Népújság, 1966. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-17 / 40. szám
Ötéves eredmények a pétervásári járásban Az elmúlt öt esztendő alatt nagy fejlődésen ment keresztül a pétervásári járás is. A kis hegyi falvakban évente 175 új lakást építenek; az elmúlt öt esztendő folyamán a recski OTP-fiók például több mint 22 millió kölcsönt folyósított lakásépítésre. Megépült a Pétervására—Za- bar, és a Sírok—Eger közötti útszakasz, bekötő utat építettek a mátraballai vasútállomáshoz, a siroki fémművekhez és a bükkszéki gyógyfürdőhöz, a járás községeiben pedig 25 km szilárd burkolatú járda épült. Nagy gondot fordítottak az ivóvízellátásra is, jelenleg a közkutak száma 137. Egerbo- cson és Mátraderecskén a jövőben kerül sor törpevízmű létesítésére. A parkosításban már kevesebb az eredmény: csupán Recsken, Pétervasárán és Párádon van gondozott park a 23 község közül. Szép eredmények ezek, de a megye északi járásában még mindig nagyon sok a tennivaló, hogy elérjék a mai követelményeket. (Czibolya) A magyar sajtó — s mi sem maradhatunk ki ebből — jelentős teret szentelt és szentel, ama tudományos megfogalmazásoknak, amelyek szerint: mitől függ és meddig tart a tél. A medve természetesen kint maradt — tehát a tél rövid; a hóvirág megjelent, tehát a tavasz már közel; a búbosbíbicek (van ilyen?) megérkeztek, tehát már csak órák kérdése, hogy kezébe vegye a tollát a költő és tavaszi dalra fakadjon a stiglincekkel együtt... Aztán majd jön a következő közlemény, amely szerint az erdei nünv.ke korai ciripelése, az öregek véleménye szerint a hosszú és tartós nyár jele, amely olyan hosszú és tartós lesz, ' hogy olyanra még ők sem fognak visszaemlékezni. Mert nálunk mindenre, ami összefüggésben van az időjárással, csakis az olyan öregek emlékeznek vissza, akik hiába emlékeznek, mert ilyen még nem volt Örömmel olvasnám az ilyen sorokat; „Kálmán Pityuka, aki kéthetes, kijelentette lapunk munkatársának, olyan tél vége ez, amire emlékezete óta nem volt példa.” S neki hinni fogok! (—- él Csökkentem as önköltségemet Alapos közgazda- sági elemzés alá vettem életmódomat, s kénytelen voltam megállapítani, hogy rendkívül drágán termelek, az egy cikkre eső önköltségem lényegesen magasabb, mint azt a családi terv előírta számomra. Miután felelőtlenséggel és meggondolatlansággal csak barátaim vádolnak — ellenségeim szóra sem méltatnak —, kénytelen voltam kutatni és keresni azokat a módszereket, amelyeknek segítségével termelésem olcsóbb lesz, megközelíti a színvonalat, sőt az ötletek tekintetében bizonyos takarékosságot is elérek, mert az ötlet drága, import dolog. Mit tegyen az ember? — töprengtem grafikonjaim, kimutatásaim fölé hajolva. Legutóbb ugye, megírtam egy humoreszket. A hu- moreszkre a világ- színvonalnál lényegesen magasabb időt fordítottam, kereken két órát és tíz percet elhasználtam majd háromezer betűt és öt gépírópapírt ... Megittam hozzá egy konyakot és egy kávét, elszívtam fél csomag Fecskét, az annyi mint összesen ... le sem merem írni _Ez természetese n így nem mehet tovább, üyen magas önköltséggel saját népgazdaságom képtelen lépést tartani növekvő igényeimmel, hiánygazdálkodásra kerülhet sor, ami természetesen mélységesen helytelen. Tehát: nem iszom meg legközelebb egy konyakot, elég a kávé isMeg lehet írni egy humoreszket másfél óra alatt is, három géppapír felhasználásával, öt darab Fecskével, kettő és fél, azaz 2500 betűvel is. Nem igaz? Ha mindezt összeadom, mégpedig úgy, hogy évi átlagra vetít e'en ki, akkor az önköltségem alakulása már lehetővé teszi, hogy a feleségem megvegye azt a cuki kis izét, amiért any- nyit nyafogott már nekem, hogy dühömben meg kellett innom két konyakot is... Erről jut eszembe: nem vagyok már gyerek, véglegesen kialakultak a feltételes reflexeim, s ha nem iszom meg egy konyakot és egy kávét, és nem szívok el legalább fél csomag Fecskét, akkor nem tudok humoreszket írni... Márpedig ki hallott olyan önköltségcsökkentést, amely úgy csökkent, hogy egyszerűen nem gyárt — így tényleg egy fillérbe sem kerül. Marad tehát a konyak, a kávé, a cigaretta ■ és majd takarékoskodom a papírral, betűvel, idővel... Erről jut eszembe: hogyan lehet olyasmivel takarékoskodni, és érdemes-e egyáltalán, amely egy termék előállításában a legkisebb értékel jelenti, de amely nélkül mégis lehetetlen a humoreszk nevű termék előállítása? Sehogyan! Ez világos. Marad tehát a konyak, a kávé, a Fecske, a papír, az idő, a betű ... De mi lesz akkor az önköltségemmel? Megvan. Népgazdasági szintemen kell vizsgálni a dolgot. A ■ eleségem hadd nyafogjon tovább azért a cuki kis vacakért, nem vesszük meg, népgazdasági szintünkön ez jelentős megtakarítási eredményez, sőt ebből a témából lehet írni egy humoreszket is, hogy milyenek a mai feleségek, az ilyen humoreszk termék, ami piacra lel, azért pénzt kapok... Zseniális! Honnan tanultam én ezt: úgy csökkenteni az önköltséget, hogy nem csökkentjük, sőt még pénzt is kapunk? Nem tudok rájönni,, honnan tanulhattam, de nagyon ötlet! (egrit jO-fí.il.Ho Jól saruit a téli vadássidény Országszerte lezárultak a (téli vadászatok, a vadgazdák* J vadászok legfőbb gondja most* t hagy a szinte veszteség nélkül J áttelelt törzsállományt átsegítsék a nehéz tél végi, kora ta- :vaszi időszakon: a téli takar- 'mányról baj nélkül átíérhesse- Inek a zsenge zöldtakarmányra, j A Magyar Vadászok Országos f Szövetségében adott tájékozta- ' tás szerint a tél folyamán I mintegy 20 000 mázsa szálas- takarmányt, 5000 mázsa gyök- , gumós és egyéb lédús takar- I mányt és körülbelül 21 000 má- izsa szemes takarmányt etetitek fel a vadásztársaságok. A2 ‘etetést folytatják. Az utóbbi napokban körifl- j belül 30 000 nyulat, fácánt és I foglyot eresztettek szabadon a ! vadásztársaságok, a törzsállo- I many javítása, illetve vérfel» [frissítése céljából. ben, és bele is nyúlok a bölcs \ gondolatért a zsebbe, de most j nem találok semmit: üres. Képzeljenek el egy mokány kis magyart, akit jól megrúgdo- Sott a régi társadalom, de volt rá gondja a kiszámíthatatlanul rosszindulatú sorsnak is, hogy tünkre tegye, hogy kicsavarja belőle a kedv és energia minden cseppjét. Már az lenyűgözően tiszteletre méltó, hogy D. A. makacsul szembe tudott szállni sorsával, amiért valóban senki sem felelős, csak a halál, a betegség, de az aztán annál inkább... S ráadásul még szervezett, agitált, dolgozott, akart és cselekedett is. Aztán egy döntés, felemelkednek a kezek és a magasba nyúló kezek olyan árnyékot vetnek az elnökre, amely elől nincs kitérés: alkalmatlannak találtatott Hát igazság ez? De hát igazság az, hogy egy falu, Á. életét, egy szövetkezet sorsát, százak holnapját, kenyerét, álmát, boldogságát és gyarapodását, emberi létét és felemelkedését egyetlen ember jó szándékú balfogásai tönkretehessék? Micsoda igazságtalanság lenne ez? De a humánum? Igen: az. A humánum. A szocialista humanizmus, ezt bizony számon lehet és kell is kérni. Azaz hogy... Egy emberrel szemben, vagy egy kö- í zösséggel, százakkal szemben kell ezt számon kérnünk? Az igazság áll szemben itt az igazsággal, még akkor is, ha D. T. megtalálja a helyét, megfelelő helyét a társadalomban... Mert kegyetlen megnyilatkozás ám az, ha valakinek hosszú évek után ezt mondják a szemébe: elvtársam, amit te cselekedsz, az inkább haszontalan, mint hasznos. Legalábbis ma már az! Amíg e sorokat Írtam, töprengtem is, mert az én ügyem is D. A. sorsa, az én közöm is Á. község dolga. Nem lehetünk közömbösek egymás sorsa, dolga iránt! S lám, nem volt kár leírni és megírni ezt, mert ugyan az igazság az valóban csak egy, és ha úgy tetszik, oszthatatlan is, de kinek az igazsága? A megbocsátó és elnéző álhumánumó, vagy a néha és látszatra méltatlan, valójában a nagyobb, az egész közösség iránt érzett igazi, alkotó humánumé... Amíg e sorokat írtam, töprengtem Is, s gondolom, hogy amíg e sorokat olvassák, töprengenek mások is. És ez így van rendjén; az emberi sorsok nem konzervdobozok, amelyeket, ha kiürülnek, unottan félredobunk. Még csörömpölésüket sem hallva! | Gynrkó Géza az elnököt tényleg le kellett váltani, nincs helye egy közösség élén. Az ember meghallgatja szépen az érzelmi okokat, a bánatérveket, igyekszik elpislogni zavarát, amikor a volt elnök, nevezzük D. A.-nak, elmondja szokványos életét, ami nem is olyan szokványos, mert egy ember sorsa, múltja, aki veled szemben ül — és elkezd nagyon tanácstalan leírni, hogy lám, mégsem olyan tiszta az igazság, mint az a bizonyos átlátszó víz. Mert mit kezdjen az ember olyan valakivel, akinek semmi bűne, semmi vétke nincs, akinek a kezéhez egyetlen fillér nem tapad, áld szíwei-lélek- kel a szövetkezetért volt, dolgozott, utazott, harcolt? Hát szabad, lehet egy ilyen embert leváltani? Hát miféle igazság az, amely egy embert, aki lassan már évtizedek óta a nikotinista szenvedélyével ügyködik a szövetkezés gondolatáért — azt egyik napról a másikra kitessékelik abból a szobából, amelynek talán még falát is ő húzatta fel? Égbekiáltó igazságtalanság?! De mit kezdjen egy közösség az olyan emberrel* akinek kezéhez ugyan egyetlen fillér nem tapadt, de ujjai közül valahogy mégis és egyre bővebben kipergett a közös forintja? Egy olyan emberrel, aki jóval több mint egy évtizede munkálkodik a szövetkezeti mozgalomért, de az utóbbi évek munkájának egyre vékonyabb az eredménye, mert futná, lihegni, lelkesedni, veríté- kezni azt nagyon tud, de nyugodt töprengéssel, megfontolt előrelátással tervezni, vezetni már alig-alig? Miféle igazság lenne az, hogy csupán azért, mert valaki szereti azt, amit csinál, tönkretegye csupa szerétéiből, a hozzáértés hiányából? Égbekiáltó igazságtalanság lenne! És most itt ülök az antik bölcs mondásával a zsebemtalászon is a terv melosztás - Fokozottabb imőr kerül a piacra káposzta termelésével hasznosítjuk. Ezek a növények az év utolsó hónapjaiban kerülnek értékesítésre. A kertészetből, — ha az időjárás kedvez — három és fél millió forint értéket hozunk ki. Így a jövedelem mintegy 35 százalékát a zöldségtermesztés adja. A továbbiakban arról az új eljárásokról beszélgetünk, amelyek az üzemszervezés te-j kintetében hoznak változást. ■ A gazdaság vezetői elmondják, j hogy az idén bevezetik a ga-j rantált, norma szerinti jövede- : lemelosztást. A munkaegység. helyett műszaknormát alkal- $ maznak, egy műszak pénzbeli J értékét 55 forintban határoz-; zák meg. Ezt különösen a kér- * tészet kívánja meg, ahol nyá- \ ron többnyire két műszakban i dolgoznak. A növényápolás is i norma szerint történik, a sző- { lőterület megmunkálására pe- j dig egész évi bért határoztak : meg, amelyet kiegészít majd, • — a terméseredményektől füg- < gően — a nyereségrészesedés. . — A gyöngyöshalásziak so- 5 kát várnak a gépesítéstől is. A í kenyérgabona termelésénél l úgyszólván teljesen kiküszöbö- í lik a kézi munkát, sőt a takar- ( mány-betakarítást is, — a ka- \ szálástól a kazlazásig — telje- \ sen gépi erővel végzik. « — Mikorra tervezik a terv- ? tárgyaló közgyűlést? < — A közgyűlésre előrelátha- ’ tóan e hónap végén kerül sor, 5 de addig még bőven van esi- É szolnivaló a terven. Szeret-2 nénk, ha tagjaink javaslataik- j kai, elképzeléseikkel maguk ^ is hozzájárulnának a terv elő- r készítéséhez, hiszen róluk, az’ egész falu boldogulásáról van ) szó. 5 Kovács András í Nem tudom már, ki volt az a bölcs, aki kijelentette, hogy ez igazság egy és oszthatatlan. Távol álljon tőlem, hogy íilo- sscfusokkal szálljak vitába, különösen nem az igazság félelmetes kategóriájának elemzésében, mert a végén úgy járhatnék, mint megboldogult tanárom, aki addig magyarázta, jrá is az az elektromosság, mígnem kicsápatta az iskola összes biztosítékát. De hát mit tegyek akkor, amikor jártam- ban-keltemben olyan dolgokba is belebotlok* amelyekre sehogyan sem lehet valamiféle katekizmus! merevséggel rásütni, hogy lám, itt és ez az igazság, mert az és ott nem igazság? Miután leszoktam a katekizmusról és rászoktam, mert rászokhattam a gondolkodásra* sőt, bizony még kételkedésre is, azóta bizony rá- rápislogok a régi bölcs képae- Jetbeli szobrára, mondván magamban; no... no, talán nem is olyan egyszerű meghatározni, mi is az az igazság? Különösen* ha még as is eszébe ötlik az embernek* hogy •warn nagy és kis igazság is! Mert az fcnagyigazság”, s azt ma már józan fejű ember aligha vitatja, jobb-e a mi társadalmunk, mint amiben valamikor éltünk* de nem a miénk ■volt? De a hldsigazság”, az egyén igazsága már korántsem ilyen egyszerű; a Napot, a Holdat* a csillagokat szabad szemmel is látja, de á sejt titkaiba erz elektromikroszkóp äs tétován keresi a maga ígaa- gágátj i Mindert azért keltett tgt Hőre elmondani, hogy senki se gondolja, nem értek én azokkal egyet, alak Á. községben leváltásra ítéltek egy szövetkezeti elnököt. Igazságuk van. Az ember meghallgatja szépen az észokokat, a tényérve- ket és megelégedetten nyugtázhatja, lám, milyen egyszerű a dolog, ama igazság olyan átlátszó, mint a tiszta víz. Ezt Gyöngyösi készül töorma szerinti jővedele gépesítés - Több pl A gyöngyöshalászi Győzelem Termelőszövetkezet irodájában együtt van a vezetőség. Az idei tervről beszélgetnek a zárszámadás után. Strumpf I-ászló is így összegezi az elmúlt évek tapasztalatait: Gazdaságunk évről évre eredményesen fejlődik. 1960-ban 30, 61-ben 37, 62-ben 42, 63-bán 52 forint volt az egy munkaegységre eső érték. 1964-ben némi visszaesés volt, de az idén a tervezett 40 forint helyett már 60-at osztottunk. *— A nehéz gazdasági év ellenére minek köszönhetik eredményeiket? — A gépesítéssel jelentősen esőkként az élőmunka-ráfordítás. Kenyérgabonából egymillió forinttal kaptunk többet a tervezettnél. A későbbiekben az idei tervekről, elképzeléseikről esik szó. Hogyan alakulnak az idei tervek? — Terveinkben továbbra is jelentős helyet foglalnak el _a hagyományos üzemágak — tájékoztat az elnök. — Fő üzemággá lép elő a kertészet is. Nagyobb gondot fordítunk a primőrökre és jelentősebb lesz az eddigieknél az üvegházi kertészkedés. Azt tervezzük, hogy a kertészetben úgyszólván egész éven át üzemszerű munka folyjon. Az idén már januárban megkezdtük a hajtatóházakban a korai magvak vetését. Márciusban már mintegy 350,ezer fő salátát viszünk a piacra. Ez azt is jelenti, hogy 40—50 tagunk rendszeresen dolgozhat a kertészetben. A saláta helyére kerül, a paprika-palánta, a haita- tóházban, majd a szántóföldi palántákat készítik itt elő. — Mi a véleményük az utóhasznosításról? — Hajtatóházainkat ilyen teódon karfiol, karalábé, kései IGAZSÁG-E AZ IGAZSÁG?1 Nyí A VILLAMOS iparág hazánk iparának fontos bázisa. A lőrinci erőmű nem a legnagyobb és nem is a legkorszerűbb az országban, de szerteágazó nagy üzem. Csak a karbantartó osztályon 291 ember dolgozik. Az 5 munkájuk nélkül elképzelhetetlen, hogy folyamatosan villamos energiát adjon a Mát- ravidéki Hőerőmű. Különösen nagy feladat vár rájuk ettől az évtől, mert az újabb rendelkezések szerint az állóeszközök javításait önálló hatáskörben, a vállalat saját pénzügyi forrásaiból köteles megoldani. A nagyobb feladatokra idejében felkészülnek-e, hogyan egyeztetik, szervezik a bonyolult munkát? A termelési tanácskozásra már részletes intézkedési tervvel állt elő a karbantartási osztály. Ez nemcsak a legfontosabb műszaki feladatokat foglalta magában — a határidők és a’ felelősök pontos megjelölésével —, hanem ismertették a munkavédelmi és az egészség- ügyi komplex terveket is. A termelési tanácskozást nagyon alapos műszaki konferencia előzte meg, amelyen nemcsak a műszaki vezetők, hanem a brigád- és a csoportvezetők, a pártcsoportok és a műhelybizottságok bizalmijai vettek részt. Ott részletesen ismerteti ték az elmúlt év tapasztalatait, és az idei feladatokat. KÍVÜL ÁLLÓ VALAKI azt mondhatná, hogy ilyen előkészítés után túlságosan egyhangú és „sima” lesz a terme11 vitafór lesi tanácskozás. Mi újat mondhatnának ott a műszakiak és a munkások, mi adhatna vitára okot? Tavaly egy súlyos baleset történt a turbina ímk-részleg- nél, az egyik munkáé 146 napig nyomta a betegágyat. Ilyen előzmények után, bármilyen jól dolgoztak is a turbinások, megtarthatják-e a szocialista üzemrész címet? Igen, vagy nem? Érveltek, vitáztak, a termelési tanácskozáson, és már előzőén is, de aztán úgy döntött a termelési tanácskozás, hogy nem. Nem lehet példakép, nem tarthatja meg a szocialista üzemrész címet az a részleg, ahol ilyen súlyos baleset történt. Különben is majdnem minden munkahelyen és majdnem minden brigádban az előző évihez képest emelkedett a balesetek száma. Nagyobb fegyelemre, határozott, szervezett intézkedésekre van szükség — hangoztatták a felszólalók. Tűzveszélyes a szádító-tmk csillejavító műhelye, a kazánüzemi karbantartóknak nincs elegendő szemüvegük és védősapkájuk. Az intézkedésekért felelős: Szabó Gyula és Kocsis Adorján. Korponaí István művezető szóvá tette, hogy még mindig előfordulnak késések, mások meg az ajtóban várják, hogy mikor fújják le a műszakot. Kővári József technikus elmondta, hogy nem kell várni a felsőbb vezetők adminisztratív intézkedéseire. A művezető um joga és kötélegséjge, Rogy s«v> det és fegyelmet tartson. Ad* jón több segítséget a kollektíva, a brigád. Bíráljanak nyíl« tabfaan, a brigádértekezlete» tegyék szóvá az apró hiányt»« 6ágokat is, hogy nagyobb W . ne legyen később. SZLUKA .TANOS taksám M szót kért és elmondotta, hogy a szállítókötelek ne legyenek a szabadban. Ha nem használják azokat, az anyagraktárban a helyük. Jobb munkát kért aa építészeti javító részlegtől, mert mostanában a központi fűtés tolótzárait nem mindig lehet elzárni, és az sok kárt éa bosszúságot okoz. Nemcsak a termelési tanácskozáson, hanem taggyűlésen és műszaki konferencián is többen kifogásolták, hogy a kazánház levegője poros és gázos. A dolgozók helyeselték, hogy az intézkedés tervben szerepéi a kazánház levegőjének alapos vizsgálata és a megfelelő megoldás sürgetése. Az új igények, a termelékenység és a gazdaságosság fokozott követelményei diktálják, hogy üzemrészenként aa eddiginél is megfontoltabb havi tervet készítsenek és minden csoport, minden részleg megbízható, jó munkát végezzen. Főjavításoknál pontosan alkalmazkodjanak a munkaerőelosztási tervhez. A Mátravidéki Hőerőműbe» az idén 700 000 megawatt energiát kell fejleszteni, 4175 fajlagos hőfogyasztással és kilowatt* óránként 43,4 filléres önköltséggel. Ehhez jól szervezett, I kifogástalan minőségű fenntar- I tó-javító munka szükséges. i A GÉPEK, KAZÁNOK, túr* ibinák és szállítószalagok mellett mikor mit kell tenni? A ! termelési tanácskozás csak kör- ' vonalazta a feladatokat. A részleteket majd a műhely és Ja brigádértekezleteken vitatják meg. De a termelési tanácsko- zás részvevői egységesen állást foglaltak: vállalják és teljesíti!* az idei feladatokat, i F. L.
