Népújság, 1966. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-05 / 30. szám
I I Magyar fiit SZEGÉNYLEGÉNYEK X képi élmény a múlt számúi fenyverek, kínzóeszközök, bilincsek és az akasztófa rajzaival indul. Az oktatófilm- szérűén pergő sorozatba beleharsog az osztrák császári himnusz. A magyar tájon, az alföldi síkságon — mint valami oktalan nyájat — terelik be a darutollas csendőrök a sáncba a befogott szegénységet Az osztrák akarat gróf Rá- öayt küldi ki az élet- és vagyonbiztonság megszilárdítására. Csendőrök, foglárok, rendőrök, különféle katonai alakulatok és rendfokozatok, fekete köpönyegben járó jogászok keresik-kutatják a sáncba behajtott szegénység között a negyvennyolcas harcairól is híres Rózsa Sándort mert nevétől és személyétől tartanak mindkét fővárosban. S ha a vezért nem foghatják be, nem büntethetik meg, ragaszkodással. kegyetlenséggel, az emberi megtöretés és megcsapó tás őrlő módjával csak kitudják az ezredesek, tisztek, jogászok, hatalmasok, hová kell ütni, kit kell bizonyítás nélkül is elpusztítani. Jancső Miklós filmje nem égy a sok magyar film közül, hanem a legkiválóbb alkotások sorába való, nem messze a Húsz óra magaslatától. A film párbeszédes szövege alighanem elfér egy tucatnyi irkalapra, a zene is csak a legégetőbb jelenetekben hangzik fel, jelezve azt a válságot, amelyre ~ ágy látszik — néha már a kép sem elegendő. Sötét, komor dráma ez, bezárva a sánc falai, a vallatás, az akasztófa és az elkövetett vagy el nem követett bűn megváltása közé. Gajdor Jánosról tudják a hatóságok, hogy négyszer ölt. öt kell hát körmönfontan rávenni Rózsa Sándornak és bandájának elárulására. A saját bűnébe és az akasztófától való rettegésébe beleremegve Gajdor visszalopakodik társai közé, kikérdezi őket. A folyton ismétlődő arcoknak, mozgásoknak; a suttogásnak és az árulásnak kísérteties pillanatait, napjait, gyötrelmeit átéli, villantja, már nem leplez semmit, kiadja magát. Mocskossá és kiközösítetté válik. Döbbenetes ez a magára maradás, ez az erkölcsi megsemmisülés. Nem becsüli ezt a Gajdort sem a foglár, sem az eljáró bírák, még kevésbé a sáncba fogottak. Végül e nyomasztó tehertől szabadulni akarván, a sánc urai odadobják a megkínzottaknak, akik megfojtják. Tragédia ez? Bizonyára! Néma és mégis kiáltó dráma. Ahogyan ez a kérges szívű ember beleszédül a büntetés elől való menekülésbe, ahogyan rátámad Veszelkára, és az az eszelősség, ahogyan a látogató asszonyok elárulásával keres kiutat élete mentésére — egy ember szörnyű tragédiája, az erkölcsi megsemmisülés lélektani panto- mimja. A két Kábái vallatása, Torma virtus-próbája, Veszelka halálba ugrása, a mezítelen asz- szony megvesszőzése, a láncokkal összefűzött nyakbilincsek, a besorozás, a császár kegyelmi nyilatkozata mind-mind egy kegyetlen hatalom rideg és vérteresztő mechanizmusa. Egybefogják a szegényeket minden jogi teketória nélkül, mert császári parancsra ki kell szűrni a sok közül a veszedelmes keveset, Rózsa Sándort és szegénylegényeit. Gajdoron kívül senki nem lesz árulóvá, de ez az egy elegendő — fondorlatokkal bővítve a rést a megoldás előtt — a hatalom ellenségeinek kézre kerítésére. Olyan ez a film, mint egy refrénekből és vissza-vissza- térő motívumokból szerkesztett ballada. Vagy mint egy csigalépcső, amit nagy darab, alig faragott kövekből építettek össze. Jövés-menés a sánc folyosóin, udvarán, párbeszéd az élet és a halál vagy-vagyá- ról, csupa ritmus. A csendőrök, foglárok, tisztek, jogászok, kicsiny és magas rangúak monoton parancsteljesítése mindig belép, mint valami refrén a versben. Fekete ruhás asz- szonyok néma megjelenése és riadt futása, a sorozási és so- rakoztatási komédia, a csikós- virtus próbája, vallatás, szembesítés, újra vallatás — homályosabb és őrlőbb képi szöveg, mint amit a székely balladák világa ismer. S ha azt az érzelmi ívet is észrevesszük, amit a filmkezdő császári himnusztól a finálé Kossuth- nótájáig a filmrendező leír, képekben, mozgásban, arcokban, sajátos, éppen a monotóniával hatni akaró ritmusban, akkor nyugtázhatjuk ezt a filmet igazán a komoly alkotásoknak kijáró elismeréssel. Nincs egy felesleges jelenet, az arcok is csak azzal játszanak, hogy tekintetük szilárd, a magatartás félreérthetetlen tükrei. Nemcsak a kor külsejét rendszerezi képekké Jan- csó Miklós, hanem azt a lelkivilágot is, amely kétségbeesésében, éhezettségében és szo- rongatottságában nem tudott — talán nem is akart — igazodni az Osztrák—Magyar Monarchia paragrafusaihoz. De a legmaradéktalanabbul megfogalmazott tartalmi értéke, vonása ennek a filmnek az, hogy a befogott szegénységet megalázottságában is egyenes tartású, büszke fajtának, nyakas magyarnak ábrázolja, túlzás és hivalkodás nélkül. Az „igazságszolgáltatás emberei beszélő tárgyként dobálják ide-oda ezeket az embereket és ők kénytelenek is engedelmeskedni a rájuk nehezedő kényszernek. A csendőr, a foglár, a katona, a tiszt semmi értékűnek nézi ezeket az embereket, akikben még így is több méltóság van, mint a hatalom kisebb-nagyobb beosztottjaiban. Mert valahányan egymagukban állnak és némák tudnak maradni, amikor hasznos lenne a szólás. Ezek a szegények eltűrik a korbácsot emelt fővel, mintha a megoldást akarnák igazolni: Nem az a legény, aki üti, hanem aki állja. A magyar színjátszás néhány remekbe szabott teljesítményét látjuk ebben a filmben. Görbe János mintha megismételte volna a Húsz órabeli bravúrját. Latinovits Zoltán az egyéniségétől távol esően passzív figurákban is tudott elevenet alkotni. Molnár Tibor arca az idősebb Kábái megformálásában nagy élményt nyújt. Agárdi Gábor, Nagy Attila, Kalotai János, Avar István emlékezetes jellemeket teremtenek e balladái hangvételű, szárazán szomoj ú film.iátékban. Somló Tamás képei pontosa” azt adják, amit Jancsó Mikló? fogalmazott (farkas) Háromezerféle szövetváltozat a gyapjúiparban A textilanyagok, főként a gyapjútípusú szövetek korszerűségét azzal mérik, hogy a gyártmányok milyen arányban tartalmaznak szintetikus szálat, mennyi a súlyuk. E két jellemző tényező vizsgálata hazánkban azt mutatja, hogy a magyar gyapjúszövő gyárak készítményei megközelítik, vagy már el is érték a nemzetközi színvonalat. 1959-ben a gyapjúipar alapanyagának még csupán 3,3 százaléka volt szintetikus szál, majd ez az arány 1960-ban 5,4 százalékra, tavaly pedig 12.5 százalékra emelkedett Számos olyan ország akad, ahol ennél jóval több szintetikus szálat használnak fel, de a hazai alapanyaggyártást és az importlehetőségeket, valamint az éghajlati viszonyokat és az öltözködési szokásokat figyelembe véve, hazánkban ez az arány is eredménynek számít. Valamennyi gyapjúgyár nagy gondot fordít a gyártmányfejlesztésre, a termékek választékának növelésére. A bőséges választékra jellemző, hogy míg 1960-ban 1593 féle szövetváltozat, szín- és szövés- minta-variáció volt, ez a szám 1962-ben 2700-ra emelkedett és tavaly már elérte a 3000-et. Ahol láncon csörgedestk a VMS 1 A vámosgyörki vasútállomás felvételi épületéről lesz szó. Kezdjük talán mindjárt a sínpárok felőli oldallal... Az épület falán van egy vízcsap, amit az alacsonyabb termetűek el sem tudnak érni. A csap alá egy nagy be- tonvájúszerű „létesítményt” építettek, nyilván a csapból kifolyó víz elvezetésére. A vonatról letekintő az első pillantásra azt gondolhatja, hogy Vámosgyörkön vályúból itatják az utasokat... Most vessünk egy pillantást az épület másik, község felőli oldalára. Itt is találunk újdonságokat! Az épülettől néhány lépésre például egy hatalmas kéményszerű létesítmény emelkedik a magasba. Eredetileg kéménynek szánták, ám — közben módosították a terveket — a kazánházat már nem építették meg hozzá. Hogy valamire mégis használni tudják a kéményt, néhány órát szereltek rá. Csak az a f urcsa, hogy a kémény vasút felőli oldalára elfelejtettek órát szerelni, s hogy az órák számlapja nincs kivilágítva az esti, hajnali órákra. Hogy az órák nem mindig működnek? Ez már megint más oldalra, azazhogy lapra tartozik. S végül egy igazi világcsoda: az épület község felőli bejáratánál, a tetőről, vastag vaslánc ereszkedik alá rézsúU egy víznyelőakna fölé. Ugyan mi lehet ez, s vajon mi célt szolgál?! Talán a közeli kéményre szerelt órák lánca esett volna valami módon az épület tetejére?! Az állomás- főnök mosolyogva magyarázta, hogy a vaslánc tulajdonképp a vízlevezető bádogcsa- tomát helyettesíti: a tetőről a láncon csörgedezik a víz az aknába. Tehát egy kiadós zápor alkalmával a víz nem ömlik le mindjárt a tetöröli hanem csak cseppenként csörgedezik le a láncszemeken... Hogy ezeket az „építészeti,, újdonságokat szóvá tettem, arra egy építész szakember késztetett kijelentésével. Az történt ugyanis, hogy a vámosgyörki állomáson egy postaládát szereltek a falra, amit az állomást építő részleg egyik vezetője felfedezett. Az érntész nyomban reklamált az állomásfőnőknél, hogy elcsúfították az épületet, mert az a postaláda nem illik a falra, sHiusromboló! Valóban: a csinos postaláda a felsorolt „építészeti” újdonsülök társaságában stílusrontó hatású' A csatornát helyettesítő vaslánc, a kéményes óra hangulatát nem kellett volna ennyire megbontaÍ«Í « M (szigetváry) ÖSSZEFOGÁS A NÉPMŰVELÉSBEN Ipari munkásakadémiák falvakban VÍZZEL A FAGELLEN A fagyok gyakran okoznak jelentős kárt a gyümölcsfákban. Különösen ártalmas ez tavasszal, a virágzás idején, hí- j szén az egész évi termés veszélyben foroghat. Eddig úgy segítettek a dolgon, hogy valami út on-módon légmozgást idéztek | elő a gyümölcsösben, vagy tüzet raktak, illetve füstöltek. Legújabban azonban a korai és késői fagyok ellen a leg-; hatásosabb védekezésnek a fák koronáinak lassú, esőszerű ön- | tözését tartják. Amint a higany szál mínusz 0,5 C fok alá száll, a magas állványokra helyezett esőztetöket üzembe kell helyezni. A fagy elleni védelmet, különös módon, ebben az esetben a jégképződés segíti elő. A csepegő víz a fakoronát jégköpenybe burkolja, a fa legérzékenyebb részei, a rügyek és virágok. ! pompás jégcsapokká válnak, anélkül, hogy bármilyen kárt szenvednének. Az eljegesedő növényi részeket a megmerevedés i közben felszabaduló csekély, de elegendő meleg védi meg a to- j vábbi lehűléstől. Megakadályozza, hogy a virágok hőmérsékle- [ te 0 C fok alá süllyedjen. Mínusz 7 C fokig terjedő lehűlések ellen így hatásosan lehet küzdeni. Az esőztetést azonban a nappali, növekvő felmelegedéskor is folytatni kell, amíg ugyanaz a hőenergia felhasználódik, amely a fogyásnál felszabadult. Ha nem így járunk el, a fagykár éppen a felmelegedéskor fog bekövetkezni. A selypi medence egyetlen nagy ipari körzet. A falvakat alig választja ei egymástól nehány kilométer. S ugyanennyi a különbség a munkahely és a lakóhely között is. De amíg a lakóhely a legtöbb helyen még falusias, addig a munkahelyek modern nagyüzemek. A falusias környezetből a modern technikáig csak . egy ugrás és vissza ugyanennyi. A munkával és az utazgatással (bármilyen közel is ck a hríye egymáshoz.) sok idő eltelik. Ha az üzem rendez például munkásakadémiát, sokan már sietnek, mert megy a busz, vagy a vonat, vagy éppen ezért talán nem is kapcsolódnak be. APCON szépen megoldották a problémát, A munkásakadémiát a községi kultúrotthonban tartják. Adorján Józseftől, a művelődési ház igazgatóhelyettesétől hallottuk. — Évek óta kiváló a kapcsolatunk a tröszttel. A petőfibá- nyai tröszt segít bennünket fűtőanyaggal (szénnel). Ezt önként ajánlották fel. Mi biztosítjuk a munkásakadémiák számára a kultúrotthon helyiségeit. Sokan dolgoznak a faluból Azt mondja egy osztályvezető ismerősöm: ha egy akta harminc nap alatt nem intézi el magát — baj van az aktával. No, lám, mit nem hall az ember. Arcom mégsem lehet meggyőzően értelmes, mert értésemre a következő törtérettel bizonyítja igazát. N. termelőszövetkezet istállót épít. Szüksége van 400 négyzetméter hullámpalára. Hiánycikk, nem megy könnyen a dolog. Mindenesetre a megrendelőpapírokat elküldik. De azért az elnök is elutazik Pestre. Beszél az öccsével, segítsen az ügyben. Az öecs fontos beosztású ember. Felmér' a helyzetét és segít. Nem, nem telefon. Átmegy a vállalat 4 miputíto , 1366. február 5., szombat Nézzük csak a főagronómust. Hiú ember, de ebben az esetben ez nem rovottmúlt, mert rossz tulajdonságát most jóra használja. Mit azt elnök, majd én! Felugrik ő is Pestre, az egyik „fejes” barátjához. Együtt rágják az ügyintéző osztályvezető lelkét: „Csináld meg, öregem.”’ Az elnökről egy szót sem szólnak. Amikor elmennek, az ügyinigazgatójához és megbeszéli vele az ügyet. „Termelőszövetkezetről van szó, komám. Légy szíves, mihamarabb intézkedni, ha módodban áll.” Ezzel az ügy elintézett — gondolnánk mi. De mégsem. téző osztályvezető leszól telefonon az ügyintéző előadónak. „Kovács kartárs, N. termelő- szövetkezetnek sürgősen adja ki a hullámpalát.” — Jó, jó osztályvezető kartárs. De már maga a második. Az igazgató elvtárs is szólt kora reggel ebben az ügyben. — Ahá, komolyan? Na és...? — Semmi baj, de én már a megrendelőlevél alapján leszállítottam a palát. Én nem tudom, most mit tegyek? Még egyszer megküldjem ugyanazt a mennyiséget? — Nem, dehogy, rendben van, köszönöm — válaszolja. Az elnök hazautazott és a palát látva, szeretettel és büszkeséggel gondolt az öcs- csére. Meg is írta levélben a nagy hálát. Az öccs is kanya- rított egy köszönőlevelet, az Igazgatónak. Az igazgató a napi postát olvasva, megállapította, hogy a hála virága mégsem a síron nyilik. A főagronómus felbuzdulva, öt liter kisüsti pálinkát küldött a „fejes” elvtársnak. Nem fogott ki rajta az elnök! A „fejes” elvtárs összehozott egy tűrhető kis jelentést a vállalat eredményes gazdálkodósáról, kiemelve az osztály- vezető tevékenységét. Az osztályvezető szólt a titkárnőjének; hozasson konyakot. délutánra meghívta a „fejes” elvtársat. Az előadó munka után hazament és szólt az asszonynak, ne melegítse meg a babfőzeléket, talán hidegen jobban iz- lene. (suha) a tröszt üzemeben. Ök azok, ak ouhv • i an. a fali kui- túrházában hallgatják, főleg a tröszt által küldött előadókat, ipari, műszaki és közgazdasági szakembereket. A tröszt állítja össze a tematikát és a jelentkezőkből a névsort. Ők tudják, hogy kikre lehet számitani, kiket lehet nehezebben beszervezni. Aztán a mi dolgunk az, hogy a lemorzsolódásokat megakadályozzuk. A munkásakadémiánk látoretott-sága jó: átlagban 30—35 főnyi hallgatóságunk van. ZAGYVASZÁNTÓN Jakab József, a művelődési ház igazgatója tájékoztatott. — Második éve működünk együtt a tröszttel. Jelenleg igen sokfelé ágazó témájú munkás- akadémiánk van. Amíg az elmúlt évben a helyi tantestület biztosította az előadókat, most a tröszt. A tematikát közösen alakítjuk ki. A helyiségen ki- vül a szemléltető eszközöket is mi biztosítjuk. Bár munkás- akadémiáink iátogatottsága az idén sem túl nagy, a múlt évinél magasabb. A többi gyárral nem ilyen jó a kapcsolatunk. Például a Selypi Cukorgyár (ahol a faluból sokan dolgoznak) munkás- akadémiájára csak két falubeli jár. Jobb lenne, ha ezt a munkásakadémiát is ide. a faluba tennék. Esetleg majd jövőre... MEGYEI TANÁCS művelődési osztályának munkatársa, Pók Lajos, arra a kérdésre, hogy mi a véleménye a tröszt és a környék kultúr há- zainak kapcsolatáról, a következőket válaszolta: —* A petőfibányai hányása művelődési ház a „főnöke” a» összes többi környéken levő kultúrotthonnak. Jól vezetett, képzett szakemberekkel és gazdag felszereléssel van ellátva. Ezen a kultúrházon keresztül érvényesül a tröszt irányítása, — Igaz, néha többet mondanak az együttműködésről, mint ami valóban van, de ez természetesen nem akadálya a még jobb munkának. — A 4/1965-ös rendelet leih*, tővé teszi, hogy egy intézményt több szerv is támogasson. Ea azt jelenti, hogy egy községi kultúrotthonnak együtt lehet a gazdája például a tanács, a» fmsz, a tsz, a tröszt — tehát több csatornából folyhat a támogatás. Ez nagy lehetőséget rejt magában, mert az anyagi támogatás mindig probléma. — Megyei tanácsülés elé visszük azokat a kultúrottho- nokat, amelyek alkalmasak arra. hogy több szerv támogatását élvezzék. Ebből a szempontból igen jó példa a selypi medencében levő két-hárorp községi kultúrotthon, amelyek a tröszttel együttműködnek. (berkovits) Uf tantervét vezetnek be a dolgozók általános Iskoláiban Csökkentik a munka után tanulók terhelését A közelmúltban az illetékesek jóváhagyták a dolgozók általános iskoláinak új tantervét, amelynek bevezetését az 1966—1970-es oktatási évben kezdik meg. Az új tantervvel párhuzamosan kézbekapják a hallgatók a VII. osztályos új tankönyvek egy részét is. Mind a reformtanterv, mind a tankönyvek figyelembe veszik a dolgozók iskoláinak sajátságait, fokozottan építenek a hallgatók gyakorlati ismereteire, egyszersmind csökkentik a munka után tanulók terhelését. A felnőtteknek készülő tankönyvek újdonsága, hogy jelzik azt is, milyen tudásszintet kell elérni ahhoz, hogy valaki az adott tantárgyból elégséges, közepes, jó, vagy jeles osz- tá’yzatot kapjon. Az oktatásban új vonás, hogy a különböző szaktárgyak tanítását csak a VII. osztályban kezdik meg. Ezt megelőzően a fő cél az írás-, fogalmazási, számolási készség fejlesztése, annak biztosítása, hogy a VII-be járók készségszintje már lehetőleg azonos legyen. A Művelődésügyi Minisztérium illetékesei a felnőttoktatás reformjától azt várják: as eddigieknél is többen kapcsolódnak majd be a tanulásbaj hogy tervezett formában, a korszerű követelményeknek megfelelő általános műveltsé. gét szerezzenek, illetve részben szakmai ismereteiket is gyarapítsák. A továbbtanulni szándékozók egyébként, a lakóhelyükhöz, vagy munkahelyükhöz legközelebb levő dolgozók általános iskolájában bármikor részletes tájékoztatást kaphatnak a továbbtanulási lehetőségekről, a felnőttoktatással kapcsolatos legfontosabb taé- nivalókról. (MTI)
