Népújság, 1966. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-27 / 49. szám
FORGÁCS KAROLT: ANTALFY ISTVÁN: I A pódium: festett világ Vasnyilak fúródnak beléd, bőrödbe, húsodba, telkedbe, hordod emlékek erdejét. Szíved de szívesen feledne! De ha már szűkülne a rés: új éket hoznak a napok, melledbe szúrják, s ha kevés: véredből vernek rőt habot, hogy szemed tükrén ne a hő csillanjon, de valami kék felhő takarja el a jő pillanatok derült színét. Futsz fától fához, s nem találsz támaszt: a vastag törzs is eldől, ha hozzásodor a tánc. S ha már semmiben sem hiszel, ami lábad körül forog, költők egére rátapadsz, s megejt a versből font horog: derül a ráncok-marta arc. 'A pöcfimm festett világ, $ mint a láng-szirmú dáliák sugározzák a föld szívét: a költők az emberiség örömeit, fájdalmait tükrözik gyűjtőlencsén át. A színpad és a vers neked temető, elásott sebek temetője, mely megtanít széttörni béklyók láncait ŐK felszánni az álmokig. AláEKSZANDB KOVALENKOVs Ex a vers••• Ez a vers: virágos botom. Zilált lombú bokrok közé leszúrom most és itt hagyom. Legyen, ki megleli, azé. Itt jártam, erdő fái közt, itt jártam, mint egy régi nap aranypárás szép percein, melynek emléke itt maradt. Emlék? Emlék. Egy rezdülés, itt ültem, s néztem a napot, amely fölöttem elvonult, es amely magamra hagyott. De csak ültem, és néztem én a valószínűtlen eget, — gyermek parittyákövg szállt és rámköszöntek emberek, és én csak ültem, ment a nap és múlt a nap és jött az est, hogy ne tudjam, mért fájt a seb, de hogy jobban szeresselek, S most... két kémei nyújtom feléd versemet, ime, átadom. Erdei madárdal között versem: kivirágzóit botom, szeße/te'vy* IFJÚSÁG Életem ékessége vagy, csodálkozás vagy» Terád díszt kereső próbálkozásom elhagy. EegfSbb Járnám vagy, Keserű szél. elválások ürömiéi váratlanul lépnek be étetBnfcf».». Kívánságaim teljesülése vagy. Add a kezed és el ne hagyj. á szempffláfctet, hogy a gyermekkor nézzen a szemeddeS, hagy rólad álmodhasson ki nőnket szeret és nem feledt éh Tenger lomboknak remegése, kék szendergése az égnek... A lélegzeted ea, mosolynak fénye. Mulatozása a szívem örömének; Szokolay Károly fordítása Most búcsúzik Karnevál. Uralkodása annyi, mint a tiszavirág élete — az öröm, a vígasság bármilyen hosszú, mindig rövid... Goethe — korának farsangi Rómájában járva — látta: a rómaiak mennyire meztelenek a farsangi álarc alatt. Talán azért is bújnak maskarába, mert fedezék mögött könnyebb gátlástalanul őszintének lenni, s ily pajzs mögül halálos döfést mérni az álszeméremre. Az álszemérem: nevetség, s botránkoztató, s kivált annak jaj, ki nem visel álarcot. A szemtanú Goethe is látja a törvényszéki személyt, ki talárja redőibe gabalyodva botladozik a sokaságban, hogy általvere- kedje magát egy álarc nélküli szépséges hölgyhöz. — Asszonyom, ide csak hozzám, el ne pucolják a törvény elől! Hol az álarc? Vagy úgy, nincs, new, perbe fogom. — Uram, a torkom, eressze d — így a hölgy. — Nem én — mond a taláros — míg a törvény elé nem cihái tak a szarvakért, melyekkel derék férjedet feldíszítetted. Be van ám jegyezve a könyvben: hányszor és merre! Párbeszéd! rendbe e sorok írója szedte a goethei utasítást, hű maradván annak tartalmához. A taláros természetesen tovább botladozik, általános hahota között, új áldozatot fürkészvén. Ezer és ezer gyertya és pa- pírlámpás imbolyog Goethe Rómájában, a az a mulatság, hogy ki-ki elfúlja a másik gyertyáját e csatakiáltással: „Halál reádr Az utolsó estén mindent szabad. Hiszen éjfélkor egy szempillantás alatt kialszik minden fény, temetői csendbe hull minőén kacaj; mikor az éjféli óra öt, helyreáll a régi rend. Karnevál nyoma ott v»n Aptdeiuanái, a fáklyák, lámpások és gyertyák menete, a maskarák is ott vannak: a törvény embere, a filozófus, nőnek öltözött férfiak, páncélos gladiátorok, és szárnyas szamarak, mint pegazusok. Karnevál herceg itt Ceres istennő, a csillagok anyja, tiszteletére gyújtják a sok-sok földi fényt, termékeny esztendőt áhítanak a termékenység istennőjétől. De Bacchus lesz mégis inkább a Karnevál őse, a jovális, vidám isten, kit Dionysosnak is hívnak, és akinek borág a jelvénye, s aki az egyiptomiakat ki tudja mozdítani ősi szokásukból, a szokott rendet felborítván. Herodotos írja, miként vágnak malacot az egyiptomiak Dionysos ünnepén, mely pedig olyannyira tisztátalan állat hitük szerint, hogy véletlen érintését is alapos fürdés kell, hogy kövesse; s a szegények kovászból gyúrnak disznóalakot, azt sütik meg. S más furcsa szokásokat is emleget a görög történetíró, melyekkel az egyiptomiak, s más földközitengeri népek az örömnek áldoznak. Karnevál hát ott trónol a történelem mélyén. Korántsem a XVIIL században születik Mainzben, a bohém német városkában, mint néhány lokál- patrióta szerző ragaszkodik hozzá. Noha a város, hol a farsangok oly híresek, meg is rendezi a születés misztériumát; kicsit vaskosan, kicsit esetlenül, de ne keresd itt a déliek könnyed, hajlékony* elegánsan szikrázó szellemét. A hanevurstok, az arlecchi- nók és puldnellák északi tes- vérei, a paprikajancsik és költötte Gordont, meg az öregembert, amint rendkívül elme. rülten tárgyaltak valamiről. Várakozott, noha nagyon szeretett volna Gordonhoz lépni, és megbeszélni vele az elutazásukat, de az öreget nem merte félbeszakítani. Végül mégis Gordonhoz fordult — Korábban jöttél, mint vártunk — mondta. — Sötétedés előtt indulhatnánk, és majd útközben uzsonnázunk. A férj nem válaszolt 9 ezért ő gyorsain folytatta, mintha mohó sietségével elfojthat-* -ná a férje feltámadó tiltakozását — Ehetnénk abban a kis -tengerparti szállodában. Emlékszel, akkor is megálltunk ott, amikor hazatértünk a nászú tról. Gordon kíméletlenül közbevágott. — Sajnos, pillanatnyilag még nem mehetünk, Enid. Egy nagyon fontos üzlet akadt épp most Hillside-on. Enid nem is hagyott neki időt, hogy tovább magyarázkodjék. Ügy látszik Gordont is megbabonázta ez a hely, s pontosan olyanná lett, mint az apja, aki uralta minden gondolatát. S ha ő sokáig itt élne, maga is olyanná válna, mint ezek, szűk látókörűvé, fantáziátlanná, tudatlanná. Megfordult, és beviharzott a házba. Gordon nem ment utána. Fölment a lépcsőn, be a szobájába, és magára csapta az ajtót. De még itt, a saját szobájában sem bújhatott el előlük. Valójában nem Is volt ez az ő szobája, bármely pillanatban kopogtatás nélkül benyithattak. A becsomagolt bőröndök látványa meggátolta, hogy sírjon, és növelte a lázadó kedvét. Az öltözőasztalkán álló órára pillantott A rendszeres járat húsz perc múlva ér a faluba. Flrkantott egy cédulát Gordonnak, fölkapta a bőröndjét és csendesen kilo- pódzott a verandán át. Még elérte az autót Rajta kívül csak egyetlen férfi utazott, s így egyedül ült a hátsó raL Mostanában ritkán mutatja, de azért Gordon biztosan még mindig szereti őt Ha csak egy kicsit el tudna feledkezni az üzletről, ha csupán egy kicsit kikerülne az apja bűvköréből, akkor minden sokkal tűrhe- tőbb lenne. Kiváncsi volt, vaülésen.' Eleinte csak haragot érzett a férje iránt, de ahogy közeledett az éjszaka, a motor halk berregése és a frissítő hűvös hegyi levegő megnyugtatta, s egyszer csak maga is meglepődött azon, amit tett. Persze, lehet, hogy ez majd észre téríti Gordont, és a családját, hogy ővele nem lehet úgy bánni, mint egy szolgájon Gordon megtalálta-e már a levelét, s mit tesz utána. Amikor a vasútállomásra ért, az állomásfőnök elébe jött. — Ön Mrs. Day? — kérdezte. — Mr. Day telefonált, és megkért, hogy közöljem Önnel, ne száljon vonatra, hanem várja meg őt a Royal szállóban. Már úton van ideíelé. Enid tehát a szállodába ment. Közben azon töprengett, vajon Gordon ott akarja-e tölteni az éjszakát, avagy rögtön utaznak a városba? Szép éjszaka volt, nagyon kellemes lett volna az óceán partján hajtani a város felé. Remélte, hogy Gordon már nem haragszik rá. Egy kicsit szégyellte is magát. Kétségtelen, hogy igazságtalan volt Gordonnal. Nem egészen úgy állnak a dolgok, ahogy ő képzelte otthon, a faluban. Ám bizonyára elnyomta a fáradtság, mert hirtelen kopogást hallott. Szaladt, hogy kinyissa. Az ajtó négyszögében az öreg Mr. Dayt pillantotta meg. Csalódottsága heves haraggá változott, ahogy elnézte az apósa alattomos tekintetét. Egyszeriben úgy tűnt, hogy ismét otthon van a boltban, gyűlöli az öreget és még a férjét is. Igazán, Gordon legalább most otthon hagyhatta volna az édesapját. — Hol van Gordon? Az öregember a karjára tette a kezét, úgy, hogy Enid — akarata ellenére is — elhúzódott. — Gordonnak át kellett mennie Hillside-ra. amiatt a dolog miatt — felelte. — Néhány napig távol lesz, és amikor elolvasta a cédulát, megkért, hogy telefonáljak utánad, és hozzalak vissza. Nézte a fiatalasszonyt, aztán hozzátette, egy kis mosoly- lyal, amelyet békítőnek szánt: — Nem boldogulunk nélküled a boltban, Enid, míg Gordon odaát van. Meg kell értened: ez az üzlet 20 font tiszta hasznot jelent neki. Fordította; Zilahi Judit bászjanesík csattangatják el íztelen tréfáikat, röppengetik éi- ceiket a középkori hangulatú német utcákon; Mainzben hát megjelenik az óriás palack a jelmezes nép nagy örömére. Fülsiketítő zajt csapnak a tülkök, csörgettyűk. Ujjé! — kiált a publikum. Kolbász Jancsi játszik a palackkal, erőlködik, szellentget- ve tolja. Bíztatják: — Pattanj a nyakába, Jancsi, mondd neki: gyi, fakó! — Ekkora hasas jószágnak?! Lenne szivetek?... Terhes ez, nem látjátok? Ezt csak simogatni szabad — s teszi. — Mi van benne, Jancsi? — kérdé egy hölgy, ki dominónak öltözött. — Serital? Barital? —■ Neked való, húgom — felel Jancsi faarccal — konyt alá való nedű... miből lesz a gyerek. Tülkök és csörgők tust húznak, visítás. De Kolbász Jancsi túlharsogja a zenebonát. — Papok, doktorok, bábák és jövendőmondók, ide mind, vajúdik a fiaskóm! A hívottak szaladnak nagy lármával, elsőnek a doktor. — Hadd ném a hasát, hol a fiihallgatóm?... Kotyog jól? —- Kotyog az eszed. — Bábaasszony tegyen tel egy lavór rajnait a tűzre! — így a doktor, miközben rugdossa a palack hasát, hátha mozdul benne az élet. —>Ne rugdossa hé, Herr Ddfe- tor! Nem korpás dézsa az, mint mi a nyakán ül! így megy a játék darabig. A palack se rugdosásra, se kalapácsütésre nem szándékszik „megszülni magzatát.” Csődöt mond a doktor, a bába, s más tudósok tudománya. — Majd én — mondja Kolbász Jancsi, s csiklandozni kezdi a palack hasát. Pukkanás. A dugó füstölögve kiröppen, a palack leveleire nyílik, s napraforgót mutat, melynek közepén ott ül a gyermek Karnevál. — Ujjé! Éljen! Megszületett! — ordítják, miközben magasba emelik és körülhordozzák az Öröm hercegét, ki gyermeksé* góből íziben fel is növekszik; Amilyen íziben maga az életei uralkodása is elmúlik. Az újkor hajnalán, a tizenötödik századi német földön* hol a reformáció, s a társadalmi igazságkeresés szelleme már parázslik, úgy búcsúzik Farsang egy korabeli Rosenplüte tői átihlett komédia szerinte Jőnek a polgárok. — Mi fene történt? Gsais hagymát, s beringet látni. Farsangi fánknak, s kocsonyának se híre, se hamva. Hol a tettes? Lássuk el a baját. Farsang a háborgásra előkerül. — Ez így van; barátaim. Míg az én országom tartott, volt Itt minden* mi szem-száj ingere. De hát mit tegyek, ha Böjt elvert a háztól. Pedig még kocsonyám is van, s fánkom* tyúkhúsom bőven. Most itt büdösödik mind rajtam, túladni egyen se tudok. Azért ia jöttem vissza, hogy igazságom keressem; Böjt is j& — Jó lesz, ha Innen takarodsz, s bagólesődet befogod. Megbolondítottái minden férfit és nőt, s ha tombolásod esztendeig tartana* szőröstül- bőröstül rajtavesztenénk mindannyian... — No, no, csendben — mond a bíró, Id talárban a színre lép, körötte az ülnökök. — Megfontolt ítéletre kérem az ülnök urakat. Most halljam véleményüket az ügyben. Első ülnök: — Mi engem illet, Böjtöt e perben elveszteném. Még csak fánkot sem ehet az ember* Papnak való élet. Éppenséggel nincs ínyemre gyónni, vezekelni, korán kelni, hajnali misét; s prédikációt hallgatni, mirö Böjt kényszerít. Vesszen! Második ülnök: — Töröm a fejem; Böjttől hogyan szabadulhatnék. A hagyma, aszaltkörte, olaj megfekszi már a gyomrom, s hol van még húsvét, midőn tojást ehetünk; L Harmadik ülnök: — Én szerencsére karom ki-* ficamítottam a lovagi tornán. Böjt nekem szemet hunyt* tojással, tejjel élhetek. Negyedik ülnök: 1 — Eh, mit, tegyük ki ennek a nyomoroncnak szűrét. Már még udvarolni se tudok úgy, mint annak előtte, midőn farsangi étkeken éltem, hangom elerőtlenedett és ványadt lett a böjti koszttól, s vinnyogás csak az ének, mivel kedvesem szórakoztatnám. ítéletem csak marasztaló lehet. A bíró vakarja üstökét, most mit tegyen. — Salamon király volnék bár. Ám megpróbálom. Azt mondanám, hogy ennek se, annak se legyen igaza, napoljuk el az ügyet husvétig. Az „ítéletet’ ’talán mi Is helybenhagyhatjuk, kik az örömteli dolgos napok, az újra és újra munkálkodás, az örök megújulás hívei vagyunk.
