Népújság, 1966. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-24 / 46. szám

Vfsontai bányajárás NAPFENYBEN FÜRDIK a visontai határ, áttetsző pára száll a felszaggatott, összetúrt földről. A szalagjaidról — ahol néhány pillanatra megállunk Zoller Béla főaknásszal — be­látni a széles bányamezőt. Min­denütt mozgás. A távolban egy lánctalpas kapaszkodik konok kitartással a meddőhalomra, jó dobásnyira tőle kinn felejtett kukoricaszárak között tör utat magának egy másik. A „gödör­ben”, felette meg arrébb kot­rógépek — alattunk agyagter- he alatt nyikorog az ezres szállítószalag. A főaknász — a visontai fej­tés előtt ott volt az ecsédi bá­nya nyitásánál is, dolgozott a Keleti-főcsatorna munkáinál, részt vett a Hortobágy folyó szabályozásában, építette a Duna—Tisza csatornát — mesz- szire mutat, a kéklő acéloszlo­pok, az égbe kapaszkodó de­rékdaruk felé: — Amott már a nagy gépeket szerelik, olyanokat, amelyek közül egyik-másik háromezer ember munkáját is képes el­végezni napjában. Az ősszel talán már találkozik . valame­lyikkel itt is... Lejövünk a hídról, bányajá­rásra indulunk a főaknásszal. A tavaszias idő — úgy lát­szik — szekrényben marasz­talta a meleg nahát: kiskabát- ban dolgoznak már az embe­rek, egyikük-másikuk már az inge nyakát is kigombolta. Szembetalálkozunk egy fia­tal villanyszerelővel: Jafcsák Oszkárral. — Honnan jön? — szólítjuk meg. — Innen a legközelebbi anyagfelezőről. A szolgálati te­lefont javítottam a kezelőfül­kében. .. A műhelyünk egyéb­ként amott a Tévén-tanya mel­lett van — mutat az ezüstösen csillogó hidroglóbus felé — on­nan indulunk „portyáinkra”: oda, ahonnét valami bajt je­lentenek. — Nagy ez a terület. Sokat járkál...? — Mikor mennyit. Előfor­dult már, hogy talán tizen­nyolc kilométert is gyalogol­tam egyetlen műszak alatt. De van olyan nap is, amikor ki sem mozdulok a műhely­ből. .. A FÜLKÉBŐL JÖZSA JÁ­NOS gépkezelő köszön vissza. Kis „házikója” a szalag fölé épült, munkáját a szalag fel­ügyelete jelenti. A szállítmányt, a „gödörből” küldött meddőt figyeli szüntelenül, a terhelést ellenőrzi, arra vigyáz, hogy egyeletesen cipelje súlyát a gu­miheveder. — A berendezés két irány­ba képes terelni a meddőt: az „ezres”, meg az „ezerkét­százas” szalagra. Akkor vál­tok, amikor szükség van rá. Egyszer az egyik „gólyának” — ferde szögű felvonó, elevátor — másszor a másiknak továb­bítom az anyagot... Jó időben nincs különösebb probléma, csak esőben, eső után. Ilyen­kor „beragadnak” a görgők, sokszor le kell állnunk: negy­ven százalékos teljesítménnyel dolgozik a berendezés... Lejjebb, a „gödör” közelé­ben — egy víztölcsér mellett kis fabódé. — Szivattyúház — magya­rázza egy előbúvó fiatalember, Kecskés Ferenc. — Ide szivá­rog össze a környékbeli talaj­víz ezt nyomatjuk ki a gép­pel. .. Állandóan jön a víz, fontos munkát végzünk a zsompnál: itt még vasárnap is dolgozni kell... A „gödörben” — csak köznapokon. De akkor aztán istenigazából...! — Igaz-e, emberek? Homlokát törölgeti a legkö­zelebb álló Kohajda Ferenc. — Hát a vágánykiemelés, biztos, hogy nem gyerekjáték! Öten küszködnek most is a sárba ragadt, hatalmas talp­fákkal. — így sarasan, vizesen, egy- egy darab talán három vagy négy mázsát is nyomhat... A HATALMAS TEHER ALATT — ugyan mennyit nyomhat ez a kotrógép? alaposan besüllyedt a sínpá­lya. Ha a talpfákat nem emel­nék feljebb, lecsúszna róluk a gépkolosszus. — A múlt héten egyik-má­sik helyen még ötöt, hetet is kellett egymásra raknunk a talpfákból, hogy újra szintben, egyenesben legyen a pálya... Komisz, nehéz munka ez, ké­rem. ..! — Hát a kotrógép vezetőjéé, a V 7-es mesteréé? — A miénk könnyebb, de felelősségteljesebb — mondja a markazi születésű Molnár Zoltán. — "Ekkora masina mel­lett annyi baj törénhet! De eddig még nem történt semmi különösebb baj. Igaz, hogy nem olyan régen kezeli még a gépet: mindössze a má­sodik éve. A nyitóárok legfel ső szintjén kezdte, most meg tizennégy-tizenöt méternyivel lejjebb folytatja. — A társai? — Hopka Feri fenn van a gépen, a „főnök”, Nagy Lajos* meg a szomszédos kotrónál se- gítkezik éppen. Eltört az előtét­tengely, azt cserélik... Szocia­lista brigádunk egyik vállalá­sa, hogy szükség esetén segí­tünk a többi gép legénységé­nek is.,. Nagy Lajos vasárnap délelőtt is benn volt... — Meddig maradnak a ,,B” nyitóárokban? — Talán még három hétig.,, Aztán újabb munkaterületre vonulunk. Már készül a rám­pa, az út, ahol elhaladunk... Pár perc gyaloglás után az északi aknánál „igazi” bányá­szokkal találkozunk. Fújtatva kapaszkodnak felfelé a mere­deken, gőzölög átizzadt testük, nedves ruhájuk. Tóth György és Fehér Béla lakatosok éppen a délelőttös siktából érkeznek vissza. Lenn dolgoztak a föld alatt, a vízte­lenítési munkáknál. — Egy szivattyú tolózárját javítottuk, meg tömhettünk. Mindig ak^d valami odalenn... Hol térdig, hol állig járunk a vízben. Cseppet sem könnyű munka... Visontaiak. Csillésként kezd­ték a bányász szakmát, aztán a lakatosműhelyben dolgoztak három évig. Tavaly tettek szakmunkásvizsgát. VALAMIKOR NEKIK IS erre volt egy-egy darab föld­jük. Akkor felülről művelték — most meg alulról. Érdekes ez a visontai határ! (gyóni) Gyökeret ereszteni és dolgozni Tisztelt Természet Kolléga! Azzal a szerény, de aktuális kéréssel for­dulok Önhöz, hogy ré­szemre (alulírott) egy tízkilós görögdinnyét érlelni szíveskedjék. Kérésemet azzal in­dokolom, hogy na­gyon szeretem az ille­tő gyümölcsöt, s mi­vel én vagyok, mint ember, az Ön egyik ura — biztos olvasta már a napilapokat —, kérésemet nem áll jo­gában visszautasítani. Nagyon rosszul es­ne, ha csodálkozna mindezeken, hogy én­nekem meredek kéré­seim vannak, mert ki látott már görögdiny­nyét februárban? Ha Ön ezen csodál­kozik, akkor én levo­nom Önről a konzek­venciát, ami tulajdon­képpen idegen szóval vizes lepedőt jelent, és azt mondom, hogy Ön konzervatív, kis­polgár, aki mereven ragaszkodik a szoká­sokhoz és hagyomá­nyokhoz, vagy pedig egy gyenge jellemű jelenség, aki hagyja magát befolyásolni a félrevezetett meteoro­lógusok által. De Ön semmiképpen nem le­het ilyen, mert van szerencsém tudni, hogy folyó hó minap­ján az ön illetékes­ségébe tartozó felhók megjelentek a fejem fölött, és kiröhögve a szokásokat és hagyo­mányokat, elkezdett villámlani és menny­dörögni, és jégesni, ami csak nyáron, s akkor is zivatar ide­jén szokott bekövet­kezni, többek között a dinnyeföldek fölött is. Ezek után nem áll jogában, ha már ké­pes ilyen marhaságo­kat vagy vicceket el­követni, hogy kine­vesse nagyon is sze­rény kérésemet. Mert ha nyári zi­vatar van, akkor tu­lajdonképpen nyár van, akkor tulajdon­képpen illik, hogy ér­ni kezdjen a dinnye, különösen a görög­dinnye, amié ér. na­gyon szeretek. S egyébként is, ha még nem vette volna ész­re, a cukrászdákban lehet fagylaltot kap­ni, ami megint csak a nyár félreérthetetlen jele, vagyis egyike az Ön tréfáino,k, amiket semmiképpen nem tud leplezni a Meteo­rológiai Intézet szeán­szain. Kérem tehát, hogy teljesítse kívánságo­mat, máskülönben 'na­gyon megsértődöm, és leveszem a kezem Ön­ről, nem leszek ura a tová.bbiakban. Zivataros tisztelet­tel: — kátai — Fiatal szakemberek a tsz-ek- ben. Szinte még nedves diplo­mával, nagy elképzelésekKel és sok-sok vággyal. Vajon milyenek az első be­nyomások, amelyeket a nagy­betűs Élettől kaptak? Egy szóvá>: mindent Szekeres Ferenc Kiszombor- ból indult érettségijével a zsámbéki felsőfokú mezőgaz­dasági technikumba. 1965-ben végezte el az üzemgazdászi szakot, közepes eredménnyel. Azúín a főiskola, és irány a ter­melőszövetkezet. Egerbe nő­sült, s nagyon boldog volt, ami­kor két hete a mikófalvi Kos­suth Tsz mezőgazdász gyakor­noka lett. Ennyit mondanak el a száraz adatok. És vajon miről beszél a fiatal, szőke gyakornok. — El kell mondanom, hogy a fiatal szakemberek tanulás közben kissé rózsaszínűnek képz-Q,ik el a jövendő munkát. —És a valóság később elked­vetleníti őket? — Szerintem éppen ellenke­zőleg. Ösztönzi arra, hogy gon­dolkozzék, milyen módszerek­kel lehetne az „ideális vágya­kat” megvalósítani. — Természetesen mindezt nagv ambícióval, sok elképze­léssel? — A második hét után az em­ber még csak a tsz életébe sze­retne beilleszkedni, munkájá­val kiérdemelni a bizalmat és csak aztán próbál javaslataival segíteni a gazdálkodáson. Az ifjú szakember jól érzi magát a községben, mert ta­pasztalja, hogy szükség van itt rá, megtalálta a helyét. Augusztusig mint gyakornok dolgozik, aztán igazi „mester” lesz. Feleségét is lehozza a fa­luba. sőt a kis trónörököst is. — Gyökeret ereszteni, beil­leszkedni és dolgozni szeret­nék. Semmi többet. Egy szóval: mindent! Zabolátlan vágyak | Energikusan védte álláspont- I ját a hatvan férőhelyes mes- ! terséges bor.iúnevelő terveinek I megbeszélésekor. — Szerintem akkor sem épül­het így... S mondta az ő elképzelését... Löffler László, a bélapátfal vi Március 15 Termelőszövet­kezet főmezőgazdásza, 26 éves. A tsz legfiatalabb tagja. Egy hónapja kezdte el a munkát. — Az érettségi után két évet dolgoztam a Hevesi Állami Gazdaságban. Juhászbojtártól baromfinevelőig minden fela­datot elláttam. Aztán az állami gazdaság ösztöndíjával a deb­receni agrártudományi főisko­lára kerültem. Itt 1964-ben je­les eredménnyel védtem meg diploma tervemet. Jó tanulá­somért a Földművelésügyi Mi­nisztérium hat hétre tizedma- gammal franciaországi tanul­mányútra küldött. Sok mindent tanultam és ezeket mind hasz­nosítani szeretném a tsz-ben. — Profilírozni kell a szövet­kezetét, nálunk például állat- tenyésztésre. És örülök, mert ez az én feladatom lesz. Aztán a gyümölcstermesztésben mál­nára kell átállni. Úgy érzem, a munkaszervezésbai is segíthe­tek: erőkoncentrálás, a szemé­lyi és gépi erők pontos össze­fogása a legfontosabb. És igaz, már a főiskolán is mondták* hogy „fafeiű” vagyok, de ki­tartok amellett, hogy a mező- eazdrságot tudományos alapon kell vezetni. Beilleszkedni a környezetbe Alig lehet megakasztani a szóáradatot, amely a nagy ter­veket idézi. — Szeretem a községet és em­bereit, mert van bennük bol­dogulni akarás. Szeretem a tsz-t, a feladatokat is, nem vá­gyódom el Bélapátfalváról. Es­ténként sokat olvasok, hiszen a főiskolán igazából csak azt tanultuk meg, hogy mit hol kell megkeresni. És sohasem unatkozom, mert az embert, szerintem, saját gondolatai is szórakoztatják. Közben jegyzőkönyvet hoz­nak és gyorsan aláfirkantja a nevét. — Szeretnék majd ledokto­rálni, letelepedni és a felesége­met is idehoznám. És még egyet: régi könyveket gyűjteni, mert ez az egyetlen hobbym. Fóti Péter SipniiifSßL 3 1936. február 24., csütörtök elvek szerint a város jövője t szempontjából fontos város- ] rész. Milyen legyen külső meg- . jelenése, milyen épületek fog- : laljanak itt helyet, kik fognak < itt lakni, mi maradhat meg a < mai városrészből úgy, hogy az - itt élő és majd ide települő lakosság a város életébe jólés ; szervesen beleilleszkedhesáék. ; A tervező — ha szándékai I után érdeklődünk — ilyeneket mond: a városrendészet nem fölötte, hanem időbelileg is előtte áll az építészetnek. Nem | akkor kell a várost rendezni, amikor már a legjellemzőbb épületek állnak, hanem a vá- : rosrendezőnek összegeznie kell rendezési tervében azokat az alapgondolatokat, amelyek nélkül a település karakterét el sem lehet képzelni. A tihaméri szomszédságnál a délről nyitott völgy és külö­nösen a műemléki város miatt a városkép kialakítása volt az első nehéz buktató. Olyan lát­képről kellett gondoskodni, amely a váró® sziluettjét nem zavarja ... Ezért kerülni kel­lett a geometriai épületidomo­kat és olyan mozgalmas vonal- rendszert kellett kialakítani, amely belesimul a város har­móniájába. Funkciónál's és forgalmi problémák egyaránt felmerül­nek. A tihaméri egység meg­szerkesztésénél a gyalogosok és a gépkocsik forgalmát ketté­választja, a közintézményeket a gyalogosközpontba helyezi el úgy, hogy az iskolák, böl­csődék. kereskedelmi és egyéb egységek jól megközelíthetők legyenek. Ez a városnegyed — a terve­ző ismételten szomszédsági egységnek hívja — 15 ezer ember számára nyújt majd kulturális környezetet, otthont. Ez a rendezési terv ma még csak maketten és Fekete Mik­lós gondolataiban, rajzaiban, szabatos műleírásában él és hordja indokait. A holnap azonban életre hívja a gondo­latok nyomán azokat az épüle­teket, amelyek a városrendező elképzelésében és látható for­mában a maketten élnek. A mátrai Sástó egészen más gondolatokat éb- t esztett Fekete Mik’ósban. Domborzatilag erősen mozga­tott, vízszegény helyen mintegy 200« fő részére kell itt majd létrehozni a mátrai idegenfor­galmi és turisztikai alközpon­tot. Sástó táji és tájolási lehe­tőségei igen kedvezőek, a for­Jlevxl g.(hj&gAhiíujj£-ugjjjkm, tos Barna tervezi ezt a két épü­letből álló irodakomplexumot. Az első épület egy szabadon álló tízemeletes irodaház, míg a másik épületben helyezik el az Autóközlekedési Tanintéze­tet. A beruházási program most áll jóváhagyás alatt. Eszerint a Klapka utca és a Tárkányi Bé­la utca által köfVefogott terüle­ten, az erdőgazdaság használa­tában levő ingatlanon építik meg. Földszintjén az Idegen- forgalmi Hivatal helyezkedik majd el. Ez a körülmény — a reprezentatív igényeket kielé­A kedvező ei az idén tovább ki az üzemi bal Munkásvédelmi szempontból sikeresen ért véget az elmúl! esztendő. A százezer munkás­ra jutó üzemi balesetek száma 9,6, a halálos baleseteknél! ezer munkáshoz viszonyítod száma pedig 7,6 százalékkal csökkent. A SZOT illetékesei tovább kívánnak haladni azor az úton, amely az eddigi fej­lődéshez vezetett. Amint az MTI munkatársá­nak elmondták, ezután is erő­teljesen támogatják az Orszá­gos Munkásvédelmi Bizottság működését, amely már eddig i: jelentős eredmények születésé segítette elő azzal, hogy beszá­moltatta munkavédelmi tevé­kenységükről a különböző nép- gazdasági ágak vezetőit. gítő módop — meg is szabja az épület fogalmazásának tónusát a továbbiakban. Az irodaépület álló hasáb alakú, észak-déli hossztengely- lyel, két főbejárattal. A prog­ram a kor színvonalán gondos­kodik néhány hivatal elhelye­zéséről, amelyek eddig zsúfolt, szétszórt és korszerűtlen viszo­nyok között dolgoztak. Botos Barna nemcsak a köz­vetlen beruházási célt látja és kívánja szolgálni épületeivel, hanem szervesen be is akarja illeszteni ezt az irodaházat, za­varó hatás nélkül, időállóan, abba a reprezentatív, idegen- forgalmi centrumba, amely a két szálloda, a színház és a fürdők, uszodák által körülha­tárolt területen kezd kialakul­ni. Az épület tervezésénél a szigorú geometriai formák, a nemes egyszerűség uralkodik. Ennél a koordinált beruházás­nál már hasznosan jelentkezik a pécsi komplex-tervezésnek és összefogásnak a hatása is. A bankszékház tervezési munkáit már befejez­te Tóth Andor építész és akik az egri Beloiannisz utcába el­sétálnak, már látják az impo­záns épület alapozási munká­latait. Nem kívánunk vélemé­nyünkkel a területi főépítész lebernyege alá húzódni, de meg kell állapítanunk, az épü­let külső megjelenésével har­monikusan beilleszkedik a kör­nyezetbe. A gyakorló iskola, a járási tanács épülettömbjeihez jól kapcsolódik és tartózkodó­an modern, nemes formájával átmenetet jelent a megyei bí­róság épületének század végi formáihoz. A tervező-építész képzelete és keze sok tekintet­ben kötött volt, mert a rendel­kezésre álló terület felhaszná­lása sok-sok akadály elhárítá­sa után vált lehetségessé. Fi­gyelemmel kellett lennie Tóth Andornak a közmű-problé­mákra is, és főként arra a szomszédságra, amelyet a majd megépülő,;>p»gr a tervezők asz­talán élő autóbusz-pályaudvar is jelent. A bankszékház ma­kettjéről készült fénykép rep­rezentálja a tervező érett el­képzeléseit. (farkas) edniéovfli után váuiák csökkenteni esetek számat Sok egészséges közös kezde­ményezésre készülnek a mi­nisztériumok és a szakszerve­zetek. Az Élelmezésügyi Mi­nisztérium és az ÉDOSZ pél­dául a tervek szerint a Hús­ipari Trösszttel és más érde­kelt iparágakkal együtt megha­tározza azokat a munkakörö­ket, amelyekben kötelező lesz a kézvédő lánckesztyű hasz­nálata. Egyébként a SZOT a Buda­pesti Nemzetközi Vásárt ebben az évben is fel kívánja hasz­nálni a munkásvédelmi propa­gandára. Idei kiállításukon a gépi védőberendezéseket mu­tatják be, a legjobbakat, ame­lyeket az országban ismernek. (MTI) galom is közvetlenül mellette húzódik el, 24-es számú mű­úton. A Sástónál megoldandó köz­mű-problémák komolyak. Az építész olyan épületeket kíván itt elhelyezni, amelyek funkci­onálisan tökéletesen kielégítik az igényeket, megjelenésük és megoldásuk is újszerű. Kétszáz ágyas motel, 100 ágyas turista- szálló, hétszáz személyes I. osztályú camping és mintegy ötszáz főre szabott hétvégi te­lep alkotja majd ezt a modern egységet. Ezekhez csatlakoznak még a felsorolt intézményeket kiszolgáló vendéglátó és egyéb intézmények. Az egri Klapka utcai irodaház több intézmény, vállalat és közület részére épül majd. Bo­Milyen gondolatok határol­ják egy építésztervező hori­zontját? Az építészetről és e városrendezésről határozotl nézetei vannak Fekete Mik­lósnak is, aki a megyei tanács tervező irodájának munkatár­sa. Azt mondja, hogy az épité szét életforma. Az építkezés nem csak esztétikai kérdések sora, bonyolult rendezési, hasz­nossági és célszerűségi prob­lémák megoldása is ötvözi a tervező szándékait. Egyik leg­fontosabb munkája most Az egri tihaméri szomszédsági egység részletes rendezési tervének el­készítése. A fogalom megha­tározza a tervező célját. Feke­te Miklós gondolatait most a2 a cél köti le, hogyan alakuljor ki Eger déli végein, moderr A bankszékház makettje (Panyik István felvétele) Tervek az asztalon

Next

/
Thumbnails
Contents