt. Az emberek odaszaladtak a viUarrosvf "árivhor ahol egy sárga kocsi állt. Pista és Bandi Márton mellett voltak, de Isicsit nem látta sehol. Hiába szólongatta nem jelentkezett. Márton, a kocsit a iárdán hagyva, odarohant a villamoshoz. ahol már nagy tömeg verődött össze. — Lajcsi... Lajcsi... — súgta ’•ámülten sánadt lett az, arca. És ekkor, mintha ^art szúrtak volna a szívébe, hallotta— fi cMgl’i'l" f j -í» f * ' '.alls) • Uhr - •1 Mi-'.Vo-3 ' ■ ••> •'oorf-ip a •-.-jfR.jr o - VHr»H r Mintiia őrá helyezkedett volmeghallották halálhírét, keresésére indultak, hogy haló porait maguk közé hozzák. Amint a hegy felé haladtak, megcsodálták a smaragdzöld mezők, dombok csodálatos és harmonikus szépségét. Arra gondoltak, milyen boldog is lehetett az az ember, a föld mennyi szépségét és gazdagságát láthatta. Irigyelték ezért kissé. De hát ő mindebből nem látott semmit, mert csak a legmagasabb, legfenségesebb érdekelte. A népmesék világa és tanítása fonódik itt össze moralitássá a mindennapok halk dicséretével. Ez most a legtöbb, amit fiatal alkotó művész átnyújthat az embereknek. ★ SZAKONYI Károly műveiben mindig azt éreztem, amit Bartók írt az öreg apó kilenc fiáról — így ösztönözte tanítványait a jóra — „nem ittak pohárból, csak tiszta forrásból.” Azért és akkor jók írásai, amikor tiszta forrásból merít, a gyermekkorból, egyszerű emberek életéből. Ha megfeledkezik erről, az áttételek elmossák a művet, hangja fátyolossá válik, a novella finoman szőtt szálai összebonyolódnak, elveszti tájékozódását, a mű kiesik kezéből. A kötetben a gyermekkor titokzatos világa (Szíjjártó), a második világháború fojtott izgalma (Még négyen jöttek), a kísértő múlt (A halsütő), az emberséget nem lelő ember alakja (Ködben a tavon) jelenik meg. Mintha egy második nemzedék most rakná össze, visszanézve a múltra, azt, ami az ötvenéveseknek a háború fóbiái miatt nem sikerült. na a súlyos vastömeg. Felemelték a kocsi elejét Ott, a mentődeszka alatt, eszméletlenül feküdt Lajcsi, feje csupa vér, a gránitkövezeten vércsík kígyózott; a kisfiú meztelen lábán, rövid nadrágján a véres por csíkot húzott; arca szintén poros; szája nyitva, fogai véresek, elől — látta — hiányzott az a két fog, amelyet tegnap ő, Márton, fonállal rántott ki, mert Lajcsinak fájt az a két foga. Az elgázolt gyerek szeme le volt csukva. — Lajcsi!.., Megjött a mentökocsl. Kis vércslk maradt a kövezeten. A mentőkocsi elrobogott Lajcst- val. A tömeg szétszéledt. A villamos elindult. Márton egyedül állt. — Lajcsi... Lajcsi... Édes Lajcsikéin! Várta, mikor vonják felelősségre öccse halála miatt. Lajcsit kórházba szállították, és amikor Réti Etel. a szomszéd házban lakó szülésznő betelefonált a kórházba, azt válaszolták, hogy a gyermek meghalt. Halála előtt magához tért. és azt mondta: —■ Istenem, de beteg vagyok! Ficzekné egy kis gyerekszéken ülve szoktatta Bálát hangtalanul sirt. Ficzek mellett áll . Mártonka várta, mikor vonják felelősségre. Meghalt oz öccse, mert ő nem vigyázott rá. Golyózott! De Mártonról senki egy szót sem ejtett. Észre se akarták venni. Hirtelen kitört az apja — A Baráth kölyke a hibás! Az! Kereszti''szaladt a vágányon, Lajcsi utána, az én fiam! És Ficzek a szekrénynek ölve felzokogott. Márton hallgat** Brráth óska a híVr? N. ni ig'z! '’’iíití if?":’!” V':v.‘ jvv' -yiíVr •*- Á.pr 6 idlóo.r Mr •'nv'o. a '‘vérei, a Flórián, Mosta I aj ;,< .Heh Bencze... az egész utca A KÖDBEN A TAVON című novellában a kérdésnek más látószögből — de Itt már feleletet is adó — történő ábrázolásáról van szó, amit Zsó- ka, a kis üzemi lapocska újságírói* mond férjének, kissé a férfiak tétovaságára is utalva: „Ö, mennyire szerettek hinni a varázslatokban! Hogy mindent helyrehozhat a megbánás, a gyengeség magyarázatára meg feltaláltátok a sorsot!... De megtenni az utat tisztán, miért nem lehet!? Miért? (A kö+et záródarabja az Életem. 7sók a — 1963) A „tiszta útnak” visszaforgatott lapja az elbeszélés. Bá- rándi azért nem teheti meg az utat tisztán, mert hitét vesztette az emberi együttélés lehetőségeiben. Meg nem talált embersége miatt válik élete egyik tanújának gyilkosává. Mi mindennek kellett elsüllyednie szívében, hogy a nádas szélén imbolygó ladik végében reszkető vézna emberkét lelője? Frantisek, a gépkocsivezető nem akart mást, csak pihenést, nyugalmat, néhány órát együtt tölteni Valériával „... Kicsit táncolnának. Kicsit együtt ülnének, tétlenül, egymásért, egymás miatt” — gondolja a ködben úszó tavon. Ami a drámában csak kérdés, arra ad feleletet Bárándinak a Lázár utcai vaskereskedésben eltöltött fiatalsága, ahol szombatonként a mocskos padlót sikálta. Mezítláb állt a latyakban és takarítás után még egy hétre való fát kellett aprítania. Egyszer a vaskereskedő megpofozta, nekiesett a vaspolcnak: „Nem láttam a vértől, nem tudtam agyonütni” — meséli részeg bódulatban. Ezért nem tehette meg az utat tisztán. „Megölte az öccsét!” — zúgja< majd az egész környék. —< „Megölte az öccsét... Laj-< csit!... Elmúlt egy nap, két nap —< és senki se szólt egy szót se.< „Nem igaz! Nem igaz! Mond-; jatok már valamit!...” Márton kiment az utcára, a; Teleki tér felé nézett, hátha; jön a Lajcsi és fekete szemét' csillogtatva mosolyog és íg\' szól: „Csak vicceltem, Márton.; nem Is haltam meg.” De nem; jött. Mindig csak mások jöttek.; Reggel Márton a szalmazsákra; nézett, hátha ott látja a kis; göndör fejet: „Hiszen te itt< vagy, ugye? Lajcsi? — Es< megcsókolja. — Ügy megijesz-; tettél!” De a szalmazsákon; csak Ottó. Pista, Bandi fe-; küdt... Lajcsi nem volt köz-; tűk. Este, amikor már nem égett, a lámpa, csend volt a műhelv-< ben, a tárva-nyitva álló ajtón! befutott a meleg augusztusi! szél. hallani lehetett, ahogy a! Teleki téren csörömpöl a vil-< lamos. Márton a kaotafa-ste-í lázsi noleain át kinézett az ut-í cára. hátha tön az öcskös! . Itt! vagyok. Márton. Meniünk a! ligetbe. Venvél fel a hátadra Égeti a föld a talpamat.” De Lajcsi nem jött, nenn lőtt! Lehetetlen... Lehetet-” len... Valami Iszonyúan égette be lül. Szeretett vei "a írni valami olvasféu* a—it a Tolna1; Viláfflanjában olv'sott. ,.254” lenne a címe ez volt a villa mos száma. És ebben a valamiben e'mondani, hogv nem; B~rá*h Jóska és is 6 a hibás, hiszen 5 «a’í játszott.. játszott eev kicsit . golyózott. .. . Ts*esern hál már tát- s7'ni -sn lehet egy gyereknek?” (Részit n szer-n '-ónyi--! V’,-’T!?<7 ’*n •* 'Tevő 5 ciraü rcrjf - jéhöl; a?< .erre”}/ !í?79 ben játszi Jik.) A novellában a szerkezeten és néhány realista stíluselemen kívül nincs más esztétikai kategória, mint az a tény és igazság, hogy a régi és új egy ideig együtt él, s a kettő harcában egyre inkább elhalványul — végül elvész — a régi és uralkodóvá válik az új. ★ VENCZEL, A HALSÜTÖ, a volt urasági kocsis — a másik novella egyik szereplője —, 30 éve megölte kedvesét. Most a fiatal házaspár közelsége teremti meg számára az életbe való visszatérés lehetőségét Feloldhatatlannak hitt magánya miatt keresi közelségüket életet és jövőt lát bennük, saját keserves múltjával, végig nem élt életével szemben. Mindketten, Bárándi is, Vértezel is árnyékként cipeli magával múltját, mely egyszer erdő mélyén, máskor nádas tavon válik pusztító erővé, Bárándi és Venczel jellemének forrásvize a megaláztatás, tehetetlenség. Venczel testvérei* sógorai szanaszét élnek a világban, tisztes foglalkozást űznek, csak ő maradt itt az ősrf tálban, „mert megállították”. Ideköti sorsa az erdő, a régi major. így gondolkodik: Aa ember mondhatja azt, hogy jobb lett volna másként szebb lett volna másként. De azt nem mondhatja, hogy ami történt vele, az nem vele történt. „...AZ ember ne saj- náHa azt ahogyan élt. Minden a javára volt ha túlélte...” A szerkezet arányai, a vészi eszközök változatossága* a stílus realizmusa, a táj ér környezet ámva’t ábrázolása, a lélekrajz törékenysége emeli valamennyi novella fölé A haU sütőt. (Jó film válna belőle!) Nem a harsogó napfény é9 kora nyár, hanem az ősz, a köd, nádas és láp világa ez. Fekete. csillagtalan közeg, amelyben értelmetlen szenvedélyek hamvadnak el, de mellettük és bennük már élni kezd az új. ★ ÁTTÉTELEI, hajlékonysága miatt is bravúros írás A cirkusz. A témát azonban a legnagyobbak is csak egyszer írják meg, olyan pillanatban, rendszerint túl az élet delén, amikor már nagyon sokat utaztak, nagyon sokat megtanultak az emberekről, mutatványosokról és más szegénylegények, ről. (Thomas Mann, Hemingway.) Megérte volna, ha megvárja ezt a pillanatot. A mutatvánnyal való játék a legnagyobb, legnehezebb művészi vállalkozás. A cirkusz festett, vlllanyfűzéres világa, a ’átvánv. az alkalomszerűsée nem „tiszta forrás”. ★ A FIATAL fRÖNEMZEDÉK egyik legtehetségesebb íróin Szakonyi Károly. Munkássága, tehetsége kibontakoztatása egv ckos Irodalompolitika eredménye is. Szerénység őszinteség, a fiatal mesterek halk hangja és mérnöki gond jellemzi írásait. Olyan emberi viszonylatokat vizsgál — közel hajolván hőseihez —, amelyeknek tartalma, hogy az emberek egymásnak és egymásért születtek- a 'óra. Keveset ir, de nagvon szénen és műgonddal. A kisfor- mák művésze. Nem hiszem, hogy csak moralizáló író lenne és műveit egv-egy erkölcsi oéldázat illusztrálásaként Írná. inkább azt nyomozza, milyer létezési feltételeket teremtettünk az elmúlt évtizedekben, ebben az. tp világban hogva él. szeret érez gondolkodj’ •-tartk dolgozik, épít az ember Ebcrgényi Tibor ♦
