Népújság, 1966. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-20 / 43. szám
F/o/eg: 227000 forint A gyöngyösi Xll-es aknánál kifizették az idei első prémiumot A művezető és a (őaknász véleménye az új anyagi ösztönzésről Rekordtermés cukorrépából A Hatvani Cukorgyár a felvásárolt és feldolgozásra kerülő cukorrépáról összesítést készített és nyilvánosságra hozta a terméseredményeket. A jelentés szerint megyénk termelőszövetkezetei az 1965-ös évben — a korábbi évekhez hasonlóan — kimagasló eredményt értek el a cukorrépa termelésben: a megyei átlagtermés 168,6 mázsa holdanként. Úgyszólván minden járásban jelentős terméseredményék születtek, de a legjobb termést mégis a hatvani járás szövetkezetei érték el, ahol 1064 holdról 204,4 mázsa cukorrépát takarítottak be átlagosan. A legjobb eredményt a horti Kossuth Termelőszövetkezet érte el, itt a százholdas vetésterületen holdanként 275 mázsa termés volt. A herédi Mátravidék Termelőszövetkezetben 264,2 mázsás átlagtermést értek el. Megyénk termelőszövetkezetei a kiugró terméseredményt hétezer holdas vetésterületen érték el. pmjwwwwfi Nem tudom, felfigyeltek-e már, kedves olvasóim arra, hogy az utóbbi időben mind kevesebb az álarc a farsangi bálokon. Valamikor álarc nélkül egy valamirevaló álarcot be sem engedtek egy álarcos bálba, most azonban már éjfél előtt, éjfél után van... Miért? Sokat töprengtem ezen a kérdésen, azonnal elvetve olyan közhelyeket, miszerint egész nap és egész évben álarcot hordva jólesik éppen egy álarcos bálon az igazi arccal részt venni, melyet ezek után álarcnak tekint úgyis mindenki... Mígnem arra a következtetésre jutottam, hogy az álarc hordásának azért járt \e az ideje, mert az álarctervezők még mindig konzervatív, ósdi álarcokat készítenek a nagyérdemű közönség számára. Ördög, nagyorrú bohóc, oroszlánfej —- mind giccses és nagyanyáink idejéből való kacat. Hol a modern formaterv? Modern bálhoz, modern álarc! Űrhajós, békaember, kibernetikus, Beatles, Pelé, Angyal vagy heeler c felügyelő... Esetleg néhány vezető számára modern vonalú, de mégis kifejező erejű vaskalap ... Bár az utóbbi elvetendő: nem is sangi viselet a számukra. •*. v • i * «, > - it* *• _ A gyöngyösi XII-es aknánál Bognár Bélának, az „iparosok” egyik művezetőjének, éppen letelt a műszak. Tőle kérdeztem, hogy mi a véleménye az idei prémiumrendszerről. — Tárgyilagos, őszinte véleményt akar? — kérdezte. — Természetesen. — Akkor várjon egy percig, felveszem az 1966-os első prémiumot. Borítékkal a kezében azonnal visszajött. — Kereken 550 forint, a januári alapbérem 25 százaléka. Csak a nyugdíjjárulékot vonták le, egy fillér hiány nélkül kifizették. — Milyen feladatra kapta, mi volt a feltétel? — Fele a terv mennyiségi teljesítéséért jár. A másik fele meg akkor, ha a szállítószalag és a surrantó úgy működik, hogy a szenelő brigádok 60:40 százalék arányban tudják adni a darabos, illetve a daraszenet. Tiszta munka ez, itt van: fehéren, feketén — nyúl zsebébe az írásért, amelyen a prémium- feltételeket és a kifizethető ősz- szeget közölte az üzem vezetősége. — Hogyan sikerült? — Rendesen dolgoztunk. A lakatosok és a villanyszerelők is, mindhárom műszakban. Mondtam is Kakas József főaknásznak, hogy „ti csak a robbantásra ügyeljetek, a surrantok meg a szalagok az iparosok dolga”. Mindnyájan vigyáztunk arra, hogy sehol se legyen ácsorgás. — Nem történt lényegesebb üzemzavar? — Dehogynem. Tegnap a főszállítón az ezres szalag szakadt el. De a bajon gyorsan és lassan is lehet segíteni. Először Kassai Józsefnek meg Benkocs Józsefnek szóltam, ők voltak a legközelebb. Aztán Juhász Imrét és Gaskó Józsefet hívtam, régi, bevált szakmunkások. Idejében jött a két mozdony, azokkal összehúztuk a szalagot. Egy óra öt perc alatt végeztünk. Máskor örültünk, ha két óra alatt sikerült. Nekem 550 forintot hozott az első hónapban az új prémium. De a bányának, sőt a népgazdaságnak is megéri, hiszen 550 forintnál sokkal többet jelent itt egy órai állás. — Több lesz a nyugdíjlevonás? — Több. De az öt vagy a hat százalékot is kibírom, csak a prémium meglegyen. Ügy dolgozunk, hogy ezután is kifizessék. Vég Máté főaknásszal csak akkor találkoztam, amikor a délutáni műszakot eligazította. Fekete hajú, szikár fiatalember. Szókimondó, határozott, olyan... bányászfajta. Szabatosan magyarázza a tavalyi és az idei prémiumfeltételek közötti különbséget. A gyöngyösi XII-es akna tervét megemelték, napi 10 vagonnal kell többet termelni — éves átlagban 165 vagonnal naponta. Érthető tehát, hogy a mennyiség fontos. De ezért csak a prémium fele jár neki is. A másik felét csak akkor kapja meg, ha a fejtési sebesség 1,8, a pajzsfrontok átlagos sebessége pedig 2,1 méter. — Mennyi prémiumot kapott januárra? — A 2400 forintos alapfizetésre 35 százalékot, vagyis 840 forintot. Ha minden jól megy, februárban ez 875 forint lesz, mert a bérrendezéskor 100 forintos emelést kaptam. — Mit kell tennie a főaknásznak, hogy az előírt meny- nyiséget és a kellő fejtési sebességet elérjék? — Megfontolt, korszerű munkaszervezés. Ez a legfontosabb. A «ükségesnél se több, se keNémeth Józseffel, az SZTK szolgáltatási osztályának vezetőjével betegeket látogattunk. Természetesen táppénzes betegeket. De mielőtt megismerkednénk első betegünkkel, nem árt elmondani egy érdekes betegügyet. Nem kell megijedni, nem nálunk történt, Francia- országban ... Az egyik mezőgazdasági gépgyár munkása hazafelé igyekezett. Leblokkolt, kilépett a gyár kapuján és olyan szerencsétlenül rántotta vissza a kaput, hogy három ujját le kellett amputálni. A gyár és a munkás között hosszú vita kezdődött: Üzemi baleset volt-e, vagy sem? A vitát egy párizsi bíróság a napokban zárta le, mégpedig azzal, hogy a balesetet szenvedett munkás semmiféle követelményt nem támaszthat a gyárral szemben, mert a baleset nem a gyárban történt, hiszen a munkás már kívül volt a kapun... Az idei első napsugarak fü- rösztik a határt. A káli homokon már járható az út, napok kérdése és megindulhat a tavaszi munka a földeken. Ahol a kertészet üvegablakai visszatükrözik az erős fényt, szállító járművek sürgölődnek, egy új hajtatóház alapjait ássák a Március 15. Termelőszövetkezet építőbrigádjának tagjai. Igyekezetükön látszik, sürgős a munka, kihasználják a jó időt. — Gábor! — harsan a kiáltás az imént érkezett vontató felől, és a hangos szóra máris előterem, szinte a földből nő ki egy fiatalember. — Hova tegyük a meszet, Gábor? Lázár Gábor, a 23 éves főkertész, máris mutatja a mész helyét. Másik percben a melegagyaanoz rakatja a trágyát, de utána ismét ott áll a gödörnél. — Emberek, siessenek a munkával, az üvegháznak egy hét alatt készen kell lennie! — maga is közébük áll, szervez, irányít az építkezésnél, fáradhatatlan szorgalommal csinálja a kertészeti munkákat CjuíbO T, CL l'ókcctéj 2 zöld, hegyes, erős paprika pa- ■ lántái. Az üvegen áttűző napfényben és a hőmérő higanyszálát a 24 fokig emelő melegben mondhatni szemlátomást bújnak ki a földből a zöld növények. — Most sok a munkám. A magot elvetettük, kellene a hely, mert nem férünk. Az új haita- tóházzal van sok baj, egy hét alatt készen kell lenni vele, mert különben elcsúszunk az időben. Ezek a napok döntik el, mikorra tudjuk megtermelni a korai zöldségféléket. Két kertész tanulója van, három férfi segít a földberakásnál, a trágyahordásnál. Az asz- szonyck közül nyolcán járnak szakmunkástanfolyamra, rájuk a vetés, palántázás és az ápolás vár. Ez lesz a kertészeti brigád, őket irányítja, 200 hold zöldség, 300 hold gyümölcsös és 11 hold szőlő munkáit szervezi meg a fiatal főkertész. — Ez a második évem itt — mondja, és szívesen emlékszik a tavalyi indulásra, amikor a korai szabadföldi paradicsom kilóját 28 forintért tudták eladni. — A hatvani felsőfokú technikumon végeztem, és egv évig ebben a szövetkezetben voltam gyakorlaton. Habár mezőkövesdi születésű vagyok, szívesen vállaltam itt munkát, mert azonnal felismertem a nagy lehetőségeket, azt, hogv a káli kertészek mindig elsők, a zöldségféléket a legkorábban szál- lítiák niaera. de ezt is meg lebet előzni még két héttel! — Az a módszerem, hogy a palántákat gyepkockástól rakom ki a földbe. így nem rongálódik a gyenge növény gyökérzete, nincs felesleges időkiesés, mert az új földbe ültetett palántának egy hét kell, amíg magához tér. Egyhetes koraisá- got érek el a gyepkockás kiültetéssel, és a korábbinál nagyobb termést. Most a terület egyharmadán gyepkockás palántákat ültetünk, de az új szaporítóházzal, ami a jelenlegi 70 négyzetméterről 150-re növeli az alapterületet, már a terület felére biztosítani tudunk egyszer tűzdelt korai pa- 'ántát. A fiatal szakember tavaly már megmutatta képességeit, paprikából, paradicsomból a tervezettnél hatvanezerrel több bevételt ért el, a zöldborsóért 150 ezerrel kaptak több pénzt. nt ahogy várták. A dinnye sajnos nem sikerült. — Részesben művelték és a védekező szerek alkalmazásától mindenki idegenkedett. Fele termett dinnyéből a tervezettnek. Általában azt a legnehezebb megértetni, hosy a rési módszerekkel nem lehet már versenyképesen zöldséget termelni. — A hatvani erős paprikát, a húsz hold paradicsom nj>lántáit már áorilis 20-ra kiültetjük. Paradicsomból június első felében. paorikából június 25-re beérik a termés. Hangjából bizakodás esendő’ ki. Az új szeretete, a sikerért való harc hatja belülről, ezt a nyurga fiatalembert, akit keresztnevén szólítanak a szövetkezetben. Vezetéknevét még nem is nagyon ismerik, csak azt tudiák. hogv jó gazdáié van a kertészetnek és «zér' be csülik az idősebbek is. — pilisy — Rácz Alfonz segédmunkás a Borsodnádasdi Lemezgyárban dolgozik. Húszéves, nős. Itt lakik a kolóniába ő is. — Január 31-én kerültem betegállományba. A vesémmel van baj. Kórházba kell mennem. Szívesebben dolgoznék. Kevés az a 75 százalék. De hát mit csináljon az ember... Elhagyjuk a kolóniát, átmegyünk Egercsehibe. Erdélyi Józsi bácsi örül látogatásunknak. 55 éves, bányakőműves. Január 8-tól beteg. — Vízköre operáltak. Már elég jól érzem magam. Aludni szoktam, pihengetni. Mit csinálhat ilyenkor az ember. A táppénzt azt úgyis kapjuk. Ez jár... Egereseimnek is búcsút mondunk és Bélapátfalván kötünk ki. Sas Mátét előbb az udvaron láttuk, de mire beérünk a házba, már ott ül az ágyon. Bal lábáról a cipőt is lehúzta. A cementgyárban dolgozik, 1965. I november 15 óta beteg. | — Megrándult a derekam, i Azóta mindig fáj. A mandulámat is kivetettem. Van itt éppen elég baj. A ház is csak félig kész, csinálni kéne. — Mennyit keres? — 1800-at. — A táppénz? — A hetvenöt százaléka. Utolsó betegünk Balogh Gyula. Bélapátfalvi, a borsodnádasdi bányában dolgozik, 1965. december 16-tól beteg. Színes .drótokból époen üvegeket font, omikor megzavartuk, i — Itthon történt a baj. Elestem, a kezemben levő pohár összetört, össze-vissza hasogatta a kezem. Nem is tudom, lesz-e belőle valami. — Mennyi táppénzt kap? — Ezerötszázat. — Jól érzi már magát? — Hát... ] Akiket meglátogattunk, valóban betegek voltak. De hogy is mondta Erdélyi Józsi bácsi? — Mit csinálhat ilyenkor az ember? . Hát igen. Nincs kapálás, aratás, rossz az idő. Ebben is van valami. Nyáron talán más eredménnyel záriak volna be■glátocatásunkat? Majd erről sem feledkezünk meg... —J._ Ennyi a történet és most következzék az első beteglátogatás. Puskás Lászlót, az egeresein bányaüzem dolgozóját a bagó- lyuki kolónia hegyoldalában találtuk. Nyálainak tépte a füvet ... — Mióta van táppénzen? — 1965. augusztus 14-től, kérem. Nem javulok én már meg sohasem. Nézze, a kezem hogy néz ki. Ebből már nem lesz kéz. Voltam Pesten is, de hiába megy az ember akárhová. Ennek már vége. Vastag forradások, vágások helyei bal karján. Megsértve az eret, az idegeket. Ujjai alig mozognak. — Komoly baleset lehetett. Hogyan történt? — Nem a bányában történt. Dehogy, dehogy, összeverekedtünk a szomszéddal. Higgye el, én semmiről sem tehetek. Sik- tából jöttem haza és összeszúr- kált. így történt az én balesetem. — Mennyi táppénzt kap? — Nem sokat, 2080 forintot... WV"7WW - -W-W-VO •v. Beteglátogatás — hivatalból a műszakiak megkapják a prémiumot. — A munkások kapnak-e prémiumot? — Ha ők is, meg mi, műszakiak is jól dolgozunk, kapnak. A 72-es front munkásai most 10,50 forintos prémiumot kaptak műszakonként. Pedig a fejtéseink már régen nem voltak ilyen rossz helyzetben, mint januárban. — Ügy tudom, az eddig kitűzött prémium csak előleg. — Mi is így hallottuk. De biztosat nem tudunk. Kertai József üzemvezető nincs itthon, de kérdezzük meg a párttitkárt, meg a vezető könyvelőt — mondta a főaknász és a művezető. Tisztáztuk, hogy a 227 ezer forint csak előleg, Vagy ahogy hivatalosan mondják: szabad prémiumkeret. Ezt osztotta ki még januárban a feladatok mellé célprémiumként az üzemvezetőség. A termelést közvetlenül irányító műszakiak havonként megkapják, a teljesítmények arányában. Több munkakörben negyedéves elszámolás van és 80 százalékos előleget fizetnek. A kevesebb, de a legfontosabb és valóban a munkakörtől függő premizálás valóban ösztönző, ezt állítják a gyöngyösiek. Ehhez még azt lehet hozzáfűzni: feltétlenül célszerű és hasznos, hogy a döntéssel és a munkával is iparkodtak és már januárral célprémiumot fizethettek. Ügy gondolom, a havonkénti premizálás egyenletes teljesítményre ösztönöz. Ez pedig lényeges előfeltétele lesz a gazdaságos termelésnek, amitől a többi, a „kötött” prémiumkeret és a nyereségrészesedés függ. A teljes prémiumösszeg a 227 ezer forintnál jóval nagyobb, és ha minden hónapban jól dolgoznak, mintegy 30 százalékkal haladja meg a tavalyi keretet. Dr. Fazekas László vesebb ember ne legyen a munkahelyen. Ha több embert adunk, többfelé kell osztani a teljesítmény után járó bért, vagyis csökken egy-egy mun- sás keresete. Ha kevesen vannak, hamar baleset történhet. Ha jó ütemben halad a pajzs, akkor nemcsak a mennyiségi tervet teljesítjük, hanem kevesebb karbantartás kell, kevesebb pótbiztosításra van szükség, vagyis olcsóbban és oiztonságosabban termelünk. — Persze, mindez nem ilyen igyszerü, ahogy most elmondta. — Valóban. Az aknászokkal, a frontmesterekkel közösen sell megoldani a telepítést, hogy mindig a lehető legjobb megoldást választhassuk. De a nányában minden munkamozzanatnak megvan a maga törvénye. Csak ismerni kell, és persze, be is kell tartani. Jó, nogy az idei prémiumfeltétel minden műszakit a legfontosabb feladatra figyelmeztet és erre ösztönöz. — Tavaly talán nem így volt? — A szándékot és nem vitatom, de a valóságban az eltorzult. A tavalyi prémium negyedéves volt és annyi minden feltételhez kötötték, hogy sohasem tudtuk, jár-e vagy sem. Még jó, hogy a végén valamiért kaptunk. De az idei prémiumrendszer valóban ösztönző. Nekünk is, meg az üzemnek is jó, hogy januártól kezdve havonta vizsgálják a feladatok teljesítését és ki is fizetik az érte járó pénzt. — Összhangban van-e a műszakiak és a munkások íny ági ösztönzése? — Igen. Ha a műszakiak jól szervezik, jól telepítik a munkát, akkor növekszik a termelékenység és a gazdaságosság. Ez egyformán érdekük a munkásoknak és a műszakiaknak is. Ha jó a termelékenység, akkor többet keresnek a vájárok, csillések és frontmesterek,
