Népújság, 1966. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-27 / 49. szám

Nagyobb feladat — több prémium csökkenjen, a talajjavító anyag ne a „raktárban”, ha­nem a szántóföldeken legyen. Végre nemcsak biztatják a fel­németieket, hanem az utóbbi napokban a MÁV annyi va­gont adott, hogy igazán dicsé­ret illeti őket. Tolatómozdony jár fel a kis állomásra. Ez is, meg a 10 ezer forintos prémi­um is segít, hogy ezután még jobban menjenek a dolgok. Sokan kérdezték már, hogy milyen feltételekhez kötik a prémium kifizetését. Nem vé­letlen ez az aggály, mert a* előző években annyi megszo­rítás, ilyen és olyan feltétel és kizáró ok volt, hogy sohasem tudhatták kapnak-e valamint, vagy sem. Most nincsenek külön fel­tételek. Minden egyéb körülménytől függetlenül, a célkitűzés telje­sítése után jár a prémium Ép­pen ezért nevezik szabad ke­retnek. Ez a tavalyi prémium­összeg 70 százaléka. És mi lesz a 30 százalékkal? Nem is 30, hanem 60 száza­lékról van szó. Ez főleg a nye­reségtől függ. A vállalat min­den üzemrészében, a bányában és az ércelőkészítőben, a mű­helyekben és az irodákban is körültekintően, gazdaságosan kell dolgozni és akkor az előző éveknél több prémiumot kap­hatnak. Dr. Fazekas László . Upniiir fi fi. ÍS66, február 27., vasárnap Találkoztam egy ré­gi ismerőssel. Sokai dolgoztunk együtt, él­tünk nehéz és még ne­hezebb napokat, de kö­zösen jártuk az élet naposabb oldalát is. — Mi újság? — Te kérdezed? — néz rám enyhe gúny­nyal — Én se tudhatok mindent. — Nos, tényleg van egy újságom. Meghalt szegény Pócsik. Pócsik... Pócsik — tűnődöm. Ki az a Pó­csik? — Ugyan ne tetesd magad! Hát tudod, a Pócsik. Az a kis szür­ke varjú a vállalatom nál. Irodakezelő volt már húsz esztendeje. — Rémlik valami. — Pócsik. Tudod aki az inge nyakába halcsont helyett min­dig gyufaszálakat du­gott, és amikor á szo­bában mindenkinek ki­fogyott a gyufája ... — Persze, tudom már. A jó öreg Pócsik kartárs a világ legbe­csületesebb, legoda- adóbb. legjobb, leg ... — No, végre, leesett a tantusz. Ó halt meg a napokban. Tűnődöm, Pócsikra gondolok, aki egyálta­lán nem volt még any- nyira öreg, hogy fel­tétlenül meg kellett volna halnia. — Te! EZ a Pócsik tulajdonképpen még fiatal ember volt. — A mai átlagélet- korhoz számítva, igen. Ráadásul még aggle­gény is volt. Igazi, ha­misítatlan békebeli agglegény. Egy precíz, szorgalmas tisztviselő akin az elmúlt húsz esztendő csak annyit változtatott, hogy a szocializmusban már nem hordott könyök- védőt ... Erről jut eszembe. Már egy hónapja járt. annak idején könyök­védő nélkül, amikor megkérdeztem. — Miért nem hord már könyökvédőt Pó­csik kartárs? Zavarba jött. Szé­gyelltem az ostoba kér­dést, hiszen ennyire igazán bízhattam vol­na Pócsik fejlődésé­ben. Nem divat, nem hordja és kész. És ekkor Pócsüc azt mondta: — Mert ma már nem gyártanak. könyokvé- dőt, igazgató kar társ ... Elpirult. Mondják, napokig bántotta a lel- kiisméret, hogy ezzel a sírba ezt az embert? Barátom rámnéz. — Szavamra, semmi közöm sincs a halálá­hoz. Nézem a gyászjelen­tést. Pócsik Pál, Élt 64 évet. Gyászolja unoka­fivére. Gusztáv. — No, hagyjuk már szegény Pócsikot. A vállalat különben ko­negatív kijelentésével bizonyos mértékig megsértette a fennálló társadalmi rendet... Jön valaki, beülünk egy cukrászdába. Hár­masban beszélgetünk, aztán újra ketten ma­radunk. Barátom zse­bébe nyúl, keres vala­mit, kezébe akad egy papír. — No, nézd csak! Ennek a szegény Pó- csiknak a gyászjelen­tése. — Mégis, mi történt vele? — Felakasztotta ma­gát. — Ne bolondozz! Csak nem te vitted a szárút vitt és a pap után én magam mond­tam el a búcsúztatót. — Egyhá...zi teme­tés? — Világi is. A pap is ott volt, meg a szak- szervezet is. Mindnyá­jan szerettük szegény Pócsikot. Túljutunk a gyászje­lentésen. Barátom ko­nyakot kér, iszunk egy­más egészségére, em­legetjük az együtt töl­tött szép időket, ame­lyek tulajdonképpen szebbek is lehettek vol­na, de az idők távlatá­ban ugye ... — Fizetek. Jön a pincér. Fize­Nem tartozik a nagy ipari (egységek közé Gyöngyösön a Mátravidéki Építő- és Szak­ipari Ksz, de a kisebbek közé sem. Évi termelési értéke a harmincöt millió forint körül mozog általában. Működése azonban jellegénél fogva a leg­jelentősebb, mert állandó kap­csolatban van a lakossággal: építkezik. Ebből következik, legalább annyi örömet tad szerezni az embereknek, mint amennyi bosszúságot. Attól függően, hogyan teljesíti vál­lalt feladatát. Végső soron mégiscsak jelen­tős ipari egység ez a ksz. És bár jelentős, jó hírén az utób­bi időkben csorba esett. Egy sor lemaradással küzd, a jelek azt mutatják, hogy még egy ideig küzdeni fog továbbra is. Nem érdektelen tehát ennek a szövetkezetnek a pártalap- szervezetét közelebbről megis­merni, megvizsgálni: mit tesz­nek, vagy mit nem tesznek a szövetkezet kommunistái a fej­lődésért Amit tesznek Megtartják a pártveze tőség! - és taggyűléseket, a szabad pártnapokat, jélen vannak a szövetkezet vezetőségi- és kül­dött-gyűlésein, a KlSZ-szerve- zet tanácskozásain, példát mu­tatnak a társadalmi munkában, az árvízkárosultak megsegélye- aésében. Megszervezték a párt- oktatást, megrendelték hozzá a szükséges könyveket. Figyelem­mel kísérik a kulturális mun­kát, elemzik a tömegsaerveré­tek tevékenységét. Nem esik ki érdeklődési kö­rökből a termelés feladatok végrehajtása sem. Megállapí­totta a párt-ala pszervezet, hogy a szövetkezet az erőit na­gyon szétforgácsolja. Vártól kezdve Egerig vállal munká­kat, emiatt a szervezés és el­lenőrzés fellazul, az anyagellá­tás akadozik, a dolgozók telje­sítménye az elmondottak kö­vetkeztében csökken, és ezzel együtt csökken a keresetük is; Az építőmunkások körében rossz a hangulat, nem véletlen, ha kevesen tudnak gyökeret ereszteni közülük a szövetke­zetnél. A munkaerő-vándorlás szinte megállíthatatlan. A kommunisták tehát jól is­merik a szövetkezet belső éle­tét is. Nemcsak regisztrálják az eseményeket, hanem elemzik is, de a következtetéseiket sem felejtik levonni. Mindebből az következnék logikailag, hogy a pártszervezet hatékonyan tud segítem a szakmai vezetésnek, ezt a segítséget igyekszik a tő­le telhető legnagyobb esővel «neg is adni. De a segítő szándék eredmé­nyessége attól is függ, akin se­gíteni akarunk. Méghozzá úgy: elfogadja, igényli-e ezt a segít­séget. És ha elfogadja, hallgat-e a jó tanácsra? Hogy állunk ezekkel a kérdésekkel a szövet­kezetnél? Nagyvonalúság ► A szövetkezet gazdasági ve-5 zetői aligha hallgatnak a járt-! szervezetre, aligha veszik fi-^ gyelembe a jelzéseit, mert a' régi rossz marad továbbra is. > Egy példát erre! ! Az elmúlt évben a szövetke-2 zet a téli munkák elmaradása^ miatt hárommilliós kieséssel d bajlódott. A tervet nem sike-) rült teljesíteniük, mert az első) negyedéves hiány végighúzó- 5 dott az egész éven. Mi volt a) lemaradás oka? Nem tudtak! olyan munkahelyet biztosítani! a téli időszakra, ahol az időjá-l rástól függetlenül lehetett vol- 2 na dolgozni. Hogy ebben a mu-2 lasztásban mennyi része van a 2 szövetkezet vezetőségének és a? műszaki gárdának, nehéz len-) ne megítélni. ) De a hibákból is lehet tanul-) ni, valljuk nem minden igazság ! nélkül. Mit tanultak belőle a! gyöngyösiek? Lényegében sem-2 mit. A mostani télen sem vol megfelelő munkahely, a kő­műves szakmunkások ezér vagy fagyszabadságra voltai kénytelenek menni, vagy kubi- koltak a Kálvária-dombi OTP- sorházak alapozásánál, föld­munkáinál. Ennek a megoldás­nak gazdasági kihatását kái lenne részletezni. Még azt is fölösleges, miként vélekednek erről a szervezésről a szak­munkások. Megismétlődik tehát most is az elmúlt évi helyzet: az else negyedév lemaradása ott fog kísértem egész éven át újból Laza kapcsolatok A tanácskozásokon eddig is szóvá tették már a dolgozók s hiányosságokat. A szövetkezel vezetői ezeken a tanácskozáso­kon mindig megígérték, hogy sürgősen és gyökeresen változ­tatnak a rossz gyakorlaton. Aztán? Aztán nem történik semmi. Vagy: alig történik va­lami. Hol a hiba? Könnyű lenne azt mondánk az emberekben. Még közelebb­ről: a szövetkezet vezetőiben De ez így nem igaz. A pártszer­vezet munkájában is megtalál­hatjuk a hibák forrását. Törté­netesen azt, hogy laza kapcso­latokat tudott csak kiépíteni a gazdasági vezetőkkel; Mintha bizonyos tartózkodást figyel­hetnénk meg. A beszámolta­tásoknál mintha félénkség vol­na felfedezhető. Miért? A tag­gyűlésen mindenki egyenlő jo­gokkal és kötelességekkel ren­delkezik. A hozott határozatok min­denkire egyaránt érvényesek ebből kellene kündulniuk a szövetkezet kommunistáinak És meg kell követelniük a pártfegyelem talajára építve i határozatok végrehajtását is Amíg ennek nem tudnak ér­vényt szerezni, addig a párt­munka sem lesz teljes. Az elhatározásokkal eddig sem volt baj, kiderült, hogy az t elhatározás még kevés, az- 'eredményekig a cselekvésen, a t tetteken keresztül vezet az út. . Belső szilárdságot! A meggondolt cselekvésre • annál is inkább szüksége van- a szövetkezet párt-alapszerve- , zetének, mert tagjai körében is talál még feladatot. A demok- ’ ratikus centralizmus megvaló- : sítására gondolunk. Nem lehet hatékony az alap­szervezet munkája, amíg a bel- ) ső egysége nem elég szilárd. A ; széthúzás, vagy a túlkapások- ’ hoz, vagy a lazaságokhoz vezet ■ el. Lehet és kell is vitatkozni a . taggyűléseken, de csak addigi amíg a határozatot ki nem mondják. Lehet és kell vitat­kozni a szövetkezet vezetőivel, > az sem tragédia, ha a vélemé- ! nyék nem mindenben egyez- . nek, de a hozott határozatok végrehajtásán már nem lehet töprengeni. Mindebből az is következik, ■ hogy a tartalmi rész felé kell , irányítani a figyelmet a tag- . gyűléseken is. Szükség van ar­ra, hogy számba vegyék: hány­szor tartott gyűlést a KISZ ve­zetősége, az alapszervezet, há­: nyan tanulnak tovább és így • lehetne még folytatni a sort. . De ez a statisztikai személet­■ mód nem visz senkit semköze­■ lebb a lényeges dolgok megol­■ dásához. Legfeljebb alaptalan ■ megnyugvást kelthet i Pedig látják a feladatot a i kommunisták: fejleszteni kell ■ politikai képzettségüket, gya­■ rapítani ismereteiket, hogy ■ egységesek legyenek az elvek­■ ben, és mindezekkel egy idő­■ érvényt kell szerezni a hatá­• rozataiknak. Felvilágosító, ne­velő munkával, ha lehet; de ■ felelősségre vonással is, ha az , szükséges. t A szövetkezet vezetőinek . rendszeres beszámoltatása fon- t tos eszköze a párt gazdasági i irányító és szervező tevékeny- . ségének. Erről se feledkezze- . nek meg. De az első lépésekét á párt­szervezeten belül kell meg- j tenniük a fejlődés irányába. G. Molnár Ferenc Ewi It ran I ii ai ktHön? ■ Az elmúlt ősszel fentről meg­• fúrták a Mátrát, összeér a , mátraszentimrei és a gyön­gyösoroszi akna, tehát hosszú - fuvarozás nélkül dúsításra ad­■ hatják az ércet. A vágatok i megnövekedett termelését a gyöngyösoroszi ércelőkészítő i csak akkor tudja fennakadás ; nélkül dúsítani, ha sürgősen > befejezik a rekonstrukciót. • Méghozzá úgy kell ezt megol- . dani, hogy az üzem ne álljon ■ le. A feladatok sikeres megol- , dósáért 25 ezer forint célprémi­umot kapnak az ércelőkészítő dolgozói. 1 Istenmezejére 20 ezer forint ■ célprémiumot szántak. Mit kell ■ ezért tenni? A feltétel: ’ tonnánként 3 forinttal I csökkentsék a bentonit ön­költségét. 1 Minőségben és árban is állni | kell a nemzetközi versenyt. csak így növelhető az export. ' Tehát az ösztönzés módja meg- ’ egyezik a népgazdaság, a kül­kereskedelem, de a vállalat ér­dekeivel és az idei célprémium az istenmezejiek jövedelmét is növeli. Kedvező híreket közöltek a felnémeti ásványőrlővel. Tő­kés nyugati ország érdeklődik ■ termékük után. Oda jó minő­■ ségű, finom áru kell. Az ősz ■ óta hegyekké gyűlt régi őrle- ; ménykészletet júl. 30-ig fel kell . számolni. Népgazdasági és vál- . lalati érdek, hogy a készlet Százmillió forintra emelke­dett a Mátrai Bánya és Elő­készítő Mű idei exportterve. Tavaly frontfejtéssel kísérle­teztek az istenmezeji bányá ban és az idén már hozzá­kezdtek, hogy gépesítéssel és korszerűsítéssel fokozatosan 100 ezer tonnára növeljék a fullertermelést. Sürgetik a gyöngyösoroszi ércelőkészítő rekonstrukcióját és még sorol­hatnánk tovább a megoldásra váró célkitűzéseket. De a fela­datok mellé kapnak-e forintot, hogyan alkalmazzák az anyagi ösztönzést? Kezdjük az exportnál. 100 millió forint rendkívül jelen­tős összeg. Különösen figyel­met érdemel, mert ásványok­ról és bentonitról van szó, ame­lyet a kohászat Keleten és Nyugaton is keres. Exportra termel a recski, az istenmezej és a gyöngyösoroszi üzem és az idén azt kérik tőlük, hogy exporttervüket három száza­lékkal teljesítsék túl. Nem lesz könnyű, de a, r!0 ezer forint sem meg­vetendő összeg. Célprémiumként ennyit kap­nak, cserébe a három százalé­kért. Az elmúlt héten újabb siker­rel jártak a mátrai érckutatá­sok, a Bányabércen 80 centi- méteres telérre találtak és az aknát üzemeltetésre átadták a gyöngyösoroszi ércbányának. Egy tar Vasárnap reggel háromne­gyed hatkor már a járdaépít­kezése a volt. Elkezdett .dol­gozni, és ha egy vb-elnök va­sárnap hajnalban járdát épít, akkor a lakosság sem szégyel- li ezt a munkát. 80 ember kö­vette Gyöngyössolymoson Fe- renczi Árpád vb-elnök példá­ját és építették a Kossuth ut­cán a járdát. Aztán ellátogatott még az új óvoda rendezéséhez, meg a sportöltöző építkezéséhez is. Később Ferenczi Árpád be­nézett még a járási asztalite­nisz spartakiád döntőire is. A vb-elnök vasárnap is vb- űlnök. EGY NAP A tanácsháza épületében la­kik B'erenci Árpád gyöngyös- solymosi tanácselnök. Nyolcra minden reggel bent van. Dél­előtt ügyfeleket fogad, beosz­tottjainak munkáját ellenőrzi, mindig akad valamilyen intéz­kedés, megbeszélés, vagy érte­kezlet és mindehhez még hoz­zátette: „mostanában minden­nap ellátogatok a három leg­fontosabb építkezésünkhöz is.” — Vajon mi a leglényege­sebb a tanácselnök, munkájá­ban? — Látni kell, a legfontosabb lácselnöfc teendőket. Igyekszem az erő­met és az időmet ezeknek a dolgoknak szentelni. Nem tud végigmenni az ut­cán, hogy meg ne szólítsák, tanácsot ne kérjenek tőle. Iro­dájára szinte ki lehetne tenni: panasziroda. Áz ügyfél forga­lom napi 30. EGY SZERDA — Volt rá ideje, hogy ma tanuljon? — Nemigen van a tanulásra időm. Főleg csak vizsgaidő- szakban készülhetek. Az elnök — diák, egyetemi hallgató: jogász. Elvégezte le­velezőn az öt évet. Április- májusra jelentkezett állam­vizsgázni. tudja, mikor fog bele az ál­lamjogba, vagy a polgár- és büntetőjogba. Ezen a szerdán házhelyát­adással foglalkozott, az OTP- vel tárgyalt. Két «vön'*”ösi vi­tás földügyben is kérték a vé­leményét. Értekezett a kultúr- igazgatóval. Foglalkozott néhány nyugdíjjal kapcsolatos hatósági bizonyítványüggyel. Megbeszélést tartott a sportöl­töző tervezőjével. S természe­tesen a napi programból az értekezlet.' sem hiányozhatott, FMSZ vezetőségi ülésen vett tünk és indulunk kife­lé, amikor a pincér ud­variasan barátom után szól. — Bocsánat uram. Leejtett valamit. A gyászjelentés volt. A Pócsiké. — No, mondd már, Aztán ez a szegény Pócsik ... — Értsd meg, nem bántotta senki. Élt és meghalt. Azt mondja az orvos, a szerencsét­len rengeteg gyógy­szert szedett be. és legalább két napig ví­vódott a halállal. Iszo­nyú kínok között pusz­tult el. Azt hittük be­teg. a harmadik napon úgy törettem fel a szobáját. Búcsúlevél? — Semmi. Valaki azt mondta, szerelmes volt reménytelenül. A ta­karékkönyvében 27 ezer forintot találtak... — No és a kollégák? Megdöbbentek? — Sajnálták. Ami­kor a temetőből jöt­tünk hazafelé, valaki megjegyezte: szegény Pócsik, még meghalni sem tudott úgy isten­igazából ... (— Szalay —) GYÁSZJELENTÉS [ napjai részt. i — Mi volt szerdán a legfon­tosabb teendője, hiszen az . előbb azt mondta, hogy min­dig azt tartja szem előtt? ; — összeírtuk a megyei ta­: nácsoak a falu kívánságait. NYOLC ÉY Egy falu évi kívánsága a tanácselnök — aki a „leglé- i nyegesebbre koncentrál” — előterjesztésében: pénzt kér- t nek útfelújításra, a villanyhá- . lózat fejlesztésére és az áj óvoda kerítésének felépítésére. 1 Az első pillanatra szegé- . nyesnek tűnhet a kérdés-lista . és talán túl szerénynek — de- . hát ezek súlyos százezrek. Ferenczi Árpád nyolc éve . tanácselnök és erről a nyolc . évről így beszél: — Uj orvosi lakást és rem- . delőt építettünk. Ezért telepe- . dett le végre nálunk már öt . éve egy fiatal orvos. Kibőví- . tettük az egészségházat is. Űj . pártszéfcházat, és két és fél- ; milliós művelődési házat épí- . tettünk. Ötmilliót fordítottunk út-korszerűsítésre. Nagyon, . sok járdát is készítettünk. A . könyvtár állománya tízszeresé- ; re növekedett. Ahogy ezeket mondta, íát- ■ szott, elveihez tartja magát: * legfontosabbakat említette. t EGY HÉT > — Mit reformálna meg a* /elnöki teendők közül? 5 — Kevesebb értekezletet f tartanék. 2 — Ez a rengeteg ülés élra- <bolja az időt, a tényleges gya- ‘ korlati munkától. Kevés jut 1 az emberek egyéni problémái­dra, nagyon kurtán kell elin- ‘ tűzni egy-egy ügyfélt. ^ Névszerint ismeri a több, > mint háromezer lakos felét. Amikor idekerült még idegen : volt — Ferenczi Árpád do- í moszlói. 2 Azelőtt — 1952-ben érettsé- < gizett a gyöngyösi mezőgazda­* sági technikumban — katona- ítiszt volt páncélos tüzér, majd j agronómus, Fmsz-könyvelő és ‘párttitkár Domoszlón, nem is í akármikor, hanem 1956. no- J vem bér 6-tól. 5 Tavaszra doktor lesz, s bár {még le sem tette az állam- k vizsgát, máris azon gondolko­dik, hogy tovább tanul, leteszi bírói, vagy ügyészi vizsgát, í vagy esetleg elkezdi a tanár­* képző főiskolát. 2 Különben mint ha ott se ‘lett volna, az egész beszélge­ti tés alatt: észrevétlen ember. > De a® tudják a faluban — mert a csendes dolgozó embe­reket azért észreveszik — hogy '„két évvel ezelőtt 16 vasárna­pot töltött járdaépítéssel. d Berkovits György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents