Népújság, 1966. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-17 / 40. szám

f * A HIBA nemcsak a tévé-készülékben van Egy televízió: ezer hibalehetőség — Hullámváltó fogkefenyélből — Párbeszéd a GELKA-val Ä bosszúság tulajdonképpen azzal kezdődik, hogy elromlik a televízió. Természetesen min­dig a legjobbnak ígérkező mű­sorszámok előtt, sőt, közben mondja fel szolgálatát a ké­szülék. És Ilyenkor jön a GELKA. Azaz, hogy nem jön._ 0 Csak egy párbeszéd kezdő­im- _ telefonon, vagy szemtől szembe —, valahogy így: (A tévé-tulajdonos, aki mi­nél hamarább ismét nézni sze­retné a műsort) : — Elromlott a televízión!, kérem, jöjjenek ki és csinál­ják meg. (A GELKA, ahol a rendsze­resen sokkal több készülék so­rakozik a polcokon, mint sze­retnék): — Nem tudunk kimenni, na­gyon sok a munkánk, tessék beszállítani. —- Miért cipeljem én ezt a nagy készüléket a Hadnagy utcából, a harmadik emelet­ről? Jöjjenek ki, nem lehet komolyabb baja, hiszen még garanciális. — Mi feljegyezhetjük, ké­rem, de nem tudunk pontos ígéretet tenni, hogy mikor ke­rül rá a sor. De azért tessék bemondani, mikor vannak odahaza? — Csak este hat óra után. — Akkor szó sem lehet róla. A mi munkaidőnk 5 óráig tart Most megszakítjuk a párbe­szédet, mert ennél a pontnál a tévé-tulajdonos három variá­ció közül választhat: 1. Mégis rászánja magát, taxit hív és beszállítja készülékét a GEL- KÁ-hoz. 2. A család egyik tag­ja szabadnapot kér az üzem­ben vagy hivatalban és oda­haza kivárja a szerelőt. 3. En­nél az esetnél nem kell taxi, nem kell szabadnap, mégjs meglepő gyorsasággal meggyó­gyul a beteg készülék. E mód­szert így nevezi a köznyelv: maszek alapon. 0 Elég gyakori az ilyen, vagy ehhez hasonló párbeszéd, és való igaz, sokan panaszkodnak a GELKÁ-ra. Olvasóink pana­szaival Lestál Mátyáshoz, a GELKA egri kirendeltségének vezetőjéhez fordultunk. — Havonta mintegy 1200 te­levíziót és rádiót javítunk. Nyolc műszerészünk és öt ipa­ri tanulónk van. És elég nagy területünk: a megye székhelye, az egri és a pétervásári járás, és a füzesabonyi járás egy ré­sze. Eger városán kívül tehát 40 község tartozik hozzánk. És a televízió-tulajdonosok na­gyon türelmetlenek. Ez a pa­naszok egyik forrása. — Mi a szabály? A GELKÄ- nak kell kiküldenie a szerelőt, vagy a tulajdonosoknak kell beszállítania a televíziót? — Tulajdonképpen nekünk kell kimenni. Különösen, ha garanciális javításról van szó. Az az igazság, hogy mi az eg­rieknek azt mondjuk: ha sür­gős a javítás, jobb ha behoz­zák. A javításoknak mintegy 60 százalékát a lakásokban végzik el szerelőink. — Mennyi idő alatt kell el­végezni a garanciális javításo­kat? — Az előírás szerint nyolc napon belül. Ezt igyekszünk is betartani. Ha beszállítják a készüléket, 40 forint szállítási költséget térítünk. — Erről nem nagyon tudnak a tévé-tula j don ások. A GEL- KA nem csinál ennek propa­gandát — Lehet, hogy így van. De ha kérik, kifizetjük. •— Őszintén akarunk szólni a maszekmunkákröl is, Az embe­rek többsége nappal dolgozik, s így csalt az esti órákban tar­tózkodnak odahaza. A GELKA pedig éppen akkor fejezi be a munkát, amikor odahaza van­nak az emberek. így kap sze­repet a maszekjavítás. — Ez csak következtetés, bár lehet valami alapja. Mi is gon­dolkoztunk már azon, hogy új munkaidő-rendszert vezetünk be, csak attól tartunk, hogy sokan nem veszik majd szíve­sen, ha este 8, 9, vagy 10 óra­kor javítjuk lakásukon a ké­szüléket. — Szeretnénk hangot adni a mi panaszainknak is, — Tessék. — Előfordul, hogy egy ga­ranciális javítás után néhány napra vagy hétre ismét elrom­lik a készülék. Sokan azt mondják erre, a GELKA a hi­bás. Pedig nem így van, hi­szen a televízió nagyon bonyo­lult szerkezét, pontosan nem számoltunk ugyan, de leg­alább ezer különböző hibale­hetőség található benne. A má­sik problémánk: Váraszó, Szarvaskő környékén, de még Eger területén is sok helyen nagyon rosszak a vételi viszo­nyok. De a tévé-tulajdonosok ezt nem veszik tudomásul, és a készüléket, sőt a GELKÁ-t okolják a rossz minőségű kép miatt. Mi igyekszünk javítani munkánkon, ugyanakkor na­gyobb türelmet kérünk a tévé­tulajdonosoktól. Sokszor elő­fordul például, hogy kétszer- háromszor is kimegy a sze­relő és nincsenek odahaza. A házi ezermesterek is sok bosz- szúságot okoznak szerelőink­nek. Ők azok, akik belenyúl­nak a készülékbe, fogkefe- nyélből pótolják a hullámváltó alkatrészeit, rossz értékű el­lenállásokat raknak be, vagy házilag tekercselik a huzalel­lenállást. I A panaszok és magyarázatok összevetése után néhány javas­lat: A GELKA szerelői anyagilag nem érdekeltek abban, hogy a tulajdonosok lakásán javítsák a készülékeket. Érdemes lenne ezen változtatni. Az is az igaz­sághoz tartozik, hogy nem elég mozgékony a GELKA: egy gépkocsival és az alkalman­ként bérelt taxival nem lehet panasz nélkül ellátni ilyen nagy területet. A beszállítás gondját egyértelműen magára vállalhatná a GELKA: egy motoros kiskocsi vagy akár egy tricikli és egy segédmunkás legalább Egerben megoldaná ezt a problémát. A GELKA szolgáltató vállalat, ezért al­kalmazkodnia kell a tv-tulaj- donosok igényeihez. Ha az em­berek este tartózkodnak oda­haza, akkor ehhez kell szabni a szerelők munkaidejét is. így talán majd gyorsabban gyógyulnák a beteg készülé­kek és kevesebb lesz a panasz is. (márkusz) MIT ÍGÉR a Déryné Színház? i ! ISO előadást Othellótót a Marica grófnőig Teltház-akció TELT HÁZAT KÉRNEK A szeptemberben kezdődő új színházi évadban csak 30 táj­előadást tart Heves megyében az egyesített egri és miskolci színház. Ezért kerestük fel az Állami Déryné Színházat és érdeklődtünk, hogyan tudják ellátni színházi előadásokkal megyénk községeit. Baráth Ti­bor, a színház szervezési osz­tályának vezetője tájékoztatott az ország legnagyobb színhá­zának terveiről, műsoráról dóval járják a Déryné Szín­ház művészéi az országot, s — az igények alapján — ezekkel az előadásokkal látogatnak el megyénkbe is. A színház műsorán szerepel Illyés Gyula nagy sikert ara­tott zenés kópé játéka, a Bol­habál, Gyárfás Miklós Egérút című vígjátéka, Csehov Sirály című drámája, Keltái Jenő Né­bolcs Majd a papa, Hámori Ti­bor—Nádas Gábor Mr. Kovács, valamint Oláh Margit—Hor­váth Jenő Nézd meg az apját című zenés vígjátékok közül válogathatnak. Megkezdődtek már a követ­kező évad előkészületei is. Szeptembertől bemutatják töb­bek között az Öthellót, Mik­száth Kálmán Mácsik, a nagy­A Déryné Színház valóban az ország legnagyobb színháza. 11 társulattal 150 színész járja rendszeresen az országot és évente 400 helyen 2000 előa­dást tartanak. Ezekben a na­pokban ünnepli a színház a 30 000. előadást. Megnyugtató tájékoztatást kaptunk a színház szervezési osztályán. Évente mintegy 150 előadást tudnak rendezni me­gyénk községeiben. Természe­tesen csak olyan községekbe látogat el a színház, ahol igénylik az előadást, ahol gon­doskodnak közönségről, de nem utolsó sorban megvannak az előadás technikai előfelté­telei is. Csak olyan kultúrház- ban tudnak játszani, ahol leg­alább három méter magas, öt méter mély és 7 méter széles a színpad. Tehát nem elsősorban a né­zőtér, inkább a színpad mére­tei szabják meg, hol tarthat­nak előadást. Egy gazdasági kikötésük azonban van: telt házat kérnek. A teltház-akció keretében 25 százalékos ked­vezményt kapnak a kultúrhá- zak. így azokban a községek­ben, ahol jól szervezik meg az előadást, ott nem hiányzik a kö­zönség, sőt még a kultúrház- nak is marad bevételé az elő­adásból. Jelenet a Gül babából ma leventéje, Iván Söpov Kar­nevál című vígjátéka, de. ját­szanak két Jókai-színművet: a Szegény gazdagokat és az Üj földesurat is, ezenkívül Mé­szöly Dezső Éva lányai című vígjátékát. erejű című színművének szín­padi változatát, Arthur, Miller Pillantás a hídról című drá­máját, Tóth Miklós Fejesek ci- ipű vígjátékát és Kálmán Im­re Marica grófnő, című operett­jét. HÚSZ PREMIER A műsor gazdag választékot Ígér. Egy színházi évadban több mint húsz bemutatót ren­deznek, így a közönség válo­gathat a drámák, vígjátékok, vagy a zenés műfajok között. Jelenleg 16 különböző produk­Az operettkedvelő közönség­nek Huszka Jenő két operett­jét, a Gül babát és a Mária fő­hadnagyot, valamint Ábrahám Pál Bál a Sávolyban című operettjét nyújtja a színház. És akik a zenés vígjátékot sze­retik —1 Molnár Ferenc Doktor úr, Kállai István—Fényes Sza­Évente 150 előadást igér me­gyénknek az Állami Déryné. Színház. A falú vezetőin, a kul túrházak igazgatóin,, de. nem utolsósorban a népműve­lési osztályokon is múlik: igénylik-e megyénk ,községei­ben a színház előadásait? (m) 4. És így tovább, van rá idő, ömölhet a szó: hosszú a kato­nai szolgálat ideje, és de unal­masak a kaszárnyái éjszakák! A cimbora, Tömböly Ferke — pe­dig igazi kenyeres' pajtás, és inkább csalk a szájával va­gány — begerjed, tűzbe jön, fo- gadkozik, és így fejezi be a vá­rosi életről való ömlengést: —. Velem jössz, viszlek, ha leszerelünk. Közhülye vagy, kötöznivaló bolond,, ha nem jössz velem. És az ember — már csak kí­váncsiságból is — kötélnek áll. Szülei, akik féltenék, vissza­várnák és a támogatására is szorulnának — nincsenek. Any­ja régesrég halott, akna tépte szét a háború végén, és apja is már öt esztenedeje elköltözött az élők sorából. Kitől függne hát? Ki rázná meg a vállát, hogy észnél légy, ne okoskodj, Laci?! Van szakmád, hajaj, de micsoda remek szakmád van! Csak üzenned kell,, és díszka­puval vár, a széket is megfúj­ja alattad az állami gazdaság. 'A testvérek: Jutka és Erzsi talán? Egymást sem bírják, egy pár ünneplő csizmán is képesek voltak összemarakodni. Jósze- rint pzt sem várták meg, hogy apjukra rászegezzék a koporsó­fedelet. Öt meg kisemmizték az örökségből. Abban igen, abban egyetértettek, és hazahívás he­lyett is inkább biztatták. Hogy igazad van, éljed világodat, faluhelyen csak begubóznál, öl­tözz be kalauznak, Lacink. Űr leszel, úr bizony. Munkában soha, csakis az evésben és az ivásban izzadsz meg. Ruhára 4 rmpum 1966. február 17.» csütörtök regénye sem lesz gondod, mindennel el­lát az állam. Ha pedig „hazak­ra támad gusztusod, elég egy levelezőlap, és olyan pakkot küldünk, hogy el sem bírja, sérvet kap tőle a kézbesítő pos­tás. Érdemes neheztelni rájuk? Dehogy. Még csak egy zokszó, vagy hátsó gondolat erejéig sem. Ahogy a cimborát: Töm­böly Ferkét sem érheti szem­rehányás. És miért is érhetné? A hiba — mert van — nem a körülményekben és nem is a kalauz-szakmában, hanem az emberben tulajdon magában van. Amiért más természetű. Amiért... komolyabban fogja fel az életet, mint Tömböly Fer- kó és még jó egynéhány váro­si kolléga. De vegyük csak a nőket... Ki tehet róla, hogy az olyanok­hoz, akiknek csak a táncon, mozin, presszózáson jár folyton az eszük, és akiknél csupán hangulat, vagy flegma kérdése a gyors lefekvés, neki sem ked­ve. sem ándungja. Igaz: az ilyeneknek se őhoz­zá. ! Tuskónak, falusi bikficnek tartják, és még csúfnevet is ragasztottak rá, Bika-bébi. így hívják, így keresztelték el a háta mögött. Tegyék. Bánja az ördög. Annál nagyobb baj — baj? valóságos tragédia! —, hogy akit mégis megáhított,' és aki­nek már a meglátása is lázba hozta — Kati is maflának ne­vezte. Maflának. Pedig ami eddig még sosem esett meg vele, és amit a köny- nyűvérű nőcskék is a férfias­ság netovábbjának tartanak: a lerohanására is képes lett vol­na. Eh, mindegy már, Kati sem érdekes! Szépnek nagyon szép, és ta­lán kedves is, hanem a nyelve és a könyöke... ? Aztán fér­je is van, meg ... meg hazu­dós. Perenteli születésűnek mondta magát. Holott micsoda Perentel? Vakondtúrás! Nem­hogy egy gyönyörűséges, re­mekbe szabott fiatalasszony, de még egy termetesebb bolha is nehezen tudna észrevétlenül megbújni benne. Ámbár... ki tudja?. Lehet, hogy mégis igazat beszél, csak mórikálva, asszonyi furfang- gal rakja össze a szavait. Itt született, de elszármazott, más­hová vitték férjhez, és most látogatóban van itthon. Ugyan kicsoda-micsoda lehet a férje? És... szívből, szerelemmel sze­reti-e? Ekkor egy vad, horgászbotot ugrasztó rántás, A' nádfal meginog, bókoló rést nyit. Bugái — megannyi borzas szenteltvíz-hintő — suhintva preekelik szét a harmateseppe- ket. Laci felugrik, előre lendül, és a bot után kap. Erre még egy rántás, és hor­gászunk zsupsz: bele a vízbe, hogy élesebb csattanással a Vörös-tenger sem nyílhatott ketté, amidőn a Biblia szerint Mózes pátriárka rávert a vesz- szejével. De sebaj, fő, a lélekjelenlét! És még fontosabb, hogy a horeászbotot víz alól bukva és prüszkölve is kézben van. Hát a dugó? Az bizony eltűnt: valahol a nádbokrok zegzugos útvesztői közt csörtet vele a pontyok öregapja. Annyi szent — ret­tentő nagy dög, igazi kapitális példány lehet. Kaland, muris epizód lesz csupán a fürdés. ha jól kifárasztva és megjám- borítva végül is szánkba sétál. Csakhogy nem sétált. Pedig Laci Valóságos horgász­iskolát produkált, hogy túljár­jon az eszén. Megfeszült) nádtorsra teke- redeít a zsinór? Hát aztán? Laci captatva, derékig isza­posán a torshoz nyomult. Le­bukott, a víz alatt kitapogatta a zsinórt, majd jobb megoldás híján bicskával nyiszálta el a torsot. Ezután zsinórt csévélt, és egy második, az elsőnél jó­val szilaj abb kitörésre is fel­készült, mert keskeny, hézagos volt előtte a nádfaj: afféle iromba, hanyatt fordított gere­ben az öböl tükrén, és így a zsákmánynak szabad útja nyílt. Jól számított; a vén ponty valóban kitört. Nyílegyenesen. Szálkás, sűrűn vibráló ba­rázdát hasítva a vízen. — No, most! — fogta feszesre a zsinórt, és próbálta megfor­dítani a pontyok öregapját La­ci. És micsoda öröm! A vízen turzás, a zsinór pattanásig' fe­szül, majd lelohad, hasat ereszt, és egy finom, de azért erélyes húzásra csak jön, jövöget 4m az öregúf. Olyan kecsesen, szinte anda- logva jön, hogy a súlyét is alig érezni. Laci hátrál, tapickol. A part­ra is kipillant, hogy merre lejt, és hogy a kiemelő háló is a keze ügyébe esik-e vajon? Majd partot ér, fenekére hup­pan, és már nyúl, tapogat is a inemelő nyele után, amidőn — jaj, most ne távozz horgász­szerencse! — még egy lusta, megadó farkcsapás és felszínre is fekszik, megmutatja magát a ponty. — Boldog isten! — rebegi La­ci. — Akár egy malac. Leg­alább ... tizenkét kilós lehet.;, De még egy farkcsapás jön. A bot karikába hajlik. — Bang! — búgia a feszes zsi­nór, ó& úgy elpattan, mintha csak kőéből sodorták volna össze. És már ismét nyugodt, merő márvány a víztükör. Csak platy-platy: a . partszélt. nyal­dossák, tenyerelik mintegy bú­csúzóul a végzetes iarltcsapá­sok utóhullámai. — Ó! — nyögött föl ekkor a szíven szúrt, kétségbeesett .La­ci. Sírni, üvőlteni, átkozódni tu­dott volna és tőből tépni ki kontár, csakis hadonászásra va­ló botkezét. Majd panaszra düh, és elke­seredett bűnbak-vadászat kö­vetkezett. Laci mindent szidott. A zsinórt, hogy rongy, csak csúfolják damylnak. Csaló, kókler, föl kéne akasztani a ki­találóját. A nádat, hogy micso­da dolog, hogy, merte berondí­tani az öblöt? Mert kitart, biz­tosan kitart a zsinór, bármilyen rongy is, ha a nádtorsra teke- redve nem köt rá hurkot a zsákmány. És végül — a ravasz, kitanult, jámbort megjátszó' ponty után — Katit is alaposan elkerítette. Hogy... mindennek ő az oka, bárcsak sosem látta és kívánta volna meg. Ha Kati helyett a dugón van az esze, rögtön ész­reveszi és a lehető legerélye­sebb bevágással nyugtázza a kapást. És akkor sem fürdés, sem hurok, sem lámpaláz. Egy­ből megfordítja és addig fá- rasztja-futtatja azt a vén, ki- rafinált dögöt, hogy, moccanni sem bír, és a végén maga ké- reszkedik a kiemelő hálóba. De mit ért már mindez? A semminél is kevesebbet. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents