Népújság, 1966. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-26 / 72. szám

Ötven ötös j Telitalálat-statisztika A napokban fizették ki a lot­tó fennállása óta az ötvenedik telitalálatért járó főnyere­ményt A lottójubileummal kapcsolatosan a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság statiszti­kát készített. Az ötös találatok a népsze­rű játék bevezetése óita eltelt kerek nyolc esztendő alatt a következőképpen alakultak: az első csonka évben 3, 1958-ban csupán egy, 1959-ben hét, 1960- ban már nyolc lottószelvényen találták telibe az öt számot. 1961-ben lustálkodott Fortuna, mindössze négy lottózót része­sített a legnagyobb szerencsé­ben. 1962-ben ugyancsak keve­sen, mindössze hárman ikszel­ték jól az öt számot. 1963-ban ismét nyolc, 1964-ben pedig megint csak négy szelvényen sikerült a lottózók álma. Ta­va1” rekord-döntéssel, 9 teli­találat akadt. Az idén, úgy lát­szik. még több szerencsés kezű lottózó lesz, hiszen a jubileumi ötvenedik ötös már a harmadik idei telitalálat volt, s azóta mér újabb is akadt. Az adatok szerint az ötven főnyeremény összegéből több mint másfél millió forint ju­tott egy-egv szelvényre átlago­san. Az első öttalálatos azon­ban „még csak” 855 099 forin­tot nyert Az első, millión fe­lüli összeget 1959-ben, a 9. já tékhét, utón esv szőnyi lottózó­kollektíva tagjai osztották szét egymás között. A félszáz nye­remény közül a 48. fizette a legtöbbet, az idei 9. játékhéten elért telitalálatra 1 991 845 fo­rintot kapott kézhez az egyik V. kerületi éoítőipari vállalat 20 tagú löttózó-csonortia. A iu- bileumi ötös ennél 35 078 fo­rinttal kevesebbet fizetett. A 48. öttalálatos főnyereménv- rekord egyébként nem volt hosszú életű, három hétig sem tartott. A 11. játékhéten elért öttalálatos szelvény —. amelve* egv vidéki iskola 17 távú lot- té-Voltekt’vája. mordhot. a ma­digl főnyereménycsúcsot. Érthetetlen ... A gondozás gondjai Hatvanban Kevés o munkaerő és az úttisztító gép Elavultak a csatornák Reggelenként lovas kocsik — a szakkifejezéshez alkalmaz­kodva: öt nyitott és egy fedett — gyűjtik össze és szállítják el a szemetet Hatvanban. Eb­ből a szemétből jut mindenho­vá, különösein ha szél van, mert szemét! árolásna alkalmas Kuta-edény nincs sehol a vá­rosban. Persze, Kuka csak ak­kor kellene, ha lenne Kuka­kocsi, modem, motorizált sze­métszállító. A Hatvani Városgondozási Vállalat a harmadik ötéves tervben majd kap két ilyen kocsit és ötezer Kuka-szemét­tárolót. A vállalat igazgatójá­ról és főkönyvelőjéről nem le­hetne megmintázni az opti­mizmus szobrát, mégoly tehet­séges szobrásznak sem. A főkönyvelő nemrég került a vállalathoz, s most azon tö­ri a fejét: az ő gondjai a na­gyobbak, vagy Hatvan gond­jai? Persze, a két gond —egy. Javul a Kossuth rádió adása 1968 végéig két 150 kilowattos középhullámú adót sze­relnek fel bakihegyen a Kossuth-adó műsorának közvetíté­sére. Az Egyesült Izzólámpa és Villamossági RT Adócsőgyá­rában az első egység elkészült és most készítik a másodikhoz a nagy teljesítményű adócsöveket. Az első berendezést jú­nius végéig, a másikat későbbi időpontban adják át. A képen a beépítésre kerülő hat egyenirányító cső egyi- hét vizsgálja Révai Judit. (MTI Foto — Bajkor József felv.) lenne belőle, akkor sem sokat számítana? Silány az úttisztítás gépesí­tettsége. Kértek ugyan két lo­csoló kocsit és három félpor mentes seprőgépet, de ez sem nyújt sokkal több reményt ar­ra, hogy Hatvan tisztább, egészségesebb és városiasabb legyen a közeljövőben a köz- tisztaság szempontjából. Csak akkor segíthetnének a gépek, ha kijavítanák a csatornákat. Erre, és új csatornák építésére már történt kezdeményezés. Ez reményt nyújt a jövőre, hogy Hatvan valóban eléri a köztisztaság városi mércéjét — amit ebben az iparvárosban és ipari körzeti központban, jelenleg csak nagy nehézségek árán tarthatnak fenn. B. Gy. ;. .az a felelőtlenség, aho­gyan a MÁV miskolci igaz­gatósága kézben tartja az Eger—Putnok közötti vasúti útszakaszt. bapunk 1965. november 23-i számában hírül adta: az Eger —Putnok közötti vasúti útsza­kaszon, Csokvaomány és Nye- kézseny között november 22-én szikla zuhant a sínek­re. Gyorsan hozzátéve a MÁV miskolci igazgatóságá­nak gyors intézkedését, misze­rint a közlekedés ennek elle­nére sem szünetel, mert a MÁV átszállással biztosítja az utazást. Sziklaomlás ide, sziklaom­lás oda, gondolhatja az em­ber, mit sem számít, mivel az átszállással ugyanúgy közle­kedhetünk, mint eddig. Meg különben is, meddig tarthat egy 30 méteres sziklaomlás eltakarítása a XX. század­ban? Néhány nap, esetleg egy-két hét és bottal üthetik a lezúduló szikla nyomát. Tévedtünk. Az Eger—Put­nok közötti vasúti szakaszon még ma is átszállással közle­kednek. A legkorszerűbb szer­számok: csákányok, lapátok, kapák és a hozzájuk tartozó egy-két ember még ma is ádáz küzdelmet folytat az el­szabadult természettel. A közlekedés „zavartala­nul” folyik. Legutóbbi ottjár- tünkkor heten utaztunk a két farmotoros autóbuszon, ame­lyek az átszállítást végzik. Kétezerért. Igaz, ezt nem mi fizettük. A MÁV. Ahány for­dulat, annyi kétezer. Naponta többször is. Nem is beszélve, hogy a teherforgalom teljesen megszűnt, hogy az egri vasút­állomás két mozdonya Mis­kolcon keresztül jár haza ja­vításra, mosásra, felújításra, hogy a kalauzoknak nincs meg a kötelező kilométer és így kevesebb a pénzük is. Érthetetlen, hogy Miskolcon ezt „nem’’ tudják. De tudniok kellene, hiszen a MÁV mis­kolci igazgatóságának leg­utolsó párttitkári értekezletén szóvá tették. Érthetetlen, hogy azóta semmi sem történt, hogy ka­pával, ásóval dolgoznak az emberek, igaz, néha már ötért- hatan is vannak. Érthetetlen és nevetséges, hogy 30 méteres sziklaomlást négy hónap alatt sem lehet rendbe hozni. Inkább fizetik az ezreket! A közlekedés zavartalan. Mennek a buszok, jönnek a buszok. Mennek az ezresek, immár negyedik hónapja. Érthetetlen... (koés) TELEFON A FOGASON Mindig tisztelettel és csodá­lattal néztem azokra, akik szellemes megoldással tudtak valami újat adni az eddig megszokotton kívül. Minden elismerésem az újítóké. Egy ilyen meglepő újításról szeretnék most hírt adni. Hal­lottak már előszoba-fogasra akasztott telefonról? Ez nem vicc, ez halálosan komoly do­log, kérem, ne tessék nevetni! Bár megvallom, az első na­pon még én is csak jól sike­rült tréfának tekintettem az újszerű megoldást. Megálltam az előszobában levő fogas előtt, amelyről kificamodva lógott le a telefon. Milyen érdekes. Határozottan emlé­keztet valami absztrakt mű­alkotásra. Annak sincs sem­mi értelme, ennek sem. De most már lassan két he­te, hogy a posta szerelője a fogasra akasztotta a telefono­mat, azzal, hogy másnap majd felszereli, mert kifutott az időből. Másnap csak telefo­non érdeklődött, meddig ta­lál otthon valakit a család­ból, hogy a telefont a végle­ges helyére tudja rakni. Kö­vetkező nap újabb telefon, aztán még egy nappal később érdeklődött nagyon szívélye­sen. Minden alkalommal meg­beszéltük, mikorra várjuk. Végtelenül rosszul esik, hogy több mint egy hete már fel sem hív. Legalább meg* kérdezné, ki tudja, hányad­szor, hogy mikor leszünk ott­hon. És megígérné, ki tudja« hányadszor, hogy mikor jön. De nem. Több mint egy hete már ezt sem teszi. Lehet, hogy megfeledkezett a posta jó hírnevének meg­óvásáról? Vagy az általa be­vezetett újítás honorálására vár? Nem tudom. Én szívesen jutalmaznám ezt az újítást, ha hivatali beosztásom lehe­tővé tenné. így csak a mis­kolci postaigazgatóság figyel­mébe ajánlom a szellemes kezdeményezés elbírálását. Számítsák ki, mennyi mun­kát és anyagot lehet megta­karítani a fogasra akasztott telefonkészülékek elterjeszté­sével, és ennek mértékében fizessenek újítási díjat. Már csak azon tűnődöm, a posta köteles-e az előfizetők­nek a szolgáltatási díj ellené­ben biztosítani a hiánytalan ellátást, vagy az előfizetők tartoznak-e hálával a postá­nak, amiért saját pénzükért a szolgáltatást igénybe vehetik? Kérem az illetékes szerve­ket, segítsenek gondomat megfejteni és nyugtalanító dilemmámat eldönteni. Igazán hálás leszek! (gmf) Átszervezés — nehézségekkel relönk dolgozik Gyön­gyösön, ők három já­rásban felelősek a pro- pánbután-gázas készü­lékek működéséért, de még egy helyiséget sem tudtunk a részük­re biztosítani, ahol a hivatalos ügyintézést végezhetnék. Az anyaggal való ellátá­sukat is csak úgy tud­juk megoldani, hogy ők beutaznak érte és táskában viszik el, amit bírnak. Igaz, anyagellátásunk hiá­nyos. Ezek után érthető, hogy a gyöngyösi sze­relők is nagyon nehéz körülmények között dolgoznak. így fordul­hatott elő, hogy ja­nuárban dr. Molnár Mihályék gáztűzhe­lyének egyik csapját nem tudták kicserél­ni, hiába volt az rossz. Csupán lezárták a rossz csapot, és kér­ték, ahhoz ne nyúlja­nak. Ügy két héttel ez­után a nagyon sze­rencsés kimenetelű baleset mégis bekö­vetkezett. Begyújtás­kor a gáz berobbant, de szerencsére az ajtó és az ablak nyitva volt, ezért az ijedtsé­gen kívül más követ­kezménye nem volt a robbanásnak. Dr. Molnár Mihály előbb a szerelőnek szólt, aki közölte, nincs alkatrész, a hi­bát nem tudja megja­vítani. Ekkor a hajdú­szoboszlói vállalat igazgatójának címzett meg egy levelet, kér­ve, küldje meg a szükséges csapot a gyöngyösi szerelőrész­legnek. A levélre vá­lasz azonban nem ér­kezett. Kétségtelen, nem a vállalat igazgatójának a feladata egy készü­lék csapjának meg­küldése, de bizonyára található olyan sze­mély a vállalat köz­pontjában, aki intéz­kedni tudott volna, ha erre utasítást kap. Már csak a szerencsés kimenetelű baleset is a gyors segítségre ösz­tönözhette volna. Furcsálljuk ezt a nyugalmat, ami a vá­lasz elmaradása mö­gött sejthető. De ugyanúgy nem értünk egyet olyan át­szervezéssel, amit nem készítenek elő megfe­lelő mértékben. A la­kosságot ugyanis nem a cég neve érdekli, hanem az, milyen gyorsan, milyen jól tudják a javításokat elvégezni, a szolgálta­tásokat biztosítani a vállalat dolgozói. Az új vállalat esetében éppen ezekkel van hi­ba. Gyors, hatékony in­tézkedéseket várunh (g. molnár) — Tervünket felemelték 5 millió 200 ezer forintra, de a létszámot eggyel csökkentették, 113 dolgozónk van. A szabvány szerint 3000 négyzetméter te­rület juthatna egy munkaerő­re, ezzel szemben nálunk öt— hatezer is esik. Kevesen va­gyunk, korszerűtlen felszere­lésekkel. A legutóbbi városi tanács vb-n — bár a napirenden nem szerepelt — többször szó esett Hatvan köztisztaságáról. A vb-tagok, különösen az egészségügy képviselői, nem éppen vidáman beszélnek a város csatornáiról. Az igazgató — régi szakem­ber, évtizedek óta a vállalat dolgozója — egyelőre tehetet­len ebben a tekintetben. — A város csatornahálózata régi, elavult. Amíg a vizveze- tékrendszer új, 1962-re készült el, addig a szennyvíz és csapa­dékvíz-elvezető csatornák megrokkantak már, eldugul­tak, elgörbültek. Igaz, nem a mi hatáskörünkbe tartozik, de hátráltatja munkánkat, mert hiába söpörjük és mossuk az utcákat, igen sok helyen fel­halmozódik a szemét, megáll a viz, mert nem tud lefutni — mondja. Ezek szerint szinte hiába tü- nedezik fel a városban az egyetlen utcaseprő gép és lo­csoló kocsi — talán ha több Úiítások a számok tükrében Az Országos Találmányi Hi­vatalban elkészült az újítások­ról szóló, 1965. évi statisztikai jelentés. 1965-ben 192 691 újí­tási javaslatot nyújtottak be, ebből 102 848-at elfogadtak és 81 839-et megvalósítottak. Ösz- szesen 126 millió forint újítási és közreműködési díjat fizettek1 ki. A legtöbb javaslatot a Ko-i hó- és Gépipari Minisztériumi területén nyújtották be, szám j szerint 66 400-at. ' Az átszervezés ja­nuár 1-én történt meg. Az új év tehát új vál­lalat feladatává tette a háztartási gázszolgál­tatással összefüggő mindennemű munka ellátását. A megye te­rületén ma már a Haj­dúszoboszlói Gázszol­gáltató és Szerelő Vál­lalat kapcsolja be és javítja a gáztűzhelye­ket. Ennek az átszerve­zésnek egyetlen hibá­ja van, amiről Molnár Ferenc, a vállalat egri alközpontjának szere­lési vezetője így nyi­latkozott: — Az előkészítés nem volt alapos. Mi tulajdonképpen a vá­rosgazdálkodástól ke­rültünk át a hajdú- szoboszlói vállalathoz. Magunkkal hoztunk mindent, az anyago­kat is, de az egész me- jye ellátására nem ké­szültünk fel. Két sze­A még langyos tavaszi nap­sütésben szikráznak a gyön­gyösi Dimitrov Tsz háromhol­das kertészetének üvegházai A fényes üvegtáblák alatt erő­södő palánták nyújtogatják le- * vélfejeiket, a virágházak pedig a több tucat féle szálas és cse­repes virágtól színesek. A melegágyak takarói alatt zöldségfélék, paprika-, paradi- csonipalánták fejlődnek. A ta­vaszi időjárás hatására egyes 1 melegágyról már leszedték az üvegtetőt. — Hat héttel megelőztük az | időjárást a palántanevelésben i — mondja Gambár Lajos kér- | tészeti brigádvezető. Egymillió ! paradicsom-, nyolcszázezer | paprika-, kétszázezer káposzta- 1 és kétszázezer zellerpalánta f fejlődik a melegágyakban. A 1 salátapalántákat a múlt héten 1 már megpróbáltuk kiültetni, | de a hirtelen rosszabbra for- 1 dúló időjárás miatt nyolcezer I elfagyott A jövő héten remél- 1 jük, nem járunk majd ilyen J szerencsétlenül, A melegágyak körül szór- I goskodnak a tsz-tagok. Épp a | paradicsompalánta tűzdelését J végzik, örömmel újságolják, | hogy az ellenőrzéskor a szak­emberek azt mondták, hogy a | tsz neveli a megye legszebb ; palántáit — Azt hiszem, ez túlzás — i mondja újra a brigádvezető j I—, de a kertészettől tsz-ünk tényleg sokat vár. Tavaly j egymillió forint helyett másfél j milliót hozott a zöldség és a j virág. Ezt az összeget a para- | dicsőm még egymillióval te­tézte. Idén sincsenek kisebb ; vágyaink. Érdemes hát jóidol- ] goznunk. ] A kertészetben szorgalmas . jnunka folyik. Április negyedi- : kére húszezer salátát ígérnek a gyöngyösiek. <— Miért nem jöttek télen? A havas üvegház alatt gyönyö­rű látvány a sok szép virág. A virágházak, persze, most is szépek, nem volt igaza Ju­hász Jenönének, a virágkerté­szet vezetőjének. A kellemes melegben annyiféle növény fejlődik, nevük talán „bele se férne a noteszbe”. Több mint háromezer tő szegfű sorakozik a szegfúházban. Üj, első éves termesztés ez, és idén már több mint tízezer szálat adtak el belőle. — Ml látjuk e! Gyöngyöst virággal. Boltunkban legszebb virágjaink kerülnek csokorba. Ss az üzlet forgalma elég nagy. Húsvétiéi a ballagásig pedig tovább nő a virágvásárlási kedv. A két nagy hajtatóház egyi­kében csak szegfűk növeked­nek, a másikban azonban a növényvilág több tucat példá­nya fejlődik. Található itt ne­mes tulipán, őszi ciklámen és sokféle pálma. A termelőszö­vetkezet öt hajtatóházában szintén munkálkodnak az asz- szonyok. Amerikai szegfűt dugványoznak, gumós begóniá­kat ültetnek cserépbe, filo- dendron kerül a földbe, és paprikapalántákat ápolnak. — A jó idő segít bennün­ket, szinte szemmel láthatóan fejlődnek a növények. Es csokrokba kerülnek azok a vi­rágok, amelyeket mi neveltünk „születésüktől” a névnapig, születésnapig... Izmosodnak a virágok és a palánták. Csokorban szépen mutatnak majd a szegfűk és a paprikától, paradicsomtól gaz­dagodik a tsz. — Kár, hogy nem tudnak színes képet csinálni — mond­ta az egyik kertészasszony és felénk mutatta a nemes tuli­pán tűzpiros virágát... í—ti) Színes fénykép helyett...

Next

/
Thumbnails
Contents