Népújság, 1966. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-13 / 37. szám

c^pitg^tüníi . . . ípítgMütik . . . A Heves megyei Népi Ellen­őrzési Bizottság a közelmúlt­ban vizsgálatot indított a fon­tosabb mezőgazdasági beruhá­zásokkal kapcsolatban. Három állami gazdaságra, 18 termelő- szövetkezetre terjedt ki a vizs­gálat, amely tartalmazta azo­kat a tényezőket is, amelyek a mezőgazdasági beruházások gazdaságos megtérülését aka­dályozzák. A vizsgálat megállapította, hogy a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok jelenleg nem rendelkeznek jóváhagyott távlati fejlesztési tervekkel, amelyek egy-egy üzem fejlesz­tési irányát megszabnák. A távlati fejlesztési tervek kidol­gozása folyamatban van, így azokra a jelenlegi építkezések­nél még számítani nem lehet. Kétségtelen — állapította meg a vizsgálat —, hogy a mező- gazdasági üzemek jelenleg olyan fejlődési fokon vannak, hogy a régi, korszerűtlen, ol­csó, szerfás építkezések nem felelnek meg az igényeknek, és helyettük komplett beruhá­zásra van szükség. Éppen az utóbbival kapcsolatban merült viszont fel, hogy sok esetben eltekintenek a járulékos beru­házásoktól, hiányzik a víz, a bekötő út, a majoron belüli közlekedő út stb. Miért drága az áram? A szóban forgó vizsgálat több olyan konkrétumot em­lít, amely azt igazolja, hogy a beruházásokra fordított milli­ók nem mindig, vagy csak hosszabb idő múlva térülnek Magyarul i ♦ Több mint ♦ Ne érdeklő A Heves megyei Könyvtár több tízezres könyvállománya mellett igen sokan forgatják a polcokon, heverő hazai és kül­földi folyóiratokat, illetve újsá­gokat is. Az emelkedő Igények arra késztették a könyvtárat, hogy minden évben több folyó­iratot rendeljen meg. Ebben az évben mintegy 74 féle külföldi és 127 féle hazai folyóiratot ol­vashatnak a könyvtár látogatói. A nyugati országokból az NSZK, az Egyesült Államok, Ausztria, Franciaország és Olaszország folyóiratai szere­pelnek a katalógusban. A népi demokratikus államok közül a legtöbb folyóirat az idén a Szovjetunióból (19 féle) érkezik, de Kelet-Németországból is szép számmal (17) rendelték meg a kedvelt lapokat. A hazai folyóiratok közül kü­lönösen az irodalmi folyóiratok iránt nagy az érdeklődés, első­sorban a Nagyvilágot, az Űj meg. Több helyen ésszerűtle­nül, a gazdaságossági követel­ményeket figyelembe nem vé­ve elhanyagolják a járulékos beruházásokat, más vonatko­zásban túlméretezés történik: A megyében a főmajorok villamosítása lényegében befe­jeződött. A szövetkezetekben 30—50, de mintegy hat üzem­egységben 100 kilowattos tel­jesítményű transzformátorok épültek. Ezel szemben a gaz­daságok nagy részében csak kis teljesítményű villamss gé­peket találunk. Érdekes képet mutat az ÉMÁSZ által rendel­kezésre bocsátott adat: 1963- ban az évi 8760 órából mind­össze 285 órán át voltak leköt­ve a transzformátorok. Ez 3,3 százalékos kihasználtságnak felel meg. 1964-ben csak any- nyit javult a helyzet, hogy az előbbi szám 4,7 százalékra emelkedett. Mondani sem kell, a termelőszövetkezeteknek mi­lyen anyagi megterhelést je­lent évente a transzformátorok önfogyasztása. A tiszanánai Petői Tsz-nél például a három trafó éves önfogyasztása össze­sen 10 560 kilowattóra, amely 1,20 forintos egységáron szá­molva is 13 000 forint költsé­get jelent A hibák figyelmeztetnek őszintén szólni kell azokról a hibákról, amelyek a külön­böző beruházások terén mutat­koznak. Csakis a hibák isme­retében lehet azok kijavítására gondolni. is, idegen i kétszáz folyóirat a meg idjünk „túlságosan”, mer írást, az Elet és Irodalmat és a Kortársat forgatják szíve­sen. Sokan a technikai lapok után érdeklődnek. Nem he­vernek „parlagon” a művészeti tárgyú folyóiratok sem, ezekből az idén is megtalálhatják az ol­vasók mindazt, ami érdekli őket. A megrendelt folyóiratok — kül- és belföldiek — évi érté­ke közel húszezer forint. Igaz, hogy a külföldi folyóiratok kö­zül főképpen azokat forgatják, amelyekben — sok a kép... De örvendetes, hogy a különböző nyelvtanfolyamok hallgatói is egyre nagyobb számmal néze­getik, olvasgatják az idegen nyelvű lapokat, amelyek nagy segítséget nyújtanak a nyelv- tanuláshoz. A folyóiratokat kölcsönözni, illetve hazavinni nem lehet, de akiket érdekel, nyugodtan ol­vasgathatják a könyvtár ké-' nyelmes olvasótermében, s ( LEVELEZŐINK ÍRJÁK: A zárszámadásokról VISONTA SZIHALOM Kicsinek bizonyult a szahalmi művelődési otthon, a zárszám­adó közgyűlés napján, olyan nagy volt az érdeklődés. Még az előcsarnok is megtelt a ter­melőszövetkezeti tagokkal. A vezetőség nevében Antal Illés tsz-elnök ismertette az 1965-ös gazdasági év eredményeit, hi­báit. Szorgalmas munkájukért Farkas Imrénét, Fónagy Józse­fet és Tóth Lajost név szerint is megemlítette a beszámoló. A munkaegység értéke 30 fo­rint, 6 forinttal magasabb, mint az elmúlt évben. A' tagság elé­gedett volt az eredménnyel, de Urbán Antal a tagság nevében kérte, hogy vonják szorosabbra a vezetőség és a tagság kapcso­latát. így ebben az esztendőben í tovább növekedhet a jövede- $ lem. A közgyűlés családias k hangulatú ebéddel fejeződött ? be. < — Ahá! — mond­tam magamban, amint megtorpantam a hatalmas autókara­ván láttán. Mert nem akármilyen érzés ta­núja lenni egy nagy mű születésének, olt lenni akkor, amikor a tér még üres, hogy néhány perc, esetleg óra múltán az autó­karaván jóvoltából, magasra halmozódjék a teherautók drága terhe. Álltam én néz­tem az autókat, amint hozták a cementet, követ, téglát, vasat és ml jó falat, egy ha­talmas építkezés szá­mára. Megelégedet­ten dörzsöltem össze a kezem, ámint meg­érkezett a hatalmas toronydaru, a föld­markoló, nyomában újabb teherautókon az építők, hogy ösz- szefogjon a gép és az ember egy nagyszerű alkotás megteremté­sére. — Ahá! — mond­tam magamban még egyszer — kis hazám nagy tettekre is ké­pes, kinőttünk gyer­mekbetegségeinket es úgy építünk, mint a pinty, pontosabban, mint a szövőpinty. — Szaktársam! — fordultam a mellet­tem vezényszavakat kiabáló, határozottan intézkedő, kissé ko­paszodó férfihez, aki szemmel láthatóan e nagy építkezés egyik vezetője. — Szaktár­sam, mondja meg ne­kem, milyen új és hatalmas gyár épül majd itt fel? — Miféle gyárról fecseg maga? — né­zett rám dühösen, hogy megzavartam határozott intézkedé­seiben éppen akkor, amikor újabb száz teherautóból álló ka­raván érkezett a tér­re. — Hát ami itt épül? — Gyár, az esze tokja, a ktsz-el- nök villáját rántjuk fel gyorsan ... Hé, vi­gyázzon arra az anyagra, nem arany az, hanem tégla — üvöltött egy ügyetlen rakodóra .... Szívemben meg­hökkent bánattal in­dultam tovább, mert bár ugyan a szerve­zettség és az össze­fogás nagy erő, de azért talán egy kicsit mégis túlzás, hogy öt­száz teherautó, ugyanannyi dömper segítsen egy villa épí­tésében, amikor mondjuk a fele is elegendő lenne. Amint így és ezen töprengve bandukol­tam tovább, felsikolt- va ugrottam hátra, de már késő volt, az el­dobott lapát, amelyre ráléptem, úgy vert orron, hogy nem lát­tam, kin esek keresz­tül. Pedig egy alvó ember volt. — Mi van, marha, nem tud vigyázni? Mindig az ilyen tén­fergő szájtátik éb­resztik fel az embert legszebb álmából — tápászkodott fel egy overállos férfi, sze­mét dörzsölve. — Bocsánat, nem vettem észre, hogy itt tölti a szabadságát... — Tölti a rossznya­valya ... Mélázok kérem... — Mit méltóztatik melózni, kérem ? — kérdeztem udvaria­san és körülnéztem, hol az a vakondtú­rás, amit a lapátjával el akart tüntetni. — Építek — mor­dult rám. — Igazán. És mit? — Gyárat építek, kérem... Gyárat. Ahol majdan ezer és ezer ember fog dol­gozni a legkorszerűbb technika segítségével — húzta ki a mellét büszkén. — És egyedül tet­szik építeni egy olyan nagy gyárat? Hát mi­kor lesz az kész? — Igen. Egyedül építek. Kevés ám a a jó munkaerő. Aztán majd építgetek, épít­getek, idő van... Hát nem igaz? Ekkor felébredtem és elmondtam a fiam­nak, mit álmodtam az éjszaka. A fiam el­nevette magát és csak ennyit mondott: — Ugyan, apu, fel nőtt ember létére ho gyan álmodhat ilye n "fart A rtA’on rtnf (egri) — Zavarja a vendégeket, hogy a régebben égd médoc- ként árult bort most csemege vörösként árusítják. Pedig ré­gen is a csemege vöröset sze­rették úgy, mintha médocot it­tak volna. Ügy látszik, a jó bornak is kell cégér — mond­ja a boltvezető. És a dervis-utódok tovább kóstolgatnak ... Allah talán megbocsát Boros néni és ax átok „Sok jó vörös bort ittunk, de olyan jót, mint itt, olyat még soha. Elátkoztam azt. aki Egert meglátogatja és ebből a borból nem iszik”. Ezt olvastuk a Dobó Terme­lőszövetkezet borkóstolójának „panaszkönyvében ’ ’. És a „boros néni”, ahogy ön­magát nevezi a borkóstoló ki­szolgálója. fürge kézzel méri a borporciókat. A kis helyiség­ben a kadarkának van a legna­gyobb sikere. — Nem is lehet máshol, csak a termelőszövetkezeti borkimé­résekben ilyen finom borokat inni — mondja az egyik vendég. Volt-e már a „nagyjózsiban”? Oda is el kell mennie ... A Nagy József Termelőszö­vetkezet 640 holdián termelt szőlő nemes nedvét árusítják a tsz borkóstolójában. Rizling- , jük, muskotályuk város- és t megyei hírű. 550 hektó borral Várja a közönséget. — Kóstolja meg a kadarkát, "°m bánja meg. Nem bántam meg. , Bor — « * — Próbálja meg a csemege vöröset és a csemege fehéret t összekeverni, az aztán csak az í isteni ital. } Ezt a jó tanácsot már a Dobó téri borkóstolóban kaptam. A ♦megvalósítást azonban egy epi­zód megzavarta. Egy házaspár lépett be a helyiségbe, a férj kissé ittas állapotban, a feleség karján esetlenül billegve, í — Egy deci... 1 - Kérem, nem szolgálhatjuk 2 ki önt... i — Altkor én kérem... — mondja á feleség. ► Megkapja a bort és az ura } előtt felhajtja. Még ilyen fáj­dalmas férfiarcot nem lát­tam ... Talán így vonul be a történelembe: ez volt az egri borbosszú ... Péter MIPOJSIG 3 $ 1966. február 13., vasárnap Álmomban láttam: Jó néhányon keseregve kerestek valakit, egy náluk lényegesen nagyobb tömegben. — Most született csak nemrégen és már eltűnt — keseregtek hangosan. — Mit keresnek és ki az, aki születése után így eltűnt? — kérdeztem értetlenül, mert a kíváncsiság álmomban is gyenge *•Idalam. — Hogy mit keresünk? Ember, egy Hatá­rozatot! Egy nagyon szép, helyes, okos Hatá­rozatot, amely nemrég született és már rög­tön el is tűnt ezek között — panaszolták a lé­nyegesen nagyobb tömegre mutatva... — De hát végtére is kik ezek? — hökken­tem meg. — Nem kik, hanem mik, kedves kartár­sam... A Vénrehajtási Utasítások! (— ó) Háború helyett — béke A világ békeszerető népei egy emberként emelik fel sza­vukat az amerikai imperializ­mus vietnami háborúja ellen. Ehhez a hatalmas politikai de­monstrációhoz kívánnak csat­lakozni a hatvani járás ipari, mezőgazdasági üzemeinek dol­gozói is, a járási KlSZ-bizott- ság által meghirdetett Vádol­juk az imepriallzmust akció­ban. Az akció programját február 12-én a selypi művelődési ház­ban rendezett ifjúsági nagy­gyűlés nyitotta meg. Február és március hónapokban a járás valamennyi úttörő- és KISZ- szervezete vietnami vasárnapo­kat tart. A béke és a barátság gondo­lata jegyében február 23-án a Mátravidéki Hőerőműben ren­dezi meg a járási KlSZ-bizott- ság a gyarmati ifjúság napját. Május 1-én a petőfibányai fiatalok munkás-ifjúsági napot tartanak, hogy a munka nagy ünnepén tiltakozzanak az ag- resszorok ellen. Háború helyett béke. E gon­dolat jegyében találkoznak majd a járás fiataljai, idősebb jei, hogy felemeljék szavukat a háború ellen, a béke mel­lett. BACCHUS HAJLÉKAIBAN Bacchus az öröm, a bor, a vidámság istene. A hagyo­mány szerint megismertette a málnaszörpöt szürcsölgető em­berrel a bor villanyozó ízét és a mámort. A borkóstolók Bacchus mai hajlékai. Ée az emberek, köz­tük a borhoz értő, borszerető egriek is áldoznak a mámor is­tenének, esetenként beleharap­va a tisztán átlátszó egri bor­ba. Bacchus hajlékait, az egri borkóstolókat kerestük fel. Szöktetik a „leánykát” ... — Kérek két deci vöröset! A kancsó meglöttyen és a piros nedű a pohárba csurran. Ügy hat óra felé járhat az idő, a székesegyház alatti 43- I as borkóstolóban teljes az , üzem. A kis polcokon egymás 'mellett sorakoznak az arany­sárga, fehér és vörös itallal telt poharak. | — Nincs is jobb az egri leány­kánál — mondja egy bőrkabá­tos férfi. — Ezt isszák a külföl­diek is, sőt még hazájukba is viszik. Kis palackokban, de- mizsonokban szöktetik ki az egri leánykát. ! — Parancsoljon, egri leány­ka, bikavér, csemege vörös, gyöngyösi mézesfehér, cseme­ge és egri fehér között válo­gathat — mondja a boltvezető. Persze, az igazi egri csak pe­csenyebort iszik, a nehéz vörös borokat a külföldiek szeretik. A bőrkabátos férfi újabb de­ci leánykát tüntet el a torkán. Szemei kissé minthp már bor- színűek lennének és kurjantá- sai egyre jobban áthatolnak a borkóstolón. — Pedig rendes egy hely. Szinte alig van rendbontás — mondja az egyik vendég. A bőrkabátost aztán mégis jobb belátásra bírják és kites­sékelik a boltból. Leül egy pád­ra, kis üveget vesz ki a zsebé­ből és inni kezd. Egri leányka van az üveg­ben, még józan korában csem­pészhette oda és a zsebbe, és most a szöktetett egri leánykát kóstolgatja a tavaszodó egri éj­szakában. Allah talán megbocsát . .. Borkóstoló a dervis-iskolá­ban. A vár alatti vendéglátó­ipari borkóstolóban a dervisek és a várvédők modern leszár­mazottjai békésen birkóznak a hatféle borral. A kedves kis helyiségben, ahol nyáron szudáni. egyipto­mi vendégek is üldögéltek, nagy sikere van az egri pecse­nye fehérnek és a leánykának is. Nemcsak a bolt kulturált, de a közönsége is. A 45 hektós készletet szépen csökkentgetik decis poharaikkal. Több előrelátást, alaposságot a mezőgazdasági beruházásokban A kiskörei Vörös Hajnal Tsz 50 férőhelyes magtárpadlású istállójában nincs technológiai berendezés. Az ötezer férőhe­lyes csibenevelőt a vizsgálat idején terménytárolásra hasz­nálták, a három dohánypajtá­ban műtrágyát tartottak. Ugyanitt a száz férőhelyes te­hénistállóban az önitatókat túl alacsonyan építették, ezért azokat nem tudják használni. A kömlői tsz-ben két száz fé­rőhelyes istállót fejőgépekkel láttak el, amelyeket azonban használni nem lehet, mert az istállók nem megfelelő kereszt- metszetűek. A hevesi Rákóczi Tsz-ben még 1963-ban elkezd­ték építeni az ötezer férőhelyes tojóházat, de azt üzemeltetni nem lehet, mivel a szellőző berendezéseket annak idején korszerűtlenül építették be. Van fejlődés A vizsgálati anyagból hosz- szan lehetne még sorolni a kü­lönböző hibákat, amelyek a termelést gátolják. Természe­tes, hogy ezekben az esetek­ben nehezen beszélhetünk gaz­daságosságról, még kevésbé ésszerűségről. Az utóbbi időben bizonyos mértékű pozitív változás ta­pasztalható az építkezések te­kintetében, azonban az építők a megyei és a járási irányító szakemberek, de a szövetkeze­tek feladata is, hogy mindent megtegyenek azért, hogy a dol­gozók, az állam befektetett milliói oda kerüljenek, ahöl arra szükség van, és hogy azok a lehető leggyorsabban vissza is térüljenek. (Sz. ÍJ íyelven is... yei könyvtárban t. . . nem jut másnak ! nemcsak az újabb számokat, mert a könyvtár évfolyamok és számok szerint bekötteti a leg­fontosabbakat, amelyekből az­tán, akinek szükséges, a cikk­katalógus alapján kikeresheti a szükséges írást. Itt keli meg­jegyeznünk, hogy sajnos van sok olyan érdeklődő is, akit annyira magával ragad egy- egy folyóirat, hogy nem tudván ellenállni a kísértésnek, haza­viszi — örökre... Pedig má­sok is szeretnék olvasni, s az illetők rájöhetnének, hogy ők is. bármikor megtalálhatván a polcokon. Ha nem viszik el... k. g. Megtartotta zárszámadó köz­gyűlését a visontai Reménység Termelőszövetkezet. A közgyű­lésen részt vett a járási párt- bizottság képviseletében Serb József, a járási mezőgazdasági osztály képviseletében Fülöp Andor. A tagság érdeklődéssel hallgatta a tsz-elnök beszámo­lóját és Mészáros Károly fő­könyvelő gazdasági tájékoztató­ját. A tagság lelkiismeretes munkája és a jó vezetés ered­ménye, hogy munkaegységen- kint 60 forintot osztottak, pe­dig nehéz esztendő volt. A köz­gyűlés után gazdag kulturális program következett, a közös ebéd után megnézték a gyön­gyösi Vidróczki Együttes „Száll a daru” című műsorát a mű­velődési házban. Hajnalig tartó táncmulatság­gal ért véget a visontaiak zár­számadása. Ivády Jánosné

Next

/
Thumbnails
Contents