Népújság, 1966. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-25 / 71. szám

VÁLASZTOTT EMBEREK „Nemzetközi Fesztivál Rádiójáték I960” „Kiszerelve”, de honnan? A legutóbbi tanácsválasztá­son megyénkben 4571 tanács­tagot választottak. * Ebből csaknem négyezren a falvak­ban kaptak mandátumot, bi­zalmat. Akik ismerik a falusi éle­tet, tudják, hogy a községek gazdasági, társadalmi életének mind nagyobb rétege válik a közélet aktív részesévé, és a tanács, mint a legnagyobb tö­megszervezet, arra törekszik, hogy a demokratizmus szelle­mében a társadalom egészével szoros kapcsolatba kerüljön. Az eltelt három esztendő elegendő ahhoz, hogy elgon­dolkodjunk, hogyan végezték munkájukat a falusi tanácsok, miként felelnek meg választó­ik bizalmának a tanácsok tag­jai. Mint az élet aranyt más te­rületén, itt is van előrehala­dás, de van jócskán tennivaló is. Érdemes megemlíteni, hogy a falusi tanácstagok 70 száza­léka jelenik meg a tanácsülé­seken és mindössze három százalékuk a notórius távol­maradó. Ezek az emberek nem éreznek lelküsmeretbeli köte­lességet választóik iránt. A 70 százalék egymagában kétségte­len fejlődést tükröz, hiszen 1962-ben a választott tanács­tagok csak mintegy 60 száza­léka látogatta a tanácsülése­ket. Ám elégedettek mégsem lehetünk, mert ugyanakkor nagyon is elgondolkodtató, hogy a falusi tanácstagok kh. 30 százaléka rendszertelenül vesz részt a tanácsüléseken, érdektelenséget mutat a köz­ügyek iránt A tanácstagságból eredő kö­telesség társadalmi munka. Egyik fő hajtóereje az a biza­lom és megtiszteltetés, ame­lyet a választók százai fejeztek ki a választás napján. Mert kire és mire szavaz­tak a választópolgárok? Arra az emberre, akit magatartásá­nál, eszénél és szívénél fogva alkalmasnak tartottak arra, hogy ügyeiket képviselje, hogy a választókörzet nevében szól­jon és cselekedjék. A válasz­tás tehát bizalom, felhatalma­zás és megtiszteltetés is egy­ben — a dolgozó néptől. Tu­dunk körzetekről, ahol nem választották meg a Népfront által javasolt személyt, nem egy esetben a választók más jelöltet állítottak. Aki azonban megkapta a vök sót, az bizal­mat élvező emberré vált, aki visszaél a „vokssal”, az a dol­gozó nép bizalmával él vissza A statisztikából kiderül az is, hogy a tanácsüléseken a napirendi vitákhoz a tanács­tagoknak csak 24 százaléka szól hozzá. Mit csinál a többi? Végig­ülik, vagy végigbóbiskolják az ülést, néha az egész választási ciklust Természetesem varrnak olyan példák is, amelyek a tanácsta­gok bizalomra méltó munkáját bizonyítják, Komlón, Besenyő- telken, Tamabodon, Tvádon és Szaflán, de még sok más he­lyen a tanácstagokat tisztelik, értékelik munkájukat Nem­csak a fogadóórán, de az ut­cán, munka közben otthon is felkeresik őket ügyes-bajos gondjaikkal. Helyénvaló kérdés, van-e jo­ga, erkölcsi alapja egyetlen választott tanácstagnak is fity- tyet hányni a bizalomnak? A tanácstagi passzivitás egyenlő a dolgozók semmibe vevésével és sokkal súlyosabban esik latba, mintha egy, a hatóság ál­tal kinevezett ember mulasz­taná el hivatalbeli kötelessé­geit Ezúttal nem is a 30 szá­A Magyarország legújabb számából Mi történik Indonéziában ? OK BörténSk Indonéziában? — a kérdésre megpróbál vá­laszt adud a Magyarország e heti száma felvázolva az indo­néz válság adottságait Párizs viszonyát „szövetségeseivel” két cikkben elemzi a hetilap: a francia—nyugatnémet kato­nai viszony taglalását kiegé­szíti a francia—amerikai titkos katonai szerződések történetét felelevenítő írás. Rendkívül ér­dekes szovjet könyv anyagát ismerteti folytatásokban a he­tilap: a Peny kovszká j -ügy kap­csán a szovjet elhárító szervek munkáját mutatja be »A tit­kos háború frontján” címmel Moszkvában most megjelent kötet A Magyarország egyéb cikkei között érdeklődésre tart­hat számot egy kazincbarcikai beszámoló, a licenc-gazdálko- dásunkról szóló cikk, és az az írás, amely felméri, milyen is a televízióval való ellátottság hazánkban? A Költészet nap­jának előkészületeiről is beszá­mol a hetilap, amelynek e he­ti anyagát „A múlt lexikona”, két rejtvény és tudományos cikkek egészítik ki. SZAKÉRTŐK becslése sze­lte4 30—35 milliárd forint a ha­zai utak értéke. Ámde a vasút után legfontosabb közlekedési águnk a közhasznú teherautó- közlekedés, amelynek kereté­ben az autóközlekedési válla­latok évente mintegy 100 millió tonna árut szállítanak, továbbá mivel hazánkban évről évre egyre több gépkocsi közleke­dik, az úthálózat értékkihatása szinte felmérhetetlen. Hiszen a korszerű, jó utakon gyorsabb és olcsóbb a forgalom, gazdasá­gosabb a közúti fuvarozás, ke­vesebbe kerül a járművek üze­meltetése, népgazdaságilag is kisebb költséget igényel az autóalkatrész -és autóköpeny- ellátás stb. A külföldön járt magyar tu­risták tapasztalhatták, hogy például Olaszországban a mo­dem autópályákon mindenki­nek fizetnie kell a közlekedé­sért. Az útépítés ugyanis nem olcsó mulatság. Hazánkban az utakat az állami költségvetés összegeiből építik. Nem érdek­telen tudni: egy km út korsze­rűsítése 1,5—3 millió forintba, a balatoni új, modem autópá­lya pedig km-ként átlagban 20 millió forintba kerül. Az ország úthálózatának hossza 29 200 km. Ennek 45 százaléka már pormentes bur­kolatú, átlagos szélessége azon­ban nem éri el a 6 m-t, és ez messze elmarad a forgalmi szempontból kívánatos 7—7,5 m-től. Népgazdaságunk fontos vagyontárgya tehát az útháló­zat, amelynek karbantartása, megóvása, feilesztése ,nagv fel­adat. Az orszáeos úthálózati terv adatai szerint a forealom 60 százaléka az orszáv útháló­zatára k ?0 százalékán bnnvoló- őik te. Amt azt ietenti. hoev «rmek a 6000 km-es útnak a korszerűsítése a közúti forga­lom 60 százalékának olcsóbbá válását idézi elő, hiszen — mint már említettük — ily mó­don a forgalom gyorsabb, biz­tonságosabb lesz. Mint a nép­gazdaság minden területére, az úthálózat fejlesztésére is érvé­nyes azonban az, hogy addig takarózhatunk, ameddig a ta­karónk ér. Nagyon körültefcin- tően kell tehát megtervezni és meghatározni az útfejlesztést ERRE A CÉLRA létesítették az Országos Közút-Hálózatfej- lesztési Tanácsot, amely az Út­ügyi Kutató Intézettel együtt kidolgozta a főúthálózat-fej­lesztés 15 éves program-javas­latát. Ennek első szakaszában, a most következő harmadik öt­éves tervben kettős feladatot tűztek ki: részben pótolni a gépjárműforgalom és az úthá­lózat fejlődése közötti lemara­dást, részben a járműforgalom további emelkedésével össz­hangban fejleszteni az útháló­zatot. A harmadik ötéves terv időszakára vonatkozóan már éves bontásban dolgozták ki a fejlesztési javaslatot, összesen 105 útszakaszról 62 tanulmányt készítettek, amelyek már szá­molnak az 1980-ban várható forgalommal. Gazdasági szem­pontból a három ötéves terv­időszakban 4334 km főútvonali szakasz korszerűsítése, illetve felúií+ása indokolt. A tervek szerint ebből 2585 km-t a har­madik. 1015 km-t a negyedik. 734 km-t az etö+dik ötéves terv­bon kpí+pnak végre. Érdemes részletesen is fog­lalkozni például az idei esz­tendő útépítési, útkorszerűsíté­zalékról van szó, illetőleg nem­csak róluk, akik el sem járnak a tanácsülésekre, hanem a »hall­gató” tanácstagokra gondo­lunk. A bólogatójánosokra, akik, mint hajdan az öreg hon­atyák, végigpipálják, unatkoz­zék a számukra oly terhes ta­nácsülést. Igaz viszont, hogy a tanács­ülések napirendjei sem mindig alkalmasak arra, hogy érdek­lődést keltsenek. Heves községben érdeklőd­tünk az egyik körzet választói­tól: elégedettek-e a tanácstag munkájával? — A választás óta úgyszól­ván nem is láttuk — volt a válasz. A demokratizmus kiszélesí­tésének időszakát éljük. Meg­van a törekvés — reméljük a jövőben mind erősebb ütem­ben —, hogy a közéletbe a dol­gozók minél szélesebb rétegeit vonják be. A bizalom azonban kötelez: munkára is és állás- foglalásra is. A kapott biza­lommal visszaélni senkinek nincs joga, legkevésbé a ta­nácstagoknak, akiknek, máit választott embereknek, időra­Az idén is megrendezi a Ma­gyar Rádió az elmúlt években mindig érdeklődéssel, tetszés­sel fogadott hangjáték-bemu- tató sorozatát. Április 1-től kezdődik a so­rozat, amelyben kilenc ország rádiójáték-irodalmát képvise­lik a műsorok. Elsősorban a szocialista országokét, mellet­tük azonban Franciaország, Ír­ország, Japán és az NSZK is szerepel a fesztiválon egy-egy hangjátékkal. A részletes mű­sor így alakul: április első napján este Sós György: A ci­pők éneke, 8-án Ludvik Aske- názy: Az ön számlájára ment, 10-én Amnfred Bieler: Kérdé­sek, 15-én Claude Mauriac: Beszélgetés, 18-án Shuji Tera- yama: Yamamba, 24-én Ardi Liives: Lépések, 26-án Michal Tonecki: Az ötödik, 29-én Gün­ter Eich: Pillantás Velencére, befejezésül pedig május 2-án Dán Treston: Zongora a folyó­ban című művét sugározza a rádiószínház. — Kérek egy kiló kiszerelt lisztet. Sohasem kértem így, de előfordulhat, ha a kisze­relt szó karrierje ilyen szé­pen emelkedik. De legyünk óvatosak, hát­ha már polgárjogot is kapott, ugyanúgy mint az autóból kiszerelt motor, vagy a gyár­ból kiszerelt gép. Csakhogy a lisztet, meg a cukrot miből lehet kiszerelni? Egyáltalán milyen az a kiszerelt liszt? Egyszerű: csomagolt liszt. Még pontosabban: előre be­csomagolt. Vagyis: előre cso­magolt. S az előre csomagolt liszthez van már kiszerelt csirke, kiszerelt májkrém, ki­szerelt mirelit áru, kiszerelt cukorka... — érdekes, a pa­lackozott borra és pálinkára még nem mondják, hogy „ki van szerelve”. S milyen helyesen, mert nincs az kívülre „szerelve” az üvegen, vagy a konzervdobo­zon, vagy a nylon- és papír­zacskón. De van palackozva, konzerválva, tartósítva, elő­re csomagolva... A Hatvani Városi Tanács V. B, ülésén a kereskedelem­mel foglalkozó napirendi je­lentésben számtalanszor ol­vasható ez a szó — de nem­csak olt, hanem számos más hivatalban, tárgyalóteremben hangzik el már nap-nap után: kiszerelve. Csak azt nem mondják meg soha, hogy honnan? S a minap próbát tettem! kiszerelt cukrot kértem. S az eladó ezzel a mondattál szolgált ki: „Igaza van, bi­zony ki van az szerelve, nem­rég hagyta el a gyárai”, Illetve, azt a vállalatot, ahol előre csomagolják — s ennek nevében az olvasható1 ... Kiszerelő Vállalat. Csak nem a cukorból sze­relik ki a cukrot... ? (—vits) A sxahsxervexet tárgyalta 7100 munkanap elveszett ként számot kell adniok tevé- kenységükrőL Sz. L A Vas- és Fémipari Dolgo­zók Szakszervezete Heves me­gyei Bizottsága tegnapi ülé­Furcsa nemzet vagyunk. Bizonyisten furcsa. Hát például: Le lehet úgy ülni valahol nyil­vános helyen, hogy meg ne kérdeznék tőled, őszintén, udvariasan, segítő és fizető szán­dékkal: „Mit iszol?* Ugye, hogy nem? Nálunk a „mit iszol7* — az olyan törvényszerű kérdés, hogy legutóbb egy lóversenyen a minden pénzét elvesztő tisztes családapától, akinek nyolc gyermeke, két anyósa és négy felesége éhezett otthon, vele együtt, szívélyesen kérdezték meg: Jdit iszol?” Vajha eljön-e majdan az a Kánaán, amikor megérdezik végre azt is egymástól az embe­rek: „Mit eszel?” Azt hiszem, soha Az ná­lunk sértésnek számít „Mi van, már enniva­lóra sincs pénzed? Lógó, szédelgő alak vagy.” Mert ugyanis italra mindig telik! <—Ó> sén egyebek között munkásvé­delmi kérdésekkel is foglalko­zott. A téma nem új a szakszer­vezeti megyebizottságok előtt: már korábbi összejövetelek na­pirendjén is szerepelt. S való­színű, hogy még máskor is elő­kerül. És máshol is előkerül. Mert valamennyiünk érdeke kívánja így. Mindaddig, amíg megnyugtató változás nem mu­tatkozik. A közelmúlt tapasztalatai még meglehetősen lesújtóak. Csupán vasipari üzemeinkből — egyetlen esztendő alatt — 7100 kiesett munkanapról „árulkodik” a statisztika. A veszteség: a tavalyi háromszáz- hatvannégy baleset következ­ménye. A szám sokat mondó. Egy eset kivételével az év minden napjára jutott a szerencsétlen­ségből. A rendeletek, különfé­le előírások, a könnyelműen vett oktatások, a felelőtlen munkavégzés miatt. Nem egyszerű sérülésekről van szó. Az esetek mindegyi­ke háromnapos, vagy annál hosszabb ideig tartó betegség­gel járt. Egy pedig emberéle­tet követelt. Említsük-e mi is? — megkérdezték ezt a munka­társak, az üzemek, s otthon a család is... Végső soron pedig mindannyian. Utólag mindenki szánja-bán- ja a bűnét. Ám különös, hogy javulás alig-alig mutatkozik. Szembeötlő változás csupán az ÉMÁSZ-nál, a gyöngyösi Nagy nemzeti vagyonunk után a töltéseknek, az új alap­si programjával. A korszerűsí­tés kapcsán, ahol arra csak le­hetőség adódik, — éppen a gyor­sabb, biztonságosabb közleke- kedés érdekében — korrigál­ják az éles kanyarokat /.<z utak nagy részét aszfalttal bur­kolják és a nagy forgalmú út­szakaszokat szélesítik. Ez a program érinti a főhálózat nagy részét, és felöleli az al­sóbbrendű útvonalak hosszú sorát 1966-ban továbbra is a legje­lentősebb a balatoni 7. számú f őútvonal korszerűsítése, amely­nek munkálataira 80 millió fo­rintot fordítanák. Martonvásár —Siófok között Ijefejeződik, Balatonföldvár után pedig megkezdődik a főútvonal újabb szakaszának korszerűsítése. Már évek óta nagy figyelem­mel kísérik a Balatonra utazók a 7-es — a balatoni — út kor­szerűsítési munkálatait. A szak­emberek szerint a forgalom le­bonyolítására jelenleg az egyet­len lehetőség a 7-es út szélesí­tése, korszerűsítése, tekintve, hogy az autostrada Siófokig történő kiépítésére legalább még egy évtizedig várni kell. Éppen ezért a régi 5,5—6 m-es utat a nyílt pályán 7 m-re, az átkelési szakaszokon 9 m-re szélesítik, mégpedig úgy, hogy közben fenntartják a forgal­mat. Az útépítők néhol 3—4 Hi­re süllyesztik, másutt 2—3 Hí­rei emelik a pályát, és sok he­lyütt korrigálják az útíveket és kanyarokat Két esztendővel ez­előtt a földmunkákat végezték el. és elkészítették a különböző elterelő utakat, mintegy 50 millió forintos költséggel. Mi­zatoknak meg kellett üleped­niük, hosszabb időre volt szük­ség. Az ilyen nagyarányú mun­kát csak gépesítéssel lehet vi­szonylag gyorsan és gazdaságo­san elvégezni, mindez azonban csak akkor igazán kifizetődő, ha a munka folyamatos. FOLYTATJÁK Kecskemét— Szeged között az 5. számú fő­útvonal építését, és a jelenlegi 5,5 m-es burkolatot 7 m-re szé­lesítik. Ugyanilyen méretűre alaíkítják át a 4. számú főútvo­nalat Budapest—Szolnok között. Ugyancsak ebben az esztendő­ben kezdik meg Budapest— Aszód között a 3. számú főút­vonal felújítását, továbbfejlesz­tik a Tatabánya—Tata közötti nemzetközi útvonalat. Megkez­dődik az 1. számú főútvonal felújítása is, az első ütemben Komárom—Győr között. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy az úthálózat legnagyobb ellensége a tél, a fagy, amely évről évre sok tízmillió forintos kárt tesz ebben a jelentős nem­zeti vagyonúnkban. Tavaly télen tudományos vizsgálódások előzték meg a KPM Közúti Főigazgatóság idei téli felkészülését. Utasszámlá­lás segítségével megállapítot­ták, hogy a különböző útvona­lakon télidőben milyen a for­galom, és a sokévi tapasztala­tok alapján elkészítették azt a térképet, amely feltünteti, mely útvonalakon keletkezik '««’többször hótorlasz. Az ada­tok birtokában készültek a kü­lönböző útszakaszok felszaba­dítására. a leden v>cpbb he­lyekre összpontosítva a nagy hótakarító gépeket Míg három esztendővel ezelőtt 1000 km hosszú útvonalon szórták a sí­kos utakat, ezen a télen 4560 km hosszú útvonalat szórtak folyamatosan, ami csökkentette az útkárokat, elsősorban a fel­fagyást Szólni kell itt azokról is, akik némelykor szinte „versenyre kelnek” a tél pusztításaival. Azokról az úthasználókról van szó, akik annak ellenére, hogy hivatalos rendelkezések egész sora írja elő, hogy bizonyosfaj­ta mezőgazdasági gépekkel, járművekkel nem szabad a köz­utakon közlekedni, mégis sok­szor lánctalpas, vagy körmös traktorokkal, vontatókkal úgy­szólván felszántják az aszfal­tot. Vagy említsük meg az uta­kat szennyezőket a sarat, agyagot, a fő közlekedési útra felhordó teherautókat, lovas szekereket Nyári melegben, amikor az út burkolata amúgy is fellazul, továbbá esős idő­ben, amikor az út máskülönben is csúszós, ezek a rongálások, szennyezések még külön is nö­velik a baleseti veszélyt. Fel­tétlenül indokolt, hogy az ille­tékesek rendszeresen ellenőriz­zék az útron Bálokat és szenv- nvezőket. és szigorúan eljárja­nak ellenük. BÁR AZ IDŐJÁRÁS éppen ezekben a napokban elég sze­szélyes, remény van arra, hogv a hazai úthálózatot nagvobb veszély a hideg, a fagy részéről már nem fenyegeti. Ami vi­szont azt is jelenti, hogy az út­építők szerte az országban mind nagyobb lendülettel foly­tathatlak azt a felúiftó. korsze­rűsítő rmmkát. amelvet a tél beköszön tével abbahagyni kényszerültek. Izzónál és az apci QUALTTAL* nál tapasztalható: a megelőzi évhez képest negyedére, har­madára, kétharmadára csők. kent a kiesett munkanapok száma. Másutt azonban tovább romlott a statisztika — de ko­rántsem valószínű, hogy csak a helyenkénti létszámnöveke­dések miatt. Nehezen hiheti ugyanis, hogy például az egri vasöntöde mintegy harmin« százalékos létszámnövekedésé­nek egyenes következménye a közel háromszorosára emelke­dett baleset... A sérülések megoszlanak, da változatlan többségben van­nak az úgynevezett visszatérd balesetek. A „pálmát” a külön­féle erő- és munkagépek vi­szik: tavaly nem kevesebb^ mint 117 esetben okoztak sze­rencsétlenséget vasipari üze­meinkben! Utánuk következ­nek a többi veszélyforrások. Anyagmozgatás közben ötvei»- ketten sérültek meg, különbö­ző .tárgyak esése, omlása miatt 46-an, elcsús s, zuhanás kö­vetkeztében harmincketten ke­rültek a szomorú jegyzőkönyv­be. Elgondolkodtató azoknak az eseteknek a száma, amelyek mögött munkahelyi játék, ve­rekedés áll. Kétségtelen, hogy tavalyi előtt lényegesen több baleseti volt vasipari üzemeinkben. A tavalyi számok azonban még mindig túlságosan ijesztőéig figyelmeztetőek. Pedig tavaly is elmondták sok helyütt: „mi mindent elküvettünk a balese­tek megelőzése érdekében.. .* A tények, sajnos, egyelőre még ellentmondanak. Mit hoz a jövő? A tavalyi­nál pozitívabb vagy negatívabb eredményeket? — Jósolni nem lehet. Védekezni azonban an­nál inkább. Vasipari üzemeink — az idén is elkezdték a felkészülést, Túlnyomó többségükben elké­szítették és már használják is az idei egészségügyi komplex­terveket. A Finomszerelvény- gyárban például huszonhat pontban rögzítették az idei fel­adatokat, amelyek sok korábbi hiányosságot számolnak fel, a jelenleginél lényegesen jobb munkakörülményeket biztosí­tanak majd a dolgozóknak. Megindult a tervszerű védeke­zés a Mátravidéki Fémművek­ben, az apci QUALITÁL-ban és a Mátravidéki Hőerőműben is. A KAEV 10. számú egri gyáregysége — fedezet hiá­nyában (?) — csupán részintéz­kedéseket tud tenni a higiéni- kusabb, biztonságosabb mun­kahelyek megteremtéséért, több helyütt (Egyesült Izzó, Hajtó­mű- és Felvonógyár, ÉMÁSZ) pedig — a vizsgálat szerint — egyelőre még csak reményked­nek, hogy központjaik jóvá­hagyják elképzeléseiket, tervei­ket. A harc tehát ismét megin­dult a balesetek ellen, az egész­ségesebb műhelyekért, üzeme­kért. Sikere azonban nemcsak a terveken múlik — hanem azok 'elkiismeretes végrehajtásán is. Mindannyiunkon... (—ni) Hpnwtty m. Gy.) I9í’6. március 25., péntek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents