Népújság, 1966. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-27 / 49. szám
5100 GYEREK SORSA A tv jelenti Filmet forgatnak a hatvani állomáson Filmes vezényszavaktól volt hangos az utóbbi napokban a hatvani vasútállomás épülete. Tegnap ugyanis szuffiták, jupi- terlámpák kereszttűzében megkezdte munkáját Wiedermann Károly rendező vezetésével a tv egyik stábja. Egy készülő 60 perces dokumentumfilm jeleneteit forgatják a hatvani állomás épületében. A dokumentumfilm a felszabadulás történetét mondja el és a tervek szerint április 4-én kerül a képernyőre. A két forgatási napon a kerettörténet epizódjait veszik filmre: egy fiatalember 30 pere vonatravárás ®z (közben 30 év történelmét idézi. .. A forgatás eseményeiről a tegnap esti TV jelenti is beszámolt. Iván Petrovics Pavlov Hiányzik a marijuana, a gabonakombájn és egy néhány kilométer. Félmázsa marijuana — írja címbetűkkel egyik napilapunk. A kaliforniai Pasadénába egy gyümölccsel és zöldséggel teli kéttonnás teherautó érkezett. A kocsiban „500 kilogramm marijuanát találtak. A kábítószer értéke 600 000 dollár” Nem vagyunk járatosak a kábítószerek jelenlegi piaci ára körül. Lehet, hogy valóban a címben szereplő fél mázsa kerül annyiba, akkor a rendőrség jó 6 millió dolláros fogást csinált. De ha tényleg 500 kilogramm ára a 600 000 dollár, akkor azért a kis 60 ezer dollárért nem érdemes ilyen nagy felhajtást csinálni... Egy azonban biztos: a mi általános iskolásaink azt állítják, hogy az 500 kg = fél tonna. A fél mázsa viszont tízszer kevesebb fél tonnánál, tehát nagyon kell vigyázni, hogy a kábítószer kilenctized része benne ne maradjon a többi — zöldségben... ★ Egy napilapunkból tudtuk meg azt is, hogy a Vörösmarty (Gerbeaud) cukrászdában Sárika, a kitűnő felszolgáló 1916-tól, vagyis egyfolytában ötven éve hordja a feketét habbal a nagyérdemű vendégeknek. „Naponta öt kilométert gyalogol az asztalok — a kávéházi ösvények — között. Fél évszázad alatt 81250 kilométert. Szeretné elérni a százezret ...” Az aranyos Sárika körül a jubileumon több kérdés is felmerül. Jó ezt tisztázni nyugdíj előtt... Miért gyalogolt a kávéházi ösvények közt, ha cukrászdában dolgozott. Mellékállása is volt? ... De miért tagadták le neki 10 000 kilométert mikor ötven év alatt már 91 250-et legyalogolt? Legrosszabb esetben, ha évente a szabadságát ülve töltötte, akkor is csak 2500 kilométer vonható le ... Nem illik ezt egy jó dolgozóval megtenni. Sürgősen korrigálni kell, hogy hamarabb elérhesse a százezret, ahogy megérdemli — (Dr. Szemes) Harminc évvel ezelőtt, 1936 február 27-án hunyt el századunk természettudományának egyik legnagyobb alakja, I. P. Pavlov. Neve elválaszthatatlan nul összeforrott a modern materialista idegélettannaí, munkássága e területén maradandó és korszakalkotó volt. Emlékét számos tudományos intézmény, sőt a Szovjetunióban város neve (Pavlovo — régen Koltusi) is őrzi. 1849. szeptember 14-én született Rjazanban. Egyetemi tanulmányait a pétervári (ma Leningrad) egyetem fizikaimatematikai karán végezte. Szaktárgyául az állattant-élet- tant, kiegészítő szaknak a kémiát választotta. Itt kapcsolatba került D. I. Mendele- jewel, a kémia nagy rendsze- rezőjével; az ő laboratóriumában dolgozott. Tanulmányai befejezése után Pavlov első tudományos problémája a hasnyálmirigy működésével kapcsolatos idegekre vonatkozott. További tudásszomjának a kielégítésére — már elvégezve az egyetemet — beiratkozott az Orvossebészeti Akadémiára, ahol tudományos témán is dolgozott: a szív beidegzését vizsgálta. Itt megismerkedett Sz. P. Botkinnal, a híres klinikussal, aki meghívta klinikájára a fiatal Pavlovot, és megbízta az élettani laboratórium vezetésével. Magántanárrá nevezték ki a Katonaorvosi Akadémiára: itt kezdődtek meg az igazán nagyjelentőségű, eredményekben gazdag pavlovi kutatások. Az emésztés élettanát tanulmányozta és jelentős eredményeket ért el az emésztőmi- rígyek működésének a megismerésében. Ezért a munkásságáért a Nemzetközi Nobel-díi Bizottság 1904-ben Nobel-díjjal tüntette ki. Ezután tagja lett az Oroszországi Tudományos Akadémiának is. Új lendületet adott Pavlov munkásságának a forradalom győzelme és a szovjethatalöm megszilárdulása. Lenin nagy jelentőséget tulajdonított Pavlov kutatásainak és több ízben adott utasítást, hogy munkájának normális feltételeket bir<^ tosítsanak. A Népbiztosok Tanácsának 1921. január 24-én hozott rendeletében szó van arról, hogy „I. P. Pavlov akadémikus tudományos érdemei óriási jelentőségűek a világ minden dolgozója számára’. Üj laboratóriumot létesítettek számára, majd korszerűen felszerelt biológiai állomást szerveztek munkája zavartalan végzéséhez, a mai Pavlovóban. Mik voltak azok a tudományos eredmények, amelyeket ilyen nagyra értékelt az akkoriban még oly sok gonddal küzdő szovjethatalom is? Pavlov kimutatta, hogy az un. lelki működések alapját anyagi, élettani folyamatok alkotják, amelyek az agykéregben mennek végbe. A feltételes reflexek kialakításának módszerével sikerült feltárnia az agykéregben lejátszódó folyamatokat; élő állaton a renkí- vül érzékeny szerv vizsgálatára Pavlov előtt alig volt lehetőség. Módszerét továbbfejlesztve jelentős megállapításokat tett a felsőbb idegtevékenységgel, és az embert az állatvilágtól mégkülönböztető második jelzőrendszerrel kapcsolatban. E kutatási eredményei világnézeti jelentőségűek is: kitágítják a dialektikus materializmus természettudományi alapját és bizonyítékul szolgálnak a lenini visszatükrözési elmélet mellett, mely szerint a tudat függ az anyagtól. Elméleti eredményei új lehetőséget teremtettek a orvostudomány (különösen a kórélettan, a belgyógyászat, az elme- és ideggyógyászat) valamint a pedagógia, illetve a lélektan fejlődésének. Pavlov szenvedélyesen szerette hazáját és rendíthetetlenül hitt a szocializmus építésével a Szovjetunió előtt megnyíló ragyogó távlatokban. „Bármit teszek — írja — mindenkor csak arra gondolok, hogy amennyire erőm engedi, mindenekelőtt hazámat, a mi orosz tudományunkat szoleáljam. Ez adja számomra a legerősebb ösztönzést és a teljes kielégülést is”. (H. J.) Kulturális vasárnap Boldogon A földművesszövetkezet, a községi párt- és KlSZ-szerve- zet, a Hazafias Népfront kulturális vasárnapot rendeznek holnap, Boldogon. A program a reggeli órákban asztalitenisz, és sakk-csapatbajnoksággal kezdődik, ahol a község sportolói mérik össze erejüket. Ezután a kulturott- honban amatőrfilmesek által készített filmeket vetítenek. Délután „Béke és barátság” URBAN ERNŐ REGÉNY KATI FŰMET FOf A többit elnevette, kacsintással és holmi gömbölyűségek levegőbe való mintázásával játszotta el Szakonyi. Majd a noszogatásra is, hogy... van. nyelve, mit marháskodik, eny- nyit mondott csupán: — Majd meglátja, ha ott leszünk. Hát... meg is látta. Volt mit meglátnia, ami azt illeti. Még pedig a Marhahajtó út legvégén, a „Szép menyecské”- hez címzett csárdában, hogy dőlt volna rá a kémény a megcsinál ójára. Alacsony, füstös, bundapá- linka-bűzű lebuj volt eme szép nevű csárda. Egy kövér, fulladásig befűzött, nagyságos asz- szonyt játszó cigány debella trónolt benne. Fő-fő nevezetessége pedig három pincérlány volt. Egy paprikavörös, egy kanárisárga és egy koromfekete. Ezekre célzott, ezeknek az idomait mintázta bele a levegőbe Szakonyi Jóska. — No, Samu bátyám! — dörzsölte össze tettre készen a fanyerét, amidőn a tulajnővel szemközt asztalhoz ültek —, mit szól a tippemhez? Belevaló egy hely, mi? — Neked — gondolta az öreg Bársony. — Az ilyen családja rúgott országút átkának. Hangosan pedig: — Megjárja — dünnyögte. — Átmenetileg. Ügy egy... liternyi időt ki lehet bírni benne. De annyit is bajosan lehetett. Bajosan ám, mert alig kezdte mesélni Szakonyi, hogy ez ám a helyre személy, ez a Ka- lányos Etel, addig rakta bankóra a bankót, hogy üzletasz- szony lett, amidőn.,. így Jóska, úgy kispofám, már nyakukon is voltak a nők, és mint puszipajtásukat nyalták-falták Szakonyi t. A literes üveg mellé likő- rös poharak sorakoztak az asztalra. Egy ragyás, gödény áb- rázatú cimbalmos is ugyancsak hajlongott, ugyancsak verte, csörömpöltette a szerszámát, ö, Bársony Samu, ugyan észbe kapott, és ki is jelentette, címmel ünnepélyes műsort rendeznek, melynek megnyitóját Iglódi Ferenc a hatvani járási pártbizottság titkára tartja. A műsorban az ecsédi földművesszövetkezeti népi együttes népi táncokat, jeleneteket mutat be, majd a lőrinci szövetkezet énekese lép fel. Nem marad ki a műsorból a modern zene sem. amelyet a hatvani szövetkezet tánczenekara szólaltat meg. hogy baj lesz, gyerünk innen, amíg nem késő, de Szakonyi — térdein egy-egy dörgölődző nővel és pofáján a fölgerjedt korhelyek vigyorával — leintette. így intette le: — Hazamenni? Ki az a süket pali, az a nyavalyás, aki az én társaságomban a hazamenést csak említeni is meri?' — Ne marhulj, eleget ittál, éjfél is lesz, amire hazatalál-' lünk, Jóska! — Éjfél-e? — Abbizony. — Trappban? — Még úgy is. . — Akkor nyomás, márisindulhat, Samu bátyám! — vigyorgott Szakonyi. — Mer’ gyalog még reggelre is nehezen ér haza. — Gyalog? Hogyhogy... gyalog? — Lépegetve, a saját lábán, he-he. Mer’... én meg a kocsi, maradunk. A lovak úgyszintén. Mintazonáltal, ha panasza vagy követelése volna, csak szóljék. Tram-tram-trarara- tram! Közhírré tétetik, hogy a visszafelé-pénz Bársony uramnak visszafizettetik.. s Ugrás! Bort ide! Üres az üveg, lányok! Sárban, vízben, sötétségben nem vághatott neki a testvérek között is négy-ötórás útnak. Szakonyi randalírozását is megutálta. így aztán jobb híján a kocsiszín alá, az üres zsákokra telepedett ki éjszakázni. Pokróca volt, még szalmát is nyalábolt derékaljnak, csak épp a kocsmazajt: a zene-bonát, az ajtócsapkodást, az üvegcsörömpölést és a részeg pincérlányok visongását nem bírta meghallatlanná tenni. (Folytatjuk.) Hamis illúziók nélkül emlékeztetést: A VIII. párt- kongresszus határozata ugyan eltörölte a származás szerinti kategorizálást, az adminisztratív előnyök rendszerét, de ugyanakkor kimondta azt is — és erről gyakran megfeledkezünk —, hogy a középiskolákban és az egyetemeken továbbra is szükség van — (sőt még nagyobb létszámban — a munkások és parasztok gyerekeire. A mérce természetesen a tehetség', a rátermettség, de ma már nem lehet vitás, hogy a munkás- és parasztfiatalok nagy többsége megállja a helyét a felsőbb iskolákban is. Számolni kell csalódásokkal azokban a családokban is, ahonnan ipari tanulónak készül a gyerek. Igaz, bő a választék, mintegy 100 szakma hívja a fiatalokat, de mégsem lehet mindenki fodrász vagy kozmetikus, amikor a népgazdaságnak többek között 300 építőipari és 500 vasipari tanulóra van szüksége. A Heves megyei Pályaválasztási Tanács tájékoztatója segít ugyan eligazodni a szakmák és iskolák retjeiméiben, de azért nagy szükség lesz még az okos, meggyőző szóra, a megnyugtató segítségre is. A végére hagytuk a mező- gazdaság, de úgy is mondhatjuk, mindannyiunk gondját: ki marad a falun, a mezőgazdaságban? A fenti számadás szerint 250 tanulót várnak a mezőgazdasága szakközépiskolák. Nem kell nagy számítás annak megállapítására, milyen alacsony ez, s milyen nagy mértékben alatta marad az igényeknek. A megyei tanács mezőgazdasági osztálya 500 mezőgazdasági szakmunkástanuló felvételét kérte, de a minisztérium csupán a felét engedélyezte. Mi tagadás, a fiatalok többsége idegenkedik a mezőgazdaságtól, de ezért maga a mezőgazdaság is okolható. Sajnos, ma még nem áll elég stabil lábakon a mezőgazdasági szak- középiskolák rendszere. Ha egy ipari tanuló a gyárba kerül, sok-sok szállal kötődik üzeméhez. A mezőgazdaságban mindez hiányzik. A mező- gazdasági szakmunkástanulók a termelőszövetkezettel kötnek ugyan szerződést, de az ösztöndíjat az iskola fizeti, s a gyakorlati időn túl semmi sem köti a tanulót a termelőszövetkezethez; Szólni kell a továbbképző iskolákról is, hiszen tulajdon13. Most érezte ám csak igazán megállni az eszét az öreg Bársony! Hogy... a macska rúgja meg, ez ám a cifra história. Mármost ki hazudott? Kati? Lehetetlenség! Világéletében őszinte, egyenes lelkű gyerek volt. Nemhogy hazudni, de füllenteni is csak végszükségben szokott. Az ám, de a körülmények mégis ellene szólnak, sajnos. A sűrű, se célja — se értelme utazgatás. Az ébren is álmodó, de még a főző tudományán is csorbát ejtő szórakozottság. No és a könnyek, de a könnyek ám, hogy csipkéznék ki lyukasztóval a fülét a cséi- csap, tűzrevaló kalauzának! És így tovább; végül is oda jutott az öreg Bársony, hogy az lesz a legjobb, ha először is a csábító háza táján néz körül. Elvégre ha Katit magába bolondította és légyottra járatta, csakis a lakásán eshetett meg, ami megesett. így csupán elszántság és megfelelő szótehetség dolga, hogy az igazság a háziasszony vagy a szomszédok révén a napnál világosabban kiderüljön. ★ A név és a lakcím megszerzése nem okozott problémát. Egy emberséges ellenőr jóvoltából jutott hozzá mindjárt az autóbusz-pályaudvaron. — Legfeljebb azon tűnődött el, hogy Csillik... Csillik, de nagyon ismerős ez a név, majd meg a lakcím utcája, a Vidám Vásár út hozta zavarba, mert annak — mint kiderült — Marhahajtó út volt eredetileg a becsületes neve. Széles, varosvégi, mezőkre kifutó utca volt. Árokpartjait bürök, laboda és tyúkhúr pré- mezte. Ahogy az öreg Bársony a házszámokat nézegetve mérni kezdte a hosszát, mindjárt rájött, hogy — a jóreggelét! — ő már betévedt egyszer ezek közé az ótvaros, tégláikat vi- csorgató házak közé. Be bizony, még pedig vesztére, és egy ital- és szoknyabolond fuvaros jóvoltából. Simon-Judás napi vásárra fogadta meg a fuvart. Valami öt-hat mázsa sárgarépát vitetett be a fehérvári zöldségpiacra. Gyönyörű, válogatott portéka volt, kínálás nélkül is elkapkodták a vevők. Itt, a vásártéren mondta sötétedés tájt a fuvaros, Szakonyi Jóska, amidőn a kocsi már kiürült, az erszény ellenben meglehetősen dagadozott: — Hát az áldomás? — mondta. — Az áldomást mikor isz- szuk meg, Samu bátyám? — Útközben, hazafelé. Csak... hol igyuk meg? — Tudom én azt! Ahol a bor is jő, meg aztán. .. képpen ez is mezőgazdasági probléma. Már az országgyűlés is vitatta, hogyan kellene megreformálni a továbbképző iskolákat. Egyetlen ésszerű megoldás kínálkozik csupán, éi ez a mezőgazdaság érdeke is: össze kellene kapcsolni a kétéves^ továbbképző iskolákat a mezőgazdasági szakmunkás- képzéssel. Miért ne ' kezdhetnénk ezt el a mi megyénkben? A termelőszövetkezeteknek szüksége van a fiatalokra: a fiatal szakemberekre és a fiatal munkáskezekre egyaránt. Nagy feladat vár itt a meggyőző agitációra, de ugyanakkor a termelőszövetkezeteken is múlik, milyen mértékben tudják vonzóvá tenni a szövetkezeti munkát. A pályaválasztás ebben az évben sem zökkenőmentes. De a lehetőségek biztatóak. Csak élni tudjunk vele megfelelően. Márkusz László 5100 nyolcadik osztályos gyetek fejezi be az idén nyáron éltalános iskolai tanulmányait. A. nagy kérdés, hogy mi lesz a gyerekből, hogy milyen pályát választ — már félig-med- di • eldőlt. Az életre szóló elhatározások jelentkezési lapokon járják a hivatalos utat. Évek tapasztalatai bizonyítják — és ezt el kell mondani jó előre —, hogy az igények nem mindig egyeznek a lehetőségekkel, s így a jelentkezési lapok egy része nem kaphat zöld utat A pályaválasztás hajrájában megfogalmazást nyer néhány aggódó gondolat is: lesz-e elégendő továbbtanulási lehetőség? — kérdezik a szülők; maradnak-e fiatalok a faluban? — ez a kérdés foglalkoztatja a községek vezetőit Valóban jogos e gyakran elhangzó panasz: a fiatalok nem nagyon választják élethivatásuknak a mezőgazdaságot, nem szívesen maradnak a faluban. Több oka van ennek. Ab egyik maga fejlődés, eredményeink, amelyek megteremtették a továbbtanulás sokféle lehetőségét. Tíz esztendővel ezelőtt, 1956 nyarán, 3550 nyolcadik osztályos végezte el megyénkben az általános iskolát. A megye középiskolái akkor 987 gyereket vettek fel, az első osztályokba, a nyolcadikosok 27,7 százalékát Akkor még csupán 94 középiskolai tantermünk volt Ma 165 középiskolai tantermünk van, s így a nyolcadik osztályt végző tanulók 35,3 százaléka mehet középiskolába. Érdemes megfigyelni a fejlődés irányát is. 1956-ban 880 gyerek iratkozott be a gimnáziumok első osztályába, és csak 83 a szakközépiskolákba. Ebben az esztendőben: 1240-en mehetnek gimnáziumba, 560-an pedig a szakközépiskolákba. És most nézzük, milyen lehetőség vár a nyolcadik osztályt végző 5100 tanulóra? 1800-an mennek a megye középiskoláiba. Az ország más területeinek középiskolái — az elmúlt évek tapasztalata szerint — mintegy 350 Heves megyei tanulót vesznek fel. A gyors- és gépíróiskola 260 tanulót vár. A nyolcadik osztályt végző tanulók csaknem fele tehát felsőbb iskolában folytathatja tanulmányait! A megye iparának és kereskedelmének fejlődését jelzi a következő számadat: 2377 ipari tanulót vár az ipar, a kisipari szövetkezeti mozgalom és a kereskedelem. Ebből 225 középiskolát végzett tanulót vesznek fel, a többieket — 2152 ipari tanulót — az általános iskolákból várják. A mezőgazda- eági szakiskolák 250 első osztályost vesznek fel. Érdemes összeadni a számokat: 4812 az eredmény. Az 5100 általános iskolát végző tanuló közül csupán öt és fél százaléknak — 288 gyereknek — nincs helye. Ez olyan elenyészően kis szám, hogy nyugodtan mondhatjuk, gyakorlatilag biztosítva lesz az általános iskolát végzettek továbbtanulása és elhelyezkedése. A rideg számok életbe induló fiatalokat takarnak, akik nem kis gonddal és lelkesedéssel tervezgetik jövőjüket. Nagy kár lenne, hamis illúziókban ringatni magunkat a számok láttán, eléggé rögös még a pályaválasztás útja. A középiskolák, bár szélesre tárták kapuikat, mégsem fogadhatnak be valamennyi jelentkezőt. (Tavaly 2532 jelentkezőből 1562 elsőst vettek fel.) Elsősorban a jó képességű tanulókat várják a középiskolák. Az általános iskolák igazgatóin, osztályfőnökein a sor, hogy őszintén és nyíltan megmagyarázzák a szülőknek, nincs értelme, hogy gyenge tanulók kerüljenek a középiskolákba. Ezt követeli a gyerek érdeke is! Nagy felelősség eldönteni, kik kerülnek a középiskolákba, hiszen innen nyílik az út a főiskolák és az egyetemek felé. Ezért tartjuk szükségesnek az
