Népújság, 1966. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-09 / 33. szám
Tervíárgylás a szövetkezetekben A zárszámadás" és a tervtárgyalás nem. egymástól idegen Irgalmak, hiszen jövőre a most jóváhagyott tervek alapján készítik el a gazdaságok zárszámadásaikat. A szövetkezeti emberek körében általánosan ismertté válik az a mondás, amely szerint a jövő évi szárszámadásra már a tervkészítéskor, az esztendő elején kell készülni. Új vonások a tervkészítésben Az idei termelőszövetkezeti tervek több olyan új jegyet viselnek magukon, amelyek a korábbiakhoz képest változást mutatnak. Ez nem véletlen* hiszen a tervezés a mezőgazda- sági üzemek fejlődésével, szi- lardulásával szoros kapcsolatban áll. Az új gazdasági mecha- n izmus, a szövetkezetek fejlődési foka szükségszerűen olyan tervezést igényel, amely szilárd közgazdasági alapokon nyugszik, figyelembe vészig az adott viszonyokat és lehetőségeket, a legszélesebb körben támaszkodik a szövetkezeti gazdák véleményére, ugyanakkor szakszerűen és tudományosan megalapozott. 1966 a harmadik ötéves terv első esztendeje, amikor a mezőgazdasági tervezésben új módszereket vezetnek be. Ezek között ts elsőként említhető, hogy az idén a tervszámokat nem a tanácsok kapják« hanem a termeltető vállalatok« amelyek a termelő üzemekkel — mint teljesen önálló partnerekkel — kötnek szerződéseket. Az új tervezési módszerek kötetlenebbek, korszerűbbek az eddigeknéL Felvetődhet a kérdés, milyen szerep vár a jövőben a tanácsokra a terveket illetően? A tanácsok a jövőben csak tájékoztatás végett kapják meg a tervszámokat, de a koordinálás, az ellenőrzés, a célszerű befolyásolás a tanácsok dolga. A tanácsaink mindinkább közgazdasági eszközökkel, módszerekkel hatnak a termelésre. (Műszaki fejlesztési, a beruházás, stb.) Meg kell említeni, hogy a kenyérgabona vetéstervének teljesítése kötelező, gazdaságos termelését ugyanakkor a felvásárlási ár emelése teszi lehetővé. A partnerek megértik egymást Többen annak idején hitetlenül rázták a fejüket és azt állították, hogy ha a termelőszövetkezetekkel nem a tanácsok ^.tárgyalnak” a szerződéskötésekről, akkor bajba kerül a népgazdaság. Mindössze néhány hónap telt el az új módszer bevezetése óta, de a kéttucatnyi hét is elegendő annak bizonyítására, hogy a szerződéskötés új formája bevált és a termeltető vállalatok adminisztratív intézkedések nélkül is jól megértik egymást a szövetkezetekkel. Ezt bizonyítja, hogy a Magtermeltető Vállalat már eddig száz százalékon felül teljesítette szerződéses tervét, ugyanígy a MÉK is elégedett, bár egyes cikkféleségeknél, mint pl. uborka, lemaradás tapasztalható. Összességében a szerződéskötésekkel jóval előrébb állunk, mint egy évvel korábban. A tervet a közgyűlés szentesíti — Milyenek legyenek az új tervek hogyan válljanak közüggyé? Mindenekelőtt a tervek készítőire, a szakemberekre vár az a feladat, hogy az idei terveket különös gonddal és alapossággal készítsék eL Az új felvásárlási árak, az amortizáció bevezetése természetesen befolyásolják a tervezést, de a legfőbb feladat, hogy a tervek mindenben megfeleljenek a gazdaságossági követelményeknek. Fontos, hogy a tervek alapján egész évben elemezni tudják a termelés helyzetét, figyelemmel kísérhessék az önköltség és más gazdasági tényező alakulását. A tervtárgyaló közgyűlésen a vezetőség részletesen ismerteti a teljes termelési és pénz ügyi tervet. A tervjavaslat csakis a közgyűlés határozata után válik megvalósításra váró tervvé. A közgyűlési határozatok kivonatát be kell küldeni a megyei tanácsokhoz, mert a szövetkezetekben beruházást, építkezést elkezdeni a jövőben csakis a közgyűlés tudtával és jóváhagyásával lehet. A tervtárgyalás során a tagok megvitatják a tervjavaslatot, amelyet saját szakembereik készítettek el, a vezetőség pedig összegyűjti az elhangzott javaslatokat és ezeknek megfelelően módosítják, elutasítják, vagy jóváhagyják a tervet. A tagság joga, hogy beleszóljon, véleményt mondjon a tervről. Ez a jog azonban felelősséggel is jár és nagy figyelmet, körültekintést igényel. Igaz, hogy a tervet szakemberek készítik, de szükség van arra is, hogy a szövetkezet gazdái okos, ésszerű javaslataikkal tökéletesítsék, finomítsák a szakemberek elképzeléseit. Ezért járnak el helyesen ott, ahol a tervtárgyaló közgyűlés előtt párttaggyűléseken» brigád- és munkacsapat-értekezleteken beszélik meg részletesen a terveket. Bizonyos, hogy ha a terv elkészítésében tevékenyen részt vesz a tagság, könnyebb lesz annak a közös végrehajtása is. Szalay István A munka és a közös ügy Tóth Tamás, a poroszlói Űj Erő Termelőszövetkezet állat- tenyésztője, eredményes munkában eltöltött évtizedek után, nyugdíjba vonult. Lelkiismeretes munkáját, amelyet mindig a földért és a föld dolgozóiért végzett, a tsz vezetőségi ülésén értékelték. Tóth Tamás munkás hétköznapjait egybekapcsolta a munka és a közös ügy. 1945- ben Poroszlón megalakította a kommunista pártot. Részt vett a földosztásban, majd 1955-ben megalakította a III-as számú tsz-csopor- tot, amelynek elnöke lett. Komoly munkát végzett a mezőgazdaság szocialista átszervezéséért. 1959-től a tsz egyes csoportjában tevékenykedett, majd 1960-ban a Haladás Tsz elnöke lett, és mindaddig elnök volt, amíg 1963. január elsejével, a tsz egyesítésekor be nem olvadt a jelenlegi Űj Erő Tsz-be. Az Egyesülés után főállattenyésztőként dolgozott. Komoly munkát végzett a tsz állatállományának fejlesztésében. Az utóbbi időben betegeskedett, de ennek ellenére továbbra is irányította az állattenyésztést. Jó egészséget kívánunk Tóth Tamásnak a megérdemelt, nyugodt pihenéshez. <c4 taiuilá Lupdt&mk Több mint száz másod- és harmadéves tanuló dolgozik hetenként több napon át Gyöngyösön a félvezető- és gépgyár üzemrészeiben, hogy a tanműhelyben tanult anyagot a gyakorlatban is elsajátítsa. Egyben hasznos munkát is végeznek, mert segítenek az üzemnek a termelési feladat megoldásában. Decemberben az ő érdemük is volt, hogy a gyár minden vonatkozásban teljesítette a tervét. 1966-ban is számít munkájukra az üzem, mert ez az év még nagyobb feladatokat tartalmaz, mint a múlt évi volt. Az év eddig eltelt egy hónapja alatt a tanulók ugyanúgy dolgoztak, mint azelőtt, látszik, hogy a gyár ügye az ő ügyük is. Hiszen itt találnák majd munkát és megélhetést a szakmunkás-vizsga letétele után. Képünkön a vákuum-leszívó kocsik hegesztés utáni megmunkálását végzik a tanulók: Hegede Mária és Soltész László. Ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bizottsága A mezőgazdaság elolt álló közvetlen feladatokról tárgyaltak Mielőbb pótolni kell az ősszel elmaradt szántásokat Napirenden: a belvizek levezetése, a vetések ápolása A megyei tanács végrehajtó bizottsága tegnap délelőtt ülést tartott. Az ülésen többek között megtárgyalták a végrehajtó bizottság intézkedési tervét, amely az 1966. évi mezőgazdaságra vonatkozó feladatokat foglalja magában. A napirendet Vajda László, a megyei tanács mezőgazdasági osztályvezetője terjesztette elő. Az intézkedési terv bevezetőben megállapítja, hogy az elmúlt időszakban a termelő- szövetkezetek tovább szilárdultak és javult a parasztság közös munkához való viszonya. A szövetkezetek jelentős része gazdálkodásában megközelíti a jól dolgozó állami gazdaságok színvonalát. Ugyanakkor a múlt év tapasztalatai azt is bizonyítják, hogy a mezőgazda- sági károk egy részét gyors intézkedésekkel meg lehetett volna előzni, vagy legalábbis annak mértékét csökkenteni. Az intézkedési terv foglalkozik a belvízhelyzettel, és megállapítja, hogy az őszi kenyér- és takarmánygabonák jelentős része víz alá került. A mező- gazdasági üzemeknek a Vízügyi Igazgatósággal karöltve ;1. már megint nincs kenyér __már megint csak tegna pi van... már megint sorba kell állni... MÁR MEGINT, már megint és már megint... Visszatérő jelenségek, visszatérő megjegyzések a kenyérről. Sajnos, baj van a kenyérrel. Nemcsak a minőségével, hanem a vásárlásával is. Régóta húzódó ügy, de úgy látszik, még sokáig az lesz. Különösen akkor, ha még el is hisszük azt a véleményt, szemléletet, amely azt bizonygatja, hogy megyénk kenyér- ellátása kifogástalan. Az egyik este, úgy 6—7 óra között, e sorok írója is kenyeret szeretett volna vásárolni az egri nagy Csemegében. Az elárusítónő nagyon udvariasan közölte, hogy sajnos már nincs. Másnap reggel ismét megpróbáltam, akkor meg ugyanaz a kedves elárusítónő azt válaszolta: csak tegnapi van. Szóval: tessék. De az élcelődés helyett fordítsuk inkább komolyabbra a szót és induljunk el a panaszok nyomában a legilletékesebbhez, Vankó Bélához, az Észak-Heves megyei Sütőipari Vállalat igazgatójához. — Mi van a kenyérrel, igazgató elvtárs? — Kérem, hogy az üzletekben nincs kenyér, arról mi bem ‘tehetünk. Azt is mondhatom, hogy ez nem tartozik ónk. Mi annyit sütünk, ennyit a kereskedelem renMi mii a del. Különben a hozzánk tartozó területek kenyérellátását jónak tartom. — A kenyér minőségét is? — Azt is. — A füzesabonyi és a tárnám érái kenyérgyárét is? — Azokét is. Persze, előfordulhatnak, hogy nem mindig egyforma minőségűek a kenyerek, de különösebb baj nem hiszem, hogy van vele. EGY PILLANATIG sem vonjuk kétségbe az igazgató szaktudását, hogy mindent megtesz a jó kenyér érdekében, de véleményével mégsem értünk egyet. Pusztán azért, mert nincs igaza. Mert Eger város kenyérellátásával és az említett kenyérgyárak kenyereivel baj van. Mert a vásárlók nem a meleg- kenyérért állnak sorba, hanem a kenyérért, mert a füzesabonyi egykilós kenye- rekrek egy része csak 85—90 deka, a tarnamérai kenyérgyár kenyere pedig sokszor ehetetlen. Nem fogadjuk el az igazgatónak azt a véleményét sem, hogy ha nincs kenyér az üzletekben, az csupán a kereskedelem hibája. Egyszerűen azért, mert a kereskedelem meg azt mondja: ha elfogy, azonnal rendelünk, csak az a baj, hogy a sütőipar nem küld. Nem vitatkozunk az igazgatóval. Mert szerinte úgy is jó a kenyérellátás, s különösebb panasz nincs a kenyérre. Felkerestük Mucsi Sándort, a Heves megyei Tanács V. B. ipari osztályának vezetőjét, hogy mondja el a véleményét, úgy is mint vásárló, és úgy is, mint a sütőipar felettes szervének vezetője, a kenyérről... — Jogosak a panaszok, mert sajnos, valóban baj van a kenyérrel, s néhány kenyérgyárral is. Az igazság kedvéért meg kell említenünk, hogy 1965-ben átszerveztük a sütőipart, mégpedig úgy, hogy jelentősebb beruházások nélkül 25—30 százalékkal emelkedett a termelés. A baj, sajnos, ott kezdődött, hogy a mennyiségi emelkedés után romlott a minőség. Nincsenek meg a kívánt műszaki és személyi feltételek az iparban. A kézi termeléssel sütött kenyerek jobbak, mint amelyek gépi termeléssel készülnek. Ez nem azt jelenti, hogy a gépi termelés nem vált be. Igenis, bevált, csak nagyobb tudományossággal, alaposabban kellene előre kikísérletezni ezeket a gépeket, kemencéket, és akkor javulna a kenyér minősége is. A sütőipar rengeteget fejlődött az utóbbi években, de még nagyon sok pénz kell ahhoz, hogy a kívánt szintre emelkedjék. Meg sok hozzáértő szakember. Mert sajnos, a sütőipar is kezd kiöregedni. — Ha az üzletekben nincs kenyér, csak a kereskedelem a hibás? — Szó sincs róla. A sütőipar is. Igaz, hogy öreg, megbízhatatlan gépkocsijai vannak a vállalatnak, de lelkiismeretesebb, pontosabb munkával megoldódhatnának ezek a problémák. Nem szabadna előfordulniuk olyan eseteknek, hogy egy üzlet naponta négy- szer-ötször is kap kenyeret, míg a másik csak kétszer. Csupán azért, mert a kenyeret szállítók „véletlenül” megfeledkeztek erről az üzletről. Ilyen esetekben semmiképp sem a kereskedelem a hibás. A vállalatnak úgy kellene megterveznie a szállítást, hogy egyetlen üzlet, falu se maradjon ki a szállításból és akkor biztosan lenne kenyér mindig és minden üzletben... EZEX SZERINT mégiscsak van mit tenni a sütőiparban. Kár, hogy az igazgató erről nem tud. Vagy csak nem akarta, elmondani? Lehet. Mindenesetre a kenyérről van szó, s csupán az a szó, hogy kenyér, az is nagyobb őszinteséget, lelkesedést és sokkal alaposabb munkát követel az eddigieknél. Mert a kenyérrel baj van! Koós József most arra kell törekedniük, hogy a belvizeket mielőbb levezessék, a levezető árkokat és csatornákat kitisztítsák Az intézkedési terv megállapítja, hogy sem az őszi, sem a téli időjárás nem kedvezett a kalászosoknak. Ezért napirenden levő feladat a belvizek levezetése mellett az őszi kalászosok védelme és ápolása. Fontos, hogy a vetések megkapják azt a megfelelő meny- nyiségű műtrágyát, amely további erősödésükhöz szükséges. Az elmaradt őszi szántásokkal kapcsolatban arra van szükség, hogy amint az idő engedi, az üzemek azonnal pótolják ezt a munkát, a még lábon álló kukoricaszárakat is a lehető leggyorsabban le kell takarítani. A terv a továbbiakban foglalkozik a zöldségtermelés helyzetével. Eszerint el kell érni, hogy az idén a zöldségtermeléssel hasznosított terület legalább 20 százaléka korai szabadföldi vetemény legyen (uborka, paradicsom paprika). Az idén tovább növekszik az öntözött terület nagysága, viszont az eddigieknél sokkal nagyobb gondot fordítanak az öntözőberendezések gazdaságos kihasználására. Az intézkedési terv érdekes része, amely a szőlők agrotechnikai munkájával foglalkozik. Ezzel kapcsolatban a vb-tagok részéről elhangzott olyan javaslat, hogy az Egerben levő Szőlészeti Kutatóintézet dolgozóit kellene felkér* ni; ismertessék a különböző metszési módokat, adjanak a gazdáknak ebben a vonatkozásban hasznos felvilágosítást Az új telepítésű szőlők alakító metszését nagy gonddal kell majd végezni és ugyancsak különös figyelemmel kell elvégezni a széles sortávra telepített szőlők művelését, mivel ea az elmúlt év őszén elmaradt. Részletesen foglalkozik az intézkedési terv az állattenyésztésben mutatkozó feladatokkal, megállapítva, hogy az idén a termelőszövetkezetekben levő borjúlétszám 80 százalékát már itatásos módszerrel nevelik. A terv a továbbiakban a gazdaságosságra, a mezőgazdasági termékek és termelvények minél olcsóbb előállítására hívja fel a figyelmet. A végrehajtó bizottság tagjai hozzászólásaikban a gazdaságos termelésről, a dolgozók munkakörülményeinek javításáról, a balesetvédelmi oktatásról, a tömegek mozgósításáról beszéltek. Bíró József, a megyei tanács elnöke összefoglalójában felhívta a figyelmet* hogy az intézkedési terv gondos és részletes végrehajtása nagymértékben segítheti elő az ötéves terv első évének gazdasági célkitűzéseit. A végrehajtó bizottság a tervet elfogadta, majd egyéb ügyeket tárgyalt. Tengerentúli export Selypről Amikor az üzemek befejezik az évet, a cukorgyárak akkor tartanak a kampány derekán. De január végén, február elején szállítanak-e külfödre. van-e már export? A Selypi Cukorgyárból az 1966. évi első exportszállítmányt Ausztriába és Máltára küldték. Bécsben talán már el is fogyott a selypi cukor, de ki tudná azt megmondani, hogy Máltára oda érkezett-e már. Több afrikai ország szerepel a selypiek megrendelői között, de a legtöbb cukrot mégis a szomszédos Jugoszláviába küldik. Az első negyedévre 2300 tonnára kötöttek megállapodást. A vagonellátástól és a külföldi vevők igényeitől függ, hogy mikor indítják útnak az utolsó szállítmányt. Selypről vasúton és papírzsákokban utazik a cukor Zágrábba, Zom- borra. Belgrádba és Fiúméba. Különös gondot okoz a tengerentúli szállítás. A cukornak állnia kell a többszöri átrakást és a tenger sós páráját. Alap- tető követelmény — a magyar ipar jó hírneve és a népgazdaság sok valutája függ tőle —, hogy ne törjön az áru és szeny- nyeződés se kerüljön bele. Éppen ezért a hosszú, tengerentúli útra induló cukrot jutáéi' polietilén dupla csomagba rakják. * Nemcsak visszaigazolták a megrendeléseket, hanem folyamatosan eleget is teszitek a külföldi kötelezettségeknek. Ügyelnek a csomagolásra, de a gyártás minőségére is. A munkások és a műszakiak arra törekszenek, hogy minél több és minél jobb minőségű, exportra alkalmas cukrot gyártsanak a hosszúra nyúlt idei kampány végéig. rMPBMM 3 1966. február 9., szerte
