Népújság, 1966. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-27 / 49. szám

Különösen aktuális volt, hogy népi ellenőreink a gyermekin­tézmények jelentős területét is pontosan feltérképezzék. Böl­csődéket, óvodákat, iskolai nap­köziket, kollégiumokat, gimná­ziumi menzát — összesen 43 gyermekintézményt kerestek fel, vizsgáltak meg. Mit tapasztaltak ellenőrzé­sük során? Kezdjük ott, ahol a legifjabb nemzedéket vigyázzák és ápol­ják, míg a szülők napi mun­kájukat végzik... Kevés gyermek ssüleüt, — de túlzsúfoltak a bölcsődék 1045 előtt mindössze 5 böl­csődét találhattunk a megyé­ben, s e kezdetleges intézmé­nyek is mind a nagyobb üze­mek kezelésében állottak. A bölcsődék száma 13-ra szaporo­dott. S azóta, hogy mezőgazda-, ságunk szocialista útját járja, már faluhelyen sem ismeretlen többé a bölcsőde — a múlt év­ben például 5 falusi idényböl­csőde működött a megyében. A bölcsődék a mai igények­nek és követelményeknek álta­lában megfelelnek. Nem mond ellent.ennek az állításnak, hogy egyes helyeken sok még a hiá­nyosság. A népi ellenőrök a vizsgált 9 bölcsőde közül pél­dául, úgyszólván egyikben sem találtak konyhai előkészítő he­lyiséget, zöldségkamrát, tej­konyhát, tálalót, mosogató he­lyiséget, orvosi vizsgáló szobát, elkülönítőt, fürdőszobát és mellékhelyiséget; és hiányoztak a legszükségesebb műszerek is. Az egri Ságvári bölcsődében az egészségügyi szakiskola el­költözésével több helyiség fel­szabadult, lehetőség kínálko­zott, hogy orvosi szobát és el­különítőt létesítsenek — eh­hez a pénzük is megvolt. A pénzt el is költötték, orvosi szoba és elkülönítő helyett a bölcsőde dolgozói részére léte­sítettek inkább egy túlmérete­zett ebédlőt, öltözőt, mosdót, zuhanyozót, irodát és szennyes­raktárt. Nem paradoxon: kevés gye­rek születik, de — túlzsúfoltak a bölcsődék! Mind több és több szülő szeretné gyermekét elhe­lyezni ezekben az intézmé­nyekben, a felvételi kérelmek­nek azonban nem minden eset­ben tudnak eleget tenni. Heve­sen például 35 felvételre jogo­sult gyerek közül 27-et, Füzes­abonyban 60 jelentkezőből csak 30 gyereket tudtak felvenni. A bölcsődei felvételeknél miniszteri utasítás ad előnyt az egyedülálló anyák, és kis jö­vedelmű szülők gyermekeinek. Ám valójában sok olyan szülő gyermeke is bölcsődés, akik magas jövedelmükből más mó­don is megoldhatnák gyerme­keik elhelyezését — a túlzsú­foltságnak ez is oka. Egyes helyeken más célokat is szolgál a bölcsőde, mint amelyre eleve és eredendően hivatott. A poroszlói bölcsőde például a terhes és szoptatós anyák • orvosi, védőnői tanács­adásának is helye; a gyermek­átvevő helyiség egyben a ter­hes és gyermekes anyák vá­rószobája. Higiénia! Ugyanitt, pince és kamra hiányában a zöldségféléket a mellékhelyi­ségben tárolják. Ahol as étrendet felnőtt gyomorhoz ssaöják ! Az 1938. évi statisztikai ada- j tok tanúsága szerint Heves me- | gyében 26 óvoda működött, oly kevés óvónővel, hogy egynek- egynek 62 gyerekre kellett gon­dolnia. S az utóbbi évek ada­tai? Az állandó napközi ottho­nos óvodák száma 98; egy óvónőre 19 gyermek felügyele­te hárul. Tizennégy napközis óvoda j körűm'.. viszonyait vizs-1 gálták meg a népi ellenőrök — j nagyobbrészt falusi intézmé- j nyékben ellenőrizték* hogyan j gondoskodnak a bölcsődés kor- : búi '- ”1 * '^n—.—odék taeia’m!. ■ Túlzsúfoltságot csak egy-két helyen tapasztaltak! Elgondol-1 Húsa h a 99beltengerben • • •” sok ... hogy az olasz labdarúgó csapat és spanyol játékveze­tői hármas voltaképpen rendkívüli jó. szolgálatot tett a Fe­rencváros legyőzésével. E nemzeti katasztrófa osztatlan egy­ségbe tömörítette kis hazám egymással általában meglehető­sen szemben álló, klubsovinizmustól megáldott szurkolóit. A három lesgól, a jogtalan kiállítás, amely megzavarta a Fradi amúgy is felkészülésbeni hátránnyal küszködő csapatát, mély­séges felháborodást váltott ki a Vasas, a Dózsa, az MTK és a többi sportkör labdarúgó rajongói körében. Mert lám, bajban ismerni meg a barátot, és az is „lám”, hogy a sportban ért sérelmeink hogyan és miként, tömörítik közös csatasorba e nemzeti tragédia gyászoló közönségét. Az egység rendkívül jó dolog, hiszen a történelemből is tudjuk, hogy a muhi pusztai, vagy mohácsi csatavesztésnek — noha. az korántsem volt olyan tragikus, mint mondjuk az 1954. évi világbajnokság veresége — egyes egyedül a széthúzás, az egymás meg nem értése volt az oka. A.z olasz labdarúgó csa- , i-r'.r,-ni„m menchirfos onőzelme únv vélem azonban, időben rádöbbentett mindenkit, hogy egységben az erő, ősz- szefogásban. egymás támogatásában a lehetőség a holnapi feladatok sikeres megoldását illetően. Amint — Fradi szurkoló lévén — könnyes szemmel, dz boldog és hálatelt szívvel zsebeltem be más klubok szur­kolóinak őszinte és szívből jövő részvétnyilvánításait, nem, tudtam szabadulni egy gondolattól ... Hogyan, hát népünk szurkoló tömegeiben ilyen mély és őszinte az igazságtalan­ság miatti felháborodás, hogy készek félretenni minden klubérdeket? Hát megpróbáltatások idején ennyi erő és jó­akarat van bennünk? Hát képesek vagyunk egyéni, klub­érdekeinket félretenni, ha a nagy ügyről, hazám, ügyéről van szó, illetőleg ez ügy bármilyen trikójú képviselőjéről? S könnyes szemeim, megtört szívem előtt felrémlett az az idő, amikor a gyári és a hivatali, sőt a minisztériumi ér­dekeket is félretéve, egységesen lépünk fel minden igazsága talansággal szemben. Nem fordul majd elő, hogy a bejáró munkások kerékpártömlői a régi egy év helyett már három hónap után tönkremennek, mert a gyár a saját önkölt­ségét úgy csökkentette, hogy kissé megspórolt az anyagból... Nem fordul majd elő, hogy háromszor is felbontjuk ugyan­azt az útszakaszt, mert háromszor három vállalat, vagy szerv kívánja teljesíteni saját tervét... Nem fordul majd elő, hogy új robbanóanyagot kísérleteznek ki a bányák számára, amelyek habár rosszabbak is, de legalább drágábbak is, s ezzel a kísérletező gyár kikísérletezte saját terve és ön­költsége okos alakítását... Nem fordul elő, hogy... Igen. sok minden nem fordul elő majd olyan, ami eleddig előfordult, amelynek nyomán haszna volt egy vállalatnak, egy ember­nek, egy közösségnek, de nem volt haszna a nagy közösség­nek, hazám több, mint tízmilliós szurkoló táborának. Sőt továbbmegyek, mint ahogy tovább is mentem a részvétnyilvánítók gyűrűjéből, hogy végiggondoljam — ho­gyan szurkol majd ebben az országban sok millió... Itt azoban megtorpantam gondolataimban, mert ehhez nem kell továbbmenni, mert azt már elértük — bár el is hagynánk —, hogy bőven akad szurkolója a munkának. Sok olyan szakértő akad ebben az országban, aki egy képzeletbeli tri­bünön állva, lelkesen rikoltozza tanácsait a jobbszélen dol­gozó művezetőnek, hogyan adja be középre a munlcát, a hátvédként esztergáló esztergályosnak, hogyan lehet okosan és jól dolgozni az új esztergagéppel, vagy a kaput védő fő­könyvelőnek, hogyan kell igazán jól és helyesen fökönyvel- ni... Ezek a szakértők nagyon lelkesen szurkolnak — bár ezen a pályán és ebben a játékban tízmilliónak van módja és helye „játszani” —, de egy jottányit nem engednek szur­kolói mivoltukból. Ők már inkább csak szurkolnak, dolgozzon, pardont játsszon, akinek kedve van h 'zzá ... De tegyük félre a munkát, s térjünk vissza a mindnyá­junkat érintő dologra, amely olyan egységessé tette népün­ket a tragikus percekben — mi várható a budapesti vissza­vágón? Többen állítják, más klubbeliek is, hogy vannak még csodák, és hallottak már ők olyat... Nos, most, hogy őszinte köszönetét mondok valamennyi részvétnyilvánitásért, s azért, hogy a tragikus percekben klubra, sportszárra való tekintet nélkül mindenki velem, velünk együtt érzett, köte­lességemnek érzem kijelenteni: a Ferencváros búcsút mon­dott a kupaküzdelmeknek ... Ám, semmi ok az aggodalomra. Ha jól tudom., még három ’élvonalbeli csapatunk vesz részt kupaküzdelmekben, ez még sok vereséget és összefogást hoz­hat, nem beszélve az idei világbajnokságról, amely egy több évre való nagy nemzeti összefogás lehetőségét magába is rejti... Közben valahogy, ha könnyen is. ha összefogva is, majd csak eldolgozgatunk. Mert azt is beláthatja bárki, azért min­den himi-humi ügyben vem lehet elvárni egy ország szur­koló millióitól honv csak úgy összefogjanak. Nem maradna összefogni való erejük arra az a1'"’'’ómra, amikor népünk léte forog kockán — mondjuk a P77’" újabb küzdelmeire. u Horton az utőr zászlóval kergeti tovább az autókat. Ne zavarják azt a munkát, ame­lyet a 800 liter teljesítményű szivattyú és a tűzoltó végez, Szemlélő kevés van, inkább segítőkész és szánakozó embe­rek állják körül a kisírt sze­mű háziasszonyt. — Nyolcvan éves ember sem emlékszik ilyen szörnyű nagy belvízre. A pincében mái csaknem méteres a víz. 1950- ben építettük a házat... Ne­hogy valami baja legyen ... És tovább szaladgál, miköz­ben a kertben és a ház körül tengernyi víz hullámzik. — Nemcsak itt ilyen válsá­gos a helyzet — mondja az egyik szemlélő. — A Kossuth utcában négy, a Vörös Csillag utcában két, a Rákóczi utcá­ban nyolc házat fenyeget a hét közepi esőzéstől tovább duzzadt belvíz. A József Atti­la utcában 12 házat fogtak kö­rül a habok. És a tragikus eredmények: két ház tönkre­ment, az egyik össze is dőlt... Több tucat ház áll Horton a belvízképezte kis „tengerek­ben”. Bizony nehéz helyzet­ben ... Épp belvízszemléről érkezett a hatvani járási tanács épüle­tébe Tóth Imre építési előadó és Virányi József a Közép-Du- na-völgyi Vízügyi Igazgatóság műszaki tisztje. Kezdjük Hatvannal. A vá­rosban elrendelték a Zagyva mellett a másodfokú árvízvé­delmi készültséget. Igaz, Hat­vanban a helyzet még nem súlyos. A patak vize 340 centi magas, 480 centiig duzzadhat. — Petőfibányán azonban kritikus a helyzet. A bánya szennyvizének elvezetése nincs biztosítva. Három községben veszélyeztet a víz: Boldogon, Heréden és Lőrinciben. A lő­rinci Petőfi Tsz 30 hold szán­tója is vízben áll. Igaz ugyan az is, hogy a töltést Lőrinci­ben megnyitottuk és a Zagy­vába vezettük 60 holdról a belvizet. Csány és Hort között az út járhatatlan. — A Közép-Duna-völgyi Víz­ügyi Igazgatóság a legfonto­sabb intézkedéseket megtette. A selypi, hatvani duzzasztó­műveket kinyitották, hogy za­vartalanul vonuljon le a víz. A veszélyeztetett területeken, ahol a Zagyva és belvíz szint­je megegyezik, ott homokzsá­kokkal, úgynevezett jászolgá­takkal erősítjük meg a tölté­seket, A hírszolgálat gyors, a vízőrhálózat állandóan cirkál a veszélyeztetett területeken. Nyolc tagú munkabrigádunkal pedig mindig a legválságosabb helyeken vetjük be. Hogy teljes legyen a látot­tak felsorolása: Lőrinciben a vörösmajori elágzásnál szintén nem könnyű a helyzet. A kép, ami az elágazásnál fogadott bennünket, tényleg súlyos volt. A Mátraaljai Szénbányá­szati Tröszt 2500 liter teljesít­ményű szivattyúja krákogva küszködött a teménytelen víz­zel. A kertekben nagy hullámo­kat hányva áramlik a sáros víz. Csaknem tíz ház vesztegel a „tengerben”. — Nézze meg a pincéket! — kiáltja Gulyás Lajosné — 180 centi víz áll benne. És tényleg, szinte a küszö­Új eh az egri vár Elnökségi ülésen választot­ták újjá a megyei TIT szerve­zet egri városi elnökségét. Az új elnökség megválasztását az tette szükségessé, hogy a régi tagok közül többen már meg­váltak Egertől, egy részük pedig nem vett részt aktívan a szer­vezet munkájában. Az ülésen elhatározták, hogy új munkatervet készítenek és kiszélesítik az ismeretterjesz­.\\\x\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\ A Pétervásári Járási Tanács elnökének íróasztalán egy ta­karos nyújtófa hever. Kicsi, formás, két végét olajjal zöld­re festették. — A váraszói termelőszövet- keztben készül sok ezer szám­ra — mutatja az elnök. — Föld­jük nincs, ahol búzát, cukorré­pát, dohányt termelhetnének, de nyújtófából bőséges volt a termés. Az erdő adja az alap­anyagot. Csabai Mihály országgyűlési képviselő mosolyog. — A télen három műszakban is dolgoztak. Nekik is élni kell valamiből... Valaki megemlí­ti, hogy a fából készült hasz­nálati tárgyak közel 300 ezer forint tiszta jövedelmet hoztak hét hónap alatt a kis hegyi szövetkezetnek. A termelőszövetkezetek mel­léküzemági tevékenysége ügyé­ben nyitok be a siroki Váralja Tsz irodájába is. Rózsai Béla főkönyvelő számai fölé hajolva elmélyülten dolgozik. — Most készül a terv, még nincsenek végleges adatok. Ké­sőbb elmondja, hogy a nehéz­kesen, sok bajjal előrehaladó szövetkezet egyik fontos bevé­teli forrása jelenleg a kőbá­nya. Ez a melléküzemág tulaj­bön is át akar csorogni a sol víz. — Hát lehet ilyen bizonyta lanságban este aludni? És kis téglákon lépdelvi mutatja az utat. A vetemé nyeskertben az ár az úr. Pa naszkodik is a háziasszony hogy nem lesz itt termés. — Át kéne vezetni a műú alatt a vizet, akkor meg vol nánk mentve. És a kutakat i víz levonultával fertőtleníten — mondja. Erélyesen sürgeti az intéz kedéseket, de jogosan, hiszer az 5 családja fekszik le úgy hogy 180 centi víz csörgedezi! a padló alatt. (fóti) lökség ősi TIT élén tés hatókörét, főleg egyes üze­mekre, amelyek eddig perifé­riát jelentettek ebből a szem­pontból. Megszervezik a rend szeres előadóképzést, s a külön böző tudományos egyesületek­kel megjavítják a kapcsolatot Megkapják az egri városi tanács kistanácstermét is as időnkénti rendezvények cél­jaira. NYUJTOFA ÉS AUTÓJAVÍTÓ... donképpen már főüzemágnal számít, hiszen a szövetkeze bruttó bevételének közel ne gyede származik a bányából. — Ilyen kő kérem, mint Si rokban nincs a környéken - dicséri a főkönyvelő az árut. - Az idén megkezdik a sírok vár helyreállítását. Oda is ke kell. Aztán a mi köveinkbő sírköveket is készítenek ... Manapság a gazdálkodás: ügyekkel bajlódó ember szá­molva beszél. A siroki főköny­velő által említett számok is £ papírra kerülnek: 750 ezer fo­rint a bánya jövedelme. Enne! alig kétszerese az állattenyész­tésből eredő haszon. — Mennyi a tehenek száma? — Nyolcvannégy. Az istálló átlag „négy” liter. Ijesztően alacsony. — Hogyan látják a jövőt? A további beszélgetésből ki­derül, hogy a szövetkezet veze­tői lényegében- helyesen ítélik meg helyzetüket, és okosan ki­használják azokat a lehetősé­: geket, amelyek, mint mellék ; üzemági tevékenységek jöhet­■ nek számításba. Ez annál is in­kább indokolt, mivel az egy tagra jutó jövedelem évek óta ■ hétezer forint körül mozog. • Több forint kell tehát, hogy na­gyobb legyen a munkakedv. ’ — Űj terveink is vannak — említi még a főkönyvelő. — Autójavító műhelyt rende­zünk be az átmenő gépjármű­vek részére. Olyan gyors szer­vizt. Szerszámaink, embereink megvannak, már csak a meg­valósítás hiányzik. A' noteszba ezúttal egyetlen szót írok: „helyes”. A siroki főkönyvelő mintha gondolatolvasó lenne, máris fejből diktálja a szarvasmarha­állomány jelenlegi létszámát: 230, ezenkívül 50 sertés, 470 juh. Ennyi az egész. — Tudjuk mi azt, kérem, hogy kevés. Azt is tudjuk, hogy több húst, gyapjút, tejet kelle­ne eladni, hogy több legyen a pénzünk, magasak még az ön­költségek is. Az állattenyésztéssel kapcso­latban itt Sirokban is nyomban felvetődik a takarmány-problé­ma. 800 holdat kellene bevet­ni pillangós növényekkel, hogy bőségesen legyen takarmány az állatoknak. Csak örülni lehet annak, hogy a termelőszövetkezetek keresik a lehetőségeket és ku­tatják, milyen úton-módon le­hetne jövedelmüket növelni. Legújabban kormányrendelet is segíti a mezőgazdasági üzemek melléktevékenységeit. Még mindig kevés a saját termé­ket feldolgozó üzem. Több sa­vanyító üzemet, tej-, baromfi- feldolgozót létesíthetnének. Az erdő melléktermékeinek hasz­nosítása is lehetőségként kí­nálkozik. Arról azonban egyet­len szövetkezet sem feledkez­het meg, hogy a fő üzemágakat a növénytermesztést, az állat- tenyésztést. nem lehet elhanya­golni. Kőbánya és nyújtófa so­hasem helyettesítheti a búzát, a tejet és a húst. Szalay István koz tató, éles kontraszt: egyik helyen sok gyerek van a kor­szerűtlen, erősen megromlott épületben; a másik helyen pe­dig üresen áll a frissen épített, vadonatúj óvoda. Bükkszent- mártönban például a községi tanács, a KISZ és a pártszerve­zet foglalta le az új óvodát, mert nem tudtak „összehozni” annyi gyereket, amennyiért üzemeltetése érdemes lett vol­na! A vizsgált óvodákban nem találtak zsúfoltságot a népi el­lenőrök a játékokból, de a bú­torokból sem! Például a füzes­abonyi 1. számú óvodában 20 gyerekre jut egy mosdóállvány. A Tárná menti falvak óvodái­ban törülköző nincs elég; van, ahol többen használnak egyet, s van, ahol nem használnak egyet sem. Az egri napközis óvodáknál az étkezésnél vannak hiányos­ságok. Az ellátás központi, s így a főzés nem mindig iga­zodik a gyermekek életkorá­hoz. Ugyanazt az ételt kapja az óvodás,, mint az általános iskolás, jóllehet a 3 és a 14 éves gyerek igénye között óriá­si a különbség. Gyakori, hogy a gyermekin­tézmények konyhái felnőttek részére is főznek. Ilyen helye­ken az étrendet nem a gyere­kek egészséges és szükségesen választékos igényeihez szabják, hanem a felnőttek fogához, gyomrához, gusztusához. S a gyerekeket minőségileg, de mennyiségileg is sokat károsít­ják a felnőttek előnyére. B. községben régi szokás sze­rint először a 22 felnőtt edé­nyeit, ételhordóit töltik meg, s csak ezután ülhet asztalhoz a 26 óvodás, hogy elfogyasszák, ami még maradt. De ebből is „elvesznek”, csonkítanak... A népi ellenőrök ottjártakor épp gulyásleves volt ebédre: a gye­rekek adagjában csak kevés krumplit és egy-két darab húst találtak; az óvónő és a dajka levesében bezzeg bősé­ges volt a krumpli, s a hús is 25—30 darab... „üthessetek kulturáltan, tie — kés nélkül!” Az iskolai napköziknél — ez funkciójukból is adódik — ke­vesebb a hiányosság. A mo­dern, kulturált nevelés tárgyi feltételei — a régi, elavult és a falusi iskolák kivételével — adottak. A gyermekek az órák befejeztével iskolájukban ma­radnak, tapasztalt pedagógusok felügyeletével elkészítik a házi feladatokat, tanulnak, különfé­le szakkörökben foglalkoznak, sétálnak, sportolnak. Hiba, hogy megfelelő felszerelések hiányában a sportolás és egyál­talában a pihentető foglalkozá­sok, majdnem mindenütt a fo­cira, a labdarúgásra korlátozó­dik. Gyermekintézményeinkben a kulturált étkeztetés, követel­mény. Még olyan helyeken is nehézkes ennek megteremtése, ahol rendelkezésre áll a meg­felelő számú evőeszköz. A pe­dagógusi „óvatosság” riasztó példája: az egri VI-os és X-es iskolák napközijében a diá­koknak az étkezéshez nem ad­nak — kést! Egy mondat a kollégiumok­ról. .. Szervezettségük magas j fokú, színvonalas, felszereltsé­gük kielégítő, megfelelően biz­tosítják lehetőségeik és adott­ságaik szerint a tanulók fejlő­dését! ★ Gyermekintézményeink min­den tekintetben előre halad­nak, fejlődnek — ez természe­tes tendencia. De az már nem mondható természetesnek, hogy a becsülendő eredmé­nyek mellett oly sok még a hiba, a hiányosság. Társadal­mi életünk térképészei,' a népi ellenőrök, vizsgálatuk során azért tárták fel gyermekintéz­ményeink területének hibáit, hiányosságait, hogv azokat ki­javítva — minden eredmény teljesebb értékű legyen. Pataky Dezső NEB-dosszié Nagyiféüveg alatt a gyermekintézmények

Next

/
Thumbnails
Contents