Népújság, 1966. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-13 / 37. szám

.Mit Cilindekózzank Hagyjuk a gólyamesét — hangzik sokszor cinikus hang­súllyal a felnőttek társaságá­ban, ha valamit kétkedve fo­gadnak. Mit szóljon hát a gye­rek, aki az iskolában már ta­nult a növények és az állatok szaporodásáról, sőt „fülhegy- gyel” hallotta húgának, vagy öccsének születését s, mégis otthon tartja magát az a me­se, hogy a testvérkét a gólya hozza! Elhiszi? Csák annyira, hogy nem vi­tatkozik a szülőkkel, nagyszü­lőkkel. És ezzel — észrevétle­nül — fesleni kezd a szülő és a gyermekeik közti kapcsolat szála. A legtöbb szülő abból indul ki, hogy neki is ezt mondták, s különben is, ez az egész nem tartozik a gyerekre! Strucc-politikát folytat az a szülő, aki nem veszi tudomá­sul, hogy a gyermek érdeklő­dési körét nem egyedül maga, hanem a tágabb értelembe vett környezet, sőt élettani, pszichológiai tényezők is befo­lyásolják. A gyerméklélektan francia művelői tudományos alapossággal kimutatták, hogy már a kétéves gyermek meg­különbözteti a fiút a lánytól. Egyelőre még csak a ruha és a haj segítségével, de a nor­málisan fejlett hároméves gyermek már személyes sér­tésnek veszi, ha például fiú létére kislánynak nézik, vagy fordítva! Fogalmuk van a házasságról! Szeretnének apu­kák, vagy anyukák lenni! Gyakori kérdésük a »hogy lesz a kisbaba?!” A kíváncsiság A legtöbb szülő azonban, — sajnos — mindennek nem tu­lajdonít nagyobb jelentőséget, mint annak, hogy gyermeke szereti-e a spenótot, vagy nem? Pedig könnyen meggyőződhet arról, hogy négy-, öt-, hatéves korban, már egyre világosabb és egyértelműbb megfogalma­zást nyer a gyermeknél a kí­váncsiság: hogy születtem én? Ha az életkori sajátosságnak megfelelően felmerülő gyerme­ki kíváncsiskodásra — mert ezek még nem kérdések — nem tudunk, vagy nem aka­runk megfelelni, szinte arra kényszerítjük gyermekünket, hogy másutt — többnyire paj­tásaiktól — kérjen választ... És ezek a válaszok sajnos sokszor távol esnek a jóízlés­től, durvaságukban valóban lélekmérgezők! A szülői tekintélyen esne csorba, ha mi válaszo­lunk? Semmiképpen! Tekinté­lyünk inkább akkor kerül ve­szélybe, ha gyermekünk ide­gentől — nemtörődöm felnőt­től, vagy nagyszájú kamasztól — szerzi „információit”, akik legtöbbször drasztikus magya­rázatukból nem hagyják ki sem az apát, sem az édesa­nyát ... Rosszul értelmezett szemé­rem, azaz álszemérem az, ha gyermekünknek — okosan megfogalmazva — nem mond­juk meg az igazat. Nincs az az iskola, amely képes lenne a szülők válláról levenni a fel­világosítás gondját! Igen sok hasznos könyv szolgál útmuta­tásul, segítséget adnak taná­csaikkal is, de a szülők helyett senki sem tudja mindezt jól megoldani. Nehogy úgy jár­junk, mint az egyszerű ember, aki elé odaáll alig tíz eszten­dős fia: — Édesapám! Megtudtam, hogy engem nem a gólya ho­zott! — Micsoda—a—a? — s máris elcsattant két nyakleves. — Tanultuk az iskolában ... — szipogott a gyerek —, hogy a gólya költöző madár... Én novemberben születtem, en­gem csak varjú hozhatott... — Varjú? Az más! Az le­het!.^ Kolozsváry Gyula Névnapra, születésnapra, há­zassági évfordulóra, mind megannyi alkalom és lehetőség az örömöt szerző ajándékra. Ezúttal olyasmit válogattunk össze, ami divatos, jó kiegé­szítő, s áltálában 150—200 forintból megvásárolható. A nők számára mindig ked­ves ajándék a kesztyű. Télire bolyhos, tavaszra bőr-, vagy ajándék a nyakkendő. A leg­divatosabb a terytal, sötétszür­ke, ezüst, bordó, barna válto­Villahorgolással készített tálcakendő Anyaga 60-as horgolócéma, jO-es tűvel és 4 cm-es villával készítve. Munkánkat 1 láncszemmel kezdjük, majd a fonalat a két­ágú fém villa egyik ágán át­hajtjuk és a villa közepén a láncszemen a szálat áthúzzuk. Az így keletkezett hurokba 1 kispálcát készítünk. Most a szálat a villa másik ágán hajt­juk át és a láncszemen áthúz­va az előző hurok első szálába először az alsó, azután a felső hurokba, s a felső hurkot át­húzzuk az alsón. A felső hu­rok a tűn marad. Felvesszük a következő alsót és ezt húzzuk át az előbbi felső hurkon. Ezt ismételjük a két szalag között, s a hurkolás végét azonos szí­nű fonállal elvarrjuk. A középső összedolgozás már segédfonállal történt; két-két hurkot fogtunk össze rövidpál­cával és két láncszem után is­egy kis pálcát öltünk. Ismét áthajtjuk a szálat a villa má­sik ágán, a szálat áthúzzuk, az előző hurokba 1 kispálcát öltünk, s ezt ismételjük, míg a kívánt hosszúságot el nem ér­tük. A képen bemutatott tál- cakendő 80 hurokkal, négy csíkból készült. A szalagok (csíkok) össze- horgolása a tálcakendőn két­féle minta szerint készült. Két szalag segédfonál nélkül hur- kolódik. Ezt úgy csináljuk, hogy horgolótűvel az első hu­rokpárba szúrunk, mégpedig metélünk. Egyébként a segéd­fonállal való összedolgozás menete is ugyanaz: először az alsó, majd a felső szalagsort vesszük. Ha készen vagyunk, a térítőt körülhorgoljuk, az alsó és fel­ső szalagsor két-két hurkáját rövidpálcával összefogjuk é- egy láncszemet készítünk vá­lasztásnak. A képen látható térítőnél mindig először a 3. és 4. hurkot s azután az I. és 2. hurkot fogjuk össze. Olda­lait rövidpálcával horgoljuk be. Szegedi Béláné A nők könyvespolca Sok nőnek a „második műszak*’ nem teszi lehetővé, hogy rend­szeresen felkeresse a könyvesboltokat. Vidéken alig van lehetőség ar­ra, hogy figyelemmel kísérhessék á legújabb kiadványokat: sok könyv megjelenéséről ezért nem is tudnak, vagy akkor értesülnek ar­ról, amikor már azt elkapkodták. — E gondokon kívántunk segíteni A nők könyvespolca mozga­lommal — mondja Hász Károly, a Magyar Könyvkereskedelmi Válla­latnál. — Rövid idő alatt igen sokan csatlakoztak a mozgalomhoz, melynek jelenleg több mint 8000 tagja van. Rendszeres író—olvasó találkozók, irodalmi műsorok szerepel­nek a mozgalom programjában. Az ünnepi könyvhéten önálló könyv­sátorral jelentkeztek. Az ősszel, közel ezren vettek részt az „Ankét a hajón” című megmozduláson. Díjtalanul képes tájékoztatót is kap­nak a tagok. Ebben interjúk jelennek meg a külön kiadványok írói­val, rejtvényekkel, érdekes könyvismertetőkkel. A mozgalom tagjai­nak nemcsak a könyveket biztosítják, hanem elősegítik kapcsolatu­kat a színházakkal is. — Az elmúlt évben szocialista szerződést kötöttünk a Thália Színliázzal. s ennek eredményéként a mozgalom részvevői 40 száza­lékos árkedvezménnyel nézhetik meg az évad négy kiemelkedő da*^ rabját. A debreceni Csokonai Színházzal is sikerült ilyen együttmű­ködést létrehozni, s tárgyalunk más vidéki színházakkal is. — Milyen könyvek kiadását tervezik az új évben? — Csak a tagjaink részére készülő különleges kötésű, Sorszámo­zott könyveink közt lesz: Fallaci: Pénelopé a háborúban, Bondarey: Ketten; A Kortársban olvashatták először folytatásokban László An­na kisregényét, a Hite hagyottat. László Annától egy novellás kötetet is megjelentetünk. Palotai Boris, Sziráki Judit, Dobozi Imre, Fülöp János új művei szerepelnek a terveinkben. A nők könyvespolca mozgalom a Magyar Nők Országos Taná­csa védnöksége alatt működik. A mozgalom tagjai a nőbizottságok kultúrfelelő?: ein él kérhetnek jelentkezési, majd megrendelési lapokat, jjfe mozgalom, bár rövid múltra tekinthet vissza, a taglétszám növe­kedésével azt bizonyítja, hogy me gszervezése hasznos volt. Tápláló — mégsem hizlal Hetente egyszer, de inkább kétszer szerepeljen hal minden család étrendjén; Nagyon ke­vés helyen van így; a hallal valahogy mostohán bánunk. Sokan diétás ételnek tartják s általában csak karácsonykor kerül az asztalra. Pedig az nagy hiba; a hal ugyanisi egyike a legegészségesebb étel­nek. Húsa könnyen emészthető — ezért fogyasztják diétások — éh az emberi szervezetre nézve annyira fontos fehérjéket bő­ségesen tartalmazza. Kalcium, foszfor- és jódtartalma, vala­mint A-, B- és D-vitamínban való gazdasága fokozzák érté­két. Ami kalóriatartalimát illeti, sokkal kisebb, mint a többi húsé, tehát nem hizlal (fogyó­kúrázók figyelmébe).' A hal húsa ízletes, egyetlen hátránya, hogy szálkás. Ez azonban nem akkora akadály, hogy miatta lemondjunk fo­gyasztásáról. Sok háziasszony a hal tisztításától s kibontá­sától irtózik, ezért adja ritkán az asztalra. Ha élő halat vásá­rolunk, — amennyiben rövid időn belül fogyasztjuk, — az üzletben üttessiük agyon, s ott­hon először is a fejét vágjuk le. Papírral fogjuk meg a farkát — így nem csúszik — éis pikíkelyezzük le. A hasát a farkától felfelé hasítjuk fel, majd kiszedjük a belét, miiköz­ben a májat, vagy ikrát levá­lasztjuk. Ha a halfejet is fel akarjuk használni — és ajánla­tos, mert igen finom húsa és jó ízt ad a levesnek. — úgy a ko- poltyukat szedjük ki, nehogy egy kevés is benne maradjon, mert keserű lesz tőle az étel. Az általános tudnivalókhoz tartozik még, hogy a halat mindig egészben mossuk s csak azután szeleteljük. Készítés előtt körülbelül 15 perccel be­sózzuk; s ne is túlzottan, mert akkor sok értékes tápanyag kárbavész. A halfiiét készítés előtt ecetes vízzel öblítsük le, ízle- tesebb lesz. Különben a halfáié, vagyis a fogyasztott tengeri hal tápértéke ugyanakkora, mint az édesvízi halé — és nyugod­tan fogyaszthatják gyermekek is, nem kell a szálkától tartani. A hal előnye az is, hogy igen változatosan készíthető — ha­bár nálunk többnyire csak rántják, vagy vajon sütik. Pró­báljuk meg egyszer, milyen fi­nom á sajtos hal: tűzálló tálat kiva­jazunk és beletesszük a szele­tekre vagdalt, kiissé besózott halat, vagy fiiét, tejfellel, vagy sűrű aludt tejjel leöntjük és 2—3 evőkanál reszelt sajttal megszórjuk. Darabokban vajat helyezünk rá és körülbelül 25 percig sütjük. A zöldséges hal is ízletes: a megmosott halat citrommal, vagy ecettel bedörzsöljük, be­sózzuk, belülről mustárral bekenjük éls apróra vágót pet­rezselyemmel megszórjuk. Ke­vés szalonnát és kockára vágott hagymát megpirítunk, csíkok­ra vágott zöldpaprikát és paradicsomot teszünk hozzá, egy kissé megpapríkázzuk, be­letesszük a halat és lassú tűz­nél pároljuk; P. P. I banlonkesztyű. Különböző al­kalmi ruhákhoz divatos a ma­gas szárú, fekete, nylonkesztyű. Nincs olyan nő, aki ne örül­ne egy jó, erős bevásárló tás­kának. A legújabb modell sö­tétszínű, erős vászonból, bőr- sarkalással, szegéssel, jó erős húzózárral nemrég jelent meg a boltokban. Nemcsak a • napi bevásárláshoz, utazáskor is jó szolgálatot tesz. Férfiaknak mindig alkalmas zatban, egyetlen apró mintá­val. A legtöbb férfi dohányzik. A lapos formájú elegáns bői cigarettatárca minden alkalom­ra megfelelő ajándék. Sziklakért a lakásban A természet utáni vágy minden emberben él: van, aki a ház körül varázsol barátsá­gos kertét, s van, akinek be kell érnie az erkélyen, az ab­lakban elhelyezett növények­kel. A zöld, üde színfolt kelle­mesebbé, szebbé, otthonosabbá teszi a lakást, s munka után jó pihenés a néhány cserép szobanövény ápolása. Mint általában minden, a szobanövények divatja is vál­tozik. Volt idő, amikor a pál­ma jelentette a legdivatosabb növényt, manapság már a fó­kusznak, a filodendronnak is r.ehéz helyet találni a lakás* ban, s nem is igen illeszked* nek harmonikusan a modern bútorok közé. Mind jobban hódít azonban a sziklatál. Pad­lón, polcon, asztalkan egyaránt a helyén van, s ösz- szeállítása nem igényel külö­nösebb befektetést. A lapos tálkákba — lehet ez cserépalj, kerámiatányér stb. — apró kődarabkák közé rövid gyökerű nö­vényeket — esheveria, be­gónia, phepe- rónia, kraszula ültetünk, jól mutat a boros­tyán apróbb levelű válto- ---------. zata is. Mé g érdekesebb hatást kelt, ha magába a kődarabba vájt lyukba teszünk földet, s ebba kerül a növény. A világos he­lyen tartott szikladarabban BALÁZS ÉVA: A pórul járt Tavasszal kiállították a madárijesztőt a mezőre. A teste két keresztbe tett karó volt. szalmával átkötve, fején egy lyukas kalap dí­szelgett, rojtos szoknyáját lobogtatta a szél, és egy rozzant seprűt emelt fenyegetően a ma­gasba. Olyan csúnya volt, hogy a madarak már akkor is megijedtek tőle, hacsak messzi­ről megpillantották. De mert az a világ rend­je, hogy senki se éljen egymagában, hát meg a csúf madárijesztőnek is akadt kérője. Nyár elején jelentkezett egy horpadt bádogveder es illedelmesen feleségül kérte. A madárijesztö azonban gőgösen felvetette a fejét, és csúfon- dárosan kinevette: — Horpadt is vagy, rozsdás is vagy, né­kem bizony nem kellesz! Az én vőlegényem csak délceg, szép és előkelő lehet! Szegény veder mit tehetett egyebet, nagyot kondult és nyikorogva továbbállt. ősszel még egy kérő hajolt meg a madár- ijesztő előtt, egy kiszolgált vándorbot. Kicsit ütött-kopott volt ugyan, de azért egészen de­réknak lászott. Lakodalomba hívta a madár- ijesztőt. A madárijesztő fitymálóan végig­mérte: — Se szép ruhád, se ékszered, hogyan me­részelsz elébem állni? Az én esküvőm csak fényes, pompázatos leheti Lassan megérkezett a tél is, s a madár­ijesztő még mindig a csodálatos szépségű vő­legényre várt. És nem hiába! Amikor már az egész mezőt vastag hótakaró födte, egy napon eljött hozzá a hóember. A hóember délceg volt, szép és előkelő. Hosszú sárgarépa volt az orra, szénből a szeme és még cilindert is csa­pott a fejébe. Öröm volt nézni, ahogy pecke­sen lépkedett! Szépen illett fehér ruhájához a három krumpli-gomb, s a mailére a kitünte­tés, ami valamikor lakat lehetett. Mindjárt megtetszett a madárijesztenek. Amikor az esküvőre mentek karonfogva, a madárijesztő egyszerre megállt. Kényeskedve toppantott és sértődötten recsegte: — Csak nem megyek ilyen egyszerűen, minden fény és pompa nélkül az esküvőmre. Süss ki nap, aranyfénnyel szórj be minket, hadd bámuljon mindenki, milyen gazdag az esküvőm! Kisütött a nap, aranyfénnyel hintette be őket, s a mező nyulai, rókái, sündisznói, ege­rei, mind előjöttek, hogy megbámulják az új párt. A madárijesztő szíve csak úgy dagadt a büszkeségtől. Csakhogy a napsugár meleg volt. A hóember előbb csak sárgarépa orr't fintorította el, azután a kitüntetés, a lakat is lehullott a melléről, a cilinder félrebillent a fején, s mire a madárijesztő észbekapott — már el is olvadt a vőlegény. Nevetni kezdett a mező apraja-nagyja, s a csúf madárijesztő szégyenében elbújdosott. I Nem is akadt többé senki, aki feleségül kérte I volna. jó! érzi magát a növény, skét- l'.árom ilyen sziklakertecske máris hangulatossá varázsolja otthonunkat. Ápolása igen egyszerű: hetenként egyszer* kétszer vízben megmerítjük. (r. e.) nsipmiG: 7 1666. február 13.. vasárnap A GÓLYAMESE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents