Népújság, 1966. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-17 / 40. szám

Ötéves eredmények a pétervásári járásban Az elmúlt öt esztendő alatt nagy fejlődésen ment keresz­tül a pétervásári járás is. A kis hegyi falvakban évente 175 új lakást építenek; az elmúlt öt esztendő folyamán a recski OTP-fiók például több mint 22 millió kölcsönt folyósított lakásépítésre. Megépült a Pétervására—Za- bar, és a Sírok—Eger közötti útszakasz, bekötő utat építet­tek a mátraballai vasútállo­máshoz, a siroki fémművek­hez és a bükkszéki gyógyfür­dőhöz, a járás községeiben pe­dig 25 km szilárd burkolatú járda épült. Nagy gondot fordítottak az ivóvízellátásra is, jelenleg a közkutak száma 137. Egerbo- cson és Mátraderecskén a jö­vőben kerül sor törpevízmű létesítésére. A parkosításban már kevesebb az eredmény: csupán Recsken, Pétervasárán és Párádon van gondozott park a 23 község közül. Szép ered­mények ezek, de a megye észa­ki járásában még mindig na­gyon sok a tennivaló, hogy el­érjék a mai követelményeket. (Czibolya) A magyar sajtó — s mi sem maradha­tunk ki ebből — jelentős teret szentelt és szentel, ama tudományos megfogalmazá­soknak, amelyek szerint: mitől függ és meddig tart a tél. A medve természetesen kint maradt — tehát a tél rövid; a hóvi­rág megjelent, tehát a tavasz már közel; a búbosbíbicek (van ilyen?) megérkeztek, te­hát már csak órák kérdése, hogy kezébe vegye a tollát a költő és tavaszi dalra fa­kadjon a stiglincekkel együtt... Aztán majd jön a következő közle­mény, amely szerint az erdei nünv.ke ko­rai ciripelése, az öregek véleménye szerint a hosszú és tartós nyár jele, amely olyan hosszú és tartós lesz, ' hogy olyanra még ők sem fognak visszaemlékezni. Mert nálunk mindenre, ami összefüggésben van az időjárással, csakis az olyan öregek em­lékeznek vissza, akik hiába emlékeznek, mert ilyen még nem volt Örömmel olvasnám az ilyen sorokat; „Kálmán Pityuka, aki kéthetes, kijelentette lapunk munkatársának, olyan tél vége ez, amire emlékezete óta nem volt példa.” S neki hinni fogok! (—- él Csökkentem as önköltségemet Alapos közgazda- sági elemzés alá vet­tem életmódomat, s kénytelen voltam megállapítani, hogy rendkívül drágán termelek, az egy cikkre eső önköltsé­gem lényegesen ma­gasabb, mint azt a családi terv előírta számomra. Miután felelőtlenséggel és meggondolatlanság­gal csak barátaim vádolnak — ellensé­geim szóra sem mél­tatnak —, kénytelen voltam kutatni és keresni azokat a módszereket, ame­lyeknek segítségével termelésem olcsóbb lesz, megközelíti a színvonalat, sőt az ötletek tekintetében bizonyos takarékos­ságot is elérek, mert az ötlet drága, im­port dolog. Mit tegyen az em­ber? — töprengtem grafikonjaim, ki­mutatásaim fölé hajolva. Legutóbb ugye, megírtam egy humoreszket. A hu- moreszkre a világ- színvonalnál lénye­gesen magasabb időt fordítottam, kereken két órát és tíz percet elhasználtam majd háromezer betűt és öt gépírópapírt ... Megittam hozzá egy konyakot és egy ká­vét, elszívtam fél csomag Fecskét, az annyi mint össze­sen ... le sem merem írni _Ez természete­se n így nem mehet tovább, üyen magas önköltséggel saját népgazdaságom kép­telen lépést tartani növekvő igényeim­mel, hiánygazdálko­dásra kerülhet sor, ami természetesen mélységesen helyte­len. Tehát: nem iszom meg legközelebb egy konyakot, elég a ká­vé isMeg lehet írni egy humoreszket másfél óra alatt is, három géppapír fel­használásával, öt da­rab Fecskével, kettő és fél, azaz 2500 be­tűvel is. Nem igaz? Ha mindezt össze­adom, mégpedig úgy, hogy évi átlagra ve­tít e'en ki, akkor az önköltségem alaku­lása már lehetővé te­szi, hogy a feleségem megvegye azt a cuki kis izét, amiért any- nyit nyafogott már nekem, hogy dühöm­ben meg kellett in­nom két konyakot is... Erről jut eszembe: nem vagyok már gye­rek, véglegesen ki­alakultak a feltételes reflexeim, s ha nem iszom meg egy ko­nyakot és egy kávét, és nem szívok el leg­alább fél csomag Fecskét, akkor nem tudok humoreszket írni... Márpedig ki hallott olyan önkölt­ségcsökkentést, amely úgy csökkent, hogy egyszerűen nem gyárt — így tényleg egy fillérbe sem ke­rül. Marad tehát a konyak, a kávé, a ci­garetta ■ és majd ta­karékoskodom a pa­pírral, betűvel, idő­vel... Erről jut eszembe: hogyan le­het olyasmivel taka­rékoskodni, és érde­mes-e egyáltalán, amely egy termék előállításában a leg­kisebb értékel jelen­ti, de amely nélkül mégis lehetetlen a humoreszk nevű ter­mék előállítása? Se­hogyan! Ez világos. Marad tehát a ko­nyak, a kávé, a Fecs­ke, a papír, az idő, a betű ... De mi lesz akkor az önköltsé­gemmel? Megvan. Népgazda­sági szintemen kell vizsgálni a dolgot. A ■ eleségem hadd nya­fogjon tovább azért a cuki kis vacakért, nem vesszük meg, népgazdasági szin­tünkön ez jelentős megtakarítási ered­ményez, sőt ebből a témából lehet írni egy humoreszket is, hogy milyenek a mai feleségek, az ilyen humoreszk termék, ami piacra lel, azért pénzt kapok... Zse­niális! Honnan tanul­tam én ezt: úgy csökkenteni az ön­költséget, hogy nem csökkentjük, sőt még pénzt is kapunk? Nem tudok rájön­ni,, honnan tanulhat­tam, de nagyon ötlet! (egrit jO-fí.il.Ho Jól saruit a téli vadássidény Országszerte lezárultak a (téli vadászatok, a vadgazdák* J vadászok legfőbb gondja most* t hagy a szinte veszteség nélkül J áttelelt törzsállományt átsegít­sék a nehéz tél végi, kora ta- :vaszi időszakon: a téli takar- 'mányról baj nélkül átíérhesse- Inek a zsenge zöldtakarmányra, j A Magyar Vadászok Országos f Szövetségében adott tájékozta- ' tás szerint a tél folyamán I mintegy 20 000 mázsa szálas- takarmányt, 5000 mázsa gyök- , gumós és egyéb lédús takar- I mányt és körülbelül 21 000 má- izsa szemes takarmányt etet­itek fel a vadásztársaságok. A2 ‘etetést folytatják. Az utóbbi napokban körifl- j belül 30 000 nyulat, fácánt és I foglyot eresztettek szabadon a ! vadásztársaságok, a törzsállo- I many javítása, illetve vérfel» [frissítése céljából. ben, és bele is nyúlok a bölcs \ gondolatért a zsebbe, de most j nem találok semmit: üres. Képzeljenek el egy mokány kis magyart, akit jól megrúgdo- Sott a régi társadalom, de volt rá gondja a kiszámíthatatlanul rosszindulatú sorsnak is, hogy tünkre tegye, hogy kicsavarja belőle a kedv és energia min­den cseppjét. Már az lenyű­gözően tiszteletre méltó, hogy D. A. makacsul szembe tudott szállni sorsával, amiért való­ban senki sem felelős, csak a halál, a betegség, de az aztán annál inkább... S ráadásul még szervezett, agitált, dolgo­zott, akart és cselekedett is. Aztán egy döntés, felemelked­nek a kezek és a magasba nyú­ló kezek olyan árnyékot vet­nek az elnökre, amely elől nincs kitérés: alkalmatlannak találtatott Hát igazság ez? De hát igazság az, hogy egy falu, Á. életét, egy szövetke­zet sorsát, százak holnapját, kenyerét, álmát, boldogságát és gyarapodását, emberi létét és felemelkedését egyetlen em­ber jó szándékú balfogásai tönkretehessék? Micsoda igaz­ságtalanság lenne ez? De a humánum? Igen: az. A humánum. A szo­cialista humanizmus, ezt bi­zony számon lehet és kell is kérni. Azaz hogy... Egy em­berrel szemben, vagy egy kö- í zösséggel, százakkal szemben kell ezt számon kérnünk? Az igazság áll szemben itt az igazsággal, még akkor is, ha D. T. megtalálja a helyét, meg­felelő helyét a társadalomban... Mert kegyetlen megnyilatkozás ám az, ha valakinek hosszú évek után ezt mondják a sze­mébe: elvtársam, amit te cse­lekedsz, az inkább haszonta­lan, mint hasznos. Legalábbis ma már az! Amíg e sorokat Írtam, töp­rengtem is, mert az én ügyem is D. A. sorsa, az én közöm is Á. község dolga. Nem lehe­tünk közömbösek egymás sor­sa, dolga iránt! S lám, nem volt kár leírni és megírni ezt, mert ugyan az igazság az való­ban csak egy, és ha úgy tetszik, oszthatatlan is, de kinek az igazsága? A megbocsátó és elnéző álhumánumó, vagy a néha és látszatra méltatlan, valójában a nagyobb, az egész közösség iránt érzett igazi, alkotó humánumé... Amíg e sorokat írtam, töprengtem Is, s gondolom, hogy amíg e soro­kat olvassák, töprengenek má­sok is. És ez így van rendjén; az emberi sorsok nem konzerv­dobozok, amelyeket, ha kiürül­nek, unottan félredobunk. Még csörömpölésüket sem hallva! | Gynrkó Géza az elnököt tényleg le kellett váltani, nincs helye egy kö­zösség élén. Az ember meghallgatja szé­pen az érzelmi okokat, a bá­natérveket, igyekszik elpislog­ni zavarát, amikor a volt elnök, nevezzük D. A.-nak, elmondja szokványos életét, ami nem is olyan szokványos, mert egy ember sorsa, múltja, aki veled szemben ül — és elkezd na­gyon tanácstalan leírni, hogy lám, mégsem olyan tiszta az igazság, mint az a bizonyos át­látszó víz. Mert mit kezdjen az ember olyan valakivel, akinek semmi bűne, semmi vétke nincs, aki­nek a kezéhez egyetlen fillér nem tapad, áld szíwei-lélek- kel a szövetkezetért volt, dol­gozott, utazott, harcolt? Hát szabad, lehet egy ilyen embert leváltani? Hát miféle igazság az, amely egy embert, aki lassan már évtizedek óta a nikotinista szenvedélyével ügyködik a szövetkezés gondo­latáért — azt egyik napról a másikra kitessékelik abból a szobából, amelynek talán még falát is ő húzatta fel? Égbekiáltó igazságtalanság?! De mit kezdjen egy közösség az olyan emberrel* akinek kezéhez ugyan egyetlen fillér nem tapadt, de ujjai közül va­lahogy mégis és egyre bőveb­ben kipergett a közös forint­ja? Egy olyan emberrel, aki jóval több mint egy évtizede munkálkodik a szövetkezeti mozgalomért, de az utóbbi évek munkájának egyre véko­nyabb az eredménye, mert fut­ná, lihegni, lelkesedni, veríté- kezni azt nagyon tud, de nyu­godt töprengéssel, megfontolt előrelátással tervezni, vezetni már alig-alig? Miféle igazság lenne az, hogy csupán azért, mert valaki szereti azt, amit csinál, tönkretegye csupa sze­rétéiből, a hozzáértés hiányá­ból? Égbekiáltó igazságtalanság lenne! És most itt ülök az antik bölcs mondásával a zsebem­talászon is a terv melosztás - Fokozottabb imőr kerül a piacra káposzta termelésével haszno­sítjuk. Ezek a növények az év utolsó hónapjaiban kerülnek értékesítésre. A kertészetből, — ha az időjárás kedvez — három és fél millió forint ér­téket hozunk ki. Így a jövede­lem mintegy 35 százalékát a zöldségtermesztés adja. A továbbiakban arról az új eljárásokról beszélgetünk, amelyek az üzemszervezés te-j kintetében hoznak változást. ■ A gazdaság vezetői elmondják, j hogy az idén bevezetik a ga-j rantált, norma szerinti jövede- : lemelosztást. A munkaegység. helyett műszaknormát alkal- $ maznak, egy műszak pénzbeli J értékét 55 forintban határoz-; zák meg. Ezt különösen a kér- * tészet kívánja meg, ahol nyá- \ ron többnyire két műszakban i dolgoznak. A növényápolás is i norma szerint történik, a sző- { lőterület megmunkálására pe- j dig egész évi bért határoztak : meg, amelyet kiegészít majd, • — a terméseredményektől füg- < gően — a nyereségrészesedés. . — A gyöngyöshalásziak so- 5 kát várnak a gépesítéstől is. A í kenyérgabona termelésénél l úgyszólván teljesen kiküszöbö- í lik a kézi munkát, sőt a takar- ( mány-betakarítást is, — a ka- \ szálástól a kazlazásig — telje- \ sen gépi erővel végzik. « — Mikorra tervezik a terv- ? tárgyaló közgyűlést? < — A közgyűlésre előrelátha- ’ tóan e hónap végén kerül sor, 5 de addig még bőven van esi- É szolnivaló a terven. Szeret-2 nénk, ha tagjaink javaslataik- j kai, elképzeléseikkel maguk ^ is hozzájárulnának a terv elő- r készítéséhez, hiszen róluk, az’ egész falu boldogulásáról van ) szó. 5 Kovács András í Nem tudom már, ki volt az a bölcs, aki kijelentette, hogy ez igazság egy és oszthatatlan. Távol álljon tőlem, hogy íilo- sscfusokkal szálljak vitába, kü­lönösen nem az igazság félel­metes kategóriájának elemzé­sében, mert a végén úgy jár­hatnék, mint megboldogult ta­nárom, aki addig magyarázta, jrá is az az elektromosság, mígnem kicsápatta az iskola összes biztosítékát. De hát mit tegyek akkor, amikor jártam- ban-keltemben olyan dolgokba is belebotlok* amelyekre se­hogyan sem lehet valamiféle katekizmus! merevséggel rá­sütni, hogy lám, itt és ez az igazság, mert az és ott nem igazság? Miután leszoktam a katekizmusról és rászoktam, mert rászokhattam a gondol­kodásra* sőt, bizony még ké­telkedésre is, azóta bizony rá- rápislogok a régi bölcs képae- Jetbeli szobrára, mondván ma­gamban; no... no, talán nem is olyan egyszerű meghatároz­ni, mi is az az igazság? Különösen* ha még as is eszébe ötlik az embernek* hogy •warn nagy és kis igazság is! Mert az fcnagyigazság”, s azt ma már józan fejű ember alig­ha vitatja, jobb-e a mi társa­dalmunk, mint amiben valami­kor éltünk* de nem a miénk ■volt? De a hldsigazság”, az egyén igazsága már korántsem ilyen egyszerű; a Napot, a Holdat* a csillagokat szabad szemmel is látja, de á sejt tit­kaiba erz elektromikroszkóp äs tétován keresi a maga ígaa- gágátj i Mindert azért keltett tgt Hőre elmondani, hogy senki se gondolja, nem értek én azokkal egyet, alak Á. község­ben leváltásra ítéltek egy szö­vetkezeti elnököt. Igazságuk van. Az ember meghallgatja szé­pen az észokokat, a tényérve- ket és megelégedetten nyug­tázhatja, lám, milyen egyszerű a dolog, ama igazság olyan átlátszó, mint a tiszta víz. Ezt Gyöngyösi készül töorma szerinti jővedele gépesítés - Több pl A gyöngyöshalászi Győze­lem Termelőszövetkezet irodá­jában együtt van a vezetőség. Az idei tervről beszélgetnek a zárszámadás után. Strumpf I-ászló is így összegezi az el­múlt évek tapasztalatait: Gaz­daságunk évről évre eredmé­nyesen fejlődik. 1960-ban 30, 61-ben 37, 62-ben 42, 63-bán 52 forint volt az egy munka­egységre eső érték. 1964-ben némi visszaesés volt, de az idén a tervezett 40 forint he­lyett már 60-at osztottunk. *— A nehéz gazdasági év ellenére minek köszönhetik eredményeiket? — A gépesítéssel jelentősen esőkként az élőmunka-ráfordí­tás. Kenyérgabonából egymil­lió forinttal kaptunk többet a tervezettnél. A későbbiekben az idei ter­vekről, elképzeléseikről esik szó. Hogyan alakulnak az idei tervek? — Terveinkben továbbra is jelentős helyet foglalnak el _a hagyományos üzemágak — tá­jékoztat az elnök. — Fő üzemággá lép elő a kertészet is. Nagyobb gondot fordítunk a primőrökre és je­lentősebb lesz az eddigieknél az üvegházi kertészkedés. Azt tervezzük, hogy a kertészet­ben úgyszólván egész éven át üzemszerű munka folyjon. Az idén már januárban megkezd­tük a hajtatóházakban a korai magvak vetését. Márciusban már mintegy 350,ezer fő salá­tát viszünk a piacra. Ez azt is jelenti, hogy 40—50 tagunk rendszeresen dolgozhat a ker­tészetben. A saláta helyére ke­rül, a paprika-palánta, a haita- tóházban, majd a szántóföldi palántákat készítik itt elő. — Mi a véleményük az utóhasznosításról? — Hajtatóházainkat ilyen teódon karfiol, karalábé, kései IGAZSÁG-E AZ IGAZSÁG?1 Nyí A VILLAMOS iparág hazánk iparának fontos bázisa. A lő­rinci erőmű nem a legnagyobb és nem is a legkorszerűbb az országban, de szerteágazó nagy üzem. Csak a karbantartó osz­tályon 291 ember dolgozik. Az 5 munkájuk nélkül elképzel­hetetlen, hogy folyamatosan villamos energiát adjon a Mát- ravidéki Hőerőmű. Különösen nagy feladat vár rájuk ettől az évtől, mert az újabb rendelke­zések szerint az állóeszközök javításait önálló hatáskörben, a vállalat saját pénzügyi forrá­saiból köteles megoldani. A nagyobb feladatokra idejében felkészülnek-e, hogyan egyez­tetik, szervezik a bonyolult munkát? A termelési tanácskozásra már részletes intézkedési terv­vel állt elő a karbantartási osztály. Ez nemcsak a legfon­tosabb műszaki feladatokat foglalta magában — a határidők és a’ felelősök pontos megjelö­lésével —, hanem ismertették a munkavédelmi és az egészség- ügyi komplex terveket is. A termelési tanácskozást na­gyon alapos műszaki konferen­cia előzte meg, amelyen nem­csak a műszaki vezetők, hanem a brigád- és a csoportvezetők, a pártcsoportok és a műhelybi­zottságok bizalmijai vettek részt. Ott részletesen ismerteti ték az elmúlt év tapasztalatait, és az idei feladatokat. KÍVÜL ÁLLÓ VALAKI azt mondhatná, hogy ilyen előké­szítés után túlságosan egy­hangú és „sima” lesz a terme­11 vitafór lesi tanácskozás. Mi újat mond­hatnának ott a műszakiak és a munkások, mi adhatna vitára okot? Tavaly egy súlyos baleset történt a turbina ímk-részleg- nél, az egyik munkáé 146 na­pig nyomta a betegágyat. Ilyen előzmények után, bármilyen jól dolgoztak is a turbinások, megtarthatják-e a szocialista üzemrész címet? Igen, vagy nem? Érveltek, vitáztak, a ter­melési tanácskozáson, és már előzőén is, de aztán úgy dön­tött a termelési tanácskozás, hogy nem. Nem lehet példa­kép, nem tarthatja meg a szo­cialista üzemrész címet az a részleg, ahol ilyen súlyos bal­eset történt. Különben is majdnem min­den munkahelyen és majdnem minden brigádban az előző évihez képest emelkedett a bal­esetek száma. Nagyobb fegye­lemre, határozott, szervezett in­tézkedésekre van szükség — hangoztatták a felszólalók. Tűzveszélyes a szádító-tmk csillejavító műhelye, a kazán­üzemi karbantartóknak nincs elegendő szemüvegük és védő­sapkájuk. Az intézkedésekért felelős: Szabó Gyula és Kocsis Adorján. Korponaí István művezető szóvá tette, hogy még mindig előfordulnak késések, mások meg az ajtóban várják, hogy mikor fújják le a műszakot. Kővári József technikus el­mondta, hogy nem kell várni a felsőbb vezetők adminisztra­tív intézkedéseire. A művezető um joga és kötélegséjge, Rogy s«v> det és fegyelmet tartson. Ad* jón több segítséget a kollektí­va, a brigád. Bíráljanak nyíl« tabfaan, a brigádértekezlete» tegyék szóvá az apró hiányt»« 6ágokat is, hogy nagyobb W . ne legyen később. SZLUKA .TANOS taksám M szót kért és elmondotta, hogy a szállítókötelek ne legyenek a szabadban. Ha nem használják azokat, az anyagraktárban a helyük. Jobb munkát kért aa építészeti javító részlegtől, mert mostanában a központi fűtés tolótzárait nem mindig lehet elzárni, és az sok kárt éa bosszúságot okoz. Nemcsak a termelési tanács­kozáson, hanem taggyűlésen és műszaki konferencián is töb­ben kifogásolták, hogy a kazán­ház levegője poros és gázos. A dolgozók helyeselték, hogy az intézkedés tervben szerepéi a kazánház levegőjének ala­pos vizsgálata és a megfelelő megoldás sürgetése. Az új igények, a termelé­kenység és a gazdaságosság fo­kozott követelményei diktál­ják, hogy üzemrészenként aa eddiginél is megfontoltabb ha­vi tervet készítsenek és min­den csoport, minden részleg megbízható, jó munkát végez­zen. Főjavításoknál pontosan alkalmazkodjanak a munkaerő­elosztási tervhez. A Mátravidéki Hőerőműbe» az idén 700 000 megawatt ener­giát kell fejleszteni, 4175 fajla­gos hőfogyasztással és kilowatt* óránként 43,4 filléres önkölt­séggel. Ehhez jól szervezett, I kifogástalan minőségű fenntar- I tó-javító munka szükséges. i A GÉPEK, KAZÁNOK, túr* ibinák és szállítószalagok mel­lett mikor mit kell tenni? A ! termelési tanácskozás csak kör- ' vonalazta a feladatokat. A részleteket majd a műhely és Ja brigádértekezleteken vitatják meg. De a termelési tanácsko- zás részvevői egységesen állást foglaltak: vállalják és teljesíti!* az idei feladatokat, i F. L.

Next

/
Thumbnails
Contents