Népújság, 1966. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-26 / 72. szám
Az én kis feleségem Olasz filmnovellák A lelkiismeret kényelmetlen pillanatai — talán ezt a gyűjtőnevet lehetne adni ennek az öt remekbe készült filmnovellának. Két kitűnő színész, három rendező és öt filmíró körülsétálják egy házaspár önzését, hitványságát. Éppen akkor vallatják meg őket, amikor önfeledten adják legigazibb énjüket. Mintha azt mondanák a novellák szerzői képben, szavakban, mozdulatokban, ötletekben, hogy ha sehol másutt, de a házasságban olyan nyílt önzés folyik, amit semmi mással nem lehet összetéveszteni, s a társadalom egyetlen intézményében sem Rendelet a metilalkohol-mérgezések megelőzéséről Az egészségügyi miniszter rendeletet adott ki a metilal- kohol- (methanol-) mérgezések megelőzéséről, korai fölismeréséről és korszerű gyógykezeléséről. A rendelkezés többek között kimondja, hogy alkoholistákat, szemészeti vagy ideg- rendszeri betegségben, vese-, illetve máj károsodásban szenvedőket nem szabad alkalmasnak minősíteni olyan munkakörre, ahol ki vannak téve a metilalkohol behatásának. A metilalkohollal dolgozókat évenként belgyógyászati, ideg- gyógyászati és szemészeti, szükség esetén egyéb orvosi vizsgálatban' kell részesíteni. Intézkedik a rendelet annak ellenőrzéséről is, hogy a mérgezésnek kitett dolgozókat kellően kioktatták-e a védekezésre és megtartották-e a mérgezések megelőzését szolgáló előírásokat. Mérgezés gyanúja esetén gondos orvosi vizsgálat és legalább 48 órás megfigyelés kötelező. A mérgezésgyanús dolgozókon kívül mindazokat meg kell figyelni, akik hasonló módon ki voltak téve az ártalomnak. (MTI) FÉRFIPLETYKA lehet az egoizmust megközelítően sem ennyire jól csinálni. A fiatal mérnök unatkozó, szép felesége észre sem veszi, hogy ő már észre sem veszi a férjét, csak azt a szerencsétlen papagájt, amelyet becéz, elkényeztet és emberien imád a férje helyett. A férj lázadása nem lehet más, mint a véletlen címén megszabadulni a papagájtól és az asszonytól. Álarcosbál nem lehet őszintébb csalás, mint az utcalány régi-régi figurája az államtitkárral és a nevető harmadikkal. Szánalmasan igaz a kórházi ágyon fetrengő férj, akit anyósa és felesége, de még neveletlen gyermeke is megvet csak azért, mert beteg és nem teljesíti kötelességét. Azzal, hogy meggyógyuljon. Mert a család szerint a férj — ha férj — meggyógyul. A két gazdag házastárs együtt és külön-külön nem érnek semmit, mert ők csupán megvásárolt értéktárgyak, amiket gazdájuk vagyona avat azzá, amik. S az önzés legszemérmetlenebb — mert legostobább — kockái éppen a Jaguár című novellában peregnek. A férj nem botránkozik meg azon — sőt észre sem veszi —, hogy a felesége elmeséli gáláns kalandját egy általa nem ismert fiatalemberrel. Csak akkor örül, amikor az ellopott Jaguár végre megkerül. De akkor igazán! Csők a vezérötleteket soroltuk fel — nem mind új ezek között — annak láttatására, hoev a füirmovellák valahol és valahogyan egy fókuszból nyerik sa iálságos fényűiket. Két kitűnő szirész — S’ilva- na Mangano és Alberto Sordi A Mezőgazdasági A Mezőgazdasági Kiadó gondozásában ez év második felében kerül forgalomba a világ első biometriai értelmező szótára. Első lexikális része 2500 szócikkben magvarázza a biomet- ria legfontosabb, főként matematikai-statisztikai és valószínűségszámítási fogalmait, kifejezéseit: második, szótári része angol, cseh. lengyel, magyar. német és orosz nyelven, számkulcsos rendszer alapján közli a címszavakat A könyv a biológia fiatal ágával, a mezőgazdasági kutatásokban, az orvostudományokban és az élőlények vizsgálatának más területem alkalmazott biomét— ...és visszaélt hivatali hatalmával, a bűnténynek így nemcsak politikai hatása nagymértékben káros, de társadalmi veszélyessége is igen jelentős!- Az ügyész sovány arcát fáradt, szomorú ráncok árkolják. Több mint tíz éve ismerem. Régen volt, amikor először találkoztunk, még 56 előtt. Az építési csoport mérnöke vitt ki kocsijával a Tisza gátjára, ahol a baleset történt. — Erre haladt — magyarázta a mérnök — a kocsi betonoszlopokat szállított. Ha szabályos sebességgel hajtott volna, nem történik semmi baj. A kanyart nem tudta bevenni, fékezni próbált, de lecsúszott a gátról. A vízbe... A szerencsétlennek még annyi ideje sem volt, hogy kiugorjon a kocsiból. A keréknyomok már nem látszottak a felszikkadt, száraz agyagúton. — Tessék, kérdezzen, mire kiváncsi még! — sürgetett a mérnök. — Milyen állapotban volt akkor az út? — Ja... ! Igen, igen. Nagyon csúszós, sima volt az út. Ezt el is felejtettem mondani. Leereszkedtünk a gátról. A mérnök leállított egy üres Tátra kocsit. — Én még maradok — mondta. Magát elviszik a központi telep-irodáig. A Tátra ott állt mellettünk. A vezetői kabinból sovány arcú férfi könyökölt ki. Szennyesszőke volt a haja, a szemöldöke érdekes módon fekete, akárcsak a szeme. Kelletlenül rám szólt: — Másszon be... A sofőr egész úton hallgatott, unott-közönyős arccal. Idegesített a hallgatása, idegesített, hogy meg sem próbált beszédbe elegyedni velem. Beértünk a telepre. A szőke sofőrnek megköszöntem a szívességét, de egy szót sem szólt rá, csak megkérdezte: — Mit magyarázott magának az az alak? — Hogy a sofőr volt a hibás. A csúszós úton nagy sebességgel hajtott, későn fékezett, s a nagy teherrel belecsúszott • vízbe... Teherkocsik kanyarodtak a telep udvarára. Az egyik sofőr felénk kiáltott: — Mi az. urakat fuvarozol. Prókátor?! Megkérdeztem, miért <oöW<ittálr Prókátornak. Nem szólt semmit, oftharvntt A szálláson sokáig nem tudtam elaludni. A barátságtalan Mohában fülledt, fullasztó volt a levegő, gondoltam, teszek sétát, kiszellőztetem a fejemet. A telep széles udvarát csak néhány villanyégő világította meg. Vihar készülődött, a csillagok parányi fénye sem szűrődött át a fellegeken. Az éjjeliőrrel a cementraktámál találkoztam. Megkínáltam cigarettával, együtt füstöltünk. Az öreg láthatóan boldog volt, hogy valakivel beszélhet, hogy a mai éjszakából legalább fél órát nem kell csendben, magányosan eltöltenie. Megkérdeztem, mit tud Prókátorról. — Az az ember, kérem — mondta az öreg — jogi ember volt. Valamiféle ügyész. Ügy hallottam, hogy kirúgták. He- hehe... De lehet, hogy ő hagyta ott a hivatalt. Hehehe... Azt mondják, hogy azért jó sofőr!... Korán ébredtem, öltözködés közben az ablakon át az én szőke ismerősömet láttam, az iroda előtt beszélgetett a mérnökkel. A sofőr nyugodtnak látszott, a mérnök idegesen ha- d an as zott a karjaival. Gyalogosan vágtam neki az állomásig vezető útnalc. Egy teherkocsi fékezett mellettem, Prókátor volt. — Elutazik? — kérdezte. — Szálljon fel, az állomásig elviszem. — Jól felhúzta a mérnököt — mondtam, amikor a kabin ülésén elhelyezkedtem. — Honnan tudja? — kérdezte Prókátor csodálkozva. — Láttam az ablakból... Mit mondott neki? Prókátor pillanatig rám nézett. — Nem sokat... Csak azt, hogy gyáva, és gyilkos... — Gyilkos? — hökkentem meg. — • ■ ■ Gyönyörűen előadta magának azt a balesetet Csak néhány dolgot elhallgatott... Az a szerencsétlen nem akarta vállalni a fuvart azon a napon, mert a kocsijának rossz volt a féke. Az az állat pedig azzal fenyegette, hogy kirúgja, meg satöbbi. Egyszerű ember volt az a jámbor, sok családé, persze, hogy megijedt... Sokáig hallgattunk, csak a motor duruzsolt egyenletesen. — Miért mondta ezt el nekem? — Azért, hogy a valóságot írja meg! — És így. ahogy elmondta, megírhatom? — Az én felelősségemre ... Nem lassított, fél kézzel vezetett, úgy gyújtott rá, és mélyen tüdejére szívta a füstöt. — Igaz, hogy maga ügyész volt? — kérdeztem. — Ügyész voltam — mondta csendesen. Megálltunk, közel az átszeli árokhoz. Az árok medre kiszáradt, az iszap repedezetten tátongott a nagy hőségben. A sofőr egy fiatal ügyészről beszélt, aki a tekintély helyett inkább a törvényekre hallgatott, aki a tekintély helyett inkább a törvényeket, az igazságot szerette és tisztelte szenvedélyesen. ...Baleset történt az egyik üzemben. Telefonáltak az üzemi orvosért, aki a szomszédban lakott, hogy jöjjön gyorsan: egy fiatal munkásnak leszakította a karját egy gép! Telefonáltak a mentőkért is, de egyetlen kocsi sem tartózkodott bent az állomáson. Az üzemi orvos későn jött, fél óra múlva, addigra a fiatal munkás elvérzett, meghalt A baleset körülményeinek nyomozását egy fiatal ügyész kapta. — BagateU az egész, vigyázzon, nem kell belőle nagy ügyet csinálni — mondta a főügyész. — Egy ember meghalt, szó sem lehet arról, hogy bagateö* — És mi a véleménye, kit terhel a felelősség? — A fiatal munkás elvérzett, s halála az orvos lelkén szárad. Az orvosnak időben szóltak, de mint kiderült, baráti társaság tartózkodott a lakásán, poharazgattak, kártyáztak, és ezért késett egy ember életét megmenteni. Le kell tartóztatni az orvost — Letartóztatásról pedig szó sem lehet! — Nem értem... — Mert maga egy gőzös fejű prókátor csak és nem ügyész! Nagy kiabálás volt, felhallatszott a folyosókra. A többi kolléga gratulált a fiatal ügyésznek, hogy jól beolvasott a főnöknek. Azt is beszélték egymásközt, hogy a főügyész azért védi az orvost, mert a barátja, mert a főügyész is ott volt a társaságban, együtt poharaztak, kártyáztak, snem akarták félbehagyni a kanasztapartit. A fiatal ügyésznek nagy jövőt jósoltak, de többé nem láttáik, megírta a felmondását, és otthagyta a hivatalát. A bíróság tárgyalást tartott, az üzemi orvost szabadságvesztésre ítélték, s az orvosi gyakorlattól is eltiltották egy időre. A‘ bírósági tárgyaláson, a hallgatók között, ott ült egy szőke férfi is, aki az ítélethirdetés után egy nagy, szürke teherkocsival elhajtott. Előtte azonban még bement a főügyészhez. A főügyész sokáig betegszabadságon volt, orvos kezelte szívgyengeség miatt... — ...és visszaélt hivatali hatalmával, a bűnténynek így nemcsak politikai hatása nagymértékben káros, de társadalmi vészéivessége is igen jelentős! A büntető tanács a vádhatóság képviselőjének szavait hallgatja. Prókátor mondja a vádbeszédet. Á Lovagias ügy margójára Válasz a Fontoskodás vagy segítő szándék? című cikkre Nem oly régen jelent meg a lap hasábjain egy nagyobb lélegzetű cikk a műkedvelő színjátszó mozgalomról, mint a „légmostohább” művészeti ágról. Akkor szó esett arról is, hogy a csoportok vezetőinek szakmai képzése az egyik legjelentősebb probléma. Ez a probléma azóta csak súlyosbodott. Lassan teljesen elfogynak a szakmai önképzésüket igénylő csoportvezetők, holott a csoportok működési területe és jelentősége nem csökken. Szó esett arról is, hogy a csoportok műsorpolitikája nem a legkielégítőbb, ennek a hibának a kiküszöbölését is elősegíthetné, ha a szakmai tanácskozásokon, továbbképzéseken a csoportok vezetői, s legfejlettebb tagjai rendszeresen részt vennének, (mert erre a lehetőséget nemcsak biztosítjuk, de szinte szünet nélkül szorgalmazzuk is!). Az is vitathatatlan tény, hogy a színjátszó mozgalom közönségét csak akkor tudja megtartani. ha művészeti tevékenységét valóban művészivé, s egyre inkább korszerűbbé tudja tenni. Ennek előfeltétele persze az. hogy a csoDortok mindenekelőtt önmagukkal szemben legyenek i levesebbek. Nyilván a fenti gondok, s egyben célok ürügyén került megrendezésre a közelmúltban Gyöngyössolymoson a gyöngyösi Egvesült Izzó színjátszó csoportjának szakmai bemutatója Is. E bemutatót, s az azt követő tanácskozást sem használták ki. még a közeli környék műkedvelő szúr átsző mozgalmának iránvítói. ak+’vái sem. De most rmmncaV erről van szó. Ezen a bemutatón részt vett a megyei színjátszó szakbizottság, néhány képviselőjével. Az előadás utáni vitán, késő éjszakába nyúló szakmai tanácskozás keretében, kialakult egy olyan vélemény, hogy ilyen formában egy ilyen művet további bemutatásra javasolni nem lehet. A későbbiekre vonatkozóan két javaslat született: vagy csak a már lekötött egykét előadást megtartani, vagy ielentősen átdolgozni, színvonalában emelni a produkciót Űgv látszik, hogy a csoport; ez utóbbit választotta, mert az elmúlj napokban . sorra került evönpvftsi bemutató már szebb eredménveket hozott. A bizottság előbbi véleményét azonban mindennek ellenére nem fontoskodásból fogalmazta meg, hanem abból a szándékból kiindulva, hogy egy ilyen képességű csoport, inkább értékesebb és szebb produkcióra szentelie ereiét. Nem feltétlenül egyedül járható út, véleményünk szerint, egv darabot addig tároltatni. amis abból minden lehető anyagi sikert, is ki lehet préselni. Ezzel kapcsolatos véleményünk jogosultságát különben az e sorokat kiváltó „Éberség vagy fontoskodás?” című cikk is alátámasztja. A cikk írója igy jellemzi a darabot: „Szirupos limonádé, magán hordja születése korának kispolgári szentimentalizmusát, irrealitását, olcsó romantikáját”. S úgy érezzük, hogy ellentmond e jellemzésnek a cikkben később megfogalmazott ama vélemény, amely a „színjtszó együttes teljesítményét... határozottan pozitívnak” minőriti, a T ovagias üev című zenés vígjáték gyöngyösi bemutatója alapián. Anélkül, hogy a műkedvelőket büntetnénk, vagy felmentenénk hivatalos szerveink hibáját a betanulási engedély kiadása terén, az a véleményünk, amelyet a cikk is megfogalmaz végül: „...a műkedvelő színjátszó együtteseknek is, mind a mű megválasztásában. mind annak színre vitelében tömegízlést nevelő célkitűzést kell szem előtt tartaniok. ’ Ebből a szempontból objektív nehézségeket sem lehet figyelembe venni, mert a tömegekre, a közönségre, a befogadó nézőre az az adott produkció hat, amelyet éppen szemlél. Mindezek elősegítése érdekében ügyködik minden művészeti ágban a megyei szakbizottság, amely a megye területének ismert és szakmailag képzett embereit öleli fel. Szívós József, művészeti főelőadó — játssza végig az öt nevelWSfc sokszor csak a társadalmi helyzet illusztrálására szolgáló kosztüm- és frizura-változtatással. Játékukban semmi túlzás; fesztelen és sallangtalam típusok ők, akik mindenütt otthon vannak. A lakásban, az utcán, a templomban egyformák és változatlanok, mint az ostobaság és a bűn, amely ezeket az önzéseket diktálja a halandó ember fülébe, agyába! vérébe, idegeibe. A három rendező — Tinto Brass, Luigi Commancini és Mauro Bolognini — mint a mesterlövők, pontosan ott találják telibe a figurákat, ahol azok a legnagyobb sebet kaphatják. Jellegzetes alakokat válogatnak ki az olasz társadalom felszíni vizeiből, olyanokat, akik félig a vízben, félig a napon, félig sötétben, félig világosban engedik kirajzolni reszketeg profiljukat. Ezek az egyértelműen kétes egzisztenciák poézist is hoznak; vágyaikat, amik szépek is maradhatnának, ha a málló arc- kifejezés nem mutatná a házastársak egyikében, vagy mindkettőben az üres számítást, a lélektelen elvágyódást, vagy éppen a tehetetlen nekirugaszkodást a megtisztulás után. A rendezők érdeme, hogy ezek a novellák mégsem cinikusak: jellem-elemzések a szatíra nyelvén. Trovajoli zenéje és Otelló Martelli operatőri mnkája jól illeszkednek a novellák mondanivalójához. Külön szólnunk kell arról, hogy a rendezők és az operatőr hatásosan használják Róma modern épületeit elegáns díszletül e szatirikus erkölcsi diagnózisho*. (farkas} Kiadó terveiből riával foglalkozó szakembereit hasznos segédeszköze lesz. A* értelmező szótár magyar kezdeményezésre, a KGST támogatásával. magyar, NDK-belí és lengyel tudósok együttműködésével készült. Az idei év egy másik szótára a magyar növénynevefc gazdag világában segít majd eligazodni. A latin—magyar növénynévszótár 10 000 címszavát a hazánkban vadon élő, termesztett, valamint felhasznált növények magyar neve adja. A Mezőgazdasági Kiadó megkezdte az első magyar vízgazdálkodási lexikon anyagának összegyűjtését. (MTI) PATAKY DEZSŐ: PRÓKÁTOR
