Népújság, 1966. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-20 / 43. szám

Creesho marsall nyilathosata A Szovjetunió nem csökkentheti védelmi erőfeszítéseit MOSZKVA (TASZSZ): A TASZSZ tudósítója a szov­jet hadsereg és hadiflotta lét­rehozásának közelgő 43. évfor­dulója alkalmából több kérdést intézett Andrej Grecsko mar­sallhoz, a Szovjetunió honvé­delmi miniszterének első he­lyetteséhez. A kérdésekre vá­laszolva a marsall hangoztatta, hogy az Egyesült Államok fo­kozódó agresszivitása és a nyu­gatnémet kormánykörök re- vanspolitikája miatt a Szovjet­unió jelenleg nem csökkent- heti védelmi erőfeszítéseit. A párt és a kormány mindent megtesz azért, hogy hadsere­günk és hadiflottánk a mo­dern követelmények színvona­lán álljon — hangsúlyozta a marsall. A szovjet fegyveres erők legfontosabb feladata, hogy állandóan nagyfokú harci felkészültséget tanúsítsanak és mindenkor készen áll­janak arra, hogy a Szov­jetunió és más szocialista országok védelmére kelje­nek. A jövőben is erősítenünk kell a fegyverbarátságot és az együttműködést a Varsói Szer­ződés országainak baráti had­seregeivel. Andrej Grecsko marsall a továbbiakban elmondotta, hogy a szovjet hadsereg jelenleg különböző erejű atomtöltetek­kel és gyakorlatilag sebezhe- tetlen célbajuttató eszközök­kel rendelkezik. A stratégiai rakéták percek alatt harcképes állapotban vannak és lehetővé teszik, hogy gyakorlatilag a Föld bármely pontján válasz­csapást mérjenek az agresszor- ra. A szovjet haditudomány abból indul ki, hogy az ellen­ség feletti győzelem kivívásá­ban egy háború esetén nagy szerepet játszanának a száraz­földi csapatok, a légvédelem erői, a haditengerészet és a légierő egységei is. Csak egye­sült erőfeszítésekkel lehet meg­adásra kényszeríteni az ellen­séget — hangoztatta a mar­sall. De bármilyen félelmetes fegyverekkel vannak is ellátva a csapatok, az ütközetek sikerét vég­ső soron az emberek dön­tik el. A szovjet harcosok kiváló erkölcsi, politikai és katonai tulajdonságokkal rendelkeznek, hűek a ha­zához, a néphez, a kommu­nizmus ügyéhez. Andrej Grecsko, aki a Var­sói Szerződés országai egyesí­tett fegyveres erőinek főpa­rancsnoka is, a továbbiakban hangoztatta, hogy a baráti or­szágok hadseregeit mindenek­előtt az egységes katonai dokt­rína és az azonos harci taktika fogja össze. Ami a fegyverze­tet illeti, azt is jelentős mér­tékben szabványosították. Azo­nos nézeteket vallanak a kü­lönböző országok katonai ve­zetői az esetleges fegyveres ösz- szetűzés jellegét illetően, és ebből következik, hogy a harci kiképzés módszerei is csaknem azonosak. Abban az esetben, ha az agresszor fegyveres tá­madást intézne egy vagy több baráti állam ellen, a Varsói Szerződésbe tömörült többi or­szág haladéktalanul, minden eszközzel, köztük fegyveres erőivel is, a testvéri népek se­gítségére siet. Az amerikai agresszorok vietnami háborújáról szólva Grecsko marsall megjegyezte, hogy az amerikai imperialisták nem kerülhetik el sorsukat, mert a vietnami nép egységes és legyőzhetetlen harci erejé­vel találják magukat szemben. A szocialista országok e ne­héz napokban segítséget adnak a harcoló Vietnam­nak. A V3K vezetői nagy­ra értékelik azt a segítsé­get, amelyet a Szovjetunió a Vietnami Demokratikus Köztársaság védelmi és gazdasági erejének növe­lése érdekében nyújt. Ami a dél-vietnami csapa­tok és amerikai parancsnokaik erkölcsi szellemét illeti, az rendkívül alacsony, mivel e csapatok igazságtalan imperia­lista háborút vívnak. Az ame­rikai haditechnikát igen ala­csony hatásfokkal alkalmazzák Vietnamban, mivel a terep (a hegyek és az erdők) lehetet­lenné teszi a harci eszközök teljes erejű bevetését. Of hadíisjymiiilsirter Myolcvan éve született Kun Béla Beszélgetés Kun Ágnessel Sűrű, fekete hajú asszony. Vonásai határozottságukban is lányosak, asszonyosak. Fagga­tom, arra keresem a választ, milyen érzés lehet Kun Béla lányának lenni. Mire emlék­szik ő, a gyermek, egy nagy forradalmár életéből, aki neki ennél is több: az édesapja. Február van. Megtréfál ben­nünket az időjárás. A budai ház kertjében fényes a megko­pott pázsit. Eső áztatja a vá­rost. Könyvek. Könyvek a meny- nyezetig. Az édesanyja, az élet­társ, Hidas Antal és Martlnov, a kedves költőbarát fényképe díszíti a könyvespolcokat. A falon Uitz Béla festménye a váló politikus, de jelentős új­ságíró tehetség volt. Aztán a háború. 1915-ben hívták be ka­tonának. Beszélgetünk. A régi emlé­keket idézi. Csöng a telefon. Az Izvesztyija munkatársa kér interjút. Néhány perce távoz­tak a lengyel újságírók. Jár­tak itt már olasz s jugoszláv kollégák is, akik szintén Kun Béla születése 80. évfordulója alkalmából készítettek interjút Kun Ágnessel. — Apám 1916-ban Tomszk­ban fogságba esett. Mint a bol­sevik párt tagja, a hadifoglyok szervezésének élére állt. Ettől kezdve, minden cselekedetével, érkeztünk, német származású házvezetőnője mutatta, hogy a szekrényben két ing és egy nadrág Kun Béla minden va­gyona. „Nem tehetek róla — mentegetődzött —, de Kun elvtárs mindenét elajándékoz­za”. — Pétervárott kapcsolatban állt Leninnel. Moszkvában a kommunista hadifoglyok föde­rációjának elnöke lett apám. Dolgozott, beszédeket tartott. — Milyen ember volt? Talán a hiszékenységig jó. Az inter­nacionalizmus személyes tu­lajdonságává vált. Hányszor, de hányszor elmondta: akkor lesz boldogság a földön, ha a népek egy nagy családdá egye­Megelégszik-e Bonn a szerepével? AÁ§Z-rita Dominikáról WASHINGTON (MTI) hatáskörét. Kolumbia képvl- | Az AÁSZ tanácsa Washing- selője elvetette a pánamerikai ionban ülésező 10. úgynevezett erők fenntartásával foglalko­konzultatív értekezletén Vene­zuela javasolta, hogy a Domi­nikai Köztársaságban állomá­sozó Amerika-közi erők kény­szerítsék a Godoy elnök által a külföldre irányított, de a pa­rancsnak ellenszegülő katonai vezetőket a távozásra. Enrigque Tejera Paris, Vene­zuela képviselője — mint az AP jelenti —, felszólalásában sürgette, hogy az Amerika-közi erők adjanak anyagi és erköl­csi támogatást Godoy elnöknek és akadályozzák meg, hogy „Trujillo örökösei” az ország­ban maradjanak. Costa Rica képviselője támogatta a vene­zuelai indítványt. Kolumbia és Ecuador képvi­selői ezzel ellentétben leszö­gezték, hogy az Amerika-közi erők már eddig is túllépték hatáskörüket. A kolumbiai küldött indítványozta, hogy a konzultatív értekezlet részlete­sen is elemezze és határozza meg a dominikai helyzettel összefüggő valamennyi szerv zó bizottságnak azt a követe­lését, hogy létesítsenek külön alapot az Amerika-közi erők finanszírozására. U Thant ENSZ-főtitkár pén­teken a Biztonsági Tanácshoz intézett kiegészítő jelentésében leszögezte, a Santo Domingo-i sztrájkbizottság elfogadta Go­doy elnöknek a sztrájk beszün­tetését sürgető felhívását és ki­jelentette, hajlandó szorgal­mazni az általános munkafel­vételt. Ugyanakkor az is isme­retessé vált, hogy Godoy elnök megfenyegette a sztrájk rész­vevőit és hangoztatta, az erő­szak alkalmazásától sem riad vissza, ha nem veszik fel újra a munkát. Az elnök — mint a TASZSZ jelentésében megálla­pítja — kifejtette a katonai vezetés „korszerűsítésére” vo­natkozó terveit. Kijelentette, a hadsereget megtisztítja a poli­tikai elemektől és egyaránt fog harcolni „a kommunista és az ezzel ellentétes irányú feb- forgató tevékenység ellen”. sokról szóló hivatalos közle­mény szerint a miniszterek el­sősorban a stratégiai atom­fegyverek kérdéseivel foglal­koztak, beleértbe azt is, ho- [ gyan értékeljék a NATO ellen irányuló „fenyegetések” jeli«*- ■ gét. Tárgyaltak az atomfegy- j verekkel való tervezésről, a j nukleáris fegyverek beszerzi- ' sével, kezelésével, ellenőrzésé­vel kapcsolatos kérdésekről, megvitatják a célpont-ki­választás módszerét, vala­mint azt, hogy a rendel­kezésre álló erők, nukleá­ris háború körülményei kö­zött, hogyan felelnének meg a várakozásoknak. Mint a közlemény mondja, tárgyaltak ezeken kívül a NATO atomfegyverekkel fel - szerelt haderőinek parancsnok­ságáról, a haderő feletti fenn­hatóság kérdéséről is. Az ötös NATO bizottság leg­közelebb április 28-án és 29-én I.ondonban tart konferenciát, amikor is a „korlátozott há­ború” keretei között alkalma­zandó taktikai atomfegyverek problémájára összpontosítja a figyelmét. fiatal Kun Ágnesről. — Apámról meséljek? —El­gondolkodik. — Róla nagyon sokat és egyszersmind nagyon keveset lehet mesélni, ö soha­sem beszélt tetteiről, nagyon szerény ember volt. Életét na­gyon nehéz lenne regényben megírni, mert nem tűr kiegé­szítést. Csak a dokumentumo­i kát kell egymás mellé tenni, minden kommentár nélkül. — Anyám sokat mesélt apám ifjú koráról. Tizenhat­éves volt csupán, gimnazista Kolozsvárott, amikor aranyér­met nyert a magyar népkölté­szetről, Petőfi Sándor és Arany János munkásságáról írt dolgo­zataival. Igazságérzete hajtot­ta, a harc útját kereste. — 1912-ben bekapcsolódott a munkásmozgalomba és rövid idő alatt az erdélyi szocialista mozgalom egyik vezetője lett. Fáradhatatlanul agitált a kö­zeledő háború, az elnyomás el­len. — Mondják, hogy a kolozs­vári urak boldogok voltak, amikor a Pesti Napló munka­társaként Budanestre költözött. A szerkesztőségben egvütt dol­gozott Kosztolányi Dezsővel. Kortársai szerint nemcsak ki­Kun Béla beszél Csepelen lélegzetvételével már a forra­dalmat szolgálta. Részt vett a KMP megalakításában is. — És mint apa? — Mint apa? — ismétli —, mint apa talán a legtökélete­sebb volt. A Tanácsköztársa­ság napjaiban — pedig abban az időben a külügy, a hadügy és szinte minden, ami a Ta­nácsköztársasággal összefüg­gött, az ő vállán is nyugodott — ha egy percre nyugalom volt egyáltalán! a családról nem feledkezett meg. „Éljenek a felszabadított gyerekek” — mondta —, és engedett élni, valóban szabadon gondolkozni. A kezemet mégsem engedte el egy pillanatra sem. Irányítot­ta a fejlődésemet, felhívta a fi­gyelmet a jeles olvasnivalók­ra. Közben észre sem vettem, hogy minden tanácsát önkén­telenül Is a magam akaratá­nak éreztem. — A Tanácsköztársaság bu­kása után a bécsi emigráció. Külön tőlünk. Moszkvában ta­lálkoztunk ismét. Ö fáradha­tatlanul harcolt tovább. Részt vett a krími harcokban, mint Frunze harcostársa. — Emlékszem, amikor meg­sülnek, s megszűnik az egy­más elleni acsarkodás. Egy apró példát, magatartása jel­lemzésére. A Komintern vég­rehajtó bizottságának tagja volt akkor apám. Meggyűlt a Iában, tűrtem a fájdalmat, az­után mégis el kellett mennem a kórházba. Bekötözték a lá­bam, de nem fért a cipőbe a pólya. Felhívtam édesanyáig talán most; kivételesen, apa értem küldhetné egy autót. Anyu visszahívott a kórház­ban. „Apád üzeni, — mondta zavartan —, hogy kocsit saj­nos, nem tud küldeni, de mindjárt érted megyek és vi­szek egy nagy kalucsnit, abba befér a kötés is.” — Most, a 80. születésnap­ján mindenki azt kérdezi tő­lem: milyen ember volt? Csak annyit mondhatok: forradal­már, s nekem az apám. Hős volt és egyszerű ember egy sze­mélyben. Kun Ágnes befejezi. Arra gondolok, milyen szép és ma­gasztos tudat: Édesapja nevét aranybetűkkel írták be a ma­gyar nép, a nemzetközi mun­kásosztály történetébe. Regős István Törökország fenyegeti Ciprust U Thant ENSZ-főtitkár kü- gil külügyminiszter a világ- Jönmegbízottja a hét elején szervezet képviselőjének tudo- Isztambulban tárgyalásokat mására hozta, ha Ciprusról ki­folytatott a török vezetőkkel a vonják az ENSZ békefenntartó eiprusi kérdésről. A megbeszé- erőit és a szigeten újból za­lések során Demirel miniszter­elnök és Ihtsan Sabri Caglayam­. AIpsiííít Üli. vargások törnek ki, Törökőr szág csapatokat küld oda. Mint ismeretes, a ciprusi ENSZ békefenntartó erők jö­vőjét veszélyezteti a világszer­vezetnek a finanszírozásukkal kapcsolatos mintegy 11 millió dolláros deficitje. (UPI) \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v LAKTANYA, FEGYVER, ala­| ki foglalkozás, szemle, roham, j riadó — sokunk előtt ismert, s talán nem is a legkedvesebb élményeket felidéző szavak ezek... A katonai foglalkozás elengedhetetlen tényezői ezek a kifejezések, amelyek mögött kemény, fegyelmezett munka húzódik meg — a kiképzés, a felnőtt emberré válás nehéz fo­lyamata. Ilyen környezetben él nap­jainkban Lévai Miklós úrveze­tő, a Dobói István Laktanya harcosa, aki az elmúlt év októ­berében nyerte el a Magyar Néphadsereg kiváló katonája büszke, megtisztelő címet, s az azzal járó egyéb jutalmakat is. — Hét nap szabadságot és 700 forint pénzjutalmat kaptam hozzá, meg előléptettek őrve­zetővé — mondja, ahogy le­ülünk a laktanya pártirodájá­ban beszélgetni. — Nagy erkölcsi elismerést is kaptam, hiszen tagja vagyok a kiválóak klubjának, amely­nek keretében élvezem azokat az előnyeiket, amelyeket a klub nyújt tagjainak: országjárás, különféle összejövetelek stb. Büszkén mondja ezeket, jó­érzéssel, magabiztos hangon. Aztán elmosolyodik, s így foly­tatja: — Nem volt könnyű feladat a követelmények teljesítése. WXX\>XXNXV\XXXXXXVXXXXVXXXXX\VVVnXXSXX>>XNN A néphadsere kh Nekem az volt a szerencsém, hogy mindig szerettem tanulni, s erről itt, a hadseregben sem mondtam le. Egész évben tanul­tam, igyekeztem a verseny ki­írásának megfelelően legjob­ban elsajátítani a kiképzés anyagát. S ezt. mint az eredményekből látni lehet, sikerült elérnie. Si­került, mert mint parancsnokai is elmondották: fáradhatatla­nul készült a vizsgákra. Nem­csak az elméleti, de a gyakor­lati foglalkozások során is je­leskedett, gyakorolt szorgalma­san, hogy amikor bizonyítani kell, ne valljon szégyent. ÉLETÉRE» A BEVONULÁS előtti időkre terelődik a szó. Arra vagyunk kiváncsiak, mi­lyen úton jutott el ez a húsz­éves fiatalember a büszke cím­hez, amelynek birtokosára nemcsak a sorkatonák, de még a parancsnokok is elismerten néznek? Hcvesvezekényen született, vasutascsaládból, ö a legfiata­labb; hatodik gyerekként érke­zett a családba. Amikor elvé­gezte a nyolcadik osztályt, me­zőgazdasági technikumba je­lentkezett. Esztergomban fel­,\\\\\\\\\\w\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\ váló katonája vették, itt jó. eredménnyel érett­ségizett 1964-ben. Ekkor haza­tért, de szakmájában nem tu­dott elhelyezkedni. Ahol felvé­telre jelentkezett, mindig meg­kérdezték: hány éves gyakorla­ta van? Az idén végeztem — válaszolt, s ez elég volt ahhoz, hogy felvétele elől sajnálkozva elzárkózzanak. Így került aztán a füzesabonyi vasútállomásra dolgozni. Onnét még az év őszén a hadseregbe, ahová tényleges idejének letöltésére hívták be. — Egy pillanatig sem vol­tam elkeseredve, hogy 18 éves koromban kell bevonulnom, s nem hittem a rémmesékben sem, hogy a hadseregben így, vagy úgy bánnak az újoncok­■ kai. Igaz, a bátyám katona­■ tiszt, felvilágosított arról, hogy mi az igazság. Az ő tanácsát követtem, s követem ma is: ; minden erőmmel és tudásom­mal igyekszem a parancsokat, a feladatokat teljesíteni. Erre , egyébként a katonai eskü is ■ k öté1ez... SAPKÁJÁT KEZÉBEN tart­• ja, ujja a sapkán levő csilla­■ got matatja. Nem néz rám, • amikor elmeséli, hogy furcsa volt eleinte az „angyalbőrhöz” v\\\\\\\vcw.\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v\\\\, szokni, a csizmához, meg a körlethez, meg mindenhez, de észre sem vette, mikor sikerült otthonosan mozognia a lakta­nyában. Míg mindezeket elmondja, háromszor is keresik telefonon. Sürgetik, menjen, mert sok a munka, amelyet el kell végez­nie a mai napon. Búcsúzunk már, amikor az előbbiekhez téve elmondja még, hogy so­kat segített neki és a többiek­nek is a vizsgákra való fel­készülésben Szabó Miklós had­nagy, amelynek meg is lett a jutalma, hiszen alegysége el­nyerte az élenjáró alegység címet. A vizsgák után min­denki örült, s gratulált sike­réhez. — Az idén ismét beneveztem a versenybe, és remélem, si­kerül ezt a címet még egyszer megszerezni. Ügy gondolom, csak szorgalmasan gyakorolni és tanulni kell az anyagot. — S ha leszerel? — Visszamegyek a vasúthoz. Szeretném legalább így meg­állni a helyem a civil életben is. KATONÁSÁN TISZTELEG, és elindul alegysége felé. Siet, mert várja az újabb feladat, a a néphadsereg kiváló katonája a haza szolgálatában mindé* idejét kihasználja... Fazekas Istváa WASHINGTON (MTI): öt NATO-tagállam hadügy­minisztere pénteken Washing­tonban befejezte kétnapos ta­nácskozását az Atlanti Szer­vezet atomtervezésében való együttműködés javításáról. A NATO úgynevezett nukleáris tervező bizottságában, amely most Washingtonban konfe- renciázott, Amerika, Anglia, Nyugat-Németország, Olasz­ország és Törökország külügy­minisztere vesz részt. A tárgyalásokról kiadott közlemény megkerüli azt a kérdést, amely sajtójelentések szerint a tárgyalások egyik legfontosabb témája volt: hogy miképpen lehet kielégíteni Nyugat-Németországnak a nukleáris stratégiai tervezés­ben való beleszólási igényét. Előzőleg ugyanis már meg­egyeztek: Bonn atomigényei­nek kielégítésére vonatkozó el­képzeléseket nem fogják szel lőztetni. Amint a Reuter hír- szolgálat washingtoni tudósí­tója jelenti, Nyugat-Németor- ország a NATO-közösség atomfegyverei birtoklásának részvétele ügyében változatla­nul „nyitva hagyja az ajtót”; most az a kérdés. vajon Bonn hajlandó-e megelégedni a „nukleáris konzultációban” rá kiosz­tott szerepének növelésé­vel. A washingtoni tanácskozó-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents