Népújság, 1966. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-09 / 33. szám

A fejlődő országok és a szovjet diplomácia Pirityi Sándor, az MTI moszkvai tudósítója írja: A szovjet külügyminisztéri­um diplomáciai főiskoláján tu­dományos konferenciát rendez­tek a fejlődő országok gazda­sági és diplomáciai problémái­ról. Szemjonov külügyminiszter­helyettes a nemzeti felszaba­dító mozgalom egyes vonatko­zásairól szólva rámutatott, hogy a volt gyarmatokon ugyan majdnem mindenütt saját nemzeti hatalmi szervek van­nak, amelyéket helyenként megválasztottak, helyenként a forradalmi harc kohója ötvö­zött össze, helyenként pedig a gyarmati hatalmak ültettek az államok élére, de látni kell, hogy a töke hatalma alatt le­vő világban megmaradt a nemzetek elnyomottakra és el­nyomókra való tagozódása, „napjainkban is ez a tagozódás az imperializmus lényege, egyik fő vonása, sajátossága”, Szemjonov megjegyezte, hogy a felszabadult országok és vezetőik keresik a gazdasági elmaradottság felszámolásának legrövidebb, leggyorsabb út­ját, érdeklődnek minden or­szág tapasztalata iránt, ha azt fel lehet használni saját fel­adataik megoldásához, készek átvenni, ahogy mondják, „min­den jót” bárhonnan. Hiteleket, szakembereket, gépeket keres­nek, ahol csak lehet. A szov­jet tapasztalatok talán a leg­jobban érdeklik őket, mert a Szovjetunió a világon elsőnek építette fel a szocializmust, le tudta küzdeni az elmaradott országokra jellemző egyenlőt­lenséget, és egy emberöltő le­forgása alatt a legfejlettebb ipari országok sorába emelke­dett. Hangot kapott a konferenci­án az az észrevétel is, hogy az egyik probléma „az anyaor­szág gyarmatok nélkül”, de a másik probléma „a volt gyar­mat anyaország nélkül”; itt fel kell mérni a felszabadult gyar­matok lehetőségeit, nehézsége­it és feladatait, meg kell hatá­rozni, kinek a kezében vannak a fejlődési mechanizmus kul­csai. Brikin docens, az ENSZ je­lentőségével foglalkozva rámu­tatott, hogy az ENSZ alávető fórum szerepét tölti be a gaz­dasági együttműködés és a nemzetközi gazdasági kapcso­latok elveinek kialakításában. Emlékeztetett arra a közgyű­lési határozatra, amely a né­pek elidegeníthetetlen szuve- rénitását hirdeti országuk ter­mészeti erőforrásai fölött és gyakorlatilag feljogosítja őket a külföldi tulajdon nacionali- zálására. Jakovlev, a diplomáciai fő­iskola rektora bevezetőjében és Szokolov docens zárószavá­ban egyaránt arra hívta fel a figyelmet, hogy nagyobb és kedvezőbb segítséget kell nyúj­tani a fejlődő országoknak távlati gazdaságfejlesztési ter­veik kidolgozásához, a terve­zéshez, a statisztikai rendszer kiépítéséhez, a nemzeti gazda­ságvezető szakemberek kikép­zéséhez és a szocialista orszá­gok által szállított technikai berendezések kihasználásához. Miniszter vagyok és nem bandita Újabb fejlemények a Ben Barka-ügyben — Ufkir nyilatkozata A brit tudósok visszaélést követtek el A Le Monde bírálja Sir Bemard Lowell-t, a Jodrell Bank csillagvizsgáló igazgató­ját, mert a szovjet tudósok megkérdezése nélkül nyilvá­nosságra hozta a Luna 9. által leadott fényképfelvételeket. A francia lap szerint maga az a tény, hogy az angol obszer­vatórium felfogta a Holdról ér­kező jelzéseket, nem ítélhető el. mert ez beleérthető a nem­zetközi tudományos együttmű­ködés fogalmába, a brit tudó­sok azonban visszaélést követ­tek el, amikor a másnak szó­ló felvételeket a világsajtó ren­delkezésére bocsátották. Ezzel erkölcsi és anyagi kárt okoz­tak a Szovjetuniónak, mert az egyedülálló fényképfelvételek a szovjet tudósok és szakembe­rek munkájának köszönhetők, és így első közlésük a szovjet szerveket, adott esetben a TASZSZ-t illette volna meg. Edward Welsh, az amerikai űrhajózási tanács igazgatója kedden közölte a sajtóval, hogy az Egyesült Államokban is felfogták azokat a fényképje­leket, amelyeket a Luna 9. szovjet automatikus űrállomás küldött a Hold felszínéről. Tu­dósok egy csoportja jelenleg tanulmányozza a fényképeket, amelyek közzétételéről egye­lőre még nem hoztak döntést. PÁRIZS (MTI): A Ben Barka-ügy vizsgáló- bírója kilenc órán át hallgatta ki Leroy alias Finvüle-t, a francia kémelhárító szolgálat őrnagyát és a marokkói poli­tikus elrablásában részt vett Lopez vádlottat A kihallgatás­nál és szembesítésnél ügyvédei kíséretében Abdelkader Ben Barka, az áldozat fivére is je­len volt Lopez részletesen elmondot­ta, hogy a merénylet előkészí­téséről és lefolyásáról pon­tosan tájékoztatta Leroy—Fin- ville-t akinek a titkos szolgá­lat ügynökeként alá volt ren­delve. Október 29-én, a me­rénylet napján, két telefonüze­netet küldött főnökének: reg­gel jelezte, hogy Ben Barkát délben fogják elrabolni, dél­után pedig azt közölte, hogy hol tartják fogva áldozatukat a gengszterek és Ufkir embe­rei. Az egyik üzenetet az őr­nagy felesége, a másikat hiva­tali titkárnője vette át Leroy—Finville azt hangoz­tatta, hogy egyik üzenetet sem kapta meg. Bevallotta azonban, hogy tudott a készülő merény­letről, és tudta azt is, hogy Ufkir „keze benne van az ügy­ben”. Ben Barka családjának jogi képviselői nem elégedtek meg a kémelhárító tiszt vallomásá­val. Azt firtatták, hogy miért ment Leroy—Finville október 29-én már reggel az orly-i re­pülőtérre Jacquier tábornok, a titkos szolgálat vezetőjének fogadására, amikor a ^tábornok repülőgépe csak fél tizenegy órakor érkezett vissza Lissza­bonból. Feltehető ugyanis, hogy az őrnagy már reggel 9 órakor a repülőtéren volt, amikor Ben Barka a genfi re­pülőgépen Párizsba érkezett. Leroy—Finville erre a kérdés­re nem adott választ. A továbbiakban azt hangoz­tatta, hogy Jacquier táborno­kot nem tájékoztatta Lopez je­lentéseiről, mert „nem tulajdo­nított nekik különösebb je­lentőséget”. Csak november 2-án tett jelentést a titkos szol­gálat és a belügyminisztérium felelős vezetőinek. Leroy—Finville kihallgatá­sa még nem fejeződött be, mert az őrnagy szívrohamot kapott és kórházba vonult Amint ismeretes, az őrnagy egy hétig azzal tért ki a kihall­gatás és a szembesítés elől, hogy súlyos influenzája van. A Nouveau Candide című francia hetilap interjút közöl a Ben Barka elrablásával vá­dolt Ufkir marokkói belügy­miniszterrel. A hetilap hang­súlyozza, hogy nem vállal fe­lelősséget Ufkir szavainak őszinteségéért A belügyminiszter az újság­író kérdésére válaszolva fenn­tartotta azt az állítását, hogy semmi köze Ben Barka eltű­néséhez. — Ha a francia titkos szol­gálat tudott a készülő me­rényletről — mondotta —, ak­kor miért nem akadályozta meg? Ha én például megtud­nám, hogy egy francia ellen­zéki politikust, mondjuk Guy Mollet-t, Marokkó területén el akarják rabolni, megakadá­lyoznám a merényletet, de nem adnék ki elfogató parancsot Frey francia belügyminiszter ellen. Ufkir arra is hivatkozott, hogy november 3-án, tehát öt nappal Ben Barka eltűnése után, Marokkó párizsi nagy­követének villájában együtt vacsorázott a francia belügy­minisztérium több vezető tiszt­viselőjével, de senki sem kérte tőle számon Ben Barkát. Ufkir viszont kitért az új­ságírónak az elől a kérdése elől, hogy október 30-án és 31-én mit csinált Párizsban. — Miniszter vagyok és nem bandita! Barátaimmal voltam — válaszolta ingerülten. Verekedés politikai gyűlésen PÁRIZS: (MTI) Jean Lecaunet politikai nagygyűlést akart tartani a párizsi Mutualité-teremben. A falragaszok szerint a volt köz- társasági elnökjelölt a fiatal­sághoz kívánt szólni. A részben gaulleista, részben szélsőjobboldali főiskolásokból álló hallgatóság nem engedte szóhoz jutni a nemrég mega­lakított Európai Liberális Centrum Mozgalom vezetőjét. Mindegyik csoport a maga jelszavait hangoztatta és röp­lapokat szórt szét a teremben. A gyűlés általános vereke­déssé fajult. Lecanuet menekü- lésszerűen hagyta el a termet, anélkül, hogy beszédét elmond­hatta volna. Rövidzárlat, zápor Honoluluban, szápárbaj Wasin&tonban Honoluluban, az amerikai— dél-vietnami értekezlet meg­nyitására 35 perces késéssel került sor, mivel a Johnson elnököt és kíséretét szállító gépkocsioszlop az özönvízsze­rű záporban csak lassan jutott előre. Ezért — hogy a proto­koll előírásain ne essék csor­ba és Johnson, a vendéglátó, előbb érkezzék az értekezlet színhelyére — a dél-vietnami küldöttség gépkocsioszlopának közel fél órát kellett a szakadó esőben az országút szélén vesz­tegelnie. Az ünnepélyes megnyitó után a tárgyalóteremben csupán Johnson elnök, a két dél-viet­nami vezető és legközvetle­nebb tanácsadói maradtak. Az első megbeszélés három óra hosszat tartott. A tájékoz­tató szerint elsősorban Dél- Vietnam gazdasági fejlesztésé­ről volt szó. Politikai megfi­gyelők szerint azonban feltét­lenül szóba került a vietnami háború problémája is. Magyar idő szerint kedd reggel — sor került Johnson és a dél-vietna­mi vezetők második tanácsko­zására, az amerikai elnök ho­nolului szállásán, egy luxus- szállodában. Röviddel a tanácskozás meg­indulása után, amikor éppen Johnson beszélt, a teremben és az egész szállodában ki­aludtak a lámpák. Mint később kiderült, a tv- riporterek egy vezetékre túlsá­gosan sok reflektort kapcsol­tak rá, és ez okozta a rövid­zárlatot. .. Morse szenátor éles válasza Morse szenátor, aki évek óta következetesen felemelte sza­vát a vietnami háború ellen, hétfőn élesen visszautasította Johnson elnök Honoluluban el­mondott beszédét. Johnson, mint ismeretes, kijelentette, hogy az Egyesült Államok viet­nami háborúja ellen egy olyan csoport emel szót, amely „min­dig vak volt a tapasztalattal és süket a reménnyel szemben”. Morse szenátor szerint John­son szavai „gúnyt űznek az ENSZ-hez intézett amerikai felhívásból, amely a béke meg­teremtéséhez kér segítséget’. Morse feltette a kérdést: kire gondolt az elnök. „VL Pál pá­pára gondolt? Azokra a sze­nátorokra. gondolt, akik azt hiszik, a kommunizmus Ázsiá­ban nem fog elbukni a fegyve­rekkel szemben? Azoknak az amerikaiaknak a millióira gon­dolt, akik 1964-ben önre sza­vaztak, amikor ön felemelte szavát a háború Észak-Viet- namra való kiterjesztése el­len?” Morse kijelentette, hogy éppen az elnök és tanácsadói „vakok a tapasztalattal és sü­ketek a reménnyel szemben”, amikor a katonákra bízzák ma­gukat és a világ problémáit a 30-as évek történetéből vett hamis analógiákkal magyaráz­zák. Honolulu visszhangja WASHINGTON (MTI): kapnia erre a kérdésre, ha va­Johnson és a dél-vietnami lóban joga van arra, hogy rezsim képviselőinek honolului megtudja, miért harcol és mi­tanácskozása élénk visszhan- lyen háborúba keveredett” got keltett Washingtonban. Az Lippmann keddi cikkében általános benyomás az, hogy a rámutat: az amerikai elnökök, kormányzat által reklámozott Johnson kivételével, óvakod- .,békés célok” helyett a kato- tak attól, hogy szárazföldi há- nai akciók kiszélesítéséről tár- borúba keveredjenek Ázsiá- gyalnak elsősorban. ban, és a legnevesebb katonai A bíráló hangok közül ki- szakértők is az ilyen háború emelkedik Walter Lippmann ellen foglaltak állást. „Lyndon legújabb cikke, amelyben a Johnson nemcsak a sokéves neves publicista megállapítja: amerikai tapasztalatot utasítja a honolului tanácskozás sors- el, hanem a mai világról szer- döntően befolyásolhatja a bé- zett általános ismereteket is” ke megteremtésére irányuló — írja a neves publicista, aki különböző kísérleteket. „Mit elhamarkodott általánosítások- ígérnek Ky tábornoknak? Az nak minősíti Johnson követ- amerikai népnek választ kell keztetéseit. A Putnokl Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum 1966/67-es tanév nappali tagozatára érettségivel rendelkezők \ folvéSéSra jeleulltonhetEek Akiknek szakmai gyakorla­tuk van, előnyben részesül­nek. Felvilágosítást ad a techni­kum igazgatósága, Putnok. Az egységes szocialista szövetkezeti parasztosz­tály kilalkulásának folyamata hoszabb időszakot foglal magá­ban. A folyamatnak két, egy­mást feltételező, egymással kölcsönhatásban levő oldala van. Az egyik oldal azokat a tényezőket és ellentmondáso­kat tartalmazza, amelyek a parasztság egységének a kia­lakulásával; a másik oldal pe­dig azokat, amelyek a paraszt­ság szocialistává válásával vannak összefüggésben. Az egységes szocialista szö­vetkezeti parasztosztály kiala­kulásának folyamata igen bo­nyolult, s fogalmának helyes értelmezése érdekében sok té­nyezőt kell figyelembe venni es elemezni. Bonyolítja a fo­galom helyes értelmezését mindenekelőtt az, hogy a szo­cialista mezőgazdaságnak két szektora van: a mezőgazdasági termelés állami gazdaságok­ban és termelőszövetkezetekben folyik. Továbbá a termelőszö­vetkezeti szektorban élő és dolgozó falusi emberek is két csoportra oszthatók: nagyobb részük tagja, kisebb hányaduk alkalmazottja a tsz-nek. Ma még a mezőgazdaság szántó- területének 3,7 %-án termelő­szövetkezeti csoportok, szak- szövetkezetek, különböző társu­lások, 3,1 %-án egyéni parasz­tok gazdálkodnak. Tehát a ré- | gi osztály-hovatartozásból ere­dő ellentmondások maradvá­nyain kívül a mezőgazdasági dolgozók között különbségek I vannak olyan értelemben is, j hogy milyen termelési viszo- I nyak között dolgoznak, s a ; tsz-ekben dolgozók között is I különbségek vannak a tagok I és alkalmazottak között. fi felsoroltakon kívül bo- nyolítja a helyzetei, i hogy a termelőerők és terme­Íz egységes szocialista szövetkezeti parasztosztály fogainak értelmezése* 2 mKPSJSSS­»966. február 9., szerda •Készlet Csizmadia Ernő —Nagy Sándor—Zsarnó- czai Sándor: Az egységes szocialista szövetkezeti parasztosztály kialakulá­sa című műből. (Kossuth Könyvkiadó, 1966.) lési viszonyok fejlődése követ­keztében megváltozik a mező- gazdasági munka jellege. A ha­gyományos paraszti munkák átalakulnak, ugyanakkor nö­vekszik a mezőgazdaságban az ipari jellegű vagy tisztán ipari tevékenységek aránya. Egyre nagyobb azok száma is a me­zőgazdasági termelésben, akik szellemi vagy adminisztrációs munkát végeznek. A tsz-alkal- mazottak nagyobb hányada például éppen azok közül ke­rül ki, akik nem a hagyomá­nyos paraszti munkát végzik (agronómusok, traktorosok, gé­pészek, szerelők, iparosok, ad­minisztrátorok stb.) Figyelembe kell venni az egységes szocialista szövetke­zeti parasztosztály kialakulá­sában azt a tényt is, hogy megváltozik a falusi családok összetétele. Mind kevesebb a falun az olyan család, amely osztályszempontból egynemű. Ma a falun egy családon be­lül gyakran tsz-tagot, tsz-al- kalmazottat, munkást, több helyütt értelmiségit is talá­lunk. Ma már az az általános, hogy nemcsak a családfő folytat keresőtevékenységet, sőt a családfő régi értelmezése is megváltozik. (Gyakori ugyanis, hogy a feleség vagy más csa­ládtag többet keres, mint a családfő.) Végül lényeges az egységes szocialista szövetkezeti paraszt­osztály kialakulásának vizsgá­latában az is, hogy ez a fo­lyamat olyan konkrét viszo­nyok között megy végbe,, ami­kor a társadalom alapvető osztályai között a különbségek egyre inkább csökkennek. A hhoz, hogy az egységes " szocialista szövetkezeti parasztosztály fogalmát, kiala­kulásának bonyolult viszonya' között helyesen értelmezhes­sünk, mindenekelőtt a társa­dalmi osztály fogalmát kell tisztázni. Lenin erről a követ­kezőket írta: „Osztályoknak az emberek olyan nagy cso­portjait nevezik, amelyek a társadalmi termelés történel­mileg meghatározott rendsze­rében elfoglalt helyük, a ter­melési eszközökhöz való (nagyrészt törvényekben sza­bályzóit és rögzített) viszo­nyuk, a munka társadalmi szervezetében játszott szere­pük, következésképpen a tár­sadalmi javak rendelkezésük­re álló részének megszerzési módjai és nagysága tekinteté­ben különböznek egymástól.” A lenini osztálymeghatáro­zásnak az a lényege, hogy a társadalmi osztály fogalmának legfontosabb alkotóelemét a termelési viszonyok képezik. Tehát a társadalmi osztályhoz való tartozás legfontosabb is­mérve, alapvető feltétele az azonos tulajdonviszony. A kü­lönböző társadalmi osztályok léte elsősorban a különböző tulajdonviszonyokon alapul, s ha a tulajdonviszonyok közötti különbségek megszűnnek, ak­kor nem lesznek osztályok, a társadalom osztály nélkülivé válik. Tehát az egységes szocia- * lista szövetkezeti pa­rasztosztály kialakulásának, fogalmának meghatározásakor is elsősorban a tulajdonviszo­nyokból kell kiindulni. A lenini osztályismérveket azonban nem lehet mechani­kusan alkalmazni. Mindenek­előtt figyelembe kell venni azt, hogy a társadalmi osztály fo­galma nem minden esetben alkalmas arra, hogy az egyé­nek hovatartozását minden egyes esetben egyértelműen el tudjuk dönteni. A társadalmi osztály fogalma történelmi léptekkel mérhető társadalmi folyamatokat fejez ki és ezres vagy milliós nagyságrenddel mérhető társadalmi csoporto­kat jellemez. Tehát ez a foga­lom elsősorban a társadalmi folyamatok belső tartalmát, minőségét tárja fel, a minőségi elemzés eszköze, és csak bi­zonyos korlátok között alkal­mas a folyamatok mennyiségi vonatkozásainak a kimutatásá­ra. Napjainkban egyre szapo­rodnak azok a társadalomtu­dományi kutatások is, ame­lyeknek a mennyiségi elem­zés a feladatuk. A gyakorlati politika területén nő az igény, hogy nagyobb teret kapjon a társadalmi, politikai folyama­tok mennyiségi viszonyainak az elemzése. Az egyes egyének társadalmi-strukturális hova­tartozását a statisztikának, illetve szociológiának kell meg­oldania. Ezek csoportképzési elvei azonban nem lehetnek ellentétesek a társadalmi osz­tályhoz tartozás alapelveivel. Nem valami tilalom következ­tében, hanem azért, mert a társadalmi osztály lenini is­mérveinek a feladása nem kö­zeledést jelent a társadalmi fo­lyamatok lényeges meghatáro­zóihoz, hanem eltávolodást azoktól. A tulajdonviszonyokból va­” ló kiindulás mellett az egységes szocialista szövetke­zeti parasztosztály fogalmának meghatározásakor figyelembe kell venni azt is, hogy ez az osztály most van kialakulóban, s kialakulása egy történelmi időszakot foglal magában. Ez a folyamat az egységessé vá­lás fő tendenciája mellett rég­ről maradt és újonnan kelet­kezett ellentmondásokat is tartalmaz, olyan tendenciákat, amelyek ellene hatnak az egy­ségessé és szocialistává válás folyamatának. Mindezek alapján a kialaku­lóban levő egységes szocialista szövetkezeti parasztosztály fo­galmába jelenleg vitathatatla­nul beletartoznak a tsz-tagok és azok eltartott, vagy a tsz közös munkáiban rendszeresen részt vevő családtagjai. De az egységes szocialista szövet­kezeti parasztság kialakulási folyamatában elméletileg és politikailag is számba kell venni a tsz-ek alkalmazottait és a termelőszövetkezeti cso­portok tagjait. Ezek a rétegek ugyanis átmeneti társadalmi képződmények. A legtöbb tsz­alkalmazott ma még a munka­díjazás színvonala és módja, valamint a betegbiztosítás, a nyugdíj és egyéb szociális ked­vezmény különbözősége miatt áll alkalmazotti viszonyban a tsz-szel. Nyilvánvaló, hogy a visszatartó tényezők megválto­zása után — amikor régebbi anyagi helyzetükhöz viszonyít­va nem jelent ez visszalépést —, á jelenlegi alkalmazottak is tsz-tagként dolgoznak majd tovább a tsz-ekben. A terme­lőszövetkezeti csoportok vi­szont fokozatosan tsz-ekké fej­lődnek, s alakulnak át, ha meg­teremtődnek ennek gazdasági és egyéb feltételei. A jelenleg egyénileg gazdálkodó parasz­tok többségére is úgy tekint­hetünk, hogy előbb-utóbb tag­jai lesznek a tsz-eknek. A z egységes szocialista •"* szövetkezeti paraszt­osztály kialakulása és majd a létezése is elválaszthatatlanul összefügg a szocialista terme­lési viszonyok termelőszövet­kezeti formájával. Ha a tsz-ek tulajdonviszonyai átalakulnak össznépi tulajdonná, akkor megszűnik a szocialista tulaj­don két formája, így a szocia­lista társadalom két alapvetA osztálya is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents