Népújság, 1966. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-27 / 73. szám

éí&éuf C/k a ... hogy az embert meg kell fizetni. Vagy, ahogy a köz­keletű szóvicc járja: „Kis pénz, kis foci, nagy pénz, nagy foci ...” Mert bárki beláthatja, hogy nemcsak szóból ért az ember, de pénzből is, és szép dolog az öntudat, de még szebb, ha a forintok, azazhogy a százforintok piros köntösébe öltöztetik. Utóvégre azért is piros színű válunk a pénz, hogy ezzel is az öntudatot felezzük ki. Ezt a megállapítást, már ami az öntudat és a formt viszonyát illeti, igen sokan oszt­ják kies hazám ugrain és berkein, s azon sem csodálkoz­nék, hogvhá egyszer ilyesféle párbeszéd fültanúja lehetnék» — ..Felépíti ön a kommunizmust hazánkban? — Természetesen, de mennyiért. Mert kis pénz, kis kom­munizmus. nagy pénz nagy kommunizmus.” igaz, hogy volt idő. amikor ebben az országban valakik, valamiért, már nem is tudom, hogy miért, feltették a kér­dést: „— Kel akarják-e építeni az országot? — Természetesen.” — ... mondták igen sokan, és nemcsak azért nem kérdez­ték. hogy mennyi forintért, mert akkor a forintot is „fel kel­lett még építeni”, de abból a józan megfontolásból kiindulva sem, hogy egy embernek két-három fej vereshagyma, két nagyobb darab kukoricamólé éppen elég egy napra Többet egyszerűen nem venne be úgysem a gyomra. Nos, azokban az időkben — állítólag voltak ilyen idők, de már nem nagyon emlékeznek rá —, nem volt „nagy fo­ciért nagy forint”, csak nagy munkáért olaj. vagy krumpli, később már a kettő néha eastütt úgvhoay igen sokan úgy érezték az első olajban sütött krumpliszeletnél, már itt if win a kommunizmus. Nos, az cikkor még nem jött el, bár sokak számára azóta régen piegvalósult. de eljött a század erősen második fele. és annak idején még csak vágyódó gon­dolatainkban létező gyermekeink immáron történelemkönyv­ből kérdezik tőlünk: — Apu, hogyan is volt az. hogy... — Mit tudom én, kérdezd meg anyádtól — morgvrik vissza, mert ki a fene emlékezik már a szinte soha nem volt időkre. Aztán arra is csak morogva tudunk lassan már vála­szolni. amikor olyan hülyeségeket kérdez a gyerek — mert kellett nekünk a tanügyi reform! —, hogy: — Apu, mi is az az öntudat?... Tanultuk, csak elfelej­tettem ... — Én {s elfelejtettem ... Pépen tanultam — legyintünk és lassan áttesszük jobb lábunkat a halon, hogy kényelme­sebben üljünk a fotelban, mert a kényelem a fő, ha ter­vezni kezd az ember. Mert bárki beláthatja, terv nélkül, cél nélkül nem lehet meg emberfia és a nyugati útlevél eléggé drága, ahhoz pedig egy kis plusz pénzt is kell keríteni... Aki pedig az ellen szól, hogy munkáért forint jár, több munkáért több forint, sőt, nagyon sok és nagyon jó munká­ért nagyon sok és azért nagyon jó forint — az összetéveszti az öntudatot az aszkétizmussal. Szó sincs róla: a forint na­gyon jó dolog, s a világért se együnk öntudatból hagymát, ha ehetünk olcsóbb szalonnát, vagy drágább sertéshúst, avagy rántott csirkét, idei fejes salátával. Ami egyedül el­gondolkodtató, az, hogy feles számmal akadnak olyan állam­polgártársaim. akik „öntudatosan” adnak pénzt egy focicsa­pat játékosai számára, hogy azok érezzék a szurkoló társa­dalom összefogásának erejét, de öntudatlanul sem lennének kénesek egyetlen percet sem áldqzni annak a tízmillió főt számoló fncicsapntvak. amit ügy nevezünk, hogy: szocializ­must építő Magyarország... Olyanokra bizony haragszom ám. akik azért jelentkeznek valamiféle iskolába, mert akkor több szabadság jár; akiknek, borsódzik a hátuk, ha pártnapra kell menni, mert ki fizeti meg a drága idejüket, amelynek egy részében olyanról suttognak majd rémüldözve, amit a pártnapon hallhattak volna higgadt értelmezésben, akik egy perccel tovább nem maradnak, de öt perccel később érkez­nek: akik a társadalmi munkát úgy tekintik, mint szükséges rosszat. Szükségesnek más, rossznak a maguk számára ... Egyébként, a véleményem, hogyha meg lehet csinálni, az lenne ió a számukra: Kis foci? Nekik akkor kis kommuniz­mus. Sajnos, nem lehet. Akármennyire nem tudják, mi ne­kik is. értünk is dolgozunk, pénzért is meg öntudatból, tisz­tességből is. Vagy lehet, hogy nagyon is tudják?! A népi ülnökök választása elé természetes velejárója. Ma az ülnökök — élővé téve jogpoli­tikai elveinket — bátran és önállóan, maguk kutatják pél­dául, miként helyes összehan­golni az egyéni és a társadal­mi érdeket Maguk vizsgálják az ügyek elbírálása során, hogy a társadalom mai fejlett­ségi fokán, a jelenlegi gazda­sági körülmények között, kitől és mit várhat el a szocialista társadalom. Mélységesen áthat­ja ülnökeinket a szocialista humánum és — mondhatom bátran — annak szenvedélye. Ülnökeink azon munkálkod­nak, hogy a dolgozó nép igaz­ságérzete. a társadalom magas igényű erkölcsi szemlélete és a törvény igazsága érvényesül­jön a konkrét ügyek eldönté­sénél. A bíróságok ilyen nézőpont­ból ítélkező tanácsai jól szol­gálják azt a társadalmi érde­ket, amely abban jut a leg- szemléltetőbben kifejezésre, hogy ítélkezéskor az adott tör­vény valódi társadalmi rendel­tetését törekszenek biztosítani. Az ilyen színvonalú ítélkezés­ben a teljes jogkörrel részt vevő ülnökök döntései szocia­lista optimizmust is tükröznek, mert a bírónak nemcsak az a feladata, hogy a múlt esemé­nyeit feltárja, regisztrálja, le­vonja az ezekből származó következményeket, hanem az előbbiekkel azonos értékű kö­telessége az is, hogy előre mu­tasson, és szilárdítsa a társa­dalom erkölcsi szemléletét, csi­szolja, végső soron nevelje az egyént és a közösséget a szo­cialista társadalom szabályai­nak betartására. Ez a nevelő hatás a konkrét ügy társadal­mi tanulságaiból adódik. Megállapíthatjuk, hogy ülnö­keink ebből a hivatásszerű munkából is igen szép ered­ménnyel veszik ki a részüket. \ szocializmus építésének ** előrehaladásával a gaz­dasági, társadalmi és egyéb fontos feladatok egyre soka­sodnak, és nem is egyszerű­södnek. Ha pedig ez így van, mindez jelentkezik majd a bí­róságok munkájában Is. Ennek megfelelően fokozódó emberi, politikai és szakmai felkészült­séget igényel majd a jövő ítél­kezése, gyakorlata is. Ezeket a tennivalókat az álltalános po­litikai követelményekkel össz­hangban, egyre magasabb szín­vonalon mozgó, színvonalas ítélkezési munkával kell és le­het csak megoldani. Bízunk abban, hogy az 1966- ban megválasztandó ülnöki kar ezeknek a sokasodó felada­toknak az ellátására is jól megfelel majd. Erre a fárad­ságos, de nagyon megtisztelő, nagyságában is lelkesítő mun­kára várjuk majd a választás után megyénk több mint hat­száz ülnökét. Dr. Fülöp Andor megyei bírósági elnök hogy ennek kifejezése a bíró­ság döntéseiben a társadalom egészére hatást gyakorol. E jogelvek szerint ítélkez­ni nem könnyű feladat. Ez a nemes munka sok más egyéb mellett állhatatosságot, politi­kai éleslátást, a szocializmus építése iránti lelkesedést, az emberek nevelhetőségébe, tu­dati fejlődésébe vetett hitet és minden körülmények között érvényesülő elfogulatlanságot is kíván részvevőitől. Az időnként megújuló vá­lasztások bárkit, szakembere­ket és nem szakembereket egyaránt, meggyőzhettek arról eddig is, hogy a népi ülnökök teljes jogú részvétele az igaz­ságszolgáltatásban, életszerűb­bé teszi az ítélkezést. Az a tény is felismerhető, hogy ülnöki apparátusunk a kívánt követelményeknek egyre ma­gasabb szinten felel meg. A fejlődés nemcsak azzal függ össze, hogy a tár­sadalom általános műveltsége napról napra nő, hogy ülnö­keink túlnyomó többsége az ál­talunk szervezett legkülönbö­zőbb oktatási formákban szí­vesen képezi magát tovább, de azzal is összhangban áll, hogy a követelmények egyéb vo­natkozásban is egyre igénye­sebbek. Ma már áthatott fele­lősségérzet, lelkiismeretesség, az ügyek eldöntése feletti töp­rengés az ülnöki tevékenység portnapok en ITALOKAT A „Megye legjobb klubja” elnevezésű vetélkedő megyei döntőjét május nyolcadikán rendezik meg Egerben. 16-án az amatőr mozi bemutatja a Balázs Béla Filmstúdió fiatal művészeinek és a megye ama­tőr filmeseinek legújabb alko­tásait. Május 20—21—22. az úttörő­ké. 20-án nyílik meg az „Úttö­rők a hazáért”-mozgalom me­gyei kiállítása az Egri Úttörő- házban, délután a Népkertben baráti találkozót szerveznek az úttörőmozgalom 20. évfordulója alkalmából. Sor kerül az álta­lános iskolák kulturális szem­léjének bemutatójára is. A május 22-én rendezendő úttörőavatáson Oláh György, a megyei pártbizottság első tit­kára mond ünnepi beszédet. Május 29-én a népkerti nagy­gyűlésen Méhes Lajos, a KISZ- kb első titkára mond ünnepi beszédet. Este á Park Szálló teraszán és a Fagylatkertben Express-bált rendeznek. KG. A népi ülnökök a termelés legkülönbözőbb ágaiban szer­zett tapasztalataikat, jártassá­gukat, józan igazságérzetükel hozzák az igazságszolgáltatás­ba. Az igazságszolgáltatási funkcióban a múltban leját­szódott jelenségeket kell fel­tárni és ez a műnk" követ­kezetes politikai, emberi éles­látást, nagy élettapasztalatot és széles körű emberismeretet tételez fel. A dolgozók leg­jobbjainak az igazságszolgál­tatásban való részvétele a munkásosztály közvetlen rész- vállalását biztosítja az ítélke­zés munkájában. A » dolgozók széles körének igazságérzetét használja fel az igazságszolgál­tatás — társadalmi alapel­veinknek megfelelően — arra, hogy a jog alkalmazása, értel­mezése valóban gazdasági és társadalmi célkitűzéseinket szolgálja, élővé tegye az ítél­kezés és a tömegek közötti kapcsolatot, biztosítsa a nép védelmét, érdekét azzal, hogy a nép akarata érvényesül. A Ikotmánytörvényünk így ** a kifejezetten szakmai feladatok megoldását a társa­dalmi tevékenységgel köti ösz- sze. egységet biztosít a kettő között és ezzel a dialektikus kölcsönhatás eredményeképpen a fejlődést is szolgálja. Ez nemcsak a népakaratnak a nép útján történő érvényre juttatását jelenti, de azt is, ulturális eves me ROGRAM VÁRJA A FI Április 24-én megemlékezése­ket tartanak a gyarmati ifjúság napja alkalmából. Ezen a napon kerül sor a me­gye középiskoláinak és ipari- tanuló-intézetei küldötteinek nagyszabású tanácskozására a diákparlamentben, amelyet a megyei pártbizottság nagyta­nácstermében rendeznek meg. Új megyei kezdeményezés megvalósítására kerül sor áp­rilis 25-én az Egri Megyei Szín­pad rendezésében: ekkor „je­lenik meg” az Élőújság. Április 27-én Füzesabonyban tanácskoznak a megyei agrár­értelmiségi fiatalok. Előadók lesznek: Misi Sándor, a KISZ- kb parasztifjúsági osztályának vezetője és Tamás László, a Heves megyei Pártbizottság titkára. Május 1-én rendezik meg Egerben, a Fagylaltkertben a megye tánczenekarainak feszti­válját. Ezekben a napokban kerül sor a Kozmosz-hét író­olvasó találkozóinak megrende­zésére is, a megye hat községé­ben. A Népköztársaság Elnöki n a Dácsának határozata Bzr megyei és a járásbí róságcfi népi ülnökeit 1966 május 15. és június 30-a kö­zötti időben meg keli válasz­tani. Ebből az alkalomból érde­mes visszapillantani arra a hosszú és jelentős fejlődést hozo útra, amelyet igazságszol­gáltatásunk népi ■ ülnökei az elmúlt időszakban bejártak. A felszabadulásunk utáni el­ső időben a népi elemeknek a bíráskodásban való részvétele csupán kivétel volt: a hábo­rús és népellenes bűntettek el­követői felett ítélkeztek. Ké­sőbb különböző gazdasági cse­lekmények elbírálása során kaptak szerepet, majd 1949-től a büntető ügyek tárgyalásánál fokozatosan szélesedett részvé­telük a bíráskodásban. 1953. január 1-től ez a részvétel a bíráskodásban általánossá és közvetlenné vált minden, alap­fokon elbírálásra kerülő bün­tető és polgári perben. Ennek az alkotmánytörvé­nyünk rendelkezéseiből folyó követelményeknek a megvaló­sítása („A bíróságok hivatá­sos bírákból és népi ülnökök­ből álló tanácsokban ítélkez­nek”), döntötte el véglegesen a testületi bíráskodás mai for­máját, s ez megfelel a prole­tárdiktatúra követelményeinek, a szocialista demokratizmus elveinek is. Tavaszi k H GAZDAG I Heves megyében már régen nem rendeztek ilyen gazdag, változatos programot, mint amilyen az április 3-tól május 29-ig tervezett tavaszi kultu­rális és sportnapok esemény- sorozata lesz. A program szer­vezője a KISZ Heves megyei Bizottsága, karöltve az MSZMP megyei bizottságával, a Heves megyei Tanáccsal, az SZMT- vel, az MTS-sel, az MHS-sel, a MESZÖV-vel és más szer­vekkel. Április 3. és 4. a felszabadu­lás évfordulója alkalmából rendezendő, megemlékező ün­nepségek időpontja, amely a fiatalok nagy tömegét mozgó­sítja: ünnepélyes fogadalomté­tel, fáklyás felvonulások, hála­staféta, hálatűz-gyújtás a Ké­kestetőn, ünnepi beszédek, megemlékezések. Az ifjúsági dalostalálkozóra április 5-én és 6-án kerül sor az egri Gárdonyi Géza Színház­ban, ahol más zenei általános iskolák vendégszereplésével rendezik meg az egri zenei ta­gozatú általános iskola tízéves jubileumi hangversenyét Április nyolcadikán dr. Léná­val Vilmos, az Egri Városi Ta­nács vb-elnöke nyitja meg a felsőfokú intézmények országos népitáne-fesztiválját az egri Gárdonyi Géza Színházban. A gazdag tavaszi program alkalmat ad arra is, hogy Heves megyei ifjúmunkásai egy nagy találkozón kicserélhessék ta­pasztalataikat. A találkozó megszervezésére április 16-án kerül sor Gyöngyösön. Április 23-án Hatvanban találkoznak Heves megye fiatal szakmun­kásai. Kiállítást rendeznek, sportvetélkedőket és bemuta­tókat tartanak, s megrendezik az iparttanuló-intézetek legjobb művészeti csoportjainak dísz- bemutatóját Félmillió palack A Tokajhegyaljai Állami Pincegazdaság mádi palackozó üzeméből megkezdték a húsvé­ti borok kiszállítását. Az ün­nepekre több mint félmillió palackot töltöttek meg tokaj­hegyaljai borféleségekkel. Na­gyobb mennyiségben palackoz­tak tolcsvai és édes furmintot és tokaji hárslevelűt. Az asz­tali borféleségek hosszúnyakú, úgynevezett rajnai, míg a ne­mes borok, a száraz és édes szamorodni, valamint a három és négym’+t'-'pvos aszú a hagyo­mányos fokaií palackokban ke­lülnek forgalomba. Földbe vert cölöpök, körbe­futó árkok és várakozó szilikát- blokkok. Betonelemek, homok­kupacok, szálas pallók, tégla­rakások, ágaskodó falak, fröcs­kölő habarcs, tető alatt türel­metlenkedő, félig kész épüle­tek és békésen szunnyadó szür­ke, sárga lakóházak... A sé­táló toronydaruk alatt „várost alapítanak” az építők: ipari tanulók, munkások és a segít­ségül jött katonák. r Ritka élmény Tóth Imre kőműveslegény- kéi, meg a többi fiatal szak­munkásjelölt — ácsok, beton- elemgyártók és vasbetonszere­lők — másutt aligha találhat­tak volna izgalmasabb pálya­kezdést, mint éppen itt, a vi- sontai határban: az ország leg­nagyobb építkezésén...! Érzik, tudják is ezt vala­mennyien, dehogy cserélnének másutt dolgozó társaikkal! Hogyisne! Ekkora élmény rit­kán adódik az ember életében. Miért mondanának hát le ró­la?! Az egyik leendő szállónál — pár méternyire a gyerektől — Szölősi Sándor tizenkét tagú kubikosbrigádja szaporázza a munkát. — Járdát építünk a ház kö­ré, meg csapadékelvezető csa­tornát ásunk — magyarázza a megszólított brigádvezető. — Mikor mi a legfontosabb. Nem Ucsekvésből mondom, de alig­ha akadna itt olyan feladat, amihez ne mernénk hozzáfog­ni! Összeszokott, régi társaság vagyunk, sokfelé megfordul­tunk már, ezt is, azt is meg­tanultuk. Ha szükséges, zsalu­zunk, falazunk, betonozunk, árkot készítünk, vagy éppen földet furikolunk.. j Az „ötlet* A „régiek” közül valók, két esztendeje, hogy ide jöttek... A héten érdekes beszélgetésre dugták össze többször is a fejü­ket: valamelyikük megjegyez­te, hogy szocialista brigáddá kellene alakulniuk, s azóta mindig akad valamelyiküknek egy-egy újabb ötlete... Szűcs Lászlóékkal az ERB egyik műszaki szállójánál ta­lálkoztunk. — Itt laknak-e már...? — Még nem. Egyelőre Aba- sárról jár be a brigádunk, mert kevés még a férőhely. De azt mondják, s úgy látjuk ml is — mutat az utolsó simításokat végző kőművesek felé —, hogy rövidesen ide költözhetünk mi is... A habarcskeverőknél két ka­tona a civilek között. — A századdal jöttünk. Mint a többiek, mi is építőmunká­sok vagyunk. Mindkettőnknek kőműves a tanult szakmánk — mondja Tóth Imre honvéd. — Három brigád számára „nyom­juk a maltert”. Visontoi szállásépítők Imre szabolcsi fiú, Juhász János meg hajdúsági. Bevonu­lásuk előtt mindketten Buda­pesten dolgoztak. János még január elején is: — A Döbrentei téren gépi vakolást végeztünk. Onnan vo­nultam be... Jó ez a szakki­képzés: nem esünk ki a mun­kából. No, meg az idő is jobban telik! A katonák már itt laknak. Az öt szélső épületben ren­dezték be ideiglenes „lakta­nyájukat”. Házaik kitűnnek a többi közül: takarosabbak mindegyiknél. S nemcsak kí­vül — hanem belül is. A fo­lyosókon, lakószobákban min­denütt rend, tisztaság. A fala­kon képek, oktatótáblák, fali­újságok. — Nézzék meg a KISZ-klu- bokat is és a kultúrszobákat is! — invitál szives szóval a karszalagos ügyeletes. Az ízlésesen berendezett, tet­szetős helyiségeket minden épület minden szintjén megta­lálni. Festésük modern, díszí­tésük eredeti: élénk fantáziá­ról, hozzáértésről tanúskodnak. — Azóta ilyen szép minden, amióta ide jöttünk — újságolja egy kiskatona. — Mi festet­tünk kívül, belül, mi tettük lakályossá. Jól akarjuk magun­kat érezni... A napokban szer­veztük át a KISZ-vezetőséget. Kultúrcsoportot akarunk alakí­tani és sportversenyeket is rendezünk majd. A napi mun­ka után kell az a kis szóra­kozás. . .1 Napi munka. Mint a bevo­nulás előtt. Csak talán szer­vezettebb: __Egy hónapra előre tudjuk fe ladatainkat. Minden hétnek pontos programja van — mondja a parancsnok, Rákó­czi Tibor őrnagy. A rend változatlan Mutatja a szakkiképzés heti rendjét. Péntek: „Alapföld-ki terme­lés, rézsükészítés, dömperra­kodás, csatornázás..— ol­vassuk az egyik szakasz napi feladatát. Csodálkozásunk láttán meg­magyarázza az őrnagy: — Azért katonák maradunk mi idekinn is — mondja mo­solyogva. — Olvashatja: a rend változatlan. Ébresztő, reggeli torna, kiképzés, politikai ok­tatás. S természetesen fegyve­res foglalkozás is... A műszaki mentő- és romeltakarító ala­kulatok kiképzése egyébként is hasonló jellegű az itteni munkához. Most a hasznosab­bat választottuk: nem „játék­ból” építünk és bontunk, ha­nem komoly szándékkal. A Gyöngyösi Hőerőműnél segéd­kezünk... Jelenleg szállást építenek és vasutat. Ferencz József honvéd —* merő véletlenségből: újra együtt dolgozik régi szaktársai­val. Boldog mosollyal üdvözli kísérőmet, Huszák Pál szb- titkárt: — Hallja, Pali bátyám, nem hittem volna, hogy ilyen ha­mar „visszakerülök” az ÉM 22. számú Állami Építőipari Vál­lalathoz...! Mintha el sem jöt­tem volna a cégtől... Kovácso'ódik a munkásgárda Épül a szállodaváros, alapoz­zák a hőerőmű üzemi főépü­letét. Erősödnek a szálak, egy­re szorosabbá kovácsolódik a munkásgárda. Az élet lassan megszokott kerékvágásba zök­ken. Sok szobában már laknak, használják az üzemi étkezdét, délutánonként rendel az orvos; új üzletet rendeztek be. hogy jobb legyen az áruellátás. A nagy területű építkezés igazi munkahely lett. Ketten szakszervezeti beutalót kaptak májusra: megérdemelt pihe­nésre, üdülőbe mennek az el­ső fecskék... Gyóni Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents