Népújság, 1966. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-09 / 33. szám
Egy egri bölcsész Pesten &. három Heves megyei köteti! egyedül volt otthon este Sél nyolckor az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetem Eötvös József Kollégiumában. Sebestyén Sándor negyedéves történelem-könyvtár szakos hallgató, az egri Gárdonyi Gimnáziumban érettségizett 1962-ben. — Sűrűn jársz haza? *— Nagyon ritkán. Karácsonykor is csak két napig voltam otthon, — Teljesen elszakadtál Egertől? — A szüleim kötnek oda. Osztálytársaim szétszóródtak. Sokan megnősültek. Már álig ismerek valakit. Szinte idegen Vagyok a városban. A komoly, szemüveges fiú szülei a Vörös Hadsereg utca végén laknak, szerény körülmények között. Apja nyugdíjas portás. Ö egyetlen gyerek. Bölcsész. Szelíd fiú — hadtörténelemmel foglalkozik. — És Pesten? Hogyan telnek egy egyetemista napjai? — Az előadások két-három napra vannak sűrítve, egy-egy héten. A többi napokon könyvtárban vagyok. Pest összes könyvtárát ismerem, kivéve a Szabó Ervint. Az első világháborúv 1918-as évével foglalkozom. Korabeli újságokat, különböző könyveket olvasok hozzá. Ezek a kiadványok mind rendkívül ritkák, csupán a legnagyobb könyvtárakban találhatók. — Szórakozás? e— Focimeccsre járok. Minden Honvéd-mérkőzésen ott vagyok, Sőt, még a szerdai edzésekre is kimegyek. Tárgyilagosan, kis félmo- sollyal beszél. Egyenletes hang- hordozással, kiegyensúlyozott ember benyomását kelti. — Sokat tanulsz? — Nem szégyellem mondani, ellentétben többi egyetemista társammal, hogy tanulok. Az egyetemeken túlságosan köny- wgű semmit sem csinálni. — Milyen tanuló vagy? — Jeles szoktam lenni. A patinás Eötvös-kollégium harmadik emeletén lakik, egy keskeny szobában, hatodmagával. Fél szekrénye van, s mint mondta, óriási szerencséje: még külön íróasztalfiókkal is rendelkezik. Szűkén vannak a szobában. Hiába, az Eötvös- kollégiumot 80 személyre méretezték, most több mint háromszázan lakják. — A régi Eötvös-kollégisták külön fémjelezték a bölcsészkart. így van ez most is? — Nem hiszem. Nem sokban különbözünk már a többi kollégiumtól. Ehhez hozzájárul természetesen a zsúfoltság is. Bár élvezünk bizonyos kiváltságokat: sűrűn látogatják a kollégiumot neves professzorok, akik itt laktak diákéveik alatt; és a jelesek meg kitűnőek úgynevezett Eötvös szakkollégisták lehetnek. Ez azt jelenti, hogy nyelvóráink nem az egyetemen, hanem itt helyben, a kollégiumban folynak. Én nem vagyok szakkollégista. Mérges vagyok, egy kis sértődés... — Hogyhogy? — Már negyedéves vagyok és még mindig a harmadik emeleten lakom, mint valami gólya. Ez a komoly bölcsész valódi egyetemista. A tekintélyt adó hadtörténet mellett mindennapi diákgondokkal. — Mindig valamilyen ^szakadékot” szoktak emlegetni a fővárosi és a vidéki hallgatók között. Igaz ez? — Van valami benne. Négy éve itt lakom, de pesti barátaim nemigen vannak. Tulajdonképpen egri sem vagyok már, de pesti sem. — Hát akkor a kettő közt lebegsz? — Azért nem. Talán inkább pesti... — Fejtsd ki bővebben egy vidéki diák helyzetét Pesten. — Semmi különös. Valahogy a pestiek könnyedebbek, lezse- rebbek. Nem vesznek semmit úgy a szívükre. Például egy pesti diákot a könyvtárban is körülrajongják a lányok. Valahogy biztosabbak, más a tartásuk. Mindezt szelíden mosolyogva, szabatos mondatokban, a sértődöttség és az indignálódás minden árnyalata nélkül mondja, úgy, mintha egy hadtörténeti munka egyik részletét fejtené ki. — Te nem lehetnél ilyen? — Dehogynem. Nem esne nehezemre. De én nem vagyok ilyen. — Barátaid? — Kollégisták. Néha elmegyünk, iszunk valamit. — Hogy állsz anyagilag? — 250 forintot kapok a jeles- rendűségemért. 200 forint szociális segélyt. Néha otthonról egy-egy százast. Ez körülbelül elég is. De ugrálni nem lehet belőle. — Mire költöd? 200 forintot fizetek a kollégiumért és a napi háromszori menzáért. Aztán focimeccs- re. Egy-két üveg sörre időnként. Most vettem egy sapkát, meg a vietnami gumipapucsot. Tárgyilagos megfontoltsággal és elégedettséggel tárja fel anyagi helyzetét. Nyugalmából nem lehet kimozdítani. —- Mi lesz egyetem után? — Természetesen valami jó állást szeretnék. Tanítani, vagy könyvtárba, mindegy. — Visszajönnél Egerbe? “ Vissza. Más vidéki városba nem szívesen. Ha nem mehetek Egerbe, akkor Pesten maradok. — Például régi iskoládban, a Gárdonyi Gimnáziumban tanítanál? — Persze. — Ezek szerint csak Jelent neked valamit Eger? — Ott vannak a szüleim. Különben, amint már mondtam, nagyon elszakadtam Egertől. Szimpatikus arca nem tükröz indulatokat. De nem azért, mert elfojtja, mindenről elfogulatlanul beszél. Vajon, ha hadtörtcnész lesz valamikor, akkor is ilyen marad? — Milyen embernek tartod magad? — Bölcsésznek. Berkovits György Az ütőhangszerek is megszólaltak az egri zeneiskola növendékhangversenyén Hétfőn este, mintegy az első félévi oktatómunka eredményének bemutatásaképpen, növendékhangversenyt rendeztek az egri zeneiskolában. A fiatalok nyilvános szereplésének új vonását jelentette, hogy a négy esztendeje működő ütőtanszak növendékei most léptek először nyilvánosság elé. Bárány László tanár növendékéi valóban új színt jelentenek az eddigi növendékhangversenyekhez, képest. Igricz Sándor Beethoven Menuett-jét adta elő xilofonon, majd Rubál István összetett ütősyakorlatát mutatta be Kalló László, Kmetz Béla, Jakab László, György István és Igricz Sándor. A növendékek harminc műsorszámot játszotta el. A sikerült zongoraszámok mellett (Csapó István, Kiss Éva, Dienes Gábor, Valentin Zsuzsa. Bánhegyi István és Forgács Zsuzsa) a vonósok közül említenünk kell Cstííor György, Kalló László, Kmetz Béla, Juhász András és Missura Béla játékát. Harsonán Bereczky Sándort, klarinéton Lovász Istvánt hallottuk. A műsor második résizében felsorakozó számok már azt mutatták, hogy az egri szimfonikusok utánpótlását gondos tanári kezek készítik elő a nagyobb feladatokra. A közönség vas tapssal jutalmazta a kis Gáspár Gyula hegedűjátékát: Vivaldi: A-moll koncertjét figyelemre méltó muzikalitással, könnyedén, a ritmus magától értetődő hullámzásával és át- élten játszotta. Tamás Zsuzsa Bartók: Három Csíkmegyei népdalát adta elő fuvolán. A. fiatal fuvolás játékára már több ízben felhívtuk a figyelmet: érdemes ezt a felkészültséget és ezt a zeneiséget tovább fejleszteni és kamatoztatni. Lakatos Béla két tételt játszott Tartini Concertinojából. Teljesítményét csaknem egyenrangúnak tartjuk Tamás Zsuzsáéval. Kellner Judit és Bóíct Zsuzsa hegedűszámai mellett még fellépett ezen a koncerten Szűcs András is, aki Schubert Határkő című művét énekelte. Csőké Katalin és Pászthy Júlia duettje Purcell Pásztor, pásztor című dalát énekelte. Eddigi megfigyeléseink álapján ezek az énekesek a lírai dalok megszólaltatására készültek fel, a drámai töltésű alkotások távol állnak egyéniségüktől. A megye művelődésügyi szervei és az egri zeneiskola arra törekszenek, hogy az oktatásban a jövő tanévtől minden tanszakon folyjék oktatás, Nemcsak azért, hogy a fiatalok megismerkedjenek minden hangszer lehetőségeivel, hanem azért i? hogy a vános zenekultúrája egészségesen fejlődhessék. (farkas) A legújabb íípns: a Kabaré keverék — Mire ihlet a tenger vize — Találkozás Hornblower kapitánnyal Aprő Családi ház, betonoszlopokra feszített drótkerítéssel. Ismerős külvárosi utcák kísértek idáig. A csengőt hiába keresem, nincs. Zörgetnem azonban nem kell, mert a kaput be sem zárták. — Az én kapum mindig nyitva van, nem félek az Idegenektől Aki hozzám jön, aki engem keres, az számomra vendég, nem pedig idegen. Magas, vállas férfi, határozottan energikus mozgású. Nem mondanám rá, ha nem tudnám, hogy túl jutott már a hatvanon. — Azért érzem már az időmet, a lábam sokat sajog. Isiász. Tudja, sokszor a kazánházban akadt javítanivaló, ott voltam a meleg párában órákig is. Mikor ki kellett jöjjek valami szerszámért, megcsapott a hideg, A szobában kínál hellyel Különös hangulat ragad rám B régies bútorokról. — Tizenöt évig dolgoztam a gyárban, végig egy helyen. Előtte sokfelé megfordultam, sok szakmát is megpróbáltam, Az ember, ugye, addig próbálkozik, addig váltogatja helyét, amíg fiatalabb... Mikor a nyugdíj ideje eljött, szép ürniep- eéget csaptak nekem. Előbb a műhelyben, aztán az irodában, az igazgatónál. Mind csak ügy beszéltek, hogy megsirassam, amit mondanak. Még ajándékot is adtak. Az igazgató azt mondta: „Most már ezután csak egy dolga lesz, Norbert bácsi, hogy pihenjen. De nem kell ám megfeledkezni rólunk! Ha a pihenést unja, csak jöjjön, akad még itt munka magának is, a kaput nem zárjuk be az orra előtt.. — És nem ment vissza többé? — Egyszer... És azt is mennyire bánom. Nem tudtam, hogy a volt igazgatóit eltették a helyéről. Hibásan vezetett, kiskirólyoskcdott, azt vetették a szemére. Pedig nem volt az olyan ember, akinek a munkáját ismerte, akiről tudta, hogy becsületes, jó munkás, azokat tisztelte... ★ Hétfő délelőtt ballagott be a gyárba, megkereste a régi komákat, cimborákat, egy óránál is tovább beszélgetett velük. A volt munkatársak örültek, hogy látják. A művezető is barátságosan fogadta. „Van itt munka, és megéri a gyárnak is, meg magának is. fékünk a tapasztalat, magának az a plusz ötszáz, ráadásul a nyugdíjhoz” — mondta. Dél felé valaki érte szaladt a művezetői irodába, ahol a fiatal lányokkal viccelődött. „Norbert bácsi! Leállt a hori- zontál-automata! Akármit próbálnak vele, nem akar megindulni az istennek sem!!” Az öreg a géphez sietett. A nagycsarnokban öten is körülállták a hallgatag óriást. Az öreg körüljárta a gépet, megtapogatta, mint az orvos a beteget, kikérdezte az embereket, mit próbáltak már, mit néztek meg. Elkérte a szerszámokat, 6 nekilátott, hogy ő derítse fel a hibát. Félórás munka volt, bepiszkolódott, olajos lett a szürke csíkos öltönye is, de mát sém törődött vele. No, most próbáld csak indítani, fiam! — szólt az esztergályosnak. A fiatal munkás megnyomta az olajkapcsoló gombját. Dübörgő morranással indult a gép. A vastag betonpadló is beleremegett a hangba. Sokan az öreg köré gyülekeztek, nevetve veregették a hátát, a kezét szorongatták. — Mi van itt, kérem. ENSZ-közgyűlést tartanak, vagy vicc-kongresszust?! — hallatszott egy kiabáló hang az emberek háta mögött. Az igazgató volt. Az új igazgató; Az emberek nem tudtak mit mondani hirtelen. — Maga meg kicsoda? — állt az öreg elé. Az öreg meglepetten nézett. — Nem ismersz meg... ? — Ki engedte magát ide?! — Én, kérem... — Az öreg csak dadogni tudott. PATAKY DEZSŐ: — Csal-; úgy egyszerűen besétál a gyárba, és megzavarja a munkát?! — De ... kérem... én... — Azonnal távozzék innét! Hagyja el gyorsan a gyár területét!! — Igazgató élvtár», ez az ember... — próbálták védeni a többiek ®z öreget — Menjenek dolgukra! Levonatok a bérükből fél órát! Az öreg nehéz léptekkel ment végig a gyárudvaron, kezei tehetetlenül, himbálóztak kétoldalt. El sem köszönt az emberektől, lábéi szinte maguktól vonszolták a kapuig, amelyen tizenöt éven át mindig úgy lépett be, mintha haza térne. — Mi történt magával, Norbert bátyám? — kérdezte a kapus. Az örej; nem szólt semmit. A párttitkárral akart beszélni. Régi párttag volt 6 itt a gyárban, a vezetőségnek is választott tagja, gondolta, a párttátkámak legalább elmondja, mi történt. A pártütkár hitetlenkedve hallgatta: — Magfaiak mondott ilyet az igazgatói? Az öreg keserűen mosolygott: — Ha valaki megöregszik, akkor már el is dobják. így van ez, elzavarják, mint egy senkiházi idegent... ★ Kerestem az igazgatót. Letagadtatta magát A titkárnőt jól ismertem, megmondta, hogy bent ül a szobájában. Bekopogtattam hozzá, csodálkozott, de azért nem küldött el. — Maguk mind ilyen erőszakos embereik — mondta nem kis gúnnyal a hangjában. — Az igazgatók meg olyanok, hogy letagadtatják magukat — mondtam. — Fontos dolgaim vannak, nem nagyon érek rá — semmi zavart nem mutatott. — De ha mái- betört hozzám, tessék, mondja el, mit akar, miért jött! — Ön megbántott egy embert... — Ö! Ez igazán semmiség — nézett ferde mosollyal —' Ezerkétszáz exnbar közül megbántottam egyetlen egyet. — Arról az emberről van szó, akit ön kiküldött a gyárbéL — Igen, igen! Kiküldtem, mert nem ismertem, idegen volt a számomra. Nincs ebben semmi különös, kérem... — Az az ember éppen egy gépet javított meg, mikor elküldte. Olyan gépet, amivel nem boldogulta]?: a többiek. — Ezt nem tudhattam, kérem! — Megtudhatta volna, de azt az embert beszélni sem engedte. És a többieket sem hallgatta meg. — EZ nem így történt, kérem! — Beszéltem az emberekkel, akik ott voltak az esetneL És beszéltem az öreggel is. — Ja, kérem, ha maga nekik hisz! — Szeretném a véleményét hallani, hogyan ítéli meg utólag a történteket. Most már tudja, ki volt az az ember, akit kiküldött, s azt is tudja, mit tett a gyárnak. — Fontosabb dolgom van ennél, kérem! Elődöm, ugye, nem törődött a vezetési problémákkal, engem pedig azért állítottak ide, hogy rendet teremtsek. Ne zaklasson egy ember miatt. Láttam rajta, a maga részéről befejezettnek teíkinti a beszélgetést, s azt várja, hogy elköszönjek. — Próbálja elképzelni, igazgató elvtárs, mit érezhetett az az öreg munkás. Tizenöt éven át dolgozott itt, egy helyen, becsületesen ... és egyszer csak elzavarják. — Nem képzelek semmit! — csattant a hangja. — Maguknak nincs fontosabb dolguk, csak ilyesmivel foglalkozni? Felfújják ezt a pitiáner ügyet. Csend ült a szobára. Nem lehetett tovább beszélni semmiről. ★ Ojra az apró családi ház, a betonoszlopokra feszített drótkerítéssel. Az udvaron beszélgetünk. — Nem ismeri magát — mondom. — Ugyan, fiam!... — Maga ismeri az igazgatót? — Nagyon jól... Valamikor a kezem alatt tanult. Nem szerette a kék köpenyt, mindig a fehér után vágyott. Szinte viszolygott a munkától, féltette a vasportól, az olajtól a kezét. — Lehet, hogy azóta megváltozott — mondom. — Vissza kell mennie a gyárba. Véletlen félreértés volt az egész, el kell felejteni. Az öreg a betonoszlopnak támaszkodott, s valahová messzire nézett Mikor elköszöntem, csendesen köszönt ő is. Friss hó ropogott a lépteim alatt, szinte visszhangot keltett a nagy városszéli csendben. Hideg volt és hétfő, mint akkor, amikor kiutasították a gyárból. Jó tudni előre, mivel szórakoztat, mit mutat be a rádió & a televízió, érdemes-e...? Február 11-én a rádió Pódium 66 című műsora kalandokra hívja a hallgatót: mi minden történt azóta, hogy az első ember felkapaszkodott egy úszó fátörzsre, megszemlélni, mi rejlik a szemhatár mögött? A művészet nyit ajtót a tengerek 1 világára: Ady, Baudelaire, Illyés Gyula és Szabó Lőrinc rímei csengenek, Debussy és Britten muzsikájában felcsillan a tenger varázslatos, ezer- színű képe. Romantikus kalandok izgalmát szállítja házhoz a Forster: Őfelsége kapitánya című regényéből készült rádiójáték. Helmuth Hanke színes írásai az óceánok meghódításáról mesélnek. Az ismert & kedves hőssel, Hornbrowel kapitánnyal is találkozik a rádic hallgatója a Pódium 66-ban! Az elmúlt hónapok legsikeresebb kabaréfelvételeiből vá- ogatta műsorát a vidám mű- „aj új típusa, a Kabarékeverék, melyben többek között £ korszerű nyelvoktatás titkaii Somogyi Pál: Hipnopedagógis című bohózata tárja fel egy al- tatásos nyelvtanfolyam franciaóráján. A 12-i műsor zene: slágere a Kis Bence címé „Beatles-szomorító”, amelyel az Eeho-együttes ad elő, s természetesen Rátonyi Róbert konferál. A televízió műsora is színesnek, érdekesnek ígérkezik. Ms mutatja be a Hillsboroban le; zajott különös „majomper” • furcsa eseményeiről forgatott i Aki szelet vet című amerikai filmet. Margitsziget irodalmi emlé- . kei elevenednek meg az Irodal- . mi séták című sorozatban'feb- t ruár I3-án. A legendás sziget ‘ fái, sétányai még mindig őrzik Arany, Jókai, Krúdy és . Ady emlékeit. A sétát Szablyár Ferenc vezeti. Egy fiatal amerikai újságíró : fantasztikus módon előre érte• sül a másnapi hírekről. Az eb- ; bői származó töménytelen komikum kacagtatja, meg a nézőt • A holnap történt című ameri• kai filmvígjátékban, amelyet • 20-án láthatunk a képernyőn.
