Népújság, 1966. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-20 / 43. szám
,rJtli k&zekfrzzá, LUpi élek, (lllOíflj (ikar&ll A „kényes munkáról” tárgyalt a Pétervásári Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága A gyermek- és ifjúságvéde ban a Pétervásári Járási Tan hány adalék a nagy gonddal ö elmúlt esztendőben 238 kiskor hatóság, 37 kiskorút helyeztek ezer forint segélyt fizettek ki, re. A beszámoló és vita részlet történet az élet példatárából. Aki az italt választotta. Először a pedagógusok figyeltek fel a két kislányra. Zsuzsi és Eszter gyakran fáradtai! voltak, sőt, egyszer el is aludtak óra közben. Amikor felébresztették őket, sírva panaszolták: Édesapa megint részegen jött haza, vas villával zavart bennünket. Édesanyát is. Az édesanya a munkahelyén küszködött a sírással. Először szégyellte az igazat, de aztán mégis elmondta — hátha segítenek. A munkahelyről írták a feljelentést.. A községi gyermek- és ifjúságvédelmi albizottság munkához látott. Beszéltek a szomszédokkal, majd az albizottság elé idézték a részeges apát. Csak harmadszori hívásra jelent meg. — Inkább megválók az életemtől, mint az italtól. Nekem szükséges a napi tíz féldeci — ez volt minden mondanivalója. Az albizottság javaslatára az egészségügyi osztály kényszerelvonó kezelésre küldte... lemről tanácskozott a napok- ács Végrehajtó Bizottsága. Né- sszeállított beszámolóból: az ú ügyében intézkedett a gyámmegfelelő munkakörbe, s 40 főleg a cigánygyerekek részé- ei helyett szolgáljon néhány kellett felelnie tettéért Ifjúság elleni bűntettért háromhónapi végrehajtható szabadság- vesztésre ítélte a bíróság. tott éjszakák szörnyűségeit A lány és az édesanyja sírva panaszolták, mit tűrtek idáig. Az apa hallgatott egy ideig, csak hosszú csend után szólt — Én szeretem a családom Csak az ital... És ígéreteit tett... Azóta eltelt már jó néhány hónap. Eddig még nem szegte meg ígéretét... A szólók vállalták a felelősséget. Vigye a gyerekeket, ahová akarja! Két gyereke már állami gondozásban volt, amikor az anya meg- _______________jelent a gyámügyi hivatalban: — Vegyék állami gondozásba másik két gyereket is! E furcsa kérést nem lehetett teljesíteni. Az apának rendes munkája, keresete volt, de munkaképes az „édesanya” is. Néhány nap múlva, amikor az anya együtt utazott a gyámügyi előadóval, az autóbuszban akarta átadná a két kisgyerekét — Ne is lássam őket Vigye, aliová akarja! Amikor ez a kísérlet sem sikerült odahaza az apára hagyta a gyerekeket jómaga pedig ismeretlen kalandok felé indult. Az egyik gyerek, a kis Gyöngyi, alig volt 9 hónapos akkor... Néhány hét múlva már a Pétervásári Járásbíróság előtt Négy fiatalkorú, 14—17 évesek, három 18 éven túli társukkal, megunva a falusi életet, Budapestre készültek. Pénzük kevés volt, gyalogolni nem akartak, elloptak négy gazdátlanul hagyott kerékpárt és elkarikáztak Kiste- renyéig. Ott pénzszerzési lehetőség után kutatva, feltörték a vasútállomás büféjét... A budapesti utazás természetesen elmaradt. A három felnőttet végrehajtható szabadság- vesztésre ítélte, a két fiatalkorút egyévi próbaidőre bocsátotta, a harmadik fiatalt, 10 százalékos bércsökkentéssel, hathónapi nevelőmunkára ítélte, a negyediket pedig bírói megrovásban részesítette a járásbíróság. A fiatalkorúak további sorsáért, magatartásáért a szülők vállaltak felelősséget. 14 éves kislány írta ezt a kétségbeesett hangú levelet: .. Édesapa helyzete az utóbbi időben már kibírhatatlan. Keresetének nagy részét elissza s utána jó részeg állapotban hazajön, itthon pedig szekírozza a családot A baltát és a kést fogja ránk. Az ajtókat bezárja, a kulcsot meg elteszi és úgy rettegtet bennünket. Édesanyánk is azt mondja, hogy ezt nem bírja tovább. Mivel neki is azt mondja, hogy elvágja az ő nyakát is. Az egész szomszédság tanú rá, hogyan cselekszik. Már nem merünk itthon aludni, egyikünk itt alszik, a másik meg ott ahol éppen tud. Kérem a pártfogásukat” (aláírás) Megvizsgálták a kislány panaszát, majd a községi gyermek- és ifjúságvédelmi albi- zotság megidézte az apát És visszapergették az átvirraszKényes munka. Ki vés József — 1958-tól a parádi albizottság vezetője — jeliéit júságvédelmi Egy apa, aki megjavult. mezte így az munkát — Nagy körültekintést és tapintatot követel. Nagyon köny- nyen megkapja az ember az ilyen megjegyzéseket: „Mi köze hozzá, úgy élek, ahogy akarok!” Előfordult már. hogy a volt diákjaim vágták a fejemhez, amikor egy-egy ellenőrzés során az italboltban találkoztunk: „Nekünk már nem parancsol a tanár úr, kijártuk az iskolát” Hogy milyen bonyolult ügyek vannak olykor, elmondok egy esetet Egy fiatalember a Tiszántúlra nősült s néhány év múlva meghalt a felesége, így ott maradt az anyóssal és két gyerekével. Később visszaköltöztek a pétervásári járásba. Aztán híre jött, hogy a férj jóba lett az anyóssal. Egy év múltával ugyan ismét megnősült a férj, — a városba költözött, — de az anyós nem adta oda a gyerekeket így akarta visszaédesgetni a „hűtlen” apát. Az volt ebben az ügyben a legszomorúbb, hogy a gyerekek — a 9 éves kisfiú és a 12 éves kislány — tudtak mindarról, ami a négy fal között történt Erélyesen közbeléptünk. A gyerekek most már új otthonukban, az édesapjuknál vannak s azóta nincs panasz. Akták, ügyek, megannyi igaz történet. Sorsok, amelyek olykor a tragédia felé indulnak, de megálljt parancsol a segíteni akarás, az emberség. A Pétervásári Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága nagy felelősségérzettel tárgyalta ezt a napirendet és a gondoskodás diktálta a határozatokat is. (márkusz) [Belföldi turnékra készül a pécsi balett Szombaton a Zeneművészek Házában dr. Várhegyi Tibor, az Országos Filharmónia szervezési osztályának vezetője és Bek Imre, a Pécsi Nemzeti Színház balettigazgatója sikeresnek ígérkező kezdeményezésről tájékoztatta a sajtó munkatársait. Az érdekelt szervek a Budapesti MÁV Szimfonikusok Zenekarának vezetőségével közösen elhatározták, hogy +öbb vidéki városra kiterjedő hímét szerveznek a pécsi balett részvételével. Az első sorozat lebonyolítására február 21—24 között kerül sor, amikor a pécsi együttes Kőszeg, Sopron, Kapuvár és Tatabánya közönségének mutatja be Vivaldi: Etűdök kékben, Szo- kolai: Az iszonyat balladája és Vujicsics: Változatok egy találkozásra című művéből összeállított műsorát. A második turnéra a tervek szerint áprilisban kerül sor, főbb állomásai Borsod megye városai lesznek. Májusban Nyíregyházára, Karcagra, Debrecenbe, Kecskemétre, továbbá Békés, Csongrád megyébe látogatnak el. (MTI) Azt Olvastuk a Hétfői Hírekben, hogy minden kommentár nélkül idéznek a Dél-Koreában megjelenő egyik lapból. „... A bíróság egy év alatt 370 ezer ügyet tárgyalt, ami azt jelenti, hogy 20 másodperc jut egy ember sorsának eldöntésére.” Ügy gondoljuk, mégis helyes lett volna ennek a dél-koreai lapnak a cikkéhez némi kommentárt fűzni. Ha már ennyi embert vonnak eljárás alá, legalább dolgoznának az ügyükben többet. Idő volna rá... Hiszen, ha 20 másodpercet tárgyalnak, akkor minden bírónak marad egy évben (ha csak napi 8 órát dolgozik is) 108 szabadnapja. De ha legalább tíz bíró van ebben a nagy városban (Szöulról van szó), akkor 1080 munkanap esik ki. Végül is mit csinálnak azok a bírák, ha a bíróság egy évben három munkaévet szünetel... ★ Szép bélyegsorozatot adott Id legutóbb a magyar posta. A háromforintos légiposta-bélyegen az amerikai hírközlő mesterséges holdak egyikének, a „SYNCOM—3” elnevezésűnek a képét közlik. A szép képen a mesterséges holdat megismerhetjük akkor is, ha a SYNCOM—3 helyett SYN- COM Ill-nak. keresztelték is el... De nem tudjuk, meddig marad érvényben ez a 3 Ft-os bélyeg. Javasoljuk, hogy az érvényességi határidő kitűzésében ne zavarja meg a postát az a Ids másik mellékkörülmény, hogy ezt a hírközlő holdat nem 1965. VIII. 19-én bocsátották Föld körüli útjára, (ahogy az a bélyegen szerepel), hanem még 1964-ben fellőtték!... Ettől persze még igazán érvényes lehet a bélyeg ebben a folyó évben is. Később valószínűleg az árát is felverik a bélyeggyűjtők. A bélyeggyűjtőknek még azt javasoljuk, hogy ennél az árfelverésnél óvatosan licitáljanak, hadd maradjon pénzük a másik bélyegre is. Ugyanis ebben a sorozatban van még egy egyforintos bélyeg is, amelyiken a SAPHIR rakta nevét SHAPIR-nak írták.. Ennek az értéke is feljebb megy pár forinttal... Vagy egy H betű ide vagy oda nem nagy hiba?... (Dr. Szemes) Életünk é» nyelvünk Váll — vállal — vállalat (Egy érdekes szócsalád) Nyelvűnkben igen gyakori szó a váll főnév (az illető páros testrésznek, jobb vállunk- nak és bal vállunknak a neve). Beszélünk besüppedt, csapott, csontos, egyenes keskeny és széles vállról. Ha ezt a szót halljuk, magunk előtt látjuk Toldi Miklóst, akinek — mint Arany János írja —: „Szörnyű vendégoldal reng araszos vállán— Vezényszóként is hangzik: Vállhoz! Vállra! És hányszor mondunk ilyeneket a mindennapi beszédben: valakit vállon vereget, felad valamit valakinek a vállára, két vállra fektet valakit Nemegyszer látjuk, halljuk és olvasáük, hogy valaki vállat von. (Ez éppúgy két szóba írandó, mint a következők: kezet fog, fejet hajt, szemet vet, ujjat húz.) Jó másfél száz évvel ezelőtt Csokonai Vitéz Mihály is azt panaszolja egy szép versében: „Vállat rándít, aki sorsom hallja; Már elhagytak mindenek.” Több ezer esztendős szava nyelvünknek a váll. Úgynevezett finnugor eredetű szó, melyet őseink még a finnugor őshazából hoztak magukkal. Onnan vitték mai hazájukba északi nyelvrokonaink, a finnek is — más változatban. Gyakran képes (átvitt) értelemben használjuk a váll szót. Gondoljunk csak Petőfi Szülőföldemen című versére: „...vállamon huszonöt év van már, Cserebogár, sárga cserebogár!” De akár Kölcsey Ferencet és tőle a mindnyájunk által ismert Himnuszt is idézhetjük, abban is érdekes szerepe van a váll szónak: „Majd töröktől rabigát Vállainkra vettünk.” Prózai szövegekben sem ritka az ilyesmi. Levélben írta Madách Imrének a szabadságharc idején öccse, Madách Pál: „Eperjesre értünk. Ez hegyek alatt fekszik, mellyeknek (!) vállaikon által tekintve az óriás havasokat látni.” Vállal igénk a váll főnévből származik. Amit vállalunk, annak terhét — legalább jelképesen — vállunkra vesszük. Eszünkbe jut Petőfi Sándor, aki az István öcsémhez című versben testvérét arra kéri, hogy vállalja továbbra is agg édesapjuknak segítését: „Légy jó fiú, és gyámolítsad őt. Vedd vállaidra félig terheit...” A XIX. század költői című versében már a vállal igével írja: „Nagy munkát vállal az magára, Ki most kezébe lantot vesz.” A váll persze igen sok összetett szóban is előfordul: váll- bőség, vállfa, vállfájás, vállmagasság, vállpánt, vállrándítás, vállszíj, vállvetve stb. Ilyen az ingválí is, meg a félvállról (pl. félvállról beszél valakivel). Nyivánvaló, hogy mindezekben kettős I betűvel kell írnunk a váll szót. Ugyanígy írandó a belőle képzett vállas melléknév, a vállal ige és az utóbbiból származó vállalat főnév. (A vállalat tudniillik olyan üzem, amely ellenértékért termékek előállítását, értékesítését, szállítását vállalja.) Kettőzött I van természetesen a vállalás, vállalkozik, vállalt (pl. vállalt feladat) írott alakjában is. Dr. Pásztor Emil főiskolai adjunktus T. — Eh, ezek a nők, ezek a rtdk ...! — nevetett bajuszát széttörölve a kisöreg. — Hát niaga? — csodálkozott rá Lacira, aki rákvörös képpel egy bodzabokor mögül került elő. — Elbújt? Miért bújt el? Laci rekedten tiltakozott: — Én-e? Én aztán ugyan nem, hallja. Csak ... a szandálomat ráztam ki. Kavics ment bele. Majd gyors hangváltással, a tehenek felé intve, hogy a gyanúnak még az árnyéka se érhesse Katit illetőleg: — Ezek aztán igen! — mondta. — Ezek jószágok magukért. Kiállításra, mutogatni valók. A kisöreg beugrott neki: Ezek-e — csodálkozott. — Hát! — folytatta az ugratást szemrebbenés nélkül Laci — Bizonyságul. Arra bizonyságul, hogy a szalma is takarmány. Mert csak a vak nem látja, hogy igazi szalmán hizlalt, vénával vakart csudapéldány ez valamennyi. Nem is értem, hogy’ bírnak megállnia lábukon? — Hogy*... mondta? — robbant ki a kisöregből a kacagás. — Szalmán hizlalt, vellá- val vakart csudapéldányok? Ez jó, ez príma egy mondás. Ezt Takó Illésnek is orra alá dörgölöm. — Miért? — érdeklődött Lact — Talán ... szövetkezeti marhák? — De azok ám azok. Aztán Ludadi Bora, egy ádáz istenM6& február 20, vasárnap menyecskéje a gondviselőjük. No, olyanók is. Szégyenül vannak, tiszta ráfizetés a tartásuk. •— Pedig jó fajták. Ahogy nézem... a legjobb magyar vöröstarkákból valók. — Azokból. Hanem ... hallja-e? Nem kebelbeli maga? >— Hogyhogy? — Ahogyan mondom. Csak ürügy, porhintés a horgászpálcája. A valóságban puhatolózni jött. A járási mezőgazdasági osztály vagy a megye küldte ki puhatolózni. Laci nevetve tiltakozott. — Meg a púp a hátam közepére! Kalauz, közlekedési alkalmazott vagyok én, bátyám. Autóbuszkalauz. A kisöreg eltűnődött. Kalauz? Éppenséggel... kalauz is lehet a koma. Ránéz- vést maga a jóisten se képes eligazodni a mai fiatalságon. A lányok mind puccosak, mind a rongyot rázzák. Ondolálás. pirosító és nájlon-bugyogó nélkül még a boltba se hajlandók átszaladni. Az ilyen kirándulók viszont, mint ez a kalauz gyerek, mibe öltöznek? Ing, szandál, kurta nadrág, és ámen: ennyiből áll a marsad- jusztírungjuk. — És a marhák? — kapta fel a fejét, mert valami mégse vágott a kalauz személyazonosságát illetőleg. — A marhákhoz honnan ért? Mert ért, látom én, hiába is próbálná letagadni. — Honnan? — vont vállat Laci. — Hazulról. — Aztán .. az utasaim se világvárosi asz- faltkoptatók. Azoktól is rám ragadt valami. Hanem — szánta el magát hirtelen — én is kérdeznék valamit Kérdezhetek? — Tessék? — cserélt lábat és támaszkodott ismét merőkanalára a kisöreg. Gondolta: mégiscsak ellenőr lesz ez a kalauz De az sincs kizárva hogy nyomozó Csak óvatos, adut tartogat ezért nem enged benézni a kártyáiba. Laci viszont: lesz ami lesz. határozta el. lehetséges, hogy nagy zárvány, nagy kamukéró az öreg, de talán még se csapja be: — A menyecske érdekelne — vágta ki. — Érdekelhet? — Bora? Az a vén csórósz- lya? Magát? — Dehogy. Aki itt volt... Kati, ha jól hallottam a nevét A kisöreg elképedt: — Kati-e?! — Ö. Vagy nem úgy hívják? — De. Katinak hívják. Bársony Katinak. — Szép név, — mosolygott szélesen Laci. — Illik rá. ö is bársony fiatalasszonyban. Igaza fekete bársony. Azaz — kapott észbe. — Hogyhogyhogy... Bársony Katinak? De hiszen — asszony! Vagy nem az? — Igen is, meg nem is. — Miért? Elvált? — Nem. — Hát akkor? — özvegy. — Még jobb! — toppantott örömében Laci. — Vagyis, hogy... — próbált fancsali ké pet mutatni — rossz lehet neki. Alig élt, és máris özvegy. Hány éves? Húsz — huszonkettő? — Hallja-e! — fogott ismét gyanút a kisöreg. — Maga nyomozó? Mégis nyomozó? Mit akar vele? — Mit gondol? — vigyorgott alamuszi képpel Laci. — Mit akarhatnék? Amit maga is akart a nőktől, amikor fiatal volt. — Csak? — Elég az nekem! Tudja mit? Ha meglesz, ha megkapom, amit akarok — áldomást tartunk. Ketten. Az én kontómra Egy oltári nagy áldomást tartunk. Benne van? — Abból nem iszik. — Miből? — Atz áldomásból. A tövét sem dugatták még le annak a szőlőnek, amelyiknek a borából maga áldomást ihatna. — Ö. és miért nem? — Mert... Kati nem olyan. Aztán... de hagyjuk. Nekem még dolgom van. Isten megáldja, kalauz kaitárs. Azzal a merőkanalat vállra, a hordós talyiga szarvát kéa- be, már indult is, de Laci visz- sza kiabálta: — De... bátyáin! Miért? De... hova ilyen hirtelenséggel? — Katihoz! — kacagott a vállán át, diadalmasan a kisöreg, — Rétest enni. Mivelhogy ... engem is Bársonynak hívnak. Bársony Samunak. Alászolgéja, volt szerencsém, kalauz úr. ★ Ez volt az oka és előzménye annak, hogy Lad vasárnap déltől szerda reggelig nem is élt, csak támolygott. Ha pedig letelt a szolgálata és kiakasztotta nyakából a kalauztáskát, hát akár áz óra sétálója egyre csak járt. járt és hallgatott. Nem is csoda. Katiról ugyan megtudta, hogy özvegyi mivoltában elérhető volna, de örömében, hogy ügye még jóra fordulhat vele, és meg sem gondolva, mát mond, úgy talált nyilatkozni róla — és éppen az apja előtt! — ahogy vagányok szoktak fogadást kötni maskuráikra rumozás közben. Holott mi az igazság? Hogy utálja, gyűlöli és megveti a hencegést, a „nekem egyből megvolt” és a „füttyentésemre lefekszik” formájú kiszólásokat. Nem mintha álszent vagy kappantermészetű volna. Dehogy. Csak ad magára, ember igyekszik lenni. Ember, aki ha szeret, partnerét még tulajdon magánál is többre tart jaj és örömét koncul —, hogy be- nválazzák és csámcsogjanak rajta — a világ kincséért sem vetné oda cimboráinak. És akkor 6. és éopen 5 — két ízben is elvetette a sulykot! Ügy viselkedett, mintha szok- rvanecérek közö+t is főnök, efféle ... koslató falurossza volna. S ami a lepkétróctKooi-tőbb: még ha Katit sikerülne is megV'örmTékezni valahogyan, mit hozna — mit hozhatna — a ta- lá’kozásuk? Nyilván egy másik orronkaoást. Mégpedig — kommentált, szöveges orrom -kapást. Hogy... piszkos csibész, minek néz maga engem? Mert annyi bizonyos — az ellenkezőiét a hülye sem merné m-m’ ~kávra+m —! az öreg Bá‘ or . b '' xs ip’kolt otthon. íziben. S köszönetül. A... rétesért köszönetül, hogy akadt volna meg rögtön az első falat azon a kárörvendő torkán. (Folytatjuk)
