Népújság, 1966. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-27 / 49. szám
NÉMETH LÁSZLÓ: „A Nagy család története” RÉSZLET AZ [RÓ ELŐSZAVÁBÓL h Nagy család, amennyi ** re vissza tudok emlékezni, egyetlen olyan szépirodalmi munkám (tán a Cseresznyés körül volt ilyesmi), ahol a téma kialakulását külső körülmények is serkentették; tehát mintegy a foganás- nál érte és sértette meg egy külvilági inger. Még kitűnő írót is hallottam tünekedni: „Miről is kéne darabot írni?” Mintha a témaválasztás egy sor állandó tényezőtől (közönség; közölhetőség, írói hajlam, a mű erkölcsi és társadalmi haszna függő egyenlet lenne, melynek szerencsés megoldása a sikert is biztosítja. S a legfurcsább, hogy sokan meg is tudják oldani az ilyen egyenletet Én témát így soha nem találtam volna, de nem is volt rá szükség, hisz mint azt már Móricz Zsigmond is észrevette, inkább a témabőség, mint a témahiány volt az írást is gátló betegségem. A Nagy család esetében azonban (múzsám aránytalan büntetését vonva magamra), mintha én Is beleestem volna ebbe a másnál nem helyteleníthető, nálam azonban bűnös ^téma keresésbe” Mert Mszen az, hogy a nők az emancipációval sok tekintetben rossz vásárt csináltak, gyengébb szervezetükkel két; sőt mint mondani szokás három műszakban kell dolgozatok: szállóige ma s én mint tanárnők kollégája harminc- harmincöt évvel ezelőtt is tapasztaltam már; most is eszemben van a háromgyerekes asz- szony, aki Kispestről, férje munkahelyéről, másfél órás kerülővel járt ki Zuglóba, s abban reménykedett szegény, hogy én fogom a fagyott lábát tanáccsal, balzsammal meggyógyítani Arra is van még régebbi emlékem, hogy ezeket az asszonyokat az élet; pontosabban a család, néha igen cudarul fizette ki; a korán megöregedett tanítónőt, aki az első világháború után Ínségben, nehéz cekkerekkel kapaszkodott fel a Virányos meredekén) s akinek, mint tüdőbeteg fiának a barátja csókoltam meg kidolgozott, kissé dézsaszagú kezét), nemcsak a férje hagyta el egy fiatal takarítónőért, de kedvetlensége s zúgolódásai miatt gyerekei is szégyelltek egy kicsit. Ahhoz meg igazán nem kellett emlékért a messze múltba mennem, hogy átérez- zem, mi van egy ilyen becsapott lélekben, ha az hozzá még kiváló asszony is, aki szépséget, elutasított lehetőségeket vetett a számára legfontosabb ügybe, mely akkor hagyja ott kifosztottan, amikor lehetőségei is elfonnyadtak, s azon, akinél ifjan, nemcsak mint ember, mint állat is különb volt, nem torolhatja meg többé egy szerelmi újjászületéssel az árulását. Nemcsak kiváló családanyákat láttam ebben az állapotban; fiatal nőket is, innen a harmincon, akiknek a lelkén mint árnyék ült házasságuk majdani válsága, melyet férfi s nő közt az ötven körül támadt fáziskülönbség, s a mai erkölcs, amely már-már természetesnek tartja, hogy egy fiatal nő ilyenkor elszedje az idősebb férfit, szinte kikerülhetetlenné tesz életismerő szemében... A hősnő ott volt • • • n azonnal előttem. Dolgozó nőnek kell lennie, s kiválónak. Egyetemet végzett, tehát, ha nem végzett volna, az utolsó húsz évben elvégzi valahogyan. Pályája legyen komoly, már-már férfiészt kívánó, legalábbis olyan, amelyen a nők hátránya, még a kiválóbbaké is (főként, ha család is húzza közben), hosszabb távon ki szokott derülni. Fizikus tehát — ezen a pályán megismertem néhány kiváló nőt. — Afféle negyven körül járó tanársegéd, vagy adjunktus, aki ezen a pályán a negyvenegyné- hány évivel, a friss eszű fiatalok közt, már öregnek számit. De ha értelmiségi is: legjellemzőbb tulajdonsága mégsem az értelme; — hanem a ragaszkodás, amelyet parasztősök hagyhattak rá. Születésire parasztlány tehát, vagy afféle fél paraszt, fél tisztviselő, mondjuk, árvízi biztos lánya; szüleinek a becsvágya s tán a magáé is beérte volna az érettségivel, egy kistisztviselőséggel a postán vagy városházán; egyik tanára fedezi fel és kergeti föl az egyetemre, ahol aztán hivatást, s nem a maga szakján, férjet is talál. A gyökérvetés, mélyebbre kapaszkodás paraszti ösztöne azonban továbbra is ott marad benne, úgy ragaszkodik, nem a férjéhez, akinek a gyengéit látja, a családjához, mint ősei a néhány nyű földeoskéjükhöz. A család összetételét ez az anya, ez a ragaszkodás szabja meg; evvel az összetartó erővel kell elég széthúzást szembeállítani. A férfi városi fiú, könnyebb fajsúlyú, de még mindig értékes ember, a feleségével egykorú, de lélekben is fiatalabb, sőt éretlenebb. Mint közgazdászt olyan problémák vonzzák, amelyekben a halandzsa elválaszthatatlan a tudománytól; mint férfi a gyengébb nem tagja, s egy ügyes nőnek, aki a bámulatával fogja meg, könnyű dolga van vele. Egymaga azonban kevés lenne, hogy a család atomerőit széthasítsa; ahhoz még valaki kell: a fiú, akiben a kemény anyai természet az új viszonyok közt halmazállapotot cserél, a pubertás lázongása állandósul benne: anyját szereti, de helyette is szenved és lázad, elsősorban épp a család ellen, amely oktalan ragaszkodásáért kizsákmányolta, elnyűtte, becsapta. A lány már csak az aránylat kedvéért is az apja süldő kiadásban, az élvezetvallás kis novíciája, amilyenekkel tele vannak a gimnáziumok, a nagy családszakadásban nem foglal állást, hajlik pillanatnyi érdeke szerint. Uem volt nehéz megtalál- ni azt sem, aki a darabot elindítsa. Az öreg vidéki tanár lesz az, aki mellől elhalt a felesége, s mint nyugdíjas, a lányához (a dolgozó nő másik, léhább típusa) költözik a fővárosba, hogy az elhagyott unoka mellett dajkáskodjék. Valamikor tanár—diák-szerelem fűzte felfedezettjéhez, arról persze a vidéki városban, érzékeny feleség mellett, szó sem lehetett, hogy ennek a szerelemnek a távolról követő figyelmen kívül valami következménye legyen. Most azonban amikor lánya pletykáiból, aki a férjjel egy gyárban dolgozik, megtudja, hogy annak fiatal kedvese van, föltámad benne a résztvevő érdeklődés: húsz év múltán elmegy hozzájuk, megnézni (maga öregember már), hogy nincs-e szüksége barátra. A darab ott kezdődik, ahol ő, a robbanásra kész otthonba becsönget, s váratlan megjelenésivel a férfiban s nőben is gyanút kelt, e akaratlan is elindítja a leszámolást. A férj „nem hazudik tovább”, a feleség pedig, aki az átlátszó jellemből eddig is kiolvasta, mi vár reá, ott marad, ragaszkodása s fölháborodása közé vetve. A büszkeség rángathatja a családi kohézió szívébe szögezett láncait. Minden készen volt, de mi * " lesz a vége a darabnak? Az asszony az első felvonás végén tudomásul veszi a vallomást, s egy évet ad férjének. Ha kibír annyit az az új nagy szerelem: ő elengedi. A második felvonásban derüljön ki, hogy nem bír így egy fedél alatt élni az urával, s amikor azt is megtudja, ki az (régi gyereklányuk, mondjuk) akivel az ura az ő nehezen keresett hidegkúti vityillójukban randevú zik, fölszólítja, hogy költözzék egészen oda. A következő fok mi lehet? A férj, illetőleg unszolója, a válást kéri; ha egy év múlva megadhatja, miért nem adja meg most? Mindez jön egymásból. De mi lesz a vége? Mit kezdünk ezzel az asszonynyal, ha a más kézbe került férj, a fiúval, s az egész világgal szövetkezve, végül is elszakítja a láncokat? Mert az, hogy el ne szakítsa, a férj bűnbánóan visszatérjen, ugyebár komolytalan lenne? Az is méltatlan, s a kiindulással ellenkező, ha más férfival vigasztaljuk meg. A hajdani ideál, aki tán szándékosan is öregítette meg magát, számba sem jöhet. Más pedig? A férjnek mint férfinak mégiscsak rangja volt; ami elérhető: megalkuvás, de meg a húszéves házassághűség (nem beszélve a gyerekek szeméről) egy második szüzesség, hogy puhítsa 5 fel most, egy más férfival az elnevelt reflexeit. Mi marad hát? A kéznél lévő apáca, most segédházfelügyelő, a vallással kínálja. Kétszáz éve — talán; de most: túl olcsó lenne, s amellett hamis is! A másik térítő — a házgondnok mondjuk —r, aki özvegységében a „tömb”-ből, annak a gondjaiból csinált elfoglaltságot magának, a terveihez húzná társul. De ezt se akarja: emberi bukását (mert annak tartja) szociális sürgés-forgássá párolni. Mit adjunk hát neki, foglalkozásán kívül, amely eddig is megvolt, ha úgy nem akarjuk elbocsátani, ahogy az élet szokta az ilyen meggyötörtét: átadva őt a napról napra tengésnek, a duzzogó hervadásnak? Ez azonkívül, hogy a nézőt sem elégítené ki, a darabot is el- szegetlen hagyná a jövő felé: melodramatikus jelenetsorrá válna, egy asszonyi szív kivégzésivé. Akármi az életben az ilyen nők sorsa, ezt az egyet ki kell hozni, kiválóságánál fogva, ebből a veremből. C itt ugrott be tanács ta•* lanságunkba a nagy család, hogy a kis család történetét a hős dicsőségével lezárja. Az az erő, amely egy zülleni indult kis családot már nem tarthat össze, mint a fölszabadult atomerő, bőségesen elég, hogy a nagyobbat, a szabadabbá vált ragaszkodáshoz tapadó szellemit, maga köré vonzza. FARKAS ANDRÁS: néqtp émzak Föld feketéje, Hó patyolatja Rímel a télre, El se tagadja, Rendre bevallja: Unja magát is, S kérdi a balga: Űt sehová visz? • Rét pnha zöldje. Eg csupa kékje Robban a földre. Robban-e? Égne? Nem, dehogy ég el, Rügy, ha kipattan Bomba-fejével Hív szakadatlan. Hív el a nyárba, Míg a virágok Csókra kivárva Néznek az áldott; Asszonyi tájra, Es a kerek föld Napra kitárva Énekeket költ. Míg Jön az Sgrf Szél, aki érlel, Rendre tetőzi Tarka szeszéllyel Tiszta gyümölcsét. Senkise kérdi: Mennyi a költség? Kell-e lemérni? Utóirat: Mindez a beste, Ócska hasonlat Éppen as este, Éppen a szombat Tétova percén Járt az eszembe, Kellene refrén: Lenne?Mi lenne? 8Z. SCSIPACSOVs Ét elej én Gyötör az egyszerű gondolat: hasznosan, hogy tölthetném as évet? Január, íratlan első lap, komor homlokkal hajlok ffHébed. Hóvihar súg a és mint csizmányomofc a szűz sorakoznak az elad szavak Előttem már a tiszta papíron! (Fordította: Kovács Sándor) MÓLNAK JENŐ: v Gyermekkor t Korom, por hullott álmainkra, nem volt arany golyóm sohasem; gyermekkorom nem sírom vissza, angyalok nem játszottak velem. Kicsi volt a telep, magas az égj Ki fogta egy bányász-poronty kezét? SEKFÖZÖ SIMON: ADD MEG Add meg a mindennapi szót, amivel szólhatok a szerelemről, s elmondhassam kóborlásaim történetéi, hogy visszafogadj szívedbe, add meg a szót, ne legyen hosszú a bánat, s lerészegedve üljek eléd. mint harangokhoz a madarak, mindenkor vágyjam tested melegét, add meg a mindennapi szerelmet, az ágyat, ahová lefekszel, falat kenyeret a számba, mint anyám szegény, akkor is, ha vétkezem. Don GDWI&Drs: A bolt belseje sötét és hűvös volt, s a szikrázóan meleg nyári napnak csak tört sugarai jutottak el a dobozok, polcok, bálák közé. Enid a pultnak támaszkodott és lustán rakosgatta a holmikat egymásra. A helyiség túlsó végében Lucy, az alkalmazottjuk éppen Mrs. Roberts kosarába rakta a fűszerárut. Lépéseket hallott. Harry Ridley érkezett, s egy kis cédulát hozott az édesanyjától: szokás szerint ismét hitelbe kérte a lisztet, cukrot. Ha a maga ura lett volna Enid, adna neki, s már éppen arra gondolt, hogy szól Lucynak, szolgálja ki a fiút, de aztán eszébe jutott, «nit szólna hozzá a férje, meg az apósa, s inkább hallgatott. Nem értette őket. Gazdagok Don Edwards 1905-ben született Sydneyben, és ugyanott végezte el a Technikai Főiskolát. Sokáig tanárkodott, de foglalkozott újságírással is. A Morning Herald és a Wordl Literary Fund munkatársaként dolgozott. Regényei, novellái és gyermekeknek irt kalandos történetei egyaránt népszerűek Ausztráliában. voltak, a Ridley családinak meg semmije sem volt, s mégis a segítség minden formáját megtagadták tőlük. Szinte hallotta, mit mondana a férje: „Ez üzlet, Enid. Így nem lehet kereskedni”. Az öregember meg felhorkanna, és azt mondaná: „Mi, a Day család kemény munkával szereztük ezt -•ez üzletet, és meg is akarjuk tartani. Más emberek semmiért akarnak valamit”. Amikor évekkel ezelőtt a faluba költözött, s hallotta amint a helybéliek kézlegyintéssel mondogatják: „A Day-ek mind egyformák...” ö akkor azt gondolta, nem igaz. Gordon más, nem olyan, mint az apja. De múltak az évek, s rájött az igazságra. Egyre gyakrabban kívánta: bárcsak sohasem lett volna Gordon felesége. Ha nem közelegne a nyári szabadságuk, most nagyon kipakolná Gordonnak a felgyülemlett mérgét, de nem érdemes. Majd a szabadság mindent rendbe hoz. Néhány hét a városban, s akkor majd újra szívesen visszatér ide. Csak meggyőzhetné Gordont, hogy hébe-hóba menjenek el pihenni, akkor köny- nyebben bírná az egészet. Talán most majd annyira jól érzi magát, hogy ezentúl szívesebben, több hajlandósággal gondol a vakációra. Megint az apósa jutott az eszébe. Bizonyára mondaná: . Nézz meg engem. Húsz éve nem voltam szabadságon, és itt vagyok”, ö pedig azt felelte, volna: „Maga is csak az én igazságomat erősíti”. De nem szólt, mert hibáztatta ugyan Gordont, hogv fél az apjától és nem követeli a jogait tulajdonképpen ő maga is félt az öregembertől, és már úgvis elég nyomorúságos volt minden, nemhogy még jobban ösz- szevesszen a férje családjával. Mindig jövevénynek érezte magát közöttük, idegennek, akit befogadtak i| háztartásba, de nem a családba. Az előbb:- be is csupán azéht, mert Gordon elvette őt, és mert hasznossá tette magá.t... Minden másként lenne, ha volna saját otthonuk, melynek magányába néha viszavonul- hat. Akkor Gordon az övé is lenne. Azokban az időkben, amikor még megvolt a házuk, minden túrhetőbbnek mutatkozott. Ha rajta áll, sohasem adja el, de képtelen volt ellenállni a sürgetésnek, s a szidalmazásnak. Most már mindegy, kár erre gondolni, amikor ilyen közel a vakáció. Kisétált az üzletből, s megállt az ajtónyílásban. Ahogy nézte a környéket, rosszkedve visszatért. Porosán és forrón nyúlt el a főutca, s a házikók, melyek épp oly kopottak és tomposak voltak, mint az emberek, hol összebújva álltak, mintha pletykázná- nak, másutt meg szétszórtan, messze, mintha éppen veszekedtek volna. Amikor először jött Delford- ba dolgozni, a nagyvárosi nyüzsgés és zaj után élvezte a hely békés nyugalmát, a tágas térségeket, a melengető napfényt, s a csendet. Forrón kívánta, hogy jól sikerüljön, s mégis vereséget szenvedett. Most, esztendők múltán már minden másnak tűnt: az üzlet, a falu, az emberek, s a férje, rántgatja a karját. Megfordult, Lucy állt mögötte, s a Arra figyelt fel. hogy valaki fülébe suttogta: ..Mrs. Day, az öreg már jó ideje figyeli magát”. Fölkapta a fejét, s észrevette, hogy az apósa a hátulsó helyiség homályából bámul rá. Először lelkismeretfurdalást éM zeit, aztán dühöt, s hirtelen megértette, hogy Lucy szemé* bén ő sem több fizetett alkati mazottnál. Általában így néz* tek rá az emberek, így tekin- tett rá az apósa, s ha nem vigyáz, még Gordon is csak eny- nyibe veszi majd. Az öreg magatartása helytelenítést fejezett ki, mert úgy vélte, hogy Enid az időt pocsékolja. Nem szólt, de nem is volt szükséges; — már az ottléte eleget mondott. Enid szerette volna, ha megszólal, mert akkor legalább látná, miként állnak. De nem baj, holnap mennek szabadságra. Tudta, hogy az öregnek ez is a bögyében van, hallotta, amint az éjjel mondogatta az anyósának: „Micsoda pénzpocsékolás! Én bezzeg húsz éve nem voltam szabadságon”. Enid végigsétált az üzleten* közelebb ment az öreghez, de az sarkon fordult és elment. Ahogy közeledett az az időpont, amikor Gordonnak haza kellett érkeznie, Enid nyugtalanná lett. fel-alá járkált a boltban. Már délelőtt becsomagolta a bőröndöket, s most semmi tennivalója nem maradt. Gordon majd biztosan későn érkezik, és fontoskodva jelenti ki hogy el sem tudja képzelni mit csinálnak majd az üzlettel amíg ők ketten távol lesznek. — Ostobaság — feleli majd neki Enid — hiszen Lucy többet ért az üzlethez-mint bárki a családból. Bizonyára elszunnyadhatott a nagy melegtől, mert egyszerre ismét Lucy hangját hallotta: „Megjött a férje, Mrs. Day. Odakint beszélget a* édesapjával”. Az ajtóhoz sietett. Megpillan» o
