Népújság, 1966. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-19 / 42. szám
A társadalmi tulajdon védelme ! 53 Szakma — 1233 tanuló Üj társadalom alapjait rabjuk, az általános műveltség tartománya egyre bővül, szélesedik — s változik maga az ember is. A bűnözések száma évről évre csökken — ez teljességében törvényszerű a szocializmus építésének viszonyai között. A bűnözések száma csökken, a társadalmi tulajdon elleni bűntettek és vétségek alakulásával azonban még korántsem lehetünk elégedettek. Sokan vannak még, akik a közvagyont megközelítően sem tartják olyan értékesnek, mint a személyi tulajdont, sokan vannak még, akik a társadalmi tulajdont nem tekintik eléggé sajátjuknak. Nézzük a megyei adatokat! Az elmúlt esztendőben a bíróság 272 személyt ítélt el társadalmi tulajdon elleni büntettek miatt, a bűnözők közül 31 volt a fiatalkorú; a bí- róilag megállapított kár több millió forintot tett ki. Mivel magyarázható, hogy a közvagyon dézsmálóinak száma csak enyhe csökkenést mutat? Milyen okokra vezethetők tússzá a társadalmi tulajdon elleni bűncselekmények? A bírósági tapasztalatok határozottan bizonyítják, hogy a társadalmi tulajdon elleni bűncselekmények olcai között szinte kivétel nélkül az ellenőrzés elmulasztása játssza a főszerepet. Egy-egy üzemben, vállalatnál, hivatalnál uralkodó hanyagság, felületesség és felelőtlenség a bűnözésnek melegagya. Szép számmal idézhetjük a konkrét példákat... A múlt évben tárgyalta a bíróság a Nyugat-bükki Állami Erdőgazdaság egyik főkönyvelőjének bűnügyét A felületes ellenőrzés miatt nem kellett attól tartania, hogy leleplezhetik s öt esztendőn át dézsmálta a közvagyont. És említhetjük a szilvásváráét! textilbolt vezetőjét, aki éveken át a saját leltárát is meghamisítva folytatta súlyos kárt okozó visszaéléseit. Hamarosan bíróság előtt kell felelnie tetteiért. Gyakran előfordul, hogy a felettes szervek képviselői segítik elő kényelmességükkel, gondatlanságukkal a társadalmi tulajdon elleni különböző bűncselekményék elkövetését... Az egyik vállalatnál úgy tartott ellenőrzést a felettes szerv revizora, hogy elkérte a vállalat belső ellenőri jelentését s az abban foglaltakat vette jegyzőkönyvbe, mint saját megállapításokat. Szerencsére bűncselekmény nem történhetett, mert még idejében fényt derítettek e különös és furcsa „revizori” módszerre! Aki a társadalmi tulajdont károsítja, bűncselekményt követ el, nem kerülhet még egyszer olyan pozícióba, hogy lehetősége nyíljék hasonló bűn- cselekmények elkövetésére. Helyes és szükséges álláspont ez, ám a tapasztalat azt bizonyítja, hogy sok helyen nem szereznek érvényt ennek az álláspontnak s felelős állásba ültetik azokat, akik magatartásukkal, előéletükkel egyáltalán nem alkalmasak a bizalmi feladatok teljesítésére. A kereskedelemben ma is divat még, hogy büntetett előéletű személyeket alkalmaznak anyagi felelősséggel járó állásokba. A múlt évben történt, hogy csalás és hivatali hatalommal való visszaélés bűntette miatt bírósági eljárást indítottak egy tanácsi előadó ellen, állásából fegyelmi úton eltávolították, s más helyen, mindjárt megtették raktárosnak. A legtöbb kárt a szándékosság, a tudatos bűnözés mellett az egyszerű hanyagság és a gondatlanság okozza. Hadd említsünk egy furcsa esetet: az Egri Városgondozási Vállalat kertészeti telepén több mint két éven át hevert egy 23 mázsa súlyú láda, külföldről importált értékes gázmérő berendezéssel. A ládáról az eső leáztatta már a feliratokat iSf s a láda abroncsai mind lepattanva, rozsdásan meredeztek. Elfelejtkeztek róla. Pedig akik megrendelték, azoknak tudniok kellett volna létezéséről! Drága értéket hevertettek kihasználatlanul, évekig. S vajon azt a pénzt nem lehetett volna fontosabb dolgokra fordítani; a berendezést megrendelhették volna akkor, amikor valóban szükség lesz rá, nem pedig évekkel korábban! Ilyen és ehhez hasonló példákat sajnos sokáig sorolhatnánk még. Sorolhatnánk az öncélú beruházások adatait, amikor értelmetlenül költenek el súlyos összegeket, csak azért, mert ha nem költik el határidőre, akkor máskor nem léphetnek fel beruházási igénynyel. Ezek az eljárások — a kifejezés enyhe és túl finom — károkat okoznak a népgazdaságnak. Az ország gazdasági mechanizmusának megváltoztatásától sokat várhatunk. A pazarlás és a nemtörődömség kárát eddig ténylegesen csak a népgazdaság egésze érezte; ezután az kell, hogy az igazgatótól a segédmunkásig a saját zsebén is érezze mindenki — ettői várhatjuk egyedül az egészséges közszellem kialakulását, amely képes lesz hatásosan és eredményesen óvni és védelmezni a közösségi vagyont, a közösségi tulajdont Évről évre csökken a bűnözések száma. A társadalmi tulajdon védelme azonban nem a bíróságok ítéletével kezdődik, nem a vádlottak padján, a tárgyalótermekben. Az a cél elsősorban, hogy a minimálisra szorítsuk bűnözési statisztikánkat. Ha minden egyes ember az állami, a társadalmi tulajdont sajátjának érzi — e célok megvalósítása nem ütközhet nehézségekbe. A társadalmi tulajdon védelme egyéni érdekeink védelme, s mindenképp becsületbe vágó kötelesség. (pataky) Gyógyszertöltő gépek a KGST-nek WSgszeTÍte féjTöcB Sgazat a gyógyszergyártás, mivel a betegségek megismerése és az ellenük való védekezési módszerek sokfélesége mind-mind új gyógyszerek gyakran, tömeges előállítását igénylik. A szocialista tábor —- elveinél fogva — alapvetőnek tartja az emberről való messzemenő gondoskodást, és nagy súlyt helyez a gyógyításra. Majdnem ingyenes gyógyszerellátásunk nagyméretű gyógyszergyártást igényel. Emellett azonban egyre jobban növekszik a gyógyszerek exportja is, mivel a magyar gyógyszereket ismerik, és hatásuk nemegyszer jobb a nyugati készítményeknél is. Ilyen magas követelmények és ilyen fejlődés mellett lényeges, hogy a gyógyszergyártás eszközei — a gyártó gépek — is tökéletesek és termelékenyek legyenek. Sürgős fejlesztés A KGST végrehajtó bizottsága 1965-ben elemezte a helyzetet és megállapította, hogy a gyógyszergyártás gépeinél sürgős fejlesztésre van szükség. Eddig a szükséges gépeket nyugati — elsősorban olasz és nyugatnémet importból vásárolták a szocialista országok és ezekért á berendezésekért 60 —70 millió dollárt költöttek valutában. Ezért került sor olyan határozatra, amely új konstrukciók kifejlesztését írta elő. A hozott határozat értelmében a gyógyszertöltő gépek ki- fejlesztésének feladatát a magyar ipar, ezen belül az Egyesült Izzó, még pedig ennek gyöngyösi gyára kapta. A kapott feladat nem egyszerű. Ki kell fejleszteni az ampullák töltésének teljes mozzanatát, az ampullák gyártásától, levágásától és osztályozásától kezdve a mosáson, átfordításon, sterilizáláson és töltésen át a lezárásig, illetve ItfBokéziésig és csomagolásig. TehS? egy egész munkafolyamat egybehangolt automata gépesítése szükséges. Emellett a gépeknek olyanoknak kell lenniük, hogy a termelékenység területén túlhaladják a már működő hasonló nyugati gépeket, tehát előre mutatók legyenek. De adni kell a berendezések biztonságos üzemeltetésére, az esztétikai kivitelre és a versenyképességre is. Próbaüzem előtt Ilyen előzmények mellett került sor a múlt év második felében Gyöngyösön a gépek konstrukcióinak elkészítésére. A gyár műszaki kollektívája betartotta az előírt szűk határidőket és befejezte ezt a munkát. Sőt, az év utolsó időszakában már nekikezdtek a prototípusok gyártásának is. December óta már az első két gép — áz ampullatöltő- és -átfordító gép — szerelése folyik. Hetek kérdése, és próbára kerülnek a gépek. Párhuzamosan folyik az( újabb gépek forgácsolása is. Amennyiben az alkatrészek előrehaladottsági foka lehetővé teszi, ezeket is szerelni fogják. Ügy tervezik, hogy év végére elkészítik a prototípusokat. Ezeket majd hosszabb üzemi próbák alá vetik, hogy kiugorjanak a gépek esetleges hibái, mielőtt megkezdődne a sorozatgyártás. 1967-ben pedig már szeretnének megrendelés-] re — elsősorban hazai, de export rendelésre is — gyártani. Addig azonban még sok olyan kérdést és nehézséget kell leküzdeni, mint az öntvények készítése, és egyes hiányzó anyagok pótlása, sőt import anyag beszerzése is. Legjobb tudásuk szerint Jól tudják a gyöngyösiek, hogy az automata gépsor el- \ készítése érdeke a uéB&azda-í ságnak és a szocialista tábornak egyaránt, ezért a legjobb tudásukat adják a feladatba. Már a konstrukciók elkészítése során születtek olyan elgondolások, amelyek komoly szabadalmi jelleggel is bírnak. A gyártás során pedig a gyár kísérleti üzemé pontosan beütemezve végzi a munkáját így az előrehaladás megfelelő is. Igaz, hogy sok feladata van a gyárnak a megemelt 1966-os terv teljesítésénél, de erről a feladatról sem feledkeznek meg, mert tudják, hogy ezzel a gépsorral kezdődik el valójában a KGST-országok gyógyszergyártásának korszerű automatizálása. K. F. Beszélgetés Sándor Lászlóval, a gyöngyösi iparitanuló-iskola igazgatójával Trofim Narciszotncs roppant tájékozott. „A kultúr- embernek — mondta — mindent tudnia kell”. Ha futballra terelődött a szó — elhadarta a világ legjobb futballcsapatait. Amikor a salátakészítésről beszélgettünk — Trofim Narciszo- vics szakértőnek bizonyult. A szövetfajták tekintetében is rendkívüli jártasságot árult el. Ha valamelyik ismerősén új öltönyt látott, megtapogatta a szövetet és ünnepélyesen közölte: „Ez trikó!” Vagy: „Ez seviot!” Aztán feltétlenül hozzátettem toEz TIZENÖT ÉVES a gyöngyösi iparitanuló-iskola. Az eltelt évek alatt az egyre iparosodó város, a környező üzemek szakmunkás kincsesbányájává vált a jubiláló intézmény. Az iskola múltjában benne van a szocialista iparitanuló oktatás története, jelenében pedig az új, modem, a korszerű szakmunkásképzés jövője is. A hajdani kétszáz fős intézményben ma 1233 tanulót nevelnek. Ügy is mondhatnánk, hogy igazi, rangos iskolává lépett elő. Mert az eltelt évek fejlődését nemcsak az iskola jelenlegi létszáma érzékelteti, hanem az intézményben folyó korszerű oktatás, az egyre bonyolultabb szakmunkásigény minél jobb kielégítése. És ha arra gondolunk, hogy ipari és mezőgazda- sági üzemeink egyre több, nagyobb és még nagyobb tudással rendelkező szakmunkásokat kémek, akkor már nem is kell kimondani, hogy milyen feladatok is következnek majd a jubiláló iskola életében. Már csak azért sem, mert az iskolában ezt mindenki tudja, érzi, és készül rá. Ezt árulták el Sándor László igazgató szavai is, amikor beszélgetni kezdtünk az intézményről. — 1946-tól tanítok iparitanulóképző iskolában, 54 óta' mint ennek az intézménynek az igazgatója. A 15 év alatt a várost és a környező üzemeket iskolánk elégítette ki szakmunkásokkal. Ahogyan növekedett az üzemek szakmunkás-igénye, úgy növekedett az iskola is. Az ipari üzemeik mellett egyre több szakmunkást kér a mező- gazdaság is. — Hányféle szakmát tanítanak? — 53 szakmából válogathatnak a tanulók. Géplakatos, marás, esztergályos, üvegcsiszoló, központifűtés-szerelő, gépjármű-villamossági szerelő, rádió-, tv-műszerész, villanygép-teker- eselő, betonelemgyártó, cipőfelsőrészkészítő —, csak hogy néhányat említsek. Ezekből is látható, hogy igyekszünk lépést tartani a fejlődéssel, s olyan szakmunkásokat képezni, amelyekre szükség van az ország iparának, mezőgazdaságának. KÖZISMERT DOLOG, hogy az általános iskola befejezése után a tanulók szinte megostromolják a gimnáziumokat, a különböző technikumokat. Mi a helyzet az iparitanuló-iskolá- val? — Egyes, úgynevezett divatos szakmáknál nálunk is így van, de általánosságban még nem tapasztaljuk. A beiskolázás lehetőségeit a város és a járás általános iskoláiban megtartott szülői értekezleteken ismertetjük még a szülőkkel, rajtuk keresztül a tanulókkal. Az üzemektől, vállalatoktól megkaptuk az igényeket, és ezek alapján döntünk, hogy hány tanulót veszünk fel. Sajnos, még ma is nagyon sok tanuló és szülő van, akik nem ismerik a most divatos!" Vagy: „Ez már divatjamúlt!” A bizományiban vettem egy öltönyt. Kizárólag a por elleni védekezés céljából. Trofim Narciszovics ismerte az öltönyök iránti közömbösségemet, mégis, amikor rajtam kívül mások, is jelen voltak, tágra nyílt szemmel megállított. Csillogtatni akarván „tudományos” felkészültségét, megfogta a zakóm ujját, hogy pontos „diagnózist” adjon a szövetről. Én azonban megelőztem öt. — Ez valódi b elemnél Belemne — jakut szó, amelynek jelentése: „készíteni”. Tulajdonképpen nincs semmilyen kapcsolatban a szövetféleségekkel, de elsőnek hirtelen ez a szó jutott az eszembe. — Ügy gondolja? — kérdezte Trofim Narciszovics. Kihúzott egy szálat a zakó ujjából, gyufát vett elő, meggyújtotta, megszagolta a szálat és nagy büszkén így szólt: — Nem! Ez nem igazi belemne! A Krokodilból fordította: Szénást Mária szakmákat. Az előző években szinte minden műszerészszakmát divatos, jó szakmának tartották. NEM ISMERTÉK a betonelemgyártó, az öntő szakmákat, féltek az ács-, vasbeton- szerelő szakmáktól. Féltek, és nem szívesen jöttek. Ma már azért más a helyzet. Tanulóink megismerték a szakmákat, rájöttek, minden szakma jó, mindre szükség van. Az újabb jelentkezések már ezt mutatják. 1965—66-os tanévre 597 tanuló jelentkezett iskolánkba. Ebből 466-ot vettünk fel. Körülbelül ez lesz az arány az új tanévben is. — Az 1233 tanulóból 184 lány. Sok, vagy kevés? — Sok. Bár az Is igaz, hogy több lány is szeretne iskolánkba bekerülni. Sajnos, a leánytanulók beiskolázására kevesebb lehetőségünk van, mint a fiúkéra. Ezért, hogy segítsünk áz iskolából kimaradt lányokon, három hónapos tanfolyamot szervezünk részükre, hogy tanulási lehetőséget adjunk számukra. — Tartja-e még magát az a hit, hogy vannak fiú- és leányszakmák? — Kérem, vannak olyan esztergályos leánytanulóink, akik jóval száz százalékon felül dolgoznak. Állítom, a gyakorlatokon győződtem meg róla, hogy a lányok ugyanúgy tudnak dolgozni, mint a fiúk. — Megvannak-e a korszerű oktatás személyi, tárgyi és műszaki feltételei? — Igen. 23 tanára, 43 gyakorlati szakoktatója van az iskolának, 16 tantermes iskolánk, a vállalatok pedig tíz tanműhelyt biztosítanak rendelkezésünkre. Intézetünknek 100 férőhelyes otthona is van, amelyben a tanulók teljes ellátást is kapnak. Gyöngyös—Visontán pedig a napokban kerül átadásra egy új* százférőhelyes otthon. VALAMIKOR TOBOROZTAK az ipari tanulókat Ma már a túljelentkezés felé haladunk. Különösen egyes szakmákban. — Szívesen jönnek hozzánk a tanulók. Felismerték a szakmák értékét, a biztos kenyeret, hiszen a vállalatok alig várják, hogy végezzenek, s máris állást biztosítanak számukra. Szívesen jönnek, szívesen fogadjuk őket. És mindent megteszünk, hogy jó szakemberekké váljanak. — k. J. — Változás Kápolnán Két évvel ezelőtt a megyei Nőtanács titkárával „panasznapot” tartottunk Kápolnán. A tanácsháznál egymásnak adták az emberek a kilincset. A bajnak, az intrikának szinte nem akart vége szakadni. Az egyik asszony, amikor megtudta, hogy újságíró is van a közelben, még a készülendő cikk címére is javaslatot tett: —- ^Kátyúban’* — ezt a címet adta. Csak aztán legyen erőnk kilábalni ebből a kátyúból . Nem mindig hasznos a múltat emlegetni és hogy ezúttal mégis így van, csupán azzal magyarázható, hogy a kápolnai szövetkezet ma már kijutott a kátyúból. A vezetőkben, tagok többségében megvan a szándék, hogy ez a fejlődés ne legyen rövid életű. Akkor a határban is jártunk. A föld szélén két méter magasra nőtt a kukorica és fél- karnyi csövek büszkélkedtek. — Szép, de szép! — dícsér- gettük az asszonyokat. Ök néztek és hallgattak. Egyszer egyikük karon kapott és azt mondta: lépjen már beljebb vagy tíz lépéssel! Ne féltse a cipőjét. És beljebb a tábla közepén a hatalmas kukoricaszárak törpévé zsugorodtak. — Csak az út szélén kapálunk. Ahol látják, meg „ahol a papok táncolnak”. Mindez akkor volt, amikor az egy tagra jutó jövedelem alig haladta meg a hétezer forintot, és az emberek a legnagyobb dologidőben úgyszólván megtagadták a munkát. Néhány hónappal ezelőtt több új vezető került a szövetkezet élére. Az új vezetőség minden fontos dologban egyetért, elsősorban abban, hogy Kápolnán jók az adottságok és a lehetőségeket ésszerűen, okosan kell kihasználni. Világosan látják, hogy a biztos kezű, határosott irányítás, ,a fegyelem megteremtése nem “összeegyeztethetetlen . a szö- ; vetkezeti demokráciával. A munka elkezdődött és rö- ívid, néhány hónap elég volt í ahhoz, hogy nyilvánvaló le- * gyen a változás. Az ősszel már nem volt megmunkálásán terület. A rendbontókat, a része- geskedőket, a közgyűlés határozata alapján felelősségre vonják. A pártszervezet hivatása magaslatán áll, a párttitkár, az elnökkel egyetértésben segíti a gazdasági munkát. Gazdasági vonatkozásban is vannak eredmények. Soha annyi búzát nem termett még a kápolnai határ, mint éppen tavaly. Az idei zárszámadás szerint az egy tagra eső jövedelem meghaladja a 11,5 ezeí forintot és ez négyezer forinttal több, mint egy évvel korábban. Fülöp István elnökkel, Szőke István párttitkárral és Máriai János főmezőgazdásszal 3 határjárást ezúttal a kertészetben kezdjük. Az üvegablakok messziről csillognak. Hatleveles paprikapalántákat mutat* nak és azt mondják, hogy má* jus 1-re paprikát és uborkát visznek a piacra, a jövő hó* napban pedig retket, salátát árulnak. A tavasz a küszöbön van! Néhány nap és megindulnak a vetőgépek a homokon, vetik a mákot, borsót. Az irodában készül a terv, Mindenki tudja, mi lesz a dolga, mennyi munkáért, menny) lesz a jövedelem. A fiatalok is jönnek — mondja valaki. Öten szakmunkásképző-iskolába járnak, a nyolcadikosok közül is többen érdeklődnek: A baromfiakkal már fiatal szakmunkás bánik, az idén öt- ezer férőhelyes tojóház építését tervezik... Az állattenyésztésben is van már eredmény. Egy liter tejet már három forintért állítanak elő, egy évvel ezelőtt több mint négy forint volt az önköltség. Mindezek biztos jelei a fejlődésnek. És jó tudni, hogy Kápolnán ma már nemcsak a vezetők, de a tagok is érzik, hogy a jelenleginél gazdagabb jövőt csak szorgalommal, okos előrelátással lehet teremteni. Szalay István nXiPUSMG 3 1966. február 19., szombat
