Népújság, 1966. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-27 / 73. szám

Burokban szüleim — nem szerencse Kismamák • • • Wfennyi kedves meghittség a bizalmas vallomásban: kis­babát várunk... És ilyenkor az ismerősök, rokonok, ezernyi tanáccsal látják el a leendő kismamát: mit egyék, mit dol­gozhat, mennyit sétáljon, hogyan viselkedjék. Most arról lesz szó, hogyan öltözközdjék. A kismamák maguk is tudják, ebben az időszakban kétszeresen fontos, hogy ápoltak legye­nek, állapotuknak megfelelően járjanak, és ebben benne van a kényelmes hajviselettől a lapos sarkú, szükség esetén ma­gas szárú cipőig minden. Nem véletlen, hogy knnyian for­dulnak az „illetékesek” felé azzal a kívánsággal: legyenek kényelmes, célszerű és mégis csinos kismama-ruhák nagyobb választékban. A kívánság érthető és jogos, s hogy nem is maradt meg­hallgatás nélkül, arra bizonyíték a divat tervezőinek egy- egy rajza — kismamáiknak. Ezekből közlünk mi is. Az edényes anyajegyek vö­röses, vagy kékes, olykor erő­sen kidudorodó foltok. Ha ter­jedni, vagy növekedni kezde­nek, törődni kell velük, jó ha orvos látja. Egy másik, mindmáig eleve­nen élő terhességi babona, hogy a nyolc hónapra szüle­tett gyermek életképtelenebb, mint a hetedik hónapban szü­letett és többnyire meghal. E tévhitnek egy ókori szám­babona a forrása, amely a he­tes és a kilences számnak sze­rencsés előjelet tulajdonít, míg a páros számokat szeren­csétlennek mondja. A nyolca­dik hónapra született gyermek körüli tudományos igazság, hogy miután fejlettebbek, mint a korábban világra jöttek, élettanilag biztonságosabb a megmaradásuk és fejlődésük. Babonás találgatás az is, hogy ha a terhes nő megcsúnyul, lánya lesz, ha megszépül, fiút vár. Ha savanyút kíván lánya, ha édességet, fia lesz. És ha már a megkívánásnál tartunk, erősen tartja magát a közhit, hogy amit a terhes nő megkí­ván, azt elő kell teremteni, mert különben a gyermek nem lesz egészséges. Az orvosok általában azt ja­vasolják, hogyha ezek az óha­jok az anyára és a magzatra nem károsak, — mint a tö­mény szesz, erős fűszer, vagy túlságosan hizlaló étel, — ha­nem csak a változó Ízlés ap­róbb szeszélyei, tegyenek ele­get a kívánságnak. Szólásmondáson keresztül vált közhitté a babona, hogy „aki burokban született, az szerencsés lesz”. Ma ezt meg­fordítva is használják: „olyan szerencsés, hogy biztos burok­ban született”. Nos szerencse-e a burok? Ellenkezőleg! Élet- veszélyes. Ugyanis ha a mag­zat a szakavatott beavatkozás hiánya miatt azokkal a hártyákkal együtt jön a világ­ra, amelyek az anyaméhben a táplálását, az oxigénnel való ellátását biztosítják, azok a szabad levegőn fulladását okozhatják, ha azonnal él nem távolítják. így az a szeren­csés, aki a burokban születés ellenére életben maradt. A folyamat, amely az anya­méhben végbemegy, a fogam­zástól a szülésig, a tudomá­nyos ismeretekben járatlan ember számára nemcsak cso­dálatos, hanem merőben titok­zatos is volt több évszázadom át. Ma azonban a tudomány mind több ilyen titkot ad át a feledésnek. Nyerges Agnes EGY PEDAGÓGUS NAPLÓJÁBÓL... Tegnap osztályfőnöki óra volt. Arról beszélgettünk, ki Ilivel tölti el a vasárnapját. Matinéra mennek, tv-t néznek, sétálnak. Volt, aki kirándul szüleivel, vagy a rokonokat lá­togatják ilyenkor. Télen szánkóztak, most már a labdát ker­getik. A gyerekek örülnek az ilyen beszélgetéseknek. Szíve­sen tárják ki szívüket, amiről nincs tudomásom, elmondják maguktól. Szavaikból sokszor lehet következtetni az otthoni légkörre, a nevelésre, a szokásokra. Most feltettem külön is a kérdést: ki szokott otthon segíteni? Én is... én is ... mondják a lányok. Én felmostam a fcö- vet... Kitakarítottunk a nővéremmel... Letörölgettem ® port... Mosogattam ... De minderről csak lányok beszélgetnek. A fiúk csak el­vétve számolnak be házi munkáról. Inkább csak fahordás­ban, favágásban, vízhordásban segítenek. De vajon miért? Az iskola már sokat tett ezen a téren, hogy felszámoljuk azt a nézetet; csak lányoknak, csak fiúknak való. Öröm nézni, amikor a fiúk ügyes kézzel varrnak fel gombot, a lányok szegeznek, láncot formálnak. Jó lenne ezt otthon is bevezetni. Erről eszembe jutott Laci anyukája, aki mindig holt fá­radtan jön be a szülői értekezletre, és szinte hajtaná az időt, mert otthon vacsorát kell készíteni, varrni, vagy mosni kel­lene. Sokszor panaszkodik, hogy nincs segítsége, minden rá marad, mert neki csak fiai vannak. Javasoltam már. hogy vonja be a fiúkat is a házi mun­kába. Itt az osztályban, Pétiké, a legkisebb fia, olyan ügyes kezű. — Pétiké olyan balkezes angyal — mondja szinte véde­kezésül. — Minden fordítva áll a kezében, mire megmagya­rázom neki, hogy kell, magam is készen vagyok vele... Kl- nek van türelme balkezes fiúkkal kínlódni. Ügy gondolom, Pétiké anyukájának nincs igaza. És a többi mamának sem, aki a fiúkat kihagyja a házi munkából. Vesződni, bajlódni kellene velük, mert csak így szokhatják meg a rendszeres segítést. Gondoljuk csak el... Az idő elrepül. A fiúból férfi lesz, megnősül. Amelyik otthonról már magával viszi a segítő- készséget, a házi munkák ismeretét, mennyivel több biztosí­tékot visz a harmonikus házasélethez. Sok asszony panaszkodik, hogif a férj képes elnézni egész este, hogy neki megállása nincs. De soha sem gondolnak arra, hogy saját fiaikat ugyanerre a szemléletre nevelik, amikor azt mondják: a házi munka nem fiúnak való ... András Lajosné Asszonyok mozgalma••• És otthonra... célszerű, kényel­mes viselet a nadrág és a csí­kos flanellblúz. A blúz a váll­részén! bűzött és takarja a csí­pőt. i Csinos és célszerű a kötény- ruha. Hosszanti tűzésekkel for­mált, lefelé bővülő. A gombo­lás a derékvonalig ér. Kiegé­szítője egy rágombolható kör­gallér. A kötényruhához ké­nyelmes, csinos, hosszú és rö­vid ujjú blúz hordható. Baromfihús-fogyasztásban hazánk Európában az első, vi­lágviszonylatban a második helyen áll. Az, hogy baromfi­húsból, tojásból mindig bőség legyen a piacon, elsősorban az asszonyokon múlik. Ezért vál­lalt védnökséget a Magyar Nők Országos Tanácsa a baromfi- tenyésztés felett. Az 1963-ban meghirdetett baromfi tenyésztési verseny cél­kitűzései változatlanok. A nép­gazdaság minél több baromfi­húst és tojást vár a háztáji gazdaságoktól. A verseny érté­kelésénél az is számít, hogy kevesebb-e az elhullás, mennyi takarmányt használtak fel 1 kg súlygyarapodáshoz. Az állo­mány számszerű növelése mel­lett a verseny résztvevői igye­keztek a korszerű takarmányo­zást is hasznosítani. A versenyben sok tízezer asszony vett részt. A legkiválóbb baromfite­nyésztők hatnapos moszkvai, illetve hatnapos harkányfürdői üdülésen vettek részt. Az árintézkedések következ­tében a baromfihús iránt eb­ben az évben méginkább meg­nő a kereslet. így az 1966. évi versenyben felhívták az asszo­nyok figyelmét arra, hogy több libát ültessenek, és hizlalja­nak. Az az asszony, aki évente 200-nál több libát hizlal, vagy tízezernél több tojást ad el a felvásárlónak, megkapja a „hi­vatásos baromfitenyésztő” cí­met. Vincze Judit Receptek - ÜNNEPEKRE Az ünnepi készülődés utolsó, de fontos tennivalói közé tartozik az ünnepi menü. A jó konyha egyik titka, a változatosság. Ehhez ad­nak segítséget az alábbi receptek. sárbogárdi majgombóo LEVES 75 dkg marhahúst és 30 dkg cson­tot 1 és fél liter vízben főni ha­gyunk. Lassú forrás közben a tete­jéről leszedjük a habot. Amikor a hús puhulni kezd, 20 dkg vegyes zöldséget, 1 kis fej egész hagymát, 10 dkg paradicsompürét, 2 gerezd fokhagymát, sót adunk hozzá Közben 2 dkg finomra vágott hagy­mát 4 dkg zsíron megpirítunk, azt a ledarált 20 dkg májhoz tesszük, 4 dkg lisztet, 5 dkg morzsát és 2 db egész tojást, áztatott, jól ki­csavart zsemlyét, 1 csipetnyi ma­joránnát, sót és finomra vágott petrezselymet elkeverünk, s a masszából formált apró gombóco­kat a zöldségtől leszűrt forró le­vesben megfőzzük, HALMAJONÉZ 75 dkg szálka nélküli halhúst (fi­lézett ponty, harcsa, vagy ßüUo| ecetes sós vízben megfőzünk, utá­na hidegre tesszük. Közben egy porcelántálban elkészítjük a majo­nézt. Habverővel 2 tojás sárgáját* kevés sóval, fél citrom levéve! ősz- szekeverjük, és folytonos keveréa közben hozzáöntünk 2 dl olajat* vigyázva, hogy ne fusson össze. A kihűlt hal húsát apró kockára vág­va, a majonézmártás felében elke­verjük. Tálalásnál az üvegtálba alapnak 2S dkg franciasalátát te« szünk, majd kúp alakra formázva helyezzük rá a halat, amit a meg« maradt majonézmártéssal vonunk be. 5—4» darab szardellagyűrűt, eil* romot, 3 darab karikára vágott kemény tojást, s 15 dkg kockára vágott aszpikot használunk díszí­tésre. A tálat ízlésessé teszi né* hány friss zöld salátalevél is. LAKBERENDEZES Képek o lakásban Minden képet, rajzot beke­retezve a falra akasztani nem­csak költséges, de idővel zava­ros képkiállítássá változtatja a szobát. A különböző méretű, formájú és színű, díszes vagy egyszerű keretbe szorított kép nemcsak a többi hatását csök­kenti, de rontja a bútorok, be­rendezési tárgyak, szobanövé­nyek összhangját is. Az ered­mény — áttekinthetetlen ösz- szevisszaság. (1. ábra.) A falak díszei, a képek és a valamint a könyvek és disz= környezet, megfontolt össze- tárgyak színességével szépei? hangolást, egyeztetést igényel- díszíti a világos falfelületet, 3 nek, mert csak így biztosítható bútorokat, környezetünket. <2, hatásos együttesük. ábra.) srr ir# 9M m mmm í \ i m Hogyan lett a kutya az ember barátja? Nagyon régen a ku­tya teljesen egyedül élt az erdőben Ám egyre jobban érezve a magárahagya.tott ságot, elindult társat keresni. Először egy kis nyállal találko­zott. — Gyere velem, nyulacskái éljünk együtt, — szólt hozzá. A kisnyúl azonnal beleegyezett, hiszen ő is magányosan járta az erdőt. Nap­pal együtt mentek ennivaló után, éjjel egyik éjszaka azon­ban a kutyának ugat­ni támadt kedve. Kedve« a gyilrtele-ttett anyag- ] ~ Ne ugass, ká­ból készült pepitaruha. Az egy- ^a’ ~ l?edt meg a beszabott, mély mcllvarrással , k,s nyúl. Ha készült utcai ruhát felgombol- i ugatsz, idetalal a ható fehér gallér és kézelő dí- I farkas es megesz Xr.íti. Gombja és a ripsz-masni fekete. mind- a kettőnket. A nyúl nagyon fé­lénk, — gondolta a kutya és azzal ott is hagyta kis társát. Elindult másikat ke­resni. Bebolyongta az egész erdőt, de nem talált olyan ál­latot, amelyről azt gondolhatta volna, hogy senkitől sem fél. Végre estefelé ráta­lált a farkasra. Fel­ajánlotta neki, legye­nek barátok. A far­kas szívesen ráállt, és eayvtt maradt a kutyával. Másnap vadászni indultak. Annyi volt a zsákmányuk, hogy este alin bírták ha­zacipelni farkas ko­ma táncolt örömé­ben, a kutya meg ugatással fejezte ki elégedettségét. Ám a farkas erre nagyon megijedt. — Csendesebben, pajtikám, — mondta. — Nem messze van az ellenségemnek, a medvének a barlang­ja. Ha megtudja, hogy itt járunk, egyikünknek sem ke­gyelmez. A kutya bosszan­kodott, hogy lám a farkas is gyáva, ott hagyta azonnal. El­indult megkeresni a medvét. Ügy gondol­ta, az a legbátrabb, hiszen a farkas is fél tőle. De itt sem járt nagyobb szeren­csével. A medve meg az emberfő’ félt. A kutya ismét to vább indult és végr tcláiko-*o*t az emb"r rel. Na teszek még egy k'-őrletet — gon­dolta. s megszólítot­ta az embert. Az ember szívesen beleegyezett, hogy a kutya hozzáköltözzék. Együtt töltötték az egész napot, bejár­ták az erdőt, egészen összebarátkoztak. Napok, hetek tel­tek el, az ember és kutya szoros barátsá­got kötött. Egy éj­szaka a kutyának ugatni támadt kedve. Az ember felébredt az ugatásra és biztat­ni kezd+e a. kutyát: ugass csak, ijeszd el a farkast és a med­vét. A kiskutya nagyot vakkantott örömé­hen: végre, megtalál- *a azt, aki a legbát -abb és semmitől ~em fél. A kuty rzóta is az ember barátja, és barátsá guk zavartalan. Fordította: Gyarmati Erzsiké A könyvállvány mellett ki­alakított olvasó-társalgó bútor- csoport a helyiség legjobban megvilágított része. A köny­vespolcok által szabadon hagyott falfelületet kellemes A képeket a mennyezet sík­ja alól lelógatott, a fal színé­től elütő, sodrott selymzsinór- ral, vagy szalaggal rögzíthet­jük, a képek, rajzok, repro­dukciók ragasztott keretein át arányban osztják a függőlege­sen egymás fölé függesztet' képek. Az .emeletes” képe1 rendezés jól folytatja az állvá­nyok vertikális formáját és & mozgalmas képfelületekkel. 'úrva és átfűzve. A ’egalsékép •’ttilján megkötött csomó el­adásával a kének könnyűszer­ei lehúzhatók és cserélhetők, a zsinór levétele nélkül is. Tömöry Tamás A jól megalapozott tudomá­nyos vélemény szerint az úgy­nevezett anya jegyeknek sem­milyen közük nincs az anyát ért hatásokhoz. Magát az elne­vezést is babonás hit szülte. Ezek vérkeringési, vagy más rendellenességek következmé­nyei. Az orvostudomány két­féle anyajegyet különböztet meg, a festékes és az edényes elváltozásokat. Az előbbiek bamássárga, pirosas, vagy szürkés-feketés foltok, melyek néha valamilyen tárgyra em­lékeztetnek és ezért utólag próbálnak magyarázatot talál­ni rá. A legfrissebb adatok szerint t&z elmúlt évben csaknem száz- ötvenezer újszülöttel gyarapo­dott az ország népessége. Eny- nyi kismamát gondoztak, óv­tak, készítettek elő szülésre a védőnők, az orvosok — és a hozzátartozók. A féltő jóakarat diktálta rokoni tanácsok csak addig helyénvalók, amíg vala­milyen tudományos ismerete­ken alapulnak. Az egészség- ügyi dolgozók tapasztalatai azonban azt bizonyítják, hogy a terhességgel és a szüléssel összefüggő babonás tiltások és javallatok közül még jó néhány elevenen éL t: legáltalánosabban elter­jedt és minduntalan felbukka nó terhességi babonák egyike: hogyha a várandós nő meg­ijed, és valamilyen tárgyat a testéhez kap, vagy hirtelen valami visszataszítót, megdöb­bentőt lát, akkor az anyajegy vagv torzulás formáiéban az fljszülöttön is megmutatkozik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents