Népújság, 1966. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-26 / 72. szám

Az én kis feleségem Olasz filmnovellák A lelkiismeret kényelmetlen pillanatai — talán ezt a gyűj­tőnevet lehetne adni ennek az öt remekbe készült filmnovel­lának. Két kitűnő színész, há­rom rendező és öt filmíró kö­rülsétálják egy házaspár önzé­sét, hitványságát. Éppen ak­kor vallatják meg őket, ami­kor önfeledten adják legiga­zibb énjüket. Mintha azt mon­danák a novellák szerzői kép­ben, szavakban, mozdulatok­ban, ötletekben, hogy ha sehol másutt, de a házasságban olyan nyílt önzés folyik, amit semmi mással nem lehet össze­téveszteni, s a társadalom egyetlen intézményében sem Rendelet a metilalkohol-mérgezések megelőzéséről Az egészségügyi miniszter rendeletet adott ki a metilal- kohol- (methanol-) mérgezések megelőzéséről, korai fölismeré­séről és korszerű gyógykezelé­séről. A rendelkezés többek között kimondja, hogy alkoho­listákat, szemészeti vagy ideg- rendszeri betegségben, vese-, illetve máj károsodásban szen­vedőket nem szabad alkalmas­nak minősíteni olyan munka­körre, ahol ki vannak téve a metilalkohol behatásának. A metilalkohollal dolgozókat évenként belgyógyászati, ideg- gyógyászati és szemészeti, szük­ség esetén egyéb orvosi vizs­gálatban' kell részesíteni. In­tézkedik a rendelet annak el­lenőrzéséről is, hogy a mérge­zésnek kitett dolgozókat kel­lően kioktatták-e a védekezésre és megtartották-e a mérgezé­sek megelőzését szolgáló elő­írásokat. Mérgezés gyanúja esetén gondos orvosi vizsgálat és leg­alább 48 órás megfigyelés kö­telező. A mérgezésgyanús dol­gozókon kívül mindazokat meg kell figyelni, akik hasonló mó­don ki voltak téve az ártalom­nak. (MTI) FÉRFIPLETYKA lehet az egoizmust megközelí­tően sem ennyire jól csinálni. A fiatal mérnök unatkozó, szép felesége észre sem veszi, hogy ő már észre sem veszi a férjét, csak azt a szerencsétlen papagájt, amelyet becéz, elké­nyeztet és emberien imád a férje helyett. A férj lázadása nem lehet más, mint a véletlen címén megszabadulni a papa­gájtól és az asszonytól. Álarcosbál nem lehet őszin­tébb csalás, mint az utcalány régi-régi figurája az államtit­kárral és a nevető harmadik­kal. Szánalmasan igaz a kórházi ágyon fetrengő férj, akit anyó­sa és felesége, de még nevelet­len gyermeke is megvet csak azért, mert beteg és nem tel­jesíti kötelességét. Azzal, hogy meggyógyuljon. Mert a család szerint a férj — ha férj — meggyógyul. A két gazdag házastárs együtt és külön-külön nem érnek sem­mit, mert ők csupán megvásá­rolt értéktárgyak, amiket gaz­dájuk vagyona avat azzá, amik. S az önzés legszemérmetle­nebb — mert legostobább — kockái éppen a Jaguár című no­vellában peregnek. A férj nem botránkozik meg azon — sőt észre sem veszi —, hogy a fe­lesége elmeséli gáláns kaland­ját egy általa nem ismert fia­talemberrel. Csak akkor örül, amikor az ellopott Jaguár vég­re megkerül. De akkor igazán! Csők a vezérötleteket sorol­tuk fel — nem mind új ezek között — annak láttatására, hoev a füirmovellák valahol és valahogyan egy fókuszból nyerik sa iálságos fényűiket. Két kitűnő szirész — S’ilva- na Mangano és Alberto Sordi A Mezőgazdasági A Mezőgazdasági Kiadó gon­dozásában ez év második felé­ben kerül forgalomba a világ első biometriai értelmező szótá­ra. Első lexikális része 2500 szó­cikkben magvarázza a biomet- ria legfontosabb, főként mate­matikai-statisztikai és valószí­nűségszámítási fogalmait, kife­jezéseit: második, szótári ré­sze angol, cseh. lengyel, ma­gyar. német és orosz nyelven, számkulcsos rendszer alapján közli a címszavakat A könyv a biológia fiatal ágával, a me­zőgazdasági kutatásokban, az orvostudományokban és az élőlények vizsgálatának más területem alkalmazott biomét­— ...és visszaélt hivatali hatalmával, a bűnténynek így nemcsak politikai hatása nagymértékben káros, de társa­dalmi veszélyessége is igen jelentős!- Az ügyész sovány arcát fáradt, szomorú ráncok árkolják. Több mint tíz éve ismerem. Régen volt, amikor először talál­koztunk, még 56 előtt. Az építési csoport mérnöke vitt ki kocsijával a Tisza gátjára, ahol a baleset történt. — Erre haladt — magyarázta a mérnök — a kocsi beton­oszlopokat szállított. Ha szabályos sebességgel hajtott volna, nem történik semmi baj. A kanyart nem tudta bevenni, fé­kezni próbált, de lecsúszott a gátról. A vízbe... A szeren­csétlennek még annyi ideje sem volt, hogy kiugorjon a kocsi­ból. A keréknyomok már nem látszottak a felszikkadt, száraz agyagúton. — Tessék, kérdezzen, mire kiváncsi még! — sürgetett a mérnök. — Milyen állapotban volt akkor az út? — Ja... ! Igen, igen. Nagyon csúszós, sima volt az út. Ezt el is felejtettem mondani. Leereszkedtünk a gátról. A mérnök leállított egy üres Tátra kocsit. — Én még maradok — mondta. Magát elviszik a központi telep-irodáig. A Tátra ott állt mellettünk. A vezetői kabinból sovány arcú férfi könyökölt ki. Szennyesszőke volt a haja, a szemöl­döke érdekes módon fekete, akárcsak a szeme. Kelletlenül rám szólt: — Másszon be... A sofőr egész úton hallgatott, unott-közönyős arccal. Ide­gesített a hallgatása, idegesített, hogy meg sem próbált be­szédbe elegyedni velem. Beértünk a telepre. A szőke sofőrnek megköszöntem a szí­vességét, de egy szót sem szólt rá, csak megkérdezte: — Mit magyarázott magának az az alak? — Hogy a sofőr volt a hibás. A csúszós úton nagy sebes­séggel hajtott, későn fékezett, s a nagy teherrel belecsúszott • vízbe... Teherkocsik kanyarodtak a telep udvarára. Az egyik so­főr felénk kiáltott: — Mi az. urakat fuvarozol. Prókátor?! Megkérdeztem, miért <oöW<ittálr Prókátornak. Nem szólt semmit, oftharvntt A szálláson sokáig nem tudtam elaludni. A barátságtalan Mohában fülledt, fullasztó volt a levegő, gondoltam, teszek sétát, kiszellőztetem a fejemet. A telep széles udvarát csak néhány villanyégő világította meg. Vihar készülődött, a csillagok parányi fénye sem szűrő­dött át a fellegeken. Az éjjeliőrrel a cementraktámál találkoztam. Megkínál­tam cigarettával, együtt füstöltünk. Az öreg láthatóan boldog volt, hogy valakivel beszélhet, hogy a mai éjszakából legalább fél órát nem kell csendben, magányosan eltöltenie. Megkérdeztem, mit tud Prókátorról. — Az az ember, kérem — mondta az öreg — jogi ember volt. Valamiféle ügyész. Ügy hallottam, hogy kirúgták. He- hehe... De lehet, hogy ő hagyta ott a hivatalt. Hehehe... Azt mondják, hogy azért jó sofőr!... Korán ébredtem, öltözködés közben az ablakon át az én szőke ismerősömet láttam, az iroda előtt beszélgetett a mér­nökkel. A sofőr nyugodtnak látszott, a mérnök idegesen ha- d an as zott a karjaival. Gyalogosan vágtam neki az állomásig vezető útnalc. Egy teherkocsi fékezett mellettem, Prókátor volt. — Elutazik? — kérdezte. — Szálljon fel, az állomásig el­viszem. — Jól felhúzta a mérnököt — mondtam, amikor a kabin ülésén elhelyezkedtem. — Honnan tudja? — kérdezte Prókátor csodálkozva. — Láttam az ablakból... Mit mondott neki? Prókátor pillanatig rám nézett. — Nem sokat... Csak azt, hogy gyáva, és gyilkos... — Gyilkos? — hökkentem meg. — • ■ ■ Gyönyörűen előadta magának azt a balesetet Csak néhány dolgot elhallgatott... Az a szerencsétlen nem akarta vállalni a fuvart azon a napon, mert a kocsijának rossz volt a féke. Az az állat pedig azzal fenyegette, hogy kirúgja, meg satöbbi. Egyszerű ember volt az a jámbor, sok családé, per­sze, hogy megijedt... Sokáig hallgattunk, csak a motor duruzsolt egyenletesen. — Miért mondta ezt el nekem? — Azért, hogy a valóságot írja meg! — És így. ahogy elmondta, megírhatom? — Az én felelősségemre ... Nem lassított, fél kézzel vezetett, úgy gyújtott rá, és mé­lyen tüdejére szívta a füstöt. — Igaz, hogy maga ügyész volt? — kérdeztem. — Ügyész voltam — mondta csendesen. Megálltunk, közel az átszeli árokhoz. Az árok medre ki­száradt, az iszap repedezetten tátongott a nagy hőségben. A sofőr egy fiatal ügyészről beszélt, aki a tekintély he­lyett inkább a törvényekre hallgatott, aki a tekintély helyett inkább a törvényeket, az igazságot szerette és tisztelte szen­vedélyesen. ...Baleset történt az egyik üzemben. Telefonáltak az üzemi orvosért, aki a szomszédban lakott, hogy jöjjön gyor­san: egy fiatal munkásnak leszakította a karját egy gép! Te­lefonáltak a mentőkért is, de egyetlen kocsi sem tartózkodott bent az állomáson. Az üzemi orvos későn jött, fél óra múlva, addigra a fiatal munkás elvérzett, meghalt A baleset körülményeinek nyomozását egy fiatal ügyész kapta. — BagateU az egész, vigyázzon, nem kell belőle nagy ügyet csinálni — mondta a főügyész. — Egy ember meghalt, szó sem lehet arról, hogy bagateö* — És mi a véleménye, kit terhel a felelősség? — A fiatal munkás elvérzett, s halála az orvos lelkén szárad. Az orvosnak időben szóltak, de mint kiderült, baráti társaság tartózkodott a lakásán, poharazgattak, kártyáztak, és ezért késett egy ember életét megmenteni. Le kell tartóztatni az orvost — Letartóztatásról pedig szó sem lehet! — Nem értem... — Mert maga egy gőzös fejű prókátor csak és nem ügyész! Nagy kiabálás volt, felhallatszott a folyosókra. A többi kolléga gratulált a fiatal ügyésznek, hogy jól be­olvasott a főnöknek. Azt is beszélték egymásközt, hogy a fő­ügyész azért védi az orvost, mert a barátja, mert a főügyész is ott volt a társaságban, együtt poharaztak, kártyáztak, snem akarták félbehagyni a kanasztapartit. A fiatal ügyésznek nagy jövőt jósoltak, de többé nem láttáik, megírta a felmondását, és otthagyta a hivatalát. A bíróság tárgyalást tartott, az üzemi orvost szabadság­vesztésre ítélték, s az orvosi gyakorlattól is eltiltották egy időre. A‘ bírósági tárgyaláson, a hallgatók között, ott ült egy szőke férfi is, aki az ítélethirdetés után egy nagy, szürke te­herkocsival elhajtott. Előtte azonban még bement a főügyész­hez. A főügyész sokáig betegszabadságon volt, orvos kezelte szívgyengeség miatt... — ...és visszaélt hivatali hatalmával, a bűnténynek így nemcsak politikai hatása nagymértékben káros, de társadalmi vészéivessége is igen jelentős! A büntető tanács a vádhatóság képviselőjének szavait hallgatja. Prókátor mondja a vádbeszédet. Á Lovagias ügy margójára Válasz a Fontoskodás vagy segítő szándék? című cikkre Nem oly régen jelent meg a lap hasábjain egy nagyobb lé­legzetű cikk a műkedvelő szín­játszó mozgalomról, mint a „légmostohább” művészeti ág­ról. Akkor szó esett arról is, hogy a csoportok vezetőinek szakmai képzése az egyik leg­jelentősebb probléma. Ez a probléma azóta csak súlyosbo­dott. Lassan teljesen elfogy­nak a szakmai önképzésüket igénylő csoportvezetők, holott a csoportok működési területe és jelentősége nem csökken. Szó esett arról is, hogy a csoportok műsorpolitikája nem a legkielégítőbb, ennek a hi­bának a kiküszöbölését is elő­segíthetné, ha a szakmai ta­nácskozásokon, továbbképzése­ken a csoportok vezetői, s leg­fejlettebb tagjai rendszeresen részt vennének, (mert erre a le­hetőséget nemcsak biztosítjuk, de szinte szünet nélkül szorgal­mazzuk is!). Az is vitathatatlan tény, hogy a színjátszó mozgalom közön­ségét csak akkor tudja megtar­tani. ha művészeti tevékeny­ségét valóban művészivé, s egy­re inkább korszerűbbé tudja tenni. Ennek előfeltétele per­sze az. hogy a csoDortok min­denekelőtt önmagukkal szem­ben legyenek i levesebbek. Nyilván a fenti gondok, s egyben célok ürügyén került megrendezésre a közelmúltban Gyöngyössolymoson a gyöngyö­si Egvesült Izzó színjátszó cso­portjának szakmai bemutatója Is. E bemutatót, s az azt köve­tő tanácskozást sem használ­ták ki. még a közeli környék műkedvelő szúr átsző mozgal­mának iránvítói. ak+’vái sem. De most rmmncaV erről van szó. Ezen a bemutatón részt vett a megyei színjátszó szakbizott­ság, néhány képviselőjével. Az előadás utáni vitán, késő éj­szakába nyúló szakmai tanács­kozás keretében, kialakult egy olyan vélemény, hogy ilyen for­mában egy ilyen művet továb­bi bemutatásra javasolni nem lehet. A későbbiekre vonatko­zóan két javaslat született: vagy csak a már lekötött egy­két előadást megtartani, vagy ielentősen átdolgozni, színvona­lában emelni a produkciót Űgv látszik, hogy a csoport; ez utóbbit választotta, mert az el­múlj napokban . sorra került evönpvftsi bemutató már szebb eredménveket hozott. A bizottság előbbi vélemé­nyét azonban mindennek elle­nére nem fontoskodásból fogal­mazta meg, hanem abból a szándékból kiindulva, hogy egy ilyen képességű csoport, in­kább értékesebb és szebb pro­dukcióra szentelie ereiét. Nem feltétlenül egyedül járható út, véleményünk szerint, egv da­rabot addig tároltatni. amis ab­ból minden lehető anyagi si­kert, is ki lehet préselni. Ezzel kapcsolatos vélemé­nyünk jogosultságát különben az e sorokat kiváltó „Éberség vagy fontoskodás?” című cikk is alátámasztja. A cikk írója igy jellemzi a darabot: „Sziru­pos limonádé, magán hordja születése korának kispolgári szentimentalizmusát, irrealitá­sát, olcsó romantikáját”. S úgy érezzük, hogy ellentmond e jel­lemzésnek a cikkben később megfogalmazott ama vélemény, amely a „színjtszó együttes teljesítményét... határo­zottan pozitívnak” minőriti, a T ovagias üev című zenés víg­játék gyöngyösi bemutatója alapián. Anélkül, hogy a műkedvelő­ket büntetnénk, vagy felmen­tenénk hivatalos szerveink hi­báját a betanulási engedély ki­adása terén, az a vélemé­nyünk, amelyet a cikk is meg­fogalmaz végül: „...a műked­velő színjátszó együtteseknek is, mind a mű megválasztásá­ban. mind annak színre vitelé­ben tömegízlést nevelő célkitű­zést kell szem előtt tartaniok. ’ Ebből a szempontból objek­tív nehézségeket sem lehet fi­gyelembe venni, mert a töme­gekre, a közönségre, a befogadó nézőre az az adott produkció hat, amelyet éppen szemlél. Mindezek elősegítése érdeké­ben ügyködik minden művésze­ti ágban a megyei szakbizott­ság, amely a megye területé­nek ismert és szakmailag kép­zett embereit öleli fel. Szívós József, művészeti főelőadó — játssza végig az öt nevelWSfc sokszor csak a társadalmi hely­zet illusztrálására szolgáló kosztüm- és frizura-változta­tással. Játékukban semmi túl­zás; fesztelen és sallangtalam típusok ők, akik mindenütt otthon vannak. A lakásban, az utcán, a templomban egyfor­mák és változatlanok, mint az ostobaság és a bűn, amely ezeket az önzéseket diktálja a halandó ember fülébe, agyába! vérébe, idegeibe. A három rendező — Tinto Brass, Luigi Commancini és Mauro Bolognini — mint a mesterlövők, pontosan ott ta­lálják telibe a figurákat, ahol azok a legnagyobb sebet kap­hatják. Jellegzetes alakokat válogatnak ki az olasz társa­dalom felszíni vizeiből, olya­nokat, akik félig a vízben, fé­lig a napon, félig sötétben, fé­lig világosban engedik kiraj­zolni reszketeg profiljukat. Ezek az egyértelműen kétes egzisztenciák poézist is hoznak; vágyaikat, amik szépek is ma­radhatnának, ha a málló arc- kifejezés nem mutatná a há­zastársak egyikében, vagy mindkettőben az üres számí­tást, a lélektelen elvágyódást, vagy éppen a tehetetlen neki­rugaszkodást a megtisztulás után. A rendezők érdeme, hogy ezek a novellák mégsem cini­kusak: jellem-elemzések a sza­tíra nyelvén. Trovajoli zenéje és Otelló Martelli operatőri mnkája jól illeszkednek a novellák mon­danivalójához. Külön szólnunk kell arról, hogy a rendezők és az operatőr hatásosan használ­ják Róma modern épületeit elegáns díszletül e szatirikus erkölcsi diagnózisho*. (farkas} Kiadó terveiből riával foglalkozó szakembereit hasznos segédeszköze lesz. A* értelmező szótár magyar kez­deményezésre, a KGST támo­gatásával. magyar, NDK-belí és lengyel tudósok együttmű­ködésével készült. Az idei év egy másik szótá­ra a magyar növénynevefc gazdag világában segít majd eligazodni. A latin—magyar növénynévszótár 10 000 cím­szavát a hazánkban vadon élő, termesztett, valamint felhasz­nált növények magyar neve adja. A Mezőgazdasági Kiadó megkezdte az első magyar víz­gazdálkodási lexikon anyagá­nak összegyűjtését. (MTI) PATAKY DEZSŐ: PRÓKÁTOR

Next

/
Thumbnails
Contents